Kezdőlap Világ Oldal 361

Világ

Ki lesz az EU főügyésze ?

0

Brüsszelben az Európai Unió költségvetési ellenőrző bizottsága a román Laura Codruta-Kövesit javasolta a korrupciót vizsgáló főügyész posztjára. 22 uniós állam hozta létre ezt a szervezetet, melynek a fő feladata az lesz, hogy megvizsgálja: melyik tagállam hogyan költi el az európai pénzeket!

Magyarország nem vesz részt a szervezet munkájában, mert a kormányzat óvakodik bármilyen külföldi ellenőrzéstől. Románia, ahol aligha kisebb a korrupció, részt vesz a szervezet munkájában, de egyáltalán nem támogatja Laura Codruta-Kövesi jelölését.

A fiatal ügyésznő, aki Sepsiszentgyörgyön született és felvette magyar férje nevét, eredményesen küzdött a korrupció ellen Romániában, ahol magasrangú vezetőket is rács mögé juttatott korrupció miatt. Épp emiatt buktatta őt meg Bukarestben a szociáldemokrata kormányzat, melynek erős embere, Liviu Dragnea maga is több korrupciós ügy célpontja. „Önök sok rosszat hallhattak rólam”- mondta mosolyogva a brüsszeli bizottság előtt a román ügyésznő, aki arra célzott, hogy a bukaresti kormány nemcsak, hogy nem támogatja a jelölését, de lejárató kampányt folytat vele szemben.

Három jelölt fut versenyt a főügyész posztjáért: a román ügyésznőn kívül egy francia és egy német jogász. Jean-Francois Bohnert és Andres Ritter – ellentétben a román ügyésznővel – élvezi a saját kormányának a támogatását. Ez feltétlenül előnyt jelent a számukra, de az EU költségvetési ellenőrző bizottsága azért támogatta végülis a román ügyésznő jelölését, mert ő ellenséges környezetben bizonyította, hogy lehet sikerrel folytatni a korrupció elleni harcot még Európa keleti felén is.

Temetetlen múlt

0

„Szembeötlő, hogy ott, ahol a diktatúra különösen durva eszközökkel tartotta fenn saját hatalmát, az állambiztonsági iratokat később kutathatóvá tették, a besúgók nevei pedig javarészt ismertek lettek. Ott viszont ahol az elnyomás kevésbé érvényesült, az iratok máig nem kutathatók teljes egészükben, a besúgók neve pedig titokban maradt.” – Ara-Kovács Attila Diplomáciai jegyzete.

Pár hete közöltem egy cikket egy frissen alapított romániai pártról, s arról a botrányról, mely azt követően tört ki, hogy kiderült: a párt alapítói között a volt román titkosszolgálat, a Securitate egyik tisztje s annak rokonsága is feltűnt. A cikkemet is többen kommentálták. Volt, aki osztotta véleményemet, mármint, hogy teljesen felesleges egy új pártot annak fényében megítélni, hogy soraiban olyanok is akadnak, akik harminc évvel korábban az akkori diktatúra támogatói és haszonélvezői voltak. Mások vitatták ezt, és meggyőző érvekkel mutattak rá: a volt állambiztonsági hálózat sok mindent megőrzött – főként személyes kapcsolatok formájában – régi struktúráiból, s ezeket hatékonyan használják fel az érintettek saját gazdasági és politikai hatalmuk fenntartására.

A vita számomra elsősorban azért volt igen tanulságos, mert – egyebek mellett – rávilágított a magyar és román társadalom között mutatkozó érdekes eltérésekre. Elsősorban arra, hogy a két társadalom egészen másként reagál a múltra, s ennélfogva másként működteti azokat a struktúrákat, amelyeket 1989 előttről megörökölt.

Magyarországon a pártállam – a szomszédos országokhoz képest – puha diktatúrát tartott fenn. Sokakat ugyan megfigyeltek, de az ilyesminek a ’70-es évektől fogva csak bizonyos esetekben voltak következményei. A polgároknak nagyobb mozgásterük volt viszonyulni a rendszerhez, és a legtöbb esetben ekkor már lehetőség nyílt arra is, hogy elutasítsák az együttműködést a biztonsági szervekkel.

Romániában ez egészen másként alakult: gyakorlatilag mindenkit megfigyeltek, s már a másként-gondolkodás gyanúja is elég volt ahhoz, hogy a rendszer lecsapjon, ekként előzve meg olyan helyzeteket, melyeket feltétlenül el akart kerülni.

Ez lehet az egyik magyarázata annak, hogy míg Magyarországon nem annyira a javarészt már rég kimúlt volt titkosszolgálati tiszteket övezi társadalmi megvetés – adott esetben gyűlölet –, hanem azokat a besúgókat, akik a tapasztalat szerint nem éltek a lehetőséggel, hogy elutasítsák az együttműködést, s ezzel morális gyengeségüket, becstelenségüket bizonyították. A volt államapparátus embereivel szembeni elnézőbb társadalmi megítélést minden bizonnyal segítette az is, hogy a volt struktúrákból, sem szervezetileg, sem az emberi kapcsolatok terén nem maradt fenn igazából semmi. Ami visszamaradt a múltból, az néhány volt besúgó (ügynök), akik keresték és többnyire megtalálták ugyan a helyüket és számításaikat valamelyik befutó politikai párt környékén, de a velük szembeni megvetés az elmúlt harminc évben nem csillapodott. Különösen, hogy az adott pártokon keresztül ezek a volt besúgók elérték, hogy a titkosszolgálatok iratai mind a mai napig ne kerüljenek nyilvánosságra.

Romániában viszont általános a vélekedés, hogy ritka nagy szerencse és morális szilárdság, sőt áldozat kellett ahhoz, hogy az ember visszautasítsa az együttműködést a Securitatével, mely köztudottan nem válogatott az eszközökben. Bizonyíték nincs rá, csak erre utaló nyomok, hogy a társadalmi megvetés talán ezért kevésbé jutott ki a volt besúgóknak. Még olyan esetben is igaz ez, amikor ritka aljasságokra képes személyről van szó. (Évekkel korábban Könczei Csilla leleplezett egy sokáig „Rusz Péter” fedőnéven működő, igen buzgó besúgót, de a társadalom inkább humorizált a leleplezésen, sehogy az eset súlyának megfelelően felháborodott volna.)

Viszont máig élő gyűlölet érzékelhető a volt titkosszolgálati tisztekkel szemben, s ők retteghettek 1989 karácsonya utáni hónapokban a lincseléstől, nem pedig a besúgók, akiket általában még akkor is áldozatoknak tekintettek, ha ez utóbb túlságosan is nagylelkű gesztusnak bizonyult velük szemben.

Egyébként szembeötlő, hogy ott, ahol a diktatúra különösen durva eszközökkel tartotta fenn saját hatalmát – Romániában, Kelet-Németországban, Csehországban – az állambiztonsági iratokat később kutathatóvá tették, a besúgók nevei pedig javarészt ismertek lettek. Ott viszont ahol az elnyomás kevésbé érvényesült, így Magyarországon és Lengyelországban, az iratok máig nem kutathatók teljes egészükben, a besúgók neve pedig általában titokban maradt.

A romániai társadalmi érzékenység feltehetően arra a tapasztalatra reagál, hogy a mára kiépült politikai – és gazdasági – viszonyok közepette, valamilyen formában még mindig él az angol nyelvű szakirodalomban deep state, vagyis mély államként emlegetett struktúra. Ott sajátos módon – inkább az orosz viszonyokhoz hasonlóan – nem a volt kommunista párt, nem is egy szélsőjobbos retropárt (mint amilyen a Fidesz), hanem a titkosszolgálati kapcsolatrendszer örökíti tovább a múltat.

Az aktuális romániai fejlemények épp a napokban igazolták ezt megint. Ugyanis az Európai Ügyészség élére jelölték azt a Laura Codruţa Kövesit, aki korábban a korrupcióellenes különleges ügyészséget (Nemzeti Korrupcióellenes Igazgatóság – DNA) vezette, s minden jel szerint idővel ennek a deep state-nek a túszává vált. De ez a történet megéri, hogy külön cikket szánjunk neki a jövőben.

5 hely, ahová még elmehetsz a téli szezonban

És nem is túl drága, meg nem kell rá két hét. Mert, ugye, a téli szezonnak van némi hátulütője. A „télből a nyárba” jellegű utak általában drágák, és messze visznek, vagyis nem elég rájuk egy hét – viszont kell fejenként sok százezer. A másik terv, ugye, a síelés, de hát biztos vannak rajtam kívül is olyanok, akiknek a hideg, csúszós, vizes dolgokról nem az élmény, hanem a rettenet szó jut az eszükbe. Nekik teszünk most ajánlatokat.

PORTÓ

Ha a „télből a nyárba” élményt nem is adja meg az észak-portugál nagyváros, arra azért számíthatunk, hogy az idő jelentősen jobb lesz, mint itthon. (Januári ott tartózkodásunkkor a plusz tizenegynéhány fokot már „nagyon hidegnek” tartották a helyiek, és füles sapkában jártak. Pedig az idő nagy részében azért sütött az nap.)

FH

Az óváros napsütésben – január elején

Maga a város is nagyon sokat ad: akár egy napba is belefér a reggeli piacozás, Európa egyik leghangulatosabb piacán, templom és múzeumlátogatás, Harry Potter könyvesboltja (jó, valójában a Harry Potterben felhasznált könyvesbolt.. a Livraria Lello), borkóstolás (a portóit előállító pincészetetek a városban a Douro déli partján vannak), egy jó vacsora, és akár egy nosztalgiavillamosozás is a belvárosban. Két napba már bőven belefér egy hajózás is Dourón, ami persze csak akkor fun, ha jó az idő, de erre – mint mondtam – a mi relatíve északi hozzáállásunkkal elég jó esélyünk van.

FH

Naplemente a folyóról

Négy napba, amit a Wizzair Budapest-Portó járata kényelmesen megenged, már belefér néhány kirándulás közeli helyekre, a guimaraesi vár és/vagy a bragai búcsújáróhely meglátogatása, esetleg egy rövid látogatás a Douro felsőbb folyásához, ahol a portóinak való szőlőt termesztik. (Minderről egyszer majd azért részletesebben is írunk…)

FH

Télen is látványosak a szőlőhegyek

Februárra még lehet úgy jegyet kapni a Wizz-re, hogy az oda-vissza utat megússzuk 35 ezer alatt. (A nagyon olcsó januári jegyekről már lemaradt, aki eddig nem ment el.) Portugália pedig általában Nyugat-Európa legolcsóbb országa 4-6 euróért ebédmenüt lehet már kapni, 10-ért meg vacsoramenüt, a szállások is megfizethetőek, két főre 50 euró alatt lehet már találni jót.

MADEIRA

Maradjunk még Portugáliában, de egy nagyságrenddel lépjünk tovább. Madeira, ha nem is „télből a nyárba,” de mindenképpen „télből a tavaszba” élményt kínál. A szigeten ilyenkor ugyan relatíve esős az idő – de kárpótol az esős napokért a kellemes meleg (a mi fogalmaink szerint), kb 18-22 fok, és a tavaszias hangulat.

FH

Napfény, virág és jellegzetes háromszögletű házikó januárban

A turisztikai brosúrák kivételesen nem hazudnak – általában azért igen – amikor, a „az örök tavasz szigetének” titulálják Madeirát. A sziget legfontosabb látnivalóinak számító botanikus kertekben gyakorlatilag mindig van frissen virágzó növény, a – másik fő látnivalónak számító – őserdők pedig az évben folyamatosan zöldellnek.

FH

Örökké zöld erdő – szintén januárban

Fürödni nem nagyon lehet még a tengerben – fagyálló németek azért megpróbálják -, így nem családok, hanem inkább brit és német nyugdíjasok vannak turistaként a szigeten, belőlük viszont nem kevés. Ami jó, hogy a sziget kicsi – alig Budapestnyi – így, ha négy napot töltünk ott, akkor nem csak, hogy töviről hegyire megismerhetjük, de kvázi bennfentesnek érezhetjük magunkat.

FH

Amúgy is sziklás a part …

Látnivaló pedig bőven van ennyi időre – a fent emlegetett babérerdők és botanikus kertek mellett IV. Károly magyar király sírja, Funchal óvárosa, Európa legmagasabb sziklaszirtje vár minket például. Lassú, békés üdülésre számítsunk, még akkor is, ha csak pár napra megyünk – késői kelésekre, nagy reggelikre és hosszú sétákra.

FH

Az árak – sok szempontból – még a szárazföldi Portugália alatt vannak – 8 euróért már decens vacsorát kaphatunk. Az eljutás viszont bonyolultabb-drágább. Lisszabonba vagy Portóba kell repülni Wizzel, és ott átszállni, mondjuk, az EasyJetre (a menetrend miatt ez feltételezi, hogy egyszer megaludjunk a szárazföldön) – ami most alsó hangon plusz 30 ezer forint oda-vissza, így, a teljes utat 60-65 ezer forintból tehetjük meg.

RÓMA

Az Örök Város (hogy már megint valami igen elcsépeltet mondjak ), ugye, azért is örök, mert bármikor lehet oda menni turistáskodni. De a január-február azért a legjobb. Hőmérsékletileg valamivel jobb, mint itthon (mármint az utcán, mert a házakban azért komolyan lehet fázni egy hidegebb télen, amikor a szimpla ablak, és a gyenge fűtés miatt marha hideg van odabenn). Viszont nincs olyan borzasztóan meleg, mint nyáron. Eső persze eshet, de annyi elképesztően sok beltéri program van – a Vatikáni Múzeumtól az EUR-on át a Domus Aureáig.

FH

Ami viszont verhetetlen ebben az időszakban, hogy Róma gyakorlatilag turistamentes. A karácsonyi-szilveszteri időszakra érkező tömegek már lementek, de a húsvétolók még nem érkeztek meg. Pár csoportnyi kóbor japánnal, meg elveszett filippinó zarándokkal azért ilyenkor is össze lehet futni, de – most minden etnocentrikus lózungtól mentesen értsük – Róma ilyenkor a rómaiaké, meg a miénk. Ami a Mediterránuemban általában jó, hogy a műemlékek nem zárnak be télre, tehát tulajdonképpen a strandoláson kívül ugyanazt kapjuk, mint nyáron. Róma persze nem olcsó – de ilyenkor kicsit azért olcsóbb. A szállás két főre kb 60-70 eurónál kezdődik,de a repjegyárak nem szállnak el: retúrt 20 ezer forint alatt kapunk, sőt jó esetben 15 ezer körül is.

MARRÁKES

Írtunk már többedén Marokkóról, hogy mi a jó benne, és mi a rossz. Azt is megírtuk, hogy bizony Marrákes sokat romlott – legalább is szerintünk – az elmúlt években, turistásabb lett, annak az összes gyermekbetegségével együtt. De összességében, most, hogy van fapados járat oda, kimondottan ajánlott. Különösen télen. Az idő jó esetben sokkal jobb, mint nálunk, nap közben 20 fok környékén jár a hőmérséklet. Az árak viszont – persze néha kemény alkuk árán – egészen alacsonyak. Egy átlagos helyen – nem a főtéren, ahol ma már nagyrészt becsalicsárdák működnek – kb. 800-100 forintból rendesen meg lehet ebédelni – vacsorázni. A szállások is tudnak olcsók lenni – bár az óvárosi palotákért már biztosan 50 euró felett kell fizetni két főnek egy éjszakáért. (Ezért viszont sokkal jobb stílusosabb szállást kapunk, mint Európában.)

FH

A fapados menetrend szerint összehozott négy napból ki lehet hozni két nap városnézést – óváros, bazár, este a Dama el-Fna, paloták és mecsetek meglátogatása, csiga evéssel, frissen facsart narancslé-ivással. Másnap elmerülés a bazárban – plusz esetleg egy obligát félnapos tevegelés. (Én speciel félek a tevétől, és miután húsz évesen egyszer felültem rá, ezt egész életemre elegendőnek érzem, de másnak azért bejöhet.)

FH

A másik két napban fakultatívan kirándulhatunk tengerhez – Esszauíra -, hegyekbe – Urika-völgy, vagy ínyenceknek az Atlasz és Tinmal, illetve sivatagba (Varzazat). Ha nagy szakértői nem is leszünk Marokkónak, annak, aki még nem járt Afrikában vagy az arab világban, hatalmas élmény lesz.

FH

Az idő általában jó – 20-22 fok nap közben – és ritkán esik. (Este azért hidegebb is lehet. A repülőjegy megvan 50 ezerből (vagy akár alatta is) még februárra, a kinti árak pedig – ha megfelelően alkuszunk, és nem hagyjuk magunkat nagyon átverni – egész alacsonyak. 800-1000 forintból meg lehet vacsorázni, egy kirándulás ára pedig a bazárban működő utazási irodáknál befizetve 20-50 dollár között mozog. Azt pedig, hogy a bazárban mennyit és mire költünk, már tényleg magunk határozzuk meg. Kínálat az van bőven, és tényleg szép, értékes, kézműves áruk is vannak.

FH

A SINAI-FÉLSZIGET

A legolcsóbb, kvázi, mondjuk, „legfapadosabb”, akár egy hosszú hétvégére alkalmas „télből a nyárba” élményt – klasszikusan, pálmafával, tengerparttal – Egyiptom adhatja. Közel van – alig három óra repülővel – és ár-érték arányban verhetetlen. Ennek persze – elméletben – megvannak az árnyoldalai. Egyiptomot manapság a „nem biztonságos” desztináció közé sorolják. Ez persze sokkal inkább para, mint valóság. Erről – akkor éppen Törökországgal kapcsolatban – már írtunk. Valójában elképesztően alacsony azoknak a turistáknak a száma, akik bármiféle erőszakos cselekmény áldozatai lesznek, lehetnek. A Sinai-félsziget üdülőövezeteit ráadásul hatalmas erőkkel védik. Szóval valós veszélye sokkal inkább van egy autóbalesetnek, mint bármiféle merényletnek. (Az autóbalesetek kockázata viszont kimondottan magas – Egyiptomban a vezető halálok a közlekedési baleset.) A terrorpara viszont alaposan lenyomta az amúgy is alacsony árakat. A szállodák – már a kimondottan elegánsak is – komoly küzdelmet vívnak a kemény valutáért, és durván akcióznak. Így ugyanazért a napi 50 dollárért, amiért Európában egy decens panzióban lakhatunk, Egyiptomban már csillogó-villogó luxusszállóban élhetünk.

FH

Ha pedig elhagyjuk a szállodák őrzött részét és kimerészkedünk a való világba, még alacsonyabb árakkal szembesülünk. (Ami persze egyenes következménye ugyanannak, amiért a szállodák is akcióznak – az egyiptomi gazdaság folyamatos válságának, amivel vele jár az egyiptomi font mélyrepülése.) Ha valaki a nagyon bázikus dolgokra hajt, már kb. kétszáz forintért kaphat falafelt, bár ott taamijjának hívják. De egy lakoma is összejöhet 1000-1500 forintból.

Az időjárás pedig – a sivatagos klímának köszönhetően – kiváló. Folyamatosan napos időnk lehet – 20-25 fokkal és olyan tengerrel, amibe némi prüszköléssel, de bele is mehetünk.

FH

Aki nem csak a tengerpartot akarja élvezni, annak is bőven jut pár napra elfoglaltság, újranyitott a Szent Katalin kolostor, de a Fáraó-sziget vagy Tába vára sem kutya.

FH

A legkényesebb az lejutás. Ma közvetlenül a Sinaira nem járnak Budapestről gépek – repülnek viszont fapadosok az izraeli Eilatba. (Szintén nem rossz hely, csak sokkal drágább.) Ryanair-rel akár 20 ezerből meg lehet fordulni. Arra azért persze számítani kell, hogy ha elmondjuk, hogy Egyiptomban voltunk, hazaúton az izraeli biztonságiak hosszú, részletes ellenőrzésnek vetnek alá.

Pakisztán lelőtt két indiai katonai repülőt

0

Pakisztán bejelentette, hogy előtt két indiai katonai repülőt a saját légterében, Kasmirban és foglyul ejtett egy pilótát a földön.

A hadsereg szóvivője, Gen Asif Ghafoor őrnagy szerint az egyik gép pakisztáni területre zuhant, a másik Indiában ért földet.

India tegnap elkezdte támadni a Pakisztánban táborozó szélsőségeseket, válaszul arra, hogy ezek a szélsőségesek korábban indiai katonákra támadta Kasmir indiai részén.

Az aggasztó, ha két – korábban már háborúzó – atomhatalom között ismét nő a feszültség. (BBC)

London a növekedés visszaesésére és élelmiszerhiányra számít a kemény Brexit esetén

0

A brit kormány legfrissebb hatástanulmánya szerint ha a brit EU-tagság a kilépési feltételrendszerről szóló megállapodás nélkül szűnik meg, nem zárható ki, hogy egyes élelmiszerekből „hiányossá válik a kínálat” Nagy-Britanniában. Az elemzés komoly növekedési kockázatokra is felhívja a figyelmet.

A Downing Street által este közzétett 15 oldalas tanulmány szerint általános élelmiszerhiány kialakulása a La Manche-csatornán érkező EU-import jelentősebb fennakadása esetén sem valószínű.

Az Egyesült Királyság azonban éppen olyan időszakban távozik az EU-ból, amikor a hazai ellátás friss gyümölcsökből és zöldségfélékből erőteljesen függ a csatornán áthaladó áruforgalomtól, és megállapodás nélküli Brexit esetén – kormányzati intézkedések nélkül – egyes élelmiszerek árai valószínűleg emelkednének.

Mindemellett megvan annak a kockázata is, hogy „a vásárlói magatartás” áruhiányt okozhat vagy súlyosbíthatja az esetleg kialakuló hiányhelyzetet – áll a hatástanulmányban.

Ugyanerre a kockázatra a brit, az észak-írországi és az írországi kiskereskedelmi szektor szakmai szervezetei is felhívták a figyelmet minap ismertetett közös felhívásukban.

A British Retail Consortium (BRC), a Northern Ireland Retail Consortium (NIRC) és a Retail Ireland vezetőinek múlt heti nyílt levele szerint ha az EU-val folytatott brit kereskedelem megállapodás híján a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) általános szabályrendszerére tér át, ez egyes élelmiszeripari termékek esetében 40 százalékot jóval meghaladó vámterhet jelenthet.

A BRC kimutatása szerint a WTO-szabályrendszer egyes sajtfélékre 42-46 százalékos, a marhahúsra 40 százalékos, a paradicsomra 21 százalékos importvámot tartalmaz.

A három szervezet figyelmeztetése szerint megállapodás nélküli Brexit esetén az EU-ból érkező élelmiszer szállítmányok a vámellenőrzések és egyéb adminisztratív akadályok miatt elakadhatnak a határátkelőknél, és ez hiány kialakulását vagy a kínálat hiányossá válását okozhatja egyes élelmiszerfajtákból és más termékekből is.

Jelentősen lassulhat a brit GDP növekedése

A brit kormány kedd este ismertetett hatástanulmánya a megállapodás nélküli Brexit általános növekedési kockázatairól megerősíti azt a már korábban is közzétett becslést, amely szerint egy ilyen kilépési forgatókönyv esetén a brit hazai össztermék (GDP) értéke 15 éves távlatban 6,3-9 százalék közötti mértékben maradna el a jelenlegi kereskedelmi feltételek fennmaradása esetén addigra elérhető szinttől.

A tanulmány idézi a brit adó- és vámhivatal becslését is, amely szerint ha az EU-val folytatott brit kereskedelem a WTO szabályrendszerére térne át, egyedül az újonnan szükségessé váló vámáru-nyilatkozatok adminisztratív terhe évente 13 milliárd font (4800 milliárd forint) többletköltséget róna a brit üzleti vállalkozásokra.

A tanulmány szerint jelenleg 240 ezer olyan brit üzleti vállalkozás működik, amely kizárólag az Európai Unióval folytat külkereskedelmet, és ezeknek a cégeknek megállapodás nélküli Brexit esetén minden egyes exporttételük után vámáru-nyilatkozatot kellene kiállítaniuk, fennállásuk óta első ízben.

A brit számvevőszék feladatait ellátó független parlamenti testület nemrégiben ismertetett becslése szerint megállapodás nélküli Brexit esetén a brit adó- és vámhivatalnak évente 260 millió vámáru-nyilatkozatot kellene feldolgoznia a jelenlegi 55 milliós éves átlag helyett. (MTI)

Trollgyár kiiktatva…

Az amerikai kibervédelmi parancsnokság a tavaly őszi félidős választások napján blokkolta a hírhedt szentpétervári orosz trollgyár internet-hozzáférését, és ezzel leállította tevékenységét – jelentette internetes felületén a The Washington Post.

A lap meg nem nevezett hírszerzési forrásokra hivatkozva kedden közölte az exkluzív információt az Internet Research Agency (IRA) nevű trollgyár elleni amerikai kibertámadásról, amely az első volt a maga nemében.

A lap szerint a Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz köthető egyik oligarcha, Jevgenyij Prigozsin által működtetett trollgyárat tavaly november 6-án, a félidős választások napján „kiiktatták az internetes térből”.

Az IRA célja az volt, hogy befolyásolja az amerikai választást. Ennek eléréséhez a cég alkalmazottai amerikaiként jelenítették meg magukat a közösségi portálokon és terjesztettek álhíreket.

Az amerikai védelmi minisztérium kiberháborúval foglalkozó részlege és a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) – amely együttes erőfeszítésekkel igyekszik gátat vetni az internetes térben elkövetett bűncselekményeknek – nem kívánta kommentálni a lap értesüléseit. A kiberháborúval kapcsolatos információk mindig titkosítottak, csak nagyon ritkán hoznak nyilvánosságra vonatkozó részleteket.

A The Washington Post megjegyezte: ez volt az első nagyobb akciója a Pentagonnak és az NSA-nek azóta, hogy Donald Trump amerikai elnök és a kongresszus kiterjesztette hatáskörüket „csapásmérő” képességük erősítése érdekében. Az amerikai elnök tavaly egy nagyszabású, általános elhárítási hadműveletet hagyott jóvá a félidős választásokba történő orosz beavatkozás kivédése és semlegesítése érdekében.

„Nem a véletlen műve volt, hogy a 2018-as választások orosz beavatkozás nélkül zajlottak le” – nyilatkozott a lapnak Mike Rounds dél-dakotai republikánus szenátor. (MTI)

Két toxikus vezető árnyékában, a rejtőzködő harmadik

Bizonyára nem vagyok egyedül, aki még emlékszik a Fidesz itteni fiókpártjának 12. dzsemborijára és arra, hogy megújulást/újratervezést hirdettek.

Ha van aki még emlékszik, az azt is észrevehette, hogy mára már nyoma sincs semmiféle újratervezésnek, ma “pragmatikus transzilvanizmus” (whatever this mean) van vasárnapi ebédre – már akinek jut valami is az asztalára – és aztán ott van a politikai-show, mint valami egzotikus musical, afféle utó- vagy elő Untold fesztivál. Hangos és tartalmatlan – szinte tökéletes tartalom nélküli forma – látványos, csak éppen kiviláglik öncélú és szimulákrum jellege, mert közben sem vita, sem tartalmas kommunikáció, sem kritika, sem önkritika, sem alternatíva, sem semmiféle szembenézés meg nem zavarja.

Drámai pillanatokat, csak a videókivetítő pillanatnyi zavarai hoznak, a cirkusz technikailag kifogástalan, és teljesen steril és tartalmatlan. Magát szórakoztatja a színpadi sereg, afféle előszilveszteri mulatság, kabaré a javából, persze mindenféle humor nélkül, ja, viszont Hunorral.

Mintha szelfizni, jópofizni gyűltek volna össze unatkozó tinédzserek, úgy múlatták az időt a vezérek és klienseik, a látszólagos, a reality show szabályai szerint: PR, és a fitogtatva fölmutatott technikai felszerelés, és tényleg a média, a performansz az üzenet, és semmi más. Vezéreink magukat ünneplik és ünnepeltetik, egyáltalán nem szerényen, hiszen egyáltalán nincs amire szerények lehetnének, már eredményeket sem hazudnak, a performansz önmagáért van. Legfentebb médiaesemény – mint kiderült az újságírói akkreditációhoz viszont még azt is meg kellett jelölni, hogy kivel készítenének interjút és mikor (sic!), s hogyan, és milyen témában – szemfényvesztés, magas fokon, de leginkább önmagukat csapták be a jelenlevők, úgy tettek mintha bármit is tennének.

A pártnak sem értelmes, és főként számonkérhető, programja, sem átható, fölfogható és követhető üzenete nincs – hacsak az nem, hogy néhány lejárt szavatosságú politikus, akikkel egyébként a párt koalícióban, vagy külső támogatóként, együtt kormányzott: részeges, akasztós és szekus, így ebben a sorrendben, és minden további magyarázat, érv, vagy bizonyíték nélkül. Ez ugye, már Finkelstein-Habony-falva, illetve Biharbasznád-alsó végállomás, bár én optimista vagyok lesz még lentebb is, lesz még így sem és a show akkor is folytatódik majd. Kereskényi “dobja be”, mintegy mellékesen az euroszkeptikus mantrát – érdemes fölfigyelni, hogy akárhányszor előjön a téma, soha nincs semmiféle tartalmi utalás, érvelés, arról már rég leszoktak vezéreink. Ja, Juncker soha nem bizonyított részegeskedéseit képes egy más Európa mellett érvként fölmondani Finkelstein-Habonyból az elöljárónak: hiába na mémekből tanul a rommagyar-vezér – hogy aszongya “Európa rossz irányba halad”, mert migráció, mert “szivárványos zászló” (ugye értik mire céloz homofób emberünk?), és aztán valahogy kifelejti a végszót, “mert Soros”.

Van ugyan egy szöveg, melyet címe vitaindítónak mond, de persze senki sem vitatja, van, hogy legyen ilyen is, és lényegében minden olyant elmondjanak, aminek a napi politikában éppen az ellenkezőjét teszik. Bedobják az “erdélyi magyar társadalom megteremtését” (sic!), mint nyilvánvaló vágyálmot, csakhogy nem tudjuk meg, miről is beszélnek? Töltelék szövegek, tartalmatlanok, lényegtelenek, érvtelenek, közepesnél is gyengébb motivációs szövegelések. Talán két fél mondatnak volt érdemes elhangzani: “a kisebbségi kérdés megoldását nem szabad a populizmus oltárán feláldozni”, és hogy “párbeszédre van szükség azokkal is, akik kritizálják” a pártot, mondta – böcsületére váljék, Csoma Botond képviselő –, csakhogy úgy tett mindenki, mintha nem értené (persze, persze sokan valóban nem értették, meg oda sem figyeltek), illetve elengedték a fülük mellett (azért még megdorgálás jöhet, ha észhez térnek, önmaguk nagyszerűségétől megrészegült vezérek).

Én viszont most nem is a tartalmatlanságra és a valós viselkedésnek, politikai ténykedésnek teljesen ellentmondó szövegeléseknek szentelnék teret, hanem annak, amit a politikai-show eltakart (még azt sem állíthatom, hogy tudatosan, mert ahogy láttam, önámításból volt több, őszinteségből kevesebb), a POPULISTA és TOXIKUS VEZÉREK mandátumának meghosszabbítását, a számonkérhetőség mindenféle esélye nélkül. És hát erről van szó, ezért a sok elterelő hadművelet, ezért a tartalmatlan szövegelés, és ezért volt a video-hip-hop, olyan mandátumot adni, ami “bármit lehetővé tesz”, ami nem kötelez, ami elrejti, hogy hol a Fidesz-vezér, hol a bukaresti vezér kénye-kedve szerint, de minden esetre, simán menjen a játszma: ahogy ők muzsikálnak a mi toxikus (kis)vezéreink, úgy táncolhassanak.

A rommagyar politikai felvilág KÉT TOXIKUS VEZÉR ÁRNYÉKÁBAN, klienshelyzetben, kiszolgáltatva bohóckodik, úgy tesz mintha hatalma lenne, mintha akarata lenne, mintha tudná mit akar, mintha eszközei lennének, mintha önálló lenne, (tökéletes szimulákrum ez). A kongresszus hozama, hogy ismét fölhatalmazták a látszólagos folytatására ugyanazokat, akik eddig juttatták a politikai osztályt, a Truman-show nyilván folytatódni fog, manipulációval, megvezetéssel, alternatív tényekre és poszt-igazságokra, összeesküvés-elméletekre és populista diskurzusokra való utalással. Toxikus vagy destruktív vezetőnek azokat tartjuk, akik

“egyéni érdekeiket a közjó fölé rendelik, nem haboznak törvénytelen eszközöket igénybe venni, és tevékenységük katasztrofális következményekkel jár egyének egy csoportja, egy adott intézmény, közösség, vagy végső soron az egész társadalom számára”

(foglalja össze Lipman-Blumen alapján, Dessewffy Tibor, a lényeget). Ez a leírás minden bizonnyal eltalálja a Fidesz-, illetve a PSD vezért, mégpedig azzal a megjegyzéssel, hogy a toxikus vezér ideáltípusát adtuk itt meg, ami természetesen azt is jelenti, hogy az ilyen vezető nem minden tettével okoz kárt, vagy nem egészen gonosz, elvetemült, stb., a kárt okozás viszont egész tevékenységük végső kimenetelére vonatkozik. És persze, igencsak nagy eltérések vannak a toxikus vezetők által okozott károk mértékét illetően is. Egyre nyilvánvalóbb, hogy Orbán és Dragnea óriási károkat okoznak, nemcsak egyes csoportoknak, hanem az egész magyar és román társadalomnak (igen, még azoknak is, akik haszonélvezői ténykedésüknek), sőt egyre inkább az egységes Európa intézményes progressziójának is. De uralkodásuk, hatalmi ténykedésük, rombolásuk, ami a jogállamiságot, demokráciát, a fékek és ellensúlyok rendszerét, az igazságszolgáltatást, a médiákat, a gazdaságot, az adminisztrációt, a tudományos és művészeti, egyszóval kulturális életet, a gyülőletkampányok szociálpszichológiai rombolását, stb., illeti – remélhetőleg – mégsem jut el a nyílt erőszakig. Putyin követői/utánzói, szerencsére, Putyin hatalma nélkül.

Ami sajátos az esetünkben, hogy a mi “kis toxikus vezetőnk” (“kis pénz kis foci” – ugye?), a most egyedüli jelöltként újraválasztott elnök, egyáltalán nem rendelkezik azokkal a személyes tulajdonságokkal, amelyek a toxikus vagy destruktív vezető pszichológiai profilját, körülményektől függő személyiségét jellemzik. Sem a hatalmas ego, sem az arrogancia (na, az talán valamennyire), az amoralitás, a kapzsiság, stb, nem jellemzi a rommagyar pártvezetőt: Kelemen Hunor – megfigyelésem szerint –, ideális követő, a szinte tökéletesen alárendelődő, tragikus figura. Már első megválasztásának körülményei – ahogy Markó Béla “ki- és megválasztatta” – jól mutatták, hogy leginkább konformista, bátortalan és határozatlan, mondjuk ki, politikai értelemben gyáva és tétova. Képtelen volt ellenállni, először a budapesti, azután a bukaresti nyomásnak/befolyásnak, saját víziója pedig nincs, vagy ha van, azt képtelen kommunikálni. Egyre inkább azokat a paneleket közvetíti, melyeket budapesti “tartótisztjei” diktálnak, nemcsak ő de tanácsadói is, képtelenek még arra is, hogy a rommagyar közösség szintjén újraértelmezzék az orbáni üzeneteket. Makacssága vazallusi nyakasság, ami – általános szerencsétlenségre – legfentebb abban mutatkozik meg, hogy téves döntései, a szervezet és általa a közösség kiszolgáltatása mellett kitart, FALAZ ORBÁNNAK és DRAGNEÁNAK, eljátssza az általuk kijelölt (sokszor biza hasznos idióta) szerepet. Kelemen Hunor, Orbán román hangja Bukarestben és Dragnea magyar hangja Budapesten, afféle “komp-ember” (hogy Ady vízióját ilyen kifacsarva parafrazeáljam), hol itt hol ott köt ki, de leginkább úton van, sodronypályán rángatózik.

Kelemen Hunor nem diktátor alkat, sőt, autoritása teljességgel konjunkturális, meglátásom szerint a politikusi paranoia sem érte még utol, hatalomvágya, karizmája, nárcizmusának mértéke még a demokratikus vezetők körében tartja.

És nemcsak a budapesti és bukaresti, valóban destruktív vezérek, hanem a székelyföldi kiskirályok is dominálják, fölébe kerekednek, képesek és hajlandók megzsarolni, kontrollálni ténykedéseit, döntéseit, és mindezt a háttérből is tenni tudják. Attól tartok, hogy Kelemen Hunor valóban a kisebbik rossz (mégha egyetlen jelölt is volt), mert a romániai magyar társadalom, jelen állapota szerint (amit, majd megteremtenek ugye?) elsőrendű TOXIKUS VEZETŐT TÁMOGATÓ KÖRNYEZET. Megvan benne minden kellék, sőt túlsúlyban van, mind az instabilitás, mind a fenyegetettség érzése, a patriarchális vezérelvűség, az önállóság hiánya és az a tehetetlenség, ami saját, legalább részben, önálló intézmények híján, kollektív frusztrációt okoz. De akár a politikai kultúra irányultságát, az autokratikus formák elfogadottságát, akár a demográfiai folyamatok okozta stresszre, vagy a médiák kiszolgáltatottságára, stb., gondolunk, a romániai magyar társadalom erősen vulnerábilis, és ez kiszolgáltatottá teszi egy erős és valóban toxikus vezér föllépésével szemben. Ki nem elégített társadalomban élünk, premigrációs és migrációs hálózatokhoz kapcsolódnak az életutak  jórésze (miközben persze divat itt is a “migráncsozás”), meglazultak a gyökerek, “megoldódott a kéve”, és nemcsak a téves politikai döntések okán. A rommagyarok jórésze – mondjuk ezt is ki – “agyban” Magyarországon vagy attól is nyugatabbra él. Vagy legalábbis, a médiabefolyás következtében (és itteni magyar média, mindent egybevetve nincs is), és az elvándorlási tervek, egy egész migrációs szubkultúra okán, a közönség testileg még itt van, mentálisan már máshol. Egy magát providenciálisnak mondó, megváltót játszó, rommagyar vezér – amilyennek, itt és most, Orbán Viktort képzeli a többség – megjelenése égetően sürgős, a támogató közeg nap, mint nap épül és erősödik. Meglátásom szerint, már ismerjük a nevét és arcát, csak még nem látja eljöttnek az időt, hogy előlépjen és letaszítsa Kelemen Hunort ingatag faháncs-trónjáról.

Pedofília miatt elítélték a Vatikán harmadik emberét

0

A templomi gyerek kórus két tagját szexuálisan zaklatta George Pell bíboros, akit emiatt akár ötvenéves börtönbüntetésre is elítélhetnek  Ausztráliában. A bíróság a döntést eddig titokban tartotta, mert az ügyészség még egy másik hasonló pert akart indítani Melbourne és Sydney egykori érseke ellen. Miután a második pertől elállt az ügyészség, ezért már nem volt akadálya annak, hogy nyilvánosságra hozzák az ítéletet.

George Pell egy 12 és egy 13 éves kisfiút zaklatott szexuálisan a templomban, ahol a gyerekek a kórus tagjai voltak. Mindez akkor történt amikor George Pell Melbourne-ben volt főpap. A bíboros tagadta bűnösségét. Az ausztrál püspöki kar vezetője közölte: tiszteletben tartják a bírósági döntést, de fellebbeznek az ítélet ellen.

A konzervatív kardinálist már korábban is a bíróság elé idézték, de akkor a vádak csak arra vonatkoztak, hogy főpapként eltussolta a pedofil papok ügyeit. Ausztráliában egy átfogó vizsgálat kiderítette: a papok 7%-a érintett pedofil ügyekben! George Pell bíborosnak korábban sikerült tisztáznia magát. Ezért futott be sikeres egyházi karriert. Ő volt az az ausztrál főpap, aki a legmagasabbra emelkedett a Vatikánban.

2014-ben Ferenc pápa kinevezte a Vatikán pénzügyminiszterének és beválogatta kilenc tagú bíborosi tanácsadó kollégiumába. Decemberben Ferenc pápa átszervezte tanácsadó testületét, és ebből már kimaradt George Pell bíboros. A per idejére a Vatikán „szabadságra küldte” Pell bíborost, aki már aligha tarthatja meg magas tisztségét.

Az ítélet Ausztráliában pontosan akkor vált közismertté amikor a Vatikánban négynapos tanácskozást tartottak a pedofil problémák rendezésére. A világ összes katolikus egyházának vezetői üléseztek, hogy eldöntsék milyen álláspontot foglaljon el a katolikus egyház ebben a kényes és kínos ügyben?! Ferenc pápa „totális háborút ” hirdetett meg a papi pedofília ellen. Több konzervatív főpap bírálja a pápai elszántságot, mert úgy véli a pedofil ügyek nyilvános kiteregetése árt a római katolikus egyház tekintélyének szerte a világon.

Fél-Magyarország változatlanul Európa szegényháza

Az egy főre jutó GDP alapján London belvárosa az EU leggazdagabb régiója az átlag több, mint hatszorosával. A legszegényebbek között balkáni területek között négy magyar régió van, kevesebb, mint az átlag fele gazdasági teljesítménnyel.

Változatlanul óriásiak a különbségek elsősorban Európa nyugati és keleti fele között a vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) eloszlásában – derül ki az Eurostat mai adatsorából. (A vásárlóerő-paritás megmutatja, hogy a például az árak eltérő voltát és az árfolyamok ingadozásának torzító hatását kiszűrve mekkora az életszínvonal egyes országokban.)

Az EU-ban a régiók közti gazdagság az átlagérték 31 és 626 százaléka között oszlik meg.

Utóbbi London belső részét jellemzi, a legszegényebb, 31 százalékkal, az észak-nyugat-bulgáriai régió.

A 281 területi egység között az átlagot jóval meghaladó (200-250 százalék) találunk olyanokat, mint például a kicsi Luxemburg, Írország északi része, Hamburg. Az EU központja, Brüsszel már a kétszeres szorzó alatt van. Térségünkben kiemelkedik Prága 187 százalékkal, és Pozsony 179-cel. Varsó már éppen csak befér az első húszba 152 százalékkal. Több keleti régió, illetve főváros alkotta régió nincs is az élbolyban.

Európa szegényházait 15 régió alkotja:

bolgárok, görögök és románok, és érdekes módon egy francia is. És sajnos – változatlanul – négy magyar: Észak-Alföld (43 százalék), Dél-Dunántúl (45), Észak-Magyarország (46), Dél-Alföld (48).

Magyarországon belül hagyományosan Budapest emelkedik ki, így van ez a 2017-es adatok alapján is. A 139 százalék azonban – mint láthatjuk – óriási elmaradásban van a V4-ek többi három tagjáétól. Ugyanakkor a különbségek még ezen a földrajzi területen is döbbenetesek: Közép-Magyarország már csak 104 százalék, az ebben fekvő Pest megye pedig 53 (!) százalék. A Középső országrész után soron következő régió, Nyugat-Dunántúl is mindössze 72 százalékot ért el az uniós átlaghoz viszonyítva.

Magyarország összesített értéke 68 százalék, 20 300 euró a 30 ezres EU-átlaghoz képest.

Miközben az EU népességének háromnegyede olyan régiókban él, ahol az egy főre jutó regionális GDP az EU átlagának 75 százalékánál több.

Visszalépett az egyik legesélyesebbnek tartott jelölt

0

Visszalépett Szlovákiában az államfőjelöltségéből Robert Mistrík, akit a felmérések a márciusi elnökválasztás egyik legesélyesebb jelöltjének tartottak. Az erről szóló döntést pozsonyi sajtótájékoztatóján jelentette be az ellenzéki szlovák liberálisok által támogatott vállalkozó kedden.

Robert Mistrík egy másik esélyesnek tartott ellenzéki jelölt, Zuzana Caputová javára lépett vissza. Azzal is indokolta döntését, hogy így nagyobb lesz az esélye, hogy az államfői posztot ellenzéki jelölt szerezze meg.

Caputová polgárjogi aktivista, egy nemrégiben létrejött, alacsony támogatottságú, de a szlovák sajtóban erőteljesen megjelenő liberális párt, a Progresszív Szlovákia jelöltje. A felmérések szerint az utóbbi hetekben jelentősen emelkedett a támogatottsága.

(MTI/FüHü)

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK