Denevérek terjesztette fertőző betegségek miatt szükséges kórházban kivizsgálni és egy időre karanténban tartani a thaiföldi Tham Luang barlangrendszerből kimentett fiúkat – írja a LiveScience tudományos portál.
A thaiföldi barlangból kedd délig tizenegy fiút mentettek ki. Mielőtt hazamehetnének, kórházba viszik őket, ahol az orvosoknak meg kell bizonyosodniuk arról, nem kaptak-e el fertőző betegségeket, amíg a föld alatt voltak.
A barlangok ugyanis a baktériumok és vírusok „Petri-csészéi” – mondta el a lapnak Amesh Adalja, a baltimore-i Johns Hopkins egészségügyi központ kutatója. „A legtöbb aggodalomra a barlangban élő denevérek adnak okot, amelyek sok fertőző betegséget, többek között veszettséget közvetítenek. Nemcsak maguk az állatok veszélyesek, hanem az ürülékük is, ami barlangszerte megtalálható” – magyarázta.
Nem tudni, voltak-e denevérek ott, ahol a 12 fiú és edzőjük tartózkodott, bár a legtöbb barlangban élnek kisebb-nagyobb kolóniák. Ha azonban az orvosokban él a gyanú, hogy kapcsolatba kerültek a szárnyas emlősökkel, akkor
valószínűleg védőoltást kapnak, hogy a veszettség kialakulását megakadályozzák.
„Vannak gombák is, amelyek előszeretettel tenyésznek denevérürülékben. Spóráik belélegzése gombás tüdőgyulladást, hisztoplazmózist okozhat”.
Lehet, hogy a gombás fertőzés tünetei nem jelentkeznek a kórházban, csak a gyerekek későbbi élete során. „Vannak esetek, amikor hónapokig, évekig lappang a kór és nem betegíti meg az embert, hacsak immunrendszeri problémája nem adódik” – mondta Adalja.
Aggodalomra adhat okot a leptospirózis nevű bakteriális fertőzés is, ami tüdővérzést és agyhártyagyulladást is okozhat. A kutató szerint azonban kevésbé egzotikus gondok is adódhatnak: lehetnek gyomor-bélrendszeri problémák a barlangi higiéniás körülmények miatt, a bőrsérüléseik szintén elfertőződhetnek.
A liberális Európa még nem halott – állítja Timothy Garton Ash, a Guardian neves publicistája, aki hozzáteszi: védelmezőire hosszú, kemény küzdelem vár. A populizmus fojtogatja Európát, ezért az ellene harcolóknak vissza kell szerezniük a nemzet eszméjét a nacionalistáktól.
TGA szerint új politikai választóvonal alakult ki Európában, a klasszikus jobb-bal helyett. Az egyik csoportot úgy hívják, hogy Merkron (Merkel-Macron), a másikat meg Orbvini (Orbán-Salvini). Minden különbségük ellenére Angela Merkel és Emanuel Macron előnybe részesíti a liberális, európai megoldásokat, amelyek a nemzetközi együttműködés talaján állnak. Európában és a világban is.
Minden nézeteltéréseik ellenére Orbán Viktor magyar vezető és Matteo Salvini, olasz miniszterelnök-helyettes az illiberális, nemzeti megoldások híve, továbbá a bűnbakkeresésnek és azok elutasításának, akiket etnikailag vagy kulturálisan „másokként” határoznak meg.
A Guradian publicistája azt állítja, hogy Pedro Sanchez, spanyol miniszterelnök, Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke egyértelműen a Merkron csapathoz tartoznak, míg a bajor CSU, az osztrák Szabadság Párt, Jarosław Kaczyński Jog és Igazság Pártja és a Brexit pártolók többsége az Orbviniékhoz.
A merkronismus and orbvinizmus egymás elleni küzdelme fémjelezi majd a következő évet. A politikusok már melegítenek a 2019-es európai parlamenti választásokra és a legnagyobb párttömörülés, a Néppárt kétségbeesetten kapaszkodik Orbán pártjához, a Fideszhez és titkos ajánlatokat tett a lengyel kormányzó párnak attól való félelmében, hogy az Orbvini csapat egy velük versenyképes másik tábort hoz össze. Salvini az Európai Ligák Ligájával fenyeget, saját pártjának a nevével (Lega-Liga) példázódva. Már régen nem voltak az európai választások ennyire többesélyesek.
Ebben a pillanatban az Orbvini csapat nyerésre áll – írja Timothy Garten Ash. A Merkron csapat legalább olyan fáradtnak látszik, mint a német vagy spanyol válogatott a világbajnokságon.
Merkel saját jövője is igen bizonytalan, Sebastian Kurz, osztrák kancellár, aki meghatározó játékossá lépett elő az Orbvini felé hajlik.
A menekültkérdés, amely köré tömörül az Orbvini tábor, egyszerre valós és szimbolikus is. Kezdve Merkel 2015-ös „csodálatos hibájával”, ami után nagy számú menekült érkezett rövid idő alatt Németországban; 2004 után a több mint 2 millió Nagy Britanniába érkezett kelet-európai, reális gondokat is okozva hozzájárult a Brexithez; Olaszország, Spanyolország és Görögország valóban szenved a menekültek kezelésével, az északabbi partnerek nem elegendő segítségével.
A menekültkérdés szimbolikus is. A Bertelsmann Alapítvány 2017-es, az EU országaiban készült felmérése szerint a megkérdezettek 50 százaléka vallott úgy, hogy „olyan sok külföldi van az országomban, hogy már idegennek érzem magam”. Pedig 2015 óta a menekültek száma drasztikusan esett. Olaszországban ez az arány 71 százalék volt.
Mindez arra a következtetésre készteti a Guardian publicistáját, hogy a populisták elleni harc évekig fog tartani és előbb még egy kicsit rosszabb lesz, mielőtt a dolgok javulnának. De a szerző nem hiszi, hogy a liberális Európa kimúlásának lennénk szemtanúi.
Horst Seehofer belügyminiszter szerint a mintegy 300 tagú török banda veszélyezteti a közbiztonságot Németországban. A miniszter rendeletét megelőzően a rendőrség nagy razziát tartott több német tartományban, ahol a kerékpáros klub rengeteg bűntényben benne volt.
Stuttgartban a klub nyolc tagjának a pere folyik. A vádak: gyilkosság, nemi erőszak, prostitúcióra való kényszerítés, kábítószer kereskedés stb. Németországban igen népes török közösség él: már az ötvenes évektől érkeztek vendégmunkások Törökországból, ahol akkoriban óriási volt a munkanélküliség. A török közösség nagyrésze beilleszkedett, de sokan nem vették át a németek értékrendjét. Legutóbb a választások alkalmából kiderült
a törökök többsége Erdogant támogatja,
aki vissza akarja állítani az iszlám szokások egy részét a hétköznapi gyakorlatba. A modert török állam megalapítója, Kemal Atatürk a vallás háttérbe szorításával akarta modernizálni Törökországot.
A nagyszámú muszlim menekült, aki 2015-ben érkezett Németországba, kiélezte az ellentéteket a befogadó állam polgárai és az iszlám szokásaihoz ragaszkodó kisebbség között. Horst Seehofer belügyminiszter, a bajor CSU vezére, azon az állásponton van, hogy a kisebbségeknek el kell fogadniuk a többség értékrendjét Németországban. Ezért tiltotta be a bicikliklubot.
A Washington Post úgy látja, hogy a történelem ismételi önmagát. Ha ez így van, akkor viszont Trump bajban van. Európát az utóbbi 4 évben az egykori náciból lett liberális-demokratikus Németország vezeti.
Az USA más úton halad, de a kettő most közelít egymáshoz. Merkel a hatalom csúcsán nehezen ugyan, de megbirkózik elismerésre méltó bevándorlási politikájának árával. A másik oldalon az amerikai elnök ahelyett, hogy megtámogatná a kancellárt, lefitymálja, pedig az az egyetlen olyan vezető, akit fenntartás nélkül dicsérni lehet. De ha valaki jó ember, attól még nem bölcs politikus. A nyitott kapuk visszaütöttek, belső határok emelkednek, Schengen levegő után kapkod.
Minden más amerikai elnök felismerné, hogy ha a történelem visszafelé fordul, akkor senki sem tudja megmondani, hol áll meg. A határok nélküli Európa azért jött létre, hogy orvosolja a heveny nacionalizmus betegségét. A legfontosabb állam, Németország keleti szomszédjai, Ausztria, Lengyelország és Magyarország jobbra tolódtak. A lengyeleknél és a magyaroknál lopakodik a tekintélyelvűség, de ebben nincs semmi új. Mindkét országban illiberális rezsimek voltak hatalmon a háború előtt, most úgy tűnik, hogy megint afelé tartanak. Trump pedig örül, hogy a világban sokfelé újjászületik a durva ostobaság. Semmit sem tud a történelemről, így arról, hogy az európaiak az emlékek folytán miért vannak a nyitott határok mellett. És hogy miért tartanak a szélsőjobbtól.
Az elnök belerúgott Merkelbe, amikor az a földön volt, pedig annak egyetlen hibája az volt, hogy túlhajtotta a kontinens alapelvét: az emberséget. Pont ott tartunk, mint amikor Franklin Roosevelt kijelentette, miután a fasiszta Olaszország hadat üzent Franciaországnak – utóbbit akkorra már megtámadta Németország: a tőrt tartó kéz hátba döfte a szomszédot. Lehet, hogy a történelem tényleg ismételi önmagát.
A hétvégén Andrzej Duda lengyel elnök Ukrajnába, Petro Porosenko ukrán államfő pedig Lengyelországba látogatott. Mindketten a népirtásról emlékeztek meg, amelyet a második világháború idején követtek el lengyel, illetve ukrán fegyveres csoportok a másik nép ellen.
75 éve Volhiniában indított etnikai tisztogatást Sztepan Bandera milíciája. Több mint százezer lengyel esett a gyilkos akció áldozatává. A nácikkal együttműködő Sztepan Bandera osztagai etnikailag tiszta Ukrajnát akartak. Ezért tömegesen mészárolták le a zsidókat és a lengyeleket, akik nagy számban éltek Volhiniában és Galíciában. Az ukrán nacionalisták ma Sztepan Banderát nemzeti hősnek tekintik.
A lengyel fegyveres csoportok sem voltak restek a második világháború idején: 1944-ben Szahrin környékén ukrán családokat gyilkoltak halomra, illetve kényszerítettek a lakóhelyük elhagyására. Erre Petro Porosenko ukrán elnök emlékezett Lengyelországban.
A két állam baráti viszonyt ápol egymással – az Egyesült Államok nyomására. Több mint egymillió ukrán dolgozik Lengyelországban. Ők pótolják azokat a lengyeleket, akik Nyugatra mentek a rendszerváltás után.
A múlt azonban beárnyékolja az együttműködést, mert mind Kijevben mind pedig Varsóban nacionalista húrokat penget a kormányzat.
Mégis mindkét fővárosban az együttműködés szükségességét hangsúlyozzák – elsősorban Oroszországgal szemben.
Vlagyimir Putyint azzal vádolják Kijevben és Varsóban, hogy tudatosan szítja a nemzetiségi ellentéteket a szomszédos államokban, hogy ezzel megakadályozza az oroszellenes egységfront kialakulását.
A NATO a héten tart csúcstalálkozót, amelynek egyik legfőbb témája az orosz fenyegetés lesz. Jövő hétfőn viszont Donald Trump amerikai elnök Vlagyimir Putyinnal találkozik Helsinkiben.
Az USA szövetségesei attól tartanak, hogy a nagyhatalmak a fejük felett megegyeznek valamiben – ahogy az már oly sokszor megtörtént a történelem folyamán.
Leváltották a korrupcióellenes főügyészt, aki ezreket – köztük minisztereket is – börtönbe küldött Romániába. A szociáldemokrata Liviu Dragnea ezzel egyenlített. Brüsszelnek fejtörést okoz, hogy a térség populista illiberális politikusai, Liviu Dragnea, Orbán Viktor, Jaroslaw Kaczynski egymást utánozzák.
Klaus Johannis román köztársasági elnök beadta a derekát: felmentette Laura Codruta Kövesit, aki 2013 óta állt a DNA-antikorrupciós ügyészség élén Bukarestben. Ezt megelőzően – a kormánypárt nyomására – az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy a köztársasági elnök nem akadályozhatja meg az ügyésznő eltávolítását.
Így tehát államfő aláírta az ügyésznő elbocsátó szép üzenetét. Tette ezt saját akarata és többszázezer tüntető tiltakozása ellenére.
Az Európai Unió éppúgy mint az Egyesült Államok az ügyésznő mögött állt, mert a román elit korrupcióját meg kívánta fékezni.
Liviu Dragnea. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt vezetője, az illiberális kiskirály egyenlített az ügyésznő leváltásával.
Nemrég ugyanis három és féléves börtönbüntetésre ítélte őt a Legfelső Bíróság, amiatt, mert a kormánypárt két munkatársát a gyermekvédelmi hivatal alkalmazta, legalábbis papíron. Európában sehol sem ritkaság pártmunkások pénzelése állami fedőállásban, ám az már igen, hogy a kormánypárt vezére a büntetést elkerülendő, megkísérli bedarálni az igazságszolgáltatást. Romániában pedig pontosan ezzel kísérletezik Dragnea.
A brüsszeli Politico írása szerint Liviu Dragnea éppen úgy Brüsszel-ellenes húrokat penget, mint Orbán Viktor vagy Jaroslaw Kaczynski. Éppúgy igyekszik ellenőrzése alá vonni az igazságügyi rendszert, mint ők, de van egy nagy különbség:
a magyar és a lengyel vezető a hatalmát kívánja erősíteni ezzel, míg Liviu Dragnea csak a börtönt akarja elkerülni.
Legalábbis így összegezte a helyzetet a brüsszeli Politico-nak nyilatkozó Dan Barna, az egyik ellenzéki párt vezetője. Dragnea természetesen tiltakozik: ő csak fair tárgyalást akar a bíróságokon – mondta a Politico tudósítójának. Szerinte párhuzamos állam működik Romániában, melyet a NATO- és EU-szövetségesek egy része támogat.
Az 55 éves politikus különösen büszke arra, hogy sohasem lépett be a kommunista pártba. Pártja, a szociáldemokraták, a Ceausescu féle kommunista párt utód szervezete.
Egyes hírek szerint a közlekedésmérnöki szakon végzett Dragnea a Securitate káder-főiskolájának neveltje.
Románia rettegett titkosszolgálata átmentette magát a demokrácia rendszerébe is Romániába. Az államfő, Klaus Johannis is ennek a testületnek a tagja volt – még Ceausescu idejében.
Johannis államfő mandátuma jövőre lejár. A szociáldemokraták valószínűleg Liviu Dragneát jelölik majd, mert – a román alkotmány furcsasága miatt – miniszterelnök ugyan nem lehet, de államfő igen, már ha addig nem kerül börtönbe.
Dragnea azért nem lehet kormányfő, mert 2012-ben választási csaláson kapták, s kétéves felfüggesztett börtönbüntetést kapott. A mostani három és féléves börtönbüntetés kettétörheti a pályafutását, nem szólva arról, hogy ezenkívül van jó pár korrupciós ügye is.
Azért is akarja a befolyása alá vonni a bíróságokat, hogy ezeket ne nagyon vizsgálják. S ezért kellett mindenáron megszabadulnia a különleges korrupcióellenes ügyészség főnökétől, Laura Codruta Kövesitől. A főügyésznő ugyanis már rács mögé juttatott minisztereket sőt ex kormányfőt is.
Brüsszelnek az okoz fejtörést, hogy a populista illiberális politikusok egymást utánozzák és ösztönzik az EU keleti tagállamaiban.
Bár Orbán Viktor vagy Jaroslaw Kaczynski jobboldali párt család tagja, Liviu Dragnea pedig elvben baloldali, ennek nincs különösebb jelentősége.
Mind a választott diktátor pozíciójára törekszenek – tudatosan negligálva az Európai Unió szabályrendszerét. Mindhárman növelni kívánják az állam szerepét az emberek életében. Mindhárman különösen népszerűek vidéken és a gyengén fejlett országrészekben. Brüsszellel szemben nacionalista húrokat pengetnek, mert tudják, hogy ezzel maguk mögé képesek állítani a nem túlságosan tájékozott tömegeket. Az EU központjában attól tartanak, hogy megerősödnek a populista tendenciák a jövő évi Európa parlamenti választásokon. Akkor pedig nehéz lesz előrehaladást elérni a reformokban, melyeket Brüsszelben létfontosságúnak tekintenek, mert különben az Európai Unió lemarad a globális versenyben az USA és Kína mögött.
Itt nem egy golfklubról és nem a pénzről van szó. Utóbbi az egyetlen, amit a politikus díjaz, ám az messze nem az egyetlen, amit mérlegelni kell a tagsággal járó előnyök és kötelezettségek vizsgálatakor. A szövetség sokkal fontosabb annál, hogy bárki csak azt nézze, befizetik-e időben a tagsági díjat.
A New York Times szerkesztőségi vezércikke (Why NATO Matters) szerint több tagállam is rettegve néz a szerda-csütörtöki NATO-csúcs elé, mármint hogy az amerikai elnök vajon tényleg szét akarja-e verni a szervezetet. Trump és rajta kívül sokan mások megkérdőjelezik, hogy a szövetségnek van-e még bármi értelme.
Annak idején nem csupán a kölcsönös védelem érdekében hozták létre a NATO-t
– írják a New York Times szerkesztői – hanem azért is, hogy terjessze a demokratikus kormányzást, a jogállamot, a polgári és emberi jogokat, valamint a mind nyitottabb gazdaságot. A szervezet továbbra is központi szerepet tölt be az amerikai nemzetbiztonsági kezdeményezések szempontjából, egy olyan világban, amelyben Kína egyre jobban nyomul, és erősödik a migráció.
A NATO belülről gyengült meg, mert a tagok nem költenek eleget a védelemre, továbbá főleg Törökországban, Magyarországon és Lengyelországban felemelkedőben a nacionalizmus és a tekintélyelvűség. De talán mindenekelőtt Trump miatt, aki a jelek szerint fontosabbnak tartja a putyini Oroszországot, mint az európai partnereket.
Az elnök csakis úgy tekint a szervezetre, hogy ott a tagok perkálnak a védelemért.
Ám itt nem egy golfklubról és nem a pénzről van szó. Utóbbi az egyetlen, amit a politikus díjaz, ám az messze nem az egyetlen, amit mérlegelni kell a tagsággal járó előnyök és kötelezettségek vizsgálatakor. A szövetség sokkal fontosabb annál, hogy bárki csak azt nézze, befizetik-e időben a tagsági díjat.
A Fehér Ház lakója felégeti az USA által évtizedek alatt szerzett hitelt és Putyin kezére játszik,
hiszen az meg akarja osztani a tagállamokat. A csúcsértekezleten várhatóan fontos döntéseket hoznak Oroszország feltartóztatására, miután Moszkvát az elnök legtöbb tanácsadója is fenyegetésnek tekinti. Azután el kell dönteni, mi legyen a törökökkel és a többi kormánnyal, amelyek a demokratikus elvek megtagadásával pusztítják a szövetség szövetét. Jó volna, ha Trump kinyilvánítaná elkötelezettségét az erős NATO mellett, illetve méltányolná az Egyesült Államok barátait.
Az orosz diplomácia elérte a célját: a két elnök azzal kezdi a csúcstalálkozót, hogy tanácsadóik nélkül, csak a tolmácsok jelenlétében tárgyal. Moszkvában abban bíznak, hogy Putyin sokkal jobban benne van a diplomáciában mint Donald Trump, ezért a személyes kontaktus eredményeképp olyan engedményeket tehet, melyeket tanácsadói elvetnének.
Az oroszok alaposan tanulmányozták a szingapúri csúcstalálkozót amikor Trump és Kim Dzsongun négyszemközt tárgyalt. Elemzőik arra a következetesekre jutottak, hogy a ravasz és jól felkészült Kim Dzsongun lenyomta Trumpot, aki a PR siker kedvéért fontos engedményeket tett. Például azt, hogy leállította a nagy hadgyakorlatokat a koreai félszigeten és környékén.
A hírek szerint Putyin most ugyanerre készül: mosoly offenzívával megkísérli elmélyíteni Amerika és az Európai Unió közötti szakadékot.
Trump az EU számtalan érdekét sértette meg, de a NATO-ban az együttműködés hívének mutatkozik. Az amerikai elnök közvetlenül a NATO csúcstalálkozó után érkezik majd Helsinkibe. A NATO csúcson az orosz veszélyre hivatkozva próbálja meg összeterelni a szövetségeseket. Putyin viszont azt kívánja elérni, hogy mind az USA, mind pedig az EU csökkentse a szankciókat Oroszországgal szemben vagy esetleg szüntesse is meg azokat. Az orosz államfő ezen kívül szabad kezet akar Szíriában, ahol szövetségese, Aszad elnök közel áll ahhoz, hogy megnyeri a hét éve tartó polgárháborút.
Trump ellenfelei Amerikában meg vannak győződve arról, hogy az oroszok valamilyen kompromittáló dokumentummal kézben tartják Donald Trumpot, aki az ő segítségükkel lett az Egyesült Államok elnöke. Ha ez így van, akkor a négyszemközti találkozó feltétlenül Putyinnak kedvez. Washingtonban ugyanakkor rámutatnak arra, hogy a négyszemközti megbeszélés után plenáris ülés lesz, melyen már részt vesznek a tanácsadók is – köztük Jon Huntsman, az USA moszkvai nagykövete. Trump tehát nem tehet túlságosan nagy engedményeket, mert a tanácsadói visszatarthatják őt ettől.
Trumpnak mindenekelőtt PR siker kell, és ez valószínűleg biztosítva van.
A szingapúri csúcs utóélete mutatja, hogy a PR siker nem jelent feltétlenül diplomáciai eredményt is. Mike Pompeo amerikai külügyminiszter legutóbbi phenjani tárgyalásai után Észak-Korea gengszter módszerek alkalmazásával vádolta meg az Egyesült Államokat, a nukleáris leszerelés pedig egy lépést sem haladt előre. Putyinnak is mindenekelőtt PR siker kell, mert népszerűsége otthon – gazdasági gondok miatt- csökken. Helsinki tehát PR sikerre van ítélve, más kérdés, hogy a világ mihez kezd egy olyan Trump-Putyin csúccsal, ahol kezdetben négyszemközt tárgyal egymással az USA és Oroszország elnöke..
„Vannak, akik azt állítják, hogy Kína megpróbálja megosztani az Európai Uniót, de tévednek. Kína abban érdekelt, hogy az egész EU-val működjön együtt!” – mondta Li Kocsiang miniszterelnök, a kínai vezetés második embere.
Li Kocsiang Szófiában találkozott Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel is, aki Kínát alternatívaként említette arra az esetre, ha az EU nem adna pénzt a magyar fejlesztésekre. Vang Ji kínai külügyminiszter nemrég megígérte Németországnak, hogy nem nyomulnak agresszíven az EU keleti és déli államaiban. A kínaiak arra mutatnak rá, hogy a 16+1 együttműködés csak a jövő zenéje. Jelenleg a kínaiak európai beruházásainak kevesebb mint 10 százaléka jut ezekre az országokra. Az oroszlánrészt Németország, Franciaország, Nagy Britannia és Olaszország foglalja el a kínaiak európai terveiben.
Peking jelenleg számít arra, hogy az Európai Unió támogatja őt az Egyesült Államokkal megindult kereskedelmi háborúban.
Brüsszelben viszont figyelmeztették Kínát, hogy ennek a támogatásnak ára van. A többi között az, hogy Kína visszafogja magát, és nem nyomul agresszíven Európa keleti és déli végein. Ezt a kínaiak annál is könnyebben megígérhették, mert az Új Selyemút programban ez a régió nem élvez kitüntetett jelentőséget. Peking új technológiát kíván beszerezni Európában. Ez pedig a kontinens nyugati felén található. A keleti rész csak hídfőállás lehet a kínaiak európai exportja számára.
Brüsszel arra figyelmeztette Pekinget: nem díjazná, ha a kínaiak export offenzívája megindulna Kelet Európán keresztül az EU gazdagabb tagállamai felé. Le Kocsiang miniszterelnök kijelentései Szófiában azt mutatják: a kínaiak vették a lapot, mert számukra fontosabb az együttműködés Brüsszellel mint a gyengén fejlett keleti uniós tagállamokkal.
Merkel és Macron egykor a nyílt, toleráns Európáért állt ki. Ám nem valószínű, hogy mostanában a közös értékeket hirdetnék, miközben a földrész támadás alatt áll, kívülről és belülről egyaránt. Igazából már nem világos, melyek is ezek az értékek.
A Washington Post kommentárja rámutat, hogy a kancellár és a francia elnök az európai értékek, a nemzetközi együttműködés nagy mértékben csökkent vízióját védelmezi. A német vezető 3 éve csaknem egymillió embert fogadott be, ezen a héten mégis nagyobb rendre, ellenőrzésre és megelőzésre szólított fel, továbbá sürgette a visszautasított menekültek gyors kitoloncolását. Macron olyan bevándorlás politikát léptetett életbe, ami megbotránkoztatta még a szövetségeseit is, ám további szigorításokra készül a nyáron. De azért elhatárolta magát Trumptól, aki elválasztotta a gyerekeket a szülőktől a mexikói határon. Azon kívül a francia elnök hazahívta budapesti nagykövetét, miután az modellnek nevezte Orbán nulla toleranciát hirdető politikáját a menedékkérőkkel szemben.
Párizs és Berlin javarészt csak nézte, amint több uniós kormány is lezárta a határait.
Mindkettő egyben szigorított a saját álláspontján, noha visszazuhant a kérelmek száma. A válság szinte teljes egészében politikai természetű. Az érkező tömegek látványa, az európai kultúráért érzett aggódás, a migránsokhoz kapcsolt erőszakcselekmények gerjesztik a nacionalizmust és a közvélemény bevándorlás-ellenes hangulatát. Úgy, hogy Merkel a végén a CSU követelésére belement egy olyan megoldásba, amely lehetővé teszi a határon az utasok megkülönböztetését faji alapon, továbbá a szabad mozgást veszélyezteti.
Macron helyzete sokkal jobb, de fél szemmel ő is a nacionalizmus „lepráját” figyeli.
A francia-olasz határon már most olyan rend van érvényben, amely modellül szolgálhat az olasz és osztrák hatóságok számára a Brenner-hágón. Ez a fajta ellenőrzés a szakemberek számára azt bizonyítja, hogy a jobboldal máris nagy teret nyert. Merkel és Macron egykor a nyílt, toleráns Európáért állt ki. Ám nem valószínű, hogy mostanában a közös értékeket hirdetnék, miközben a földrész támadás alatt áll, kívülről és belülről egyaránt. Igazából már nem világos, melyek is ezek az értékek.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
