„Fuck Trump!” Ezt mondta kétszer is Robert De Niro a Tony-díj átadásán, New Yorkban, a közönség pedig felállva ünnepelt.
Robert de Niro közismerten Donald Trump nagy bírálói közé tartozik, Hollywood nagy többségéhez hasonlóan elveti az amerikai elnök politikáját és még inkább stílusát. Most hozzá hasonló stílusban válaszolt az Egyesült Államok elnökének, aki legutóbb teljesen magára maradt a G7 csúcsértekezleten, amire válaszként dühösen utasította az amerikai diplomatákat, hogy vonják vissza az aláírását a zárónyilatkozatról, majd hazugsággal vádolta meg szövetségesét, Justin Trudeau-t kanadai miniszterelnököt.
Robert de Niro az elnökválasztási kampány idején videót is közzétett:
Ezen közveszélyes idiótának nevezte Donald Trumpot, megállapítva róla, hogy tökéletesen alkalmatlan az Egyesült Államok elnökének. Trumpot ennek ellenére megválasztották. Részben azért, mert a Facebook korában megváltoztak a szabályok. Trump politikai stílusát televíziós valóságshow-kban alakította ki. Az amerikai kisemberek között aratott ezzel főként ott, ahol a globalizáció kárvallottjai többségben vannak.
Kaliforniában viszont Trump labdába sem rúghatott, ott fölényesen győzött Hillary Clinton, aki az elnökválasztáson ugyan több szavazatot szerzett, mint a jelenlegi elnök, de az USA-ban elektori rendszer van.
Vagyis a tagállamok elektorainak a szavazatai számítanak. Ebből pedig több jutott Trumpnak.
Trump novemberben újra választás elé néz, ezúttal nem róla, hanem a pártjáról és a kongresszusi helyek egy részéről szavaznak. Ám a kormánypárt megítélése elsősorban az elnöktől függ. Ha a republikánusok veszítenek, akkor Trump könnyen béna kacsává válhat, mivel egy demokrata többségű kongresszus mindent megtesz majd azért, hogy az amúgy is az orosz beavatkozást vizsgáló bizottsággal küzdő Trump valóban úgy járjon, ahogy Robert De Niro megfogalmazta.
Egy sikeres Trump-Kim Dzsong Un csúcs elvezethet a háborúhoz Iránnal – legalábbis a Háárec izraeli ellenzéki lap szerint, amely a héják álláspontját elemzi Washingtonban. A tét nem csak a két fél számára nagy, nemzetközi színtéren is sokan aggódva vagy éppen reménytelien figyelik, mi történik holnap Szingapúrban.
Korábban az ifjabb Bush elnök a gonosz tengelye három résztvevőjének nevezte Irakot, Iránt és Észak-Koreát. Irakot az amerikaiak megszállták, Szaddám Huszeint felakasztották, az ország pedig összeomlott (a romokból feltámadt az Iszlám Állam). Trump kedden tárgyal Kim Dzsong Unnal. „Optimista vagyok” – jelezte Twitteren az amerikai elnök, aki ezt megelőzően jól összeveszett a szövetségeseivel, elsősorban Kanadával.
Ha sikerül megállapodni Észak-Korea diktátorával, akkor a gonosz tengelyéből már csak egyetlenegy marad. Irán.
Teherán azóta áll az USA célkeresztjében, amióta a forradalmár lázadók 1979-ben elfoglalták az amerikai nagykövetséget és Khomeini ajatollah a Sátán küldöttének nevezte Amerikát. Barack Obama megpróbált megállapodni Iránnal, létre is jött az atomalku, melyet öt más nagyhatalom is aláírt, Izrael tiltakozása ellenére. Trump azonban nemrég kilépett az atomalkuból, az öt másik nagyhatalom – Nagy Britannia, Franciaország, Németország, Oroszország és Kína – kitart mellette.
Az izraeli miniszterelnök mindeközben tapsol Trumpnak, és nyíltan ösztönzi az Egyesült Államokat arra, hogy mérjen megelőző katonai csapást Iránra.
Az izraeli lobbi és a héják szövetsége azzal érvel, hogy most még meg lehet előzni Irán atomhatalommá válását, ám később ezt már jóformán lehetetlen lenne megakadályozni.
Csakhogy egy katonai csapásnak komoly következményei lennének. Oroszország szövetségben áll Iránnal, amellyel közösen mentették meg a szíriai diktátort, Bassár el-Aszadot. Az eredmény: Irán katonailag berendezkedik az Izraellel határos Szíriában. Irán pedig továbbra sem ismeri el a zsidó állam jogát a létezéshez. Érthető tehát az izraeli kormány aggodalma. Csakhogy egy háború Iránnal egyáltalán nem lenne sétagalopp. Ezt az amerikai tábornokok is jól tudják, nem véletlenül beszélik le Trumpot arról, hogy katonai eszközökkel próbálja meg térdre kényszeríteni Iránt. Az amerikai elnök ezért is vezet be újra gazdasági szankciókat, hátha a gazdasági nehézségek meghátrálásra kényszerítik a teheráni vezetést. A valóságban azonban Iránban a kemény vonal kerekedett felül azt követően, hogy Trump kilépett az atomalkuból.
A mérsékeltek elveszítették legfontosabb ütőkártyájukat: a gazdasági előnyöket cserébe azért, hogy lemondtak az atomfegyverről.
Alaposan fel van tehát adva a lecke Donald Trumpnak, aki ráadásul eredményeket kell, hogy produkáljon a novemberi kongresszusi választásokra is. Ha ugyanis ott a republikánusok veszítenek, akkor Trumpnak a hátralevő időszakban egy vele szemben álló kongresszussal kell megbirkóznia a következő két évben.
Trump eddig nem mutatott különösebben nagy diplomáciai képességeket, de fatális hibát sem követett el.
Márpedig lehet, hogy egy Irán elleni háború csődbe vinné egész elnöki periódusát. A világ pedig még sokkal többet veszíthetne.
Az viszont pozitív – már ha a Háárec washingtoni információi megfelelnek a valóságnak –, hogy a szingapúri csúcs sikerre van ítélve, hiszen Trumpnak valamit fel kell mutatnia. Hasonló helyzetben van Kim Dzsong Un is, aki mindenképp szeretné elkerülni Szaddám Huszein sorsát.
A német szövetségi kancellár vasárnap este az ARD köztelevízióban, Anne Will műsorvezető népszerű talk show-jában elismeréssel adózott Ausztriának és Magyarországnak a külső határok védelme miatt. Horváth István volt hágai, bonni, berlini és bécsi nagykövet a Független Hírügynökségnek kifejtette, hogy ez az elismerés csak a menekültkérdésre vonatkozik.
Angela Merkel közvetlenül a G7 országok félresikeredett kanadai csúcsértekezlete után nyilatkozott. Horváth István szerint a német kancellár szavaiból egyértelműen csalódás hallatszott ki, amiért Trump amerikai elnök utólag (már Szingapúrba tartva, a repülőn twitteren üzent) visszavonta a közös nyilatkozat jóváhagyását. Merkel ebből azt a tanulságot vonta le, hogy még szorosabbra kell fonni az európai együttműködést.
Ami a menekültügyet és Orbán Viktor közvetett dicséretét illeti, Horváth István elmondta, hogy a német kancellár a következőképpen fogalmazott:
Ausztria és Magyarország nekünk végzi a munkát az uniós határok külső védelmével.
A volt nagykövet annak a véleményének adott hangot, hogy a német kancellár dicsérete csak a menekültügyre vonatkozott és nem a többi területre.
Horváth István szerint Merkel Kurz osztrák kancellár javaslatát fogadta el, hogy új közös uniós menekültügyi politika kell, közös határvédelemmel, sőt közös határvédelmi rendőrséggel. Ezt úgy kell működtetni, hogy közben az unión belül a szabad mozgás elve ne sérüljön.
Ennek a rendőrségnek akkor is működnie kellene, ha az illető uniós határországnak ez nem nagyon tetszik
– teszi hozzá Horváth István.
Angela Merkel az említett televíziós interjúban azt is megismételte, hogy ma is helyesnek tartja, hogy 2015-ben beengedte a menekülteket.
Arra a kérdésre, hogy várható-e a közeljövőben az Európai Néppárt lépése a Fidesszel kapcsolatban, Horváth elmondta: fokozatosan módosul az álláspont az unióban a magyar határkerítéssel kapcsolatban és sokan elismerik annak hasznosságát. Ami a Néppártot illeti, számos kihívás elé néz, hiszen az új olasz kormány megjelenésével bonyolódik a helyzet és nincs kizárva, hogy újabb pártcsaládok jelennek meg, amelyek veszélyeztethetik a jelenleg a legnagyobb frakciót adó Néppárt vezető szerepét.
Folytatódik a birkózás
– fogalmazott Horváth – és ennek a kimenetelétől függ a Fideszhez való viszonyulás is. „A Néppárt többször is meggondolja még, hogy kizárja-e a Fideszt.”
„A szocialistáknak mindössze 84 mandátuma van a 350 fős parlamentben, vagyis sok áldozattal járó „koalíciós politikára kényszerülnek”. Ott vannak a koalícióban a katalán és baszk nacionalisták: ha nekik engednek, akkor állandó támadásoknak lesznek kitéve a nemzetet egyben tartani akaró nyilvánvaló többség részéről. És szintén a koalíció tagja a radikális-balos populista Podemos, mely már most követeli annak a gazdasági reformcsomagnak a kivezetését, ami Rajoy nevéhez fűződik.” Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete:
Mariano Rajoy volt spanyol miniszterelnök nem oldotta meg Spanyolország minden problémáját – miért is lehetett volna erre esélye –, mindazonáltal egy eléggé válságos időszakban helytállt, intézkedett, s liberális reformjai hozzásegítették az országot ahhoz, hogy a pillanatnyi stabilitás fennmaradjon. Június 1-én bekövetkezett bukását még csak nem is a válságkezelés hozta, ami gyakorta emészt fel politikusokat, hanem az, hogy pártjára, a spanyol Néppártra, illetve a pártelitre rávetült a korrupció árnyéka. Nem szokatlan ez a spanyol közéletben sem, a roppant sikeres és nagy tekintélynek örvendő, a Franco-korszak utáni spanyol demokráciát megalapozó I. János Károly királyt a család korrupciós ügyei kényszerítették, hogy 2014-ben, negyvenévnyi uralkodás után átadja a trónt fiának, aki VI. Fülöp néven lépett be a történelembe.
Rajoy esetében sem történhetett ez másként: május utolsó hetében jött a hír, hogy egy madridi bíróság 33 évre és 44 millió euró bírság megfizetésére ítélte a Néppárt volt pénztárnokát, Luis Bárcenast, aki egy olyan illegális alap működtetője volt, melyből a párt a politikai megvesztegetéseket finanszírozta. Bárcenason túl a párt további 25 alkalmazottját is elítélték – összesen 300 évre és negyedmillió euró megfizetésére –, hasonló vád alapján. Bár Rajoy nem került a gyanúsítottak közzé, de ellehetetlenítette helyzetét, hogy öt évvel ezelőtt, amikor a gyanú először felmerült, még tagadta az alap létezését, miközben nyilvánvaló volt: tudnia kellett róla.
E korrupciós ügyek Rajoy esetében – amíg más részletek nem kerülnek elő – egyelőre nem mérvadóak: a legfontosabb az, hogy volt a spanyol demokráciának annyi ereje, hogy előállítsa a következményeket. Rajoy nem maga mondott le, a parlamenti többség erőltette ki távozását, mégsem tagadható meg e politikustól legalább távozásának elegáns voltát a javára írni.
Rajoy az észak-nyugati, a mai spanyol gazdasági és politikai életben másodrendű szerepet vivő Galiciából jött, kezdetben igazi madridi háttér nélkül. Személyisége sem nevezhető karizmatikusnak. Kétszer került a miniszterelnöki pozíció közelébe, 2004-ben és 2008-ban, s – sokak szerint – épp személyi kvalitásainak „visszafogott politikusi kompatibilitása” volt az, amiért ekkor nem, csak 2011-ben a válságok kellős közepén kaphatott megbízatást. Ezt követően azonban elég jól bizonyított: határozott volt a szeparatizmussal szemben, és kreatív, ami a gazdasági-pénzügyi válságkezelést illeti.
Másrészt az összeállt új koalíció a szocialista (PSOE) Pedro Sánchez vezetésével mindennek mondható, csak hosszú távú érdekek összekovácsolta szövetségnek nem. Minthogy részt vesz e koalícióban a szeparatizmus mellett lándzsát törő katalán és baszk párt, tagadni sem lehet, hogy az elmúlt évek elszakadási törekvéseit határozottan elutasító Rajoy, illetve a spanyol Néppárt elleni érdekek hozták össze a formálódó többszörös pártszövetséget. A Néppárt volt a múlt évben a Katalóniával kapcsolatos spanyol magatartás legfőbb formálója, s Rajoy akaratához kötik azt a drasztikus – de nem eredménytelen – lépést is, hogy Madrid végül feloszlatta a katalán tartományi kormányt, vezetői ellen pedig elfogatóparancsot adtak ki. Tegyük mindjárt hozzá: az alkotmány és az érvényben lévő törvények szellemében. Másrészt persze a reváns a baloldal részéről szintén fontos szerepet játszott a volt miniszterelnök bukásában, elvégre a szocialisták sohasem voltak hajlandók beismerni, hogy csak a világválságot megelőző évtizedben voltak képesek gazdasági és külpolitikai kreativitásra (2004-2011), azt követően már nem, s befolyásuk egyre csökkent.
Mindenesetre most sincsenek könnyű helyzetben; Spanyolország legbefolyásosabb napilapja, a liberális El País a témával foglalkozó vezércikkének – nemes egyszerűséggel – ezt a címet adta: Egy életképtelen kormány. A szocialistáknak mindössze 84 mandátuma van a 350 fős parlamentben, vagyis erőteljes, sok áldozattal járó „koalíciós politikára kényszerülnek”. De miféle szövetségesei vannak e pártnak? Már volt szó a katalán és baszk nacionalistákról: ha nekik engednek – márpedig engedniük kell, ha meg akarják őrizni a koalíció parlamenti többségét –, akkor állandó támadásoknak lesznek kitéve a nemzetet egyben tartani akaró nyilvánvaló többség, és adott esetben Európa részéről is, mely utóbbi nagy fenntartásokkal nézi a barcelonai és bilbaói hátsó szándékokat. És akkor még nem is beszéltünk a radikális-balos populista – globalizáció és Európa-ellenes, illiberális – Podemosról (a „podemos” szó annyit tesz: „Képesek vagyunk rá”), mely már most követeli annak a gazdasági reformcsomagnak a fellazítását, sőt kivezetését, ami Rajoy nevéhez fűződik, s melynek kettős célja eredményesnek volt mondható: a vállalkozások stabilizálásának garantálása, párhuzamosan a munkanélküliség csökkentésével.
A legnagyobb kihívó ugyanakkor mégis a kormánykoalícióban részt nem vevő Ciudadanos (Polgárok) nevű, egyre erősödő jobboldali párt, mely máris fenyegeti a Néppárt korábbi pozícióit. Egyszerre kínál modernizált jobboldali-liberális gazdaságpolitikát az országnak, s olyan flexibilitást a szeparatistákkal való tárgyalásokon, mely rendíthetetlen ugyan Spanyolország területi integritásának szempontjából, ugyanakkor korántsem olyan merev, mint az az irányvonal, amit Rajoy a Néppártra erőltetett. Ha a szocialisták a Ciudadanos-szal kerülnek valamikor szembe, mint a centrista jobboldal meghatározó erejével, könnyen lehet, hogy ismét nem lesz mondanivalójuk a spanyol társadalom számára.
Ezt érezvén Sánchez, kabinetjének az épp most zajló kialakításakor nagy hangsúlyt szentel olyan szimbolikus gesztusoknak, amelyek egyelőre kevéssé jellemzik a spanyol politikai életet, de mindenképpen megelőlegezik azt az értékrendszert, melyhez majdan sok nyugat-európai szimpátia társulhat segéderőként. Hogy csak egyet említsünk: a kabinet kulcspozícióit – legalábbis, ami eddig látható ebből – nők töltik be, s az ígéretek szerint 40 százaléka a minisztereknek ugyancsak nő lesz.
Megérkeztek a történelminek nevezett találkozóra a Szingapúrhoz tartozó Sentosa szigetére főszereplői: az amerikai elnök és az észak-koreai vezető. A kimenetelt illetően egyetlen egy dolog biztos: bárhogyan is alakulhat ennek a két látszólag kiszámíthatatlan embernek a párbeszéde, mindketten fényes győzelmet hirdetnek.
Mindkettőjüknek ugyanis éppen a belső használat miatt fontos ez a légyott. Trump a kiszámíthatóbb: nála az oroszokkal való bratyizás miatti különleges ügyészi vizsgálat külpolitikai sikerrel való semlegesítése a cél. Kettejük közül ő a tényleg kiszámíthatatlan. Kim, minden látszat ellenére, racionálisabb lépésekre is képes.
Az amerikai elnök Szingapúr előtt útba ejtette Kanadát és a világ többi legfejlettebb demokráciáinak a vezetőit és jól össze is veszett velük.
Már távozásakor a repülőben bosszantotta fel magát azon, hogy Justin Trudeau, kanadai külügyminiszter gazdasági ellenlépéseket helyezett kilátásba Trumpnak az északi szomszédot is sújtó vámtarifa intézkedései miatt.
Emiatt utólag nem akarta a közös nyilatkozatot szentesíteni.
Mellékes szál, de európai szempontból fontos mozzanat, hogy a populista/szélsőjobboldalinak vélt olasz kormány új feje Putyin-ügyben visszakozott. Trump ugyanis még Washingtonban felvetette, hogy Oroszországot vissza kellene venni a G7-be, ahonnan 2014-ben tessékelték ki az Ukrajna elleni agressziója miatt. Giuseppe Conte volt az egyetlen, aki támogatta az ötletet, majd meggondolta magát és csatlakozott a többiekhez és Putyin meghívását már ő is attól tette függővé, hogy előbb tegyen eleget az ukrajnai békeegyezmény feltételeinek.
Donald Trump tehát ilyen Egymagam a világ ellen show után érkezett Szingapúrba.
Világpolitikai szempontból a kanadai találkozó összehasonlíthatatlanul fontosabb (lett volna) mint a távoli koreai válság, amelynek évtizedek óta megvannak a tragikus, de sok esetben komikusan naiv elemei is. És igazából ez Donald Trump igazi terepe: bármit meg lehet tenni, óriási tétje úgy sincs a dolognak.
Az amerikai cél az lenne, hogy Észak-Korea vessen véget nukleáris terveinek, számolja fel atombomba gyártó üzemeit. Egyikét Kim már látványosan megsemmisítette. Ha erre vonatkozó ígéretet Kim Dzsong Un kifacsar magából, Trump már lovon van, lebeghet szeme előtt a Nobel Békedíj, mint ahogyan azt már korábban megpendítette a keddi találkozó legfontosabb mellékszereplője, a dél-koreai elnök, Mun Dzsein. A neves volt emberjogi ügyvéd és pacifista taktikai érzéke és lépései kellettek ahhoz, hogy összehozza Kimet és Trumpot. Kétszer is találkozott Kim Dzsong Unnal. És ő hívta meg Kiméket a téli olimpiai játékokra, amikor a nagy olvadás a kezdetét vette.
Az észak-koreai elnök megkaparintotta a kedvező momentumot és úgy érezhette elérkezett az idő, hogy
a sokszor gúny tárgyává vált, hermetikusan zárt, kollektivista agyrém ország kegyetlen diktátorából tárgyalóképes nemzetközi szereplő legyen.
Aki már kétszer tárgyalt dél-koreai partnerével, fogadta az amerikai külügyminisztert és most miatta utazik az idős amerikai elnök több ezer kilométert. Mi ez, ha nem diplomáciai győzelem?
Hiába készül egy valóban történelmi találkozóra az észak-koreai vezetővel Szingapúrban, Donald Trump nem engedi el a botránnyal véget ért G7 csúcsot és a kereskedelmi háború kérdését. A jelek szerint a partnerek NATO-hozzájárulásainak a növelését is felvette a repetoárjába. S nem volt számára elég egyetlen tweet-hossz, egymás után üzent.
„Sajnálom, nem engedhető, hogy a barátaink vagy az ellenségeink előnyhöz jussanak a velünk folytatott kereskedelemből. Az amerikai dolgozót kell az első helyre tennünk” – ezzel zárta tweet-sorozatát Trump, aki két, a G7-ekbeli partnereinek, főként Kanadának és Németországnak szóló üzenetei között egy rövidke mondattal emlékezett meg arról, hogy hol is van „Nagy dolog Szingapúrban, izgalom van a levegőben!”.
Sorry, we cannot let our friends, or enemies, take advantage of us on Trade anymore. We must put the American worker first!
A „Fair kereskedelmet” mindaddig „Bolondok kereskedelmének” kell hívni, amíg nem kölcsönös. Kanada szerint közel százmilliárdos többletet érnek el az amerikai forgalmukban, ebből minimum 17 milliárdot a 270 százalékkal sújtott tejipari termékeinkből – írja, maliciózusan megjegyezve, vélhetően dicsekedtek, de lebuktak.
Németországot a NATO-hozzájárulása miatt ostorozza Trump, mondván, a némtek a GDP-jük 1 százalékát szánják csak erre, miközben a jóval nagyobb GDP-vel rendelkező USA 4 százalékos arányban járul hozzá az észak-atlanti katonai szövetség költségvetéséhez. Költői kérdésként írja: „Van, aki szerint ennek van értelme!” Az USA megvédi Európát, mégpedig óriási anyagi áldozatok árán, majd a kereskedelemben ráfázunk, és ők jót nevetnek. AZ EU-nak 151 milliárdos kereskedelmi többlete keletkezett. „Változás jön” – üzeni végül Trump, aki azt is leszögezte, hogy Európának többet kell fizetnie katonai téren.
Miért hagyná az USA a tetemes kereskedelmi többlet fennmaradását, hiszen saját farmerjeink, munkásaink és adófizetőink fizetik az árát?
Ez nem fai az amerikai EMBEREKKEL szemben! 800 milliárdos a kereskedelmi hiányunk” – mutatott rá végül.
A Spiegel úgy látja, hogy a német kancellár nehéz helyzetben van, de harcol, ezért is ment el az este az ARD köztévé egyórás talk show-jába, közvetlenül azután, hogy hazatért a G7-es csúcsról. A baját nem kis részt az olyan, tekintélyelvű egoisták okozzák, mint Trump, Putyin, Hszi Csin-ping, illetve azok európai miniatúrái, Orbán Viktorral az élen.
Úgy tűnik, hogy a kormányfő egyre kevesebb eszközt tud felsorakoztatni azzal a rombolással szemben, amit ezek a politikusok okoznak a liberális rendnek. Ennek megfelelően a műsor
egyik üzenete az volt: Európa az első.
Azaz, hogy meg kell erősíteni az integrációt, ami azt jelenti, hogy a vezetők mindenekelőtt a saját országuknak tartoznak hűséggel, de lojálisaknak kell lenniük az EU-hoz is. A tagállamok nem köthetnek külön megállapodásokat Amerikával, Kínával vagy Oroszországgal, mert különben felmorzsolódik az unió – ídézi a német kancellárt a Spiegel.
A másik fontos mondandója az volt Merkelnek, hogy valamennyire megérti a bírálóit. Abból azonban nem enged, hogy 3 éve be kellett engedni a menekülteket. Egyébként pedig fontosnak tartja, hogy a migrációra együttes megoldást találjanak, ideértve a normákat és közös európai hatóságot. Mint mondta, máskülönben veszély fenyegeti a földrészt.
Még Orbán Viktor számára is tartogatott némi dicséretet,
amikor kifejtette, hogy Magyarország bizonyos fokig Németország érdekében jár el, amikor védi a szerb határt. (Sogar für Viktor Orbán fällt ein kleines Lob ab: Ungarn habe ja eine EU-Außengrenze zur Serbien „und macht da für uns gewissermaßen die Arbeit”.)
A Spiegel következtetése: újfajta keménység a német külpolitikában, ugyanakkor ölelés a kritikusoknak, tehát Merkel láthatólag azon van, hogy támadásba menjen át.
Lázas készülődés folyik Szingapúrban a történelmi Trump-Kim Dzsong Un találkozó előtt. A mai nap a színfalak mögötti tárgyalásoké és a kiszivárogtatott értesüléseké. Beszámolónk a helyi televíziós adások – a yonhap news TV, a YTN csatorna és t a 조선 Choson TV élő közvetítése alapján – folyamatosan frissül.
14:45
Donald Trump szerint szingapúri találkozója Kim Dzsong Un-nal nagyon jól sülhet el – jelentette a Reuters. Külügyminisztere, Mike Pompeo arról beszélt, hogy az előkészítő tárgyalások elég gyorsan haladnak előre, s
„várakozásaink szerint a vártnál gyorsabban jutnak el a logikus kifejlethez”.
Az amerikai diplomácia vezetője ugyanakkor igyekezett hűteni a kedélyeket, mondván: nem lesz gyors áttörés, a csúcs feladata a teljes, ellenőrizhető és visszafordíthatatlan atommentesítéshez elvezető, kemény munkával kikövezett út kereteinek a kijelölése. Az amerikai szankciók mindaddig fennmaradnak, amíg ez be nem következik, s
ha a diplomácia nem megfelelő irányt vesz, akkor a szankciók súlyosbodni fognak
– figyelmeztetett.
12:30
Trump mintegy 40 percet tárgyalt ma Mun Dzse Innel. Erről hivatalosan csak annyit közöltek, hogy az eddigi előre haladásról volt szó.
07:30
Sang Kim és északi tárgyaló partnere ismét asztalhoz ültek, tehát a tárgyalás folytatódik. Közben kiszivárgott az is, hogy Észak-Korea külügyi felelőse egyórás nem publikusan kezelt találkozón vett részt Szingapúr külügyi megbízottjával.
06:30
Négy embert kiutasítottak Szingapúrból, pusztán azért, mert öngyilkos merényletre alkalmas bomba készítését nézték az interneten. Állampolgárságuk egyelőre nem ismert.
Sang Kim elindult ebédelni, vagy befejeztek a tárgyalást, vagy ebéd után folytatják, ezt egyelőre nem tudni.
06:00
Donald Trump most indult el ebédelni szingapúri miniszterelnökkel – őt nem láthattuk a felvételeken, viszont azt megtudhattuk, hogy Kimhez hasonlóan ő is két teljesen egyforma autót használ, s nem tudni éppen melyikben ül.
Közben folyamatosan beszámol a helyi média a nemzetközi reakciókról, várakozásokról.
Izrael azt nyilatkozta, hogy Irán és az USA között ugyanilyen szerződést szeretne látni, az atomfegyverek leszerelését illetően.
05:40
A helyi lapok lapszemlézik a Nodong sinmun-t, s elemzik az észak-koreai média változását. Meglepő módon – mint írják – nem csupán Kim szingapúri útjával foglalkoznak, de hírül adták azt is, hogy a kínai államfő gépével utazott, illetve hangsúlyozzák, hogy az amerikai elnökkel való találkozás új fejezetet nyit Észak-Korea történelmében.
Elemzők szerint ez gyakorlatilag biztos egyezséget jelent, mert ha bármi kétség lenne, akkor a Nodong sinmun egyszerűen nem írna semmit
Meglepő módon Hjan Szo Val, az észak-korai kultúráért felelős hölgy is a delegáció tagja, ez kulturális együttműködést jelent.
Közben bejelentették, hogy Donald Trump hivatalos vacsorán vesz részt a szingapúri miniszterelnök meghívására. Elemzők szerint elképzelhető, hogy a vacsorára Kim Dzsong Un is meghívást kap.
Észak-Korea és Szingapúr között igen szoros a kapcsolat. Eddig is volt vízummentesség a két ország között. Az egyetlen északi hamburger étterem szingapúri tulajdonban van, a szigetállam szakemberei rendszeresen tartanak előadásokat és képzést északon a piacgazdaság működéséről, a marketingről.
05:00
Ma reggel jelent meg először híradás a Nodong sinmun-ban arról, hogy „Kim Dzsong Un a nép jóléte érdekében Szingapúrba utazott, találkozni az Egyesült Államok elnökével”. A Nodong sinmun az egyetlen észak-koreai újság, a neve azt jelenti, hogy munkások újságja.
A tudósítások szerint Donald Trump azt mondta, hogy jó előérzete van a tárgyalással kapcsolatban, Kim Dzsong Un pedig, hogy a nép érdekében komoly áldozatok meghozatalára készül a keddi tárgyaláson.
Ferenc pápa a világbéke felé vezető mérföldkőnek nevezte a szingapúri találkozót. Nem véletlenül övei kiemelkedő figyelem a találkozót szerte a világban. Japán, amely számára a találkozónak még talán a többi országnál is nagyobb a tétje, megfigyelőket küldött Szingapúrba, nem másnak, mint a kémelhárítás vezetőjének a személyében.
04:50
15 perccel ezelőtt kezdődtek, az eddig is folyamatosan tárgyaló felek újabb tárgyalásai, az amerikai nagykövetségen. Sang Kim, a Dél-Koreában született Fülöp-szigeti amerikai nagykövet tárgyal azzal a titokzatos észak-koreai hölggyel, Cse Szan Hi-vel, akit csak nagyon komoly tárgyalások esetén vet be Kim Dzsong Un.
Donald Trump és Kim Dzsong Un egyelőre nem mutatkozik, bár nagy a mozgás, sorra találkoznak egymással a felek. Kim Dzsong Un ma semmilyen hivatalos programon nem vesz részt, legalább is nincs neki ilyen szervezve.
A szingapúri csúcstalálkozó, melyen a 34 éves Mao öltönyös Kim Dzsongun néz szembe a több mint hetven éves Donald Trumppal, aki eddig nemigen bizonyította diplomáciai képességeit. A G7 kanadai csúcs csődbe jutott Trump makacssága miatt. Kedden kiderül: vajon a furcsa páros teremt-e békét a koreai félszigeten…
Az amerikai- észak-koreai csúcs kedden kilenckor kezdődik – helyi idő szerint- a Capella luxus szállodában a Sentosa szigeten.
A tét a történelmi kibékülés Észak Korea és a világ között. Kim Dzsongun, aki korábban nukleáris háborúval fenyegette az Egyesült Államokat, hajlandónak mutatkozik arra, hogy meg váljon atom fegyvereitől. Természetesen nem ingyen.
Olyan biztonsági garanciákat kér az Egyesült Államoktól, hogy nem törnek az életére és rendszerének megdöntésére.
Korábban Trump ezzel fenyegette az ifjú diktátort, aki attól retteg, hogy Szaddám Huszein vagy Moamer Kadhafi sorsára jut. Az előbbit felakasztották miután Amerika mondvacsinált ürüggyel lerohanta Irakot, az utóbbit pedig széttépték feldühödött alattvalói, akik nyugati támogatással fellázadtak ellene.
Észak-Korea Sztálin parancsára 1950-ben megtámadta Dél-Koreát. Az amerikaiak visszavágtak, mire Kína mozgósította hadseregét és Észak-Korea segítségére sietett. A hároméves háborúban hihetetlen pusztítás következett be: Mao elnök legidősebb fia is ott veszítette életét. McArthur tábornok, az amerikai csapatok parancsnoka az atombomba bevetését kérte Truman elnöktől, aki ezt megtagadta. Sőt, menesztette a legendás tábornokot, a Japán elleni háború hősét. Sztálin halála után lezárult a háború, de csak fegyverszünetet kötöttek.
Béke azóta sincs a koreai félszigeten, melyet atommentesíteni szeretne az egész világ.
Ezért történelmi jelentőségű a szingapúri csúcstalálkozó, melyen a 34 éves Mao öltönyös Kim Dzsongun néz szembe a több mint hetven éves Trumppal, aki eddig nemigen bizonyította diplomáciai képességeit. A G 7 kanadai csúcs csődbe jutott Trump makacssága miatt. Kedden kiderül: vajon a furcsa páros teremt-e békét a koreai félszigeten…
Néhány órával ezelőtt, az Air China gépével Kim Dzsongun megérkezett Szingapúrba, ahol Trump amerikai elnökkel tárgyal majd. Az észak-korai vezető már protokoll látogatást tett Szingapúr miniszterelnökénél. Közben megkezdődtek a keddi csúcs sikerét illető találgatások. Állítólag az lenne az eredményesség jele, ha egész nap tárgyalnának a felek. Időközben az amerikai elnök is megérkezett.
15:01
Trump elnök a szálloda előtt sem válaszolt újságírói kérdésekre, bement a szállására.
14:50
Ahogy az a képeken látható, Trump elnök nagyon fáradt. Az újságírók kérdéseket kiabáltak, de bágyadtan csak intett, és beszállt az autóba. Az üdvözlő politikusoknak is csupán egy rövid kézfogás jutott.
Mindazonáltal a koreai kommentátor azt mondta, hogy nem árt majd figyelni éjjel a twittert, jellemző módon Trump elnök éjszaka azt használja alvás helyett. 17 órás repülő útja volt, egyedül érkezett, a felesége nem tartott vele (Melania Trump műtéten esett át), ennek okán Kim sem hozta a nejét.
14:23
A szingapúri nemzetközö repülőtéren landolt Donald Trump különgépe.
13:50
Trump Kanadából indulva azt nyilatkozta, hogy sikeres tárgyalás esetén az USA nagykövetséget nyitna Észak – Koreában, és természetesen fordítva, a, azaz a két ország felvenné egymással a diplomáciai kapcsolatot.
13:45
Kim Dzsong Unnal utazott Szingapúrba egy eddig be nem jelentett személy, név szerint Má Vancsun. Ő várostervező építész, északon a legjobb. Ebből arra következtetnek, hogy valamilyen építészeti beruházásról is szó lesz a tárgyaláson.
Dél – koreai elemzők szerint, ha fél napig fognak tárgyalni, az baj, mert azt jelenti, hogy nem egyeztek meg. A legjobb forgatókönyvnek az egy egész napos tárgyalást tartják, az esetben probléma mentesen átbeszéltek mindent, és megegyeztek. Másfél napig húzódó tárgyalás esetén felmerül az aggodalom, hogy csupán részegyezség születik.
Kim mindazonáltal rövid tárgyalásra készül, a bejelentés szerint 12-én délután 2 órakor utazna vissza északra. Ezt ő gesztusnak szánja, a gyors egyezség irányába.
12:50
A csúcstalálkozóról már tudni, hogy első körben csak Trump és Kim fog találkozni, majd csatlakozik Pompeo és Bolton észak – koreai részről Kim Jang Csal, és Kim Ja Dzsang, ő Kim Dzsong Un húga.
Visszatérve a biztonságra, Szingapúr miniszterelnöke személyesen ellenőrizte a találkozó helyszínét.
12:35
Megérkezése után Kim Dzsongun fekete Mercedesszel Szingapúr miniszterelnöki rezidenciájába, üdvözlő látogatásra érkezett.
A találkozót a haditengerészet védi külső gyűrűvel, bent nepáli gurkák, azon belül terror elhárítók, rendőrök és Kim saját biztonsági szolgálata. Egyébként
a találkozó költsége, ami Kimet terhelné kb. 20 millió dollár, ezt Szingapúr fizeti
12:20
Időközben újabb részleteket lehet tudni az észak-koreai vezető utazásáról: 4 repülő indult Phenjanból négy különböző időpontban, hogy ne lehessen tudni melyiken ül Kim Dzsongun. A kínai légtérben vadászgépek kísérték, repülési kódot váltott a levegőben, rendkívül szokatlan, erős biztonsági intézkedések mellett utazott Szingapúrba.
A repülőtéren az észak-korai vezetőt egyébként Szingapúr kormányzója fogadta, majd a szállodájához vitték. Az őt szállító konvojban a főszereplő egy páncélozott, fekete, rendszám nélküli Mercedes volt, amelyen az észak-koreai zászlók lengedeztek, ahogy az dukál. Mindazonáltal Kim nem abban az autóban ült, hanem egy ezüstszürke terepjárónak kinéző járműben, amiből a konvojban három, teljesen egyforma is volt.
Láttuk, hogy a húga kiszáll egy fekete terepjáróból, Kim Dzsongunt ellenben nem látta senki, de a kiadott közlemény szerint megérkezett a szállására, amely mindössze 56o méterre található Trump szállásától. Egyik szállodának sincs köze kettejük hivatalos találkozójához. Trump elnök várhatóan itteni idő szerint, este tíz óra körül ér Szingapúrba, így később, mint Kim. A diplomácia nyelvén ez is üzenet értékű.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Megérkezése után Kim Dzsongun fekete Mercedesszel Szingapúr miniszterelnöki rezidenciájába, üdvözlő látogatásra érkezett.
