Fontos

A háború előtt fogalmam sem volt a tüzérség működéséről, még géppuskát sem tartottam soha a kezemben. Modta egy Ukrajnát védő magyar nemzetiségű katona.

Troski Viktor – a fizikai és matematikai tudományok kandidátusa, az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán-Magyar Oktatási Intézetének fizikai és matematikai tudományágának docense.

Az Ungvári Nemzeti Egyetem Matematikai Karán, majd a kijevi Tarasz Sevcsenko Nemzeti Egyetem Mechanikai és Matematikai Karán végzett posztgraduális iskolában. 2016-ban megvédte értekezését „Kvadratikus fi-szubgauss valószínűségi változók és folyamatok .” címmel.

Az Ungvári Egyetemen Troski különféle tudományágakat tanít. Pontosabban csak tanított, mert most az Ukrán Fegyveres Erők 128. különálló hegyi rohamozó Kárpátaljai dandárjának harcosa.

Troski Viktor magyar nemzetiségű. Nem szolgált a fegyveres erőknél, nem végzett az egyetem katonai szakán, nem volt katonai, még kevésbé van harci tapasztalata. 

Az orosz invázió első napjaiban az Ungvári Nemzeti Egyetem docense önként bement a katonai nyilvántartási és sorozási irodába, és a 128. hegyi rohamdandár katonája lett.

Viktorral a dandáregység jelenlegi helyén, Kárpátaljától 1300 kilométerre találkoztunk. A legjobb hely a beszélgetésre egy kis szoba volt, amelyet a katonaság tűzifa tárolására használ.

„Az Ungvár melletti Kincses faluban születtem” – mondja Viktor álcázóhálóval letakart rönkökön ülve. – Nemzetiségem szerint magyar vagyok. Apai nagyszüleim alig beszéltek ukránul, de a szüleim szándékosan két nyelven beszéltek otthon, magyarul és ukránul, így mindkettőt tanultam.

A feleségem ukrán, egy másik Ungvár melletti faluból származik. Doktori iskolában tanultunk, így az Ungvári Nemzeti Egyetemen is tanít. Két fiunk van: Dávid három éves, Daniel pedig egyéves. És két nyelven is beszélünk velük: én magyarul, a feleségem pedig ukránul. A kisebbik, Daniel még nem érti, hová megyek, de David – a nagyobbik – tudja, hogy

„apa rossz bácsikat kerget”.

Néhány nappal a háború kezdete után Viktor mielőtt elment a  sorozási irodába, hogy önkéntesnek jelentkezzen a fegyveres erőkbe közölte családjával döntését. Finoman szólva sem voltak elragadtatva. De ellenvetés nélkül elfogadták.

A katonai szakterületen a fizikai és matematikai tudományok kandidátusát a 128. dandár tüzéregységéhez küldték.

– Hatalmas sor állt az önkéntesekből és mozgósítottakból a katonai sorozó iroda előtt – folytatja Viktor. – Amikor beadtam az iratokat és elmondtam, hol dolgozom, az egyik tiszt felkiáltott:

„Ó, pont ilyen kell a tüzérséghez!”.

Valószínűleg azért, mert egy jó tüzérnek jól kell tudnia a matematikát. Így kerültem ide.

„Ezt megelőzően fogalmam sem volt a tüzérség működéséről, még Kalasnyikovot sem tartottam soha kezében. Megmutatták nekünk a kézi lőfegyverek kezelését, és megtanultam a tüzérség fortélyait a harcban.”

– Miért döntöttél úgy, hogy háborúba indulsz? – kérdezem Viktort.

– Az elmúlt napok Kijev régióban történt eseményei ezt nagyon beszédesen illusztrálják. Apai nagymamám (aki alig beszélt ukránul) gyakran mesélte, hogyan szabadította fel a Vörös Hadsereg 1944-ben Kárpátalját. És azt is hogyan bántak a magyarokkal. Ugyanaz volt, amit most látunk Buchában, Irpenben, Gostomelben és más településeken.

A nagyapámat elnyomták, és csak azért küldték Donbászba, mert magyar volt. Aztán évekkel később rehabilitálták. A nagymamám már meghalt, de amikor ez a háború elkezdődött, nagyon élénken emlékeztem a történeteire, és elhatároztam, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy Kárpátaljára ne érjen még egyszer ilyen borzalom.

Troski Viktor talán nem is érne meg egy külön történetet, ha nincs egy „kanyar” benne.

A Magyar Tudományos Akadémia Külügyminisztériumának Elnöksége idén március 21-én Oron János tiszteletdíjjal tüntette ki Troski Viktort „a tudomány fejlődéséhez való jelentős hozzájárulásáért”. Ez a Magyar Tudományos Akadémia egyik legmagasabb kitüntetése, amelyet évente ítélnek oda hazai és határon túli tudósok.

A díjátadó, valamint 500 ezer forintos ( mintegy 43 ezer hrivnya – a szerző ) pénzdíj átadásának megtisztelő ünnepségét a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésén tartják 2022. május 3-4-én Budapesten.  

A parancsnokok már tudtak a kitüntetésről, és gratuláltak. 

De nem érdekel, hogy tényleg lehet-e nyaralni és elmenni a díjátadóra, főleg külföldön… 

És végül egy kis statisztika

A 2014 óta eltelt nyolc év alatt, egészen addig, amíg Oroszország idén február 24-én teljes körűen megtámadta Ukrajnát, 100 kárpátaljai halt meg a donbászi háborús övezetben. Különféle katonai egységek harcosairól van szó, de többségük a 128. különálló Kárpátaljai hegyi rohamdandárból származik. A 100 áldozat közül tizenkettő magyar nemzetiségű volt.

A 2001-es népszámlálás adatai szerint Kárpátalján 150 ezer magyar él, vagyis a térség összlakosságának 12,1%-a.

A valóságban azonban jóval kevesebben vannak, hiszen a magyarok egy része az elmúlt húsz évben hagyta el Kárpátalját állandó letelepedés céljából Magyarországon vagy más EU-országokban. Ezért a háborúban elesett kárpátaljai magyarok száma arányosan jóval magasabb, mint a Kárpátalján élő magyarok száma.

A magyar nemzetiségűek továbbra is szolgálnak az ukrán fegyveres erőkben, különösen a 128. dandárban. Egy részüknek az ukrán mellett magyar állampolgársága is van, de nem hirdetik.

Fájdalmasan fogadták a közelmúltban lezajlott magyarországi parlamenti választásokat és néhány ezzel kapcsolatos magyar kormánytisztviselői nyilatkozatot.

Aki azonban magyar kérdéseket vet fel, és nem érti, hol van a politika és hol a hétköznapi ember, az említse meg Troski Viktort, Ivan Bartot és más kárpátaljai magyarokat. Akik önként mentek fegyverrel a kezükben megvédeni Ukrajnát, és ha kellett, feláldozni hazájuk érdekében a legdrágábbat – a saját életüket.

Yaroslav Galas , egykori újságíró és köztisztviselő, jelenleg a 128. hegyi rohamdandár tisztje.