Kultúra

Galla Miklósnak Különbusz Kristóf, avagy száz csónak is egy a vége címmel jelenik meg novemberben új könyve, a festményeiből pedig kiállítás nyílt Miskolcon, a Művészetek Házában. És persze továbbra is tart abszurd humorú előadóesteket.

– Régebben a Holló Színház és a L’art pour l’art Társulat keretében léptél fel, már régóta önállósítottad magad, saját estjeid vannak és több művészeti ágat is meg akarsz hódítani. Eddig is voltak könyveid, most novemberben új jelenik meg, és egy ideje festesz is már, kiállításod nyílt. Ez azt jelenti, hogy egyik műfaj sem elégít ki igazán vagy Wagnernek érzed magad és totális összművészetre törekszel
– Hát inkább az utóbbi. Az előadó-művészet a feleségem, a festészet pedig a szeretőm, de mind a kettőbe szerelmes vagyok. Nem tudnék egyik nélkül sem élni.

– Sokáig éltél festészet nélkül.
– Igen, de most már nem tudnék. Hat éve derült ki, hogy én szeretnék festeni.

– Ez hogyan derült ki?
– A homlokomra csaptam, hogy úristen, hát nekem festeni kell. Egyik pillanatról a másikra egészen egyszerűen eszembe jutott minden előzmény nélkül.

– És ha már eszedbe jutott, akkor már tudsz is festeni?
– Éreztem, tudtam rögtön, hogy nonfiguratív absztraktokat fogok festeni.

– Amúgy tudnál embert, portrét is? Ehhez nyilván előtanulmányok, például anatómiai ismeretek szükségesek.
– Ezt nem próbáltam, de nem is ambicionálom. Ezeket már a régi nagyok megrajzolták, megfestették és ma már lehet fotózni is. Az absztrakt lényege, hogy új látványt hozzunk létre, ami eddig még nem volt.

– Az absztrakt területén is kipróbáltak már mindent.
– Igen, de mégis ezen a területen még lehet újat kitalálni, végtelennek érzem a lehetőségeket.

– Szerinted te milyen újat találtál ki?
– Új idomokat kreálok, amik eddig soha sehol nem voltak.

– Ezt segíti a humorista mivoltod?
– Igen, mert egy játékos embernek a játékosságából fakad az, hogy humorizálni tud, és absztraktokat fest. A játék mindennek a közös vezérfonala, hiszen játszik a zenész, játszik a színész és az én esetemben játszik a festő is, színekkel, idomokkal. Nekem nagyon optimista hangulatúak a festményeim, egy művészettörténész igen találóan azt mondta, hogy rend van a képeimen. Ez rímel arra, amit én gondolok, hogy minden festménnyel új életet kezdek és be is tudom fejezni, de nem úgy, hogy meghalok, hanem úgy, hogy lekerekítem, kész a mű, ott rend van.

– Benned is rend van?
– Ha mondjuk készül egy jó kép, akkor két napig az életminőségem megjavul. Tehát kihatással van a hangulatomra.

– Amikor önálló estet tartasz, akkor is rend van?
– Persze, ha önálló estem van, az olyan, mint a vízen járás. Imádok közönség előtt szerepelni, teljesen laza vagyok és stresszmentes, semmi lámpalázam nincs, alig várom, hogy kiléphessek a színpadra. Abszolút laza vagyok a technikusokkal is, őket sem stresszeltetem.

– Miközben te eléggé stresszes vagy.
– A magánéletben vannak stresszeim, van amikor feszült vagyok és nagyon kreatívan tudok aggódni is, szorongani is.

– Az mit jelent, hogy kreatívan?
– Hogy szinte mindenből problémát csinálok és idegesíteni tudnak a dolgok, ha nem úgy történnek, ahogy én elképzelem. De a színpadon minden-minden eltűnik.

– Amúgy bezárkózós pasas vagy, egyedül élsz, nem is nagyon szereted, ha felhívnak, először e-mailen kell bejelentkezni, és akkor te telefonálsz. Különös, hogy már a fellépés előtt laza leszel, oldott a technikusokkal, attól lazulsz el, amitől más szorongani szokott.
– Igen, ez érdekes, én így vagyok bekötve. Ez végül is nagy adomány a sorstól, mert hiszen ebből élek. Az előadó-művészetre van olyan igény, hogy fizetnek is érte. De nem csak prózai, humoros önálló estjeim vannak, hanem koncertem is, amin énekelek. Számítógépből jönnek a zenei alapok, élőben énekelek rájuk és úgymond viccesen táncolok. Október 13-án az ELLÁTóházban is lesz egy ilyen koncertem.

– Mi az az ELLÁTÓház?
– A Dob utcában van, a bulinegyed kellős közepén. Az egy olyan terület, ahol például a stand-up komikusok nem tudnak velem versenyezni, mert ők nem énekelnek, én viszont egy olyan pali vagyok, aki énekel is. 

– Az estjeiden nincsenek aktualitások, mert az angol abszurd humornak, amihez leginkább kötődsz, ez a természete. Miközben tudom, hogy újságolvasó és híradó néző ember vagy.
– Magánemberként érdekel a politika, részben a politikának a showbiznisz vetülete. Például nagyon szeretem a jó szónokokat, akik nem azért jók, mert egy marketingszakember felkészítette őket, hanem, mert a szívükben és a lelkükben rend van. John F. Kennedy, Bill Clinton, Tony Blair és Barack Obama jutnak eszembe, mint legjobb szónokok. Ajándék a sorstól, hogy az ő beszédeiket eredeti nyelven élvezhetem. De nem épül bele a műsoromba aktuálpolitika.

– A világban előforduló abszurditások valamennyire azért csak beleépülnek, például amikor egy szónokot parodizálsz, akkor ehhez nyilván felhasználod, akiket láttál, hallottál.
– A helyzet az, hogy engem a közönség elhelyezett egy bizonyos fiókba, úgyis lehet mondani, hogy be vagyok skatulyázva, de ez egy olyan skatulya, amit én boldogan vállalok.

– De milyen skatulya?
– Az, hogy Galla Miki egy infantilis, abszurd előadó, és ha mi elmegyünk őt meghallgatni, mondjuk egy prózai önálló estre, akkor azért tesszük, hogy legyen egy hely, ahol nincs szó politikáról. Teljesen a földtől elrugaszkodott poénokat vagy infantilis sztorikat várnak el tőlem, és úgy érzem, ha hirtelen nekiállnék politizálni, akkor lezuhannék a közönségem szemében egy bizonyos piedesztálról. Ezek kortalan és univerzális poénok, emiatt tudom előadni azt most is, amit négy éve.

– Egy bizonyos időszakban, amikor az angol abszurd humor nálunk felfedezésszámba ment, szinte a csapból is te folytál. Most annak, aki látni akar, nagyon keresgélnie kell a neten, mert nincs egyetlen színház sem, ahol mondjuk havonta kétszer rendszeresen fellépsz, ahogy tévéműsorod sincs. Egy normál néző számára kissé eltűntél.
– Én nem érzem, hogy el lennék tűnve. A Spíler tévében hetente van egy két perces rovatom, bejelentkezem webkamerán. Ezen a csatornán adják az angol focimeccseket és ott keddenként van egy műsor, Britannia, egy hét a szigeten címmel. A dolgozószobámban, a számítógép fölött van egy webkamera és azzal Skype-on napközben fölveszik az öt-hat poént velem, ami valamilyen módon kapcsolódik az elsőosztályú angol labdarúgó meccsekhez. A Fókusz pedig öt perces riportot csinált velem a kiállítás megnyitómon, az utána tartott önálló estembe is beleforgattak. És van egy saját Facebook oldalam, ezen huszonnyolcezer a rajongóm, oda mindig megírom, ha valami aktualitás adódik. Ezen mindenki rögtön minden információhoz hozzájut velem kapcsolatban. Újabban járok a Rádiókabaréba is, egyszer már voltam és most megyek megint, valószínűnek tartom, hogy a szilveszteriből sem fognak kihagyni.

– Tudom, hogy egy vesszőhibától vagy egyetlen rag elírásától is szinte idegbajos bírsz lenni.
– Mániákusan precíz vagyok és főleg helyesírási dolgokban, vagy amit én helyesírásnak gondolok, ami nem feltétlenül egyezik a Magyar Tudományos Akadémia álláspontjával. Az az álláspontom, ha nem vagyunk analfabéták, akkor húsz másodpercig se legyünk azok. Ne legyen ott hibás mondat azzal, hogy „Miki ne izgulj, majd azt kijavítjuk”. Amíg tényleg ki nem javítják és el nem küldik, addig feszült vagyok.

– Ez azt jelenti, hogy nálad otthon is tüchtig rend van?
– Nem, elég nagy rendetlenség van, ezt kompenzálom azzal, hogy a képeimen rend van.

– Mi lesz az új könyvedben?
– Az első fele szóviccekből áll. Minden szóvicc különböző betűtípussal van szedve, hogy ezzel is érzékeltessük, nem összefüggő dolgokról van szó. Kis ábrák is kapcsolódnak a szóviccekhez. Nagyon észnél kell lenni a tördelésnél, ezért úgy érzem, hogy a könyvvel kapcsolatban a munka dandárja még hátra van. A kötet második részében az előző önálló estemből, amit egyébként még játszom, azok a szövegek olvashatóak, amelyekről azt éreztem, hogy nyomtatásban is megállják a helyüket. Ezek tulajdonképpen vicces önéletrajzi elemekből állnak a gyerek- és fiatalkoromból. Jelenetek is találhatók a könyvben és dalszövegek szintén, tulajdonképpen a három éve megjelent önéletrajzi kötetem folytatása is benne van, és nagy örömömre húsz festményemet színesben kinyomtatják benne.

– A könyv után mi következik?
– Támogatást kaptam arra, hogy a régi dalaimat újrahangszerelve felvegyük és ebből készüljön egy lemez. Már akad olyan szám, amit meghangszereltek, de a nagyja még hátravan, ez a munka eltart legalább februárig.