Olaszország külügyminisztere tájékoztatást kért Ausztria római nagykövetétől a tervezett kettős állampolgársági törvényről. Ausztria jobboldali kormánya ugyanis be kívánja vezetni a kettős állampolgárságot Dél-Tirol polgárai számára.
Olaszországnak ez az északi autonóm tartománya az első világháború előtt Ausztriához tartozott. Olaszország jutalomként kapta meg a világháború után, mert a központi hatalmak helyett az antant szövetséget támogatta. Dél-Tirol lakosságának 60 százaléka ma is német anyanyelvű, az olasz anyanyelvű népesség alig több mint 25 százalék. Az őslakosság a ladin nyelvet beszéli, amely a római birodalom öröksége. Számarányuk Dél-Tirolban körülbelül 4 százalék.
A Tiroler Tageszeitung szerint csak a németek és a ladin nyelvet beszélő őslakosság kapna osztrák útlevelet, az olaszok nem. Ráadásul az új osztrák törvényt már szeptemberben elő akarják terjeszteni. Ennek azért van jelentősége, mert októberben tartományi választásokat tartanak. A helyi, erőteljesen jobboldali német pártok üdvözölték a törvénytervezetet, az olasz kormány viszont dühös.
Enzo Moavero Milanesi külügyminiszter kifogásolja, hogy nyelvi alapon diszkriminálják az olaszokat a saját hazájukban.
Felhívta arra is a figyelmet, hogy mind Olaszország, mind pedig Ausztria az Európai Unió tagállama. Ráadásul Ausztria épp a soros elnöke az Európai Uniónak.
Az olasz pártok egyértelműen elutasítják az osztrák elképzelést a kettős állampolgárságról. A helyi németek viszont még ki is terjesztenék azt Trentino tartományra is. Ez a tartomány is Ausztria része volt az első világháború előtt. Ott is élnek németek és ladin nyelven beszélő őslakosok – bár kisebb számban, mint Dél-Tirolban.
Bécsben elsősorban a szélsőjobboldali Szabadságpárt forszírozza az ügyet. Ha ugyanis bevezetnék a kettős állampolgárságot Dél-Tirolban, akkor az ottani németek Ausztriában is szavazhatnának. Ez szavazatokat hozhatna a Szabadságpárt konyhájára. A szélsőjobb párt ugyanis azzal a problémával küzd, hogy koalíciós partnere, a Néppárt, Kurz kancellár vezetésével lenyúlta kedvenc témáját, a bevándorlásügyet. A kettős állampolgárság bevezetésével Dél-Tirolban a Szabadságpárt látványos eredményt könyvelhetne el egy számára fontos témában.
Csakhogy Brüsszelben sem lelkesednek azért, hogy Ausztria épp az Európai Unió elnökeként hozzon olyan döntést, mely szembeállíthatja a két uniós tagállamot. Ezért valószínű, hogy az osztrák törvénytervezet csak jövőre kerül a parlament elé.
Észak-Korea a napokban megkezdte egy kulcsfontosságú rakétakilövő, és műhold fellövő állomás elbontását. Nem történt erről bejelentés, a műhold felvételek elemzésekor derült ki, majd azt tegnap Trump elnök is visszaigazolta egy sajtótájékoztatóján.
Rejtélyes repülőgép forgalom bonyolódik Észak és Amerika között, erről nem beszél egyik érintett fél sem, éjjel jönnek, mennek, de úgy tűnik valahogy elérték, hogy elkezdődjön a tényleges leszerelés Észak-Koreában. Ma dől el Pánmundzsamban, hogy vajon megrendezik-e valóban a szétszakított családok közti találkozót, ahogy arra Kim Dzsong Un ígéretet tett. Tegnap a déli tárgyalófél említette, hogy könnyen elképzelhető, hogy a békeszerződés teljes, és minden résztvevő által aláírt változata létrejöhet még a teljes leszerelés előtt, amennyiben erre Észak-Korea is hajlandóságot mutat,
Déli források arról számoltak be, hogy Északon sajnos a rendkívüli időjárás humanitárius katasztrófát vetít előre, a segélyszervezetek készen állnak a beavatkozásra, az államnak nincs pénze, Kim hiába áll Si Dzsin Ping befolyása alatt, az éhező népnél nagyobb fenyegetés nincs számára, vélhetőleg ezzel ő is tisztában van, ezért kezdték el bontani a rakétakilövőt.
Tombol a hőség továbbra is, a vetemény haldoklik, a gyümölcs megég, hiába van őrült pára, nem esik, megy minden tönkre. Éjjel több tűz is volt, mind elektromos berendezésekben keletkezett, sebesültek is vannak, hősök is, szerencsére halottak nincsenek.
Egy férfi agyonütött egy macskát, mert állítólag zavarta a hangja. A nemrég bevezetett, új állatvédelmi törvény értelmében ma reggel letartóztatták, előzetesben van. Egy kutyatenyésztő már kapott letöltendő börtönbüntetést állatok nem megfelelő tartása miatt, pedig ő nem vágta le a kutyáit, hanem PET-nek tenyésztette őket, de csődbe ment, ezt követően nem gondoskodott az állatokról, akiket végül állatvédők mentettek meg. Mun Dzse In elnök nagyon szeretné elérni, hogy tiltsák be a kutyahús fogyasztását az országban, de a vidéki öregek ebben egyféle Amerika ellenességet látnak, ezért ragaszkodnak hozzá, ugyanakkor a népesség döntő többsége már rég nem fogyaszt kutyahúst, tehát valóban megérett a helyzet ennek az idejétmúlt szokásnak a felszámolására.
Sejtésem szerint akkor lesz ebben konszenzus, amikor az utolsó amerikai katona is elhagyja majd a Koreai- félszigetet. Erre az utóbbi időben Kim Dzsong Un is utalt, szerinte a Koreai félsziget atomfegyvermentessé tételébe beletartozik Dél-Korea is, és ezzel nagyon nem lehet vitatkozni, igaza van. A déliek ugyan saját atomfegyverrel nem rendelkeznek, de az Amerikai hadsereg tart itt ilyesmit. Továbbá, ha Amerika nem csupán az atomfegyverek megsemmisítését várja el Észak-Koreától, hanem a rakétákét is, neki is el kell távolítania délről a rakétákat, sőt, elméletileg a déli hadseregnek sem lenne szabad legyen ilyen, de ezt Észak nem forszírozza, tekintettel Japánra, akinek annyi dúsított uránja van, amennyiből bármikor atomfegyver készíthető, ha már nem készült, ki tudja, és Kína ősellensége, tehát azt, hogy Dél-Korea védtelen legyen Japánnal szemben, senki sem szeretné.
A koreai-japán ellentétnek egy roppant sajnálatos mellékzöngéje, hogy egy japán kislányt a koreai kommentelők porig aláztak, egy K-POP tehetségkutatóban. A gyermek látta a műsorba érkező kommenteket, sírva fakadt, a szereplése félbeszakadt. Ennek egyrészt a két ország között fennálló súlyos problémákkal terhelt kapcsolat az oka, másrészt pedig a koreai fanok elvakultsága, akik maguk is többnyire tizenéves gyerekek, akik az iskolai, otthoni stresszt így vezetik le, fan és ellenfan klubokba tömörülve. Nem egy koreai celebet kergettek már öngyilkosságba, tevékenységük nem korlátozódik a japánokra.
Ennek a társadalomnak az egyik legnagyobb betegségére világít rá ez a jelenség, jelesül az oktatási rendszerre, ami egyik oldalról a világ élvonalában tartja Koreát, a másikról viszont a rendszer nyomását elviselni képtelen tizenévesekből valódi deviánsokat hoz létre, ami idővel a többségnél elmúlik, de van akinél nem, ebből voltak már gyermekek által elkövetett gyermekgyilkosságok is. Nagy erőfeszítések folynak az oktatási rendszer megreformálására, ám a legnagyobb ellenzői ennek maguk a szülők, és a millió magániskola, akik segítenek a gyerekeknek felkészülni délután, ez egy hatalmas iparág Koreában. Meglátjuk merre billen a mérleg nyelve, egyre több az elégedetlen szülő is, elképzelhető, hogy mégis csak sikerül majd megreformálni az oktatást.
Egy másik nagy baleset is történt, Laoszban, az SK csoport által épített gát beszakadt, elöntött hat falut, vélhetőleg több százan haltak meg, míg az ott dolgozó 51 koreait kimentették. Ez így igen nagy probléma, míg a helyiek meghalnak, a halálukat okozókat megmentik, nem helyes, minimum részt kellett volna venniük a mentésben, vagy utolsóként hagyni el a helyszínt, de így nem lehet.
Állítólag jön egy tájfun, ami Japánon biztosan átvágtat, de, hogy utána ellátogat-e hozzánk, abban még csak reménykedünk, ugyanis tájfun nélkül augusztus végéig sem fog mozdulni a forró levegő. Tegnap, mióta csak jegyzik az időjárást, a legforróbb napot és éjjelt mérték, de igaz ez az egész nyárra is, rövid volt a monszun, és túl korán is érkezett, a Tibet feletti forró levegő megakadályozza, hogy a délről ide áramló tovább haladjon, konkrétan csapdába estünk, a forróság és a pára fogságába.
Ezzel a címmel közölt elemzést a Foreign Policy. Steve Bannon hiába próbálja eladni Kelet-Európában a trumpizmust, mert a közös ideológia mit sem számít, ha beleütközik a gazdasági és katonai szempontokba.
A Fehér Ház korábbi tanácsadója nemrégiben felhívta a magyar és a cseh kormányt, hogy azok csatlakozzanak az USÁ-hoz a zsidó-keresztény kultúra védelmében. Az üzenet sok mindenben megfelel az errefelé honos retorikának, egy olyan térségben, amely a migrációval szemben tanúsított idegengyűlölő ellenállás, valamint az EU-nak tulajdonított „kulturális marxizmus” folytán mind inkább a szélsőjobb világító tornya lesz.
Csakhogy úgy tűnik, Trump és volt famulusa nem veszik figyelembe a régió vezetőinek érdekeit. Az „Amerika az első” gazdasági nacionalizmusa és a Nato gyengítése komoly és konkrét fenyegetés az érintett országok stabilitása és biztonsága számára. Körútján Bannon nem sokat bíbelődött a közép-európai gondokkal, nem bizonyította, hogy az amerikai szélsőjobb valóban szorosan követné a „populista-nacionalista lázadást”.
Ennél fogva budapesti kommentárok gyorsan ki is nyilvánították elégedetlenségüket. Hiszen a politikus a Fehér Ház vonalát szajkózta Kína és Irán ellenében, jóllehet mindkét állam az orbáni törekvések egyik alappillére. Vagyis a jelek szerint az USA nem érti, hogy a gazdasági valóság miként szabja meg a politikai célokat e kis országokban. Trump pl. a kereskedelemben ellenségnek minősítette az EU-t, ám éppen az árucsere tartja a magyarokat, lengyeleket és a többieket bent az unióban, függetlenül attól, hogy kormányaik mekkora politikai tőkét kovácsolnak odahaza Brüsszel ostorozásából. Arról nem beszélve, hogy a vámháború milyen kockázatokkal járna az autóiparuk számára. Magyarországon pl. mindjárt 25 ezer állás kerülne veszélybe.
A térségbeli barátokat az is a tengerentúli szélsőjobb, illetve Trump ellen hangolja, hogy az Egyesült Államok felpuhította a korábbi, kőkemény biztonsági garanciákat. Pl. amikor az elnök a Helsinki csúcs után kijelentette, hogy kölcsönös segítségnyújtás ide vagy oda, miért támogatna egy olyan agresszív államot, mint Montenegro. A feszültség ezek után kézzel fogható Varsóban vagy Vilniusban. A Fehér Ház jóformán nem vesz tudomást a közép-európai populista vezetőkről. Helyi diplomaták arra panaszkodnak, hogy a régióért felelős helyettes külügyi államtitkár, Wes Mitchell idáig nemigen fordult meg náluk. Ebből következően egyre kevésbé vevők az amerikai törekvésekre, hogy az USA bátorítani igyekszik a populizmust és az euroszkepticizmust.
A török elnök Izrael állam új törvényét bírálta, mely kimondja: Izrael a zsidók nemzetállama. „Hitler Adolf szelleme újraéledt. Ez egy cionista, fasiszta törvény”, mondta Recep Tayyip Erdogan.
Válaszul Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök sötét diktatúrának nevezte Törökországot, ahol Erdogan hatalma szinte korlátlan. Ráadásul
azzal vádolta a török államfőt, hogy utasítására gyilkoltak meg embereket a kurd és a szír kisebbség tagjai közül.
A két állam viszonya különösen feszült azóta, hogy Donald Trump elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának. Ezt követően a palesztinok tiltakozó akciókba kezdtek és ezt Törökország maximálisan támogatta.
A 85 milliós Törökországnak van a legerősebb hadserege a térségben. Erdogan parancsára elfoglalták Szíria egy részét is. Szíriát stratégiai szempontból Izrael kulcsfontosságúnak tekinti a saját biztonsága szempontjából. Törökország rendszeresen egyezteti katonai terveit Oroszországgal és Iránnal.
Az újabb szópárbaj azt mutatja: tovább éleződik a viszony Izrael és Törökország között pedig nemrég még – mint az USA szövetségesei – jó kapcsolatban álltak egymással.
Törökország egyre inkább vezető szerepre törekszik az iszlám világban.
Erdogan minden bizonnyal ezért intézett újabb támadást Izrael ellen.
Az Európai Bizottság új javaslattal állt elő a menekültprobléma megoldására: Brüsszel 6000 eurót fizetne minden menekült után annak a tagállamnak, amely hajlandó a saját területén tábort létesíteni.
Az Európai Unió legutolsó csúcstalálkozója döntött arról, hogy menekülttáborokat kell létrehozni az unió területén annak érdekében, hogy tehermentesítsék a mediterrán tagállamokat, ahova a bevándorlók döntő többsége érkezik.
Az ügy előzménye az, hogy Matteo Salvini olasz belügyminiszter megtagadta a menekülteket szállító hajók kikötését Itáliában. Az EU döntése után Olaszország újra fogad hajókat, de csak augusztus végéig. Addig adott határidőt az olasz kormány a Bizottságnak, hogy beváltsa ígéretét és átvegye az Olaszországba érkező menekülteket. Ezek száma jelentősen csökkent a 2015-16-os csúcsidőszakhoz képest,
idén eddig alig több mint 17 ezer menekült érkezett Olaszországba.
A Bizottság most azt szeretné, hogyha a tagállamok táborokat hoznának létre a menekültek fogadására. Ezekben a táborokban az unió biztosítana őrséget és személyzetet. Ezenkívül minden menekült után 6000 eurót fizetne. Ez esetleg vonzó lehet a szegényebb tagállamok számára. Ausztria, Németország, Franciaország eleve közölte: nem hoz létre ilyen táborokat, Olaszország sem akar újabb tábort a saját területén. A visegrádi államok is jelezték, hogy nem kívánnak ilyen tábort létrehozni.
Ilyen körülmények között az Európai Bizottság javaslatának kevés az esélye a sikerre.
Az Európai Unió próbálkozott másutt is, de Líbiából, Tunéziából és Egyiptomból egyértelműen jelezték: náluk is van elég menekült, és nem akarnak táborokat létrehozni. Korábban Albánia felajánlotta: létrehoz ilyen táborokat a menekültek számára. Csakhogy Albánia cserében azt várta, hogy felgyorsulnak az uniós csatlakozási tárgyalások. Vagyis Albánia kap egy időpontot, hogy mikor kerülhet be az Európai Unióba. Ehelyett az Európai Unió felfüggesztette a tárgyalásokat Albániával és Macedóniával.
Az Európai Unió tagállamainak nagykövetei szerdán vitatják meg a Bizottság új javaslatát. Viharos vita várható, mert a menekültek ügye minden tagállamban nagyon megosztja a közvéleményt, ezért a konszenzus kialakítása ebben az ügyben szinte reménytelennek látszik.
Az európai ügyek minisztere arra reagált, hogy Bannon szélsőjobboldali alapítványt hoz létre Európában.
Donald Trump egykori főtanácsadója európai központot akar létrehozni The Movement (a Mozgalom) néven Európában. Steve Bannon nacionalista, populista és antiglobalista programját az Egyesült Államokban alakította ki. Trump America First programja nagyrészt Bannon tanácsai alapján született meg. Bannon támogatta a brexitet, és méltatta a visegrádi államok szembenállását az Európai Unióval.
Amerikában azonban megbukott,
távoznia kellett a Fehér Házból, majd a szélsőjobboldali Breitbart vezetői székéből is. Ezután európai turnéra indult. Budapesten is járt, ahol Orbán Viktort „Trump előtti Trumpnak nevezte”.
Most valószínűleg Brüsszelben hozza létre a The Movement központját, hogy frontálisan támadhassák az Európai Uniót, a jövő évi európai parlamenti választások előtt.
Ezzel kapcsolatban Michael Roth, a német kormány európai ügyekért felelős minisztere a Die Weltnek azt mondta: semmiképp nem szabad félvállról venni Bannon kezdeményezését. Szerinte érvekkel kell harcolni vele és követőivel szemben, akik
gyakran hazugságokat és álhíreket is felhasználnak a politikai harc során.
Trump megnyilvánulásai azt mutatják: az Egyesült Államokban sokan vetélytársnak, sőt ellenfélnek tekintik az Európai Uniót, amelyet szeretnének meggyengíteni. Ezt célozza a brexit és a nacionalista-populista kampányok.
Németországban egyébként minden párt elutasítja Bannon kezdeményezését – kivéve a szélsőjobboldali, populista Alternative für Deutschland, amelynek vezetői rendszeresen konzultálnak Bannonnal.
A felmérések szerint a jobboldali populista pártok megerősödhetnek jövőre az európai parlamenti választások során. Ez pedig komolyan befolyásolhatja egész Európa jövőjét.
Pár hete látott napvilágot Dél-Korea első komolyabb problémája a bevándorlással kapcsolatban, illetve annak is egy sajátos szegmense, az iszlám vallású menekültek be, illetve nem befogadása. Láttam a híradásokat a Csedzsu szigetére csempészett jemeni menekültekről, láttam a sziget lakosainak tüntetését ellenük, láttam ugyanezt, manipulált BBC változatban, amin kicsit csodálkoztam, hogy lám, még ők is, olvastam fórumokat a témáról, az átlag koreai átlag véleményét, és annak az ellenkezőjét is.
Tény, hogy jelenleg
Dél-Korea nem ismeri el Jement háború sújtotta területnek.
Márpedig az ilyen területekről menekültstátuszt kérvényezők mindössze három százaléka kapott eddig pozitív elbírálást, azaz maradhatott itt menekültként. A háborús országokból, mint például Szíria, közel húszezer menekült él itt, ők addig maradhatnak, amíg nem válik biztonságossá a hazájuk, utána nekik is menniük kell.
Gazdasági bevándorlók természetesen vannak jóval többen, ők általában vendégmunkások, itt letelepedni kívánó európaiak vagy amerikaiak. Iszlám országokból is jöttek sokan, bevették magukat Itewonra az amerikai negyedbe, amiből aztán késelések, bandaháborúk, kábítószerkereskedelem lett, amit itt nemigen tűrnek meg, úgyhogy kiutasítottak törököket, marokkóiakat, nem tudom, még milyen nemzetiségű állampolgárokat, akik bűnözőkké váltak, vagy ki tudja, talán eleve azok voltak, ez nemrégiben történt. Az egyszeri koreainak tehát semmi jó nem jut eszébe az iszlám vallás híveiről, mert eddig csak baj volt velük, pedig azok nem is menekültek.
A Csedzsu szigeti tüntetésen
azt követelték a lakók, hogy küldje haza az állam a HAMIS menekülőket, nem pedig azt, hogy minden menekült menjen haza,
ez azért lényeges különbség, ami valahogy a BBC videoriportjából kimaradt, ki tudja miért.
Másrészt kétségtelen, hogy a Szauli Námbu terminálban, ami egy nagy forgalmat bonyolító tömegközlekedési csomópont, roppant illetlen módon viselkednek az ott heverésző muszlim vallású arab férfiak, gyakorlatilag semmibe veszik Korea kultúráját, szokásait, a nőket itt övező tiszteletet, és ezt én magam is láttam nem egyszer, nem kétszer, mindig. A koreaiak udvariasak, és zavarban is vannak külföldiekkel, nem utasítja senki őket rendre, ezzel pedig nagyon gusztustalanul élnek vissza. Természetesen nem szeretnék általánosítani, nem gondolom, hogy minden egyes muszlim vallású férfi ilyen, azt tapasztalom, hogy a döntő többség viszont bizony így viselkedik, és nyugat-európai éveim után már nem is érdekel, hogy mindezt miért, egyszerűen nem kell ez ide, van enélkül is bajunk épp elég, bármilyen rasszistán hangzik is ez, ha valaki képtelen beilleszkedni a befogadó társadalomba, az menjen haza, ennyi. Aki beilleszkedik, annak welcome, minden egyébre való tekintet nélkül.
Épp mesélte a gyerek, hogy ha ő itt kimegy az utcára, legyen akár negyven fok, akkor is eltakarja a vállát, mert itt az kihívónak számít, ha nem teszi, hosszú nadrágban jár, mert magasabb, mint az átlag, senkit nem szeretne feleslegesen provokálni. Ha Magyarországon jár, akkor a márkásabb dolgait nem viszi, ha Hollandiában öltözködik, akkor az ottani trendet követi, oda illeszkedik be, ahol épp van, és bár ez nem mindig könnyű, de ez a minimálisan elvárható mindenkitől.
Visszatérve a jemeni fiatal férfiakra, készült velük egy riport, mondták, hogy dolgoznának itt, meg, hogy van köztük diplomás, és beszélnek néhányan angolul is, nem értik miért nem maradhatnak, elmondásuk szerint a jobb élet reményében jöttek Dél-Koreába.
A koreaiak ezzel szemben igen pragmatikusan állnak a kérdéshez, azaz az eddigi tapasztalataik, és a világból érkező hírek alapján
inkább elutasítóak, mintsem befogadóak az iszlám vallás követőivel, ámbár a háború elől menekülőket a közvélemény-kutatások szerint túlnyomó többségük befogadná.
Azt, hogy Jemen háborús terület-e vagy sem, nem érdemes most vitatni, mert a koreai rendelkezés érvényében nem számít annak.
Olyan érvek merültek még fel a gazdasági menekültekkel szemben, hogy azok az országok oldják meg, amelyek gyarmatosították őket, meg, hogy nem akarnak Európa sorsára jutni, ami már erősen rasszista kijelentés, de tény, hogy ilyen is volt. Nagyjából azt lehet mondani, hogy azokat látják szívesen, akik hajlandóak a normáikat betartani, és azokat nem látják szívesen, akik már bizonyították, hogy erre nem képesek, vagy nem áll szándékukban. Nyilván, ez is egyféle általánosítás, de ez van.
Nem tudom, hogy ez helyes vagy sem, nem is tisztem eldönteni, vagy megítélni, hogy így kell-e egy magyarországnyi, hetven százalékban lakhatatlan, hegyvidékes területen élő ötvenmilliós nációnak ezt a kérdést megítélnie, vagy sem, kétségtelen azonban, hogy nagyon összezárva élünk, itt senki sem engedheti meg magának, hogy a viselkedésével megszegje a közösségi normákat.
Fegyverpárti aktivistaként beépült az egyik legfontosabb amerikai lobbiszervezetbe, egy befolyásos republikánus háttéremberrel élt együtt, politikusokkal találkozott, miközben orosz hírszerzőkkel és egy titokzatos milliárdossal tartott kapcsolatot. Marija Butyina még Donald Trumppal is kapcsolatba került.
Múlt vasárnap tartóztatták le az Egyesült Államokban a 29 éves Marija Butyinát, hétfőn pedig már vádat is emeltek ellene. A bíróság úgy döntött, hogy nem védekezhet szabadlábon, mert nincsenek garanciák arra, hogy nem hagyja el az Egyesült Államokat.
A New York Times szerint Marija Butyina 2010 körül érkezett vidékről Moszkvába, ahol előbb bútorüzletet akart nyitni, majd reklámügynökséget indított. Nem sokkal ezután viszont egy, a szabad fegyvertartás mellett lobbizó csoportot alapított, majd egy bizonyos Alekszandr Torsin személyi asszisztenseként kezdett dolgozni.
Torsin a kémügy ügy egyik kulcsfigurája.
Korábban parlamenti képviselő volt, majd az orosz jegybank alelnöke lett. Emellett Spanyolországban pénzmosással gyanúsítják, sőt, több lap szerint azzal is, hogy ő vezeti az egyik hírhedt maffiacsoportot. Ő is szerepel azoknak a listáján, akiket az USA szankciókkal sújtott, amiért az oroszok beavatkoztak az elnökválasztásba.
Butyina egyre többet utazott Amerikába, gyakran Torsinnal együtt – a vád szerint már kifejezetten azzal a céllal, hogy az orosz kormány érdekeit képviseljék. Közben pedig Oroszországban szerveztek olyan, fegyvertartás-párti konferenciát, amelyre az Országos Lőfegyver Szövetség, az NRA több vezetőjét is meghívták.
Az NRA volt ugyanis a fő célpontjuk.
Ahogy a Vox is írja, rajtuk keresztül akarták befolyásolni a republikánus párt oroszokhoz való hozzáállását. A szövetség ugyanis az egyik legbefolyásosabb lobbiszervezetnek számít Amerikában, aktívan küzd a fegyvertartás bármilyen jellegű korlátozása ellen. Minden választásnál hatalmas összegekkel támogatja különböző politikusok kampányát – így például Donald Trumpét, aki fel is szólalt az éves kongresszusukon, 30 millió dollárral segítették.
Egy washingtoni lap szerint egyébként Torsin sok pénzt adott az NRA-nek, az FBI pedig vizsgálja, hogy ebből támogatták-e a Trump-kampányt, ami törvénytelen lenne, külföldről származó pénzt ugyanis nem lehet erre fordítani.
De térjünk vissza Marija Butyinára: 2016-ban diákvízummal Amerikába is költözött, és a washingtoni Amerikai Egyetemen nemzetközi kapcsolatokat tanult. A Time magazin szerint
a fegyverek iránti rajongása mellett a szexet használta arra, hogy beépüljön különböző szervezetekbe,
és az orosz kormány érdekeit képviselje.
Még az oroszországi rendezvényen ismerkedett meg a most 56 éves, kiterjedt republikánus kapcsolatokkal rendelkező Paul Erickson konzervatív aktivistával. Ő sokáig segítette abban, hogy jó kapcsolatot tudjon kiépíteni jobboldali körökkel, Amerikában pedig össze is költöztek.
Mellette azonban Butyina az ügyészek szerint legalább egy másik férfinak is szexuális viszonyt kínált, amennyiben segít neki állást szerezni egy „fontos amerikai szervezetnél”.
Az NRA-vel való kapcsolatai egyre inkább kifizetődőek voltak. Már Amerikába költözése előtt is részt vett, többször Torsinnal együtt, olyan rendezvényeken, ahol
jól ismert amerikai politikusokkal találkozott,
például Scott Walker wisconsini republikánus kormányzóval, aki egy ideig még a republikánus elnökjelöltségre is esélyes volt.
Alekszandr Torsin, Scott Walker és Marija Butyina Fotó: Facebook
Az NRA egyik rendezvényén Butyina Donald Trump legidősebb fiával is beszélt, sőt, Trump egyik Las Vegas-i kampánygyűlésén még a későbbi elnököt is meg tudta kérdezni arról, hogy el akarja-e törölni az Oroszország elleni szankciókat. Trump erre válaszolta azt, hogy jól kijön Putyinnal és szerinte nincs szükség a szankciókra.
A Reuters információi szerint Butyinának és Torsinnak még a pénzügyminisztérium és az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed két vezetőjével is sikerült találkoznia, akikkel főleg az amerikai-orosz gazdasági kapcsolatokról beszéltek. Ebben egy olyan amerikai kutatóintézet segítette őket, amely gyakran közvetít oroszpárti véleményeket.
Butyina szereplései egyre nagyobb nyilvánosságot kaptak, már tavaly februárban születtek róla cikkek. Ő maga sem volt túl óvatos, a Trump megválasztása után nem sokkal tartott születésnapi buliján például azzal büszkélkedett, hogy szerepe volt a Trump-kampánycsapat és az oroszok közötti kommunikációban. Nem véletlen, hogy
hónapok óta figyelte az FBI,
a The Wall Street Journal információi szerint pedig már tavaly több hírszerzési jelentés is foglalkozott vele.
Egyszer már a Szenátus hírszerzési bizottsága is kihallgatta, idén áprilisban pedig átkutatták a lakását, lefoglalták a laptopját és a telefonját. Ezekből olyan információkat nyertek ki, miszerint a levelezését egy, az FSZB-hez, vagyis az orosz titkosszolgálathoz köthető domainen keresztül bonyolította, és
személyesen is kapcsolatban állt az FSZB több alkalmazottjával.
Az FBI szerint Butyina többek között e-mailben és Twitteren adta tovább a megszerzett információkat oroszországi kapcsolattartójának, akit a vádirat nem nevez néven, de több forrás szerint is Alekszandr Torsinról van szó.
Az ügyészek szerint azonban Butyina kapcsolatban áll egy gazdag orosz oligarchával is. Őt sem nevezik meg, csak annyit írnak róla, hogy jól ismert az orosz elnöki kabinethez való szoros kötődése, és hogy a Forbes szerint 1,2 milliárd dolláros vagyona van. Az említett listán 11 ilyen orosz férfi (és egy nő) szerepel – egyelőre nem derült ki, melyikükről lehet szó.
A Washington Post információi szerint az amerikai energetikai és high-tech iparágakban is befektető Konsztantyin Nyikolajev támogatta anyagilag Butyinát. A nő a szenátusi meghallgatásán azt mondta, Nyikolajev az oroszországi, fegyvertartást népszerűsítő csoportnak adott pénzt. Nyikolajev egyébként a Forbes listáján nem szerepel.
Butyinát egyébként az ügyészek szerint azért most tartóztatták le, mert olyan információkat szereztek, hogy
el akarja hagyni az országot:
például átutalt 3500 dollárt egy orosz számlára, felmondta az albérletét, és már csomagolni is kezdett.
Ugyanakkor nem kémkedés miatt emelnek vádat ellene, hanem az amerikai kormány elleni összeesküvésért, illetve azért, mert nem regisztrálta magát idegen kormány ügynökeként – amit mindenkinek meg kell tennie, aki más kormány érdekében lobbizik Amerikában. Robert Driscoll, Butyina ügyvédje közleményben tagadta a vádakat.
A Butyina és Torsin között váltott üzenetek között van olyan, amelyben a férfi azt írja: Butyina már többet ért el, mint Anna Chapman, hiszen ő csak játékpisztolyokkal pózolt, míg Butyinát igaziakkal fotózták.
Anna Chapman, eredeti nevén Anna Kuscsenko volt a főszereplője az utóbbi évek egyik legismertebb orosz kémtörténetének. Az akkor 28 éves nő is a tagja volt a 2010-ben, New Yorkban felszámolt hírszerző-hálózatnak. Lebukása után kitoloncolták, Oroszországban viszont valódi sztár lett. Érdekesség, hogy ő is ugyanúgy vörös hajú, mint Marija Butyina.
A horvát focisták óriási sikerének hullámát igyekszik mindenki (értsd: politikusok) meglovagolni a lassan koldusbotra jutó országban. Főleg az államfő, aki lenyúlta a show-t és most már könnyebb dolga lesz, hogy a szélsőjobb élére álljon. Már régen ott van, csak még nem az élén.
Egy héttel ezelőtt állítólag félmilliós tömeg volt kint Zágráb utcáin, hogy Modrićékat bevárja a Jelašić bánról elnevezett főtéren. Több mint négy órát tartott az ezüst (Horvátországban ezt mindenki aranynak látja) fiúk utazása a Franjo Tuđman reptérről a belvárosba. A kapitány Luka Modrić mellett végig ott állt a Down-szindrómás fiú, akit a vébé legjobb játékosa igazán nagylelkű gesztusként karolt fel.
Egy egész ország (igaz kicsi) ünnepelt önfeledten, tegyük azonnal hozzá, minden különösebb incidens nélkül. És ekkor rázuhant a tömegre horvát valóság.
Színre, azaz a nyitott tetejű autóbuszra lépett, Marko Perković, ismertebb nevén Thomson,
aki az azonos nevű géppisztolytól kölcsönözte lődözős művésznevét.
Nem akárki felkérésére: Modrić és Dalić kapitányok invitálták a jeles énekes-szerzőt a nagyszámú publikum elé. Majd a főtéren együtt énekelték (Perković, a focisták és az önfeledt tömeg) Thomson egyik, a hitelesség kedvéért, szelídebb dalát.
Nos, a horvát szórakoztatóipar ezen képviselője csak azért nem lehetett jövedelmező exporttermék, mert több tisztességesebb európai országból (például Hollandia, Svájc) kitiltották. Thomson koncertjein kizárólag feketében lép fel (muzsikusai is) ezzel is érzékeltetve odaadását a hitleri horvát bábállam (Horvát Független Állam) pribékjeinek, az usztasáknak a kedvenc öltözékéhez. Kedvenc szórakozásuk pedig a gyilkolás volt.
Ezeken a meghitt dzsemborikon a közönség együtt tombol az előadókkal, a Za dom spremni! (Készen a hazáért – usztasa felkiáltás) vagy az Öld a szerbet! békés kinyilatkoztatásokkal. Az ilyen alkalmakkor elmaradhatatlan nóta címe is sokatmondó: Jasenovac i Gradiška Stara. Ezek voltak a második világháború során a horvát haláltáborok, amelyekben 80 ezer szerbet, zsidót, cigányt és horvátot mészároltak le, párját ritkító kegyetlenséggel. A végrehajtó usztasák között katolikus papok is felbukkantak.
Ez a Thomson volt a mindent elsöprő horvát népünnepély egyik főszereplője. Egyes értelmiségiek ezt követő kritikusabb megnyilvánulásait a kormánymédia a sárba taposta, volt és
azóta is tart a hazaárulózás és a még súlyosabb csetnikezés.
Horvátországban nincs helye senkinek sem, aki a hazafias indulattól nem tombol nemzeti örömében. Majdnem pórul járt a vébé utáni első parlamenti ülés levezető elnöke, az olasz kisebbség képviselője, Furio Radin, mert a kormányzó jobboldali Horvát Demokratikus Közösség egyik képviselője felelősségre vonta amiért nem azzal nyitotta meg az ülést, hogy gratulál a minden idők legnagyobb horvát sportsikere miatt. Radin kivágta magát és így nem keletkezett lincshangulat.
És akkor itt van még Kolinda Grabar-Kitarović is. Az elnökasszony, aki korábban a NATO-ban volt tisztségviselő (ez nem lebecsülendő, de a kulcsrendszer miatt felbecsülendő sem) és a Horvát Demokratikus Közösségnek az ellenjelöltje volt az addigi szociáldemokrata államfővel szemben.
És bejött: csinos hölgy, távolról jött, hazafi.
Kolinda, mert csak így nevezik Horvátországban eddig két kormányfőt nyűtt el és a harmadikat nyüvi. Tegyük hozzá, hogy a köztársasági elnököt közvetlenül választják, de a nagypolitikába aligha szólalhatna bele. Kolinda, természetesen, alkotmány ide vagy oda, kivétel. A szociáldemokrata Milanović eltávolításában aktív szerepet vállalt, a saját pártját képviselő Tomislav Karamarko saját magát nyírta ki, de az államfőasszonyhoz eszmeileg (szélsőjobb) a legközelebb állt, a mostani Andrej Plenković pedig a háborús veteránok alkotta pártbázis számára túlságosan puhány, már majdnem liberális demokrata. Így vélekedik Kolinda is, aki szinte naponta kerül összetűzésbe miniszterelnökével. És közeleg az elnökválasztás.
Soha jobbkor nem jött még foci világbajnokság, az államfő nem is tétovázott:
le föl utazott fáradhatatlanul Moszkva és Zágráb között; berontott kamerákkal az éppen zuhanyozó félmeztelen horvát focisták öltözőjébe; ölelgette Macront; tapsikolta Medvegyevet; a horvát piros-fehér asztalterítős zászló első számú manökenje volt. De végül kifizetődött: a világsajtóban 20 százalékkal többet emlegették, mint Modrićékat.
Úgy tűnik, hogy Kolindának az ambíciói messze túlmutatnak a jövő évi elnökválasztáson. Az már szinte lefutott.
A tervei megvalósításához a szomszédságban már jól bevált utat választotta: a populizmust.
Ugyan hogyan lehetne másként nevezni azt, amikor az ország első számú embere azzal vádolja a politikai elitet, hogy elidegenedett az emberektől. Vagy, amikor szélsőjobbos szervezetek népszavazási javaslatát támogatja a kisebbségi jogok megnyirbálása érdekében. Mintha a horvát államfő üzenni akarna a magához közelállónak érzett Magyarországnak, Lengyelországnak és Olaszországnak. Otthon pedig a pártja bázisának tartott (szélső)jobboldalnak, a katolikus egyháznak és a háborús veteránoknak.
Külpolitikai tevékenysége is a kormánytól független és sajátságos lett. Szívélyesen elcsevegett Moszkvában Putyinnal, amikor éppen az EU újabb szankciókat vezetett be Oroszország ellen. Lelkes híve volt a Baltikum-Adria tengelynek, az úgynevezett Három Tenger kezdeményezésnek. A határok lezárását és a katonák kivezénylését szorgalmazta a migránsok megállítására. Akkor, amikor a kormány ezt egészen másként kezelte. Ankarában Erdogannál járt közben, hogy a török államfő támogassa a bosznia-hercegovinai választási törvény megváltoztatását, ami a horvát részek könnyebb önállósulásához vezetett volna. Erdogan kikosarazta.
És a csattanó:
mindig megértést tanúsított Orbán Viktor politikája iránt. Még akkor is a pártjára állt, amikor horvát-magyar vitáról volt szó.
Végül a száraz tények: Horvátországban szemmel láthatóan csökken a lakosság száma, 2008-ban ugyanis 4,3 millióan voltak, tíz évvel később pedig 204.300-al kevesebben. Csak tavaly 47 ezren hagyták el a világ egyik legszebb tengerpartjával rendelkező országot.
Legalább ennyi áldozata van már május óta a Facebookon és a WhatsAppon terjedő álhírnek Indiában, miszerint gyerekrablók járják a falvakat. Eddig bármit próbáltak kitalálni az álhír ellen, nem működött.
Több száz gyerekrabló garázdálkodik a környéken – ez az álhír kezdett el terjedni néhány hónappal ezelőtt az India északkeleti részén lévő Asszám szövetségi államban. A rendőrség hiába cáfolta ezt, a helyi lakosság egyre indulatosabb lett.
Főleg, hogy terjedtek az újabb és újabb, hasonló álhírek, elsősorban a WhatsAppon, kisebb részben a Facebookon: volt olyan, amely szerint a közeli, nagyon szegény Bihar államból érkező gyerekrablók olykor koldusnak álcázzák magukat, és éjszakánként a házakba lopóznak.
Még fényképeket is mellékeltek,
amelyeken megcsonkított holttestek és sérült gyerekek látszottak. Persze ezek se voltak valódiak.
Ennek ellenére egyre többen küldték tovább ezeket az üzeneteket. Ezt segítette, hogy egyre többen használnak okostelefont Indiában, a South China Morning Post szerint ezek piaca az egész világon itt nőtt a legjobban 2017-ben.
A WhatsApp legnagyobb piacának is India számít, több mint 200 millióan használják itt az alkalmazást,
naponta milliárdnyi üzenetet küldenek.
A Hindustan Times véleménycikke szerint a WhatsApp használata annyira elterjedt az országban, hogy gyakorlatilag már élni sem tudnak nélküle. Csakhogy, ahogy a Deutsche Welle megjegyzi, az okostelefonok és az internet használatában gyakorlatlan emberek nem nagyon tudtak különbséget tenni, hogy amit látnak, az valódi-e vagy nem. És ahogy az álhír a gyerekrablókról terjedt, a helyi lakosoknak minden kívülálló egyre gyanúsabb lett.
A tömeghisztéria végül lincselésekbe csapott át.
Volt, hogy két kiránduló fiatal férfi átutazott egy falun, a helyiek egy csoportja megállította az autójukat, kirángatták és agyonverték őket. Ezt volt, aki még videóra is felvette. Ebben az ügyben 15 ember ellen a gyilkosság, 35 másik ellen álhírek terjesztése miatt emeltek vádat.
Előfordult, hogy egy ezer fős tömeg támadt négy kereskedőre, amikor megálltak teázni útjuk közben. Egyikük meghalt, a másik három életveszélyesen megsérült. Agyonvertek egy idős nőt is, aki csokoládét osztogatott a gyerekeknek.
Még több lehetett volna az áldozat, ha a rendőrség nem lép közbe: volt olyan nap, amikor hat embert is kimentettek a lincselők közül, három különböző helyszínen.
De a rendőri beavatkozásnak sem mindig lett jó vége: volt, hogy olyan embert lincseltek meg, aki épp azért járta a vidéket, hogy figyelmeztesse az embereket a hazugságok terjedésére.
A kezelhetetlenné váló helyzetre végül úgy próbáltak a hatóságok megoldást találni az AFP szerint, hogy
az egész régióban lekapcsolták egy időre az internetet.
Hiába: két nappal később öt embert vertek agyon Mahárástra állam egyik hegyi falujában. Ők egy közeli nomád csoporthoz tartoztak, és miután leszálltak a buszról a faluban, egyikük beszélgetni kezdett egy helyi lánnyal. Erre megkövezték és agyonverték őket.
Nem sokkal előtte a környéken lakók között olyan videó terjedt, amelyen állítólagos szervkereskedők áldozatai voltak – az egyik fotón valójában egy Szíriában gáztámadás áldozatául esett gyerek volt.
Azt szinte lehetetlen megtalálni, hogy egy-egy álhírt ki indít el.
A WhatsAppon ugyanis az üzenetek titkosítottak, így elvileg a cég sem tudja, melyikben mit írnak. Egy olyan javaslat merült fel, hogy a továbbított üzeneteknél mindig megjelenítenék az eredeti küldő telefonszámát, de egyelőre ez csak terv.
A Washington Post szerint az indiai kormány már a WhatsAppot is felszólította, hogy tegyen valamit a jelenség ellen. Azt is bejelentették, hogy a cég nem kerülheti el a felelősségét abban, ha a felhasználói álhíreket terjesztenek.
A WhatsApp (amely egyébként a Facebook tulajdonában van) lépett is. Néhány hete egészoldalas hirdetéseket jelentetett meg indiai lapokban, tippekkel, hogy hogyan lehet felismerni az álhíreket. (Erről egyébként mi is írtunk korábban, érdemes elolvasni!)
A Times of India szerint a rendőrség pedig olyan hirdetéseket jelentetett meg, amelyek mindenkit arra szólítottak fel, hogy őket hívja, ha bármi gyanúsat lát, hall. Ezt az üzenetet a Whatsappon is terjesztik.
Ezek hatékonysága is vitatható egyelőre. Nem sokkal később ugyanis egy kétezer fős tömeg támadt három fiatal férfira Karnataka tartományban, mert
gyerekrablóknak hitték őket.
Pedig pusztán annyi történt, hogy korábban egy barátjukat látogatták meg, és hazafele tartva megálltak pihenni. Amikor pedig a helyi gyerekek köréjük gyűltek, csokit osztogattak nekik, csakhogy az egyik gyerek valamiért sírni kezdett, mire egyre több rémült és dühös felnőtt jelent meg. Hiába próbált a három kiránduló menekülni, a helyiek WhatsAppon riasztották a szomszéd falu lakóit is. Végül az egyik férfit agyonverték.
Úgyhogy a WhatsApp végül radikális korlátozások mellett döntött: lecsökkentik azok számát, akiknek egy-egy üzenetet tovább lehet küldeni. Indiában ez a szám maximum öt lesz. Emellett várhatóan megszüntetik azt a lehetőséget is, hogy fotókat és videókat egy gombnyomással tovább lehessen küldeni.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
