Fontos

Hosszas egyezkedés, parlamenti viták és háttéralkuk megkötése után végül hétfőn bizalmat szavaztak a Robert Fico helyébe lévő Peter Pellegrini alakította kormánynak Szlovákiában. Habár az új miniszterelnök kinevezésével csökkent a belpolitikai feszültség Szlovákiában, továbbra sem tudni, hogy milyen lesz a viszonya a köztársasági elnökkel. 

Az apai ágon olasz felmenőkkel rendelkező Peter Pellegrini (az olasz pellegrino jelentése zarándok) 1975-ben Besztercebányán (Banská Bystrica) látta meg a napvilágot. Édesanyja tanárnő, édesapja pedig autószerelő volt. Legelőször a közép-szlovákiai városban szerzett közgazdasági diplomát, majd Kassán folytatta a tanulmányait pénzügy és számvitel szakon. Pellegrini 2002-ben került be a szlovák politikába, ráadásul nem is akárkinek a „segítségével”: Ľubomír Vážny az Irány – Szociáldemokrácia (Smer) közlekedésügyi miniszter és a jelenlegi szlovák Szociális Biztosító igazgatójának a helyetteseként, aki a mai napig az „egyik legnagyobb túlélőnek” számít a szlovák politikában.

A Vážny-val való kapcsolat rövidesen meghozta a gyümölcsét, mivel a 2006-os parlamenti választásokkor Pellegrini

a Smer színeiben került be a szlovák parlamentbe.

Ezután pedig nem volt megállás: pénzügyi államtitkár, több parlamenti bizottsági csoport tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, majd 2014-ben a kutatási, oktatási, sport és tudományos miniszternek nevezték ki.. Végül pedig a 2016-os szlovákiai parlamenti választásokat követően ő lett a befektetésekért felelős miniszterelnök-helyettes.

Változatlanságra ítélve 

Bár Pellegrini nem tartozott a legismertebb smeres politikusok közé, de a politikai körökben ismert volt arról,  hogy a párton belül ő

„a legtökéletesebb férfi a feketemunkára”.

Lojalitása a párt – pontosabban Robert Fico miniszterelnök személye – iránt megkérdőjelezhetetlennek számít, miközben rendkívül kiterjedt üzleti kapcsolatokkal rendelkezik. Egyes vélekedések szerint ő számított az egyik fő közvetítőnek „befektetői csoportok” és Smer felső vezetése között. Neve akkor vált ismerté, amikor a szlovák kormányválság alatt, március 7-én őt nevezték ki ideiglenes kulturális miniszternek, mert Marek Maďarič önként távozott a posztjáról.

Ez volt az a krízis, amelyet Ján Kuciak tényfeltáró újságíró és barátnője meggyilkolása idézett elő: először Robert Kaliňák belügyminiszter távozását, majd pedig Fico lemondását és egy új választások kiírását követelték.  Mivel a tüntetések intenzitása nem csökkent, a „Sorosozás” sem vezetett eredményre, és már a köztársasági elnök, illetve az Unió felől is egyre nagyobb nyomás érkezett, ezért Fico március 15-én lemondott a hivataláról. Előtte még bemutatta Pellegrinit, mint kijelölt utódját, aki már addigra megszerezte 79 képviselő támogatását.

Az új miniszterelnök még az elején igyekezett magáról azt a képet kialakítani, hogy ő „másfajta” politikát fog képviselni, és valótlanok azok a kritikák, hogy Szlovákiát a háttérből továbbra is Robert Fico fogja irányítani.

A Kuciak halála utáni tüntetéseket jogosnak és a demokrácia részének nevezte, illetve nem emlegette a „Soros-féle összeesküvést” sem. 

Ezzel párhuzamosan pedig felállította az új kormányt. Kaliňák helyett Tomáš Drucker ült a belügyminiszteri székbe, Andrea Kálavská az egészségügyi minisztériumot vezeti, Ľubica Laššáková lett a kulturális miniszter, az igazságügyi tárcát a Most-Híd párt frakcióvezetője, Gál Gábor kapta meg, a befektetésekért felelős miniszterelnök-helyettes posztra pedig a kassai polgármester,  Richard Raši került. Jelenleg az jelenti a legnagyobb vitát a szlovák politikában, hogy vajon kit fognak kinevezni Tibor Gašpar országos rendőrfőkapitány helyére.

Ám még meg sem szilárdult Pellegrini hatalma, máris egy érdekes ügybe keveredett.  Általános derültséget – és mai napig tartó vitát – okozott Szlovákiában, amikor Bugár Bélával, a Most-Híd párt vezetőjével tartott közös sajtókonferencián egy zacskó csúszott ki az új miniszterelnök belső zsebéből. Pellegrini gyorsan visszarakta, de ennyi elég volt ahhoz, hogy máris elterjedjen az internetezők és az újságírók körében: a zacskó Olaszországból származó kokaint tartalmazott. Később az új kormányfő a Facebookon próbálta meg magát tisztázni, miszerint az valójában egy „csomag fogpiszkáló volt”.

Állandó összetűzésben 

A Pellegrini-kormány kinevezésével kapcsolatban a szlovák ellenzék (OĽaNO, SAS, Sme Rodina)  több kifogással élt. A parlamenti viták során rendszeresen előjöttek a régi botrányok és a tüntetők követelése az előrehozott választások megtartásáról, de még így is voltak olyan ellenzéki képviselők, akik március 26-án bizalmat szavaztak az új kormánynak. Továbbá az új kormány helyzetét erősíti, hogy habár Szlovákiában még mindig nem csillapodtak le teljesen a kedélyek, a tüntetéseket szervező „Egy tisztességes Szlovákiáért” elnevezésű mozgalom lefújta a múlt hét péntekre tervezett pozsonyi demonstrációját. A szervezők szerint most eljutottak arra a pontra, amikor már „bizonyos lépéseknek nem az utcákon, hanem a parlamentben kell megtörténniük”.

Csakhogy Pellegrini nem dőlhet hátra elégedett a miniszterelnöki székében, mert  továbbra is akad egy bizonytalansági tényező: Andrej Kiska köztársasági elnök, aki kulcsszerepet játszott az elmúlt hetek belpolitikai eseményeiben. Az államfőnek már kezdettől fogva konfliktusos volt a viszonya Ficóval és a Smerrel. Az elnökválasztások alatt a párt vezetője a szcientológiai egyházzal mosta össze Kiskát, hogy így akadályozza meg megválasztását. Azóta állandóan zajlott az adok-kapok a két politikus között, legyen szó az Oroszország elleni szankciók körül kialakult vitákról vagy Kiska tavaly szeptemberi kijelentéséről, miszerint

„Szlovákia egy maffiaállam” 

A kormány és a köztársasági elnök közötti ellentét 2018-ra egy teljesen új szintre emelkedett. Mindjárt az év elején bejárta a világot, hogy Kaliňák belügyminiszter elmondása szerint Kiska „összehányva” adta vissza a kormány repülőgépét, miután visszatért Mexikóból Ezután pedig azzal vádolták, hogy több mint 300 alkalommal, saját „privát célokra” és „utaztatásokra” használta fel a különgépet, és nem fizette ki a közel 1 millió eurós számlát sem. Ekkora aggatták rá a „Kiránduló” gúnynevet is.

Ezért sem véletlen, hogy Kuciak halála óta kirobbant válságban Kiska szinte azonnal a tüntetők és az ellenzék oldalára állt. Ő volt az első, aki vagy egy teljes kormányátalakításra, vagy előrehozott választások megtartására tett javaslatot. Találkozott a többi kormánypárt (SNS, Most-Híd) vezetőivel és igyekezett őket is meggyőzni a véleményéről. Ficót valósággal sokkolták a köztársasági elnök szavai, és azonnal kijátszotta a „Soros-kártyát”, mondván:

Kiska olyan beszédet olvasott fel, amelyet nem Szlovákiában írtak.

Az ex-miniszterelnök szerint Andrej Kiska a külügyminisztériumi képviselők nélkül találkozott Soros Györggyel és lényegében a megbuktatásáról beszélt.

A köztársaság elnök tagadta ezeket a vádakat és ellentámadásba lendült. Az elnöki palotájában fogadta a tüntetéseket szervező Egy tisztességes Szlovákiáért mozgalom aktivistáit és köszönetet mondott nekik. Kiska a legnagyobb meglepetést akkor okozta, amikor precedenst teremtett Szlovákiában.

Ugyanis az ország 1993-as függetlenség óta most először fordult elő, hogy egy köztársasági elnök megtagadta a kormányalakítással megbízott miniszterelnök által előterjesztett kabinet kinevezését.

Március 20-án Kiska a névlistán szereplő személyeket, mint az eredetileg belügyminiszteri posztra szánt Jozef Ráz korábbi egészségügyi államtitkárt, elutasította. Ez nem kevés vitát szült a szlovák közéletben, hogy vajon az államfőnek van-e joga megtagadni a parlamenti többséggel rendelkező koalíció által jelölt kabinet kinevezését. Végül hosszas egyeztetések után, két nappal később a szlovák köztársasági elnök rábólintott az új – korábban felsorolt – névlistára. Közben még odaszúrta Pellegrininek, hogy az új kormánynak nemcsak a parlament bizalmát kell majd megszereznie, hanem „a nyilvánosságét is”.

Újabb menet

A Pellegrini-kormányt szünet nélkül azzal vádolják, hogy lényegében nem más, mint a harmadik Fico kormány folytatása. Bizonyításnak elsősorban a parlamenti vitára bocsátott programjukat hozzák fel, mivel az szinte egy az egyben megegyezik a két évvel ezelőtti bejelentett Smer-SNS- Most-Híd kormányprogrammal. Ugyanúgy nem ért véget a fontos pozíciók rokoni/baráti alapon történő osztogatása sem, amit jól mutat, hogy a kormányfői iroda vezetésével például azt a Rastislav Rybanskýt bízták meg, aki Fico unokatestvére.

Ugyanúgy előre borítékolható, hogy Pellegrinivel sem fog enyhülni a feszültség a kormánypártok és az államfő között és valószínűleg folytatja azt, amit ezen a téren a „két Robert” elkezdett. Csakhogy óvatosnak kell lennie, hiszen Kiska könnyen olyan lépésre szánhatja el magát, amivel alaposan visszaüthet a Smernek és Ficónak: kihasználva a népszerűségének növekedését mégis egy saját pártot alapítana, és a jövő évi elnökválasztás helyett inkább a 2020-as parlamenti választásokon indulna.