Kim Dzsong Un ma megy haza Kínából, ahol Hszi Csin-pinggel találkozott, rövid időn belül immár harmadszor. Ezúttal saját repülőjén utazott, a találkozót Pekingben tartották.
Figyelve a képeket, a találkozás sokkal formálisabb volt, mint az előző, és Hszi Csin-ping sokkal kevésbé volt barátságos, mint a múltkor.
Ebből elemzők arra következtetnek, hogy Kim kérni ment.
Jelenleg Kína az egyetlen, aki képes kijátszani az ENSZ-szankciókat, és életben tartani Észak-Koreát.
Monszun van, víz kell, motorolaj, munkagépek és pénz, sok pénz, mert az ENSZ nem enged a szankciókból, amíg Trump nem bólint. Márpedig Trump nem bólint, amíg valami látványosat nem kap.
Szakértők szerint Trump továbbra is reality show-t játszik, azaz nagy és látványos dologra vár Észak-Koreától, hiszen ő is látványosan lefújta az esedékes hadgyakorlatot Dél-Koreával.
Kim szlogenje a népe felé, hogy „adjuk fel az atomfegyverkezést, cserébe éljünk jól”.
Igen ám, csak az első lépések is pénzt igényelnek, és Trump sokadjára mondja, hogy nem száll be a költségekbe, fizesse azt Kína, Dél-Korea, Japán.
Amerika jelenlegi vezetésének álláspontja szerint, majd ha megtörténik annyi a leszerelésből, amennyi már visszafordíthatatlanná teszi a folyamatot, akkor adnak tőkét, beengedik a magánvállalatokat Északra, addig oldja meg a régió.
Persze, azt nem lehet tudni, hogy ebből mennyi igaz, és nem lennék meglepve, ha Amerika mégis áldozna a leszerelés oltárán, de nyilván ha ezt teszi, azt majd nem kötik az orrunkra, mindenesetre Mike Pompeo külügyminiszter pár napon belül ismét Észak-Koreába utazik, hogy megbeszélje Kimmel, mi legyen az első lépés a leszerelésben, illetve, hogy a főnöke mit szeretne felrobbantva látni.
Nem tudni pontosan, hogy a békefolyamatba vajon mennyire fog beleszólni Kína és az USA kereskedelmi háborúja, most úgy tűnik, hogy a múltkori lebukás után Hszi nem kockáztatja meg, hogy ütőkártyát adjon Trump kezébe azzal, hogy Kimet ellene hergeli, netán ellene kényszeríti.
Elkülönülni látszik a két front ebben a pillanatban.
Másik dolog, amit kiemelnek az, hogy mind Észak-Koreának, mind pedig Trumpnak sürgős a dolog, csak az okok mások.
Kim jólétet ígért, és a hadseregének hirtelen megszűnik most az ellenségképe, márpedig az ellenség nélküli hatalmas létszámú hadsereget el kell foglalni, különben nem szokik bele a békébe, azaz dolgoztatni és fizetni kell őket, ehhez viszont megint csak pénz kell és beruházások.
Trump még egyszer elnök szeretne lenni, ehhez pedig a 70 éve tartó háborús helyzet felszámolása nagy segítség lenne a számára.
Kínának fekszik, amit Trump szeretne, azaz, hogy hazaviszi a katonáit a félszigetről, sejtésem szerint a THAAD rendszer sem lesz sokáig ott, ahol van, valamivel kompenzálni kell a védővámokat.
Dél-Korea javaslatára a szappanopera következő felvonása az lesz, amikor Kim Dzsong Un, Trump, és Mun Dzse In dél-koreai elnök találkoznak Panmindzsonban, hogy aláírják a békét, immár másodjára, de most Amerika is. Ha lesznek még jelentkezők, akik békét akarnak aláírni, gondolom jöhetnek majd ők is.
Azért a háttérben komoly munka is folyik, a katonai vezetés nem publikus, de állítólag nagyon erős kapcsolatot épít ki Észak és Dél között, ezer és egy terv született a DMZ, a demilitarizált zóna felől, már átnevezték PMZ-nek, de ez kevés, felszedik az aknákat is majd, ők azonban Trumppal szemben nem a showra mennek, az lesz a vége, először tényleges kommunikációs csatornákat hoznak létre, aztán vasutat, autópályát építenek, és valamikor a civil forgalom megindítása előtt számolják majd fel a határzárat, ami igen nehéz lesz amúgy is, mert milliónyi aknát fektettek le az elmúlt hetven évben.
Kétségtelen, hogy Dél-Koreának is sürgős a béke, ugyanis a Mun-kormány eddig sosem látott jóléti intézkedések sokaságát vezette be, az sincs ingyen. Át szeretnék alakítani a gazdaság szerkezetét, sok kis és középvállalatot akarnak, néhány csebal erejére támaszkodás helyett. Ennek következtében emelik az adókat, amire az érzékeny kisvállalatok az alkalmazottak elbocsájtásával reagálnak, ahogy a minimálbér emelésére is. Ezzel párhuzamosan a GM bezárta a gyárát, Trump egyelőre nem vonta vissza a szabadkereskedelmi egyezményt, de már most sokkal kevesebb autó és mosógép megy Amerikába, mint eddig, tehát nagy szükség van új piacra, az északi ásványkincsekre, új munkahelyekre, hiszen sokkal nagyobb területen, ők csak 28 milliónyian vannak.
Itt tartunk most, Pompeo látogatása után okosabbak leszünk.
A dél-koreai sajtó eddig meglehetősen kíméletesen bánt az amerikai elnökkel, talán mert tudják, hogy sok múlik rajta, de a bevándorló gyerekek elválasztását a szülőktől már itt sem tolerálják, minden csatorna élő képeket mutat a síró gyerekekről és a megtört szülőkről, meg a ketrecekről, amibe zárva vannak.
Mun elnök Oroszországba megy Putyinnal találkozni, a látogatás Putyin meghívására történik, sejthető, hogy a gáz- és olajvezetékekről is szó fog esni.
A békefolyamat tehát halad, ha nem is minden lépése nyilvános és nagyszabású. Ma már nemigen van, aki kételkedne az északi szándék valódiságában, hiszen érthetővé váltak az okok és az érdekek is minden fél részéről. Észak-Koreának ezek után visszafordulni, egyértelműen öngyilkos lépés lenne, tehát nem fognak. Trumpnak hatalmas presztízsveszteség lenne, Kínának több, mint kényelmetlen egy potenciális háború a határánál, Dél-Koreának végképp, hiszen ő maga is komoly veszélybe kerülne, ahogy az épp durcás Japán is.
