Fontos

A meghalt ezredes, 41 éves volt, nős, két gyermek apja

0

Nem hozzák nyilvánosságra az éjszakai titkos akcióban a Gázai övezet déli részén elesett izraeli alezredes nevét, akinek érdemeit együtt dicsérik az izraeli kormánypárti és ellenzéki politikusok.

A nevének kezdőbetűjével csak „M”-ként megjelölt katonatiszt 41 éves volt, nős, két gyerekkel – jelentette a Jediót Ahronót című újság honlapja, a ynet. Délutáni temetésének helyszínét nem közölte a helyi média, noha az efféle információ általában nyilvános szokott lenni.

„Meghajtom fejem az elesett „M” alezredes előtt, aki múlt éjjel a Gázai övezetben a hadsereg bevetésén vesztette életét. Eljön majd a nap, amikor elmesélik hőstetteit. Izrael polgárai sokkal tartoznak neki. Erőink hősiesen és bátran küzdöttek az éjjel, s tisztelgek „M” alezredes, családja, és harcostársai előtt. Emléke legyen áldott”- búcsúztatta a párizsi útjáról az incidens miatt néhány órával a tervezettnél korábban Izraelbe visszatérő Benjámin Netanjahu miniszterelnök az elhunyt katonát.

Az izraeli pártok vezetői a kormányoldalon és az ellenzék soraiban egyaránt az elhunyt érdemeit méltató közleményeket hoztak nyilvánosságra hétfőn. 

Palesztin források szerint az izraeli erők rakétákkal megsemmisítették a kommandós akcióban használt járművet, miután heves tűzharc közepette sikerült kimenekíteni belőle az izraeli katonákat. Izrael nem hozta nyilvánosságra az éjjeli katonai akció részleteit, amely a katonai rádió szerint hírszerző küldetés lehetett, talán összefüggésben az Izraelbe tartó támadóalagutak helyének felderítésével.

Avigdor Liberman védelmi miniszter a hadsereg tel-avivi főhadiszállásán reggel rendkívüli értekezletet tartott a vezérkari főnök, a katonai hírszerzés vezetője, valamint a Sin Bét belbiztonsági szolgálat főnökének részvételével. A hadsereg esetleges palesztin támadásoktól tartva megerősítette egységeit a gázai határ mentén, és a Vaskupola rakétavédelmi rendszerhez tartozó egységeket telepítettek a veszélyeztetett területekre.

Hétfőn nincs tanítás az övezet körzetében az izraeli iskolákban,

és nem működik a közeli vasútvonal, de nyitva tartják Kerem Salomnál az áruforgalmi átkelőhelyet, ahol a Gázai övezet ellátását biztosító termékeket szállítják.

Az éjszakai incidens előtt viszonylag békés napok voltak az övezetben és környékén, nem voltak határ menti tömegtüntetések, és tüzeket okozó eszközöket sem eregettek Izraelbe. Múlt csütörtökön Mohanem al-Emadi, a katariak küldöttje átadta százdolláros pénzjegyekkel teli három bőröndjét a Gázai övezetet uraló radikális iszlamista Hamász szervezet vezetőinek, és az izraeli katonai rádió beszámolója szerint azonnal megkezdték a pénz szétosztását a fizetésüket hónapok óta nélkülöző közalkalmazottak és az intézmények között. A katari segítségnek köszönhetően voltak olyan helyek az övezetben, ahol napi húsz órán át működött az áramszolgáltatás, ami az utóbbi évtizedben soha nem fordult elő.

Pártfogás nélkül

0

A hétvégi szlovákiai helyhatósági választások eredményeit boncolgatja Lajos P. János a pozsonyi Új Szóban. Megállapítja, hogy országos szinten a választások vesztese a kormányzó koalíció vezető pártja, a Robert Fico vezette Smer és a két magyar illetve magyar/szlovák párt, a Híd és az MKP ugyan látszólag erősödni tudott, de egyik sem lehet maradéktalanul boldog az eredmény láttán.

(…) Országos szinten a választások vesztese a Smer, amely amellett, hogy komoly, több mint 10 százalékpontos visszaesést kénytelen elkönyvelni, elvesztette Kassa, Nyitra és Zsolna irányítását is. A legnagyobb kormánypárt ezzel teljesen kiszorult a megyeszékhelyek irányításából. A legfájóbb minden bizonnyal Kassa és Nyitra elvesztése, Nyitrán ráadásul a független Marek Hattas úgy tudta megverni a többszörös smeres polgármester Jozef Dvončot, hogy egy viszonylag erős jobboldali jelölttel is meg kellett mérkőznie. Ugyan Robert Fico pártelnök elégedettnek mondta magát az eredmények láttán, de az, hogy az ország lakosságának több mint egyötödét kitevő (1,115 millió fő) nyolc megyeszékhelyen nem rúghat labdába a Smer, bizonyára nem tölti el örömmel.

Nem lehet azonban elégedett az ellenzék sem, hiszen a függetlenek előretörése azt mutatja, hogy többnyire nem az ellenzék jelöltjei foglalták el a Smer visszaszorulása nyomán keletkezett űrt. Az ellenzéknek ugyanolyan fájdalmas vereség Pozsony és Nyitra, mint a Smernek Kassa és Nyitra, hiába is próbálná ezt takargatni. Azt sehogy sem nevezheti győzelemnek, hogy a fővárosi nagyon kemény, helyenként mocskos ellenkampány dacára is győzni tudott Matúš Vallo, a jobboldali ellenzéki által támogatott Ján Mrva pedig csak a negyedik lett.

A két magyar párt számszerűleg erősödött, az MKP-nak sikerült megtartania Dunaszerdahelyt és Somorját, a Híd pedig inkább Közép- és Kelet-Szlovákiában erős, de Komárom mindkét pártnak csúfos kudarc. Ugyan Keszegh Béla, a saját csapattal induló új polgármester valamilyen szinten korábban kapcsolódott mindkét párthoz, de most megalázó vereséget mért mindkét párt jelöltjeire.

Komárommal már hosszabb ideje nem tud mit kezdeni a két magyar párt, valószínűleg a helyi szervezeteik munkáját kellene megvizsgálniuk.

Bukásként kell értékelni a Híd és az MKP szempontjából Ipolyságot is, ahol a két párt által támogatott közös jelölt, Zachar Pál második lett. A Hídnak mindenképpen elemeznie kell, hogy miért szerepelt olyan gyengén Dunaszerdahelyen és Somorján, ahol képviselője sem lesz a városi testületben.

A választás egyik legszomorúbb eredménye, hogy Rimaszombatban újra győzni tudott Jozef Šimko. Az előző időszakban az MKP támogatását is élvezte Šimko, annak ellenére, hogy köztudottan jó a viszonya Marian Kotleba pártjával. Szerencsére Kotleba ezen a választáson nem tudott erősödni, mindössze egyetlen polgármesteri helyet szerzett, és helyi képviselőinek száma is csak 42. Kérdés, hogy hányan szimpatizálnak titokban vagy kevésbé titokban a szélsőséges párttal, ahogyan ezt Jozef Šimko teszi.

A bolsevikokhoz és a nácikhoz hasonlította Lengyelország jelenlegi vezetőit Donald Tusk

0

Az Európai Tanács elnöke, aki korábban miniszterelnök volt Varsóban, és köztársasági elnök szeretne lenni 2020-ban, Lodz városában beszélt Lengyelország függetlenségének századik évfordulóján. Lengyelországot három birodalom: az orosz, az osztrák és a porosz felosztotta egymás között, és csak az első világháború után nyerte vissza újra függetlenségét 123 év után.

A bolsevikok megpróbálták elfoglalni ismét Lengyelországot, de Jozef Pilsudski marsall megállította őket – hangsúlyozta Donald Tusk. Akkor Pilsudski marsall az európai civilizációt védelmezte a barbárság ellen. A Szolidaritás szakszervezet megalakításával Lech Walesa szembeszállt a bolsevizmussal az európai értékek védelmében. Nekünk is ugyanígy kell szembe szállnunk a jelenlegi kormánnyal, amely harcban áll Brüsszellel – hangsúlyozta Donald Tusk.

Az Európai Tanács elnöke interjút adott a Gazeta Wyborcza című tekintélyes ellenzéki lapnak is. Ebben elsősorban a jövő évi európai választásokról kérdezték. Donald Tusk szerint két erő kerül egymással szembe. Az egyik az európai értékrendet védelmezi és egyre intenzívebb integrációt akar, a másik pedig a barna inges nacionalizmus, mely szemben áll Európával. Donald Tusk nem hagyott kétséget afelől, hogy ő a maga részéről minden erejével az európai értékek védelmét támogatja és szembeszáll a barbársággal legyen az bolsevik vagy épp náci.

Lengyelországban elég erős a neonáci mozgalom, a függetlenség napjára nagy tüntetést szerveztek Varsóba. Minthogy a tüntetésen általában a fehér felsőbbrendűség és más neonáci jelszavak is szerepelnek ezért a hatóságok idén betiltották a szélsőjobboldali tüntetést Varsóban.

Háború vagy béke – Kissinger Pekingben

0

Hszi Csinping elnök fogadta az amerikai diplomácia veteránját, a csaknem százéves külügyminisztert, aki kibékítette az Egyesült Államokat a kínai kommunistákkal még Mao elnök idejében. Az USA és Kína viszonya a leglényegesebb a világbéke szempontjából – mondta Kissinger Pekingben a China Daily beszámolója szerint. Most Kína első embere arra készül, hogy találkozik Donald Trumppal Argentínában, a G 20 csúcsértekezleten. Közben dúl a kereskedelmi háború. Trump azzal fenyegetőzik, hogy minden kínai importot büntető vámmal sújt, ha nem lesz megegyezés Argentínában. A tét nagy hiszen a globális gazdaság két titánja küzd egymással.

 

Vasfüggöny ereszkedhet le az USA és Kína között. Erre figyelmeztetett Hank Paulson egykori amerikai pénzügyminiszter. Az Egyesült Államokban sokan vannak, akik válópert sürgetnek Kínával, mert Pekinget tekintik fő ellenfélnek. Ha Kína nem változtat az eddigi szokásain, akkor felerősödhetnek a hangok arra, hogy új vasfüggöny ereszkedjen le Kína körül – hangsúlyozta az USA volt pénzügyminisztere a CNN szerint.

Hszi Csinping kínai elnök azt hangoztatta, hogy Kína akkor tud megállapodni az Egyesült Államokkal, ha Washington figyelembe veszi Peking saját érdekeit is! Hszi Csinping elnök és Donald Trump nemrég telefonbeszélgetést folytatott egymással. Ezt követően Trump kijelentette: a kínaiak nagyon meg akarnak állapodni – e kijelentés nagyon nagy önbizalomra vall, aminek legalábbis szóban és twittben nincs híján az elnök. A két elnök legközelebb Argentínában találkozik egymással a G 20 csúcstalálkozón november végén. Az előkészítés gőzerővel folyik. Szerdán Washingtonban Kína első számú diplomatája John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadóval tárgyalt. Yang Jiechi /Jang Csiecsi/ tagja a Politikai Bizottságnak vagyis rangban a külügyminiszter fölött áll.

Pénteken magasrangú kínai küldöttség érkezik Washingtonba, ahol megkezdődik az amerikai-kínai stratégiai egyeztetés. Ott lesznek a katonák és a diplomaták mindkét részről. A kínai hadsereget a hadügyminiszter képviseli. Neki ez a dolga. Pekingben a hadügyminiszter nem a hadsereg valóságos feje, hanem egyfajta diplomáciai küldetést lát el. Ő tárgyal a külföldi katonai vezetőkkel. A fegyveres erők irányítása a Központi Katonai Bizottság kezében van. Ennek feje nem más mint maga Hszi Csinping elnök, Kína első embere. A kereskedelmi háború könnyen valóságos háborúvá válhat – figyelmeztetett nemrég Jack Ma. Kína leggazdagabb embere, az Alibaba alapító atyja a múlt kínos tapasztalatait idézte éppúgy mint most Kissinger Pekingben. Ezért Trump és Hszi Csinping találkozójának igen nagy a tétje Argentínában, ahol a G 20 csúcson a világ nagyhatalmainak vezetői szemtől szembe kerülnek egymással és a történelmi felelősségükkel.

Populisták és az eurozóna reformja

0

Készek vagyunk tárgyalni az Európai Unióval az új költségvetésről, de nem adjuk fel eredeti elképzeléseinket a gazdaság állami ösztönzéséről – hangsúlyozta Giovanni Tria, olasz pénzügyminiszter. Ezt az Európai Unió brüsszeli bizottsága elfogadhatatlannak tartja. Erről a kérdésről nyilatkozott a párizsi Le Figaronak Olaszország ex miniszterelnöke, a baloldali Matteo Renzi is.

A populista kormány csak minél több like-ot akar elérni, nem reális Olaszország költségvetése, melyet jogosan visszadobott az Európai Unió – nyilatkozta Matteo Renzi, aki egy baloldali kormány élén ugyanilyen problémákkal szembesült. A baloldali politikus, a Natixis Investement Managers konferenciáján vett részt Párizsban. Jellemző, hogy Franciaországban a jobboldali sajtó zászlóshajója a baloldal volt miniszterelnökétől kér interjút az olasz költségvetésről olyan helyzetben, amikor az európai választások előtt nagyon nagy a bizonytalanság az Európai Unió jövőjével kapcsolatban. Matteo Renzi egyáltalán nem látja borúsan a jövőt, mert az Európai Unió tagállamainak csakis együttműködve sikerülhet felülkerekedni a problémákon.

A gazdasági nacionalizmus nem megoldás.

Matteo Salvini, a szélsőjobboldali Liga főnöke például kijelentette egy tanácskozáson a Comói-tó mellett, hogy „csakis olasz élelmiszert veszek és eszem! Nem pedig azt a szemetet, amelyet külföldről hoznak be!”

A két populista olasz párt kizárólag a választásokra hajt és az egész költségvetést ez jellemzi. Én magam is küzdöttem Brüsszel merev irányvonala ellen – mondta az ex miniszterelnök, aki arra hívta fel az Európai Unió figyelmét, hogy a megszorítások politikája, mely a pénzügyi egyensúlyt célozza, aláássa a társadalmi konszenzust és a populista pártok bírálatának kedvez. Matteo Salvini belügyminiszter a költségvetési vitában kijelentette: Brüsszel nagy részben felelős azért, hogy Olaszországban nem nőtt az életszínvonal az elmúlt tíz év során!

Miközben Brüsszel elfogadhatatlannak tartja az olasz költségvetést, a populista kormány a nyugdíj reform és az adóamnesztia ötletével maga alá temetheti az egész tervezetet.

A deficit ugyan a tervek szerint 2,4%, de a valóságban ennél sokkal nagyobb lehet. Én is harcoltam Brüsszellel amikor Olaszország az Európai unió soros elnöke volt 2014 második felében. Mi történt? Mire lejárt az olasz mandátum, Jean-Claude Juncker elismerte: nagyobb rugalmasság kell, mert a megszorítások politikája túl nagy áldozatot követel ahhoz képest, hogy milyen kevés eredményt hoz.

Ahhoz, hogy megváltoztassuk a szabályokat, először be kell tartanunk őket!

Mario Renzi szerint utódai szándékosan fejjel mennek a falnak, hogy minél több szavazatot szerezzenek. Csakhogy Görögország példája mutatja, hogy mire lehet menni ezzel. A görögök a megszorítások politikája ellen szavaztak, a pénzügyi piacok, az Európai Unió, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Központi Bank nyomása rákényszeríti a Ciprasz kormányt a megszorítási politika folytatására. Persze Olaszország nem Görögország. Az eurozóna harmadik legnagyobb gazdasága komoly súlyt képvisel. Ráadásul Matteo Salvini Jean-Claude Juncker utóda kíván lenni az Európai Bizottság élén. Igaz, hogy erre nem sok esélye van az Európai Néppárt csúcsjelöltjével szemben. Aki ugyanazt a gazdasági racionalitást képviseli mint Schäuble egykori pénzügyminiszter Görögországgal szemben. Igaz, hogy a görögök életszínvonala ma is elmarad a tíz évvel ezelőttitől, és ma már nem egy közép- és kelet-európai egykori szocialista ország is megelőzi őket.

Olaszország új költségvetése növekedést akar, csakhogy ott az 1400 milliárd eurós államadósság, mely folyamatosan növekszik. Amikor erre hívta fel a figyelmet Pierre Moscovici, az Európai Unió pénzügyi biztosa Rómában válaszul a Liga egyik Európa parlamenti képviselője a cipőjét kezdte el tisztogatni a nyilvánosság előtt Brüsszel válasz levelével!

Szombaton a francia elnök és a német kancellár együtt koszorúzott, hogy megemlékezzenek az első világháború befejezéséről. Szép gesztus, de hol marad a lényeg? – kérdezhetjük az eurozóna reformjára utalva. A németek ellenállása miatt a reformból egyelőre semmi sem lett miközben a két vezető népszerűsége a mélypontra jutott. Angela Merkel már közölte, hogy nem indul a CDU elnöki posztjáért decemberben, de szeretne még kancellár maradni. Angela Merkel nem lesz béna kacsa – esküdözik Schäuble, a Bundestag elnöke, de kevesen osztják a véleményét. Emmanuel Macron népszerűsége is a mélyponton. Közelegnek az európai választások, és a populistákkal szemben nincs kézzelfogható alternatív reform program. Előbb vagy utóbb az Európai Unió rákényszerül erre, de Olaszország példája is mutatja, hogy hosszú éveket el lehet tölteni anélkül, hogy a kormányok bármilyen érdemleges lépést tettek volna a problémák megoldására. Ezért népszerűek a populisták, akik a like-okat gyűjtik ahelyett, hogy hozzáfognának a reformokhoz, melyek sok népszerűtlen intézkedéssel járnak.

NYT: 100 év után ismét fenyeget a sovinizmus démona

1

Napjainkban a politikai közép gyenge és a szélek radikalizálódnak, akár csak egykor. Lendületbe jön az etnikai gyűlölettel teli nacionalizmus, populisták ülnek több kormányban is. Orbán Viktor fenyegető muzulmán hatalomátvételről beszélt és könyörtelenül hivalkodik a maga illiberális demokráciájával.

A világ éppen akkor ünnepli az első világháborút lezáró békeszerződést, amikor ismét terjed a földrészen a sovinizmus és az etnikai megosztottság démona és emiatt sokfelé komor hangulatot és bizonytalanságot érezni – írja a New York Times. A mai, liberális rendet az a szándék hozta létre, hogy megfékezzék nacionalizmust, a kérdés az, hogy fennmaradhat-e a liberális rend a történelmi emlékek halványultával?

Hiszen a fiatalabb nemzedékek immár nem tudják, milyen az ipari méretű mészárlás, ők a pénzügyi válsággal, a migrációval és azzal az érzéssel találkoztak, hogy az egyesült Európa nem teljesíti, amit megígért. Napjainkban a politikai közép gyenge és a szélek radikalizálódnak, akár csak egykor. Lendületbe jön az etnikai gyűlölettel teli nacionalizmus, populisták ülnek több kormányban is. Orbán Viktor fenyegető muzulmán hatalomátvételről beszélt és könyörtelenül hivalkodik a maga illiberális demokráciájával.

Ismerős az is, ahogyan romlik a politikai közbeszéd. A mai, párizsi ünnepségeken jelen lesz egy csomó olyan nacionalista vezető is, aki semmit sem szeretne jobban, mint szétszakítani az EU-t, így Putyin és Erdogan. A jelenlegi helyzet persze sokban más, mint az 1. világháború előtt, ám Timothy Garton Ash arra figyelmeztet, hogy a demokráciát és a békét sosem lehet biztosra venni. Viszont az is biztos, hogy a földrész már nincs a geopolitika középpontjában és ez szintén arra ösztökél, hogy erősítsék meg az integrációt.

A Néppárt a homokba dugja a fejét

0

Az EPP nem maradhat közömbös azzal szemben, ahogyan Magyarországon égbekiáltóan visszaélnek a hatalommal, márpedig Weber ezt demonstrálta azzal, hogy milyen szívélyesen fogadta a Fidesz támogatását mostani jelölésekor. Ha az EPP releváns akar maradni, akkor friss, hiteles, eszméktől hajtott vezetőt kellene jelölnie, aki az egész EU-ban tud szólni a szavazókhoz, nem pedig Webert, aki a legkisebb közös nevezőt kínálja.

Európa konzervatívjainak nem apparatcsikra, hanem vezető egyéniségre van szüksége, és szakítaniuk kell a business as usual gyakorlatával, ha túl akarják élni a jövő évi európai választást. Manfred Weber megválasztása felér az elavult status quo fenntartásával – írja a Politico. Nem kétséges, hogy Weber, akit a pártcsalád az EU Bizottságának élére szán, a jelen környezetben jól navigál. Ám az európai politikának ez a víziója elavult. Európa ma sokkal szakadozottabb, polarizáltabb politikai táj, mint négy éve volt.

A mai kihívások közös vonása, hogy nem technikai, hanem politikai jellegűek

Olyan megoldásokat követelnek, amelyek átnyúlnak a nemzeti határok felett, és bírják a szavazók legitimációját. Ha tetszik, ha nem, egy közös erő már kialakulóban van – a szélsőjobboldalon. Steve Bannon víziója talán nem reális, de az Európa-szkeptikusok alighanem jelentősen növelik szavazati arányukat a választáson. A Néppárt azzal, hogy nem néz szembe a realitásokkal, és Manfred Webert választja meg arra, hogy vezesse a pártcsaládot az európai választáson, jelentős alkalmat mulaszt el arra, hogy meghallja az európai szavazók hangját.

Az elmúlt évtized nem volt kegyes a szociáldemokratákhoz, de most az EPP következik. Ennek semmi köze Weber személyéhez. Tekintélyes teljesítményt nyújtott az Európai Parlamentben, nem megosztó személyiség, és bizonyította, hogy szót tud érteni a pártcsalád minden tagjával egészen Orbán Viktorig. Az sem kétséges, hogy egy német elnök a Bizottság élén növelné az intézmény súlyát. Weber megválasztása csúcsjelöltnek azonban felér a kifáradt status quo jóváhagyásával, most, amikor a nyugati világ liberális demokráciái és nemzetközi intézményei példátlan legitimációs válsággal néznek szembe.

Az egész EU-ban morzsolódnak a centrista pártok régi koalíciói,

és az európai választók ebből már nem kérnek. Ahol sikerült a centrista erőknek visszaszorítani az ellenfeleket, ott ez mindenhol a centrista politika merész újbóli feltalálásának, és mindenekelőtt a múlt kudarcaihoz nem köthető friss, új arcoknak volt köszönhető, mint Ausztriában vagy Franciaországban. Ugyanez a logika érvényes a májusi európai választásokra is. Tekintettel arra, hogy milyen kis számban vesznek részt a szavazók a nemzeti választásokon, az európai választás eredményét a választói csoportok motivációs és energiaszintje közötti különbség dönti majd el. Alighanem az elégedetlenek és a dühösek mennek majd el voksolni, és a kihívás az lesz, hogy mobilizálni tudják-e a csendes többséget, amely nem akarja, hogy az európai projekt lángra lobbanjon.

Az EPP megmutatta, miben válik el a jobboldali populistáktól és a liberálisoktól. A szubszidiaritás és a keresztény európai örökség hangsúlyozásával nincs baj, de az EPP nem maradhat közömbös azzal szemben, ahogyan Magyarországon égbekiáltóan visszaélnek a hatalommal, márpedig Weber ezt demonstrálta azzal, hogy milyen szívélyesen fogadta a Fidesz támogatását mostani jelölésekor. Ha az EPP releváns akar maradni, akkor friss, hiteles, eszméktől hajtott vezetőt kellene jelölnie, aki az egész EU-ban tud szólni a szavazókhoz, nem pedig Webert, aki a legkisebb közös nevezőt kínálja.

Mások a politikai centrumban már demonstrálták ezt,

például Macron és Rutte, akik megkerülték az egyre fárasztóbb Guy Verhofstadtot. Ha van jövője az EPP-nek, az egészen bizonyosan inkább úgy néz ki, mint Alexander Stubbe. De bizonyosan könnyű lenne legalább egy tucat olyan jelentős embert találni az EPP-ben, akinek Webernél jobb hangzású a neve a brüsszeli buborékon túl is. A tekintélyelvű populizmus felemelkedésének, a Brexitnek és Trumpnak a fő tanulsága az, hogy a Nyugat új politikai realitással áll szemben, és a centrista politikusoknak alkalmazkodnia kell ehhez.

Minél inkább homokba dugja a fejét az EPP, és minél inkább folytatja a business as usual gyakorlatát, annál fájdalmasabb, és annál megérdemeltebb lesz a csapás, amelyet májusban elszenved majd.

21 év után először érkezik izraeli miniszterelnök Bécsbe

0

Nagyszabású antiszemitizmus elleni konferenciát rendeznek Ausztria fővárosában november 20-án és 21-én – jelentette be Sebastian Kurz kancellár. Ebből az alkalomból Bécsbe látogat Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök is. A konferencián uniós országok és az Egyesült Államok képviselői illetve zsidó szervezetek vesznek részt. A cél az, hogy az antiszemitizmus elleni harcot a huszonegyedik század feltételeihez alakítsák.

 

Kurz kancellár azt is bejelentette, hogy egy második holokauszt emlékművet is emelnek annak a 66 ezer osztrák zsidónak az emlékére, akiket a nácik megöltek a világháború idején. Sebastian Kurz azt is hozzátette: azoknak a holokauszt áldozatoknak a gyermekei vagy unokái, akik külföldön élnek, újra folyamodhatnak az osztrák állampolgárságért.

Izraelben sokan az osztrák kormány bojkottjára szólítottak fel azt követően, hogy Kurz kancellár bevette a kabinetbe a Szabadságpártot, melynek neonáci gyökerei vannak – emlékeztet a baloldali Haaretz.

A Szabadságpárt jelenléte úgy látszik, nem zavarja Benjamin Netanjahu miniszterelnököt, aki elfogadta a meghívást Bécsbe.

Igaz, hogy nemrég Budapesten is járt, ahol nagyszabású Soros György elleni kampány keltett antiszemita érzelmeket. Sőt az izraeli kormányfő Budapesten a visegrádi négyek miniszterelnökeivel is találkozott, akik letették a nagyesküt, hogy harcolni fognak az antiszemitizmus ellen. Majd ezt követően Lengyelországban olyan holokauszt törvényt fogadtak el, mely a nácikat tette egyedül felelőssé azért, hogy megsemmisült a világ legnagyobb zsidó közössége azokban a Lengyelország területén létesített haláltáborokban.

Eldőlt, hogy nem lesz impeachment Trump ellen

0

Egyrészt mindkét ház beleegyezése kellene ehhez, és mivel a szenátuson ez sosem menne át, feleslegesen erőlködnének a demokraták. Másrészt éppen a számukra sikeres félidős választások miatt értelmezhetik úgy a helyzetet, hogy Trump legyőzhető, tehát maradjon elnök.

A félidős választások után a folytatást egyelőre nehéz megjósolni, de egy dolog valószínűnek tűnik: még hangosabb lesz a politika Washingtonban – írja Feledy Botond a pozsonyi Új Szóban:

„Már csak azért is, mert Trump négyéves elnöki ciklusa a feléhez közeledik, az idő gyorsan szalad, és hamarosan mindenki elkezd gyúrni a 2020-as elnökválasztási kampányra. Mivel többségbe kerültek a demokraták és megszerzik a képviselőházi bizottságok irányítását, számtalan vizsgálatot indíthatnak el, amelyeket eddig sikeresen blokkoltak a republikánusok. Kutatni fognak a sok-sok minisztériumi és fehér házi jelentésben, anyagokban, százhoz közelít azoknak az ügyeknek a száma, amelyeket meg akarnak nyitni. De nem kizárt az sem, hogy Trump képes lesz kompromisszumot kötni a demokratákkal egy-egy fontos ügy, törvény elfogadása érdekében, volt erre néhány példa korábban is.”

Feledy szerint meglepő módon egy dolog biztos: aligha indítják el a Trump elleni elmozdítási eljárást, vagyis a híres impeachmentet. Egyrészt mindkét ház beleegyezése kellene ehhez, és mivel a szenátuson ez sosem menne át, feleslegesen erőlködnének a demokraták. Másrészt éppen a számukra sikeres félidős választások miatt értelmezhetik úgy a helyzetet, hogy Trump legyőzhető, tehát maradjon elnök. Jobb lesz majd ellene indítani egy demokrata jelöltet, mint egy Trumpnál mérsékeltebb, kevésbé megosztó, középről több szavazót megszólító republikánus politikus ellen. Ez persze még a régi pártlogika, közel sem biztos, hogy érvényes lesz, hiszen a balszélről is egyre többen igyekeznek növelni a demokrata párton belüli befolyásukat.

„Így marad a képviselőházi csatározás, a Fehér Ház fiókjainak kiforgatása, bizottsági vizsgálatok, miközben a legfontosabb ügyekben végre talán születhet egy-egy kompromisszum, hiszen a demokraták alsóházi pozíciója értékes lesz az alkudozások során.”

Végső következtetésként az Új Szó publicistája pedig azt vonja le, hogy működik az amerikai demokrácia, működik a kontroll, a fékek és ellensúlyok rendszere, nincs túlhatalom, a váltógazdaság nem áll le. Republikánus többség után vegyes kongresszus, majd az inga tovább mozoghat ide és oda újra. Ez pedig hosszú távon pont így jó minden polgárnak.

Weber falja fel Orbánt, vagy fordítva

A Helsinkiben jóváhagyott határozat egyértelműen Orbán ellen irányul. Ám kérdéses, hogy mindez elegendő-e annak a gyanúnak az eloszlatására, hogy a frakcióvezető csakis hatalmi megfontolásokból, a magyar szavazatok miatt ragaszkodik a miniszterelnökhöz?

A Die Zeit elemzése arra hívja fel a figyelmet „Az Orbán-kérdés” címmel, hogy Manfred Webernek valóban nincsenek kormányzati tapasztalatai és nem beszél jól franciául, mégis jó bizottsági elnök lehet, ha meg tudja fékezni a magyar politikust. Erre jobb esélye van, mint másoknak, éspedig  azért, mert pártja mind gyakrabban bírálja az EU-t. Mellette szól, hogy meggyőződéses Európa-hívő.

Ugyanakkor Orbán Viktor, Magyarország tekintélyelvű uraként egyáltalán nem ártalmatlan. Ideológiailag hívja ki az uniót. Nem sokra tartja a képviseleti, liberális, jogállami alapokra épülő demokráciát. Ő kormányoz és a nép tapsikol. Márpedig ez összeférhetetlen a Néppárt álláspontjával. Ezért van jó ideje napirenden a követelés, hogy a konzervatívok zárják ki a Fideszt.

Weber nem hajlandó kiadni a magyar párt útját, de lépésről lépésre elhatárolódik annak vezetőjétől. A Helsinkiben jóváhagyott határozat egyértelműen Orbán ellen irányul. Ám kérdéses, hogy mindez elegendő-e annak a gyanúnak az eloszlatására, hogy a frakcióvezető csakis hatalmi megfontolásokból, a magyar szavazatok miatt ragaszkodik a miniszterelnökhöz? Hogy ez felülír minden alapvető aggályt? Egyértelmű válasz még nincs, de bajor politikusnak két választása van: vagy úgy vonul be a történelembe, mint aki megállította Orbán Viktort, vagy az falja fel őt.

Die Zeit/Szelestey Lajos

 

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK