A V4 országait vizsgálta egy felmérés. Magyarországon is ő a legkedveltebb, Emmanuel Macronról meg sokan azt sem tudják, hogy kicsoda.
A pozsonyi Globsec biztonságpolitikai intézet készítette a felmérést. Összesen négy külföldi politikus: Vlagyimir Putyin, Angela Merkel, Donald Trump és Emmanuel Macron népszerűségét mérték a visegrádi országokban.
Szlovákiában és Magyarországon Vlagyimir Putyin a legnépszerűbb külföldi vezető,
előbbinél 41, nálunk 33 százalékos a népszerűségi indexe, míg Csehországban 32, Lengyelországban pedig, a történelmi oroszellenesség miatt mindössze 13 százalékos.
Donald Trump népszerűsége viszont Lengyelországban a legmagasabb, 46 százalékos, Szlovákiában viszont mindössze 13 százalékos. Emmanuel Macron Csehországban a legnépszerűbb, 49 százalékot mértek neki, Magyarországon pedig a legnépszerűtlenebb, 25 százalékkal. Igaz, a felmérésből az is kiderült, hogy
a magyarok 28 százaléka azt sem tudja, hogy ő a francia elnök.
Angela Merkel Szlovákiában és Magyarországon a legnépszerűtlenebb, 27-27 százalékot mértek neki, Lengyelországban viszont ő lett a legnépszerűbb külföldi politikus a vizsgált négyből 50 százalékos indexszel.
A felmérésben azt is megnézték, hogy a V4-országokban mennyire ismerik egymás vezetőit. Orbán Viktorról a szlovákoknak csak 9 százaléka nem tudta, kicsoda, a lengyeleknél 30, a cseheknél 38 százalékos volt ez az arány.
Az egyik helyi tévé bemutatta a chilei egyház elöljáróinak és papjainak pedofil ügyeiről szóló jelentést, ezután mondott le kollektíven a teljes chilei püspöki kar. Ilyen kétszáz éve nem történt a katolikus egyházban.
Ferenc pápa Rómában fogadott 34 püspököt és a szemükre hányta azokat a visszaéléseket, amelyeket az elmúlt években követtek el. A pápa, aki a szomszédos Argentínában volt sokáig a katolikus egyház egyik elöljárója, magát is hibáztatja azért, mert nem vette észre időben a visszaéléseket, és
rágalmazónak nevezte azokat, akik leleplezték a katolikus papok pedofil ügyeit.
A leghírhedtebb eset Fernando Karadimáé, a Santiagóban rendkívül népszerű papé, akit az egyház és a püspöki kar azután is védett, hogy kiderült: molesztálta a gondjaira bízott gyerekeket.
Ferenc pápa két megbízható emberét küldte Chilébe, hogy vizsgálják ki a helyzetet, miután saját dél-amerikai látogatása során is tapasztalta, hogy rengetegen bírálják emiatt az egyházat. A két vizsgáló a Le Monde szerint 2300 oldalas dokumentumot állított össze. Ebből kiderült, hogy
olyan papok is szemináriumok vezetői lehettek, akiket korábban a hívők jelentős része azzal gyanúsított, hogy molesztálták a gyerekeket.
A jelentést megszerezte a Chile 13 televízió és közzé is tette. Ezt követően döntött úgy a püspöki kar, hogy kollektíven benyújtja a lemondását.
Ferenc pápa bocsánatot kért az áldozatoktól. Nemrég a Vatikánban fogadta is az áldozatok egy csoportját, hogy személyesen kérje a bocsánatukat, mert nem vette észre időben a bűncselekményeket.
Az, hogy a teljes püspöki kar lemondott, még nem jelenti, hogy mindegyik távozik is. A döntés ugyanis a pápáé. Ugyan az egész püspöki kar közös felelősségéről beszélt, de nem valószínű, hogy mind a 34 püspök lemondását elfogadná, hiszen azzal megbénulna a katolikus egyház élete Chilében.
Nehezíti Ferenc pápa helyzetét, hogy az egyházon belül Latin-Amerika püspökei a legfőbb támogatói.
Egyes vatikáni források szerint Ferenc pápa még a lemondását is fontolóra vette
a kínos ügy miatt. Hívei azonban arra figyelmeztették: él még elődje, a visszavonult XVI. Benedek, így Ferenc pápa visszavonulása rendkívüli helyzetet teremtene a katolikus egyházban: egyszerre három pápa is lehetne. Valószínűleg ez is közrejátszott, hogy a pápa elvetette a lemondás gondolatát.
Az EU-ba igyekvő balkáni nemzetek éberen figyelik, hogy Orbán egypártrendszert épít ki. Azt is látják, hogy az európai vezetők nem tudnak szembeszállni vele és megfékezni zabolátlan korrupcióját – írja Srđan Cvijić, a Nyílt Társadalom Intézet politikai elemzője a Politico európai kiadásában.
A kilencvenes évek vége felé egy csoport szerb független újságíró és ellenzéki Slobodan Milošević diktatórikus rendszeréből menekülve Magyarországon talált menedéket. Egy, a budai Vár alatti teraszon álmodtunk a demokratikus Szerbiáról. Ironikus, hogy éppen Orbán Viktor kormánya nyújtott nekünk menedéket.
Azóta a feje tetejére állt a világ.
Egy hónapon belül olyan törvénycsomagot fogadnak el Magyarországon, amely felhatalmazza a rendőrséget, hogy razziázzon minden olyan szervezetnél vagy aktivistánál, amely vagy aki a belügyminisztérium értelmezésében veszélyt jelenthet. Ez megkoronázza a kétéves rágalmazási kampányt azon civil szervezetek ellen, amelyek támogatást nyújtottak a menekülteknek, beleértve saját szervezetemet, a Nyílt Társadalom Alapítványt.
Emiatt kényszerültünk bejelenteni, hogy székhelyünket Budapestről Berlinbe helyezzük át.
Az EU-ba igyekvő balkáni nemzetek éberen figyelik, hogy Orbán egypártrendszert épít ki.
Azt is látják, hogy az európai vezetők nem tudnak szembeszállni vele és megfékezni zabolátlan korrupcióját. A régió erős emberei hinni kezdenek abban, hogy büntetlenül importálhatják a hamis demokrácia orbáni modelljét, retorikájával és taktikájával együtt. Ha az EU megengedi, hogy Magyarország tovább süllyedjen a kleptokráciába, nyugodt lehet, hogy a Balkán követi.
Orbán „illiberális demokráciája” azért annyira fertőző, mert nem igényel semmilyen ideológiát.
Egyszerűen csak egy másikat utasít vissza. A magyar miniszterelnök semmilyen állásfoglalásra nem kényszerül, csupán arra, hogy olyan ellenség ellen harcoljon, amely nem is létezik.
A recept egyszerű: először a barátaiddal vásároltasd fel a médiát, majd a nagyvállalatokat, a bíróságokat pedig helyezd pártkontroll alá. A rektorokat, dékánokat, iskolaigazgatókat, a kulturális intézmények vezetőit párthű katonákra váltsd fel. Végül, hogy elhallgatass minden független véleményt, vezess be Putyin-féle törvényeket, amelyek a független szervezetek működtetését veszélyes tevékenységgé változtatják. Használd fel az elképzelt ellenségeidet, hogy mindezt igazold.
Orbán illiberális forgatókönyve nagyon is ismerős számunkra,
akik Milošević igáját nyögtük a kilencvenes években. A különbség csak az, hogy akkor ezt az autokratikus gyakorlatot az unióban keményen elítélték.
Amennyiben az EU képtelen meggátolni az egypártrendszerek kialakulását a már csatlakozott országokban, akkor olyan utat választ, amelynek végén az unió a demokráciák és autokráciák gyülekezete lesz, amelyet csak a szabadkereskedelem ígérete tart össze. Ez nem lehet az a jövő, amit Brüsszel akar.
Srđan Cvijić, a Nyílt Társadalom Intézet politikai elemzője (Politico)
Egyre élesedik a konfliktus az USA és Németország között az Északi Áramlat 2 gázvezeték miatt.
Az Egyesült Államok megfenyegette Oroszországot és Németországot: szankciókra számíthatnak, ha megépül a gázvezeték. Válaszul Peter Altmaier német gazdasági miniszter az Ard televíziónak elmondta: ha Amerika a maga gazdasági érdekeit állítja az első helyre, akkor ne csodálkozzon, ha Európa is ugyanezt teszi.
Az Egyesült Államok azonban a saját cseppfolyósított földgázát akarja eladni, és ezért bírálja a vezetéket, amely a Balti tenger alatt kötné össze Oroszországot és Németországot.
Ugyanerről a témáról tárgyalt pénteken Angela Merkel kancellár Szocsiban Vlagyimir Putyin elnökkel. Egyetértettek abban, hogy az ukrajnai gázranzit az Északi Áramlat 2 megépülése után is fennmarad majd.
Putyin arról beszélt, hogy az amerikai cseppfolyósított földgáz 25-30 százalékkal kerülne többe Európának, mint a csővezetéken érkező orosz gáz. Az amerikai nyomásgyakorlással kapcsolatban kijelentette, hogy Donald Trump amerikai elnök azzal az Egyesült Államok érdekeit képviseli, de Putyin is úgy gondolja, hogy az új gázvezeték nemcsak Németországnak, hanem más európai országoknak is az érdeke a csökkenő brit és norvég kitermelés miatt.
Több mint egy hetet kellett várni, de végül szombat reggelre megérkeztek a múlt héten tartott iraki választások hivatalos eredményei. Mivel az Iszlám Állam (ISIS) legyőzése után most először dönthettek az irakiak a parlamentjük összetételéről, ezért a nemzetközi téren kiemelt figyelmet szenteltek az eseménynek, ami ismét pár meglepetéssel szolgált.
Akárcsak Libanonban, ugyanúgy Irakban sem szóltak másról az elmúlt hetek, mint a közelgő parlamenti választásról. Eredetileg tavaly szeptemberben tartották volna meg, de két dolog miatt elhalasztották:
az ISIS és a kurdok.
Az iszlamista terrorszervezet 2016 végétől egymás után vesztette el területeit Irakban. Ugyan az észak-iraki Moszul már 2017 nyarán felszabadult, több a szíriai határ mentén fekvő iraki település még mindig az ISIS igája alatt nyögött. Végül az iraki jelenlétüket csak tavaly decemberben tudták teljesen felszámolni és időbe tellett, amíg a két millió menekült visszatér a saját lakhelyére (ennek ellenére még így is sokan szavaztak a menekülttáborokban sebtében felállított szavazóhelyiségekben).
A késlekedés másik oka pedig a 2017. szeptember 25-re kiírt kurd népszavazás volt. Maszúd Barzáni vezette Kurdisztáni Demokrata Párt (KDP) óriási kockáztatott vállalt, hiszen egy önálló észak-iraki Kurdisztánt akartak létrehozni. Habár a kurd szavazók több mint 93 százaléka igennel voksolt a javaslatra, örömük nem tartott sokáig: Ankara, Bagdad és Teherán azonnal mozgásba lendült. Alkotmányellenesnek minősítették a népszavazást, leállították a térségbe irányuló kereskedelmet és a légiforgalmat. Az iraki kormány októberben hadműveletet indított, amely során a hadsereg a síita milíciákkal együttműködve bevonult minden olyan területre, amelyet korábban a kurdok foglaltak el az ISIS-től. A pesmergák egy-két kivételtől eltekintve nem vállalták a fegyveres harcot és nem tört ki az iraki-kurd háború, de a feszültség továbbra is fennmaradt az etnikumok között.
Összefoglaló a kurd referendumról.
Otthon maradva
Végül az iraki parlamenti választások időpontjának május 12-ét tűzték ki. Szigorú biztonsági intézkedéseket vezettek be az országban, miközben a csalások kiszűrése érdekében ujjnyomat alapú személyazonosító rendszert vezettek be, ami nagyon lassúvá és körülményessé tette a voksolást. Ebből kifolyólag a
a szavazóképes 24 millió iraki lakosságnak alig 44,5 százaléka járult az urnákhoz.
Szaddám Huszein bukása óta egyetlen másik választáson sem esett a részvételi arány 60 százalék alá. További okként jelölik meg az új iraki választási törvény bevezetését és a társadalomban tapasztalt apátiát. Ezzel együtt szerepet játszhatott Irak vallási megosztása is, mivel az ország 64 százaléka síita, 30 százaléka szunnita, de a nyugalom és az együttműködés mára szinte ismeretlen fogalommá vált a két csoport.
A szunnita régiókban sokan bojkottálták a választásokat, mivel egyszerűen nem tartják legitimnek és úgy vélik, hogy még mindig nem szólhatnak bele érdemben az ország működésébe.
Egy iraki katona leadja szavazatát egy bagdadi szavazóhelyiségben 2018. május 10-én, két nappal az iraki parlamenti választások előtt. Az egymillió főnyi katonaság és rendőrség tagjai azért adhatják le korábban voksukat, hogy a választás napján teljes egészében a lakosság védelmére tudjanak összpontosítani. A kép forrása: MTI/EPA/Ali Abbász.
Pedig Irakban az állampolgárok egyáltalán nem szenvedtek hiányt a jelöltekből. Közel 7000-en, több mint 200 párt színeiben indultak el, hogy ülőhelyet szerezzenek maguknak a 329 fős iraki parlamentben. A jelöltek a teljes politikai spektrumot lefedték: iszlamisták, liberálisok, nacionalisták, civilek és kommunisták versenyeztek a szavazatokért. Például közöttük találjuk azt a híres iraki újságírót, aki 2008-ban két cipővel dobta meg az arab országba érkező, az akkori iraki miniszterelnökkel (Núri al-Máliki) együtt sajtótájékoztató tartó George W. Bush amerikai elnököt.
A cipőt hajító újságíró Muntadar az-Zejdi, az al-Bagdadíja iraki televízió munkatársa volt, aki azóta nemzeti hőssé vált az arab világban. Egy szobrot is emeltek a tiszteletére Tikritben, de pár nappal később az iraki hatóságok eltávolították azt. A kép forrása: Youtube.
Hosszú menetelés a győzelemig
Az iraki választások legnagyobb nyertese Muktada asz-Szadr síita hitszónok, akinek most először adódott lehetősége bekerülni a parlamentbe, mégpedig az asz-Szajrúnt pártszövetség élén. Ez alighanem Irak történelmének legfurcsább politikai képződménye, mivel
vallásos síiták és az ateista kommunisták ülnek egy pártkoalícióban
Muktada asz-Szadr korántsem ismeretlen személy Irakban, hiszen Szaddám bukása után lassan, de biztosan építette ki a befolyását az országban. Amivel igazán nagy figyelmet váltott ki, az nem a heves Amerika-ellenessége volt (a „Mehdi Hadserege” nevű milíciájával több felkelést is vezetett az amerikai csapatok ellen), hanem Irán folyamatos bírálata. Annak ellenére, hogy asz-Szadr a síita vallási felekezethez tartozik és évekig élt a szomszédos perzsa államban, szinte állandóan ostorozta Teheránt, amiért az beavatkozott az iraki politikába. Ezzel párhuzamosan pedig folyamatosan kritizálta az iráni Forradalmi Gárda (IRGC) egységeit, mivel szerinte ők egyfajta ütközőzónaként használják Rijáddal szemben, de ebből az irakiak semmit nem profitálnak, csak áldozatai az iráni-szaúdi hidegháborúnak.
Muktada asz-Szadr képét emelik magasba annak hívei. A kép forrása: MTI/EPA/Hider Abbász
A többi síita párt és hitszónok, akik szoros kapcsolatot ápoltak az iráni vezetéssel, sokáig képesek voltak háttérbe szorítani, de Szadr szunniták felé történő nyitásával, az elszegényedett déli síitáknak tett szociális és gazdasági ígéreteivel, valamint „Teherán és Washington befolyásától mentes Bagdad” jelszavával sikerült sokakat megnyernie. Így az asz-Szajrúnt koalíció 54 mandátumot szerezett a parlamentben, és Irak 18 tartományból hatot ők vezethetnek.
Látható, hogy sem az amerikai, sem pedig az irániak nem örülnek az eredménynek. Egyelőre egyikük sem gratulált Szadrnak, csupán elismerték a választások kimenetelét, mivel mindketten tudják, hogy ezután egy különösen nehéz időszak veszi kezdetét az Irakkal fenntartott kapcsolataikban. Iránnak már így is komoly gondot jelentett, hogy nemrég az Egyesült Államok farolt a 2015-ös atommegállapodás mögül, és egy nehezebben irányítható Irak csak éket verne Teherán és az annak arab szövetségesei – Hezbollah, Szíria – közé. Az Egyesült Államoknak pedig leginkább az nem tetszik, hogy Szadr minden eddiginél aktívabb szerepet akar szíriai háborúban, valamint a kurdok önrendelkezését illetően is teljesen más véleménnyel van, mint az eddigi iraki vezetések.
Jamis Mattis amerikai védelmi miniszter egykoron Irakban szolgált. A sors iróniája, hogy ő vezetésével harcoltak Mehdi Hadserege ellen, most viszont kénytelen lesz együttműködni annak vezetőjével, Szadrral.
Futottak még…
Az iraki parlamenti választások második helyezettje az 47 ülőhelyet szerző és 4 tartományt vezető Fatah lett. Ez magába foglalja szinte az összes síita milíciát és fegyveres csoportot, akik elsősorban az ISIS felett aratott győzelemből igyekeztek politikai tőkét kovácsolni. Ugyanúgy ők kapják a legtöbb iráni támogatást, így az iraki választások után Teherán nem fogja teljesen elveszíteni a befolyását az arab ország felett. A szövetséget az a Hádi al-Amiri egykori közlekedési miniszter vezeti, aki több ISIS-ellenes csatában is részt vett.
A többi párt ezzel szemben mind rosszul vagy a vártnál gyengébben szerepelt. Például Núri al-Máliki, aki az ISIS megerősödésében játszott felelőssége miatt kényszerült lemondani 2014-ben, pártja katasztrofális vereséget szenvedett, hiszen az ülőhelyeinek 70 százalékát elvesztette.
Haider Al-Abádi. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Ennél jobban teljesített Máliki helyébe lépő Haider Al-Abádi, akivel kapcsolatban kezdetben nagy elvárásokat fogalmaztak meg, hiszen azt hitték sikerült kibékítenie egymással a szunnitákat és síitákat, egy közös egységfrontot létrehozni az ISIS-el szemben, de ezek az erőfeszítések nem nagyon vezettek eredményre. Ezzel együtt amiatt is sokan bírálták őt, hogy a terrorszervezet elleni harcban túlságosan engedett az amerikai nyomásnak, miközben az iráni IRGC iraki jelenléte ellen sem tett semmit. Abádi által vezetett Győzelem nevű koalíció 42 mandátumot szerezett az iraki parlamentben, de csupán egyetlen tartományban, Ninivében végzett az első helyen.
Végezetül pedig meg kell említeni a kurdokat is, hiszen a jelenlegi választásra súlyos árnyékot vetett a tavalyi függetlenségi referendum kimenetele. Barzáni október 29-én bejelentette lemondását, és két nappal később 12 év után távozott a hatalom éléről. Ez azonban korántsem oldotta meg a problémát, sőt inkább súlyosbította azt: a régi kurd politikai csoportok (KDP és a Kurd Hazafias Szövetség – PUK) és a pár éve formálódott ellenzéki erők között nem egyszer halálos kimenetelű összecsapásra került sor. A május 12-i választáson a kurd pártok közül a legjobban az immáron Barzáni unokaöccse által vezetett KDP szerepelt, mintegy 25 helyet szerezve, de a PUK is elégedett lehet a maga 18 mandátumával. Nem úgy mint a kurd ellenzéki pártok, akik egyáltalán nem fogadták el az eredményt, sőt, az elmúlt napokban fegyveresek szállták meg az egyik szavazati helyiséget, hogy az eredmény megváltoztatására kényszerítsék a helyi bizottságot.
Koalíciós játékok
A parlamenti választások után a legfontosabb kérdést a leendő iraki kormány összetétele jelenti. Ugyanis hiába a Szadr által vezetett koalíció gyűjtötte be a legtöbb szavazatot, a síita hitszónok nem jelöltette magát miniszterelnöknek. Ahhoz pedig, hogy kiválassza a neki megfelelő embert, szüksége van mások támogatása is. Már zajlanak az egyeztetések a kurd ellenzéki mozgalmakkal és a kisebb pártokkal, miközben a Fatah, a KDP és a Győzelem szintén igyekszik egy parlamenti tömböt létrehozni.
Ráadásul úgy tűnik, hogy egy dologban mindenképp konszenzus van a felek között. Ez pedig egy amerikaiak által bevezetett gyakorlat megszüntetése: a miniszterelnöknek síitának, a parlamenti elnöknek szunnitának, az államfőnek pedig kurdnak kell lennie, de ezt sokan a külföldi befolyás szimbólumaként értelmezik az országban, amelynek megszüntetésével lehet egy új korszakba lépni.
A kormányzó megerősítette, hogy tízen haltak meg a texasi Santa Fében, miután lövöldözés volt egy középiskolában péntek reggel. Egy Georgia állambeli középiskola parkolójában pedig egy diák lelőtte egyik társát.
Texas államban a tíz halálos áldozat mellett tíz másik embert is megsebesített a 17 éves támadó. A lövöldözés úgy ért véget, hogy a fegyveres, az iskola diákja, megadta magát a hatóságoknak. A lövöldözés helyi idő szerint reggel 8 óra előtt volt a Houstontól körülbelül egy órányira található Santa Fé középiskolájának egyik tantermében. A diákok a sportpályákon és a közeli erdőben kerestek menedéket, miután elhangzottak ez első lövések.
Az áldozatok és a sebesültek között diákok és oktatók is vannak, és megsebesült az ámokfutót megfékező egyik rendőr is.
Greg Abbot, Texas kormányzója péntek délután azt nyilatkozta, hogy a mostani az egyik legszörnyűbb támadás az állam történetében. Hivatalosan nem hozták nyilvánosságra a fegyveres személyazonosságát, de a médiában a 17 éves Dimitrios Pagourtzis-ként azonosították. Abbot elmondta, hogy a támadó két fegyvert is használt a lövöldözésben, amelyeket az apjától szerzett, aki törvényesen tartotta azokat otthon.
Számos házilag gyártott bombát, és Molotov-koktélokat is találtak az iskola környékén, illetve a lövöldözés helyszínén. A támadó, aki előzetes letartóztatásban van, a rendőröknek elmondta, hogy magával is végezni akart társai után, de megijedt, és inkább megadta magát.
Rendõrségi és katonai jármûvek zárják le az utat a texasi Santa Fé város középiskolájánál, ahol egy lövöldözés során legkevesebb nyolc embert életét vesztette és többen megsérültek 2018. május 18-án. (MTI/EPA/Matt Peterson)
A kormányzó szerint voltak arra utaló jelek, hogy Pagourtzis veszélyes lehet, amelyekre felfigyelhettek volna még a támadás előtt a hatóságok.
Donald Trump amerikai elnök a lövöldözés miatt megszakított egy találkozót, és a Twitteren fejezte ki együttérzését az áldozatok felé. Sajtótájékoztatón pedig arról beszélt, hogy kormánya mindent megtesz a megállításukra. Trump még a 17 áldozatot követelő februári floridai iskolai lövöldözés után ígérte meg, hogy fellép a fegyveres erőszak ellen, ennek azonban nem sok látszatja van azóta.
We grieve for the terrible loss of life, and send our support and love to everyone affected by this horrible attack in Texas. To the students, families, teachers and personnel at Santa Fe High School – we are with you in this tragic hour, and we will be with you forever… pic.twitter.com/LtJ0D29Hsv
Pénteken még egy diákhoz köthető lövöldözés volt a georgiai Clayton megyében, ebben egy ember meghalt és egy megsérült. A rendőrség tájékoztatása szerint az eset a Mount Zion nevű gimnázium parkolójában történt, de sem az elkövető, sem az áldozatok nem oda jártak. A három diák valószínűleg összeveszett a lövöldözés előtt.
Csak idén már több mint húsz iskolai lövöldözés volt az Egyesült Államokban, az esetek majd felében halálos áldozat vagy áldozatok is voltak. A mostani texasi a második legtöbb halottat követelő a februári floridai támadás után.
Minden szakértő egyetértett abban, hogy Harry herceg és Meghan Markle esküvője volt eddig a legmodernebb, amelyet valaha látott a brit királyi család. Harry herceg karikagyűrűjétől kezdve az eskü szövegének megváltoztatásán át számos újítás volt. A vendégsereg celebek által dominált összetétele is szokatlan volt, de azért a legfontosabb tradíciókhoz is hű maradt az ifjú pár, amely az esküvő után a Sussex hercege és hercegnője címet kapta meg.
A hagyományok és a modernsége keveréke – már az előkészületek idején így jellemezték Harry herceg és az amerikai sorozatszínész, Meghan Markle házasságkötését, amelyet a windsori kastély mellett található Szent György-kápolnában tartottak.
A meghívott hatszáz vendég között a királyi család tagjain kívül nem voltak jelen más európai uralkodóházak arisztokratái, és politikusokat sem hívtak meg, viszont jópár sztárt lehetett látni Harry herceg és Meghan Markle baráti köréből. Részt vett többek között az esküvőn
Serena Williams, George és Amal Clooney, David és Victoria Beckham, James Corden, Idris Elba, Carey Mulligan és Elton John is.
Meghan Markle családjából egyedül az édesanyja vett részt az esküvőn.
Hónapokig tartó spekulációnak vetett véget, amikor a szertartásra utolsónak érkező menyasszony kilépett a kápolna előtt az 1950-ben készült Rolls-Royce-ból, és láthatóvá vált egyszerűségében modern, de klasszikus vonalú ruhája. Az öltözék összességében szinte teljesen dísztelen volt a hosszú, arcot is takaró fátyoltól, illetve a gyémántokkal kirakott tiarától eltekintve. Ez utóbbi különös jelentősségel bír a királyi családban: V. György felesége, Mária királyné vásárolta még 1925-ben, és II. Erzsébet ékszergyűjteményének darabja – írja a People magazin.
A ruhát a híres brit divattervező, Clare Waight Keller tervezte, akit tavaly az a megtiszteltetés ért, hogy az első művészeti vezetője lett a francia Givenchy divatháznak.
Úgy tűnik, ez a döntés mindenkit meglepett, a protokollszakértőket és a divatipart is. A különleges fátylat a Brit Nemzetközösséget szimbolizáló hímzett virágok díszítették. A menyasszony csokrát pedig olyan virágokból kötötték, amelyeket maga Harry herceg szedett a londoni Kensington palota kertjében, derült ki a Guardian közvetítéséből. Összességében az egyszerű frizurával és a sminkkel Meghan Markle természetességet sugárzott, és valószínűleg ezt a hatást akarta elérni.
Harry herceg és Vilmos herceg érkezik (MTI/EPApool/Neil Hall)
Harry herceg uniformisban vett részt az esküvőn csakúgy, mint testvére, Vilmos herceg, aki a tanúja volt. Az egyik legfeltűnőbb és legvidámabb öltözék meglepő módon a 92 éves királynőé volt, aki lime színű kabátban és lila virágmintás ruhában érkezett.
A szertartás pontosan kezdődött, és az egész esemény szelleméhez híven Harry herceg és Meghan Markle nem volt annyira komoly a házasságkötéskor, mint annak idején Vilmos herceg és Katalin hercegné.
Rendhagyó volt az is, hogy a menyasszony egyedül lépett be a kápolnába, mögötte haladtak a fiatal koszorús fiúk és lányok, köztük Vilmos herceg két idősebb gyereke. Egészségi állapota miatt távol lévő édesapja helyett
Meghan Markle-t Károly herceg kísérte az oltárig tartó útja utolsó szakaszán.
A menyasszonyi esküből kimaradt az engedelmeskedés kitétel, és ugyanazt a szöveget mondta a menyasszony, mint a vőlegény. Harry herceg pedig azzal teremtett precedenst, hogy ő is kapott egy gyűrűt, amelyet viselni fog, ami ellentétes a korábbi szokásokkal.
A szertartáson Diana hercegnő testvére is beszélt, illetve az anglikán világunióba tartozozó amerikai episzkopális egyház első fekete püspöke, Michael Curry prédikált. Ez szintén elég szokatlanul érzelemdús volt egy brit, pláne egy királyi esküvőhöz mérten, és még a Facebook és az Instagram is szóba került a szeretet erejéről szóló beszédben. Az esketést Justin Welby, canterbury érseke végezte.
A ceremónián nagyon fontos szerepe volt a zenének: a hagyományos énekeken kívül elhangzott például a Standy by Me is egy gospelkórustól, és amíg az újdonsült házastársak aláírták a házassági anyakönyvi kivonatot, a fiatal tehetség, Sheku Kanneh-Mason csellista játszott a vendégeknek.
A templomi rész után a királyi pár nyitott hintóban körbekocsikázott Windsorban, hogy az esküvő miatt a városba gyűlő tömeg is láthassa őket.
A szertartást a hivatalos program szerint fogadás követi a windsori kastély Szent György termében a királynő vendéglátásával. Utána egy kötetlenebb, szűkebb körű, kétszáz fős ünneplés is lesz Frogmore House-ban, melynek házigazdája Károly herceg.
Diplomáciai nagyüzem volt Oroszországban: ugyan a világsajtó elsősorban a Putyin-Merkel találkozóra figyelt, de volt ott több más érdekes egyeztetés is. S ezeknek érdekes implikációjuk van.
A szíriai helyzet kibontakozása állt Vlagyimir Putyin orosz elnök és Bassár el-Aszad szíriai államfő találkozójának a középpontjában. A két tárgyalópartner viszonya jó, Putyin a polgárháború kezdete, 2011 óta támogatja Bassár el-Aszadot. Szíriában egy 150 tagú alkotmányozó bizottságot szándékoznak létrehozni, amelyben minden politikai erő szerepet kaphatna, persze a terroristák kivételével.
Ezen a ponton ütközik a szír-orosz tandem és a Nyugat véleménye hiszen sok szír szervezetet Asszad és Putyin terroristának minősít, miközben a nyugat szerint ők a demokratikus kibontakozás hívei.
Asszad – az oroszok és Irán segítségével – fölénybe került hazai fronton, de továbbra is harcban áll az Iszlám állammal és a nyugatiak által támogatott néhány szervezettel. Jarmukban, Damaszkusz közvetlen közelében még heves harcok dúlnak: az Iszlám állam fegyveresei bevették magukat az egykori palesztin menekült táborba, és ott elszánt ellenállást fejtenek ki. Több mint kétezer dzsihád harcos áll még szemben Asszad elnök csapataival a városban.
Asszad látogatásának valószínűleg az volt a fő célja, hogy tárgyaljon az oroszok által már régebben megígért, de máig le nem szállított S 300-as rakétarendszerek kérdéséről.
Peskov orosz szóvivő erről egy mukkot sem mondott, de korábban Putyin egyik tanácsadója a Kommerszant moszkvai újságnak ezt azzal indokolta, hogy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök erre kérte Putyint.
Netanjahu is tárgyalt most az orosz elnökkel, nem sokkal Asszad előtt. Mint ismert, az izraeli légierő rendszeresen támadja az iráni katonai célpontokat Szíriában. Ezeket is védelmezte volna az S 300-as orosz rakéta rendszer, amelyet Moszkva a jelek szerint egyelőre megtagad Asszad elnöktől.
A szír elnök tehát hoppon maradt, mert Moszkva számára fontosabb a jó kapcsolat Izraellel, amely megnyithatja az utat az Egyesült Államok felé is.
Putyin szeretné elérni, hogy a Nyugat enyhítsen a szankciókon Oroszországgal szemben. Ezért is fogadta örömmel pénteken Szocsiban Merkel német kancellárt, aki az oroszok érdekében lobbizik az Európai Unióban és a NATO-ban.
Lengyelországban olyan csoportot működtetett az orosz hírszerzés, amely hibrid háborút folytatott a kormány politikája ellen – közölte az ABW alkotmányvédő hivatal szóvivője az AFP francia hírügynökség tudósítójával. Emiatt egy Jevgenyija C. nevű orosz nőt kiutasítanak Lengyelországból, a csoport másik négy tagját pedig tiltólistára teszik, ők nem léphetnek be az ország területére. De vajon mi volt a célja az orosz csoportnak Lengyelországban?
Az orosz csoport célja az volt, hogy megrontsa Varsó és Kijev kapcsolatát azzal, hogy mindkét oldalon a nacionalista emlékeket hangsúlyozták.
A hibrid háború, melyet az orosz hírszerzés előszeretettel űz azt jelenti, hogy propagandamódszerekkel próbálnak zűrzavart kelteni az érintett országban.
Az utóbbi időben több uniós tagállam is megvádolta ezzel Moszkvát. Talán a leghíresebb eset Macron francia elnöké: az ő kampányát tavaly az orosz hírszerzés igyekezett megzavarni úgy, hogy nyíltan támogatta az ellenfelét, Marine Le Pen szélsőjobboldali jelöltet, akit nem sokkal korábban Putyin elnök fogadott a Kremlben.
A második világháború idején a németek által elfoglalt Ukrajnában a nacionalista milíciák írtó háborút folytattak a nemzeti és vallási kisebbségek ellen. A fő célpontot a zsidók jelentették, de az ukrán milíciák a lengyel kisebbséget sem kímélték. A második világháború után milliószámra telepítettek át lengyeleket Ukrajnából Lengyelországba. Ma a varsói kormány az egyik legfőbb támogatója Porosenko nyugatbarát rendszerének, amely gyakorlatilag háborúban áll Oroszországgal. Több mint egymillió ukrán vendégmunkás dolgozik Lengyelországban.
A két nép közötti ellentét szítása érdekében állhat Moszkvának, hiszen mind Varsóban, mind pedig Kijevben határozottan oroszellenes politikát folytat a kormányzat.
Aligha kétséges, hogy Moszkvában cáfolni fogják a hibrid hadviselést Lengyelország, illetve Ukrajna ellen. Varsóban viszont nagyon komolyan veszik az orosz fenyegetést: hatalmas pénzekért vásárolnak fegyvereket az Egyesült Államoktól. Egyidejűleg támaszpont épül, amely a NATO haderőinek előretolt bázisa lesz az orosz fenyegetéssel szemben.
Miközben Lengyelország Amerikára támaszkodva határozottan szembenáll Moszkvával, Németország szívesen lepaktál Putyinnal.
Most pénteken Angela Merkel Vlagyimir Putyin vendége Szocsiban.
A magyar-horvát kapcsolatokat évek óta beárnyékoló INA-MOL ügy jelenleg Horvátországban csak azért nem vezető sztori, mert a déli szomszédnak sokkal nagyobb gondja van: a régió legnagyobb vállalatának, az Agrokornak a megmentése. Szinte minden áron.
Milan Gavrović, az egyik legismertebb horvát gazdasági szakértő a Független Hírügynökségnek kifejtette, hogy mostanság a közbeszédből kimarad az INA rendezetlen helyzete. Az előzményekről azt kell tudni, hogy a jobboldali Plenković-kormány úgy gondolta megoldani a horvátok számára tarthatatlan helyzetet, miszerint a MOL irányítja a horvát olajvállalatot, hogy ki akarta vásárolni a magyar részvényeket. Gavrović szerint ez az ötlet eleve komolytalan volt: semmilyen elemzés nem előzte meg és mindenki tudta, hogy nincs erre pénz. Akkor a kormány előállt a horvát villamosipar (Elektroprivreda) egy részének eladásával, de nem volt mersze meglépni ezt a lépést. Utána már arról kezdtek cikkezni, hogy tulajdonképpen minek ez a nagy felhajtás az INA körül, megéri-e ennyit vesződni vele.
Az INA benzinkutak hálózatává süllyedt
Gavrović emlékeztet arra, hogy a független Horvátországban az INA-t szinte szétlopták és természetesen semmit sem fektettek be, nemhogy a korszerűsítésbe nem, hanem a karbantartásba sem. Ennek súlyos következményei voltak. A kiutat egy stratégiai partnerben kezdték el keresni és a MOL-ban meg is találták. Hernádiék átvették a részvények irányító többségét. És a volt Jugoszlávia legnagyobb vállalata benzinkutak hálózatává süllyedt – mondja Gavrović, aki szerint ezt már kár visszavásárolni.
Most éppen új stratégiai partner után kutatnak (aki kivásárolná a MOL részvényeit). Az oroszok már ajánlatot is tettek, de a horvát kormány ettől ódzkodik az amerikaiak miatt.
Hernádi egyre szabadabb
Időközben kiderült, hogy az Európai Bíróság sem foglalkozik Hernádi Zsolt elfogásával. Az Európai Bíróságnak nincs mozgástere, ha egy tagállami hatóság megtagadja az európai elfogatóparancs végrehajtását – erre az ítéletre tett javaslatot a luxemburgi testület főtanácsnoka.
A horvát hatóságok előbb 2013-ban, majd két évvel később adtak ki elfogatóparancsot Hernádi Zsolt Mol-vezér ellen a Mol–INA-ügyben, a magyar hatóságok mindkét esetben megtagadták ennek végrehajtását.
Hernádi Zsoltot azzal gyanúsították meg a horvát hatóságok, hogy pénzzel megvesztegette Ivo Sanader horvát exkormányfőt annak érdekében, hogy a Mol meghatározó befolyást szerezzen a Mol–INA vállalat irányításában. A letartóztatási parancsot 2013-ban szökés veszélye miatt adták ki, mert a horvátok már akkor úgy látják, hogy a Mol-vezér nem akar megjelenni az ottani igazságszolgáltatás előtt.
A horvátok 2016 decemberében fordultak az Európai Bírósághoz – nem sokkal azután, hogy a Mol-vezér lekerült az Interpol körözési listájáról.
Agrokor
Vissza Horvátországba. Aki az Adrián nyaralt, bizonyosan vásárolt már a Konzum áruházlánc valamelyik üzletében, vagy ha csak Vajdaságba ruccant át ott is betérhetett az IDEA-ba, amely a Konzum szerbiai neve. De a legnagyobb horvát vállalatnak, az Agrokornak Szlovéniától kezdve Macedóniáig vannak érdekeltségei.
A független Horvátország első elnöke Franjo Tuđman idejében lett a ma 67 éves Ivica Todorić és az Agrokor igazi nagyhatalom nemcsak Horvátországban, hanem a Balkán jelentős részén is. Fénykorában csaknem 60 ezer alkalmazottja volt.
2016-17-ben az Agrokor csőd közelébe került és megtalálták a hamisított számlákat is. A horvát kormány megszavaztatta a parlamenttel a Lex Agrokort, amely elvben lehetővé tette, hogy állami pénzből mentsék meg a süllyedő zászlóshajót. Azóta már az óriásvállalat élére kinevezett kormánybiztos, majd egy miniszter is lemondott. A fényűző életmódhoz szokott Todorić pedig Londonban várja a kiadatását. Ha visszaküldik hazájába, valószínűleg börtönben végzi.
Milan Gavrović azt mondja, hogy amikor egy nagy vad esik áldozatul, akkor rendre megjelennek a hiénák is. Az ügy megoldására azonnal felajánlotta segítségét egy amerikai alapítvány (Knighthead).
A horvát kormány azonban nem akar külföldről több hitelt, saját tartalékai meg nincsenek. Nem marad más hátra – véli a horvát gazdasági szakértő – minthogy a vállalat vagyonából kártérítsék a külföldi hitelezőket, a hazaiak meg vessenek magukra.
Gavrović szerint úgy tűnik, hogy az amerikaiak és az oroszok (ők a legnagyobb hitelezők) megállapodtak egymás között; ki mit vesz magához. Az Agrokor tehát tovább fog működni, csak már nem lesz horvát tulajdonban.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Hernádi egyre szabadabb
A független Horvátország első elnöke Franjo Tuđman idejében lett a ma 67 éves Ivica Todorić és az Agrokor igazi nagyhatalom nemcsak Horvátországban, hanem a Balkán jelentős részén is. Fénykorában csaknem 60 ezer alkalmazottja volt.
