Kezdőlap Világ Fontos Oldal 271

Fontos

A világtörténelem első fotója egy fekete lyukról

FüHü
-
0
A világtörténelem első fotója egy fekete lyukról

Öt sajtótájékoztatón jelentették be világszerte, hogy az Eseményhorizont Teleszkópnak (EHT) sikerült elkészítenie az első közvetlen felvételt egy fekete lyukról. Ezzel sikerült bebizonyítani, hogy a fekete lyukak nemcsak az elméletekben, hanem a valóságban is léteznek.

Az EHT nyolc földi rádióteleszkóp nemzetközi együttműködésben üzemeltetett hálózata, amely lényegében egy bolygóméretű virtuális teleszkóp.

A kép a Virgo galaxishalmaz centrumát uraló M87 galaxis központját alkotó fekete lyukról készült, amely 55 millió fényévre van tőlünk, tömege pedig a Napénak 6,5 milliárdszorosa.

Sheperd S. Doeleman, az EHT projekt igazgatója hangsúlyozta, hogy a hatalmas tudományos előrelépés egy kétszáznál is több kutatóból álló csapat munkájának eredménye.

A képen jól látszik a fekete lyuk eseményhorizontja: ez az a határ, amit a fekete lyukból elinduló fény már nem tud átlépni. A hatalmas tömegű fekete lyukak gravitációs vonzása hozzájuk közeledve egyre erősebbé válik, végül már a fényt is csapdába ejtik. Mivel Einstein általános relativitáselmélete szerint a fénynél semmi sem lehet gyorsabb, a térnek ebből a részéből nincs menekvés az anyag számára.

Mivel a galaxisok és a közepükön lévő szupermasszív fekete lyukak együtt fejlődtek,  tanulmányozásuk segíthet jobban megérteni az univerzumot.

Történetem – Zuzana Čaputová

FüHü
-
0
Történetem – Zuzana Čaputová

Ha valaki csodálkozna a szlovák elnökválasztáson fölényes győzelmet arató Čaputová eredményén… Magyar nyelven is közzétett „Történetem” című bemutatkozását változtatás nélkül közöljük. Végigolvasva rögtön konstatáhatjuk: nincs min csodálkozni!

„Ki ne tapasztalta volna meg az igazságtalanságot és a hatalom arroganciáját? Lépten nyomon szembesülünk ezekkel a jelenségekkel a hivatalokban, bíróságokon vagy a kórházakban. A politikában még ennél is szembetűnőbb. Már-már megszoktuk. Mintha ez lenne a dolgok rendje. Pedig nem az. És ezért változásra van szükség.

Szakmai életem jelentős részét az igazságosság érvényre juttatásának és a gyengébbek megsegítésének szenteltem.

  • Egyetemistaként olyan projekteket kezdeményeztem, amelyek szociálisan hátrányos helyzetű csoportoknak, illetve a bántalmazott gyerekeknek nyújtottak segítséget.
  • Ügyvédként azoknak az oldalán álltam, akiknek sem kapcsolati hálója, sem anyagi lehetősége nem volt harcolni a jogaiért.
  • Civil aktivistaként a közösségi érdekeket védelmeztem a politikai pártok, vagy a vállalkozói csoportok érdekeivel szemben.
  • Elnöknőként minden erőmet és az elnöki tisztség minden tekintélyét arra fogom fordítani, hogy senkinek se kelljen többé az igazságtalansággal és a hatalom arroganciájával szembesülnie.

Programom

Olyan államfő szeretnék lenni, aki helyreállítja a közélet iránti bizalmat, mert manapság Szlovákiában már azt sem tudjuk, mi fán terem a bizalom. Nem bízunk a politikusok szavában, nem hisszük, hogy őszintén és jó szándékkal teszik a dolgukat. Nem bízunk a rendőrségben és a bíróságban, hogy biztosítani tudják az igazságosság érvényeslését és a törvény előtti egyenlőséget. Lassan már egymásban sem bízunk. A társadalom szövete felfeslik, távolodik egymástól a város és a vidék, a gazdag és a szegény országrész, a fiatalok és az idősek. Mintha szertefoszlottak volna azok az értékek és célok, amelyek mindannyiunkat egyesítenek és amelyekért mindnyájan lelkesedhetünk.

Azért veszem át az elnöki hivatalt, hogy visszahozzam a társadalmunkba a bizalmat. Szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy a politikát újra közszolgálatnak tekintsük. Szeretném visszaadni azoknak az értékeknek az erejét és tartalmát, amelyek mindannyiunkat egyesítenek: az igazságosságnak, az emberi méltóság védelmének és a demokratikus Európához való civilizációs tartozásnak. Ezeknek az értékeknek szeretnék érvényt szerezni az alkotmány adta hatáskörömet kihasználva. Ahol pedig véget ér az elnöki hatásköröm, ott személyes példát akarok mutatni. És ahol már példát sem tudok mutatni, ott rámutatok az igazságtalanságra.

Ennek szellemében három témának fogok kiemelt figyelmet szentelni: ezeket tartom a legfontosabbnak, mert ezek nagy mértékben hozzájárultak egyéni sorsom és szakmai pályafutásom alakulásához.

Igazságosság mindenki számára

Szlovákiából eltűnt az igazságosság. Ezt ügyvédként egészen közelről megtapasztaltam. A nagy ügyek, amelyekre a média is figyelmet szán, csupán a jéghegy csúcsa. A csúcs alatt annak a számtalan embernek a félrecsúszott sorsa található, akik áldozatként nem jutothattak hozzá az igazságszolgáltatáshoz, mert nem volt meg hozzá a kellő kapcsolatrendszerük, befolyásuk vagy vagyonuk. És gyakran előfordul az is, hogy túl későn szolgáltatják az elvárt igazságot.

Mert Szlovákiában az igazságosságot más-más mércével mérik attól függően ki részesül benne. A hatalmon lévők gyakran kivételezett helyzetet éveznek. Számos korrupciós és büntetőjogi ügyben bebizonyosodott, hogy a politikusokra más szabályok vonatkoznak. Az ő esetükben elmarad a felelősségre vonás, miközben a hétköznapi emberektől az állam keményen megköveteli a szabályok betartását. Csakhogy az igazságosság egyenlőtlen eloszlása romboló hatással van a társadalomra, ugyanis megerősíti az emberekben azt a meggyőződést, hogy ha a politikusoknak nem kell betartaniuk a szabályokat, akkor nekünk sem kell.

Elnöknőként minden befolyásomat latba vetem azért, hogy a rendőrségen, ügyészségen és a bíróságokon azonnali és rendszerszintű változások induljanak el. Meggyőződésem, hogy a rendvédelmi szerveknek független intézményként kell működniük, ellen kell állniuk a politikai befolyásnak, élükön szakembernek, nem pedig a belügyminiszter lakájának kell állnia. Az ügyészséget és a bíróságokat társadalmi ellenőrzés alá kell vonni. Számos bátor ügyészt ismerek, aki a fojtogató légkör ellenére becsületesen és lelkiismeretesen végzi a munkáját. Azt akarom, hogy Szlovákiának modern ügyészsége legyen, ahol ezek a szakemberek esélyt kapnak a szakmai kiteljesedésre. A bíróságnak is mélyreható változáson kell átesnie. A bíróságoknak szakosodniuk kellene a jog egyes területeinek megfelelően, minek következtében lerövidülnének a bírósági eljárások. Elnöki hatáskörömbe tartozik majd a bírók és alkotmánybírók kinevezése, s ehhez a feladathoz az ügyet megillető komolysággal szeretnék hozzáállni. Meggyőződésem ugyanis, hogy a szakmai felkészültségen túl az erkölcsi fedhetetlenségnek is a kiválasztás szempontjává kell válnia.

Méltóságot az idősebbeknek

Sorsfordító technológiai változások korát éljük. A fiatalok előtt ez egyre több lehetőséget tár fel, az idősebbek viszont gyakran szorongással fogadják az újdonságokat. A szüleim generációjára gondolok, mely akotó évei javát egy elnyomó rendszerben élte le, ma pedig a társadalmi lét peremére szorultak. Vajon képesek vagyunk-e méltóságteljes időskort biztosítani nekik? Lesz, aki törődik majd velük? Az emberi méltóság ugyanis egyike azon értékeknek, amelyeket lehetetlen csupán a nyugdíj összegével mérni.

Szlovákiában ma gyakorlatilag hiányoznak a hosszútávú idősgondozási szolgáltatások. A környező országokhoz képest is kevés az öregek otthona, a meglévőkben pedig szűkében vannak a férőhelyeknek, a szakképzett alkalmazottak száma csekély, fizetésük nem versenyképes. Nem csoda hát, hogy szociális gondozók tízezrei távoznak Szlovákiából. A rendszeres és hosszan tartó gondozói szolgálat működését ezernyi adminisztratív akadály gáncsolja. Ennek következtében növekszik a várakozási idő. és egyre nehezebb megteremteni az emberi méltóságnak megfelelő életkörülményeket. Ennek a problémának a megoldása egyre sürgetőbb, mivel uniós viszonylatban Szlovákia a harmadik helyen áll a lakossága idősödésének tekintetében.

Államelnökként kiállok amellett, hogy az időseknek nyújtott szolgáltatások gyökeresen megjavuljanak. Az eszményi állapot az lenne, ha minél kevesebb rászoruló kerülne az intézményi ellátás rendszerébe, és a lehető legtöbben részesüljenek otthoni gondozásban, illetve kerüljenek kisebb intézményekbe. Ehhez meg kell teremtenünk a rugalmas jogi környezetet, és anyagilag is motiválni kell a rendszerben dolgozókat. Mindenképp latba vetem elnöki befolyásomat a kormánynál és a megyei önkormányzatoknál annak érdekében, hogy növeljék a gondozói szolgáltatások költségvetését, különös tekintettel az alkalmazottak fizetésére. Fontosnak tartom azt is, hogy egyszerűsítsük a gondozottak szociális-, és egészségügyi felülvizsgálati rendszerét: újonnan az államnak a szociális-, és az egészségügyi ellátást oszthatatlan egésznek kell majd vennie. Szlovákiának, helyzetéből adódóan, sokkal nagyobb mértékben kell támaszkodnia az innovatív megoldásokra, mint például a speciális karkötő általánossá bevezetése, a belső berendezés változtatásán keresztül az önkéntességben rejlő erőforrások jobb kihasználása. Azt akarom, hogy az összes elérhető eszközt és forrást kihasználjuk ahhoz, hogy a nőknek és férfiaknak egyaránt méltóságteljes és szép életet biztosítsunk az utolsó pillanatokig.

Ha azt akarjuk, hogy országunk minden nő és férfi polgára méltóságát megőrizve teljes életet éljen a legutolsó pillanatig, ahhoz minden rendelkezésre álló eszközt be kell vetnünk és az összes rendelkezésre álló forrást mozgósítanunk kell – elnöknőkét eltökélt szándékom mindent megtenni ennek érdekében.

Környezetvédelem

A természet napjainkban tapasztalható kíméletlen kizsákmányolása nem csak a mi egészségünkre jelent veszélyt, de a jövő generációkat is fenyegeti. Szlovákia gazdagságának egyik legfontosabb pillére a természet: az élettel teli erdők, a tiszta folyók és felszín alatti vizek, amelyek az ivóvizet biztosítják nekünk, valamint a termőföld, amely munkát és élelmet ad az embereknek. Ezt a kincset ma módszeresen pusztítjuk, gyakran törvénytelenül és közvetlenül veszélyeztetve az emberek egészségét. Ezt személyesen is megtapasztaltam, amikor a bazini hulladéklerakó ügyén dolgoztam, de sok más esetben is, amikor a lakosság és a környezeti értékek érdekeit képviseltem. Ezekből a tapasztalatokból született meg az a meggyőződésem, hogy a környezetvédelem többé nem lehet mellékes téma a politikában. Arról van ugyanis szó, milyen levegőt lélegzünk, milyen vizet iszunk és milyen élelmiszert eszünk.

Az erdeinket fenyegeti a legnagyobb veszély. Az eddigi kormányok lehetővé tették a tömeges, gyakran törvénytelen fakitermelést, amelyből szűk vállalkozói kör profitált. A gátlástalan erdőirtás már számos ritka ökoszisztémát felbomlasztott, s a nemzeti parkjaink sem kerülték el a végzetüket. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy az erdőfelület csökkenésével növekszik az árvízveszély is. Az erdőirtás mellett komoly gondot jelent a vízforrások veszélyeztetettsége. Nem csupán a régi környezetszennyezési teher fenyegeti őket, hanem a veszélyes növényvédőszerek beszivárgása is, és elsősorban az a nagy mennyiségű hulladék, amelyet egyes cégek és emberek a vízbe engednek. Saját tapasztalatból tudom, hogy az állami szervek gyakran nagyon fél szívvel, sőt, közönyösen kezelik az efféle eseteket.

Elnöknőként mindent megteszek azért, hogy megálljt parancsoljunk a természeti értékeink pusztításának. Kezdeményezni fogom azt, hogy az ökológiailag legértékesebb területeink legalább öt százaléka maradjon meg beavatkozás nélküli övezetnek. Ez a mai nemzeti parkok és nemzeti természetvédelmi területek hetvenöt százalékára is vonatkozik. Szintúgy követelni fogom, hogy Szlovákia határozott és keményen lépéseket tegyen a hulladékmennyiség növekedésének megfékezésére, és hogy szigorúbb szabályozást vezessen be a potenciálisan veszélyes hulladéklerakókra vonatkozóan. Elnöki hivatalom támogatni fogja az összes olyan tervet, amely korlátozni igyekszik a műanyagok használatát, illetve kiáll a kötelező betétdíj bevezetése melett, valamint mellé áll minden olyan kezdeményezésnek, mely a körkörös gazdaság irányába mutat. Ez viszont már mindannyiunk közös felelőssége. Meg kell változtatnunk a gondolkodásmódunkat. Elnöknőként igyekszem jó példával elől járni, és minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy ez a változás bekövetkezzen, mielőtt túl késő lesz.”

Kurz kancellár átveszi a titkosszolgálat irányítását

Polonius
-
0
Kurz kancellár átveszi a titkosszolgálat irányítását

Az osztrák titkosszolgálatot, a BVT-t, melyet a belügyminiszter felügyelt, kizárták egy időre a nyugati titkosszolgálatok információs rendszeréből, mert attól tartottak, hogy információkat ad át Moszkvának.

A Club de Berne a nyugati titkosszolgálati vezetők klubja: ide tartoznak az EU tagállamai plusz Norvégia és Svájc. Minthogy a BVT tagságát felfüggesztették, ezért az osztrák titkosszolgálat „nem vette észre” Brandon Tarrant szélsőjobboldali aktivista látogatását Ausztriában. A Der Standard című lap fényképes riportot közölt arról, hogy a terrorista az új zélandi támadás előtt négy napot Ausztriában töltött. Az ausztrál Brandon Tarrant Christchurch városában két mecset ellen intézett támadást: ötven embert megölt és sokat megsebesített. Nagy hatással voltak rá az európai szélsőjobboldal eszméi, példaképe az a norvég Breivik volt, aki a szociáldemokraták ifjúsági táborára támadt rá és több tucat embert megölt.

Ausztriában a belügyminiszter irányítja a titkosszolgálatot, ez jelenleg azt jelenti, hogy a Szabadságpárt kezében van éppúgy mint a külügyminisztérium Bécsben. Putyin elnök táncolt Karin Kneissl külügyminiszter asszonnyal annak esküvőjén. Ennek előzménye az, hogy Putyin pártja barátsági és együttműködési egyezményt kötött a szélsőjobboldali Szabadságpárttal. Ennek eredményeképp a Szabadságpárt ahhoz a kisebbséghez tartozott, mely Európában nem ítélte el a Krím félsziget orosz annektálását. Ausztria nem utasított ki egyetlen orosz diplomatát sem a Szkripal ügyben. Nagy Britannia kérésére minden NATO tagállam kiutasított orosz diplomatákat tiltakozásul amiatt, hogy az orosz titkosszolgálat megpróbálta meggyilkolni híres árulóját Nagy Britanniában. Bécsben arra hivatkoztak: Ausztria nem tagja a NATO-nak…

Kurz kancellár mindezek figyelembevételével döntött úgy, hogy kézbe veszi a titkosszolgálat irányítását. Ily módon megszűnt Ausztria felfüggesztése a Club de Berne titkosszolgálati klubban, ahol fontos információk cserélnek gazdát. Kurz kancellár együtt kormányoz Bécsben a szélsőjobboldali Szabadságpárttal, de európai politikáját a Néppárt keretei között képzeli el. Az Európai Néppárt pedig a baloldallal, a liberálisokkal és a zöldekkel kíván együttműködni nem pedig a szélsőjobboldallal. Matteo Salvini olasz belügyminiszter szervezi a szélsőjobboldali pártok európai szövetségét: az osztrák Szabadságpárt ugyan nem ment el Milánóba az alakuló kongresszusra, de később jelezte: csatlakozni kíván. Matteo Salvini karrierjét is Putyin egyengette, Oroszország árnya tehát ott lebeg a szélsőjobboldali pártszövetség felett. Mindez nemcsak a Club de Berne titkosszolgálati főnökeit aggasztja…

FAZ: Nem elég fényesek a jobbos szelek

FüHü
-
0
FAZ: Nem elég fényesek a jobbos szelek

Matteo Salvini az európai választás után a német AfD-vel közösen meg akarja alakítani az Európai Parlamentben a jobboldali populisták új frakcióját, de egyelőre hiányzik ehhez a elégséges támogatás.

  • Salvini a májusi választások megnyerésért tűzte célként
  • Európa megmentése és a teljes foglalkoztatottság víziója az elsődleges győzelmük után
  • Jörg Meuthen, az AfD EP-lépviselője: bejelentette egy EANP elnevezésű frakció megalakítását(Bárminek is a rövidítése ez.)
  • Május 18.-án nagy kampányzárót tartanak, ahol már számítanak a többi szélsőjobbos pártra is

A Ligán kívül három párt vett részt a milánói találkozón: az AfD mellett egy finn és egy dán szervezet. Matteo nem csak azért legfajsúlyosabb személyiség közöttük, mert a jelentős Olaszország miniszterelnök-helyettese és belügyminisztere, hanem azért is, mert ő mintegy az összes európai „szuverenista” csúcsjelöltje. Salvini ugyan beismerte, hogy a nacionalista mozgalmak között számos nézeteltérés és eltérő geostratégiai felfogás létezik, de úgy vélte, hogy ezeket elsimítja az „identitás és a hagyományok kérdésében vallott nézeteik, így mégis egymásra találhatnak egy »nacionalista internacionáléban«”.

Salvini Milánóban kifejezetten a májusi választásokon aratandó győzelmet nevezte meg célként, vagyis azt, hogy az „új európai állam megvalósításához” megszerezzék a mandátumok többségét. Ezek nagy szavak, és – legalábbis az ő szempontjából – túlzóan derűlátó feltételezések, de Salvini nem szokott a részletekkel foglalkozni. Kifejtette: a jelenlegi Európa rémálom, amelyet a tagállamokra és népeikre a brüsszeli bürokraták vezérlés és egyenlősdire irányuló hatalmi őrület, valamint a pénzügyi óriások kapzsisága szülte.

A megújított Európa alapjaként Salvini a maastrichti szerződést nevezte meg, amely „végső soron célként megjelölte a teljes foglalkoztatottságot”. Milánóban Salvini szerint az „Európa megmentését” célzó misszió vette kezdetét, egy olyan Európa felépítése, amely meghozza „a nemzetek biztonságát, a terrorizmus elleni harcot, a jól fizetett állásokat és a gyermekeink jobb jövőjét”.

Ennél konkrétabban szólt Jörg Meuthen, az AfD EP-lépviselője: bejelentette egy EANP elnevezésű frakció megalakítását. A rövidítés pontos tartalma egyelőre homályban maradt, de Meuthen Emberek és Nemzetek Európai Szövetségéről beszélt. Angolul „People and Nations”, vagyis lehet Népek és Nemzetek is, amint Meuthen a Twitteren írta. Mindenesetre az EANP az EP „minden szabadságpárti, konzervatív és hazafias erejének” ernyőszervezete kíván lenni, amely Meuthen szerint nem látja szívesen „a szocialistákat, a kommunistákat, az ökofasisztákat és a szélsőségeseket”. Jelenleg az Európai Parlamentben a legszélesebb értelemben vett nemzeti konzervatív pártok három kisebb frakcióban vannak jelen, és Orbán Viktor pártja egyenesen az EPP tagja. Mind Salvini, mind Meuthen azt reméli, hogy az egyelőre elég kicsi milánói ernyő alatt a megjelenteken kívül mások is csatlakoznak. Őket nem említették név szerint, de mindenki számára világos, hogy kikről van szó: Le Pen francia, Kaczyński lengyel és Orbán Viktor magyar pártjáról, az Osztrák Szabadságpártról, valamint több hollandiai, belgiumi, spanyol, cseh és szlovák pártról. Csakhogy ők Milánóban nem jelentek meg, meglehet, hogy csak egyelőre. A jelenlévők meghívták a lehetséges partnereket, elítélték a multikulti ideológiát, a szabályozatlan migrációt, óvtak a Merkel és Macron tervei szerinti centralizált európai államtól, és felszólítottak az európai kulturális örökség védelmére. Az összejövetel Salvini és egyben Olaszország európai választási kampányának nyitánya volt, és a résztvevők azt tervezik, hogy a választás időpontja előtt még további közös lépéseket tesznek majd. Ugyanakkor az új szövetség nem kíván hivatalosan csúcsjelöltet állítani. Végül Salvini bejelentette: május 18-án nagy kampányzárót rendez, és azt reméli, hogy ezen jóval több potenciális szövetséges vesz majd részt, köztük nagy nevek is.
(A cikk még nem olvasható a neten.)

Félárbocon az új európai jobb-szövetség zászlója: hová tart Orbán?

Bak Mihály
-
0
Félárbocon az új európai jobb-szövetség zászlója: hová tart Orbán?

Nem volt tolongás hétfőn a Matteo Salvini-féle új európai „szuverenista szövetség” zászlóbontásán. Se Orbán, se Le Pen nem volt ott, és a nagy összeborulást több törésvonal szabdalja, mint ahány a közös vonás.

Egyetlen nagy név se vonult fel hétfőn Milánóban az európai szélsőjobb soraiból, noha Matteo Salvini, a Liga (korábban Északi Liga) vezetője, belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes hírek szerint jó húsz vezetőt várt. Nem volt ott Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés (más fordításban Nemzeti Gyűlés, korábban Nemzeti Front) elnöke, Jaroslaw Kaczynski, a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) első embere, és Orbán Viktor se – őt végül meg se hívta Salvini.

Mellékszereplők a színpadon

Orbán nyíltan szimpatizál a Salvini-párttal és annak vezetőjével, tavaly augusztus végén ugyancsak Milánóban kétoldalú találkozóra is elment hozzá, de már akkor kiderült, hogy

alapvető kérdésben csak részben értenek egyet.

Erről később.

Salvini Népek és Nemzetek Európai Szövetsége (EAPN) néven hirdetett új politikai formációt. Ennek jelmondata „A józan ész Európájáért”. A zászlóbontáson jobbadán másod-harmadvonalbeli pártok és politikusok tették tiszteletüket: Jörg Meuthen, az Alternatíva Németországért (AfD) európai parlamenti listavezetője, Anders Primdahl Vistisen, a Dán Néppárt (DF) EP-képviselője, és Olli Kotro, az Európai Parlamentbe most belépni készülő Finnek Pártjának (FP) jelöltje.

A híradások szerint nem írtak alá semmi olyan dokumentumot, amely egy későbbi nagy európai pártcsalád alapja lehetne. Pedig Salvini és a többiek ambíciója ez. Vágyaik szerint akár 150 főre is duzzadhat a politikai fősodorral szemben álló erők szövetsége; az előzetes becslések szerint ennek nagyjából a fele a realitás, de ki tudja, mi lesz a május 23-26. között megtartandó EP-választáson.

Orbán távolmaradása érthető: az Európai Néppártban (EPP) tagsága felfüggesztésével a partvonal felé tartó Fidesz részéről a kizárással egyenértékű lett volna Orbán részvétele. Ha mégis ez lesz a vége, Orbán bizonyosan az EAPN-nel fogja keresni az együttműködést.

De kik vannak most az EP-ben a centrumtól jobb felé? Akiket Salvini egy táborba terelne az EAPN ernyője alatt.

Közhelyek egy csokorban

Túl sokat nem tudhatott meg a közvélemény az EAPN-ről, ahogyan Salvini nevezte, a „szuverenista szövetségről”. Arról beszélt az olasz vezető – aki egyértelműen magát nyilvánította az új erő vezetőjének -, hogy „Európának csak akkor van értelme, ha elismeri az identitást”, a Liga és szövetségesei „meg akarják menteni Európát”, az európai népeket helyezve az EU kormányzásába. Aztán azt, hogy olyan politikai család született, amely

a munkát, családot, biztonságot, környezetvédelmet és a fiatalokat helyezi középpontba.

És bár pártjaik között vannak különbségek, de mindegyik az identitásra építi politikáját. A közös értékek közt említette Salvini a határok védelmét, valamint a terrorizmussal szembeni küzdelmet.

Az olasz politikus reméli, hogy a születendő új európai politikai családhoz csatlakozik az Orbán Viktor vezette Fidesz és a spanyol Santiago Abascal vezette (erősen szélsőjobboldali) Vox is.

Jörg Meuthen arról beszélt, hogy radikális változtatásokra készülnek az EU-ban, egyebek közt a tagállamok hatalmának „visszaszolgáltatásával” és az illegális migráció nullára csökkentésével. Minden „konzervatív, patrióta erő” csatlakozását várják. Elhangzott még az Európát elpusztítani akaró „multikulturális ideológia” elutasítása.

Háromból egyet

Salvini tervének valóra válásához három jelenlegi EP-frakciót kellene egybegyúrni az EAPN-ben.

A legnagyobb tömörülés ezek közt az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR), amely a klasszikus euroszkeptikus pártok csoportja. Nem célja akár az EU szétverése is, csak az előrehaladó integrációt ellenzik. Ide tartoznak mindenek előtt a brit konzervatívok, akik most éppen a Brexittel küszködnek. Ha az ország kilép az EU-ból, az az ECR meggyengülését eredményezné: a csaknem 20 tory kiválása a frakció negyedét vinné el. Az ECR-ben ül a PiS, a flamand nacionalista pár és a Svéd Demokraták is az ismertebbek közül.

A második legnagyobb pártcsoport a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD), ami igazi vegyes felvágott. Ide kerültek öt éve a ma már a német nácik jó részét összesöprűző AfD, a Brexitet otthon „kitaláló” brit UKIP, valamint a Salvinivel együtt kormányzó, populista, de inkább balszéli 5 Csillag Mozgalom (M5S). Ha mennek a britek, az a frakció létszámának csaknem megfeleződését is eredményezhetné, bár nem tudni, az AfD hogyan szerepel május végén, az M5S odahaza jelentős térvesztést szenvedett el a Liga javára.

A legkisebb a Nemzetek és Szabadság Európája (ENF). Itt találjuk az AfD-hez képest kóristalányok gyülekezetét, a nácizmustól nehezen szabadulni képes osztrák Szabadságpártot (FPÖ), Salvini Ligáját, Le Pen pártját és a holland PVV-t, Geert Wilders alakulatát. Közülük a Liga képviselőinek megtöbbszöröződése várható.

A fújj, Brüsszelen kívül mi van még?

Tehát ebből a háromból kellene lehetőleg egyetlen tömörülést összeácsolni, ha ütőképes és megkerülhetetlen erőt akarnak felmutatni. Ennek első feltétele az EP szabálya alapján a legkevesebb 25 képviselő, ami sima ügy. Emellett azonban az EU tagországainak legalább egynegyedét kell képviselniük, ami szintén nem megugorhatatlanul magas léc. Csakhogy olyan célokat és politikai törekvéseket kellene egységbe ragasztani, ami most kétségesnek tűnik.

De mindenek előtt a személyi ambíciókkal kellene kezdeni valamit. Salvini most „Európa erős emberének” láttatja magát (ahogyan Orbán is), és jelenlegi EP-mandátumainak mintegy négyszeresével (20-25) annak is fog tűnni azon a térfélen. Csakhogy Le Pennek is lehet 15 és 20 közti embere, nem kevesebb vezéri hajlammal. Ráadásul az olasz gazdaság (ismét) pengeélen táncol, túl nagy tétet nem érdemes feltenni arra, hogy jövőre is a Liga-M5S-koalíció vezeti az országot.

Tegyük a tárgylemezre ezt a halmot, hogy előtűnjenek a mélyebb megosztó árkok. S kiderül, csupán ünnepélyes semmitmondás volt-e a hétfői pár mondat az EAPN csak szavakban megalakulásakor.

Az oroszok

Az ECR – amellett tehát, hogy nem feltétlenül vállalná az EU szétrúgását – pártjai jellemzően sanda szemmel nézik Putyin felforgató politikáját, a lengyel PiS oroszellenessége legendás. Ezzel szemben köztudott, hogy Le Pen pártja legalább egyszer nagyobb összeget kapott Moszkvából, és ugyanez a gyanú támadt nemrégiben a Ligával szemben is. Orbán rendszerének vonzalmát pedig sehol se kell bemutatni a kontinensen. S most a szintén az orosz propagandából merítő AfD egyik Bundestag-képviselőjéről derült ki, hogy teljes egészében Putyin bukszájában van, annyira, hogy egyenesen saját emberüknek tekintik őt a törvényhozásban.

Képzelhetjük, mekkora egység lenne az egybeterelt EAPN-ben, amikor az orosz-ukrán-helyzet, a Moszkva elleni gazdasági büntetőintézkedések meghosszabbítása kerül az EP napirendjére. Vagy ha – gondolkodjunk előre – az, hogy egyes gyanús orosz intézmények teljes diplomáciai mentességet kaptak valamely uniós tagállamban.

A „migránsok”, de hogyan?

Nyilvánvaló, hogy a „migráns”-ügy a legerősebb kovásza az új szövetségnek. Ebben legfeljebb egyetlen, de annál jelentősebb nézeteltérés lehet belül. Mégpedig az, hogy ugyan senki se jöjjön Európába, csakhogy éppen a most európai pártvezérségre törő Salvini nem lankad annak követelésében, hogy a náluk lévő menekültsereg egy részét vegye át a többi tagország. Amiről a barátok a leendő EAPN-ben hallani se akarnak. Amikor tavaly nyár végén Milánóban Orbán arról beszélt a Salvinivel közös sajtótájékoztatón, hogy „nem szétosztani, hanem hazavinni kell a migránsokat”, arra vendéglátója nyilván udvariasságból nem mondott semmit, de

egy csónakban evezve előbb-utóbb ezzel szembe kell nézniük.

Grand Canyon szélességűnek ígérkezik a „szuverenista szövetségben”, amikor eme cél(ok) tettekre váltása kerül napirendre. Például az, hogy a nettó befizető tagok (németek, osztrákok, franciák, hollandok, svédek, finnek, olaszok, belgák) szélsőjobbosai a „nemzetek jogainak visszavétele” alatt nem csak a szabályozások lazítását értik.

A közös költségvetés elosztása

Hanem szinte kivétel nélkül azt is, hogy kevesebb legyen a befizetés a közös kasszába, a pénzt most már „fordítsuk magunkra”, a keleti országoknak pedig lehetőleg egy fillért se adjanak a továbbiakban. Ezek a pártok otthon ezzel kampányolva is gyűjtik maguknak híveiket. Márpedig nyakunkon a 2020 utáni közös költségvetés, ennek előkészítése már idén elkezdődik.

A nemzeti elsőbbségek,

az egymásnak feszülő megannyi „first”

befizetői és kedvezményezetti oldalon egyaránt nem sok jóval kecsegtet a „szuverenisták” tartós egysége iránt.

Arról már nem is beszélve, hogy a saját érdekek előtérbe helyezése nem csak minket, keletieket sújtaná, hanem Salvini hazáját is. A gazdag donorországok szélsőségesei a folyamatosan gyenge olasz gazdaságnak, benne a bankrendszernek se akarnak több mentőpénzt adni, s általában is határozottan elutasítják a déli államok „felelőtlen költekezését”, a laza költségvetési fegyelmet. Ami pedig pont az Öt Csillag-Liga koalíciójának egyik tartópillére a szociális juttatások kiterjesztésének ígéretével és gyakorlatával.

Tehát lehet, hogy júniustól itt próbálja meg „átalakítani” az EU-t Orbán. Az EU GDP-jének kevesebb, mint egy százalékát előállító kis országból, többedik dudásként a csárdában.

A tömeggyilkos elnök – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás
-
0
A tömeggyilkos elnök – Déli kávé Szele Tamással

Feketén kérem ma a kávét, nincs jó kedvem: megtudtam, hogy több ezer ember halt meg annak idején minden különösebb ok nélkül, csak azért, hogy egy alkalmatlan ember politikai hatalomhoz jusson. Ne tessék most kardot rántani: nem Magyarországról beszélek, hanem Romániáról. Hát kiderült, aminek ki kellett derülnie és most már bíróság elé is áll a volt elnök, Ion Iliescu.

Bizony, akármekkora úr volt, annak már vége van: most már felelnie kell a tetteiért. Elkészült a vádirat, amely alapján bíróság elé állítják Ion Iliescu volt államfőt és két bűntársát az 1989-es rendszerváltás perében – jelentette be hétfő délelőtt Augustin Lazăr, Románia legfőbb ügyésze. Sőt, a nyomozati anyagot a katonai ügyészi részleg át is küldte a bírói testület elé, itt már mindenképpen per lesz, felelősségre vonás lesz. Akkor is, ha egy héttel ezelőtt az elsőrendű vádlott, Ion Iliescu szívpanaszokkal kórházba került – ha nekem kéne tömeggyilkosságokért felelnem, nekem is volnának szívpanaszaim.

Hogy került elő ez az ügy pont most?

Úgy hogy 2016-ben a román katonai ügyészség leporolta az 1989-es forradalom aktáit, miután az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elmarasztalta Romániát, amiért nem szolgáltatott igazságot a forradalom sebesültjeinek, illetve a halálos áldozatok hozzátartozóinak. És most jutottak el a bírósági szakaszba.

Akkor először is lássuk, mi a vád?

„Szándékos katonai diverzió, tudatos rémhírkeltés miatt vesztette életét sok ember Romániában Nicolae Ceaușescu kommunista diktátor 1989. december 22-i menekülési kísérlete után. Megállapították, hogy a kommunista diktátor elűzése után az állam politikai és katonai vezetését a Ion Iliescu vezette Nemzeti Megmentési Front Tanácsa (CFSN) ragadta magához, amely hatalmának megőrzése és legitimálása érdekében 1142 ember halálával, illetve 3138 ember sérülésével járó fegyveres diverziót szervezett, amely bűn elévülhetetlen.

A vádhatóság szerint 1989. december 22-e és 30-a között mintegy 12 millió 600 ezer töltényt lőttek ki Romániában. Iliescut és Gelu Voican Voiculescut, a CFSN kormányfőhelyettesét – a televízió adásában és közleményeiken keresztül terjesztett – szándékos félretájékoztatással és rémhírkeltéssel, a Ceaușescu házaspár kivégzéséhez vezető diverzió megszervezésével gyanúsítja az ügyészség. Bűnvádi eljárás indult Iosif Rus, a légierő volt parancsnoka és Emil (Cico) Dumirescu, a CFSN tagja ellen is. Előbbit az otopeni-i repülőtéren egymás ellen vezényelt katonák által rendezett, 48 ember halálát okozó vérfürdő kiprovokálásával, utóbbit a televízió székházánál végrehajtott katonai diverzió megszervezésével gyanúsítják.” (Maszol)

Hát, ha még tetszenek emlékezni – meglehet, már keveseknek jut eszébe, pedig akkor mindenki lélegzetét visszafojtva figyelte a híreket, melyek nagyon gyakran egymásnak is ellentmondtak – az 1989-es forradalom tulajdonképpen a temesvári tiltakozással kezdődött. Ott bevetették a hadsereget a civil tüntetők ellen. Gyakorlatilag csatérré vált a város, a kórház harctéri sérülések százait kellett ellássa. Az akkori rádióhírek rengeteg halottról, sőt, mérgezett ivóvízről szóltak, mármint a temesvári rádió hírei. Még előző nap is beszédet mondott Ceausescu, az igaz, nem aratott osztatlan elismerést, sőt, bizony már a jó bukarestiek is szépeket kiabáltak neki, de hát mit tehetett az a sok civil ember, akiket páncélosok támadtak? – és egyszer csak, mintegy varázsütésre, mikor minden remény veszni látszott, átállt a hadsereg.

Győzelem

A bukaresti televízióban megjelent Mircea Dinescu költő pulóverben és bejelentette:

„Armata în Bucureşti e cu noi! Dictatorul a fugit! Eroicul popor român, victorios! Am învins! Am învins!”

Ami magyarul annyit tesz:

„Bukarestben a hadsereg velünk van! A diktátor elmenekült! A hős román nép győzött! Győztünk! Győztünk!”

Dehogy győztek. Az logikus lett volna. Hátra volt még a feketeleves:

Ceausescu kivégzése után azonnal kitörtek a harcok, mégpedig valamiféle – terroristákkal. Senki sem tudta, kik ők, honnét jöttek, csak valahogy mindenhol látták őket, lőtték a tömeget, a civileket, a katonákat, rejtelmes helikoptereken támadtak… foglyul egy sem esett, csak a holttestüket mutogatták időnként. Hát most a vádirat szépen tisztába teszi ezt a rejtelmet is.

„A vizsgálat megállapította, hogy a teljes katonai és politikai hatalmat közvetlenül a Ion Iliescuból, Silviu Brucanból, Victor Atanasie Stănculescu és Nicolae Militaru tábornokokból és Gelu Voican Voiculescuból álló Nemzeti Megmentési Front Tanácsa gyakorolta. Az ügyészség állítja: a bizonyítékok azt mutatják, hogy a védelmi és belügyi egységeket 1989. december 22-én 16 órától a CFSN-nek rendelték alá. A CFSN fontos politikai és katonai döntéseket hozott, amely egy előre megszervezett csoport politikai hatalomátvételét és legitimálását készítette elő. E cél elérésének érdekében december 22-ének estéjétől, a CFSN-nek alárendelt Legfelsőbb Katonai Tanács koordinálásával, diverzióval és rémhírkeltéssel, széleskörű megtévesztési akciót indítottak. (…) A négy vádlott közvetlenül is részt vett a diverzió- és rémhírkeltésben – állítja a vádhatóság. – A vizsgálatok fényt derítettek arra, hogy a kialakított terrorista veszély általános pszichózisában egymásnak ellentmondó katonai parancsokat adtak ki, az egységek kaotikusan, egymás ellen tüzeltek, 1989. december 22. és 30. között.”

Akkor kérem, megvan, mi történt: a román hadsereg önmagával harcolt

Nem voltak semmiféle terroristák. Diverzió, dezinformáció útján a hadsereg különböző alakulatait vezényelték egymás ellen, a titokzatos helikopterek egyszerűen a román légierő 61-es boteni-i ezredének gépei voltak, amiken Iosif Rus utasítására lemázolták a felségjelet és bukaresti helyszínek fölé küldték őket, hogy fokozzák a zűrzavart. A hadsereg természetesen gondolkodás nélkül lőtt az ismeretlen deszantegységekre… Az otopeni-i repülőtérre kivezényeltek egy nemzetbiztonsági egységet, amely sikeresen tűzharcba keveredett a repteret védő katonákkal, mindkét oldalon súlyos veszteségek estek. Negyvennyolcan vesztették életüket csak ebben az egy ütközetben és nyolcan civilek voltak.

Mire volt ez jó?

Első sorban arra, hogy a hadsereg vegye át a hatalmat. Be kell látni: ahol ilyen gondok vannak, ott kell a fegyveres erő. Aztán mivel érdekes módon fénysebességgel sikerült Ceausescut kivégezni, Elenával együtt, jogszerű vizsgálat és kihallgatások nélkül, eltűnt rengeteg irat, ahol nem akartak eltűnni azok az iratok, ott leégtek az irattárak, biztos, ami biztos. Persze az első eufória után kilógott a lóláb, a nép is kezdte érezni, hogy tőle épp, csak a forradalmát lopták el, amiért sokan meg is haltak: ez vezetett a „golaniada” néven ismert mozgalomhoz a Nemzeti Megmentési Front alaposan beexponált hatalomátvétele után.

A „golan” szó románul „huligánt” jelent. Hát, a golanok mindenek voltak, csak huligánok nem: többnyire művelt, városi egyetemisták, értelmiségiek, akik elsőként vették észre, hogy itt nem forradalom zajlott le, hanem katonai puccs. Békés tüntetésbe kezdtek a bukaresti Egyetem téren emiatt, amit 1990. júniusában vérbe fojtottak a Zsil-völgy fanatikus bányászai, Miron Cozma vezetésével. Vertek azok mindenkit, aki akár csak szemüveges is volt, értelmiséginek nézett ki.

És utána sokáig megint nagyon hideg és sötét volt

Az álhírek és a pánikkeltés vezettek közvetve Marosvásárhely fekete márciusához is: nem kellett, nagyon nem kellett volna.

Igen, ezek az atrocitások is Iliescuék hatalmának kiépítését szolgálták: meglehet, mivel sosem volt még példa rá korábban, hogy Marosvásárhelyen „hivatalos” szervezés nélkül nem robbantak volna ki a nemzetiségi zavargások.

És most a dicsőséges nagyurak bíróság elé állnak

Sokáig úgy tűnt, erre nem kerül sor, de minden véget ér egyszer.

Azt nem állítanám, hogy meg fogjuk tudni valaha is a teljes igazságot, de már ez is eredmény. Ha minden kiderülne, tán még a végén nem acsarognának egymásra mindenféle ideológia vagy nacionalizmus miatt az emberek, hanem megférnének egymással békességben.

De ne legyünk idealisták, ilyen úgysem lesz.

Még a végén jó lenne az élet.

A tanulság annyi, hogy lám: nevezzük álhírnek vagy diverziónak, Iliescu és bűntársai hamis információk televíziós és rádiós terjesztése útján ragadták magukhoz a hatalmat, ez úton tartották is meg, és ezért ölettek meg sok embert.

Vigyázzanak az álhírekkel.

Meg a hataloméhes politikusokkal.

Törökország: a NATO tagság felfüggesztését kockáztatja

Polonius
-
0
Törökország: a NATO tagság felfüggesztését kockáztatja

Törökország akkor is megveszi az orosz légvédelmi rendszert, ha Amerikának ez nem tetszik. Ezt hangsúlyozta Moszkvában Recep Tayip Erdogan elnök, aki ebben az évben már harmadszor vendégeskedik orosz földön.

Törökországnak orosz katonai technológiára van szüksége – mutatott rá mosolyogva Putyin orosz elnök, aki az Sz 400-as légvédelmi rakéta rendszert adja el a törököknek. Az Egyesült Államok dühöng: Törökország kockáztatja ezzel a NATO tagságának felfüggesztését és kizárását az F 35-ös harci gépek programjából – fenyegetőzött Mike Pence amerikai alelnök.

„Aki így beszél, az nem ismer minket! Szuverén állam vagyunk, mely meghozta a szuverén döntését az orosz rakéták ügyében!”- jelentette ki Erdogan elnök Moszkvában. Mindkét államfő utalt arra, hogy a jövőben szorosan együttműködhetnek a két állam hadseregei és hadiiparának fejlesztői. Oroszország és Törökország együttműködik Szíriában, ahol Iránnal együtt kiszorítják az Egyesült Államokat. Az orosz, a török és az iráni vezérkari főnök rendszeresen egyezteti a három állam katonai elképzeléseit a Közel Keleten. Putyinnak sikerült megmentenie Asszad elnök rendszerét Szíriában, melyet az Egyesült Államok, Izrael és Szaúd Arábia kísérelt meg szétverni.

Közben Putyin Izraellel is jó kapcsolatot ápol: Netanjahu miniszterelnök nem sokkal a keddi választások előtt látogatott el az orosz fővárosba. Ahol Putyin közölte: orosz közvetítéssel megkaphatja Izrael egy régen elesett katonájának földi maradványait. Ezzel Putyin megmutatta erejét és támogatást nyújtott Netanjahu miniszterelnöknek, hogy megnyerje a keddi választást Izraelben.

Blöff vagy valós veszély a szélsőjobb egysége?

Polonius
-
0
Blöff vagy valós veszély a szélsőjobb egysége?

Csak két nagy és két kisebb szélsőjobboldali párt összefogását tudta bejelenteni Matteo Salvini Milánóban, ahol korábban egy erős 15 pártból álló szövetségről volt szó.

  • Huszonnyolc helyett négy párt szövetségét jelenthette be Salvini
  • Az orosz pénzeket elfogadni jó, ezt elismenri kevésbé
  • Orbán kivár

Matteo Salvini olasz belügyminiszter, a Liga vezére csak az Alternative für Deutschland és egy dán és finn párt szövetségét jelenthette be Milánóban. A Deutsche Welle német közszolgálati portál gyors számítást végzett és ebből kiderült: az új pártszövetség, mely a hangzatos Népek és Nemzetek Európája nevet kapta aligha rendíti meg az Európai parlamentet, ahol pedig a legerősebb frakció szeretne lenni. Csakhogy Salvini Ligája 28, az Alternative für Deutschland a jelenlegi felmérések szerint 13 képviselői helyre számíthat az Európai parlamentben. A fordulathoz ez édeskevés …

Tudja ezt Matteo Salvini is, aki pénteken Párizsban Marine Le Pen asszonnyal tárgyalt. Mindketten állást foglaltak az együttműködés mellett, de Marine Le Pen asszony nem ment el Milánóba, ahol mozgalma sem képviseltette magát.

Orosz pénzek nyomában

Putyin elnök már 2014-ben felfedezte magának Matteo Salvinit. Az olasz sajtó megírta: az oroszok pénzelik a Ligát! Ezek a vádak gyakran elhangzanak Marine Le Pen asszonnyal szemben is, akit Putyin fogadott a Kremlben a választási kampány kellős közepén. A nemzeti húrokat pengető Marine Le Pen asszony óvakodik attól, hogy az oroszok emberének tekintsék Franciaországban. Valószínűleg ugyanez tartotta távol az osztrák Szabadságpártot is a milánói rendezvénytől. Róluk is az a hír járja: Putyin pénzeli őket. Az orosz elnök mindenesetre részt vett a külügyminiszter-asszony esküvőjén. A külügyminisztert a Szabadságpárt küldte az osztrák kormányba.

Nem volt ott Milánóban Jaroslaw Kaczynski mozgalma sem. A PiS semmiképp sem szeretne oroszbarát színben feltűnni hiszen Kaczynski ikertestvére meggyilkolásával vádolja Putyin elnököt!

Orbán Viktor magyar miniszterelnök is kivár hiszen a Fideszt felfüggesztette az Európai Néppárt. Amely valószínűleg az új bizottsági elnököt is adni fogja Brüsszelben. Vele szembe helyezkedni nem sok jót ígér.

Matteo Salvini viszont kerek-perec kijelentette, hogy az Európai Unió „rémálom!” Ki akar ezek után vele együttműködni? Az EU bírálata lehet, hogy szavazatokat hoz, de a választások után valakinek döntéseket kell majd hoznia. Ha ez az Európai Néppárt, a liberálisok és a baloldal szövetsége lesz, kiegészülve esetleg a zöldekkel, akkor a szélsőjobboldali frakciónak nem sok esélye lesz arra, hogy érdemben beleszóljon az ügyekbe. Ettől még jól szerepelhetnek a választásokon a szélsőjobboldali populisták, akik hirdetik, hogy mit nem akarnak, de azzal kapcsolatban egyelőre elég kevés ötletük van, hogy mit is kellene csinálnia a népek és nemzetek Európájának?!

Faramuci egy kampánykezdés II.

Magyari Nándor László
-
0
Faramuci egy kampánykezdés II.

Zavar lesz a kampány-gépezetben, és ez előre látható. Soha ilyen kusza és átláthatatlan kampánykezdés mondanám, ha nem lettek volna máskor is legalább részben hasonló helyzetek, viszont most mégis sajátos helyzet van, amit megpróbálok körvonalazni. Miért sajátos, illetve faramuci a helyzet?

Mindenekelőtt, mert a kampányt tervezők, először az elmúlt szűk harminc esztendőben, a legkisebb mértékben sem vették figyelembe a választói akaratot, azt, hogy mit is akar az istenadta rommagyar plebs, így egy másik ország (nevezzük ezt akár anyának is – jól is hangzik ez oroszul, ahonnan a modell, aszongya: matushka Rossiya – számunkra külföld) vezérének szájaíze a kampány stílusa. És csupán Orbán Viktor árnyékában fognak csápolni helyi vezéreink, akik már formálisan sem a választóik, hanem Budapest fele „beszélnek el” – kinyújtott tenyérrel a bukaresti hatalmasok fele is –, bizonygatják hűségüket, versenyeznek az autokrata hatalmasok kegyeiért.

De éppen a Fidesz és Orbán Viktor, mondjuk úgy szépen, rendkívüli helyzete az EPP-ben, az EP-ben és NATO-ban, úgy általában Európában és a politikai nyugat országaiban, megrendült.

Élesebben, de a valósághoz közelebbi megfogalmazásban Magyarország ma példátlanul elszigetelődött azokon az intézményeken belül is, melyeknek formálisan a tagja (még), legjobb esetben is csak megtűrt, „szegény rokon”, nem anyagiakban – Magyarország „fizikailag” még éppen élhető, persze leszámítva a rossz közérzetet, és a gyűlöletkampányok keltette, illetve felszított negativizmust és cinizmust –, hanem egyre inkább szellemi/eszmei légkörét tekintve lett a legalacsonyabban iskolázott és leghiszékenyebbek szintjére módszeresen, programatikusan, szabott.
A mai magyar rendszernek és vezérének semmi esélye nem maradt arra, hogy a kampányban vagy azután Európa sorsának alakulásába érdemben beleszólhasson, még abban a mértékben sem, ami a múltban – és midnenekelőtt a Kádár-rendszer „szelíd-szalonképesebb” korszakában, a „gulyáskommunizmus” idején – megvolt.

Orbán európai hitele elfogyott, trükkjei, putyinista fogásai lelepleződtek, túllépett rajta a történelem, még akkor is, ha ezt be nem vallja, ha úgy is tesz, mintha esélye lenne az illiberális fordulatra.

Saját, kezdetben, vagy túl sokáig is, őt nagyon is kesztyűs kézzel kezelő pártcsaládja tette végül taccsra. Az EPP zárta karanténba – akárhogy is próbálják ezt politikai kommunikációval, alternatív tényekkel és posztigazságokkal elfödni, mondván, hogy önfelfüggesztés történt –, hogy még kampányidőben is érezze: aki Putyin/Erdogan útjára lép azt kiközösítik a jobb klubokból. Lassan és szívós munkával sikerült Magyarországnak a „Keleti Nagy Testvér” fele való átfordítása, de Orbán mindent megtett az utóbbi évtízedben, hogy ez sikerüljön. És amikor már a Visegrádi négyek konjunkturális kohéziójának is vége szakadt, mert Orbán ott is túl radikálisnak tűnt, az alt-right és a putyinizmus szóvívőjének, akkor most Balkán-bajnok szeretne lenni, ha lehet, de a kilátások itt is borúsak. Ma sem Szlovákia (újonnan megválasztott elnökasszonya révén biztosan nem), Csehország vagy Lengyelország (ahol az őszi választások a Kaczyinszki-buktát vetítik előre) nem követi a putyinizálódás útját, amit Orbán tanácsadói „illiberális államnak” neveztek el nemrég. Maradt a román hatalom a Dragnea and Co esetleges szövetségesnek, csakhogy itt bonyolultabb a hatalom helyzete és nincs kétharmad, ami mindent vinne. De van államelnök, aki mindeddig ellenállt a demokratikus intézmények végletes kiürítésének és a fékek és ellensúlyok rendszere kiiktatásának. Határozott lépéseket tett a román hatalom, nem kis valószínűséggel a Fidesz itteni fiókpártjainak kezdeményezésére/közvetítésével is, az orbánizmus irányában, de a folyamat bukdácsol, és könnyen lehet, hogy lassan végeszakad. Szóval nem véletlen, hogy bejelentették, hogy Orbán Erdélyben fog kampányolni május elején (az időzítés minden bizonnyal arról is szól, hogy ha nacionalista ellenhullámokat kavar, akkor azt még használni lehessen, „lemenni kutyába” és román-ellenes jelszavakat hangoztatva, a szavazókat ijesztgetni a kampányfinisben).
Nem maradt már a magyar kiskirály számára hely az EU-ban csak a legvégeken, ott ahol – etnonacionalista lózungokkal – esetleg még mozgosítani lehet szavazókat, a kérdés csak az, hogy mivel és mire?
Kezdjük az elvi résszel, ami helyből zavaros, sőt ellentmondásos, mert nem jelent semmi különöset a köpönyegforgatás Orbánnak (hajaj, az csak igazán az eleme), hogy most elkezdjen hirtelen az EU és annak fontosságáról papolni, csakhogy. Ez biza hiteltelen, különösen abban a (neo)tradicionális közegben, amit a rommagyarság többsége magáénak vall: az orbáni PR, és populista politikai diskurzusai – befogadó oldalon – „tanult cinizmus”-ra apellálnak. Abban a közegben működnek, ahol a kommunikáció tartalma lényegtelen, változó, sőt önellentmondó is lehet, mert az emberek, a vezéren kívül, „úgymond semmiben sem hisznek”, és sajnos ez ma a magyarországi közeg. Nem mintha a rommagyar politikai klíma nem lenne paternalisztikus, ahol a többség egy autokrata vezér szavát lesi. De egyfelől Orbán speech, és bankett után hazamegy, és hozzá fogható helyi vezér, karizmatikus politikus (Kelemen Hunor például évek óta – amióta egy sepsiszentgyörgyi rendezvényen kifütyülték – ódzkodik a spontán népfürdőtől), nincs. Ezért, hogy úgy mondjam, a rommagyar választó még szó és tartalomfüggőbb, konkrétabb, kézzelfoghatóbb ígéreteket vár. Másfelől, és ezzel összefüggésben,

ha Orbán majd az EU-t élteti, hiteltelennek fogják tekinteni, hiszen eddig kivont karddal ment neki Brüsszelnek (ne áltassuk magunk, ez sokaknak nagyon tetszett errefele is). És most ha egy-egy egyszeri fellépésben az EP-s szavazásra buzdít, az biza bizarrul fog hangzani, faramuci egy helyzet.

Ne feledjük azt sem, hogy az Orbán föllépéseit az a Fidesz fiókpárt szervezi, amelynek népszerűsége meredeken csökken, amelyre csak legyintenek, és ezt a kiábrándultságot az EP választásokkor lehet a leginkább megmutatni – nem is azzal, hogy más pártokra szavaznának, hanem, az abszenteizmussal –, mert Brüsszel messze van, és az ottani képviselők (a meglevők, hogy a potenciális újakról már ne is szóljak) kvázi ismeretlenek.
De vessünk egy tekintetet az úgynevezett technikai kérdésekre, amelyek azt fogják eredményezni – nagy valószínűséggel – , hogy azok is megzavarodnak, akik eddig valahogyan tudomást szereztek, az EP szerepéről, működésmódjáról, lehetőségeiről, stb. Mert most Orbán és határon túli csatolt részei úgy kommunikálnak, mintha az EP-ben létezhetne „Kárpát-medencei magyar összefogás”, vagy mi. És mintha a megválasztott képviselők nem saját, illetve pártcsaládjuk véleményét, hanem nemzetüket/államukat, vagy valamiféle nemzeti együttműködést képviselhetnének az EP-ben. Az EP a szó szoros értelmében parlament, azaz alapja a képviselők szabad (nem imperatív) szavazata, illetve az ott képviselt pártokból összeálló frakciók egyeztetett szavazatai. Márpedig most éppen az a helyzet, hogy Orbánnak nincs frakciója az EP-ben, a Fideszt ugyanis felfüggesztette saját pártcsaládja és ezért egyelőre a senkiföldjén, elszigetelve és magányosan bolyong, a szélszőséges, EU-ellenes pártok irányába, illetve keletre, Putyinra tekintgetve. Az a valós helyzet, hogy egyelőre a Fidesz határon túli (illetve inneni) szatellitpártjai, beleértve a KDNP is, az EPP-hez tartoznak, míg a Fidesz többé-kevésbé nem, illetve nincs beleszólása a pártcsalád kampányába.
Azt mondja Kelemen Hunor, hogy pártjának „biztosan lesznek olyan politikai üzenetei, melyek találkoznak majd a Fideszével”, azaz ő maga is óvatosan fogalmaz, és persze félrevezetően, hiszen úgy tesz, mintha nem Orbán diktálna. Sőt, egészen biztos, hogy Orbán azt mond majd, amit csak akar, az itteni kampányban is, és nem kizártak meglepetések, ahogy az már itteni megszólalásaikor történni szokott (az idén két tusványos biztosít pódiumot a populista idólumnak). Orbán biztosan elviszi a showt, ő lesz a bálkirály, ahol és amikor részt vesz itteni kampány-rendezvényeken. Csakhogy jönnek a hétköznapok és azok másképpen kódoltak:

azt minden józan rommagyar szavazó tudja, hogy nekünk nem kevesebb, hanem több EU-ra van szükségünk, és hogy aki az etnonacionalizmust élteti, prómozza, az biza a „románok malmára hajtja a vizet”. Aki arról papol, hogy Magyarországon nincs és nem is lesz multikulturalizmus, az itteni gondjaink megoldása ellen lép föl, itt bizony a multikulti a megoldás az interetnikus kapcsolatok „türhetővé” tételére, és az idegengyűlöletet nem gyakorolni, hanem valahogyan elviselni szoktuk, megküzdeni vele (ahogy a szakirodalom tárgyalja a kérdést).

És még egy gondolat, amennyiben Orbán itt kampányol, üzenete azt fogja jelenteni, hogy rommagyar kettős állampolgárok szavazatait akarja, arra buzdít, hogy rá szavazzanak, még akkor is, ha itteni szavazásra bíztat. Így aztán meglehet nem növeli, hanem az átszavazással csökkenteni fogja itteni fiókpártja(i) esélyét az 5%-os szavazatarány elérésére.

Orbán a „képben” – a pápa Romániába látogat

FüHü
-
0
Orbán a „képben” – a pápa Romániába látogat

„A találkozón semmi olyasmi nem került szóba, amit a felek korábban már ne tisztáztak volna, ugyanakkor érzékelhető volt, hogy a pápa erdélyi jelenlétével kapcsolatban Orbán Viktor nem akar „a képből kimaradni”. Vagyis sikerült a magyarországi hivatalos politikának ismét úgy felhasználnia a határon túli magyarokat, hogy az tovább élezze a történelmileg eleve meglevő nacionalista ellentéteket” – kezdi a csíksomlyói pápalátogatással kapcsolatos Diplomáciai jegyzetét Ara-Kovács Attila.

Június elején Ferenc pápa Romániába látogat. Tagadni is felesleges az utazás politikai üzenetét; egyik szempontból mindennek kiemelt fontosságot ad, hogy az ország legnagyobb kisebbsége épp a – részben katolikus – erdélyi magyarság. Ezt hangsúlyozza majd a pápa részvétele a hagyományos csíksomlyói búcsúban. Azonban épp a nemzeti szempont emeli ki a látogatás ökumenikus – vagyis a pápa által is hangsúlyozott egyfajta felekezetközi, vagy felekezeteken felülemelkedő – jelleget, hisz a többi magyar egyház is exponálja majd magát az események során.

Ugyanakkor a Szentszék nyilvánvaló fontosságot tulajdonít annak, hogy a pápa jelenléte az országnak, Romániának is szóljon, így a pápa találkozik majd a román ortodox egyház vezetőivel, s minden bizonnyal politikusokkal is. A miniszterelnök, Viorica Dăncilă épp egy évvel ezelőtt járt a Vatikánban, s az ő vizitje készítette elő a mostani eseményt.

Mind erdélyi magyar egyházi részről, mind pedig a kormány részéről persze úgy próbálják már most felépíteni a látogatást, hogy annak politikai haszna hangsúlyos maradjon, de ne legyen bántóan nyilvánvaló. A magyar katolikus vezetésnek más sem hiányzik, minthogy etnikai feszültséget szüljön az esemény; a román kormány pedig igyekszik máris elejét venni, hogy az ortodox egyház mögé bújó szélsőségesek húzzanak hasznot abból, hogy Ferenc pápa romániai látogatásában azonnal Erdély elszakításának kísérletét vizionálják. Akármennyire is abszurd ez a feltételezés, politikai kamatai nyilvánvalók, elvégre Romániában nem kell migránsozni ahhoz, hogy a populizmus nagyobb teret kapjon, elég a magyarokra mutogatni, s azok nemzetközi – „pápista” – kapcsolataira.

Már meg is indult egyfajta román ellenpropaganda. Egy, még 2011-ben, a vallások – ez esetben a magyar katolicizmus és a román ortodoxia – kibékíthetetlen ellentétének tényét hangsúlyozó aláírásgyűjtés új impulzust kapott a pápai vizit bejelentését követően, s ehhez már ötezren csatlakoztak. Ugyanakkor egy George Simion nevű aktivista, aki Románia és Moldova egyesülésének elkötelezettjeként tünteti fel magát, az Adevărul nevű országos napilapban arról írt, hogy a pápát Csíksomlyón maga Orbán Viktor fogja fogadni. A Putyin-barát magyar miniszterelnökről szőtt feltételezésnek különös pikantériát ad, hogy Simionról sokszor állították, hogy orosz ügynök lenne, s feladata az, hogy a társadalomban eleve meglévő feszültségeket tovább szítsa. Bár ezt a tényt eddig senkinek sem sikerült bizonyítania, de a románságot megosztó moldovai konfliktust illetően eleve kézenfekvő a feltételezés, s ugyancsak az, ha most a pápa látogatása örvén felmerülő magyar-román ellentétek szempontjából vizsgáljuk a kérdést.

Bár Orbán csíksomlyói szerepvállalását a miniszterelnöki szóvivő cáfolta, ám rögtön a nyilatkozat után megjelent egy másik közlemény is, mely szerint a miniszterelnök tárgyalt az erdélyi katolikus egyház fejével, a gyulafehérvári érsekkel, mégpedig arról: Budapest nem akar kimaradni a pápai látogatás eseményeiből, és komoly anyagi segítséggel járul hozzá annak megrendezéséhez.

Felhívtam néhány – az események hátterét is átlátó – erdélyi ismerősömet s érdeklődtem, miért volt szükség az érsek és a miniszterelnök találkozójára épp most. Kérdésemre azt az igen óvatos választ kaptam, hogy a találkozón semmi olyasmi nem került szóba, amit a felek korábban már ne tisztáztak volna, ugyanakkor érzékelhető volt, hogy a pápa erdélyi jelenlétével kapcsolatban Orbán Viktor nem akar „a képből kimaradni”.

Vagyis sikerült a magyarországi hivatalos politikának ismét úgy felhasználnia a határon túli magyarokat, hogy az tovább élezze a történelmileg eleve meglevő nacionalista ellentéteket. Mondjuk, aki Magyarország él, és van szerencséje közelről szemlélni a Fidesz politikáját, az ezen egy cseppet sem csodálkozik. Ám mondjuk, az erdélyi magyar katolikus egyház feje azért lehetne óvatosabb, különösen, ha egy ilyen, közösségét és őt személyesen mélyen érintő, nagy horderejű eseményről van szó, mint Ferenc pápa látogatása. Arról nem is beszélve, milyen megvetés veszi körül Orbánt épp azok körében, akik számára különösen fontos az európai konzervatív – így vallási – értékek ápolása és védelme. Feltűnően gusztustalanná teszi egyébként is e találkozó tényét, hogy az érsek jelen volt azon a szinóduson, melyen Ferenc pápa a Christus vivit című apostoli intelmét ismertette, s amelyet nyilvánvalóan Orbán, Salvini, Le Pen és Wilders közös politikai „credójára” adott, igen határozottan elutasító válasz:

„Egyes országokban, ahová menekültek érkeztek, a migráció jelensége riadalmat és félelmet váltott ki, és ezeket politikai okokból egyesek gyakran még szítják is és kihasználják. Ennek következménye az idegengyűlölő magatartás, amelyre az embereknek határozottan kell reagálniuk.”

Ferenc pápa nyilvánvalóan nem akarja Orbánt viszontlátni Csíksomlyón és másutt sem; az érseknek viszont sikerült mégis „a képbe” tuszkolnia a miniszterelnököt, megalázva ezzel magát a pápát, s saját katolikus közösségét is.

Továbbiak

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség