A kampányfinanszírozást ellenőrző Center for Responsive Politics nevű intézet adatai szerint az NRA 55 millió dollárral támogatta Trumpot és más republikánus jelölteket a 2016-os elnök- és kongresszusi választásokon.
Alig három hónappal a parklandi iskolai vérengzés után Donald Trump amerikai elnök ismét feltétlen támogatásáról biztosította a fegyverlobbi legjelentősebb szervezetét annak éves kongresszusán pénteken Dallasban.
Noha az elnök a 17 halálos áldozatot követelő februári lőfegyveres ámokfutás hatására szemmel láthatóan hajlott arra, hogy kezdeményezze a fegyvertartási törvények szigorítását – például a fegyvervásárlási korhatár megemelését -, és hogy erről tárgyal a Nemzeti Fegyverszövetséggel (NRA), Trump a kongresszuson ígéretet tett arra, hogy amíg ő az államfő, megvédi a fegyvertartás jogát mostani formájában. Ismét felvetette azt a korábbi javaslatát, hogy fel kell fegyverezni a tanárokat, és még jobban meg kell erősíteni az iskolák biztonságát, hogy ne fordulhassanak elő a floridaihoz hasonló esetek. Az NRA támogatja Trump eme javaslatait, és semmilyen korlátozást nem akar, mert azt az alkotmány fegyvertartásra vonatkozó, második módosítása megsértésének tartja.
A kampányfinanszírozást ellenőrző Center for Responsive Politics nevű intézet adatai szerint az NRA 55 millió dollárral támogatta Trumpot és más republikánus jelölteket a 2016-os elnök- és kongresszusi választásokon.
Tekintettel az idén novemberi részleges kongresszusi választásokra Trump azzal a fenyegetéssel biztatta az NRA tagjait a republikánusokra való szavazásra, hogy ha a demokraták ellenőrzése alá kerül a szövetségi törvényhozás, akkor ők „el fogják venni az amerikaiak fegyvereit”. „Ha az ország meghozná ezt a drasztikus lépést, akkor akár a teherautókat is be lehetne tiltani, mert ezek a mániákus terroristák új fegyverei” – jelentette ki.
A fegyvertartás joga mellett azzal is érvelt az elnök, hogy a 130 halálos áldozatot követelő, 2015. november 13-i párizsi terrortámadás sokkal kevesebb áldozattal járt volna, ha nem csak a merénylőknek lett volna lőfegyvere, hanem bárkinek, aki jelen volt és visszalő.
A demokraták valóban szigorítani szeretnék a fegyvertartás szabályait, de ez nem ásná alá a második alkotmánymódosítást – jegyezték meg hírügynökségek.
Noha számos, sok halálos áldozattal járó lőfegyveres ámokfutás történt az Egyesült Államokban, a február 14-i parklandi tragédia hatására úgy tűnt, hogy fordulat történt a fegyvertartásról szóló társadalmi vitában.
Az NRA éves kongresszusán várhatóan több mint 70 ezer tag vesz részt a hétvégén. Az esemény ellen valószínűleg több tüntetést is lesz a fegyvertartást szigorítani akarók részéről.
Először még úgy tűnt, hogy az örményországi tüntetések sikerrel jártak: habár a kaukázusi országot több mint tíz éven át irányító elnök lemondott, továbbra sem sikerült megegyezni az új kormányfő személyéről. Csakhogy az elhúzódó instabilitás magában hordozza egy súlyos konfliktus lehetőséget, de jelenleg egyetlen nagyhatalomnak sem áll az érdekében, hogy ismét elharapózódjon az erőszak a térségben.
Az örmény forradalmi hangulatot az idézte elő, hogy Szerzs Szargszján egykori elnököt a parlament kormányfővé választotta, miután egy 2015-ben végrehajtott alkotmánymódosítással parlamenti rendszerré alakította át az országát. Mivel az ellenzék szerint Szargszján miniszterelnökké váló „megválasztása” gyakorlatban a hatalom átmentését jelentette, ezért tiltakozó demonstrációkat szerveztek az örmény fővárosban.
A tüntetők lezárták a legfőbb állami épületeket (adóhivatalt, külügyminisztériumot), összecsaptak a hatóságokkal, és mintegy 200 demonstrálót vettek őrizetbe. Ez azonban nem vetett véget a megmozdulásoknak, és április közepétől mintegy 160 ezer ember vonult fel Jereván legnagyobb terén, követelve a tíz éven keresztül elnöki székben ülő Szargszján minél előbbi és feltétel nélküli távozását. A helyzet súlyos összecsapással fenyegetett, miután katonák, köztük a Hegyi-Karabah háborút megjárt veteránok, átálltak a demonstrálók oldalára.
Katonák csatlakozása a tüntetőkhöz.
A 11 napig tartó tüntetéshullám április 23-án hozta meg a gyümölcsét, amikor Szargszján bejelentette a hatalomból való távozását. Ezt kitörő örömmel fogadták a főváros utcain. Több sem kellett az ellenzéknek és a demonstrálóknak, akik a “korrupciós összefonódások és a családi kapcsolatok” miatt követelni kezdték az egész kormány leváltását és egy új választások megtartását, amellyel végre
“egy új korszak veheti kezdetét Örményországban”.
Nikol Pasinján. A kép forrása: MTI/EPA/Zurab Kurtsikidze.
Nikol Pasinjánt, a Jelk (Kiút) pártszövetség vezetőjét és a tüntetések fő szervezőjét kérték fel, hogy induljon a május 1-én megrendezésre kerülő választásokon. Addig ideiglenesen Karen Karapetján egykori miniszterelnök és jereváni polgármester vezeti az országot, aki Szergszján egyik legfontosabb híve. Pasinján korántsem ismeretlen személy a kaukázusi országban, hiszen az újságíró végzettségű politikus korábban kiemelten támogatta Levon Ter-Petroszján egykori ellenzéki politikust és elnökjelöltet. Kulcsszereplője volt a tíz évvel ezelőtti örményországi tüntetéseknek. Ezeket akkoriban szintén Szergszján ellen tartották, de a megmozdulások végül tíz halálos áldozattal és letartóztatások sorozatával végződtek. Maga Pasinján szintén bujkálni kényszerült, majd feladta magát és csak a 2011-es amnesztiahullám után engedték szabadon őt. Azóta megállás nélkül politizált és bírálta a hatalmon lévő Örmény Köztársaság Pártot (RPA).
Az idei áprilisi tüntetéssorozat egy kiváló lehetőséget teremtett az örmény ellenzék számára. Megcsillant a remény, hogy megszabaduljanak a kaukázusi országot 1999 óta kormányzó RPA-tól, amely azonkívül, hogy több demonstrációt vert le (2008, 2013), folyamatosan korrupciós botrányba keveredett, mivel szoros üzleti kapcsolatokat ápolt az oligarchákkal, valamint a saját barátaiknak és rokonaiknak adták oda a legfontosabb pozíciókat. Ugyanúgy a mai napig tartja magát az a vélemény, hogy az 1999-es, nyolc halálos áldozattal járó parlamenti mészárlást az akkor még nemzetbiztonsági miniszteri poszton lévő Szergszján szervezte meg, hogy így akadályozza meg az azeri-örmény kibékülést.
Politikai cunami
Csakhogy az elemzők és a szakértők már korábban figyelmeztettek: hiába a kormányfő távozása, a PRA korántsem fogja megkönnyíteni Pasinján dolgát. Habár az ellenzék vezetője elérte, hogy csak egyetlen jelöltjeként induljon a keddi parlamenti szavazáson és a kormánypárt se indítson saját embert, azt már nem tudta elérni, hogy meg is válasszák őt. A majdnem kilenc órán át tartó ülésen csupán 45 képviselő támogatta Pasinjánt, de ahhoz, hogy kormányfő lehessen abszolút többségre, vagyis 53-ra lett volna szüksége a 105 fős jereváni parlamentben.
Ez nem kevés felháborodást váltott ki az országban. A miniszterelnök-jelölt aznap éjjel általános sztrájkra és útblokádra szólította fel a híveit, és így nemcsak Jerevánban, hanem más városokban (Gjumri, Maralik Vanadzorba) is csatlakoztak a tüntetőkhöz. Ismételten blokád alá vették a legfontosabb közintézményeket, de már a metróállamosokat, valamint a szomszédos Grúziába és Iránba tartó vasútvonalakat ugyanúgy elfoglalták. Továbbá Pasinján a rendőrséghez és a hadsereghez intézett beszédében arra kérte őket, hogy ne avatkozzanak be, sőt, ismételten álljanak a tiltakozók oldalára. Nincs kétsége afelől, hogy a RPA mindent megtesz majd a hatalom megtartása érdekében, de szerinte – ahogyan az elemzők szerint is – van egy bizonyos határ, ameddig el mernek menni.
Jereván, 2018. május 2. – Nikol Pasinján örmény ellenzéki vezető támogatói élőlánccal zárnak el egy utat a fővárosban. A kép forrása: MTI/EPA/Zurab Kurtsikidze.
Nyugtalan pillantások
Egy elhúzódó konfliktus nem érdeke sem a jelenlegi elitnek, sem pedig a környező országoknak, különösen Oroszországnak. Az orosz vezetés már eddig is viszonylagos csendben és kissé aggódva figyelte az örményországi eseményeket.
Ugyanis Szergszján Vlagyimir Putyin egyik legfontosabb külföldi szövetségesének számított.
Moszkva a kaukázusi államok közül Örményországgal ápolta a legszorosabb viszonyt. Az oroszok korábban már segítettek az örmény elnöknek a 2008-as és 2013-as megmozdulások leverésében. Oroszország két bázist üzemeltet az ország területén, valamint ő az örmény hadsereg legnagyobb fegyverellátója. Szergszján gazdasági téren szintúgy igyekezett szorosabbra fűzni a kapcsolatait Moszkvával, ezért 2015-ben csatlakozott az Eurázsiai Gazdasági Unióhoz. Ebből egyelőre alig profitált az ország gazdasága, sőt, egészen furcsa helyzetet teremtett az azeriekkel mai napig fennálló hegyi- karabahi konfliktus miatt.
Mindezek ellenére úgy tűnik, mintha Moszkvába könnyen beletörődtek volna Szergszján távozásába. Múlt héten az orosz diplomácia jelezte, hogy
„Örményországban nem látnak olyanfajta destabilizációs folyamatokat ,mint 2014-ben Ukrajnában vagy 2008-ban Grúziában.”
Lényegében csak a „válság tárgyalásos megoldására” szólították fel a feleket, és igyekeznek elkerülni azt a vádat, miszerint beleavatkoznának az ország belpolitikájába. Igaz, Karapetján ideiglenes kormányfő egykoron a Gazprom fontos vezetője volt és mai napig Kreml (második) legfontosabb emberének tartják, de ha túlságosan elfajulnának az események, akkor Moszkva aligha gördítene nagyobb akadályt a távozása elé.
Nagyhatalmi jelenlét a Kaukázusban. A kép forrása: Link
Ennek oka, hogy Putyin most mindenáron nyugalmat és stabilitást akar a szomszédban: Oroszországot túlságosan leköti a szíriai beavatkozás, nem akar egy újabb “közelkülföldi” konfliktusba belekeveredni. Ugyanúgy azt sem szeretnék, ha ismét kiújulna az azeri-örmény ellentét, mivel 2016-ban a két ország egy rövid, de intenzív háborút vívott egymással a Hegyi-Karabah autonóm területért. Végül pedig egy súlyosbodó válság megterhelné Moszkva viszonyát az Örményországgal szomszédos Iránnal, illetve az Azerbajdzsánt támogató Törökországgal, miközben az orosz diplomácia a szíriai rendezésben leginkább az iráni és a török vezetőkre támaszkodik.
Kérdés marad viszont, hogy vajon Nikol Pasinján folytatná-e elődei Oroszország-politikáját. Természetesen az elmúlt napokban nem győzte hangsúlyozni, hogy „Örményországot közel tartja Moszkvához”, és csak a RPA korrupciója ellen harcol, valójában erre nincs egyértelmű garancia. Sőt, az esetleges kormányfő már hónapokkal korábban pedzegette, hogy itt az ideje javítani a nyugati-örmény kapcsolatokon. Megválasztásával elkezdené a tárgyalásokat az Európai Unióval, amelynek a fő célja a vízumrendszer eltörlése lenne, s egy szabadkereskedelmi megállapodás megkötésétől sem zárkózott el.
Tűkön ülve
Az örmény alkotmány értelmében amennyiben az új miniszterelnök személyének kiválasztása kudarccal végződik, akkor egy héten belül meg kell tartani a második fordulót. Ennek időpontját május 8-ra tűzték ki, s ha Pasinjánnak most sem sikerül megszereznie az abszolút többséget, akkor fel kell oszlatnia a parlamentet.
A hazai és a nemzetközi közösség lélegzetvisszafojtva várja, hogy mi lesz a szavazás eredménye, hiszen ha bármelyik fél rosszul reagál az eredményre, akkor azzal egy igencsak zavaros időszak beköszöntét kockáztatja Örményországban.
A nacionalizmus és a populizmus elleni harc keretében az Európai Unió vasúti programot hirdetett 18 éves fiatalok számára. 15 ezer fiatal ingyen utazgathat négy országban, egy hónapon át.
Az Európai Unió állja az Interrail számlát, a szállásról, étkezésről és minden egyébről a fiataloknak maguknak kell gondoskodniuk. Júniusban itt lehet jelentkezni. A tagállamok fiataljai előre meghatározott kvóta alapján vehetnek részt a programban.
Az Európai Néppárttól származik a 12 millió eurós program, amelynek az a célja, hogy segítsen az Európai Unióban felerősödött nacionalizmus és populizmus ellen küzdelmet. Az Európai Néppárt azt szeretné, ha a fiatalokban kialakulna valamiféle európai identitás.
A Fidesz is Európai Néppártnak, az Európai Parlament legerősebb frakciójának a tagja. Nemrég Orbán Viktor miniszterelnök a frakció vezetőivel vitatta meg az európai helyzetet Brüsszelben. Több néppárti képviselő javasolta már ugyan, hogy a Fideszt zárják ki a parlamenti frakcióból, de ennek csekély esélye van.
Nem kis belpolitikai vitát idézett elő Csehországban, hogy az államfő elismerte: a kelet-közép-európai országban szintén előállították és tárolták azt a fajta idegmérget, amellyel március 4-én megmérgezték Szergej Szkripal egykori orosz-brit kettős ügynököt és lányát, Julija Szkripalt.
Miloš Zeman cseh köztársasági elnök március végén utasította a cseh Biztonsági Információs Szolgálat (BIS) és a katonai hírszerzést (MZ), hogy nézzenek utána: vajon tényleg cseh területen állították elő és tárolták azt a Novicsok nevű idegmérget, amelyet március elején Szergej Szkripal és lánya ellen használtak. Korábban ugyanis Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője, a Rosszija 24 orosz hírtelevízióban közölte, hogy a Szkripal-ügyben használt Novicsok idegméreg legnagyobb valószínűséggel Csehországból, Szlovákiából, Nagy-Britanniából vagy Svédországból származik.
A vizsgálat során ipari üzemeket, raktárakat, kutatóintézeteket és laktanyákat néztek át a cseh szakértők. A nyomozás nemrég ért véget és az eredményekről csütörtök este Zeman számolt be a Barrandov nevű kereskedelmi csatornán.
„Előállítottunk és tároltunk is a Novicsokból, igaz nem nagy mennyiségben. Tudjuk, mikor és hol.
– jelentette ki Zeman az MZ jelentésére hivatkozva. A cseh védelmi minisztérium Brno városában lévő tudományos-kutató intézetében tavaly novemberben kísérleteket végeztek az A-230-as nevű idegbénító méreggel. A kis mennyiségű vegyi anyagot a minisztérium közleménye szerint megsemmisítették, így azok nem juthattak ki az országból.
Azonban a másik, a BIS által közzétett jelentésben az volt olvasható, hogy nem Novicsokot teszteltek Csehországban.
Ezt állították a cseh katonai szakértők és a Nukleáris Biztonsági Intézet alkalmazottai is. A legtöbben már azt kifogásolják, hogy Zeman a hivatalos közleményében többször elrontotta és nem nevezte meg az idegméreg pontos típusát: egyszer A-340-et, máskor pedig A-230-et írnak benne, pedig a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet (OCPW) szerint 50-100 grammnyi A-234-el történt a mérgezés.
Ez pedig jóval több, mint amennyit a cseh laborokban előállítottak.
A kérdés jelenleg megosztja a cseh politikát és közvéleményt, többen Zeman orosz barátságának a számlájára írják az elhangzottakat.
Másokat pedig megihletett az államfő bejelentése és mémeket készítettek arról, ahogyan Zeman gyártja az idegmérget.
A kampányüzemmódból kilépő negyedik Orbán-kormány rövid idő alatt három kompromisszumos megállapodást lehetetlenített el az Európai Unióban – írja Feledy Botond a pozsonyi Új Szóban. A szerző szerint „aggasztó jelek ezek, amelyek mögött a kompromisszumokra való ráállás helyett a konfrontatív politika húzódik.”
Az Orbán-kormány nem engedte, hogy az EU kifejezés szerepeljen az Afrikai Unió és az Európai Unió közös, alapvetően éppen az illegális migrációt szabályozó dokumentumában, amelyet egyébként mindenki más, mind a huszonheten elfogadtak volna.
Ugyanígy nem engedte, hogy az Egy Övezet, Egy Út nevű, gazdaságpolitikába csomagolt, kínai befolyásszerzéssel szemben megszövegezett uniós dokumentum közös maradjon: a 27 aláíróhoz Budapest nem volt hajlandó csatlakozni (ez esetben a szöveget elfogadták nélküle, mint kormányközi véleményt).
Végül ott az ENSZ migrációt szabályozó dokumentuma kapcsán zajló tárgyalás, ahol szintén az EU tárgyalási mandátumát igyekszik megvétózni Magyarország.
Az Új Szó publicistája szerint rögtön több kérdés is merül fel, de a legfontosabb: „vajon mi a valódi célja a magyar diplomáciának ezekkel a lépésekkel?”
Ha a migrációt szabályozni akarná a magyar kormány, hamar kiderülne, hogy erre az EU–Afrika csúcson készült dokumentum őszintén törekszik.
A szerző azt a kérdést is felveti, hogy mi magyarázza ezt a következetlenséget, amikor Peking felé ilyen gesztust vállal az uniós tagállam Magyarország, miközben megfúrja az egyik nagy migrációszabályozó egyezményt? Hogy az egyik nagyhatalommal egyénileg, bilaterálisan próbálkozik, miközben a Napnál világosabb, hogy csak a huszonnyolcak súlya lehet elegendő arra, hogy érdemben tárgyaljon a nehézsúlyú Kínával? Ahogy ezt az EU–Afrika megállapodás megmutathatná: ha 28 ország uniós zászló alatt köt megállapodást, az sokkalta hatékonyabb, mintha külön-külön igyekeznek végigturnézni az afrikai országokat és vezetőiket.
Feledy szerint aggasztó jelek ezek, amelyek mögött a kompromisszumokra való ráállás helyett a konfrontatív politika húzódik. Csakhogy ami működött egyszer, nem fog mindig működni; nem törvényszerű, hogy mostantól az unió végezetéig szemrebbenés nélkül elfogadják ezt a potyautas politikát. Sőt.
Budapesti kormányforrások szerint a miniszterelnök nagyobb euroszkeptikus tömörülést próbál létrehozni, magyar és lengyel irányítással. Ez venné át a britek szerepét, hogy ellensúlyozza a francia-német tervet az integráció elmélyítésére. Orbán eszközül használja majd fel a Visegrádi Csoportot, és fontos szövetségese Bajorország – írja a Guardian.
A brit kilépés megnövelte Orbán Viktor lehetőségét, hogy szétverje az Európai Uniót. Így látja a helyzetet a Német Külpolitikai Társaság Kelet-Európa-szakértője.
A Guardiannek írt véleménycikkében Milan Nic rámutat, hogy a nagy választási siker felerősíti a magyar kormányfő regionális ambícióit, merthogy az erős emberek általában felbátorodnak, ha eredményesek.
Az még nem világos, hogy Orbán mennyire lép még inkább vissza a demokrácia területén,
de nem túl megnyugtató, hogy a fokozza a nyomást a civil szervezetekre. Nic szerint tekintetét egyben rávetette a változó geopolitikára a földrészen és biztosan feldobja, hogy szélsőjobbos vezérek az egész kontinensen nagy lelkesedéssel üdvözölték győzelmét. Előreláthatólag igyekszik hasznot húzni a Brexitből, miután csupán a németek és a franciák maradnak nehézsúlyúként a porondon. A jelentős választási eredmény birtokában várhatóan Orbán lesz Macron fő ellenlábasa az EU-ban. Bevándorlás-ellenes retorikája valószínűleg támogatást hoz neki jövőre az EP-választáson.
Budapesti kormányforrások szerint
a miniszterelnök nagyobb euroszkeptikus tömörülést próbál létrehozni, magyar és lengyel irányítással.
Ez venné át a britek szerepét, hogy ellensúlyozza a francia-német tervet az integráció elmélyítésére. Nic szerint Orbán eszközül használja majd fel a Visegrádi Csoportot, és fontos szövetségese Bajorország. Ugyanakkor ravasz politikát folytat, mert a felszínen ugyan provokálja Brüsszelt, ám a zárt ajtók mögött már sokkal inkább kész az együttműködésre. Eddig azonban nem sok lehetősége volt nyílt szövetség létrehozására. A V4-ek eléggé megosztottak, ennélfogva a magyar vezető másutt keresi hasonlóan euroszkeptikus és migránsellenes erők támogatását. Így az olasz populista pártoknál és az osztrák kormánynál.
Nic úgy véli, Orbán Egyszerre akar kevesebb és több Európát. Vagyis meggyengítené az EU-t, az a bel- és igazságügy dolgaiban nem szólhatna bele a nemzeti politikákba. Ugyanakkor pártolja az egységes piacot, a külső határok megerősítését, a közös védelmi politikát és a további bővítést. Ám Nic szerint
lehet, hogy túlbecsüli a saját fontosságát.
Magyarország kicsi, és bizonyos fokig a partvonalra szorult az unióban. Ám Orbán romboló típus és nem rejtette véka alá a mélyen ülő magyar sérelmeket. Lásd Bibót a kis, kelet-európai nemzetek nyomorúságáról. Trianon közelgő évfordulója jelképes lehetőséghez juttatja a kormányfőt. Senki se vonja kétségbe a nemzeti kérdés jelentőségét a régióban. Budapest még több kárt tud okozni Európának, ha gerjeszti a feszültséget a nemzeti kisebbségek ügyében, és felújítja a területi vitát. Azt reméli, hogy közben a Fidesz az Európai Néppárt tagja maradhat. Vagyis a Brexit és Orbán törekvései egészen kiszámíthatatlan geopolitikai kihatással lehetnek – írja Milan Nic.
A német Spiegel szerint Németországnak egy háború esetén mindössze négy Eurofighter gép állna a rendelkezésére.
A német légierő, a Luftwaffe szóvivője szerint Németországnak 128 Eurofighter vadászbombázója van, de ezek egy része csak oktatási tevékenység ellátására alkalmas. Sőt, egy vizsgálat során kiderült, hogy mindössze tíz darabot tudnak hadra fogni, és ezekből is csak négyet tudnak teljesen felfegyverezni.
Mi a baj a légierővel?
– kérdezi a Spiegel.
Elsősorban az, hogy a német barát-ellenség felismerő rendszer nem működik megfelelően, ezért a harcok során nem lennének képesek megkülönböztetni a szövetségeseiket az ellenségtől. A másik fő gond, hogy nem áll rendelkezésükre elegendő mennyiségű levegő-levegő rakéta. A NATO mintegy 82 hadra fogható repülőgépet ír elő a német légierő számára, vagyis Németország nyilvánvalóan nem teljesíti a katonai szövetség elvárásait.
A német vezetés annak sem tesz eleget, hogy a GDP 2 százalékát védelmi célokra fordítja. Nemrég Mike Pompeo frissen kinevezett amerikai külügyminiszter egy Brüsszelben tartott NATO-értekezleten bírálta azokat a tagállamokat, melyek elmulasztják hadseregük fejlesztését, és az Egyesült Államoktól várják, hogy megóvja őket az orosz fenyegetéstől. Felszólalásában többek közt Németországra is utalt.
A német passzivitás oka egyrészt történelmi (a második világháborús szerepvállalás kellemetlen emléke Nyugat-Európában) és gazdasági, mivel
a németek szisztematikusan akarják csökkenteni az államadósságukat.
Emiatt hiába ígérte meg Ursula von der Leyen védelmi miniszter, hogy 12 milliárd euróval akar többet költeni a német haderőre, korántsem biztos, hogy megkapja ezt az összeget. A védelmi kiadások megnövelésének kérdése megosztja az egész német kormányt: a CDU/CSU szövetség támogatja a katonai költségvetés növelését, miközben a szociáldemokraták és a zöldek szívesebben fordítanának másra a pénzt.
Nyilvánosságra hozta a Las Vegas-i rendőrség két rendőr testkamerájának a felvételeit, amelyek akkor készültek, amikor októberben, Las Vegasban Stephen Paddock egy szállodából lövöldözve 58 embert megölt, százakat megsebesített. Ez volt az Egyesült Államok történetének legtöbb halálos áldozatot követelő lövöldözése.
Az AP és több más médium indított pert a rendőrség ellen, hogy adják ki a kamerák felvételeit, a rögzített segélyhívásokat, a bizonyítékokról és a meghallgatásokról készült jelentéseket. A rendőrség azt ígérte, hogy
a következő hetekben további felvételeket is közzé fognak tenni,
de a média kéréseinek eleget tenni monumentális feladat.
Joe Lombardo megyei seriff elnézést kért, mert szerinte a felvételek további szenvedést okozhatnak „az így is megrendült közösségnek”.
Több száz órányi felvétel készült, de
egyik sem ad választ arra, hogy Paddock miért lőtt
– mondta Lombardo.
A most közzétett videókat két olyan rendőr testkamerája rögzítette, akik behatoltak abba a 32. emeleti lakosztályba, ahonnan Paddock tüzet nyitott a tömegre, majd megölte magát. Az elsőként belépő rendőr testkamerájának felvételét a rendőrség nem tudta kiadni, mert ő nem kapcsolta be a kamerát. Ezzel egyébként lehet, hogy megsértette a rendőrség előírásait.
A tömeggyilkos Stephen Paddockról írt korábbi cikkünket itt olvashatja el.
Egy korszak lezárult: május 2-án az ETA nevű terrorista szervezet egy levélben jelentette be a feloszlatását. Habár az elmúlt időszakban a szervezet lassan, de biztosan haladt az önfelszámolás felé, mégis a mai napig mindenkinek a rettegés és a véres erőszak jut eszébe a csoport neve hallatán.
Az El Diario lap május 2-án hozta nyilvánosságra azt a baszk nyelven írt levelet, amelyet a Baszk Haza és Szabadság (ETA) nevű terrorszervezet még április közepén küldött szét számos spanyol intézménynek és rendőrőrsnek. Ebben a terrorszervezet vezetése közölte, hogy véget vetnek a több mint 50 éve tartó „függetlenségi harcuknak”.
Baszkföld most egy új lehetőség előtt áll, hogy végleg lezárja a konfliktus időszakát, és építse a közös jövőt”.
– olvasható az írásban. Ugyanakkor leszögezték, hogy ez még korántsem jelenti a francia és a spanyol kormánnyal folytatott konfliktus végét, hiszen jogi és politikai eszközökkel tovább folytatják a harcot.
Az ETA logója. A felirat jelentése: Menj előre mindkét úton, amely egyszerre jelenti a politikai és a fegyveres harcot. A kép forrása: Wiki.
Az ETA nevű terrorszervezet gyökerei egészen a spanyol Francisco Franco több mint három évtizeden át tartó uralmáig nyúlnak vissza. A tábornok által fenntartott nacionalista rendszer nem ismerte el a Spanyolország területén élő kisebbségek jogait, és erős központi spanyolosítást indítottak országszerte. Az Észak-Spanyolországban és dél-nyugat Franciaországban élő, teljesen önálló nyelvet beszélő és sajátos kultúrát alkotó baszkok ellenálltak ennek a folyamatnak. Ugyanakkor nem mindenki volt elégedett a baszkföldi pártok és szervezetek hatékonyságával, mivel Madriddal szemben túlságosan megalkuvóknak tartották őket. Ezért 1959. július 31-én a bilbaói egyetem egykori diákjai hivatalosan bejelentették az Euskadi Ta Askatasuna, vagyis az ETA nevű szervezet megalakulását.
A függetlenség megszerzésén kívül egy szocialista berendezkedésű állam létrehozását tűzték ki a legfőbb céljuknak. Franciaország területén szervezték a gyűléseiket és innen irányították a kezdetben erőszakot elutasító szervezetet. Azonban a Franco-rendszer túl nagy veszélyforrásnak ítélte őket, ezért a baszkföldi szimpatizánsaik és rendezvényeik ellen is keményen léptek fel. A vízválasztó az volt, amikor Txabi Etxebarrieta ETA-tag 1968 nyarán meggyilkolt egy rendőrt, majd a fegyveres összecsapásban vele is végeztek.
Ettől kezdve bontakozott ki az a terrorhadjárat, amelynek köszönhetően rettegett hírnévre tettek szert nemcsak Spanyolországban, hanem egész Nyugat-Európában. Az ETA egymás után végzett a spanyol kormány baszkföldi alkalmazottaival, tehát a rendőröktől kezdve a tisztségviselőkön át egészen a bírókig bezárólag mindenki célpontnak számított. Madrid szigorúbb szabályozással, kiterjedt akciókkal, letartóztatási hullámmal, valamint halálbüntetésekkel válaszolt, de képtelen volt megfékezni az erőszakspirált.
Franco tábornok ugyan 1973-ban távozott a hatalomból, ám ez sem vetett véget az ETA tevékenységének. Éppen ellenkezőleg: immáron sokkal nagyobb és látványosabb merényleteteket hajtottak végre, nem válogatva az eszközökben és a módszerekben. Emberrablásokat – többek közt külföldi diplomatákat is elraboltak, például a német konzult 1970-ben – éppúgy elkövettek, mint ahogyan pokolgépes merényleteket. Általánossá vált, hogy a szervezet postán vagy telefonon keresztül értesítette a hatóságokat egy készülő akciójáról. Amennyiben nem vették komolyan a figyelmeztetést vagy nem értek oda időben, akkor az ETA minden felelősséget a rendőrségre hárított.
Idővel nemcsak Baszkföldön hajtottak végre akciókat: a világot meglepte, amikor 1973-ban távirányítású pokolgépekkel végeztek Franco kijelölt örökösével, Luis Carrero Blanco miniszterelnökkel, amikor Madridon utazott keresztül a gépkocsijával. Ezek a merényletek súlyos árnyékot vetettek a spanyol hatalmi átmenetre és a demokrácia kiépülésére.
Annak ellenére, hogy az utolsó kivégzést 1975-ben hajtották végre (sortűz végzett két ETA-terroristával) és Madrid egyre több önrendelkezési jogot biztosított a baszkoknak, a nyolcvanas években tetőpontjára ért az erőszak. Szinte mindennapossá váltak az összecsapások Baszkföldön, a terrorszervezet pedig már Spanyolországon kívül (Franciaországban és Olaszországban) is hajtott végre akciókat. Ebben az évtizedben követték el a legtöbb halálos áldozattal járó merényletüket: a Hipercor nevű bevásárlóközpont mellett egy gépkocsiba rejtett bomba meggyilkolt 21 embert, s mintegy 45 megsebesített.
Hipercor a robbanás után. A kép forrása: Wikimedia Commons
Spanyolország és Portugália Európai Unióhoz való csatlakozása miatt immáron az egész világon (Egyesült Államok, Kanadában, Franciaországban) harcoltak a szervezet ellen, több tagjukat letartóztatták, bankszámláikat befagyasztották. A kilencvenes évek második felétől a madridi kormányzatok egyre inkább kiszélesítették Baszkföld autonómiáját és a tárgyalóasztal mellett próbáltak megegyezni az ETA-val.
A lassú, de hatékony politika 2006-ban hozta meg a gyümölcsét, amikor az ETA vezetése bejelentette az
„örökös tűzszünetet.”
Ezután a szervezet passzivitásba vonult, s miközben belső harcok szabdalták, több szakadár egység folytatta a harcot. Ilyen volt például a Baszk Haza és Szabadság, amely 2009-ben felrobbantotta a Burgos-i katonai csendőrség laktanyáját. Az ETA főparancsnoksága azonban már nem a teljes elszakadásért, hanem a belső autonómiáért és a kiegyezésért harcolt. 2011-ben a központi vezetés a fegyveres aktivitás végleges beszüntetésére adott utasítást. 2017 tavaszán átadták egy listát, amely a titkos fegyverraktárak helyeit jelölte, így a hatóságok pár nap alatt felszámolták a teljes fegyverarzenáljukat.
2018. április 20-án nyilvánosságra hozott közleményében az ETA vezetése elismerte a felelősségét és bocsánatot kértek a károkért, illetve az áldozatokért. A legutóbbi baszk értesülések szerint május 5-én az ETA egy látványos „felosztási ceremóniára” készül a franciaországi Bayonneban, ahol „ünnepélyes keretek között” kihirdetik a szervezet megszűnését.
Az ETA 1968 óta 3300 támadást hajtott végre, több mint 800 emberrel végzett, 2000 embert sebesített meg, és a mai napig mintegy 300 tagjuk ül rács mögött.
A 48 éves Catherine de Bolle eddig a belga rendőrséget irányította, mostantól az Europol főigazgatója, amelynek fő feladata a terrorizmus megelőzése és leküzdése.
Azért ő került az európai rendőri szervezet élére, mert Belgium bonyolult belső viszonyai miatt nagy tapasztalata van a különböző rendőri szervezetek működésének összehangolásában.
Vannak persze bíráló hangok is, hiszen Catherine de Bolle épp abban az időszakban állt a belga rendőrség élén, amikor egy brüsszeli központú Iszlám Állam-sejt merényletsorozatot hajtott végre Párizsban és Brüsszelben. Utólag
a belga rendőrséget sok kritika érte
amiatt, hogy nem tudták felszámolni a terrorista csoportot.
Catherine de Bolle szerint viszont iszlámista terrorakciók másutt is voltak ebben az időben, Németországban, Spanyolországban vagy az Egyesült Államokban is, és a rendőrség mindenhol követett el hibákat, de tanult ezekből, és most már sokkal jobb a kommunikáció a különböző európai rendőrségek között.
Az Europol eddigi főigazgatója a brit Rob Wainwright volt, akinek május elsején járt le a mandátuma. Távozása előtt arra hívta fel a figyelmet, hogy
a terrorelhárítás szempontjából igen fontos az együttműködés a kontinensen működő rendőrségek és a britek között.
Szerinte az Europol egyik fő gyengesége az, hogy a nemzeti rendőrségek nem szívesen osztják meg igazán fontos információikat egymással. Ez jelentős mértékben gyengíti az Europol operatív aktivitását.
Catherine de Bolle kinevezésével az Europol épp azt szeretné elérni, hogy a kommunikáció annyira felgyorsuljon, hogy a közös európai rendőri szervezet versenyképes legyen az FBI-jal, és megfeleljen az Európai Unió biztonsági igényeinek.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
