John Bolton, Trump elnök biztonsági tanácsadója, a „háborút suttogó” (war wishperer). Az Iráni Iszlám Köztársaság idén ünnepelte megalakulásának 40-ik évfordulóját. Bolton annyit üzent: „nem fogjátok megünnepelni a 41-iket!”.
Nos, ilyen megfontolt ember ő. Ha Trump elnök nála sokkal higgadtabb, visszafogottabb, akkor nem járok messze az igazságtól. Ennyit az USA biztonságát érintő első számú szakértelemről. Hálistennek van második és harmadik számú szakértelem is, ami megfontoltabb.
De nézzük a tényeket. Irán 2015-ben megkötötte a nukleáris egyezményt a P5+1-el. Ennek értelmében Irán nem állíthat elő olyan koncentrátumú dúsított uránt, ami nukleáris fegyver gyártására alkalmas lenne. Ennek fejében feloldották az Iránt évtizedek óta sújtó gazdasági szankciókat, visszakerülhetett a nemzetközi bankforgalomba, olajtermelését napi 1-ről napi 3 millió hordóra növelhette. Ez kihatott az olajárakra. Az egyezmény aláírása előtt egy hordó 90-110 USD volt, utána ez az ár egy éven belül 45 dollárra csökkent. Szaúd Arábia sikítva, fejvesztve érzékelte a változásokat, bevételei annyira csökkentek, hogy addig ismeretlen fogalmat, adót vetettek ki cégiekre, vendégmunkásaik egy részét deportálták, az ARAMCO vállalat sorsa pedig kérdésessé vált, hogy belép-e a tőzsdére és részben eladásra kerül. Ez pánik helyzet.
Szaúd Arábiának és más olaj exportőrnek, így Oroszországnak nem volt jó ez a helyzet, de az importőröknek, így az EU-nak kedvezett. Az egyezmény megkötését követően egyből megindult a Renault, Peugeot, Citroen, akik a fejlődő iráni járműiparban fektettek be, felpezsdült az informatika és távközlés, megjelent a Vodafone és mások. Ne feledjük, hogy Irán 80 milliós lakóssága és fizetőképessé válása óriási piac. A 80 millió nagy része szakképzett, tehát helyi munkaerőnek és fogyasztónak egyaránt alkalmas. Ne feledjük, hogy Irán a GDP kb 50%-át állítja elő olajból, a többit ezen kívüli ágazatokból termeli ki és ezek az ágazatok óriási fejlődésnek indultak. Az EU-nak pedig pont ez volt a jó. Olcsón jutott olajhoz és eredményesen fektethetett be minden másba Iránon belül.
Időközben Trump lett az elnök, akit nyugtalanított az EU térnyerése.
Az USA a palagáz kitermelése óta exportőr, így az olajár esés kihatott a bevételeire. Nem csoda, hogy aggódva hallgatta a szaúdiak panaszát és megértésük nem sokáig késlekedett. A szaúdiak ekkor Mohamed ben Salman-ra (MBS), a trónörökösre bízták az ország ügyeit, aki nem fukarkodott megtenni a legszokatlanabb lépéseket. Először is összegyűjtötte az egyik luxusszállóba a királyi család tagjait (rossz nyelvek szerint letartóztatta őket) és addig nem engedte ki őket, amíg dealeket nem kötöttek vele. Ezek a dealek bizonyos vagyonrészekről lemondásokat és az ő hatalmának megkérdőjelezhetetlen elfogadására vonatkoztak. A rokonok pár nap múlva szabadon távoztak, a dealek megköttettek. MBS nem késlekedett kirobbantani Jemenben a háborút, melybe Irán beszállt. Ezt hívják ma Proxi hadviselésnek, amikor az ellenfelek nem közvetlenül ütköznek meg, hanem egy harmadik ország területén érvényesítik haditechnikájukat, befolyásukat. Gyakorlatilag ilyen háborúk folynak Szíriában, Irakban, Líbiában, ahol USA, Oroszország, Izrael, Irán és ki tudja még kiknek az érdekei ütköznek és a világ csak annyit lát, milyen hülyék ezek a szírek vagy irakiak, pedig szegényeknek semmi közük az egészhez. Viszont a jemeni beavatkozás MBS számára fontos volt, mert szövetségesi rendszer épített ki általa. Mögé állt Egyiptom, Izrael, Szudán és pár futottak még kategória.
Az iráni mumus leküzdéséhez pedig fegyver is kell.
MBS nem bízik saját hadaiban, hiszen a szaúdi sereg tábornokai különböző törzsek delegáltjai, ami nem egészséges, a katonák pedig nem minden esetben szaúdiak. Tehát MBS a korábbi királyoknál is jobban lefeküdt az USA-nak. Ehhez a behódoláshoz azért iráni fenyegetettség is kellett! Tehát tegyük tisztába: egy erős Irán nélkül MBS nem rohan Trumphoz! Az eredmény: Trump 110 milliárd dollár értékben adott el fegyvereket MBS-nek azonnali hatállyal és további 350 milliárd dolláros fegyverszállításról szerződtek 10 éves futamidővel. Szaud Arábia költségvetésében a hadiipar 70 milliárdos, Iránéban 8 milliárd dolláros tétel. Csupán Szaud Arábiának 75 ezer, Iránnak 400 ezer katonája van. Igaz, az USA a térségben 120 ezer katonát állomásoztat, amihez hamarosan további 1500 fog csatlakozni. USA az iráni forradalmi gárdát, az iráni hadsereg leütőképesebb egységét terrorista listára tette, Irán pedig a térségben állomásozó amerikai csapatokat tekinti terroristának. Megyek az adok-kapok.
Akárhogy is, Trumpnak óriási bevételt jelent az iráni atomalkuból való kilépés, a feszültség fenntartása Iránnal, mert:
– az olajárak lassan emelkednek. Mára 70 dollár körül mozog. Ne feledjük, hogy a norvég tengereken, ahol a legdrágábban lehet felszínre hozni az olajat, az alacsony árak miatt pár fúrótornyot be kellett zárni, mert önköltség alatt lehetett volna termelni. Jelenleg újból működnek.
– a szaúdi fegyverkezés óriási amerikai bevételt generál
– az EU-t el lehet ütni az iráni bevételektől és függő helyzetbe lehet hozni. Mert az ugye tudnivaló, hogy az USA és EU van, amiben szövetséges, de ha pénzről van szó, akkor itt mindenki mindenkinek halálos ellensége.
– proxi háborúkban össze lehet vetni az USA és orosz technikákat
És még ki tudja milyen stratégiai célok jönnek szóba!
Tehát a világ azt látja, hogy Irán és Szaúd Arábia utálják egymást, a tök primitív tömegek pedig arra hangolódnak, hogy a szunniták és síiták ölik egymást. De állat banda ez! A valóság pedig…. hosszú.
Ami az USA szankciókat illeti Iránnal szemben, felvetheti azt a kérdést, hogy miképpen rendelheti el USA a szankciók betartását más országok számára? Ott is, ahol nem USA kormányoz? Na kérem, itt vannak a gazdasági érdekek, amik mindent felülírnak, teljesen mindegy ki van hatalmon.
A nemzetközi bankforgalom alapja a SWIFT rendszer. Minden banknak SWIFT kódja van és ezen keresztül kommunikál. Amikor megszüntették az Iránnal szembeni szankciókat, Irán újra tagja lett a SWIFT-nek. Hol a SWIFT központja? Brüsszelben!
Mi az EU egyik legnagyobb tengeri szállítmányozója? A dán MAERSK. A szállítmányozáson, pénzügyi tranzakciók felügyeletén, kikötőkön, biztosító társaságokon keresztül teljes kontrollt lehet biztosítani egy ország forgalma felett. Itt nyúl bele Amerika az Iránt érintő témakörökbe. De ezek jó része EU befolyás alatt áll. Ugye jól érzékeljük a feszültséget?
Tehát az USA érdek Irán kapcsán a feszültség fenntartása, az Arab Öböl fejése és EU gyengítése. De a háború Iránnal nem USA érdek!
Erre jön Bolton és súg-búg.
Irak lerohanása előtt sokkal egyértelműbb volt a kép. Bush megkapta a szenátus támogatását, felállt egy nemzetközi szövetségesi rendszer, hadiipar, pénzügyi háttér, Szaddam nemzetközi elszigeteltsége, az iraki hadsereg gyengesége, Irak belső megosztottsága stb. És ilyen feltételek mellet is félsiker, félkudarc az eredmény.
Irán sokkal erősebb és egységesebb ország. A szenátus megosztott, nemzetközi szövetség egy ilyen hadműveletet nem támogatna, az EU pedig kifejezetten ellenérdekelt. Bármely hadművelet a Hormuzi szorost, melyen a világ olajkitermelésének 30%-a halad át, működésképtelenné tenné, hatalmas menekültáradat zúdulna a környező országokra és főleg az EU-ra és folytathatnám a végtelenségig.
Miért ez a sok speach Iránról, Amerikáról és Szaúd Arábiáról?
Azért, mert az ott folyó eseményeknek közvetlen hatása van az EU-ra, amiben élünk. Magyarország pedig még dimenziót sem képez ebben a globális ütközetben. Csupán elgondolkodtató, hogy egy ilyen komplex szituációban miként értékelendő egy Trump-Orbán találkozó!
És a torta csak nagyon kis szeletét említettem! Nem szóltam Oroszország és Kína érdekeiről, akiknek Irán stratégiai partnere. Oroszország a melegvizű tengerek felé csak itt tud kijárni, Kína selyemútja is itt vezet keresztül és ezer más, amit nem is látunk! Hát kérem, ez a való világ, ebben élünk!
Mihálffy Balázs
