Kultúra

Az újnáci és a földöntúli jóság

A földöntúli jóság és a nagyon is földi gonoszság találkozik az Ádám almái című produkcióban, a Radnóti Színházban. Egy az elaljasult világról tudomást sem venni akaró pap és egy Hitler fotót a szobája falára példaképként kitűző újnáci ütközik meg egymással, Anders Thomas Jensen Ádám almái című erőteljes darabjában, aminek témája híres filmként is közismert.

 

Horogkeresztet tetováltatott Adam a tar koponyájára, így nézetei napnál világosabbak. Pál András megszemélyesítésében árad belőle az agresszió. A nézése is dermesztő, a hanghordozása brutálisan fenyegető, fensőbbségtudat süt a lényéből, és bár börtön utáni közmunkára, ha úgy tetszik, javító-nevelő tevékenységre érkezett, rögvest érzékelteti, kár vele próbálkozni, ő aztán nem lesz hajlandó változni kicsit sem. Keresztülnéz azokon a társain is, akik hasonló célból vannak itt.

A László Zsolt megformálta pap, Ivan viszont arról nem vesz tudomást, hogy betoppant maga a megtestesült gonosz. Közvetlen, barátságos módon beszél hozzá, biztatóan meleg pillantásokkal veszi körbe, úgy kezeli, mintha régi barátok lennének. Rideg elutasítás a válasz. Sőt otromba, dühös ütés, amitől elered az orra vére. De ő mintha mi sem történt volna, rendületlenül közeledő, mosolygósan kedves, nem is érzékeli a brutalitást, folyamatosan árad belőle a jóság.

A tűz és víz találkozásának feszültsége van. Vibrál körülöttük a levegő. Ezt pedig igencsak érzik a többiek is. Az egykori teniszező, az alkoholistává lett, lecsúszott Gunnar, Schneider Zoltán megszemélyesítésében. A menekült Khalid, Rusznák András megformálásában, aki bosszúból benzinkutat rabolni jár, mert úgy gondolja, hogy a multik miatt kényszerült elhagyni a hazáját. Sarah, a gyermeket váró alkoholista nő, akit Radnay Csilla játszik, jól érzékeltetve a bűntudatot a piálásai miatt. Bálint András alakításában a nappal is pizsamásan flangáló, totálisan szétesett, egykori fasiszta őr, Paul, akit kísért a múlt.

Fotó: Dömölky Dániel

Kis társadalmi körkép, amiben senki nincs igazán megbékélve magával, mindenkinek feldúlt a lelke, de azért a papból örökkön örökké kisugárzó jónak, a totális naivsággal társuló, pozitív életszemléletnek gyógyító hatása van. A darab fő dilemmája, hogy elszánt, tántoríthatatlan jóra vágyással, a rossz tudatunkból való kizárásával, negligálásával, cselekvő humánummal, lehet-e változtatni a rútul elfajzott világon, vagy mindez csak falra hányt borsó, sőt ostobaság, végtelen kiszolgáltatottságot eredményez, mert a támadó agresszivitásra muszáj keményen válaszolni. Az újnácik pedig a darab szerint is egyre többen lesznek, jönnek és jönnek, Kelemen József adja gyilkos indulatú, riasztóan merev arcú vezérüket.

Már amikor a Hitler kép kikerül a szoba falára, és ezen inkább nevetünk, mint a hideg futkos a hátunkon, rögtön megérezzük, hogy ez közel sem realisztikus, hanem groteszk játék. Egymással ötvöződik a grandiózusan félelmetes és a röhejesen pitiáner, és ezt Szikszai Rémusz rendezőként igencsak jól elénk tárja. Megmutatja, hogy kínunkban már csak röhögni tudunk, de azért jelzi azt is, hogy az őrülettel határos elszántsággal, bámulatosan erős hittel, esetleg, csodával határos módon, netán a szilárdnak gondolt falakat is kicsit odébb lehet tolni, és valamicskét változtatni is lehet, ha csak egy emberen, hát akkor egyen.

Fotó: Dömölky Dániel

Amikor nagy a reménytelenség, mint sok tekintetben nálunk, egy ilyen történet erőteljesen hat, ahogy ezt a Paczolay Béla által rendezett remek pécsi előadás is bizonyította. Az újnáci fokozatosan a pap barátjává lesz, akinek akkora a hite, hogy a golyó sem fog rajta. Emiatt a Gazsó György által megszemélyesített cinikus orvos ott hagyja a kórházat, mert azt mondja, akinek meg kel halnia, haljon meg, ne élvezze a napfényt a kertben. Csomós Mari ősöregasszonyként néz végig bizonyos jeleneteket. Látszik rajta, hogy hatalmas élettapasztalatával már nem lepődik meg semmin. De egyszer hangsúlyosan megszólal, bibliai példázatot mond. Az egész darab hajaz Jób történetére. Az Öregasszony pedig tán Isten, aki lehet, hogy maga is sok mindent elrontott, tán ezért ekkora az emberiség szenvedéstörténete. De hát van némi fény az alagút végén, hiszen a pap barátjává lett a valamikori újnáci. Igaz, hogy az egykori haverjai jönnek csőstül, de most már legalább a pap nincs egyedül, ketten vannak ellenük. Mellbevágó, amikor legvégül a Baltazár Színház fogyatékkal élő színészei bejönnek a színpadra, és énekelni kezdenek az Örömódából. Ezekkel a kiszolgáltatott, de mégis kedvvel teli, elesetten is energikus emberekkel kezd foglalkozni a két barát.
Van hitük, van lendületük, tán jövő is van.

Nem lett romantikus az Y generáció forradalma

Potozky László Égéstermék című regénye egy olyan forradalomról szól, amelyet elégedetlen fiatalok robbantanak ki a 2010-es években egy meg nem nevezett közép-kelet-európai ország fővárosában a miniszterelnök megbuktatására, és a régi alkotmány visszaállításáért. Habár az Y generáció krónikásaként emlegetett szerző sem a pontos helyszínt, sem az időpontot nem határozza meg, a regény olvasása közben lehetetlen nem a mai magyar állapotokra asszociálni. Potozky azonban nem a politikára, hanem a forradalomba így-úgy belecsöppenő fiatalokra koncentrál.

Az Égéstermékben a konfliktus kirobbanását az általánosnak tűnő elégedetlenség mellett egy, a West-Balkánéhoz vagy bukaresti diszkótűzhöz hasonló tragédia robbantja ki: fiatalok halnak meg egy olyan szórakozóhelyen, amellyel nem volt minden rendben.  Egy elszánt egyetemista csoport az utcára vonul, hogy tiltakozzon a kormány ellen, de természetesen az ellenzék is ráugrik a lehetőségre.

A mai magyar valóságtól eltérően azonban az események nem állnak meg a néhány napig tartó békés tiltakozásnál. A tüntetés erőszakba torkollik, nem kis részben a szélsőséges csoportok közbeavatkozása miatt. Az utcai harcok plasztikus leírásakor már a Majdan és a 2014-es ukrajnai forradalomról érkező híradások juthatnak eszünkbe a rohamrendőrökkel harcoló tüntetőkről, a ki tudja ki által pénzelt fegyveresekről, és a halálos áldozatokról.

A Potozky által bemutatott közhangulat viszont az általános kelet-európai kiábrándultságot mutatja.

Már régen megvolt a rendszerváltás, mindennek sokkal jobbnak kéne lennie, mégsem az.

A fiatalok nagy részének helyzete kilátástalan, amelyet Potozky nagyon érzékenyen ábrázol csakúgy, mint a generációs regénynek kikiáltott Élesben. Viszont egyáltalán nem idealizálja a huszonéves korosztályt.

Könyve főszereplőjét például sok más társához hasonlóan nem érdekli a politika vagy a közélet. Névtelen antihősünk nem törődik azzal, hogy kik a felelősök azért, hogy ennyire rossz a helyzet az országban, és magától nem is tenne semmit azért, hogy jobb legyen körülötte a világ. Nem tudja, hogy mit akar kezdeni az életével, a tüntetéshez is csak aktivista barátnője miatt csatlakozik, és leginkább csak túl szeretné élni az egészet. Semmije nincs, csak a lány, akihez úgy tűnik, hozzátartozik a forradalom, ezért ő is belekeveredik az egészbe, pedig ezzel azt kockáztatja, hogy szembe kerül saját családjával.

 

Persze lehet keresgélni a párhuzamokat és a különbségeket a történetben a magyar valósággal, és az ember akaratlanul is összehasonlítja a könyvben ábrázolt politikusokat a hazai közéleti szereplőkkel, például: „… 2007-ben Szlendermenék medencecsontot törettek és szemet lövettek ki, Mikiegérék nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy bárkinek komolyabb baja essen”,

„olyan országban szeretne élni, ahol a miniszterelnök nem építtet közpénzből libegőt százötven lelkes szülőfalujába”.

De nem ettől lesz igazán érdekes a regény. Hanem attól, ahogyan Potozky a „forradalmárokat” ábrázolja, akik mind más-más okból és előélettel kerültek a barikádokra.

Az eseményeket a főszereplő szemszögéből követjük, és a szerző nem a nagy emberekre koncentrál, vagy arra, hogy milyen döntések születnek a fejesek szintjén. Alulnézetből mutatja a történéseket, és mivel főhősünk korántsem hősies vagy elkötelezett az ügy érdekében, kívülállóként szemléli az eseményeket,

mintegy a forradalom hétköznapi, nem heroikus oldalát mutatva be.

Emellett itt is, mint Potozky más könyveiben, nagyon fontos a generációs tematika. Mivel a főszereplő a saját kortársait is mindegy idegenként nézi, mert nehezen találja a kapcsolatot a pörgős, önmagukért kiálló de közben folyamatos online visszaigazolást kereső egyetemistákkal, az ő világukról is érdekes látleletet ad a regény.

A főszereplő kívülállóssága és valahová tartozni akarása kifejezetten ismerős lehet azoknak, akik olvasták Potozky előző regényét, sőt, ennél direktebb kapcsolat is van a két könyv között: ismerős karakterek is felbukkannak egy kis időre az Égéstermékben. Abban is hasonló a két regény, hogy itt is fontos morális problémákat érint Potozky, de már sokkal tágabb és általánosabb kontextusban. Míg ugyanis az Éles esetében néhány kallódó karakterre koncentrált a szerző, a forradalmi téma kitágítja az Égéstermék világát.

A könyv egy csomó kellemetlen kérdést tesz fel arról, hogy kinek van joga és miért szétrombolni egy város főterét, hogy

meddig lehet elmenni annak érdekében, hogy elűzzünk egy nem kívánt vezetőt,

illetve, hogy kikkel lehet szövetkezni egy szebb és jobb új világ megteremtéséért. A szerző egyébként elég szkeptikusnak tűnik abban, hogy ez utóbbi mennyire lehetséges. Az Égéstermékben ugyanis nemcsak a regnáló kormány, hanem a megdöntésén munkálkodók sem kifejezetten szimpatikusak.

Potozky László 1988-ban született Csíkszeredában, jelenleg Budapesten él. Szépírással 2009 óta foglalkozik, írásai többek közt a Holmi, Jelenkor, Kalligram, Magyar Lettre Internationale, Élet és Irodalom, Műút, Hévíz folyóiratokban jelentek meg, továbbá különböző antológiákban. Eddig két novelláskötetet publikált (Áradás, Nappá lett lámpafény), Éles című első regénye pedig 2015-ben jelent meg a Magvetőnél.

Meghalt a rock legenda, Fats Domino

0

89 éves korában meghalt Fats Domino, az ötvenes és hatvanas évek popzenéjének egyik ikonikus alakja, írja a BBC, Guardian. Az amerikai énekes, zongorista és dalszerző szülővárosában, New Orleansban hunyt el szerdán.

Antoine Domino Jr. az egyik legelső olyan rhythm and blues előadó volt, akit már a fehér közönség is a szívébe zárt. Dalai (pl. az Ain’t That A Shame és a Blueberry Hill) meghatározták a hatvanas és a hetvenes évek zenéjét.

Elvis Presley egyik eszmeképének tartotta, Paul McCartney pedig azt mondta, hogy a Beatles Lady Madonna című dalát Domino inspirálta.

Karrierje során 65 millió lemezét adták el, az ötvenes évek sztárjai közül csak Presley szárnyalta túl.

Nem perel Marton

0

A Független Hírügynökség információi szerint Marton László rendező végül is eláll attól, hogy beperelje Sárosdi Lillát, vagyis azt a színésznőt, aki elsőként állt a nyilvánosság elé és előbb még csak név nélkül, majd néven nevezve beszélt az őt ért zaklatásról.

Marton, amikor még csak Sárosdi volt az egyetlen, aki az abúzusról beszélt, közleményben jelentette be, hogy a színésznő által elmeséltekből semmi nem igaz, és minden lehetséges eszközzel szembeszáll a váddal, amit egyértelműen úgy lehetett értelmezni: bírósághoz fordul jogorvoslatért.

A rendező azóta sem szólalt meg, ám forrásaink arról számoltak be, hogy – feltehetően ügyvédje, Bánáti János tanácsára – nem fordul bírósághoz, tekintettel arra, hogy immár nyolcan vannak, akik zaklatással vádolják őt, márpedig egy ilyen típusú pernek semmilyen pozitív végeredménye nem lehetne Marton szempontjából, még akkor sem, ha senki nem tudja bizonyítani állítását. Oly erős a társadalmi nyomás, és nem tudni hányan állnak még a nyilvánosság elé, hogy ebből a rendező szempontjából nem lehet pozitív hozadéka.

Elmarad a Vadkacsa bemutatója a Pesti Színházban

0

Iskolapszichológus fogja segíteni a Színház– és Filmművészeti Egyetem hallgatóit, hogy amint az intézmény hallgatói önkormányzata írja, a „művészeti tanulmányokkal járó intenzív érzelmi igénybevételt, az emberi kapcsolatokat érintő konfliktusokat megértsék.”

A hivatalos megfogalmazás szerint tehát szakmai okok miatt van erre szükség, ám az időzítés nem véletlen. Az ügy, amely néhány hete robbant ki, látszólag néhány napos történetnek indult. (Annak idején Schmitt Pál plágium-ügye is így kezdődött.) Ám Sárosdi Lilla bejelentése után más színésznők is jelentkeztek a saját történeteikkel, és ezekben az elbeszélésekben nagyon sok közös vonás volt tapasztalható.

Ezzel együtt az is nyilvánvalóvá vált, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy a fiatal színésznők zaklatása bevett szokás a színház világában, hanem arról is, hogy az elkövetés módja alapján a „nyomok” egy irányba vezettek. Végül, miután többen kérték, Sárosdi Lilla megnevezte zaklatóját, Marton Lászlót.

Miután a botrány kirobbant, kiderült – amit persze sokan sejtettek -: hogy nem a színház világa az egyetlen olyan terep, ahol a hatalommal rendelkezők visszaélnek a nekik alárendeltek kiszolgáltatottságával. Ezért fontos ez a kérdés, merthogy a szexuális zaklatás nem a szexről szól. Sőt, arról a legkevésbé. Sokkal inkább a hatalmukkal visszaélő főnökökről, akik nem csak a világot jelentő deszkák környékén, de sok más területen előfordulnak.

A Marton-ügy megosztotta az embereket. A legtöbben persze az áldozatok mellé álltak, de voltak más vélemények is. Egyfelől a más esetben szokásos „Miért ült be az autóba?”, „Miért öltözött kihívóan?” jellegű mondatok hangzottak el, másrészt az, hogy Marton László milyen nagy művész, hány nagyszerű rendezés fűződik a nevéhez, és milyen sok kezdő színész köszönheti neki, hogy elindult a pályán.

Utóbbiakat – bármi is legyen óe történet vége – senki nem vonta kétségbe.

A Vígszínház közleménye

Elmarad Ibsen A vadkacsa című darabjának bemutatója a Pesti Színházban. A Vígszínház társulatát mélységesen megdöbbentették a Marton Lászlóval, a színház egykori igazgatójával kapcsolatos vádak. Szeretnénk kifejezni együttérzésünket és támogatásunkat mindazok felé, akik akaratuk ellenére megalázó, emberi méltóságukat, vagy személyi szabadságukat sértő, érzelmi törést okozó helyzetbe kerültek. A Vígszínház elítél minden ilyen jellegű cselekményt.

Eddig is eltökéltek voltunk, de most még nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy minden hasonló esetnek elejét vegyük, hogy ezeket idejében felismerjük, és az ügyben eljárjunk. A Vígszínház első lépésként csatlakozik a Független Előadó-Művészeti Szövetség kezdeményezéséhez és aktívan részt vállal a hatalommal való visszaélések és a szexuális zaklatások megelőzését célzó közös munkában. Továbbá kezdeményezi egy színházi szektor szintű anonim bejelentő vonal, vagy online-felület létrehozását, amelyen minden magát érintettnek érző színházi dolgozó, vagy akár színházba járó név nélkül jelentheti be a hasonló eseteket, amelyeket minden esetben kivizsgálunk.

Eddig is eltökéltek voltunk, de most még nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy minden hasonló esetnek elejét vegyük, hogy ezeket idejében felismerjük, és az ügyben eljárjunk. A Vígszínház első lépésként csatlakozik a Független Előadó-Művészeti Szövetség kezdeményezéséhez és aktívan részt vállal a hatalommal való visszaélések és a szexuális zaklatások megelőzését célzó közös munkában. Továbbá kezdeményezi egy színházi szektor szintű anonim bejelentő vonal, vagy online-felület létrehozását, amelyen minden magát érintettnek érző színházi dolgozó, vagy akár színházba járó név nélkül jelentheti be a hasonló eseteket, amelyeket minden esetben kivizsgálunk.

2017. október 20-án Marton László a személyét érintő ügy tisztázásáig lemondott a Vígszínház főrendezői pozíciójáról, a Vígszínház a lemondást elfogadta. A december 15-re tervezett Ibsen A vadkacsa című darabjának bemutatója elmarad a Pesti Színházban. A bérletes nézőinket hamarosan tájékoztatjuk a megváltozott műsortervről.

A Vígszínház társulata ebben a  különösen fesztült érzelmekkel teli helyzetben is mindent megtesz azért, hogy magas művészi színvonalú előadásokat tarthasson mindhárom játszóhelyén.

Budapest, 2017. október 24.

Belga és osztrák fesztiváldíj az 1945-ért

0

Miami, Berlin, Budapest, Washington, Jeruzsálem, San Francisco, Freistadt, Vlissingen és Temesvár után újabb két nemzetközi filmfesztiválon – Bécsben és Waterlooban – díjazták Török Ferenc legutóbbi rendezését – tudatta a Filmalap.

 

Az 1945 című film kapta a bécsi zsidó film fesztivál (Jüdisches Filmfestival Wien) közönségdíját a hétégén. Az 55 alkotást felvonultató kéthetes nemzetközi rendezvénynek a magyar alkotás volt a nyitófilmje. A magyar alkotás a belgiumi Waterlooból, az idén ötödik alkalommal megrendezett történelmi filmek fesztiváljáról (Waterloo Historical Film Festival) pedig a kritikusok díját hozta el.

Török Ferenc filmje 1945 augusztusának egyetlen napján játszódik, témája a második világháború utáni újrakezdés a vidéki Magyarországon. Szántó T. Gábor novellájának filmes feldolgozása rendkívül erős színészgárdát vonultat fel: Rudolf Péter, Tasnádi Bence, Szabó Kimmel Tamás, Sztarenki Dóra, Angelus Iván, Nagy Marcell, Szirtes Ági, Szarvas József, Znamenák István és Nagy-Kálózy Eszter alakítják a fontosabb szerepeket. A görög tragédiákat idéző, mindössze néhány óra leforgása alatt játszódó dráma helyszíne egy felbolydult kelet-magyarországi falu, ahol ezen a napon mindenki a jegyző fiának az esküvőjére készül. A forgatókönyvet Szántó T. Gábor írta a rendező közreműködésével, az operatőr Ragályi Elemér, a zeneszerző Szemző Tibor volt.

Az 1945 a Filmalap és a Claims Conference támogatásával készült a Katapult Film gyártásában.

Török Ferenc filmjét április óta a hazai mozikban mintegy 35 ezren nézték meg, és továbbra is műsoron van.

Eddigi díjak

Az 1945 világszerte kiemelkedő siker a filmfesztiválokon: közönségdíjat nyert a Berlinalén, Miamiban, Washingtonban és a budapesti Titanic-on is. Meghívta programjába a nagy presztízsű Edinburgh-i és a jeruzsálemi filmfesztivál is, utóbbin a Yad Vashem Intézet díjával tüntették ki, San Franciscóban a kritikusok díját és a közönségdíjat is elnyerte. A freistadti filmfesztiválon a legjobb játékfilm díját kapta, a Temesváron megrendezett közép- és kelet európai filmszemlén a fődíjjal jutalmazták, és legutóbb a hollandiai Vlissingen fesztiváljáról hozta el a fődíjat.

Vadkacsa – Marton kedden folytatja?

A Vadkacsa voltaképpen az életet átszövő élethazugságok problematikája. A szereplők önámító szerepeket játszanak, amelyek lelepleződése törvényszerű, hiszen az igazság egyszer mindig a felszínre kerül, csupán az a kérdés, mekkora árat kell fizetni annak halogatásáért. 

Az itt olvasható összefoglaló, az egyik lehetséges, mondjuk így: a legáltalánosabban elfogadott értelmezése Ibsen drámájának. Hogy Marton László ebből a gondolatból mennyit emelt át a darabba, azt nem tudhatjuk, bár a rendezés, feltételezzük, nagyjából készen áll, ahogy én tudom csak az utolsó simítások vannak hátra. És most, hogy ideírom az utolsó simítások szót, mindjárt lelkifurdalásom is támad; minek használok kétértelmű kifejezéseket, pedig hát, esküszöm nem volt szándékomban. Pusztán annyit akartam jelezni: amikor elkezdte előkészíteni a Vígszínház novemberen bemutatandó  produkcióját, a rendezőnek, azaz Marton Lászlónak még fogalma sem lehetett arról, hogy milyen helyzetbe kerül október közepére. Hogy a saját életét is átszövi az élethazugságok problematikája; egyelőre azonban tisztázatlan, hogy kié is.

Szóval nem tudom, hogy Marton milyen felfogásban állította színpadra a Vadkacsát, és e pillanatban abban sem lehetünk biztosak, hogy valaha megtudhatjuk.

A művész körül kirobbant botrány, az egymás után jelentkező, állításuk szerint a Marton által meggyalázott, zaklatott nők történetei bizonyára fejtörésre késztetik a Vígszínház vezetését is. Egyelőre a színészek a kiírásoknak megfelelően, keddtől folytatják a próbákat, de vajon így marad-e. Ma és holnap pihenő-, illetve ünnepnap, ami egy szusszanásnyi időt, gondolkodási lehetőséget biztosít minden érintettnek, ám az ügy önmozgása most még oly erős, hogy inkább várható annak erőteljesebbé válása, mint elcsendesülése. Vagyis, nehezen megjósolható, hogy folytatódnak-e ténylegesen azok a próbák, odaül-e a rendező a nézőtérre, hogy instruálja színészeit,

avagy épp úgy elsodorja ezt is az abúzus terhe, mint az egyetemi közreműködését, vagy épp a Vígszínház főrendezői titulusát.

Ahogy mi tudjuk: a színészek készülnek, nekik bizonyára fontos, hogy a darab színre kerüljön, de vajon ugyanilyen fontos-e magának a színháznak? Ahogy mi tudjuk: itt is erős kérdőjelek vannak, de végső szót az ügyvédekkel való tárgyalás hozhat. Ha hoz egyáltalán.

A Vígszínház partnerének, a Bánáti János vezette ügyvédi irodának most elsősorban arról kell véleményt mondania; van-e a teátrum szempontjából kockázata a Marton rendezte színdarab előadásának? S bár ez nem jogi probléma, mindenképpen gondolni kell az esetleges következményekre:

vajon lesznek-e olyan fiatalok, idősek, igazságkeresők, jogvédők, női jogokért harcolók, akik képesek a premiert is elsöpörni annak érdekében, hogy ez az ügy még nagyobb nyilvánosságot kapjon.

Ebből a szempontból az előadás résztvevőinek mai szándéka és várakozása majdhogynem érdektelen; Eszenyi Enikő igazgatónak a Víg presztízse lesz a legfontosabb szempontja. És ebből a nézőpontból már mellékes lesz, hogy az igazgatói posztot épp Martontól vette át, és pont az iránta tanúsított tiszteletből nevezte ki főrendezőnek Ha úgy tetszik: ma ugyan egyre növekszik azok száma, akik a Marton által elkövetett zaklatásokról tanúskodnak – most heten vannak ilyenek -, de már messze nem csak a rendezőről van szó.

Kétségtelen, hogy ő áll a középpontban, de a női jogokért küzdők ezt a reflektorfényt igyekeznek kihasználni arra, hogy a társadalom is odafigyeljen a nők elleni erőszak általános jelenségeire.

Kétségtelen: egy Kossuth-díjas művész Magyarországon éppen annyira alkalmas lendületet adni egy ilyen harcnak, mint az Egyesült Államokban az Oscar díjas, nem mellesleg a francia becsületrenddel is kitüntetett Harvey Weinstein lebukása. És ebből a szempontból mellékes, hogy az eddig megismert esetekről ki mit gondol, hogy egyesek szerint az áldozatok maguk is tehetnek Marton – állítólagos – durva közeledéséről, a történetek végül is az áldozattá válásukról szól.

Így aztán mindazok áldozattá válásáról, akik bármely szakmában, de rendre ki vannak téve a hatalom – a főnök – akaratának.

Nincs értelme, és nem is lehet ilyenkor relativizálni az egyedi történeteket, avagy férfi-módra arról szólni, hogy az elmesélt helyzetek arról is szólnak, hogy a színésznő szerepet akart, a rendező meg nőt, a társadalmi hangulat a meggyalázottak mellé áll, és ennek így is kell lennie. Bármennyire is igyekeznek néhányan Schilling Árpád rendezőre, az abúzusról elsőként beszámoló Sárosdi Lilla férjére terelni a gyanút, mondván, nem véletlenül hívja őt a szakma Süsünek, a rendezői sikertelenségét palástolja a folyamatos társadalmi elégedetlenségek szításával, ebbe a kánonba még a hatalom sem állhat bele, még akkor sem, ha neki tetszene az általa nemzetbiztonsági kockázatként tételezett Schilling befeketítése.

Itt ugyanis valóban olyan problémával állunk szemben, amely nincs kibeszélve és egyelőre emiatt megoldások sincsenek rá.

Éppen ezért áll igen nehéz döntés előtt a Vígszínház és jogi csapata, de maguk a próbák folytatásában bízó színészek is. Hogy is volt az a bevezetőben említett mondat a Vadkacsa című darabról szólva?  Hogy az igazság egyszer mindig felszínre kerül, csupán az a kérdés, mekkora árat kell fizetni annak halogatásáért.

A darabban a Vadkacsával kellene végezni az egyik főszereplőnek, de e helyett magával végez. A Vígszínházbeli darabnak még nem látjuk a végét. Azt ugyanis most nem Marton, hanem az élet rendezi.

 

Déryné módjára járom az országot

Koltai Róbert új produkcióban, a Batangban, új színházi helyen, a Hungarikum pódiumon játszik. Még dédelget filmterveket, hiszen 9 filmjének, csak a mozikban 2,3 millió nézője volt. Azon meglepődött, hogy amikor Vámos Miklóssal benyújtottak egy forgatókönyvtervet, az első lehetőséget sem adták meg számukra, pedig tudható, hogy azért már mindketten letettek valamit az asztalra.

Szirtes Balázzsal már játszottál együtt és rendezted is őt a Lulu előadásában…

És Veszprémben, A gondnokban is együtt dolgoztunk, ő alakította Kiss Pista egykori szerepét, akivel még a főiskolán játszottam együtt Pinter darabjában. Szirtes csodálatos volt a produkcióban, egészen picit a mostani figura emlékeztet arra, akit Veszprémben alakítottam, mert az akit most megformál is egy kicsit agya beteg. Nagyon nagy belső élete van, nem mond ki dolgokat és ha beszél, annak különös jelentősége van.

Tulajdonképpen akkor logikus volt, hogy Szirtessel együtt mutattok be valamit?

Semmi sem feltéten logikus, mert a darabot tulajdonképpen Gaál Ildi hozta, és ő rendezte. Ildi odaadta nekem, és úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk valahol bemutatni. Nyáron csináltam néhány estet, amit az Esztrád Színház égisze alatt játszottunk. Így találkoztam az igazgatójával, Bezzegh Zoltánnal és szóba került, hogy lenne esetleg egy kétszereplős darab, amit Ildi rendezne. Erre, a legnagyobb meglepetésemre azt válaszolta, hogy ennél jobbat nem mondhattam, mert nekik most pontosan egy ilyen két szereplős darabra lenne szükségük.

A címbéli Batang egy távoli sziget…

Igen, talán Indonézián túl, talán innen, talán nincs is. Itt van egy idősödő ember, aki igazán jól tud beszélgetni a kitömött papagájával. Egy szenilis valakiről van szó, jócskán elindult a demencia felé. Tényleg hiszi azt, hogy élő az a papagáj, meg tud vele beszélni dolgokat. Közben Batangról álmodozik, mert képzeletében tengerész volt. De közben erről szó sincs, ő egy könyvelő volt, ahogy a darab végén kiderül. Ebbe az idillbe becsönget egy fiatalember, akinek tulajdonképpen csak azért nem kell börtönbe vonulnia, mert enyhítettek az ítéletén, börtön helyett szociális munkát kell végeznie. Emiatt nem börtönre, hanem szociális munkára ítélik. Szerepem szerint énhozzám érkezik erre a szociális munkára. Mint a tűz meg a víz, úgy illünk össze, miközben kiderül róla, hogy ő se százas. Végül már jól megértik egymást és az öreg elindul az ő képzeletbeli Batangja felé.

Olyan helyen mutattátok be a produkciót, ahol eddig még nem játszottak színházat.

Revük voltak ott, hungarikum show-k külföldieknek.

Ez a Gerbeud Cukrászda felett van.

– A cukrászda fölött az első emeleten van egy díszterem, ahol régebben is rendeztek fogadásokat. Ezt most megvette az Esztrád Színház. Hungarikum Pódium néven ez az első színielőadás. Érdekes, hogy Franciaországból nem sokára hazahoznak egy kamiont, ami színházi kamion. Nyolcvan személyes nézőterű, 4×5 méteres színpadot lehet belőle varázsolni egy gombnyomásra. A kamionban benne van a díszlet is. Eddig négy előadás volt a Hungarikum Pódiumon a Batangból, sírnak rajta a nézők, és kicsit mosolyognak is.

Pesten most azonkívül, hogy Haumann Péter helyett játszol A mi osztályunk előadásában a Kamrában, nem is nagyon vagy rendszeresen látható.

Azért már egy éve játszom Haumann helyett. És Thália is befogadott két előadást is, amelyeket rendeztem és színészként is jelen voltam bennük.

Nagyon régóta nem kötődsz igazán pesti színházhoz. Ez nem zavar?

Egyáltalán nem, mert nekem bejött a szabadúszás, például a József Attila Színházban tizennyolc év óta megy a Balfácánt vacsorára előadása.

De már csak havi egy-két alkalommal.

Nem bírnak több előadást egyeztetni, mert szanaszét van mindenki. Négy évig Szombathelyen nagyon jó dolgokat csináltam. Játszottam, rendeztem. Nemhogy nem vagyok elégedetlen, hanem totál elégedett vagyok. Azzal pedig pláne, hogy a Katona Kamrájában már egy éve lépek fel. Járom az országot, a Körúti Színházban rengeteget játszom, ezeknek a produkcióknak a jó részét rendeztem is. Tömegesen nézik az emberek, imádják, én meg vállalom, hogy Déryné módjára járom az országot. Ez is színház. Mindegy, hogy a Kaposvári Csiky Gergely, a Katona József Színház vagy a Körúti Színház jó esőadásairól van-e szó. Csak hát a Körúti Színház vidéki előadásaira nem jut el senki a szakmából. Egyébként, ha a Batangban játszott szerepem lenne az utolsó az életemben, akkor is nyugodtan mennék az eltávozott barátaim után.

A salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházhoz is kötődsz. A Képzelt beteg címszerepét játszod.

Budapesten a RaM Colosseumban is többször játszottuk a Képzelt beteget, totálisan telt ház előtt, Bozó Andreával, Gyuriska Jánossal, aki az ország egyik legjobb színésze, ezt állítom. Bozó Andreával pedig megengedjük magunknak azt, hogy sokat rögtönözzünk, és Molière odafönt mosolyog.

Szóval akkor te most vándorszínész lettél?

Hát én mindig az voltam. Egy pillanatra nem állapodtam meg, amikor Pesten voltam, akkor sem. Most, amikor már a színészek egy jelentős része szabadúszó, már teljesen rendben van ez így. Csak a lustábbja nem nagyon vállal ilyesmit.

Nem vágysz már társulathoz? Nem érzed azt, hogy valamiből esetleg kiszorultál?

Mostanában egyáltalán nem érzek ilyesmit. Engem a négy év Szombathely, most a Batang és A mi osztályunk abszolút helyretesz. Sokan nem hiszik el, de magánszínházban is lehet jót csinálni. Például rendeztem most egy remek vígjátékot Ivancsics Ilona színtársulatánál, a Színházkomédiát. Szirtes Balázs abban akkorát játszik, hogy leszakad az ég. Rossz színészt játszik, zseniálisan. De abban az előadásban mindenki jó, Farkasházy Rékára valósággal meglepett.

Filmet csinálni már nem is szeretnél?

Még nem mondtam le róla teljesen.

Van terved és azzal már próbáltál pályázni, házalni?

Így konkrétan nem, de szó van dolgokról. Viszont ha azt mondom, hogy A vállalkozó című darabból, amit hatan játszottunk Babarczy László rendezésében, már öten meghaltak és csak én élek, akkor olyan baromi nagy filmterveim nem lehetnek, amikor három év jó esetben egy filmnek a gondolattól a moziig való eljutása. Most az van, hogy beleszólnak a forgatókönyvbe és ezt szinte mindenki elfogadja. Nekem eddig 2,3 millió nézője volt a kilenc filmemnek, és mégis beleszólnak, pedig ha Vámos Miklóssal közösen beadunk egy forgatókönyvet, akkor tudható, hogy már mindketten letettünk valamit az asztalra.

De hát erre azt lehetne mondani, hogy neked nyilván bejárásod van Andy Vajnához, akitől igencsak sok függhet a támogatás terén, hiszen A miniszter félrelép című filmnek, aminek ő volt a producere, te voltál az egyik főszereplője.

Nem, nem lehet ilyet mondani. Ha én jelentkeznék nála, akkor nem rúgna ki, de a film óta nincs semmilyen viszonyunk.

A miniszter félrelép forgatása óta nem is beszéltetek?

Beszéltünk, de mindenkinek azt mondja, hogy ő egy szavazat, nem szól bele.

Gondolod, hogy ez tényleg így van?

Nem gondolok semmit, biztos, súlya van, de ott van öt ember és ha erről most részletesen írnál, akkor elintéznénk, hogy soha többé ne legyen filmem. Ő tényleg nem szól bele, legfeljebb megérzik, hogy mit akar. Egy évvel ezelőtt volt egy nekiiramodásunk, akkor egyáltalán nem lepett meg, ami történt. Hogyha a második fordulóban kidobják azt, amit már egy kicsit komolyabban csináltunk, akkor nem lepődöm meg, de hogy az első lehetőséget sem adták meg, azon kicsit csodálkoztam.

Zaklatási ügy: újabb két lehetséges áldozat jelentkezett

0

Két újabb nő jelentkezett, akiket állításuk szerint Marton László zaklatott. Egyiküket a ’80-as években, a másikat viszont két éve. Utóbbi még nem évült el. Marton lemondott vígszinházi főrendezői tisztségéről.

A HírTV Alinda című műsorában a lavinát elindító Sárosdi Lilla volt a vendég, aki sok egyéb mellett elmondta, hogy a húsz éve vele megesett szexuális támadásban az autóban ülő „barát” nevét a napokban internetes csetelésben valaki elküldte neki.

A műsorba telefonon kapcsolódott be két hölgy, mindkettő – állításuk szerint – Marton László velük szembeni abúzusáról számolt be.

Az első alig két éve történt, sikertelen színművészeti egyetemi felvételije után kereste meg őt Marton, felajánlva, hogy eljárhat a Vígszínházba próbákra. Eleinte tapogatásokat tapasztalt, aztán Marton Belvárosban fenntartott lakására hívta úgymond monológpróbákra. Itt is tapizás, ölelgetés volt, ezért a második „próbán” rákérdezett a dologra.

„Maga többet is akar tőlem”

– mondta (kérdezte) a lány Martontól, aki azt válaszolta, hogy

„nem gondolod rosszul”.

Amikor aztán elsírta magát, a neves rendező azt mondta neki, hogy

„mennyire szép vagy, amikor sírsz”.

Végül abban maradtak, hogy nem találkoznak többé.

Ez az ügy, ha

megáll a lábán, még nem évült el.

A másik nő még a 80-as években ismerte meg Martont, amikor 21 éves egyetemista volt. Marton hívta a Vígszínházba próbákra, és lenyűgözte, hogy mekkora nevek közé kerülhet. A próbák után, a bemutatón maga mellé ültette őt,

kezét a sliccébe húzta.

A lány az előadás után elmenekült. Marton kinyomozta, hol lakik (édesanyjánál), és elérte, hogy találkozzanak. Marton rábeszélésére ismét elment próbára. Némi „csend” után egy darab utolsó előadásán a rendező felajánlotta egy barátjával, hogy elviszik még kocsival ünnepelni. (Ekkor a kamera Sárosdi Lillát mutatta, aki könnyek közt sűrűn bólogatott a „barát” szó hallatán.) Az autóval egy budai parkolóba vitték, ahol a lány fejét Marton rászorította nemi szervére.

Késő este Marton László lemondott vígszínházi főrendezői tisztségéről. Ezt írta Eszenyi Enikőnek:

„Tisztelt Igazgató Asszony, kedves Enikő!

Kijelentem, hogy a személyemmel kapcsolatos állítások valótlanok.

Mai nappal főrendezői állásomról lemondok a személyemet érintő ügy tisztázásáig. Kérem lemondásom tudomásul vételét.

Tájékoztatlak, hogy a tegnapi napon hasonló indokkal kértem a Színművészeti Egyetemen tanári működésem szüneteltetését.

Tisztelettel,

Marton László”

Pár órával korábban egy dramaturg, Lengyel Anna jelezte, hogy kész tanúskodni Sárosdi Lilla mellett. A részletek és az előzmények itt találhatók.

Tanú jelentkezett Sárosdi Lilla mellett

0

Tanúnak jelentkezett Sárosdi Lilla színésznő ügyében Lengyel Anna dramaturg, aki az ATV Egyenes Beszéd műsorában elmondta: 13-15 éve hallotta tőle a Marton Lászlóról szóló történetet. Szerinte Marton elnézést kérhetne, bár lehet, hogy nem emlékszik a történtekre. További két nő ma este a HírTV Alinda című műsorában lép nyilvánosság elé sértettként.

Tizenhárom-tizenöt éve a Krétakör (azóta megszűnt) színházban elmesélte neki Sárosdi Lilla azt a történetet, amit a múlt héten először név nélkül tett közzé a Facebookon, majd csütörtökön nevén nevezte Marton Lászlót – derült ki az ATV Egyenes Beszéd című műsorában péntek este. Sárosdi Lilla elmondása szerint az eset 20 éve, 18 éves korában történt.

Marton László rágalomnak nevezte mindezt, és jogi lépéseket helyezett kilátásba. A színésznő közölte, hogy áll elébe. Lengyel Anna jelentkezett, hogy, ha kell, bíróságon is kész tanúskodni.

A beszélgetés kettejük közt a Krétakörben zajlott, ahol Sárosdi színészként, Lengyel dramaturgként dolgozott. A beszélgetés több fontos részletére emlékszik, amelyek megegyeznek a most nyilvánosságra kerültekkel. Lengyel elmondta, hogy elfogult a színésznővel szemben, mert jól ismeri, szereti őt.

Lengyel Anna szerint

Marton László nem megy bíróságra,

mert ezzel saját maga ellensége lenne. De gyakorolhatna megbánást, kérhetne elnézést. Bár lehet, hogy nem emlékszik az esetre – tette hozzá.

A dramaturg reméli, hogy lesz több „elkövetői” név, ami nyilvánosságra kerül, az pedig

„fantasztikus lenne”,

ha valaki önmaga állna elő.

Lengyel Anna kárhoztatja a színművészeti egyetem működését. Nincs előre írásban rögzítve, milyen stúdiumokat, milyen tartalommal fognak oktatni a hallgatóknak, minden az osztályfőnököktől függ, akik általában híres rendezők, művészek.

A beszélgetésben egyébként elhangzott, hogy a HírTV Alinda című műsorában ma késő este megszólal két sértett Marton László kapcsán (erre utalt csütörtökön az Egyenesenben Sárosdi férje, Schilling Árpád rendező). Az egyik eset két éve történt.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK