Kultúra

Karaktergyilkosság

Ma karaktergyilkosságnak neveznénk, ami az 50-60 évek gyönyörű, tehetséges színésznőjével, Bara Margittal történt, aki a legenda szerint alig, hogy átjött Kolozsvárról, már egy óra múlva filmszerepet kínált neki Ranódy László, Szakadék című alkotásában, méghozzá Sinkovits Imre oldalán. Már Kolozsváron is játszott főszerepeket, Magyarországon pedig vagy 10 évig le se jött a vászonról. Ranódy is többször dolgozott még vele, de a jelentős rendezők közül sokan, Keleti Márton, Kovács András, Marton Endre, Fejér Tamás, Herskó János, Makk Károly ugyancsak kínáltak neki fontos feladatokat, és ráadásul a Nemzeti Színháznak is ünnepelt színésznője.

Aztán hirtelen tört meg a meredeken felfelé ívelő, mesésnek tűnő karrier. Többek között azzal vádolták,

hagyta, hogy csokoládéval bevont meztelen testét főelvtársak nyalogassák.

Koholt vádakkal félreállították. Annyira rossz hírbe hozták, hogy akár utána köptek az emberek az utcán, és felháborodottan szidalmazták. Both Béla, a Nemzeti igazgatója, feltehetően felsőbb utasításra, útilaput kötött a talpára. Bár aztán kapott szerződést a József Attila Színházba, de ott már félreállították, filmszerepei elfogytak. Középkorúan úgy döntött, hogy elege volt a megaláztatásokból, és végleg ott hagyta a pályát. Az ő lúdbőröztető története nagyjából ismert, Kocsis L. Mihály könyv formájában is megírta.

De Ónody Lajos, akivel leginkább hírbe hozták, akit tán nem is ismert, aki kellő ügybuzgalommal az orgiákat szervezte a főelvtársaknak, hogy kicsit hadd lazulhassanak el, hiszen annyira feszülten felelősségteljes munkát végeznek szegények, nem ennyire közismert személyiség manapság. Most Odze György Sorstöröttek címmel, krimi izgalmassággal, megírta kettőjük történetét, amit a Noran Libro Kiadó jelentetett meg. A könyv formája regény, bár nyilvánvalóan tényeken alapszik, valós nevekkel, valós eseményeket kapunk, de azért irodalmi formába öntve.

Odze műve olvastatja magát. Sodróak a mondatai, örvényszerűen, szinte menthetetlenül belesodornak bennünket a régvolt, de napjaink valóságával is sokban hasonlatos, ha akarjuk, ha nem, valamelyest áthallásos történetbe. Hiszen óhatatlanul is

a hatalom, a manipuláció, a rágalmazás természetrajzáról van szó,

annak módszertanáról, hogyan kell valakit kellő alapossággal befeketíteni, és a csúcsról a mélybe taszítani. E tekintetben pedig megegyezett a két ember sorsa, és hasonlóan rút históriákat manapság is találhatunk szép számmal, már csak azért is, mert többeknek igencsak gondjuk van arra, hogy visszakísértsen a múlt.

Ónody feltehetően üzleti zseni volt,

aki amikor az ország borzalmasan zárt volt, már akkor állandó útlevéllel rendelkezett, és meglehetősen sűrűn utazgatott a világban. Amit tapasztalt, mohón hazahozta, ügyes rafinériával itthoni viszonyokra alkalmazta, tágította a lehetőségeket, lehetetlen körülmények között, hiánygazdálkodás idején, elfogadható vendéglátást csinált. Ő alapította például a szép emlékezetű Mézes Mackót, ahol ugyanolyan jó volt a kaszinó tojás, a francia saláta, vagy a somlói galuska. Volt esze hozzá, hogy fontos embereket házhoz szállított hidegtálakkal kenyerezzen le. Tudta, hogyan kell okosan korrumpálni a cél és a feljebbjutás érdekében. Ha az volt az igény, és hát nem egyszer és nem kétszer az volt, a finom falatok mellé mindenre kapható táncoslányokat is felszolgált, akadt amelyik egyetlen éjszaka hat derék pártkatonának is hathatósan a kedvében járt.

Ónody ott szúrta el, hogy nem elégedett meg azzal, hogy kegyelt üzletember legyen, a politikai csúcsokat is meg akarta hódítani. De ezen a területen már megálljt parancsoltak neki, elüldözték onnan is, ahol igazán királynak érezhette magát. És vele együtt letaszították a művészet trónjáról Bara Margitot, aki meg tán nem akart megfelelni bizonyos elvárásoknak. Két párhuzamos történet, ami nem is annyira a végtelenben találkozik. És sok tekintetben emlékeztet mai ronda történetekre.

Autista orvossal, új Star Trekkel és csodagyerekkel jön az ősz a tévében

0

A héten igazán beindul az őszi tévés szezon Amerikában. A sokadik évadukkal jelentkező, népszerű szériák mellett több érdekes újonc is van a kínálatban, illetve nagy visszatérőkkel is találkozhatunk. Összeszedtünk néhány szeptemberben induló sorozatot, amelyekre érdemes odafigyelni.

Will és Grace

Tizenegy év szünet után, két évadra visszatér a képernyőre a Will és Grace. A népszerű sitcom a New Yorkban élő meleg ügyvéd, Will Truman (Eric McCormack), és a heteroszexuális belsőépítész, Grace Adler (Debra Messing) barátságáról szól. A sorozat 1998-ban indult, és nyolc évad után, 2006-ban lett vége.

Tíz évvel a Will és Grace befejezése után, 2016-ban a szereplők összeálltak egy 10 perces online különkiadásra, hogy szavazásra biztassák az amerikaiakat. Ennek annyira örültek a rajongók, hogy az NBC úgy döntött, érdemes folytatni a sorozatot. Először csak egy kilencedik évadról volt szó, de később bejelentették, hogy két új évad érkezik. A 16 részes kilencedik évad szeptember 28-án indul, a tizedik évadból pedig 13 részt rendelt az NBC.

A folytatásra Eric McCormack és Debra Messing mellett az eredeti sorozat két másik kulcsszereplője, a Will barátját, Jacket alakító Sean Hayes, illetve a Grace asszisztensét, Karent játszó Megan Mullally is visszatért, csakúgy, mint a kreatív stáb.

A sztorival kapcsolatban annyit érdemes megjegyezni, hogy az alkotók úgy döntöttek, hogy figyelmen kívül hagyják a 2006-os befejezést, amely húsz évvel később, házasságban élve ábrázolta a főszereplőket. A kilencedik évadban Will és Grace megint egyedülállók és lakótársak lesznek. Az NBC sorozata a 90-es években

a meleg karakterek középpontba állítása miatt úttörőnek számított,

bár voltak, akik már akkor is kritizálták sztereotipikus ábrázolásukat. Kérdés, hogy 2017-ben hogyan hat majd a Will és Grace humora. Nosztalgiázásra mindenesetre biztosan jó lesz ez a két évad.

The Good Doctor

A Doktor House óta tudjuk, hogy a furcsa orvossal megspékelt kórházas sorozatok különösen izgalmasak tudnak lenni. Ilyennek tűnik a The Good Doctor is, amely egy nagyon tehetséges fiatal sebészről szól, aki autizmusa miatt a hétköznapokban nehezen találja a helyét. De míg Hugh Laurie House-a munkamódszerei mellett szarkazmusával és gorombaságával idegesítette kollégáit, a The Good Doctor fiatal főszereplője, Shaun Murphy végtelenül jószándékúnak tűnik, csak furcsa észjárása nehezíti meg a vele való munkát. Shaun Murphynek ugyanis

autizmusa mellett savant-szindrómája is van, ami azt jelenti, hogy zseniális képességei mellett más területeken elmarad az átlagtól.

A trailer alapján Shaun olyan összefüggéseket lát meg a betegekkel kapcsolatban, amelyekre felismerésére kollégái nem képesek. A különleges orvosi esetek mellett a sorozat azzal is kecsegtet, hogy az autizmussal is komolyabban foglalkozik majd.

A The Good Doctor alapja az azonos című, 2013-as dél-korai dráma, amelynek amerikai verzióját az ABC rendelte meg. Shaun Murphy szerepében Freddie Highmore látható majd, aki korábban a Psycho előzménysorozatában, a Bates Motelben játszotta a főszereplő Norman Bates-t. Az is bizakodásra ad okot, hogy a The Good Doctor körül a neves forgatókönyvíró-producer, David Shore bábáskodott, akinek Doktor House-t is köszönhetjük.

Star Trek: Discovery

Új világokat és új civilizációkat, de a jól ismert sci-fis miliőt ígéri a CBS-re visszatérő Star Trek. Az ikonikus sorozat 1966-ban indult, hogy azután egész sci-fi univerzum épüljön köré. A legutóbbi Star Trek-sorozat, az Enterprise 2005-ben ért véget, azóta három mozifilmmel kellett beérniük a rajongóknak (Star Trek, Star Trek – Sötétségben, Star Trek: Mindenen túl). A Discovery viszont független a filmek által elindított történetszáltól:

az eredeti, hatvanas években bemutatott széria eseményei előtt tíz évvel játszódik.

A Föderáció és klingonok közti háborút mutatja be a USS Shenzhou és a USS Discovery legénységét középpontba állítva. A hajók első tisztjét az a Sonequa Martin-Green alakítja, aki leginkább a Walking Dead Sashájaként lehet ismerős a sorozatkedvelőknek.

Azt, hogy 2017 elején, az eredeti sorozat 50. évfordulóját követően visszatér a tévébe a Star Trek, 2015-ben jelentették be. A sorozatból végül a tervezettnél később, szeptember 24-én mutatják be az első részt. Akinek tetszettek a Star Trek-filmek, azok örülhetnek, mert a sorozaton a filmekben producerként és forgatókönyvíróként is közreműködő Alex Kurtzman dolgozott. De több más, korábbi Star Trek sorozatokon vagy filmeken dolgozó kreatív szakember is részt vett a munkában.

A Star Trek: Discovery első évadát két részre osztva mutatja be a CBS. Az első nyolc részt novemberig adják le, a második nyolcat pedig jövő januárban kezdik vetíteni.

Ha már Star Trek, akkor a FOX új sci-fi sorozatát is érdemes megemlíteni, amely

tisztelgés a Star Trek előtt, csak éppen a vígjátéki eszközökkel.

A The Orville sorozat a USS Orville nevű hajó legénységét követi nyomon, melynek kapitánya a Seth McFarlane által alakított Ed Mercer. MacFarlane egyben a sorozat megalkotója is, így aki ismeri eddigi munkásságát (Family Guy, A Cleveland-show, Ted, Ted 2), az már sejtheti, hogy nagyjából milyen humorra számíthat. A szeptember 10-én indult The Orville valószínűleg megosztó sorozat lesz, az eddig bemutatott két rész nem váltott ki különösebb lelkesedést a kritikusokból.

Young Sheldon

Ahogy a címéből is kiderül, a Young Sheldon az Agymenők előzménysorozata, amely a széria közönségkedvenc karakterének, a hatalmas IQ-val rendelkező, de a társadalmi érintkezésekben meglehetősen ügyetlen Sheldon Coopernek a gyerekkorát dolgozza fel. A sorozat 1989-ben játszódik, amikor a kilencéves Sheldon négy osztályt ugorva megkezdi középiskolai tanulmányait bátyjával együtt.

A felnőtt Sheldont ismerve borítékolható, hogy nem lesz könnyű számára a beilleszkedés, és a trailer alapján a családi viszonyokra is nagy hangsúlyt fektettek az alkotók. Azt is igyekeznek majd bemutatni, honnan erednek a karakter tipikus szokásai és tulajdonságai.

A fiatal zsenit Iain Armitage játssza, aki egyidős sorozatbeli karakterével, de már jelentős tévés múlttal rendelkezik, hiszen a több Emmy-díjat nyert Hatalmas kis hazugságokban is visszatérő szereplő volt. A kis Iain tehát Sheldonhoz hasonlóan nem egy áltagos gyerek, ráadásul van egy népszerű YouTube-csatornája is, ahol Broadway-előadásokról szokott véleményt mondani (szülei színházi emberek).

Az előzménysorozat – amelynek

ötlete állítólag magától a nagy Sheldont játszó Jim Parsonstól ered

– szeptember 25-én indul a CBS-en, és ekkor kezdik vetíteni az Agymenők 11. évadát is.

Inhumans

A néha Marvel: Inhumans máskor csak Inhumans névvel emlegetett sorozat a szuperhősös filmek népszerűségét lovagolja meg. Olyannyira, hogy ez lett az első tévésorozat, amelyet nemcsak, hogy vetítettek IMAX mozikban, hanem ott debütált. Az Ihumans 75 perces pilotját szeptember elején mutatták be az IMAX mozik, míg a tévés premier szeptember 29-én lesz az AMC-n (a mozis pilot egyébként valamiért tíz perccel rövidebb lett, mint a tévés).

A nyolcrészes sorozat a jelek szerint egyszerre lesz szuperhősös akciózás és családi dráma: az Ihumans névre hallgató,

emberszerű, de emberfeletti képességekkel rendelkező lények családi viszálykodása lesz a történet fókuszában.

A magyarul Embertelenekként emlegetett képregényes csapat sztoriját eredetileg szintén a mozikba álmodták meg, de 2016 novemberében bejelentették, hogy inkább tévésorozat készül a Marvel karaktereiből.

Sokan a családi viszálykodások miatt a Trónok harcát emlegették az Inhumans kapcsán, ráadásul itt is uralkodók ivadékairól van szó. De van egy másik fontos közös pontja is a két sorozatnak: Iwan Rheon, aki a Trónok harca elvetemült Ramsay Boltonjaként lett ismert, az Embertelenek közül pedig Maximust alakítja majd, folytatva az ármánykodást.

A kritikusok egyelőre nem fogadták jól az első két részt, és a legtöbben úgy gondolták, hogy fölösleges volt a moziban debütáltatni a sorozatot, hiszen inkább való kisebb képernyőre. A jegyeladásokból úgy tűnik, hogy a szokatlan premier a közönséget sem hozta lázba. Ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy az Embertelenek a Marvel-univerzum kevésbé ismert karakterei, illetve a bemutatás előtti bizonytalankodások sem tettek jót a sorozat hírnevének. Az Inhumans mindenesetre a tévében még javíthat, elsősorban az elkötelezett Marvel-rajongók körében.

Jancsó Nyika újra a Pál utcai fiúk című filmben

0

Ifj. Jancsó Miklós, azaz Jancsó Nyika is közreműködik a Pál utcai fiúk című Fábri Zoltán-alkotás restaurálásában. Az operatőr annak idején színészként szerepelt a filmben.

A Magyar Operatőrök Társasága (HSC) és a Magyar Nemzeti Filmalap – Filmarchívum Igazgatósága együttműködési megállapodást kötött a nemzeti filmörökség együttes restaurálása, megőrzése érdekében. A HSC aktív részt vállal a Filmarchívum hosszú távú, digitális filmrestaurálási programjában.

Az együttműködés keretében

a magyar filmek színvilágának digitális felújítása operatőrök közreműködésével zajlik.

A filmek fényének, színének korhű újjáteremtése a filmrestaurálás egyik legizgalmasabb, leglátványosabb feladata. A feladatra a Filmarchívum szerencsés esetben magát az operatőrt kéri fel, hogy a filmlabor coloristja (fényelő szakembere) mellé ülve előállítsák azt a látványt, amilyen a film a korabeli bemutató idején lehetett.

Mint írják, így készült el idén Enyedi Ildikó Az én XX. századom című filmjének felújítása Máthé Tibor, vagy Török Ferenc Moszkva tér című munkája Garas Dániel operatőr bevonásával. Még ebben az évben sor kerül Szabó István Mephisto című filmjének fényelésére Koltai Lajos, valamint Sára Sándor 80 huszár című filmjére a rendező-operatőr közreműködésével.

A jelenleg folyamatban lévő Fábri-életmű felújítása esetében azonban a filmek operatőrei, Hegyi Barnabás, Szécsényi Ferenc és Illés György már nem vonhatóak be a munkába, ezért az alkotásaikra jellemző pazar látványvilágot korabeli filmanyagok tanulmányozása mellett tanítványaik állítják helyre. Ezen a módon készült el májusban Cannes-ban bemutatott Körhinta Szabó Gábor fényelési instrukciói mellett.

A korai klasszikus Fábri-filmek – a Hannibál tanár úr, az Édes Anna, a Két félidő a pokolban – fényelését Csukás Sándor operatőr végzi, aki nem csak Fábri Zoltánnal ápolt közvetlen baráti kapcsolatot, hanem Szécsényi Ferenccel is. A legendás operatőr rá hagyta operatőri forgatókönyveit, fotóit, rajzait, és sokat beszéltek arról, hogy miként dolgozott egykor együtt Fábri Zoltánnal.

Jancsó Nyika 17 évesen színészként szerepelt a filmben.

Az ötödik pecsét és a Hangyaboly fényelésére Koltai Lajost kérték fel, aki ez utóbbi alkotásban Illés György első asszisztense volt. A szintén Illés György által fényképezett A Pál utcai fiúk színvilágának újjávarázslásában pedig a film egyik színésze, Jancsó Nyika működik közre.

A később nemzetközi sikereket arató operatőr még 17 évesen alakította a vörösinges fiatalabbik Pásztort,

míg Áts Ferinek a hangját kölcsönözte. A forgatásnak is nagy szerepe volt abban, hogy Jancsó Nyika operatőr lett, miután a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Fábri Zoltán és Illés György tanítványa volt – áll a közleményben.

A nőkről szólt az idei Emmy-díjátadó

0

A 69. Emmy-díjátadón ismét bebizonyosodott, hogy megkerülhetetlenek lettek a streamingszoltálatók a „televíziózás” világában. A Hulu disztópikus sorozata, A szolgálólány meséje lett a vasárnap megtartott gála legnagyobb nyertese. Díjazták a sorozat több színésznőjét, köztük a főszereplőt, Elizabeth Mosst, és a legjobb drámasorozatnak járó Emmyt is elvitte A szolgálólány meséje. Ezzel a Hulu történelmet írt a streamingszolgáltatók között.

A Hulu olyat vitt véghez a legnagyobb tévés díjátadón, ami korábban a nagy rivális Netflixnek nem sikerült: saját gyártású sorozata, A szolgálólány meséje nyerni tudott a legjobb drámasorozat kategóriájában. Ráadásul úgy, hogy három netflixes show, a Better Call Saul, a Stranger Things és A kártyavár is a jelöltek között volt.

A Margaret Atwood regényéből készült A szolgálólány meséjét emellett számos más kategóriában is díjazták: a címszerepet játszó Elizabeth Moss lett a legjobb női főszereplő, míg Ann Dowd a legjobb női mellékszereplőnek, Alexis Bledel pedig a legjobb epizódszereplőnek járó Emmyt kapta meg. Emellett díjazták az egyik epizód forgatókönyvéért Bruce Millert és rendezőként Reed Moranót. Ez utóbbi azért is nagy dolog, mert 22 éve nem kapott Emmy-díjat nő drámasorozatok rendezéséért.

A Hulu az utóbbi időben a Netflixhez hasonlóan egyre több pénzt fektetett a saját gyártású tartalmakba,

és ennek eredménye lett a 2017 márciusában indult A szolgálólány meséje. A sorozat a kritikusok és a nézők körében is kiemelkedően népszerű lett. A szolgálólány meséje a nem túl távoli jövőben, egy, a nőket teljesen elnyomó diktatúrában, Gileádban játszódik. Az USA helyén létrejött államalakulat életét az egyik szolgálólány, Offred (Elizabeth Moss) történetén keresztül ismerjük meg, aki végig kommentálja is a körülötte történteket.

Margaret Atwood 1985-ben adta ki a sorozat alapjául szolgáló regényét, de a történet azóta semmit sem vesztett aktualitásából, sőt. Az alapvetően liberális szórakoztatóipar sok szereplője szerint Donald Trump hatalomra kerülésével a regényben és a sorozatban bemutatott ultrakonzervatív társadalomkép még riasztóbbá vált. Nem csoda, hogy ezek után a köszönőbeszédekből sem hiányoztak az elnökre tett utalások. Bruce Miller, A szolgálólány meséje showrunnere például úgy fogalmazott, hogy mindenki menjen haza dolgozni, mert

„sok dolog van, amiért harcolnunk kell”.

A szolgálólány meséje mellett egy másik, 2017-ben indult és a nők helyzetét középpontba állító sorozat is nagyot nyert vasárnap este. A Hatalmas kis hazugságok az HBO drámasorozata, amely egy ausztrál szerző, Liane Moriarty regényén alapul, és olyan sztárok szerepeltek benne, mint Nicole Kidman és Reese Witherspoon. A Hatalmas kis hazugságok a minisorozatok kategóriájában tudott nyerni, emellett Nicole Kidman, Laura Dern és Alexander Skarsgard alakítása is Emmyt ért.

A komédiasorozatoknak fenntartott kategóriákban egy másik HBO-s sorozat, a 2012-ben indult Az alelnök című politikai szatíra kapta a legtöbb díjat. A sorozat főszereplője egy egykori szenátor, Selina Mayer, aki alelnökségre vállalkozik, a pozícióban viszont számos nem várt nehézséggel kell szembesülnie. Az alelnök a nemcsak a legjobb komédia lett, hanem a Mayert alakító Julia Louis-Dreyfust is díjazták.

A színésznő már a hatodik Emmyjét nyerte a sorozat főszereplőjeként, ezzel pedig rekordot döntött: soha senki nem nyert még ennyi díjat egyetlen karakter megformálásáért.

Julia Louis-Dreyfus ráadásul a sorozat producereként is vehetett át díjat, ebben a minőségében már a harmadikat nyerte Az alelnökért.

A showműsorok közül az Emmy-halmozó Saturday Night Live készítői kapták a legtöbb díjat, például a Donald Trumpot rendszeresen parodizáló Alec Baldwin is nyert. Baldwin köszönőbeszédében az elnöknek dedikálta a díjat.

Az FX Atlanta című sorozatát és annak főszereplő-alkotóját, Donald Glovert is érdemes kiemelni, aki színészként és rendezőként is nyert a rapperekről szóló sorozattal.

Glover az első színesbőrű lett, aki komédiasorozat kategóriában rendezésért kapott Emmyt.

A drámasorozataival hoppon maradt Netflixnek is sikerült beírnia a nevét a tévétörténelembe a 69. Emmy-díjátadón. A Master of None című komédiájuk egyik epizódjának forgatókönyve díjat nyert, amelyet a sorozatban színészként is közreműködő Aziz Ansari mellett Lena Waithe vehetett át társszerzőként. Waithe ezzel az első fekete nő lett, aki a kategóriában nyerni tudott.

A 69. Emmy-gála legnagyobb hiányzója a Trónok harca volt, mert az HBO sikersorozatának új évada a szokásosnál később került képernyőre, és csak a 2016. június 1-je és 2017. május 30-a között bemutatott műsorokat díjazták. A Trónok harca hetedik évada így csak  jövőre versenyezhet majd.

Hajrá, előre!

A test és a lélek kizsigerelésével, meg némi csalással, a csúcsra lehet jutni, mondjuk az olimpiai dobogó legfelsőbb fokára. Ehhez meg kell alkudni, akár a saját elveinkkel, hazudni kell, háttérbe szorítani a partnerünket, feladni mindent, és akkor ott állhatunk legeslegfelül, hősökként tekintenek ránk. Lesz pénzünk, hírnevünk, de ott lesz bennünk a rettegés attól, hogy valaki mégiscsak talál valami szabálytalanságot, ha a doppingvizsgálat nem is mutatott ki semmit, akkor is csak megneszelhető valami svindli, és hullhatunk a porba íziben, oda a hú, de nagy dicsőségünk.

Fotó: Orlai Produkció

Karikírozom persze, de leginkább erről regél Jonathan Maitland Tagadj, tagadj, tagadj! című darabja, amit a Hatszín Teátrumban, az Orlai Produkció égisze alatt, mutattak be, Szabó Máté rendezésében. A sport körüli őrületről, tébolyult szenvedélyről beszél, arról, hogy sokan az életüket adnák azért, és ezt felmérés is bizonyítja, hogy az ő dicsőségükre szólaljon meg hazájuk himnusza. Hogy ott legyenek fent, fent, legfelül. Ami a mi hősünk, egy rövidtávfutónő esetében, akár egy századmásodpercen is múlhat, hogy ő nyargal-e be ennyivel előbb a célba, amit esetleg már nem is látunk, csak a célfotó mutatja ki. És ezért a nagy felhajtás! Ezért kell gyötrődni, szenvedni, akár a kínok kínját kiállni, pokoli sok nehezen elviselhető, lélekölően monoton tevékenységet folytatni, azért a kis pöttömnyi időkülönbségért!

Fotó: Orlai Produkció

És már régestelen régóta nem lehetünk biztosak a verseny tisztaságában. Nem tudhatjuk, hogy ahogyan az érdeklődés is mesterségesen felturbózott, úgy nem mesterségesen felturbózott-e az a test is, ami ezt a bravúrt végrehajtja. Bár a Lovas Rozi által játszott főhősnőnk azt mondja, hogy ez legalább tiszta sor, az mérhető, hogy valaki előbb sprintel be a másiknál. Ha viszont valaki például Oscar-díjat kap, szavazás alapján nyer, és hát ugye ízlések és pofonok, ez már vitatható. Mondja ezt ő, aki tudja, hogy rafinált módon génmanipulálációt hajtottak rajta végre, amivel abszolút átlépett egy határt. Olyan határt, amire nincs még szabály, mert új eljárásról van szó, így nem is büntethető, mert ami ugye nem ütközik törvénybe, szabályba, az nem megtorolható. Csak hát morálisan totálisan megengedhetetlen, meg nem tudni még hosszútávon milyen veszélyes, adódik is némi vérzés, látásprobléma, és ebből fakadó rémület, de kicsire nem adunk, hajrá előre!

Jonathan Maitland izgalmas, fontos kérdéseket, bizonyos tekintetben létkérdéseket tesz fel, és ezzel nem csupán a sportról szól. Hiszen az, hogy valaki átlép-e egy megengedhetetlen határt, vagy sem, már általános kérdés. Ahogy az is, hogy ezt manipuláció, erőteljes ráhatás, netán zsarolás kényszerétől megtörve teszi-e. Ugyanakkor problémának érzem a darabban, hogy szinte alig van benne cselekvés, ezért az előadásban sem nagyon, azonkívül, hogy néhány szépen kivitelezett, pantomim jellegű futóverseny imitációt látunk.

Fotó: Orlai Produkció

Leginkább szócsata folyik, mondhatnám azt is, hogy ez lényegében egy vitadráma, ami kétségtelenül érdekes, hiszen kiélezett szituációkról vitatkoznak a szereplők, és ettől fel is hevülnek kellőképpen, ami gyakran izgalmas. De szinte törvényszerűen le-leül a produkció időnként, szerencsés lenne, ha több lenne a játszható momentum.

Lovas Rozi remek a lelkét az ördögnek, azaz az edzőjének eladó, mindenáron hatalmas karriert befutni akaró sprinter szerepében. A totális magabiztosságot, és a teljes kétségbeesést, elanyátlanodást, meg a számító rafinériát, és a már-már butaságnak vehető naivitást képes egyik pillanatról a másikra váltogatni.  Ullmann Mónika olyan edzőt testesít meg, aki számára már teljesen természetes, hogy a győzelemhez csalni kell, és hát valószínűleg nem csak a sportban, hanem máshol is. Eljátszik egy csökönyös, megkérgesedett, alamuszi nőt, aki látszólag kedvesen cseveg, miközben, ha kell, abszolút kész a hátba döfésre. Nagy Dániel Viktor az a volt férj, akire a nagy versenylázban nem maradt idő, és tán ezért is, újságíróként akár képes vastagon volt felesége ellen írni. Sztarenki Dóra a feljelentő vetélytárs, aki lehet, hogy tisztán versenyzik, mégis immorális. Ficzere Béla az a vizsgálóbíró, aki bár kilát a szabályok mögül, de mégis csak azok szerint cselekedhet, azaz tehetetlen.

Szóval a rossz nem nyeri el méltó büntetését, jó pedig talán már nincs is. Meglehetősen nyugtalanító!

A vesénkbe lát

A csend hangja Ardey Edina kiállításának a címe, és nehéz elképzelni hogyan is lehet lefesteni a csendet. De ő monomániásan festi.

Fotó: Gyémánt László

Van is egy ilyen című képe. Állok előtte és bámulom. Három nő van rajta, a baloldali maga Edina, aki felénk néz elrévedve, kezében mesterségének a címere, az ecset, de most nem dolgozik, nem serceg vele. Mellette a fekete háttérből kiragyogva, fiatal, piros ruhás hölgy ül a csellójával, amit szinte szerelmetesen néz, és bár egyik keze a húrokon, a másikban a vonó, valószínűleg éppen nem játszik rajta. A jobbján ülő harmadik nő őt figyeli, de lehet, hogy inkább magába merülve töpreng, miközben fogja a furulyáját.

Művészek, akik csendben vannak, gondolkoznak, valószínűleg elmélyednek magukban,

hogy aztán azt, ami lelkük legmélyén van, felszínre hozhassák, átadhassák a publikumnak. Ahhoz, hogy kitárulkozhassanak, szükségük van időnként bezárkózásra, önmaguk feltárására is.

Ardey Edina sok önarcképet fest, és ezekből jó néhány látható is a Weis Manfréd Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium tárlatán, ahol ez a hatvanötödik kiállítás. Jelentős festők, köztük több Kossuth-díjas alkotásai megfordultak itt, és

a mostani megnyitóra is eljött több Kossuth-díjas.

Ráadásul mindez a belvárosi elegáns galériákhoz képest kissé a világvégén, Csepelen, a Mansfeld Galériában. Mansfeld Péter, az ’56-os forradalmat követő megtorlások legfiatalabb áldozata, ugyanis itt tanult.

Fotó: Ardey Edina

Először úgy hisszük, hogy eltévedtünk, bár a GPS azt jelzi, hogy jó helyen járunk. De mégis sorompó állja az utunkat, meg lehangolóan szürke épületeket látunk, nem ilyen helyeken szoktak kiállításokat rendezni. Mondjuk is a portásnak, hogy biztosan rossz helyen járunk, de ő azt válaszolja, hogy nem, elmagyarázza, kacskaringós úton hogyan jutunk a célunkig. Ami

hatalmas díszterem, ennek egyik végében, félkörívben alakították ki a galériát.

Egy ültünkben be lehet fogni a tekintetünkkel mind a harminc képet, és ez impozáns látvány. Már a megnyitó alatt lehet őket nézni. De Feledy Balázs művészeti író olyan intenzíven, annyira érdekesen beszél, mond rövid élettörténetet, emel ki egy-egy izgalmas momentumot a festményeken, hogy abszolút magára vonja a nem biztos, hogy kiköpötten ilyen érdeklődésű diákok figyelmét is.

A galéria lelke Keppel Gyula magyartanár, akin amikor szóba elegyedek vele, érződik, hogy a szó igen jó értelmében vett megszállott. Kilenc és fél éve mutat itt be rendszeresen műalkotásokat. Ez a tárlat nem jár úgy, mint sok másik, hogy a megnyitón nyüzsögnek a látogatók, utána pedig kétséges, hogy bekukkant-e valaki. Neki

engedélye van az igazgatótól, hogy tanóra alatt hozza ide egymás utáni csoportokban a diákokat,

és magyarázva, beszélgetve, kedvet csináljon nekik a kortárs képzőművészethez. Kérdezem tőle, van-e pénze ahhoz, hogy fizessen a művészeknek a kiállításokért, de kiderül az, amit sejtettem, hogy erről szó sincs, a személyes kapcsolatrendszere, az évek munkájával megszerzett hitele, a legfőbb szervezőerő. Nagyon imponál nekem ez a szívós ügyszeretet, ami hozzáértéssel is párosulva olyan helyre visz színvonalas kultúrát, ahol máskülönben erősen kétséges, hogy lenne-e.

Fotó: Ardey Edina

Februárban kiállítása lesz itt Gyémánt László Kossuth-díjas festőművésznek is, aki egykor Edina tanára volt, most pedig a férje. Edina Németországban élt, rákban meghalt a hőn szeretett férje. Gyémántnak itthon halt meg rákban az imádott felesége. Hosszú, tán soha nem elvégezhető gyászmunka után találtak egymásra. Edina döbbenetesen mély gyászát örökíti meg az Áhítat című festménye.

Dermesztő fájdalom látszik az arcán,

összekulcsolja a kezét, megjeleníti, hogy rengeteget imádkozott azért, hogy ne történjen meg az, ami sajnos végül bekövetkezett.

De van magáról egy olyan képe is, aminek az a címe, hogy Szívembe költözött a nyár. Ezt már azt követően csinálta, hogy rátaláltak egymásra Gyémánttal. Ezen is látszik a szenvedés, ami nyomokat hagyott az arcon, de már ott van egy kis mosoly, ami ennek a szenvedésnek legalábbis a részleges legyűréséből keletkezett. Hát hiába, szenvedés nélkül a mosolynak nincs aranyfedezete, és hát itt megvolt a szenvedés bőven. De ugyanezen a falon látható a Laci című munka is. Természetesen Gyémántot ábrázolja, már azt követően, hogy összekötötték az életüket. Itt mosoly sincs, de valami megbékélés a világgal, a harmóniának a csírái már látszanak.

Miközben Ardey örvénylő mélységeket képes ábrázolni, meg tudja mutatni az ürességet is.

A Unatkozó lányok New Yorkban című alkotásán három fiatal ül egymás mellett úgy, hogy ordítóan semmi kapcsolat nincs közöttük. Hárman, három felé fordítják a fejüket, és láthatóan farkasvakságban szenvednek, nem érzékelik egymást, nem érzékelik a világot. Szemük ennek megfelelően összeszűkült, és totálisan üres tekintetükből kivehető, hogy a tudatuk is. Csakúgy tengenek-lengenek, nyilván nem tudják mi végre. De a képen nyoma sincs emiatt gúnynak, bármiféle lesajnálásnak, Ardey Edinától ez távol áll. Ő empatikus, meg finom és már-már költői. Nem absztrahál, nem vonatkoztat el, nem sugall, csak érzékeny szelídséggel a vesénkbe lát.

Árverésen a lepusztult Makovecz-pavilon Sevillában

0

Az 1992-es világkiállítás magyar pavilonjára árverésen keresnek vevőt. A hírneves Makovecz-épület korábbi tulajdonosa tönkrement, a pavilon évek óta üres, leromlott állapotú.

Árverésen kínálják megvételre hárommillió euróért (918 millió forintért) a 25 évvel ezelőtti sevillai világkiállítás magyar pavilonját, Makovecz Imre munkáját.

Az árverést lebonyolító sevillai kereskedelmi bíróság a hónap végéig várja az ajánlatokat az épületre, amelynek tulajdonosa, a Zent vállalatcsoport végelszámolása zajlik.

A pavilont két hitel is terheli,

a kikiáltási ár a hitelérték 40 százaléka – írta az MTI.

Az 1992-es világkiállítás egyik fő látványosságának számító ingatlan sorsa tíz évvel ezelőtt vett szomorú fordulatot. Az addig benne működő múzeumot a tulajdonos bezárta, amelyet azután a jelzálogpiaci válság csődbe vitt.

Az elhagyatott épület állaga gyors romlásnak indult,

az érzékeny faszerkezetben és a palatetőben komoly károkat okozott a nyári forró andalúz napsütés. Az ingatlant felvették ugyan az andalúz történelmi örökségek listájára, amely garancia arra, hogy nem bontják le, de a felügyelettel megbízott helyi kormányzat nem foglalkozik a felújításával. Tavaly rácsokat kellett felszereltetniük, mert vandálok törtek be az épületbe.

Az árverezés nem most került szóba először. A pavilon jövője már négy éve annyira bizonytalanná vált, hogy a Caixa Bankha nevű pénzintézet az épület elárverezését kérte, hogy behajtson egy 390 ezer eurós jelzáloghitelt. Az épületet egy másik, 7,5 millió eurós hitel is terheli – írta a Múlt-Kor történelmi magazin.

A hit ereje

Valami miatt a La Mancha lovagja, ez a Don Quijote-ból írt musical, mindig hat. A nyáron a kisvárdai fesztiválon láttam, az egri Gárdonyi Géza Színház prezentálásában, akkor is sok néző felállva tapsolt az előadás után, ahogy most a Tháliában is, a Miskolci Nemzeti Színház produkcióját követően, a Vidéki Színházak Fesztiválján. Jó, persze, nyilvánvaló, hogy Cervantes hőse örök, naná, hogy belopta magát a szívünkbe ez az álmodozó, bizonyos tekintetben farkasvakságban szenvedő lovag, aki helyettünk is nekiindul a világ elviselhetetlen igazságtalanságai ellen. Bátran harcol, bár nincsenek meg hozzá az eszközei, maga is roskatag már, de még megy előre rendületlenül, és hiszi, hogy hittel, nekiveselkedéssel, szívvel, jobbítani, gyógyítani lehet. Mindehhez még hozzájön Dale Wasserman klasszikussá nemesedett zenéje a már szintén klasszikussá lett musical verzióban. Még messze nem a gondos, hozzáértő hatásvadászattal komponált tömegárú. Képes fellelkesíteni nem csupán a publikumot, hanem a színészeket is. Vannak vérforraló, energikus dalai, jól megjegyezhető, slágerré lett számokkal. A tömeg sem csak statisztál benne, hanem ebben a variációban a börtön rabjaiként intenzív beleéléssel követi a történetet, valóságos szabadságharcként felfogva az eseményeket.

Azt hiszem, itt a titok. Ebben a históriában nem csupán az elnyomás elleni harc van benne, hanem a magánélet szabadságáért vívott is, hogy lehessen egyedi utakat járni, szerelmetesen lángolni, és ettől akár a csúnyát is rajongásig szépnek, sőt gyönyörűnek látni.

A miskolci produkció rendezője, Keszég László tulajdonképpen nem talált ki semmi extrát, izgalmasan különöset, lényegében elég hagyományosan rendezte meg a darabot. És értően bánt a mostanra imponálóan összeérett, tehetségesen ügybuzgó társulattal, amelynek tagjai lendületet, akaratot, elszántságot, az átlagosnál jóval nagyobb energiát visznek a produkcióba. Tánc közben, Gergye Krisztián hevülettel teli koreográfiájának segítségével, tudnak egyszerre lépni, ha kell, ugyanakkor remek figurák, jó fazonok.

Árvai György hatalmas fémmonstrumot tervezett díszletként, ami mintha olyan kerítésekből állna, amelyek reménytelenül bezárják a szereplőket, ezért csak a fantáziájuk segítségével lehetnek szabadok, szárnyalhatnak. De ki tudja, tán a lovagtól kapott hit segítségével egyszer kitörhetnek innen?

Harsányi Attila Don Quijote, az elszántság megtestesítője, Lajos András a bumfordian hű szolgája, Sancho. Varga Andrea Dulcinea szerepében nem a szokásos szépség, akit elcsúfítanak kicsit, hogy kocsmárosnőnek nézzen ki, hanem molett, tenyeres-talpas, hihetően lepcses szájú, akiből tényleg a lovag hozza elő a nemes tulajdonságokat. És még erőteljesen is énekel. Cser Ádám karmesterként megadja az előadás pörgős tempóját.

Néhányan tán többet, különlegesebbet vártak, meglógnak a szünetben. A többség a produkció végén lelkesen ünnepel.

A Kodály-módszer a Zöld-foki Köztársaságban

0

A világhírű Kodály-módszert sajátíthatják el a Zöld-foki Köztársaság leendő és már gyakorló zenetanárai, valamint zenészei egy kéthetes kurzus keretében.

„Tekintettel arra, hogy a Zöld-foki Köztársaság lakossága meglehetősen szerény anyagi viszonyok között él, a módszer – drága hangszerek nélkül – nagyot lendíthet a formális zeneoktatáson” – fogalmazta meg Breuer Klára lisszaboni magyar nagykövet kezdeményezése célját. Várhatóan 20-30 szakember ismerkedhet meg a Kodály-módszerrel.

Breuer Klára szerint a zenepedagógia olyan terület, amelyhez Magyarország érdemi hozzájárulást tud nyújtani.

„A zöld-fokiak nagyon muzikálisak, tehát szerintem fontos, hogy megismerhetik a Kodály-módszert. A közös énekléssel a figyelemösszpontosítás és a közösségteremtés is része a módszernek” – hangsúlyozta.

A szigetállam első Kodály-kurzusát Praia városában Cristina Brito da Cruz, a lisszaboni zeneművészeti főiskola oktatója tartja, aki a módszer portugál szaktekintélyének számít. Ő maga Magyarországon, a kecskeméti Kodály Intézetben tanulta meg. A szakember a kurzussal párhuzamosan helyi népdalgyűjtési programot is elindít.

Az UNESCO szellemi kulturális örökségének számító Kodály-módszer zöld-foki oktatása a helyi kulturális tárca, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium és a portugál Camoes Intézet együttműködésének keretében valósul meg.

25 éve halt meg a Psycho „pszichopata moteltulajdonosa”

0

Az 1992. szeptember 12-én elhunyt Anthony Perkins legismertebb szerepe a pszichopata gyilkos, Norman Bates volt az Alfred Hitchcock rendezte Psychóban.

1932. április 4-én született New Yorkban. Korán elhatározta, hogy
apja nyomdokaiba lépve maga is színész lesz, szavai szerint nem akart
önmaga lenni, de nagyon jól érezte magát valaki másként.

A sármos és tehetséges fiatalember alig húszévesen kapta első főszerepét,

A színésznő című filmben Spencer Tracy oldalán mutatkozhatott be. A
forgatás kedvéért félbehagyta színi tanulmányait, de két évtizeddel
később, immár világsztárként mégis átvehette diplomáját.

Hollywood nem vonzotta, inkább visszatért New Yorkba. Ő is
pályázott a rendező Elia Kazannál az Édentől keletre főszerepére, de azt végül James Dean kapta meg, ám Kazan beajánlotta a Tea és vonzalom című Broadway-darabba. Ebben egy homoszexuális diákot alakított, kirobbanó sikerrel, s újabb felkéréseket kapott. Két alkalommal jelölték a színházi Oscarnak nevezett Tony-díjra, leghíresebb színpadi munkája.

Peter Shaffer Equusa, amelyben először a fiút játszotta, majd idővel
átvette a pszichiáter szerepét a legendás Richard Burtontől. Az énekesi karrier esélye is megcsillant előtte, 1957-ben egy kislemeze felkerült a slágerlistára, és szerződtette az Elvist is foglalkoztató RCA lemezcég.

A hollywoodi ajánlatoknak nem tudott ellenállni, s 1956-ban ismét
kamera elé állt a Szemben az erőszakkal című, William Wyler rendezte amerikai polgárháborús drámában, s a legjobb mellékszereplőként Oscarra jelölték, a Golden-Globe-díjat meg is kapta. Pályája elején jobbára szégyenlős, töprengő, szelíd fiatalembereket játszott, s olyan partnerei voltak, mint Henry Fonda (Bádogcsillag), a bájos Audrey Hepburn (Zöld paloták) vagy Sophia Loren, akivel romantikus darabot (Vágy a szilfák alatt) és drámát (Kés a sebben) is forgatott.

1960-ban érkezett pályafutása csúcsára:

a borzongatás nagymestere, Alfred Hitchcock őt választotta a Psycho pszichopata moteltulajdonosa, Norman Bates szerepére,

aki halott anyja ruháiba bújva végez áldozataival. (Az őrült Bates ihletője a valóságban is létezett – Ed Gein az ötvenes években legkevesebb két nőt gyilkolt meg, illetve holttesteket ásott ki sírokból.) A film az egész filmtörténet egyik legrémisztőbb jelenetével indul, amelyben Bates a zuhany alatt végez a főszereplőnek gondolt Janet Leigh-vel.

A mindössze kétperces, 78 vágásból álló, 70 kameraállásból felvett jelenetet egy hétig forgatták,

Hitchcock úgy teremti meg a vér, az erőszak és a meztelenség illúzióját, hogy szinte semmit nem mutat, a kés például nem is érinti a nő testét, csak érzékelhető, ahogy újra és újra lesújt. (Leigh állítása szerint életében soha többé nem zuhanyozott, csak kádban mert fürödni. Holott a meztelen test nem is az övé, hanem az egyik első Playboy-nyuszié volt, aki 500 dollárt kapott fellépéséért.)

Perkins alakítása annyira tökéletes volt, hogy Bates szinte „ráégett”, a következő időszakban elmebeteg, gonosz szerepek egész sorával keresték meg, s ezek egy részét el is vállalta. (Mint mondta, ő nem pszichopata, de kérésre bármikor „elő tudta húzni” Batest.) 1998-ban Gus Van Sant újraforgatta a Psychót, a főszerepet ezúttal Vince Vaughn alakította, a remake népszerűsége azonban meg sem közelítette az eredetiét.

A színész emlékezetes alakítást nyújtott a Francoise Sagan regényéből íródott Szereti ön Brahmsot? című filmben, amelyben fiatal ügyvédként egy negyvenes éveiben járó nőbe (Ingrid Bergman) szeret bele, s elnyerte a cannes-i filmfesztivál legjobb férfi főszereplőnek járó díját. A Phaedra című filmben Melina Mercouri és Raf Valone mellett a nevelőanyjával viszonyt kezdő fiú szerepét játszotta, s őt kérte fel Orson Welles a Franz Kafka nyomán készült A per főszerepére, amelyben Romy Schneider volt a partnere.

Szerepelt a Joseph Heller regénye nyomán készült A 22-es csapdájában,

az Agatha Christie krimijéből készült, még a mellékszerepekben is sztárok sorát felvonultató Gyilkosság az Orient-expresszen című krimiben.

A Nyomorultak angol tévéfilm-változatában ő volt a Jean Valjeant kitartóan üldöző Javert felügyelő, A fekete lyuk című sci-fiben egy tíz hónap után a Földre visszatérő űrhajós-expedíció egyik tudósát formálta meg. 1988-ban már csak rendezőként jegyezte a Szíveslátás, vendégirtás című vígjátékot, 1990-ben Budapesten is forgatott Hámori András A sötétség lánya című Romániában játszódó vámpírfilmjében.

A homoszexuális hajlamaival egész életében viaskodó Perkins ekkor
már tudatában volt annak, hogy szervezetében megtalálható az AIDS
betegséget okozó HIV vírus, fertőzöttségének tényét 1990-ben hozta
nyilvánosságra. Hosszú szenvedés után 1992. szeptember 12-én halt meg, ő az AIDS egyik legismertebb áldozata. Betegségéről csak felesége tudott, akinek élete az övéhez tragikus fordulattal ért véget: 2001. szeptember 11-én azon a repülőgépen ült, amelyet (egy nappal férje halálának évfordulója előtt) terroristák a Világkereskedelmi Központba vezettek.

A balkezes Perkinsnek két csillaga is díszíti a Hírességek
sétányát, egyikkel a televíziós, a másikkal a filmes pályafutását
ismerték el.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK