Akárhogy is forgatják a vasárnapi svédországi választások eredményét, sziklaszilárd tény, hogy a svédek több mint 80 százaléka nem az ottani Fideszre, a Svéd Demokrata Pártra szavazott. Hanem a világszerte válságban levő mainstream pártokra. Pedig ott a menekültkérdés tényleg komoly gondokat okoz.
Néhány hónappal ezelőtt jártam Göteborg főleg bevándorlók által lakott negyedében, Biskopsgårdenben, amelyet idegengyűlölőknél szokás no-go zónának nevezni. Akkor semmi sem utalt arra, hogy esténként itt bandaháború dúlna vagy, hogy ide az „igazi svédek” be sem merik tenni a lábukat. Azóta azonban autókat gyújtogattak a Volvo városában, a rendőrségi statisztika növekvő számú bűncselekményekről számol be, habár ezek elkövetői többségükben nem migránsok. Az is igaznak tűnik, hogy a svéd nagyvárosokban kialakult szegénynegyedek nem a bevándorlók beilleszkedését szolgálják. Svédország csak 2015 óta majd 160 ezer, főleg szíriai menekültet fogadott be.
A svéd demokraták ezt a létező súlyos gondot lovagolták meg és csak egy demokratikus, józan társadalom tudott ellenállni a kísértésnek, hogy még nagyobb számban tegye le a voksát az idegengyűlölet mellett. A szélsőséges párt, amely már a nyolcvanas években megkezdte „áldásos” tevékenységét az országban 2014-ben érte el az eddigi csúcsát akkor kis híján 13 százalékot szereztek, most meg 17 és felet. Eddig ennyibe került a jóléti államnak a három évvel ezelőtti és azóta is tartó menekültválság.
Megkezdődhet a koalíciós egyeztetés a fej-fej mellett (40,6%-40,3%) végzett baloldali és a jobboldali blokk között. Az eddig kormányzó szociáldemokraták vagy továbbra is vállalják a már honossá vált kisebbségi kormányzást, vagy nagykoalíció lesz (ez nem svéd szokás) vagy egyik vagy másik blokknak sikerül átcsábítani egy-két kisebb pártot. Senki nem akar a szélsőséges svéd demokratákkal lepaktálni, pedig ők lehetnének a mérleg nyelve. A politika azonban, mint tudjuk, nem szentírás.
Bárhogy alakul is a dolog, attól nem kell tartani, hogy valaki elkezdi leépíteni a világ leggálánsabb szociális intézményrendszerét. Persze a svéd és szélesebb értelemben a skandináv modell sem vonhatja ki magát a világban és magában Európában is zajló folyamatok hatása alól. A populizmus nem ismer határokat.
A magyar ügyben is megszólaló Anna Maria Corazza Bildt a jobbközép Svéd Mérsékelt Párt EU parlamenti képviselője szerint a vasárnapi választások nem a jobb és a baloldal párharcáról döntöttek, hanem arról, hogy Svédország nyitott társadalom marad-e. Szerinte Svédországban már nincs menekültválság, hanem a bevándorlók integrálódásának a válsága. A volt miniszterelnök (Carl Bildt) felesége szerint a szocdemek bűne, hogy nem munkahelyteremtéssel, hanem szociális juttatásokkal akarták megvásárolni a szociális békét. Viszont saját pártja, az eddigi ellenzéki csoportosulás vezető ereje, a jobbközép Mérsékelt Párt sem nyert semmit a szocdemek visszaeséséből. Sőt, veszített 3-4 százalékot.
Végül a kialakult patthelyzet megoldásai közül azt sem lehet kizárni, hogy az előző fogadkozások ellenére a szélsőségeseket mégis valamilyen formában beveszik a buliba és az fog történni, mint korábban Finnországban, Norvégiában és Dániában: skandináv modell szépséghibával.
