Boris Johnson egy interjúban azt mondta: keserű emlékei vannak a Kremllel kapcsolatban, a 12 évvel ezelőtti, polóniummal elkövetett gyilkosság miatt. Most egyértelmű bizonyítékaik vannak, hogy orosz fejlesztésű ideggázzal történt a mérgezés.
Szergej Szkripalt, aki az orosz katonai hírszerzés ezredeseként brit ügynök volt, Salisburyben mérgezték meg lányával együtt, egy ritka ideggázzal, amelyet az oroszok fejlesztettek ki. A gyilkossági kísérlet miatt a britek szankciókat vezettek be az oroszokkal szemben, többek között diplomatákat tiltottak ki.
Boris Johnson brit külügyminiszter most a Deutsche Wellének adott interjúban beszélt arról, miért gondolják, hogy az oroszok, sőt, maga Putyin áll a mérgezés mögött. Azt mondta: orosz fejlesztésű anyagot használtak, ráadásul
Putyin korábban arról beszélt, hogy az árulókat meg kellene mérgezni,
Szkripal maga is célpont volt.
A felvetésre, miszerint ez az eddigi legsúlyosabb vád Vlagyimir Putyin ellen, azt mondta: ő vezeti a „zakatoló vonatot”, és minden eddigi bizonyíték az oroszok felelősségére utal, ahogy annak idején a Litvinyenko-ügyben is.
Szerinte azért nem vártak a bejelentéssel, mert 12 éve, amikor polóniummal mérgezték meg Alekszandr Litvinyenkót, rossz tapasztalatokat szereztek. Akkor együttműködtek az orosz igazságszolgáltatással, kérték, hogy adják ki a mérgezésért közvetlenül felelős két embert, de csak ironikus elutasításban volt részük. Ezért most úgy döntöttek:
„Ha valaki gátlástalan módon ideggázt használ, méghozzá olyat, amihez hasonlót a második világháború óta nem vetettek be Európában, (…) akkor annak diplomáciai következményekkel kell szembenézni.”
Beszélt arról is, hogy egyértelműen bebizonyították, hogy a gáz orosz fejlesztés. Ráadásul a felvetéseikre nem kaptak semmilyen választ, csak ironikus tweeteket és trollkodást.
Egy líbiai kampányfinanszírozással kapcsolatos ügyben hallgatják ki Nicolas Sarkozy volt francia elnököt, akit kedden őrizetbe vett a rendőrség.
Az elmúlt évtizedek legnagyobb politikai botránya lehet Franciaországban Sárkozy illegális kampányfinanszírozási ügyéből.
Azzal gyanúsítják, hogy
Moammer Kadhafi rezsimjétől és más líbiaiaktól kapott támogatást Sarkozy 2007-es választási kampányára.
A konzervatív politikust a Párizs mellett Nanterre-ben székelő, korrupcióval, pénz- és adóügyi csalásokkal foglalkozó rendőrségi központban hallgatják ki. Sarkozyt, aki 2007 és 2012 között volt Franciaország elnöke, most először hallgatják ki az ügyben. Őrizetben 48 óráig tarthatják, ügyvédje nem kommentálta az intézkedést.
Egy korábbi minisztert és Sarkozy közeli szövetségesét, Brice Hortefeux-t is kihallgatják kedden az ügyben.
Sarkozyt 2014-ben egyszer már rövid időre őrizetbe vették és kihallgatták, mert a gyanú szerint megpróbált megvesztegetni egy bírót, ha információkat ad át neki a szóban forgó kampányfinanszírozási vizsgálatról.
Számtalan anekdota forrása, hogy Szlovákiát és Szlovéniát már a függetlenségük óta gyakran összekeverik egymással nemcsak a médiában, hanem a politikában is. Nincs ez most másképp sem: ugyanazon a napon, amikor Robert Fico lemondott Szlovákiában a miniszterelnöki posztjáról, Miro Cerar szintén távozott a kormány éléről. Habár a szlovén kormányfő teljesen más okok miatt kényszerült elhagyni a székét, legalább olyan belpolitikai bizonytalanságot hagyott maga után, mint a szlovák kollégája.
„Egyesek meg akarják állítani Szlovénia fejlődését, pedig az ország sokkal jobb állapotban van, mint amikor négy évvel ezelőtt átvettem a kormányzást”
– többek közt ezekkel a szavakkal búcsúzott Miro Cerar, amikor március 15-én Borut Pahor köztársasági elnök a ljubljanai Elnöki Palotában hivatalosan elfogadta a miniszterelnök lemondását. Ezzel párhuzamosan pedig megkezdődtek a többpárti egyeztetések az előrehozott választásokról: egyelőre csak annyi biztos, hogy valamikor májusban fog erre sor kerülni, vagyis az eredetileg júniusra tervezett parlamenti választások előtt alig egy hónappal. Addig Cerar ügyvivő kormányfőként fogja vezetni Szlovéniát.
2017. december 14-én Brüsszelben készített kép Miro Cerar szlovén miniszterelnökről. Édesapja híres olimpiai tornászbajnok. A francia elnökválasztások alatt sokan vontak párhuzamot közte és a francia elnök, Emmanuel Macron között, hiszen ugyanúgy a „semmiből” jöttek és pár hét alatt építették fel a pártjukat. A kép forrása: MTI/EPA/Stephanie Lecocq.
Természetesen nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy a közösségi oldalakon és a médiában megint viccet csináljanak Szlovákia és Szlovénia összetévesztéséből, főleg azért, mert mindkét országban nagyjából egy időben robbant ki egy belpolitikai válság, több tízezer fős tüntetések zajlottak a városokban, illetve miniszterelnökök mondtak le a tisztségükről. Ugyanakkor Cerar – a szlovák társától eltérően – egy sokkal „enyhébb” ügy miatt kényszerült távozni a hatalomból: március 14-én a szlovén Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek nevezte egy tavaly szeptemberi népszavazás eredményét.
Elfuserált népszavazás
A referendum Cerar pártjának, a Modern Közép Pártnak(SMC) az egyik legjelentősebb és régóta dédelgetett álmának megvalósításáról szólt, vagyis az olasz határ mellett fekvő Divača város és Koper – Szlovénia legfontosabb kikötővárosa – közötti vasútvonal fejlesztéséről. A stratégiai beruházás még a legalacsonyabb becslések szerint is 1,3 milliárd euróba került, amellyel jelentősen növelték volna Szlovénia logisztikai képességeit és tranzitszerepét, s ebből az Európai Unió tagállamai éppúgy profitáltak volna, mint Kína. Sőt, a második vasúti vágány megépítésében Magyarország is részt vett volna: februárban Budapest felajánlotta, hogy 200 millió euróval járulna hozzá a projekthez, cserébe a magyar vállalatoknak komoly szerepet kellett volna játszaniuk a fejlesztésben.
A Divača Koper közötti vasútvonal. A kép forrása: Wikimedia Commons
Habár a szlovén parlamentben 2017.május 18-án elfogadták a vasútfejlesztési tervet, az ellenzék nem hagyta annyiban a kérdést. A jobbközép Szlovén Demokrata Párt (SDS) és egy „Adófizetők nem adják fel” nevű civil szervezet kezdeményezte, hogy tartsanak referendumot. Janez Jansa, az SDS vezetője szerint az egész terv túl drága és eleve rosszul kidolgozott volt, amellyel csak a korrupciót növelték volna az országban. Vili Kovačič idős szlovén aktivista pedig több mint 40 000 aláírást gyűjtött össze, és így 2017 szeptember végén népszavazást tartottak Szlovéniában.
Csakhogy rendkívül alacsony volt a részvételi arány – a szavazóképes szlovén lakosság alig 20 százaléka – és kis többséggel ugyan (53 százalékkal), de a projekt támogatói győztek. A népszavazást kezdeményezők azzal magyarázták a vereségüket, hogy ők nem kaptak elegendő állami pénzt, valamint állításaikkal nem nagyon lehetett találkozni sem a médiában, sem a politikában. A kampány alatt kizárólag a kormány érveit mutattak be, ezek reklámozását pedig közel 95,000 eurónyi közpénzből finanszírozták. Kovačič nem hagyta annyiban a dolgot és a Legfelsőbb Bírósághoz fordult, amely a múlt héten hozott ítéletet. Egy új referendum megtartását rendelték el, de a szakértők és elemzők szerint ez sokkal rosszabbul végződött volna, ezért Cerar a lemondásával lényegében előremenekült.
A sárga ruhában Vili Kovačič, akiből tavaly óta igazi médiaceleb lett Szlovéniában. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Macron bétaverzió
Nem a népszavazás volt Cerar bukásának egyetlen oka. Az elmúlt hónapokban több olyan dolog is történt, amely következtében megrendült a belé vetett bizalom, pedig Szlovéniában 2000 óta egyetlen párt sem került hatalomra olyan nagy támogatottsággal, mint az SMC. A liberális párt alig egy hónappal a 2014-es választások – amelyek szintén előrehozottak voltak Alenka Bratusek szlovén miniszterelnök asszony távozása miatt – előtt alakult meg. A szlovénok 34,6 százaléka szavazott az SMC-re, és így Cerar-pártja 36 mandátumot szerezett a 90 fős szlovén nemzetgyűlésben. Viszonylag rövid idő alatt sikerült tető alá hozni egy kormánykoalíciót a balközép Szlovén Nyugdíjasok Demokrata Pártjával (DeSUS-al) és a Szociáldemokratákkal (DS).
Cerar elsősorban a 2008 óta tartó gazdasági recesszió megállítását tűzte ki célul. Ez kétségkívül sikerült neki: Szlovénia tavaly öt százalékos GDP-növekedést produkált, amellyel Ljubljana az Európai Unió gazdasági élbolyába került. Évek óta most a legalacsonyabb a szlovén munkanélküliségi ráta (6,1 százalék); a költségvetési hiányt 3 százaléka alá szorították; a pénzügyi szektorban már nincsenek akkora kilengések, mint 2008 utáni években, illetve számtalan külföldi beruházást eszközöltek az országban.
Azonban ezek is kevésnek tűntek: az elmúlt években drasztikus mértékben csökkent az SMC népszerűsége, a közvélemény-kutatók csak 2018-ban, még a miniszterelnök lemondása előtt,
5-8 százalékot mértek, ami óriási visszaesés a 2014-es választások idején mért több mint 30 százalékhoz képest.
Ennek egyik oka, hogy az elmúlt hetekben az orvosok és a tanárok tíz százalékos béremelkedésért sztrájkoltak. Február 14-én mintegy 40 000-en vonultak utcára, de múlt hét szerdán is bezártak az iskolák a pedagógusok tüntetése miatt. Ezen felbátorodva a rendőrök, a szociális szektorokban dolgozók és a bürokraták rövid időre felfüggesztették a munkájukat. Viszont Cerar hajthatatlan maradt és a költségvetés felborításától tartva elutasított minden közalkalmazotti béremelést. Az SMC szerint több mint egy milliárd euróba kerülne a szakszervezetek követeléseinek teljesítése, ráadásul eleve a GDP-jük több mint tíz százalékát eleve a közszférára költik.
A tanárok tüntetése Ljubljanában.
Szlovéniában a kormány migrációs politikájával sem nagyon voltak elégedettek. Habár Ljubljana eddig nagyrészt teljesítette az uniós kvótákat – a hivatalos adatok szerint az 567-ből eddig 335 menedékkérőt fogadtak be – és csökkent a belső határellenőrzésekből, kerítésépítésekből és visszatoloncolásokból fakadó feszültség a környező államokkal, a koalíciós tagokat mindig megosztja a kérdés. Miközben az SD teljes mellszélességgel támogatja a menekültek befogadását, addig a DeSUS ezen a téren egyetért a migrációellenes és Orbán-barát SDS-el.
A DeSUS volt az egyik legfőbb kezdeményezője a 2017 elején elfogadott szigorúbb szabályozásnak, ami lehetővé tette, hogy az illegális migránsok belépését Szlovéniába már a határon elutasítsák. Tavaly novemberben pedig kisebb kormányválságot idézett elő az az eset, amikor az SMC a korábban hozott törvényekkel szembemenve meg akarta akadályozni egy szíriai menekült Horvátországba való toloncolását. A kormánypárt megpróbálta visszatartani és a dublini rendszert megkerülni, miközben az SD képviselők a szlovén parlamentben próbálták „elrejteni” az illetőt. Csakhogy Karl Erjavec külügyminiszter és a DeSUS vezetője a kilépéssel fenyegetőzött, ha nem deportálják a menekültet, ezért az SMC inkább visszavonulót fújt.
Ahmad Shamieh szíriai menekült, aki miatt majdnem bukott a Cerar-kormány. Megtanult szlovénul és humanitárius programokban vett részt. A kép forrása: Flickr.
A Pirangate-botrány
Egy határvita szintén közrejátszhatott Cerar bukásában. Horvátország és Szlovénia Jugoszlávia felbomlása (1991) óta nem tud megegyezni a Pirani-öböl egy bizonyos szakaszának hovatartozásáról. Ljubljana számára különösen fontos kérdésről van szó, hiszen csak ezen a tengeri szakaszon juthat ki a nemzetközi vizekre. Zágráb egyfajta politikai nyomásgyakorló eszközként akarta felhasználni a vitát, de végül a szlovénok évekig blokkolták a horvátok uniós csatlakozását.
Habár a két ország 2011-ben a nemzetközi döntőbírósághoz fordult, ebből a horvátok 2015-ben kihátráltak, mivel a helyi sajtó értesülései szerint az egyik szlovén bíró magántalálkozókon vett részt a szlovén külügy egyik hivatalnokával, ami az ilyen ügyek esetében tilosnak számít. Hágában 2017. június 29-én Szlovénia javára döntöttek, és ezentúl a szlovén hajók szabadon, horvát engedélyek kérése nélkül hajózhatnak ki az Adriai-tengerre. Azonban Zágráb a mai napig nem fogadta el a döntést a korábban említett „részlehajlás” miatt. Természetesen ennek gazdasági okai is vannak: a horvát Fiume (Rijeka) és az olasz Trieszt kikötővárosok között már évek óta zajlik a verseny a közép-európai piacokért, s Horvátország ezen a téren nem akart egy újabb riválist.
A horvát-szlovén határvita. A balkáni sajtó egyszerűen Pirangate-nek nevezi az ügyet. A kép forrása: Link.
Egyelőre még kérdéses, hogy vajon a felbomlott kormánykoalíció és egy előrehozott választás milyen új irányba tereli a vitát. Ezen a téren ugyanis lényegében konszenzus van a szlovén kormány és ellenzék között: már az összes parlamenti párt és a tavalyi októberi elnökválasztáson győzelmet arató Pahor szinte követeli az Európai Bizottság beavatkozását az ügyben.
Ugyanúgy gyakran bírálták Cerart, hogy túl „enyhe válaszokat ad” és nem kezeli megfelelően a vitát. Az ő számlájára írták azt is, hogy az elmúlt hetekben ismét kiújult a feszültség a Pirani-öbölben. A horvát halászhajókat rendőri kísérettel védik, amikor ők a Zágráb által el nem ismert szlovén felségterületű vizeken fogják ki a halakat, miközben a szlovén partiőrség felsőbb utasításra semmit sem tesz. Jelzésértékű, hogy Cerar lemondása után Ljubljana egy több száz oldalas levelet küldött az EB-nek, hogy mivel a horvát vezetés továbbra sem hajlandó teljesíteni a hágai döntést, ezért mindenképp gyakoroljon nagyobb nyomást Horvátországra. Ha pedig ez nem történik meg, akkor Szlovénia saját kézbe veszi az ügyet, és ő maga keres támogatókat az EU-ban.
Fordulatra készülj?
A szlovák és a szlovén miniszterelnök egyidejű távozása igencsak érdekes helyzeteket teremtett a környező országokban. Ám miközben az északi szomszédunk esetében nem nagyon várható lényeges változás – legalábbis egy-két területet leszámítva – az eddigi politikai irányvonalban, addig Szlovéniában egy előrehozott választás komoly fordulatot hozhat Ljubljana bel- és külpolitikájában. Különösen Magyarország számára lehet érdekes majd az eredmény: a közvélemény-kutatásokban jelenleg két párt vezet, amelyek közül az egyik (SD) keményen Orbán-ellenes, miközben a másik (SDS) a Fidesz bevándorlási és gazdaságpolitikáját tartja követendő mintának.
A német kancellár telefonon tárgyalt az újjáválasztott Hszi Csinping elnökkel. Ezúttal a globális kereskedelem volt a téma, miután Donald Trump amerikai elnök védővámot vetett ki az acél- és az alumínium-importra. Az amerikai elnök mind Kínát mind Németországot bírálja amiatt, hogy túlságosan nagy a kereskedelmi többletük.
„Ez azért van, mert mi áruink jók, és sokan keresik őket”
– vágott vissza a protekcionista Trumpnak Angela Merkel. Arra is rámutatott, hogy a konjunktúra miatt Németország importja nő, emiatt pedig csökken a kereskedelmi többlete: tavalyelőtt még 248 milliárd euró volt, tavaly már csak 244 milliárd.
Merkel Hszi Csinping elnökkel megállapodott abban, hogy Trump védővámos intézkedéseinek ügyét a G-20 következő csúcstalálkozója elé viszik.
A gazdasági nagyhatalmak túlnyomó többsége a szabadkereskedelem híve, míg Trump Amerika érdekeit helyezi előtérbe.
Merkel Amerikába küldte gazdasági miniszterét, hogy igyekezzen elérni: Washington ne indítson általános kereskedelmi háborút. Peter Altmaier német gazdasági miniszternek nem lesz könnyű dolga, hiszen az amerikai elnök – legalábbis a hírek szerint – újabb protekcionista intézkedéseket fontolgat. Emiatt lemondott gazdasági főtanácsadója, a szabadkereskedelem-párti Gary Cohn.
Egyelőre a szavak háborúja folyik: a konkrét intézkedések még nem érintenek létfontosságú érdekeket.
Ráadásul a legfejlettebb ipari országokat tömörítő OECD arra mutatott rá, hogy a G-20 államok jó részének kereskedelempolitikája sokkal inkább protekcionista, Trumpé: India és Brazília jár ebben az élen. Sőt, Kína is jobban védelmezi a belső piacát, mint az Egyesült Államok. A tendencia nyugtalanítja inkább a megfigyelőket: a piacok elzárása a külföldi áruk elől komoly válságot idézhet elő. Igaz, hogy a világkereskedelem az utóbbi években csak nagyon lassan nő, de a határok visszaállítása lefékezheti a konjunktúrát, pedig ennek fenntartása Amerikának éppúgy érdeke mint a világ más országainak.
Moszkvában a hadügyminisztérium televíziója egy olyan tengeralattjáró egység gyakorlatáról számolt be, amely megközelítette az Egyesült Államok partvidékét anélkül, hogy az amerikaiak észrevették volna őket.
A Zvezda televíziónak az egység parancsnoka, Szergej Sztarsinov nyilatkozott. Elmondta, hogy sikeresen teljesítették a célt a nukleáris meghajtású Scsuka B tipusú tengeralattjárókkal: sikerült megtéveszteniük az amerikaiak védelmi radar rendszerét.
A Scsuka B tengeralattjárót 1986-ban, a szovjet időkben kezdték el fejleszteni. Mark Ferguson admirális, a U.S. Navy akkori parancsnoka már 2016-ban panaszkodott a CNN hírtelevíziónak mondván:
az orosz tengeralattjárók gyorsabbak és sokkal nehezebb bemérni őket mint korábban
Ezek a Scsuka B tengeralattjárók 100 napig képesek a víz alatt maradni. Cirkáló rakétákkal vannak felszerelve, melyek nukleáris töltetet is hordozhatnak.
A moszkvai hadügy csak nagyon ritkán ad ki hasonló információkat, ezért az időzítésnek nyilvánvalóan oka van: az Egyesült Államok újabb szankciókkal sújtotta Oroszországot a kémügyben miközben orosz földön vasárnap választást tartottak.
Putyin népszerűsége töretlen, és ezt jelentős részben annak köszönheti, hogy Oroszország mint nagyhatalom jelenik meg az átlagos választópolgár fejében. Holott ez csak katonai értelemben igaz: Oroszország GDP-je az amerikainak kevesebb mint egytizede, Dél-Korea is megelőzi azt az országot, melyet 18 éve irányít Vlagyimir Putyin. Az egy főre jutó GDP is alacsony, még Magyarország vagy Lengyelország is jobban áll.
Putyin a szavazatok 73,9 százalékának megszerzésével nagyarányú győzelmet aratott a választásokon – ezt mutatják az exit poll eredmények. Ezzel újabb hat évre kap megbízást, s nem is akárhogyan. Legutóbb, 2012-ben még a szavazatoknak „csak” a 64 százalékával győzött.
A VTsIOM által készített becslés szerint legerősebb kihívója, a kommunista pártbeli Pavel Grugyinyin 11,2 százalékos eredményt ért e, míg a Liberális Demokrata Pártot vezető Vlagyimir Zsirinovszkij a szavazatok 6,7 százalékát szerezte meg. A TV-celeb Kszenyija Szobcsakra pedig a szavazók 2,5 százaléka adta le a voksát. Nagy meglepetés tehát nem született.
A választás során országszerte rengeteg szabálytalanság volt. A Golosz, a választásokat ellenőrző független szervezet jelentése szerint volt olyan szavazóhelység, ahol már nyitás előtt voltak szavazatok az urnákban. Másutt nem engedték be a megfigyelőket a szavazóhelységbe, voltak buszoztatások is. Csak a kora délutáni órákig az ország 72 régiójából 859 lehetséges szabálysértésről kaptak bejelentést. Ezek közül a legtöbb panasz (170) a megfigyelők jogainak állítólagos korlátozására és a szavazóhelyiségek kialakítására (222) vonatkozott. A legtöbb bejelentés Moszkvából (109), Szentpétervárról (62) és Moszkva megyéből érkezett.
Habár a részvétel már 5 óra előtt jócskán meghaladta az 57 százalékot, nem volt mindenki boldog a választással. Bár valószínűleg még az ellenzők közül sem sokan tették meg azt, amit az az omszki férfi, aki tiltakozása jelül inkább megette a szavazólapot, ezt meg is örökítette és világgá is kürtölte.
Pekingben a nemzetgyűlés újabb öt évre államfőnek választotta Hszi Csinpinget, alelnökévé pedig a jobbkezét, Vang Csisenget. Ez azt is jelenti, hogy szokatlan módon nincs kijelöt utód a legfelső vezetésben.
Az országban évtizedek óta a vaskézzel kormányzó kommunista párt főtitkára az államfő is egyben. Régebben azt választották meg alelnöknek, akiből a következő időszakban első embert akartak csinálni. Így maga Hszi Csinping is öt éven át volt Kína második embere, most viszont nincs kijelölt utód. Ennek megfelelően az alelnök nem egy feltörekvő fiatal káder, hanem az uralkodó legfőbb szövetségese lett. Vang Csiseng idősebb az államfőnél, akinek ifjúkori jóbarátja. Ő kapta a legnehezebb feladatot: a nagy korrupcióellenes tisztogatást, amelynek során magasrangú vezetők is börtönbe kerültek. A vezetésből elsősorban azokat vádolták meg, akik szemben álltak Hszi Csinping elnökkel.
A kommunista párt kongresszusa most új embert állított a korrupcióellenes kampány élére, Vang Csiseng pedig nyugdíjba ment – legalábbis a Politikai Bizottságból, ám a politikai karrierjének korántsem nem lett vége.
A South China Morning Post értesülései szerint a veterán vezető továbbra is részt vesz a legfelső irányító csapat ülésein, elmondhatja a véleményét, bár szavazni már nem szavazhat.
És hogy mi lesz a feladata? Ő lesz a diplomácia legfőbb irányítója – legalábbis ezt állítják jól értesült pekingi tudósítók. Ez nem egészen új feladat Vang Csisengnek, aki korábban külgazdasági vezetői tisztet töltött be a Politikai Bizottságban. Most pedig Trump beindította a kereskedelmi háborút, s emiatt fekete felhők gyűlne a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok fölé. Egyelőre még nem vetettek be komolyabb fegyvereket, de Pekingben attól tartanak: erre előbb vagy utóbb sor fog kerülni.
Kereskedelmi atombombának tartják – egyébként mind Washingtonban, mind pedig Pekingben – azt az amerikai tervet, hogy a szellemi tulajdonnal való visszaélések miatt szankcionálják Kínát.
Vang Csiseng alelnöknek kell elérnie, hogy a világ második legnagyobb gazdasága a lehető legkisebb veszteséggel kerüljön ki az amerikai- kínai kereskedelmi háborúból. A cél pedig változatlan Pekingben: megelőzni Amerikát és meghatározó szerepet játszani a globális gazdaságban.
Svédország kész megrendezni az első amerikai-észak-koreai csúcstalálkozót, de hírek szerint Kim Dzsongun észak-koreai vezető szeretné, ha a történelmi – és egyben első – elnöki találkozó Donald Trumppal a Fehér Házban lenne. Trumpnak ez nem nagyon akarózik. Phenjan egyelőre még Trumpnak arra a felvetésére sem válaszolt, hogy legyen csúcs.
Stockholmban tárgyalt Ri Yongho észak-koreai külügyminiszter, aki onnan Washingtonba utazik tovább. Trump nemrég jelentette be: kész találkozni Észak-Korea diktátorával, kérdés, hol legyen a találkozó. Svédország megfelelő semleges helyszín lehetne.
„Nem vagyunk naivok” –hangsúlyozta Margot Wallström svéd külügyminiszter, finoman célozva arra, hogy az USA még nem is olyan rég minden nyugati államot arra szólított fel: szakítsa meg a kapcsolatait Észak-Koreával. Trump nemrég még katonai megelőző csapást helyezett kilátásba a világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszerrel szemben. Kim Dzsongun ugyanis gyors ütemben fejleszti rakéta- és nukleáris erejét, s azzal dicsekszik: már el tudják érni az USA bármelyik részét.
Ebben az amerikaiak egyelőre kételkednek, de kétségtelen, hogy a hadiipari fejlesztések meglepően gyorsan haladnak előre Észak Koreában.
Nemrég egy magasrangú dél-koreai delegáció tárgyalt Phenjanban. A küldöttség azután Washingtonban tájékoztatta az amerikaiakat Kim Dzsongun ajánlatáról. Erre reagált úgy Donald Trump, hogy a maga részéről kész a csúcstalálkozóra vele.
Egy bizonyos: Kim Dzsongun számára hatalmas diplomáciai kihívás egy amerikai-észak-koreai csúcstalálkozó, ő még soha senkivel nem tárgyalt ilyen magas szinten, ahol egész Észak-Korea jövője kockán foroghat
Harmadszor vonultak az utcára az emberek Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolása óta Szlovákiában és külföldön, hogy az eset alapos kivizsgálását és tisztességes államot követeljenek. Az előző alkalmakhoz képest dühösebb felszólalások hangzottak el a köztereken.
Pozsonyban péntek délután három után állt csak el az eső, borongós volt az időjárás, mégis jelentős tömeg verődött össze a Szlovák Nemzeti Felkelés terén. A szervezők eredetileg a kormány lemondását követelték. Miután Robert Fico miniszterelnök csütörtökön távozott posztjáról (hangsúlyozva, hogy koalíciós pártelnökként aktív marad), a szervezők arra módosították követelésüket, hogy előrehozott parlamenti választásokat írjanak ki. A szervezők szerint azzal, hogy a kormány lemond, de a koalíció megtartja hatalmát, átverték az embereket. A tüntetők transzparensein dühös, szókimondó feliratokkal érkeztek a demonstrációra,
célpontjuk főleg Robert Fico, Robert Kaliňák és Bugár Béla volt.
Péntek délután számos nagyobb cég és üzlet zárt be a fővárosban, így támogatva a tüntetést. „Egy hete is itt álltunk, de azóta nem sok minden változott” – nyitották meg a tüntetést a szervezők Pozsonyban. „Ján Kuciak és Martina Kušnírová gyilkosa továbbra is ismeretlen. Fico, Danko és Bugár Béla pedig továbbra is ragaszkodik a hatalomhoz, és ez azt jelenti, hogy szőnyeg alá akarják söpörni a korrupciós ügyeket, amelyekről Ján Kuciak írt” – mondták.
A pozsonyi megmozduláson mások mellett fellépett Zuzana Kronerová és Richard Stanke színész, František Mikloško volt politikus és Zuzana Wienk, az Aliancia Fair-play civil szervezet vezetője. Richard Stanke arról beszélt, Fico arrogáns mosolya a lemondásakor mindent elárult, szerinte a háttérből zsinóron akarja rángatni az embereit.
Zuzana Wienk szerint „a két Robert” (Fico, és a belügyminiszter Robert Kaliňák) lemondása nem old meg semmit, „hiszen ők csak a hidra arcai”, meggyőződése, hogy valódi változásokra van szükség, hogy az emberek visszanyerjék bizalmukat a politikában. Martin Mojžiš újságíró, fizikus azt mondta, az új miniszterelnök, Peter Pellegrini Fico bábja, ezért nem érdemel tiszteletet. Többen hangsúlyozták, a belügyminisztérium nem maradhat a Smer kezében.
Az orosz elnök egykori fő ellenfele, aki emiatt 2003 és 2013 között börtönben volt, a kémügyben nyilatkozott a párizsi Le Monde-nak. Mihail Hodorkovszkij, aki egykor Oroszország leggazdagabb embere volt, jelenleg külföldön szervezi az ellenállást Putyin rendszerével szemben. Vlagyimir Putyin pedig újraválasztását készíti elő. Miközben a nyugati világ egyre-másra jelent be újabb szankciókat Oroszországgal szemben.
„Én nem érzem magam különösebben fenyegetve, mert sohasem voltam a titkosszolgálat tagja. Így nem szerepelhetek az árulók listáján. Régebben Putyin személyesen adta ki az utasítást az árulók likvidálására, de most nem tudom, hogy mi a helyzet. Mindenesetre jellemző Putyin gondolkodására, hogy amikor meggyilkolták az ellenzéki újságírónőt, Anna Politkovszkaját, akkor ezt mondta: több gondot okozott holtan, mint életében!”
Mihail Hodorkovszkij hangsúlyozta, hogy Oroszországtól mindenki tarthat hiszen Moszkva atomhatalom. Putyin racionálisan dönt és nyilván nem vet be atomfegyvert, de biológiai fegyvereket felhasználhat. Szíriában több vegyi támadás is volt, és ebben az országban az oroszok igen jelentős szerepet játszanak.
Moszkvában közben arról ír a sajtó, hogy Mike Pompeo, az új külügyminiszter sokkal inkább ellenséges Oroszországgal szemben mint Rex Tillerson volt. Putyin korábban személyesen tüntette ki Tillersont, aki a legnagyobb amerikai olaj tröszt vezéreként sokat tett az amerikai-orosz együttműködés érdekében az olajiparban. Mike Pompeo, aki eddig a CIA-t vezette, ahhoz a republikánus gárdához tartozik, amely határozottan szemben áll Oroszországgal. Ezzel is magyarázzák az újabb washingtoni szankciókat, melyekkel a Nagy Britanniában megtámadott orosz ex ezredes miatt sújtották Oroszországot. Moszkvában végképp elveszítették a reményt, hogy Trump enyhülést hozhat az amerikai-orosz kapcsolatokban, pedig 2016-ban őt támogatták Hillary Clintonnal szemben az elnökválasztáson.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
