Ha már így kávézgatunk, beszéljünk kicsit Kínáról, mert fontos – és nem azért, amiért a kormány szokott, ők ugyanis kényszeresen törleszkednek a kínai kormányzathoz. Kényszeresen és értelmetlenül, mert Peking nem bolond és soha nem fog nekünk olyan hosszú lejáratú kölcsönt adni, amit úgysem lennénk képesek visszafizetni.
Ezért is mondom: a kormány csak törleszkedik, mint a macska, ha bele akar enni a reggelinkbe.
De hiába teszi, különben is, a nagy Kínának most van nálunk sokkal komolyabb, fontosabb dolga, azzal foglalkozik – az állampolgári pontrendszer. Ez a borzalom párszor már bejárta a magyar sajtót, csak a jelek szerint nem mindenki érti, miről van szó, aki meg igen, már keresi is az űrhajót, amivel elmeneküljön a Föld bolygóról. Ha az teljesen megvalósul, maga lesz a földi pokol, minden túlzás nélkül. A totálisnál totálisabb állam, a tökéletes zsarnokság, ami már mentes az emberi hibáktól – hiszen nem is ember gyakorolja, hanem mesterséges intelligencia.
Az egész még 2014. jánius 14-én kezdődött. Akkor a Kínai Államtanács egy meglehetősen baljós dokumentumot adott ki „Tervezet a szociális hitelrendszer kialakítására” címmel. A száraz nyelvezetű dokumentum egy társadalmi kísérletet vázolt fel, mely Xi Jinping (Hszi Csinping), a kínai Kommunista Párt főtitkárának terveit valósítja meg, aki az „aki egyszer megbízhatatlan, korlátozható” („once untrustworthy, always restricted”) elvet vallva adta ki az utasítást a szociális hitelrendszer (Social Credit System, 社会信用体 shèhuì xìnyòng tǐxì) kialakítására.
Ha kiadta, akkor kiadta. Akkor azt ki is alakítják, pláne a tavalyi pártkongresszus után, mikor Hszi Csinpinget élethosszig tartó teljhatalommal ruházták fel, de már korábban is dolgoztak a projekten.
Pekingben már működik
Kínában meglehetősen komolyan veszik a pártvezetés utasításai, ugyanis az a hosszú élet egyik titka.
A másik a ginzenggyökér, de az nem biztos. Ez biztos.
Rendben, tudjuk, hogy Sanghajban már bevezették ezt a rendszert két éve, kísérleti jelleggel, pár napja bevezették a huszonkétmilliós Pekingben is, sőt, az Alibaba is részt vett a fejlesztésében, hívják hitelrendszernek, pontrendszernek, kreditrendszernek – de mi ez?
Ez egy olyan figyelőhálózat, ami elől nincs menekvés
Elvileg csak a felvett hiteleket és folyó pénzügyeket bonyolítaná, ám a gyakorlatban mindent befolyásol, az étkezéstől a közlekedésig. És sárba tiporja az alapvető emberi jogokat.
Mi történik azzal, aki belép ebbe, mit ellenőriznek ebben a rendszerben?
Ellenőrzik a hiteltörténetet, vagyis azt, hogy rendben fizeti-e a kliens a számláit, van-e elmaradása – ez még nem baj. Ellenőrzik a teljesítési szokásait is, időben teljesíti-e a szerződéseiben vállaltakat vagy késni szokott? Jönnek a személyes adatok. Van-e lakcíme, telefonszáma, mobilja, internet-előfizetése. Hát, ez már kezd kicsit necces lenni, de ez még semmiség, most jön a feketeleves: ellenőrzik a viselkedési szokásait.
Hol vásárol, mit vásárol, kitől és menyit? Ide tartozik a fejlesztésben résztvevő Alibaba online áruház példája a pontrendszerre: „Ha valaki napi tíz órát játékkal tölt, az nem tekinthető értékes embernek. Ellenben ha valaki pelenkát vásárol, jó eséllyel szülő, és felelősségteljes ember.” Sőt, itt tartják nyilván a közlekedési kihágásokat és az esetleges törvénysértéseket is! Az utolsó pont a legborzalmasabb. Ellenőrzik, nyilvántartják és értékelik az ügyfél személyes kapcsolatait is.
Ha olyan emberekkel tart valaki kapcsolatot, akik kritikusan állnak a rendszerhez (vö. rendszerellenes elemek), vagy például a kollektív elhallgatás sorsára jutott Tiananmen téri eseményekről posztolnak, nos ők komoly pontlevonásokra számíthatnak.
A rendszer jutalmaz és büntet, pontszám alapján
A pontozás 350-től 950-ig terjed. Vannak jutalmak, például kölcsönök, kedvezmények, a schengeni vízum gyorsított megadása (erről az Uniót nem nagyon kérdezték meg), és bizony vannak büntetések is. Az első rögtön az, hogy az ügyfél nem vásárolhat business-class repülőjegyet, ha nem javul a magatartása, akkor később már semmiféle repülőjegyet, aztán már vasúti jegyet sem. Utána kizárják őt és családtagjait a magániskolákból és az egyetemekről, megtiltják, hogy magas presztízsű (magyarul: jól fizetett) munkahelyen alkalmazzák, lassítják az internet-kapcsolatát, kizárják a hotelekből, aztán már az éttermekben sem szolgálhatják ki, végül pedig felkerül a „rossz állampolgárok” nyilvános listájára.
Ami körülbelül azonos a lassú, kínos éhen pusztulással. Esetleg a munkatáborral.
Sanghaj és Peking már részt vesz a rendszerben, de 2020-ra Kína minden polgára be kell lépjen, kötelező jelleggel. Annyira sikeresen működik, hogy már most, Sanghajban kilencmillió embernek tilos repülőjegyet venni, hárommilliót a vasúttól is eltiltottak.
És ez az elvben banki-pénzügyi-kommunikációs hálózat össze van kötve a térfigyelő kamerákkal is!
Ha a kínai ember kimegy az utcára, jobban teszi, ha betartja a közlekedési szabályokat, mert hét rossz következhet egy kis úton való átszaladgálásból. A rendszer elemzi a térfigyelő kamerák felvételeit, arcfelismerésre is képes és ha valaki mondjuk közlekedési kihágást követ el, a fényképe megjelenik a környék óriáskijelzőin, mint egy szégyenfalon.
A rendszer akkor is a pokoli, mikor rosszul működik
Lám, mi történt Dong Minzhuval is, Ningpóban.
Dong Mingzhu egy klímaberendezéseket gyártó nagyvállalat elnöke és menedzsere. A menedzsert a Forbes magazin tavaly a száz vezető kínai üzletasszony között az első helyre sorolta. A ningpói szégyenfalra – állítólag tilosban ment volna át az úton, holott ő akkor épp egészen más városban tartózkodott – úgy került, hogy a zebrán egy olyan busz haladt át, amelynek az oldalán egy reklámban az ő fotója szerepelt és ezt a fotót ismerte fel a zseniális technika. A rendőrség bocsánatot kért, hiába, elvtársak, vannak még hibák – és tovább fejlesztik a rendszert, mely, mint láthatjuk, távolról sem tökéletes.
Egyszóval, ebben nem csak az a pokoli, mikor működik, hanem az is, mikor nem.
Attól nem tartanék, hogy a mi magyar vezéreink eltanulnák ezt a rendszert gyakori kínai látogatásaik során, és megpróbálnák bevezetni nálunk is, mert ehhez bizony pénz kell, méghozzá rengeteg, és a kínai elvtársak erre sem adnának. A Budapest-Belgrád vasútvonal építése is azért akadt el, mert úgy gondolták: ők adják a munkaerőt, a technikát, az építőanyagokat és mi adjuk a vonal területét, meg a szállást, ellátást a dolgozóknak, jó pénzért. Mi meg másképp gondoltuk. Konkrétan úgy, hogy ők fizessenek a felsoroltakért is, meg fizessék ki nekünk is az elvégzett munkát, amit ők végeznek. A tárgyalások kissé elakadtak ezáltal. Nyugodjunk bele: ezt a kormányzatot Peking nem tekinti üzleti partnernek.
Nálunk érdekes következményei lennének…
De ha mégis, mégis, amúgy magyarosan lenyúlnánk az ötletet, és elkezdenénk arcfelismerővel monitorozni egyelőre csak a térfigyelő kamerák felvételeit, akkor mi lenne?
Annak nagyon érdekes következményei lennének, főleg a mi óriásplakátos világunkban…
A Baross téren, mely nem kissé forgalmas közlekedési csomópont, a legközelebbi akármilyen kampány alatt napi negyvenkétezer automatikus feljelentés születne az áthaladó buszok miatt Soros György ellen.
És akkor még nem gondoltunk a 2022-es választási kampányra, melynek során párt- és állami vezetőink is feltűnnének a buszokon meg a plakátokon.
Szóval, nem való még az arcfelismerés a pesti utcára, amondó vagyok.
Ezt a rendszert még a kínaiaknak is sikerült eltolni, hát még mi mire lennénk képesek vele!
Egyelőre ennyit Kínáról – kávé mellé.
