Nem sikerül megoldani Izraelben a kormányválságot, egyre inkább úgy tűnik, hogy a korrupciós botrányokba keveredett Benjamin Netanjahu feloszlathatja kormányát és előrehozott választásokat írhat ki. Amivel több szakértő szerint nem is járna rosszul.
Benjamin Netanjahu (MTI/EPA/Abaca/Olivier Douliery)
A válságot a kormánykoalíció ultraortodox pártjainak bejelentése váltotta ki egy héttel ezelőtt, miszerint csak akkor szavazzák meg a 2019-es költségvetést, ha cserébe a parlament elfogadja azt a törvényt, amely biztosítja az ultraortodoxok katonai szolgálat alóli felmentését. Mose Kahlón pénzügyminiszter viszont azt közölte, hogy ha nem sikerül megszavazni a költségvetést (amely főleg az pártjának bázisát jelentő középrétegeknek biztosít kedvezményeket), akkor lemond, pártja pedig kilép a koalícióból.
Márpedig
a katonai szolgálatról szóló törvényt nem valószínű, hogy elfogadják, így költségvetés sem lesz.
Az előbbit ugyanis az ellenzék mellett az egyik kormánypárt, a szélsőjobboldali Izrael a Hazánk sem támogatja. A párt vezetője, Avigdor Liberman védelmi miniszter a Twitteren azt írta: nekik fontosabbak az elvi politikai kérdések az esetleges gyakorlati politikai haszonnál. Vagyis, nem hajlandó engedményekre a vallásos pártokkal szemben, hiszen azzal a saját, főleg oroszajkú bevándorlókból álló szavazótáborával menne szembe.
Vagyis, egyre nagyobb az előrehozott választás valószínűsége, amivel viszont
Benjamin Netanjahu is jól járhat.
Ha ugyanis a jövő héten feloszlik a kormány, akkor a választás várhatóan júniusban lehet, nem sokkal azután, hogy az ígéret szerint az Egyesült Államok Jeruzsálembe költözteti a nagykövetségét, ami nagy győzelem Netanjahunak.
Így kevesebbet beszélnének a korrupciós ügyeiről is, amelyek miatt nemrég feleségével együtt kihallgatták. Az együttes kihallgatás miatt rengetegen bírálták a Netanjahu szövetségesének számító legfőbb ügyészt, mondván, a kormányfő védelmében felrúgta a törvény előtti egyenlőség alapelvét, és lehetőséget teremtett a házaspár vallomásainak összehangolására.
Szara Netanjahu ellen egyébként szintén vádat emeltek, sőt, a Netanjahu fia, Jair is sokszor kerül be a hírekbe – például azért, mert egy sztriptízbár előtt apja korrupciós ügyeiről beszélgetett a barátaival.
Benjamin Netanjahu hiába számíthatott eddig a legfőbb ügyészre,
az ellene való vádemelés már korántsem csak távoli lehetőség.
Az izraeli törvények alapján a miniszterelnöknek nem kell lemondania, ha vádat emelnek ellene (a minisztereknek igen), csak akkor, ha elítélik.
Izraeli elemzők szerint Netanjahu nem sokat tett a kormányválság megoldásáért. Eleve, az első napokban Amerikában volt, hazatérése után pedig a vallásos pártokkal tárgyalt, majd bejelentette: csak akkor tartja együtt kormányát, ha a benne szereplő pártok vállalják, hogy mindenképp kitartanak mellette a 2019 novemberében esedékes választásokig.
Az előrehozott választásokkal az ultraortodoxok járhatnak rosszul.
Eddig ugyanis, a koalíció egyben tartása miatt, szinte minden követelésüket teljesítették. Jelentős pénzeket kaptak intézményeik működtetésére, egy új választás után viszont gyengülhetnének a pozícióik.
A feszültségek erősödnek is a koalíció pártjai között. A szintén szélsőjobboldali, de vallásos Zsidó Otthon vezetője, Naftali Bennett például a Twitteren üzent Netanjahunak és pártjának a Likudnak. Azt írta: ha személyes okokból megbuktatja a kormányt, akkor elveszíti őket. Mire a Likud úgy válaszolt: Bennett akarja megbuktatni Netanjahut és új állást keres magának.
Egyelőre nem terjesztik elő a közös francia-német tervet az eurozóna reformjára.
Ezt a hírt a Spiegel közölte meg nem nevezett brüsszeli forrásokra hivatkozva. Decemberben Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök még azt jelezte: a márciusi uniós csúcson bemutatják a tervet, amely
alapjaiban megváltoztatná az eurozóna működését.
Hatással lenne azokra a tagállamokra is, amelyek nem akarnak vagy nem tudnak bekerülni az eurózónába. Kezdetben ez Macron elképzelése volt, amelyhez csatlakozott Merkel is. Most viszont a németek kérték a halasztást a Spiegel szerint, arra hivatkozva, hogy túlságosan elhúzódtak a kormányalakítási tárgyalások, és az új kormánynak még nem volt ideje arra, hogy egy ilyen nagy jelentőségű tervet komolyan kidolgozzon.
Németországban sokan kételkednek Macron javaslatainak keresztülvihetőségében,
különösen az olasz választások után, ahol az EU-ellenes erők győztek, ráadásul hosszú bizonytalanságra lehet készülni.
A márciusi utáni következő uniós csúcstalálkozó júniusban lesz. Akkorra talán kialakul a közös francia-német terv az eurozóna reformjára, és lesz valamiféle politikai megoldás Olaszország válságára. És az is kiderülhet, mennyire kerülnek előtérbe más országokban a nemzeti érdekek.
Liviu Dragneát korábban elítélték választási csalás miatt, ezért nem ő a miniszterelnök, de ő irányítja a kormányzó szociáldemokrata pártot.
A hétvégén választották a szociáldemokraták ügyvezető elnökké Viorica Dancila miniszterelnököt, de ez csak a második legfontosabb pozíció a pártban: az igazi hatalom továbbra is az elnöké, Liviu Dragneáé.
kétes eredetű pénzekből vett ingatlanokat a tengerparton.
Ehhez fantomcégek közvetítését vette igénybe a brazil ügyészség szerint. Dragnea szerint ez régi ügy, most csak felmelegítették.
A román korrupcióellenes ügyészség egyébként mással is vádolja Dragneát, például azzal, hogy uniós pénzeket sikkasztott el bűnszövetkezetben. A Dragneához és köréhez köthető korrupció miatt korábban tömegtüntetések is voltak Romániában, amire ő a népszerű receptnek megfelelően válaszolt: szerinte Soros György állt mögöttük.
Sokkolta Franciaországot, amikor napokkal ezelőtt merényletet hajtottak végre a nyugat-afrikai Burkina Fasóban lévő francia diplomáciai és kulturális intézmények ellen. Habár az összehangolt támadásnak egyetlen francia állampolgár sem esett áldozatul, az eset rámutatott arra, hogy Párizsnak nemcsak az országhatáron belül kell szembenéznie a szélsőséges iszlamizmus jelentette kihívással.
2000 óta most ötödszörre fordult elő, hogy egy francia nagykövetséget támadás ért az afrikai kontinensen: március 2-án Ouagadougou – Burkina Faso fővárosa – valóságos csatatérré változott. Először egy öngyilkos merénylő robbantotta fel magát a helyi katonai főparancsnokság mellett. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy pont az aznapi eligazításról késtek a főtisztek, így is kevés híja volt, hogy a merényletben lefejezzék a helyi fegyveres erőket.
Ezután öt katonai egyenruhába bújtatott és páncéltörő gránátokkal felszerelt merénylő próbált meg betörni a francia nagykövetség épületébe. Mivel ez nem sikerült nekik, így az épület előtt csaptak össze a biztonsági erőkkel, illetve a nem sokkal később megérkező francia különleges erőkkel. Ezzel párhuzamosan támadás érte a kulturális intézményként funkcionáló Francia Intézetet is. Az órákig elhúzódó fegyveres konfliktusban végül 17-en – ebből 9 militáns – meghaltak és 85-en megsebesültek.
Felelősséget vállalva
A támadásért az afrikai kontinensen tevékenykedő Iszlám Maghreb al-Kaidájának (AQIM) egyik sejtje, a Burkina Fasóval szomszédos Maliban működő Csoport az Iszlám és a Muszlimok Támogatásért (JNIM) vállalta a felelősséget. A helyi médiában közzétett nyilatkozatuk szerint azért követték el ezeket a merényleteket, mert így akartak „megfelelő választ adni”, amiért a francia erők február közepén végeztek több tagjukkal, köztük az egyik vezető parancsnokukkal. Azóta az országban kiterjedt hajtóvadászat vette kezdetét, amely során több tucat embert tartóztattak le, köztük két katonatisztet is, akik a vádak szerint segítették a terroristákat. Ez ugyanis egy komoly problémára mutatott rá: a hadseregből eltávolított, többnyire az előző, 2014-ben megbukott Compaoré-rezsim támogatóinak tartott katonák és tisztek nagy számban csatlakoztak a terrorista szervezetekhez és segítettek a támadások megszervezésében.
Sűrű, fekete füst gomolyog Burkina Faso fővárosában, Ouagadougouban 2018. március 2-án. A kép forrása: MTI/EPA.
A nemzetközi közösség elítélte az akciót és mindannyian támogatásukról biztosították Ouagadougou-t. Leginkább Franciaország állt ki Burkina Faso mellett. Emmanuel Macron elnök telefonon beszélt Christian Kaboré burkinai elnökkel, és további francia egységeket irányított át a térségbe. Párizs leszögezte, hogy most
„elsődleges prioritásnak a francia állampolgárok védelmét tekinti”,
illetve hogy fokozni fogja a terrorizmus elleni harcát Nyugat-Afrikában.
A francia támogatások növelésében semmi meglepő nincs, hiszen a két ország a mai napig nagyon szoros viszonyt ápol egymással. Rendszeresen tartanak államfői találkozókat, legutóbb Macron állt meg Ouagadougou-ban, amikor tavaly novemberben megtartotta az első afrikai körútját. Az útja során végig arról beszélt, hogy egy „új időszámítás” veszi kezdetét nemcsak a két állam, hanem Franciaország és a függetlenné vált francia gyarmatok között. Ugyanis a térség államai és a nemzetközi közvélemény gyakran bírálta a francia elnököket amiatt, ahogyan ők a huszadik század második felétől az afrikai frankofón térséggel bántak: vagyis a francia katonai jelenlétért, pénzügyi segélyekért és fejlesztési programokért cserébe Párizs határozta meg a térség francia nyelvű államainak politikáját és gazdaságát.
Emmanuel Macron Burkina Fasóban: nem mindenki örült a jelenlétének:
A burkinai-francia kapcsolatok pedig különösen szorosak. Franciaország a legnagyobb külföldi befektető, 2015-ben 200 millió eurót invesztált a mezőgazdaságtól kezdve az iparon át egészen a szolgáltatásokig (bank, telekommunikáció). Legutóbb például a főváros mellett helyezték üzembe Nyugat-Afrika legnagyobb napelem-farmját, amelyet francia vállalatok uniós támogatások segítségével építettek meg, és az ország energiatermelésének öt százalékát biztosítja. Legalább ilyen sokrétűek a kulturális kapcsolatok is, hiszen a helyi Francia Intézet az egyik legaktívabb kulturális intézet Afrikában. Ugyanúgy az sem elhanyagolható, hogy a legtöbb burkinai diák Franciaországba megy tanulni, évenként 2000 francia állami ösztöndíjat biztosítanak a számukra.
Ám mind közül a biztonságpolitikai-katonai dimenzió a legfontosabb.
Franciaország számít Burkina Faso legnagyobb fegyverellátójának.
Számos közös haderőfejlesztési és kiképzési programot indítottak, amelyeket francia tisztek és hadmérnökök vezetnek. Ugyanúgy van egy stabil francia katonai jelenlét az országban, igaz, ez lényegesen kisebb, mint a szomszédos országokban. Ouagadougou több nemzetközi (ENSZ, Afrikai Unió) misszióban is részt vesz, valamint tagja az olyan regionális katonai szervezeteknek, mint a Száhel-övezet G5.
Egy zászló alatt
A Száhel-övezet G5-öt 2014 februárjában öt nyugat-afrikai ország, vagyis Burkina Faso, Csád, Mali, Mauritánia és Niger hozta létre. Ez a szövetség hangolja össze ennek az öt államnak a terrorizmus-, drog- és embercsempészet elleni harcát, amelynek legfontosabb külső támogatója – és egyben az egész katonai szövetség kezdeményezője – Franciaország. Továbbá a nemzetközi szervezetek és az Egyesült Államok egyaránt dollármilliókkal támogatják a Száhel-övezet G5 erőfeszítéseit. Nem sokkal a megalakulása után el is indították az első közös akciójukat: 2014. augusztus 1-jén vette kezdetét a Barkhane-hadműveletet.
Azóta az öt országban összesen 4000 katona harcol a különönöző szélsőséges iszlamista csoportok ellen,
Viszont a legsúlyosabb összecsapások Mali területén zajlanak. Ez korántsem véletlen: 2013-ban Párizsnak kellett beavatkoznia azért, hogy megakadályozza a helyi kormány bukását, mivel a terrorista szervezetek akkor már az ország fővárosát fenyegették. Kétségtelen, hogy a francia erősítés után sikerült visszaűzni őket az északi sivatagos, illetve a határ menti területekre, de a harcok a mai napig nem értek véget. Pedig először úgy tűnt, hogy sikert aratnak, ezért is állította fel az Európai Unió a saját kiképzői-tanácsadói misszióját, az EUTM Mali-t, amelynek Magyarország szintén a tagja és minden jel szerint idén májusban negyedszerre hosszabbítják meg a mandátumát.
Francia katonák Maliban. A kép forrása: Francia Védelmi Minisztérium.
Csakhogy a Maliban zajló hadműveleteknek volt egy nem várt következménye: ahelyett, hogy a különböző iszlamista csoportok, mint az az AQIM, MUJWA és az Anszar Dín nevű terrorista szervezetek
teljesen szétforgácsolódtak volna a harcokban, helyette egyesültek.
Így jött létre 2017 márciusában a korábban említett JNIM, amelynek tagjai ettől kezdve nem egymás, hanem a közös ellenség ellen harcoltak.
Ezért pusztán az idő kérdésének számított, hogy a Maliban zajló harcok mikor terjednek át a szomszédos Burkina Fasóba is, ahol a Száhel-övezet G5 különleges erőinek központját állították fel, illetve a térség államai közül a legstabilabb háttérbázisnak számított. 2013 előtt egyetlen iszlamista terrormerényletet sem követtek el az országban, de azóta 80 kisebb-nagyobb támadást regisztráltak a határvidéken. Viszont a városok és a civilek szintén célkeresztbe kerültek: az elmúlt három évben öt nagyobb terrormerényletet hajtottak végre Ouagadougou-ban. Március 2-a előtt a legsúlyosabb terrorakció az volt, amikor tavaly augusztusban egy török étterem elleni támadásban 18-an vesztették életüket.
Harcias gall kakas
A legutóbbi iszlamista támadások bebizonyították, hogy Burkina Faso nem tud kimaradni a szomszédos országok terrorizmus elleni harcárból és a korábbi nyugalmas időszak már a múlté. A burkinai események szintén komoly fejfájást okoznak a francia vezetésben, hiszen ismét rámutattak arra, hogy Franciaország akármennyi időt, pénzt, energiát és katonai erőt áldozott a dzsihadizmus elleni harcra Nyugat-Afrikában, továbbra sem csökkent a fenyegetés nagysága.
Ugyanis az elmúlt években Párizs többször avatkozott be katonailag a térség államaiban: nemcsak Maliban, hanem például Elefántcsontparton vagy a Közép-afrikai Köztársaságban. Azonban eddig egyetlen esetben sem lehet sikerről beszélni, mivel vagy a mai napig tartanak a francia hadműveletek, vagy a misszió hivatalos befejezése után ugyanolyan törékeny maradt a helyzet, mint amilyen az intervenció előtt volt.
A parklandi mészárlás után szigorították Floridában a fegyvertartási szabályokat. Az egyik legerősebb amerikai lobbiszervezet, a Nemzeti Lőfegyver Szövetség (NRA) máris pert indított emiatt.
Február közepén lőtt agyon a 19 éves Nikolas Cruz 17 diákot és tanárt a parklandi középiskolában. Az ámokfutó ellen szerdán emeltek vádat, ügyvédje szerint kész bűnösnek vallania magát, ha nem halálra, hanem életfogytiglanra ítélik.
és úgy tűnik, még Donald Trump is támogatja a javaslatok egy részét – igaz, ő , hogy az iskolai lövöldözéseket úgy lehet megakadályozni, ha a tanárok is fegyvert kapnak.
Rick Scott, Florida republikánus kormányzója pedig már alá is írta a törvényt, amely 18-ról 21 évre emelte a fegyvervásárlás alsó korhatárát, és kiterjesztette a hatóságok fegyverelkobzási jogkörét. Ugyanez törvény egyébként lehetővé teszi, hogy egyes tanárok és alkalmazottak fegyvert viselhessenek az oktatási intézményekben.
A Trump megválasztását is támogató
fegyverlobbi máris támadásba lendült.
Az NRA szerint az új szabályozás „hátrányos helyzetbe hozza a fiatal férfiakat és nőket”. A szervezet az alkotmány második kiegészítésére hivatkozik, amely alapjognak nevezi a fegyvertartást. Ezért pert indítottak.
A szigorítást követelők szerint amúgy az új floridai törvény is túl megengedő: nem tiltja be ugyanis a gépkarabélyhoz hasonló félautomata puskákat.
Megteltek délután a szlovákiai városok terei, a tüntetők Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolásának kivizsgálását és egy új kormányt követeltek. Becslések szerint csak Pozsonyban 30–40 ezren vettek részt a tüntetésen, más városokban is többezres tömegekről érkeztek hírek.
Az Új Szó beszámolója szerint világszerte zajlottak tüntetések, még az ausztráliai Sydney-ben is. Szlovákia több tucat városában – köztük magyarlakta településeken is – délután öttől gyülekeztek a tüntetők a köztereken. Pozsonyban már negyedórával a meghirdetett kezdés előtt nagy tömeg gyűlt össze. Elsőként Štefan Hríb, a .týždeň hetilap főszerkesztője tartott beszédet. Hríb arról beszélt, az antiszemitizmus már nem Kotlebáék privilégiuma, a sorosozással közjogi méltóságok is csatlakoztak ehhez.
„Szlovákia ma nem igazságos állam, de örülök, hogy egyre többen jelentkeznek, akik igazságosabbá akarják tenni”
– utalt az Új Szó szerint Hríb Vasiľ Špirko speciális ügyészre. A tüntetők hősként ünnepelték Špirkót.
Hríb után Vladimír Crmoman, a 2016-os tanársztrájkok egyik szervezője lépett a pódiumra. „Most az a legjobb miniszter, aki a legjobban tudja elhárítani a kérdéseket, aki a legkönnyebben söpri a szőnyeg alá a dolgokat” – utalt Crmoman Kaliňák belügyminiszter nyilatkozataira. Az Új Szó szerint Robert Bezák egykori nagyszombati érsek is a pozsonyi felszólalók között volt, Bugár Bélát, Lucia Žitňanskát, Peter Kresákot és František Šebejt üdvözölte, mondván, beléjük helyezte bizalmát a választásokon.
Több helyszínen is felolvasták a meggyilkolt Ján Kuciak öccse, Jozef levelét, aki arról írt, Ján és Martina megmutatta, hogy szerény körülmények közül indulva is meg lehet váltani a világot, munkával és alázattal.
A tüntetők az „Elég volt Ficóból!”, „Lemondani!”, „Szégyen!” rigmusokat skandálták, és a kulcsaikat csörgették a tereken.
A legnagyobb, pozsonyi tüntetés délután hat óra után pár perccel ért véget, és végig békésen zajlott. Később néhány százan a kormányhivatal elé vonultak, ahol kormányellenes jelszavakat kiabáltak.
A kelet-európai bevándorlók gyerekei együtt tanulnak a migráns diákokkal az integrációs iskolákban Németországban, s ez – ahogy egy 16 éves diáklány a német közszolgálati médiának, a Deutsche Wellenek nyilatkozva fogalmazott – „eleinte különös volt, hiszen Moldáviában nincsenek muzulmánok”.
A Berta von Suttner középiskolában régi hagyomány, hogy bevándorló gyerekekkel foglalkoznak: a nyolcvanas években Kelet-Európából érkezett a döntő többségük, még most is sokan jönnek onnan, s miután nem tudnak németül, nem járhatnak a helyi középiskolába. Ám a többséget ma már nem ők alkotják, hanem a muzulmán diákok, akik a Közel-Keletről vagy éppen Afganisztánból érkeztek.
Az integrációs iskola elsősorban a nyelvi és a társadalmi beilleszkedést segíti.
A diákok zöme rendkívül szorgalmas és igyekvő, hiszen tudja: egyedülállóan kedvező lehetőséghez jutott Németországban
– mondja az iskola igazgatóhelyettese. Mégis mindenki angolul tanul, mert egyáltalán nem biztos, hogy Németországban akarják leélni az életüket.
„Diplomát akarok szerezni” – mondja a 16 éves Sandra Jacub. A moldáviai diáklány még nem tudja, hogy milyent, és azt sem, hogy hol fog élni a jövőben. Egyelőre szorgalmasan tanul az integrációs iskolában, mert tudja, hogy a bevándorlók számára ez a beilleszkedés legkönnyebb útja Németországban.
Pénteken reggel néhány perces eltéréssel csaknem teljesen megegyező címmel jelent meg több magyarországi, kormányközeli portálon egy cikk, amely szerint Soros György akarja megdönteni a „bevándorlásellenes” Fico-kormányt.
Az Új Szó szerint az Origo, a Ripost, a Magyar Idők, a 888 ma reggel csaknem egyszerre jelentetett meg egy cikket, amelynek még a címe is csaknem egyezik. Az írásban Soros Györgyöt teszik felelőssé a Szlovákiában kialakult belpolitikai válságért, a Kuciak-gyilkosság szerintük csak a „kirakatban” van, a háttérben azonban „Soros szlovákiai embere”, Andrej Kiska államfő áll és a szintén Soros által irányított civilek.
A cikkek felsorolják azokat a vádakat Kiska ellen, amelyeket Robert Fico is rendszeresen emleget, például, hogy repülőgéppel utazik Poprádra, cégei kétes adóügyeit, s végül, hogy tavaly szeptemberben találkozott Sorossal New Yorkban – írja a szlovákiai lap.
A legtöbbször szerző nélkül megjelent cikkek kitérnek a mai kormányellenes tüntetések szervezőire is, akiket szintén különféle csatornákon át Soros Györgyhöz kötnek.
A mai szlovákiai tüntetések szervezői sokszor elmondták, önállóan szervezik a megmozdulásokat, nem áll mögöttük senki, a tüntetéseken pedig nem fognak fellépni politikusok.
Az Új Szó azt is írja: Robert Fico a hét elején kezdte terjeszteni azt az összeesküvés-elméletet, amely szerint Andrej Kiska fel akarja forgatni az államot, és Soros György áll mögötte, a hét folyamán ebben a Smer további képviselői is követték. A Kuciak-gyilkosság után ezek az összeesküvés-elméletek először olyan portálokon jelentek meg, amelyekről Marian Kotleba szélsőségesei szoktak információkat átvenni.
Történelmi megállapodás születhet Peking és a Vatikán között – erről nyilatkozott a kínai fővárosban a hivatalos katolikus egyház helyettes vezetője. Feng Csienping a Reuters hírügynökség tudósítójának elmondta, hogy „gőzerővel folynak a tárgyalások” az új püspökök kinevezéséről a Vatikán és Peking között.
Kínában mintegy 12 millió katolikus él. A hívők körülbelül fele-fele arányban oszlanak meg a hivatalos és az illegális egyház között. Nem sokkal a kommunista hatalomátvétel után Mao elnök úgy határozott: a kínai katolikus egyháznak meg kell szakítania a kapcsolatait Rómával. Aki hajlandó volt erre, az tovább gyakorolhatta vallását. Aki nem, az illegalitásba kényszerült. Ezért van most Kínában két katolikus egyház: az egyik a hivatalos, az úgynevezett hazafias egyház, amelyet a hatóságok is elismernek, a másik pedig a Vatikán által támogatott katolikus közösség. A püspököket az egyik közösség számára a Vatikán nevezi ki, a másik számára viszont Peking. Van olyan püspök is, akit mindkét helyen elfogadnak.
A most folyó tárgyalások eredményeképp létrejöhet egy egységes kinevezési rendszer, vagyis több mint hatvan év után az egyesülés felé tehetnek lépést a katolikusok Kínában.
Pekingben egyelőre ragaszkodnak ahhoz, hogy a Vatikán ismerje el a kínaiak által kinevezett püspököket is. Ez egyelőre nem történt meg, mert sokan ellenzik a
„behódolást a kommunista hatalomnak”.
A bírálók között is a leghangosabb a legmagasabb rangú kínai katolikus, Joseph Zen bíboros;Hongkong katolikus vezetője szerint a „Vatikán eladja a katolikusokat Pekingnek”.
Hszi Csinping államfő tavaly kampányt hirdetett az egyházak megrendszabályozása érdekében. A célkeresztben nem a katolikusok, hanem a muzulmánok és a tibeti buddhisták vannak. Ők ugyanis politikai problémát jelentenek. A 12 millió katolikus esetében pedig erről nincsen szó, de a túlbuzgó káderek fellépnek a kampány keretében a keresztények ellen is. Nemrég leromboltak egy óriási – engedély nélkül épített – protestáns templomot.
Kiderült, hogy milyen ideggázzal mérgezték meg az orosz titkosszolgálat volt ezredesét, akire a lányával együtt egy padon találták rá Salisburyben.
Azonosították az ideggázt, mellyel az orosz férfit és lányát megtámadták, de a nyomozás miatt nem hozzák nyilvánosságra a méreg fajtáját. A brit belügyminiszter, Amber Rudd csütörtök este annyit közölt, hogy „nagyon ritka” idegméreg okozta a mérgezéseket.
Rudd a londoni alsóház képviselőinek adott tájékoztatásában azt is elismerte, hogy a gyilkossági kísérlet két célpontja valóban a 66 éves Szergej Szkripal, az MI6 volt orosz ügynöke, az orosz katonai hírszerzés egykori ezredese, és a kettős ügynök 33 éves lánya, Julija Szkripal volt.
A BBC úgy tudja, hogy Szkripalt nem szaringázzal mérgezték meg, amit vegyi fegyverekben is használnak, és nem is VX idegméregről van szó, amellyel Kim Dzsongun észak-koreai vezető féltestvérét tavaly Malajziában meggyilkolták, hanem ezeknél is nehezebben hozzáférhető és ritkább anyagot használtak.
A brit hadsereg szakértőinek segítségét kérte pénteken a Scotland Yard terrorellenes ügyosztálya a délnyugat-angliai Salisbury városában idegméreggel elkövetett gyilkossági kísérlet következményeinek felszámolására.
A londoni rendőrség terrorelhárító szolgálata pénteken közölte: „számos járművet és egyéb tárgyat” kell eltávolítani Salisbury belvárosából, ahol a bűncselekmény történt, és ehhez katonai szakértők segítségét kérte. A BBC szerint a hadsereg és a királyi haditengerészet hozzávetőleg 180, vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris hadviselés következményeinek elhárítására kiképzett tagja indult a helyszínre.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
