A CNN szerint egy magát megnevezni nem kívánó magasrangú amerikai illetékes beszélt a hírtelevíziónak arról, hogy akár már az idén sor kerülhet egy újabb amerikai-észak-koreai csúcstalálkozóra. Hírek szerint Észak-Korea amerikai kezdeményezésre vár, az USA pedig arra, hogy megkezdődjék a koreai félszigeten az atomfegyverek felszámolása.
Washingtonban sokan úgy vélik, hogy Trumpnak azért volt sürgős a csúcstalálkozó Kim Dzsongunnal, mert novemberben választások lesznek az Egyesült Államokban.
A diplomáciában ugyanis eddig Trump nem sok sikert tudott felmutatni, ugyanakkor megállapodott a korábban általa csak a gonosz szimbólumának titulált Észak-Korea diktátorával.
Egy újabb csúcstalálkozó kilendíthetné a holtpontról az USA és Észak-Korea viszonyát, amelyet hátrányosan érintett a menetközben nyilvánosságra került ENSZ-jelentés, amely szerint Phenjan folytatja nukleáris és rakétaprogramját. Egyáltalán nem állt le a nukleáris és rakétafejlesztési program a világtól elzárkózó nemzeti kommunista államban – állapítja meg az ENSZ Biztonsági Tanácsának jelentése. Pedig Kim Dzsongun azt ígérte Donald Trumpnak Szingapúrban, hogy felszámolja a nukleáris fegyverzetet és leállítja az interkontinentális rakéták gyártását. Cserébe az amerikai elnök a kilátásba helyezte az ENSZ szankciók feloldását.
Észak-Korea szisztematikusan megsérti az ENSZ szankcióit, amelyek így nem érik el a kívánt hatást – állítja az ENSZ BT jelentése.
Tilalom van a vas és a szén exportjára, de Észak-Korea az embargót kijátszva célba juttatja a szállítmányokat, és ebből jelentős bevételre tesz szert. Ráadásul fegyvereket is exportál, maximális mértékben sértve ezzel az ENSZ szankcióit.
Mike Pompeo amerikai külügyminiszter bírálta Észak-Koreát, de optimizmusát fejezte ki a jövőt illetően. Hangsúlyozta:
folyamatosan nyomás alatt kell tartani Észak-Koreát, ha a világ azt akarja, hogy Kim Dzsongun teljesítse az ígéreteit.
Pompeo bírálta Oroszországot, mert lehetővé teszi Észak-Koreának az ENSZ szankciók kijátszását. Különösen az zavarja az amerikai külügyminisztert, hogy Phenjan továbbra is exportál munkásokat Oroszországba, akik szinte rabszolgaként dolgoznak külföldön. Bérüket az állam vágja zsebre, és ők csak annyit kapnak, amennyi a megélhetésüket fedezi. Ri Yongho észak-koreai külügyminiszter is aggodalmának adott hangot mondván, hogy az Egyesült Államok semmit sem tett a szankciók enyhítése érdekében.
Donald Trump és Kim Dzsongun júniusban találkozott Szingapúrban. Azóta annyi történt, hogy Amerika leállította a nagy hadgyakorlatokat a térségben. Észak-Korea megsemmisítette fő atomkísérleti telepét, és visszaadta Amerikának azoknak a katonáknak a holttestét, akik még a koreai háború idején (1950-53) veszítették életüket.
A Die Presse által idézett tanulmány leszögezi: Magyarország a Fidesz 8 évi korlátlan uralma után liberális autokrácia lett. Olyan tekintélyuralom, amelyben még érvényesek a polgárjogok. A lengyel vezetés szintén ebbe az irányba állította a váltókat.
Az „Osteuropa”, vagyis a „Kelet-Európa” című német szaklap 520 oldalon mutatja be, hogy Magyarország és Lengyelország a liberális autokrácia felé tart. Pedig annak idején mindkét ország az élen járt a szocializmus lebontásában az egykori keleti tömbön belül, csaknem 30 év elteltével azonban az illiberális állam éllovasa lett. Ami döbbenettel tölti el mindkettő nyugati barátait, annál jobban tetszik viszont az itteni jobboldali politikai tábor sok hívének. Ők nagyon is pártolják a magyar kormány fellépését az igazságszolgáltatással szemben, a hatalom központosítását, a független sajtó és az eleven civil társadalom korlátozását, az ellenségképek folyamatos gyártását, a rendkívüli állapot gerjesztését a belpolitikában, ami ihletet ad a kormány terveihez. És a látszat az, hogy külföldön egyre nagyobb lesz Orbán és Kaczynski rajongóhada.
A Die Presse által idézett tanulmány leszögezi: Magyarország a Fidesz 8 évi korlátlan uralma után liberális autokrácia lett. Olyan tekintélyuralom, amelyben még érvényesek a polgárjogok. A lengyel vezetés szintén ebbe az irányba állította a váltókat.
Az egyik szerző idézi az amerikai sztárújságírót, Fareed Zakariát, az illiberalizmus fogalmának megalkotóját, akit
a magyarországi fejlemények a putyinizmusra emlékeztetnek, már ami a demokratikus intézmények lebontását illeti.
Schöpflin György, a Fidesz EP-képviselője ugyanakkor azt állítja, hogy ami történik, az válasz a régió részéről a nyugati, kvázi-fundamentalista liberalizmus által 1989 után rákényszerített korszerűsítésre.
A kötet bizonyítja, hogy a magyarok és a lengyelek kisebbségi komplexusban szenvednek, amit a két kormánypárt ügyesen kiaknáz a maga céljaira. A Nyugatnak ugyanakkor önkritikusan szembe kell néznie azzal, hogy nem volt-e túl arrogáns és érzéketlen a rendszerváltás után?
Antiszemita feliratokkal rongálták meg Elie Wiesel szülőházát, az erdélyi Mármarosszigeten. A nevét viselő romániai nemzeti holokauszt központ emlékeztette a köztársasági elnököt és a kormányfőt arra, hogy Románia többször is megígérte a világnak: küzdeni fog az antiszemitizmus ellen.
Az írót és családját 1944 májusában deportálták Auchschwitzba az akkor Magyarországhoz tartozó Mármarosszigetről. Édesanyja és húga meghalt, a fiatal Elie Wiesel és két nővére túlélte a holokausztot amelynek az író egyik legfőbb tanúságtevője lett. Munkásságáért 1986-ban kapott Nobel Békedíjat. 2016-ban halt meg.
A kis házat, ahonnan a Wiesel családot elhurcolták 1944-ben, nemzeti emlékhelynek nyilvánították Romániában. A falán most olyan feliratok jelentek meg mint
„Elie Wiesel és Hitler együtt vannak a pokolban”,
illetve
„Wiesel zsidó”.
Ezt antiszemita támadásnak minősítette az Elie Wiesel nevét viselő nemzeti holokauszt központ Romániában. Felhívta a köztársasági elnök és a kormányfő figyelmét arra, hogy Románia többször is megígérte a világnak, küzdeni fog az antiszemitizmus ellen.
A holokauszt eltérően érintette hatott Romániában. A világháború idején Magyarországhoz tartozó Észak Erdélyből elhurcolták a zsidókat (köztük a Wiesel családot is Mármarosszigetről); míg Dél Erdélyben és Románia más részein a román állampolgárságú zsidókat a király megmentette a deportálástól. A hatalom brutálisan lépett fel a nem román állampolgárságú zsidókkal szemben. Őket a haláltáborokba deportálták vagy a helyszínen gyilkolták meg Besszarábiában.
Elie Wiesel igen keserűen nyilatkozott tapasztalatairól, mind Magyarország, mind pedig Románia tekintetében.
Amikor Benjamin Netanjahu miniszterelnök Budapesten járt, akkor a négy visegrádi állam vezetői letették a nagyesküt, hogy minden eszközzel fellépnek az antiszemitizmus ellen. Ugyanezt erősítette meg Orbán Viktor miniszterelnök nemrég Jeruzsálemben. Szavakban persze Románia vezetői is igen elszántan nyilatkoznak.
Romániában nagyon kevés zsidó maradt. Ceausescu elnök ugyanis pénzért lehetővé tette az emigrációt. Izrael állam fizette 1967-es hatnapos háború után a kivándorlást, amikor Ceausescu „visszavásárolta” a hadizsákmányként megszerzett szovjet fegyvereket, tankokat a Varsói Szerződés részére. Tudunk olyanokról, akiknek néhány órát adtak az Izraelbe távozásra. Olyanok, akik (sokkal korábban) ki akartak vándorolni (holmijukkal együtt), most viszont csak azt vihették magukkal, amit másnap reggelre össze tudtak szedni. Tehát, bútorok, festmények, stb. ott maradtak! Sokan a maradók közül pedig a kondukátor 1989-es bukása után hagyták el Romániát, több mint hárommillió más polgártársukkal együtt.
A Sunday Times szerzője Niall Ferguson (Nyugalom. Donald Trump nem a demokrácia végét jelenti) óv attól, hogy Trump miatt bárki máris temesse az amerikai demokráciát, mert bár a politikus sok mindenben hasonlít Orbán Viktorra, a tengerentúlon az alkotmányos rendszert annak idején úgy alkották meg, hogy a legnehezebb időkben is kitartson.
Ráadásul a statisztikák azt igazolják, hogy nem igaz a tétel, miszerint világszerte erősödne az illiberalizmus. Azonkívül ha az Egyesült Államokban valóban annyira rosszul mennének a dolgok, akkor miért akarna kivándorolni oda 147 millió ember, szerte a világból, amint azt a Gallup egyik felmérése igazolja. Az viszont igaz, hogy a migrációs hullám populista visszacsapáshoz vezetett. De Európában ilyen erők csupán 6 országban vannak hatalmon: az osztrákoknál, cseheknél, görögöknél, magyaroknál, olaszoknál és a lengyeleknél. De csupán 11 párt élvez 20 százaléknál nagyobb támogatást. És ezek a tömörülések mindössze Magyarországon és Lengyelországban korlátozták érdemben az egyéni szabadságjogokat.
Mindebből azonban nem következik, hogy Trump lenne az USA Orbán Viktorja, bár a két politikus sok mindenben azonos véleményen van a politikában. Az Egyesült Államok nem Magyarország. Pontosan azért, mert az alapító atyák egykor előre látták, hogy egy nap jöhet egy populista demagóg, ezért az alkotmányba beépítették a fékeket és ellensúlyokat. A fő erőssége az, hogy decentralizált, arról nem beszélve, hogy a rendszer képes önmagát korrigálni. Az amerikaiak 53 százaléka nem ért egyet az elnök ténykedésével, ők majd ellene voksolnak a novemberi időközi törvényhozási választásokon, nem beszélve arról, hogy két év múlva a további sorsáról döntenek. Elképzelhető persze, hogy Amerika azért sikeres, mert mindig vannak károgók, akik a köztársaság és a demokrácia hanyatlása, illetve közelgő bukása miatt aggódnak.
Folytatódik a Donald Trump-LeBron James mérkőzés – immár beszállt az amerikai elnök felesége, Melania is, s ennek nem feltétlenül örül a férje. Hasonlóan nagy PR-értékű – s nem tesz jót az elnöknek –, hogy kiállt James mellett a népszerűségben legnagyobb ellenfele, a másik legendás kosaras, Michael Jordan is
LeBron James – aki Jordannal a legnépszerűbb sportolók Amerikában – a CNN-es Don Lemonnal beszélgetett legújabb jótékonykodásáról, egy a szülővárosában nyitott speciális iskolai projektről, s azt mondta, hogy a sport soha sem volt egy olyan terület, amely megosztotta az embereket. A sport mindig összehozta az embereket” – szögezte le. S ennek kapcsán került szóba Trump is akit megosztónak és rasszistának nevezett, olyannak aki már többször is fekete sportolókra támadt.
Trump rögvest tweetelt is egyet, leszögezve:
Lebron James was just interviewed by the dumbest man on television, Don Lemon. He made Lebron look smart, which isn’t easy to do. I like Mike!
„Lebron Jamest éppen most interjúvolta meg a legbénább televíziós, Don Lemon, aki okosnak tüntette fe Lebront, ami nem kis teljesítmény Szeretem Mike-ot!”
Fotó: Wikimedia Commons
Ez utóbbi mondta lehetett az, ami mellett – érintettként – végképp nem tudott elmenni Michael Jordan leszögezte:
„Támogatom LeBron Jamest. Fantasztikus munkát végez a közösség számára”
– tudatta szóvivőjén keresztül.
Fotó: Wikimedia Commons
S nem tudott elmenni az ügy mellett Melania Trump sem, aki szintén szóvivője útján tudatta, hogy James „jó ügyön dolgozik” az ohioi szülővárosában. Az elnök felesége – szögezte le szóvivője a kosárlabdasztárnak a sportra tett utalásai kapcsán –
„nyílt dialógust szeretne a gyerekekkel kapcsolatos problémákról”.
S azt is kinyilvánította, hogy fel szeretné keresni a James által most megnyitott iskolát.
LeBron James azonban arról is beszélt ebben az interjúban (amelynek mondandóját tehát megvédte az elnök felesége is), hogy
„Trump megoszt minket, és az elmúlt hónapokban azt érzékeltem, hogy a sportot használta fel erre – ezzel pedig nem tudok azonosulni, mivel tudom, hogy a sport révén kerültem egyáltalán kapcsolatba fehérekkel”.
Arról is beszélt, hogy az elnök szavai biztatást adtak a rasszistáknak; „A rasszizmus mindig is jelen volt. De úgy gondolom, hogy a hivatalban lévő elnök üzenete miatt az emberek nem törődnek vele, s ezt a képedbe is vágják”.
LeBron James, amellett, hogy a világ talán legjobb kosárlabdázója, vállalkozó is, aki hatalmas vagyon felett rendelkezik. Reklámbevételei nem publikusak, de a sportsajtó szerint vagyona megközelíti az egy milliárd dollárt.
Alapítványa ingyenes tanulási lehetőséget biztosít 240 gyereknek Akron városában. Itt született Lebron James, aki elmondta: jól ismeri a hátrányos helyzetű gyerekek problémáit hiszen annak idején maga is közéjük tartozott. Most viszont megengedheti magának, hogy támogassa azokat, akik nem tudnának fizetni az iskolának.
The jitters before the first day of school are real right now!!! Tomorrow is going to be one of the greatest moments (if not the greatest) of my life when we open the #IPROMISE School. This skinny kid from Akron who missed 83 days of school in the 4th grade had big dreams… https://t.co/PwmRaHRfng
„Ez életem legnagyobb tette, írta a Twitteren LeBron James, ki ezt amolyan búcsúajándéknak is szánta Ohio állam számára, mert a következő szezonra átigazolt a Los Angeles Lakersbe.
James többször összekülönbözött Trump elnökkel, akit azzal vádolt, hogy elhanyagolja a szegények ügyét és a faji ellentétek esetében régi világbeli nézeteket vall.
A szólásszabadság mártírjaként akarja beállítani a magyar kormánypropaganda Tommy Robinsont, a futballhuligánból lett erőszakos muszlimellenes aktivistát, aki ült már börtönben garázdaságért és csalásért is.
Ha az ember a kormánypropagandát olvassa, akkor az utóbbi hetekben feltűnhetett, hogy egyre többet foglalkoznak egy bizonyos Tommy Robinsonnal, akit valóságos mártírként jelenítenek meg:
„Robinson azzal szerzett magának hírnevet világszerte, hogy rendszeresen szót emelt a liberális véleményterror ellen Nagy-Britanniában, illetve több riportmunkájában a radikális iszlamizmus veszélyeire igyekezett felhívni a figyelmet.” (Magyar Idők és Figyelő)
„Tommy Robinson szimbolizálja tehát a szólásszabadságot, hiszen számos erőszakos cselekményről lerántotta a leplet, amit a nyugati sajtó csak a szokásos mély hallgatással nyugtázott volna. Ezzel kivívta a muszlimok és nyugati haladók haragját.” (Origo)
„Az ügyek, amelyeket felderített, önmagukban megérnének egy hosszú és sok részből álló publicisztika-sorozatot, abban bízom, hogy az alábbiakban ismertetett felfoghatatlan eset sok kedves olvasót fog arra sarkallni, hogy magától nézzen utána Tommy munkásságának és a vérlázító bűncselekményeknek, amelyeket hihetetlen ellenszélben tárt fel ez a bátor, fiatal brit állampolgár.” (Pesti Srácok)
„Tommy Robinsont 13 hónapra leültetik, pedig csak tudósítani akart muzulmán erőszakoló bandák tárgyalásáról. Az elmúlt időszakban ez a legnagyobb támadás a sajtó-, a szólás- és a véleményszabadság ellen.” (888)
De ki is valójában az alternatív valóságban előszeretettel csak az angol jobboldal fenegyerekeként emlegetett Tommy Robinson, aki az egész világon a rasszista szélsőjobboldal hősévé, és az ő bizarr világnézetük szerint a „liberális elnyomás” jelképévé vált?
Eredetileg nem is így hívták, valódi neve Stephen Christopher Yaxley-Lennon. Lutonban született, ír bevándorló anya és angol apa fiaként. 16 évesen kimaradt az iskolából, szerelőnek tanult a lutoni repülőtéren, majd ott is dolgozott. 2005-ben azonban kirúgták, miután
részegen megtámadott egy szolgálaton kívül lévő rendőrt,
és ezért 10 hónap börtönt kapott.
Politikai „karrierjét” egyszerű futballhuligánként kezdte, a Tommy Robinson nevet akkor vette fel, amikor 2009-ben megalapította a szélsőjobboldali Angol Védelmi Ligát (English Defence League, EDL). Közben ráadásul egy ideig a Paul Harris és az Andrew McMaster neveket is használta.
Az EDL tüntetéseket szervezett szélsőséges muszlim prédikátorok ellen, de közben Robinson ellen sorra indultak az eljárások: egyszer futballhuligánok között provokált verekedést, majd összevert egy másik EDL-tagot, utána pedig az Andrew McMaster nevet használva hamis útlevéllel akart Amerikába utazni. Ezért is 10 hónapot kapott.
2013-ban végül otthagyta az EDL-t, de közben még egy ügyben elítélték:
lakáshitellel kapcsolatos csalás miatt másfél évet kapott.
2014 kiengedték a börtönből, ezután Németországba utazott, hogy az ottani rasszista mozgalmat, a Pegidát Angliában is meghonosítsa. Elkezdett dolgozni egy kanadai, szélsőjobboldali portálnak, majd saját YouTube-csatornát indított, ahol összeesküvés-elméleteit és nem ritkán erőszakos akcióit közvetítette, többször is verekedésbe keveredett. A Twitterről is kitiltották, rasszista bejegyzései miatt.
Forrás: Wikimedia Commons
Ő maga egyébként tiltakozik az ellen, hogy rasszista lenne. Nem meglepő: a szélsőjobboldal számára a szólásszabadság azt jelenti, hogy nyugodtan uszíthatnak bárki ellen, ugyanakkor az övékével ellentétes véleményeket nem tűrik. Robinson hívei például a Guardian róla író publicistáját is megfenyegették, olyan üzeneteket kapott, hogy „megkapod, ami jár neked, te p*cs”, „egyszer valamelyikünk úgyis összefut veled”, „emlékszünk az árulók arcaira, fizetni fogsz a bűneidért”.
A legutóbbi, a magyar kormánypropagandában is kiemelt figyelmet kapott eljárás azért indult ellene, mert élő közvetítést indított a Facebookon egy leedsi tárgyalásról, amelyen egy banda tagjait gyerekmolesztálással és nemi erőszakkal vádoltak. Robinson egy órán keresztül videózott, majd elvitték a rendőrök. Ugyanis
az angol törvények szerint tilos közvetíteni a tárgyalásokról,
méghozzá azért, hogy ezzel ne befolyásolják az esküdtszéket.
A hírt gyorsan felkapta a rasszista szélsőjobboldal. A muszlimellenességéről hírhedt holland politikus, a Magyarországra is rendszeresen járó Geert Wilders a Twitteren szégyennek nevezte Robinson letartóztatását, és a rasszista tweetjeibe belebukó Roseanne Barr is kiállt mellette. De támogatta Steve Bannon, Donald Trump Európában turnézó bukott főtanácsadója is.
Tommy Robinson ugyanakkor elismerte bűnösségét. A bíró szerint azzal, amit tett, a szexuális erőszak miatti tárgyalás sikerességét kockáztatta, valamint azt is, hogy az ügyben új eljárást kell folytatni, amely rengeteg pénzébe kerülne az adófizetőknek, ráadásul az áldozatoknak is újra vallomást kellene tenniük.
13 hónap börtönt kapott. Az ítélet azért ilyen súlyos, mert
egy ugyanilyen ügye miatt próbaidőn volt:
tavaly Canterburyben is élő videóközvetítést adott egy tárgyalásról. Akkor próbaidőre bocsátották, de a bíró figyelmeztette, hogy legközelebb már börtönbe kerül.
Az ítélet miatt több országban is tüntettek, Londonban a legnagyobb, júniusi demonstráción 10 ezernél többen voltak. A tüntetéseket egyébként egy szélsőjobboldali think-tank, az amerikai Middle East Forum finanszírozta. A Vice beszámolója szerint a júliusi, londoni felvonuláson magyar zászlók is feltűntek.
Végül a héten Robinsont fellebbezés után óvadék ellenében kiengedték, eljárási hibák miatt újraindul az ügye. Addig is valószínűleg újabb akciókat tervez.
Oszama bin Laden édesanyjával, Alia Ghanemmel, valamint mostohaapjával és két mostohatestvérével készített – hosszas előkészületek és a szaúdi vezetés engedélyével – interjút Dzsiddában a brit The Guardian napilap újságírója. Ha más nem, de az egyértelműen kiderül, hogy az anyja nem őt hibáztatja a történtek miatt.
Oszamát hároméves korától mostohaapja nevelte; anyja elvált ugyanis apjától, akinek azóta 11 feleségétől 54 gyermeke született. Családja máig Szaúd Arábia egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb családja, amely hosszú évek óta igyekszik tisztára mosni a nevét, amit napjainkban akadályozni látszik, hogy Oszama legkisebb fia, nagyanyja és annak családja ellenkezése ellenére apja nyomdokaiba lépett, s ma már globális terroristaként tartják nyilván.
Az édesanya máig rajongásig szereti fiát, Oszama bin Ladent, akit – s erről már a még életben lévő két fia közül az egyik beszél, amikor Alia Ghanem egy időre elhagyja a szobát – 17 évvel 9/11 után sem igazán vádol:
„Annyira szerette, hogy nem hajlandó őt hibáztatni, a körülötte lévőket teszi felelőssé.”
Alia Ghanem szerint ugyanis Oszama valahol eltévedt. „Nagyon jó gyerek volt és nagyon szeretett engem” – mondja többször is a hetvenes éveinek közepén lévő anya elsőszülöttjéről, akit szégyenlős és nagyon okos gyerekként ír le. A húszas évei elején került szerinte rossz társaságba, a dzsiddai King Abdulaziz Egyetemen, ahol radikalizálódott. „Teljesen megváltoztatták, más emberré lett, átmosták az agyát” – mondja. Azok között, akik hatottak rá
ott volt Abdullah Azzam, a Muszlim Testvériség tagja, akit utóbb kiutasítottak Szaúd Arábiából, s aki Oszama spirituális tanácsadója lett.
Beszélt arról is, hogy a nyolcvanas évek elején utazott fia Afganisztánba, először a szaúdi vezetés tudtával és támogatásával, majd ott lett dzsihadista, ami ellen családja is fellépett.
Családja utoljára 1999-ben találkozott vele, kétszer is meglátogatták őt Afganisztánban, hadiszállásán, Kandaharban. Édesanyja ezekről a látogatásokról is szép emlékeket őriz.
A féltestvérek beszámolója szerint 9/11-ről azonnal tudták, hogy Oszama csinálta, de nagyon ledöbbentek tőle.
Nagyon szégyelték magukat, s tisztában voltak azzal, hogy mint családnak, szörnyű következményekkel kell szembesülniük.
A család minden tagja visszautazott Szaúd-Arábiába, majd szétszóródtak Szíriában, Libanonban, Egyiptomban és Európába. Szaúd-Arábiában utazási tilalommal sújtották őket, s igyekeztek ellenőrzés alatt tartani a családot. Ma már szabadon utazhatnak országon belül és kívül egyaránt.
A Guardian újságírója találkozott Turki al-Fajszál herceggel is, aki tíz nappal 9/11 előtt vonult vissza a szaúdi hírszerzés éléről – a posztot előtte 24 évig töltötte be. A most a hetvenes éveinek a közepét taposó szakember szerint
két Oszama bin Laden volt,
az egyik Afganisztán szovjet megszállása előtti idealista mudzsahid, aki – saját bevallása szerint – elájult egy csatában.
Turki al-Fajszál többször is megpróbálta jobb belátásra bírni – közvetítőkön keresztül is – Afganisztánban, ám később már nem tudta megtalálni.
Érdekesnek mondta, hogy családjának ez kétszer sem okozott nehézséget, miközben a szaúdi titkosszolgálat nem bukkant a nyomára.
Legyen legális a prostitúció és a marihuána – követelte kormányzói választási kampányában Kirstin Davis, a korábbi Manhattan Madám, az egykor a legfelkapottabb New York-i prostitúciós lánc volt működtetője.
Manhattan Madámot most kihallgatta Robert Mueller különleges ügyész csapata, mégpedig annak a vizsgálatnak a keretében, amelynek célja hivatalosan Donald Trump amerikai elnök orosz kapcsolatainak a tisztázása. S hogy mi köze van ehhez Manhattan Madámnak? Netán Trump is ügyfél volt? Egy nyilvános házban találkozgatott orosz partnereivel? Ez sem kizárt, de Mueller különleges ügyész emberei most nem Trumpra vadásztak hanem bizalmas tanácsadójára, Roger Stonera, aki tanácsokat adott Donald Trumpnak és Manhattan Madámnak, akinek a kormányzói kampányát egy ideig vezette, s az ügyész gyanúja szerint az ő kétéves kisfiának a papája is.
Felmerül persze a kérdés, hogy mennyiben érintheti az erkölcs botrány Donald Trumpot?
Mueller ügyész Trump bizalmi embereit próbálja levadászni, majd pedig sarokba szorítani, hogy vádalkut kössön velük, felajánlva: futni hagyja őket, ha a főnökükre vallanak.
Michael Cohen, Trump egykori ügyvédje már beleesett ebbe a csapdába, miként Paul Manafort, Trump egykori kampányfőnöke is, akinek a pere most kezdődött el. Ha sikerül Roger Stone-t is sarokba szorítani, akkor Robert Mueller különleges ügyész újabb adut szerezhet a Trumppal folyó játszmában.
Manhattan Madámnak pedig jó hírverés, hogy nevét újra emlegeti az amerikai sajtó méghozzá az elnökkel, Donald Trumppal kapcsolatban.
Újabb nemzetközi blamázst könyvelhet el Szlovákia, egyre több jel utal ugyanis arra, hogy az állami szervek valóban részt vettek a vietnámi Trinh Xuan Thanh Németországból való elrablásában – számol be a pozsonyi Új Szó. A pozsonyi repülőtéren összeverve és bedrogozva tették fel a szlovák kormánygépre. Az ügyben érintettek tagadják a vádakat, az ellenzék a kormány lemondását és Robert Kaliňák volt belügyminiszter előzetes letartóztatását követeli.
Trinh Xuan Thanht 2017 júliusában rabolták el, amikor vietnami delegáció járt Pozsonyban, és a férfit is erőszakkal magukkal vitték. Az akcióban részt vevő rendőrök és a szlovák közjogi méltóságok védelmét ellátó hivatal munkatársai adtak erről új információkat a Denník N napilapnak. A kormánypártok közül, már hagyományosan, az SNS hallgat, a Híd súlyosnak nevezte az információkat. Peter Pellegrini kormányfő Denisa Saková (Smer) belügyminisztert, Milan Lučanský rendőrfőkapitányt és a Főügyészség képviselőjét Németországba küldi, hogy tárgyaljanak német kollégáikkal az emberrablással kapcsolatos gyanúról. A kormányhivatal nem válaszolt az Új Szó kérdésére, hogy a kormányfő támogatja-e a Híd követeléseit: speciális nyomozócsoportot kell létrehozni, fel kell függeszteni a közjogi méltóságok védelmét ellátó hivatal igazgatóját, valamint védelmet kell biztosítani azoknak a rendőröknek, akik részletesen vázolták az elrablás pozsonyi részleteit a sajtónak. Kaliňák sci-finek nevezte a Denník N állításait. „Kész vagyok hazugságvizsgálatra menni” – mondta a volt belügyminiszter.
A leleplező cikk szerzője, Monika Tódová közölte a Speciális Ügyészséggel, hogy az eddig nyilvánosságra hozottaknál jóval több információ van a birtokában,
és kész megosztani azokat a hatóságokkal, hogy vizsgálat induljon a szlovák kormánygéppel elrabolt vietnámi férfi ügyében. Erre ugyanis a főügyészség még mindig nem látott okot. Andrea Predajňová, a Főügyészség szóvivője elmondta, Tódovát már tegnap kihallgatta a helyettes főügyész, és addig nem fognak tájékoztatni az ügyről, amíg nem vizsgálják meg a cikkben szereplő állításokat. Andrej Kiska államfő szerint nem engedhetjük meg, hogy Szlovákia visszatérjen a mečiarizmus korszakába, amikor az állami szervek emberrablásban vettek részt. Kiska a botrány miatt hétfőn találkozik a kormányfővel.
Az ellenzék az egész kormány lemondását követeli, több párt szerint indokolt Robert Kaliňák és Radovan Čulák, a belügy protokollfőnökének előzetes letartóztatásba helyezése, mert módjukban áll befolyásolni az ügy kivizsgálását.
A Denník N a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) német napilappal rekonstruálta Trinh Xuan Thanh vietnámi férfi tavalyi elrablását. Tették mindezt a német hatóságok nyomozásának eredményei és a közjogi méltóságok védelmét ellátó hivatal rendőreinek elbeszélése alapján. A lapnak több rendőr is beszámolt az előre nem tervezett diplomáciai látogatásról. Szerintük Thanht ugyanis
a vietnámi belügyminiszter, To Lam látogatása alkalmával ültették fel a szlovák kormánygépre, és szállították Oroszországba.
A szlovák belügyminisztérium kezdetben azt állította, hogy Thanh nem is járt Szlovákia területén. A Frankfurter Allgemeine Zeitung viszont nemrég arról tájékozatott, hogy a német hatóságok már biztosak abban, hogy a vietnámi férfi elrablásában Szlovákia is részt vett.
Az elrablás kronológiája
július 23.
Trinh Xuan Thanh Berlin utcáin sétál, amikor egy prágai rendszámú furgon lefékez mellette, és két férfi berángatja őt a járműbe.
július 25.
A közjogi méltóságokat védő hivatal váratlanul több munkatársát is berendeli a vietnámi delegáció érkezése miatt.
július 26.
13:07: A vietnámi delegációt szállító szlovák kormánygép landol a pozsonyi repülőtéren.
13:35: A delegációt szállító konvoj megérkezik a Bôrik Szálló elé. A Robert Kaliňákkal folytatott tárgyalások 40 percig tartanak.
14:29: A delegáció visszatér a reptérre, az elrabolt Trinh Xuan Thanht egy rendőrségi autóval szállították a konvojban.
14:46: A repülőgép felszáll a pozsonyi reptérről, s megkezdi Moszkvába tartó útját.
17:12: A gép Moszkvában landol.
július 30. A német nyomozók arra a következtetésre jutnak, hogy Szlovákia érintett lehet Trinh Xuan Thanh elrablásában.
augusztus 1. Jaromír Čižnár főügyész nem indít vizsgálatot az ügyben. Elmondása szerint a nyomozás a német hatóságok hatáskörébe tartozik.
augusztus 2. A Denník N lap nyilvánosságra hozza az elrablásnál jelen levő rendőrök részletes beszámolóját.
augusztus 3. A kormányfő Berlinbe küldi a német nyomozókkal való konzultációra a belügyminisztert és a Főügyészség képviselőjét.
A Die Press populista vakításnak nevezi azt az állítást, hogy Európát lerohanják a migránsok: az egész EU-ban kevesebb menekült, illetve menedékkérő van, mint Törökországban.
A harmadik világban talált oltalomra annak a csaknem 70 millió embernek a 85 százaléka, aki valamilyen okból menekülni kényszerült. Vagyis olyan helyen fogadták be, amely a szegénység és az éhség miatt maga is segítségre szorul. A téma azonban három éve uralja az uniót, noha látnivaló, hogy az öreg kontinensre csupán az érintettek töredéke jutott el. Az adatokat az ENSZ szakosított szervezete, az UNHCR hozta nyilvánosságra. A jelentésből kiderül, hogy egy év alatt hárommillióval nőtt a menekültek száma világszerte.
Európában ez alatt az idő alatt nem egészen 650 ezren adtak be menedékkérelmet. A kontinens mégis igen megosztott az ügyben, mitévő legyen az összesen 3,7 millió emberrel. Közülük 1,4 millió német földön él, míg Törökországban 3,8 millióan vannak, ami a lakosság 4,7 százalékának felel meg. De nem sokkal marad el tőle Jordánia (2,9 millió), illetve Libanon (1,5 millió) sem. Ehhez képest a főbb tavalyi európai számok: Görögország: 83 ezer, Olaszország: 355 ezer, Spanyolország: 54 ezer. A statisztika Ausztriában és Svédországban sem igazolja a közvéleményben élő képet. Magyarországon mindössze 6500 a menekültek és menedékkérők száma.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
