Kultúra Archives Page 56 of 75 › Független Hírügynökség

Hogyan csinálhatunk kiállítást arról, ami nincs? – Kiállítás a Kieselbach Galériában

Kultúra

RM

-

2017-11-12

Hogyan csinálhatunk kiállítást arról, ami nincs? – Kiállítás a Kieselbach Galériában

Egy megszállott művészettörténész-galerista, Kieselbach Tamás és egy kiváló művészettörténész, Molnos Péter sok évvel ezelőtt elkezdtek dolgozni a magyar gyűjtéstörténeten, ennek legfrissebb darabja az „Elveszett örökség” című könyv, amely a XIX. század vége és a XX. század elejének öt kiemelkedő képzőművészeti gyűjtőjének és az ő kollekcióiknak állít emléket.

Ezek a magyar gyűjtők olyan művészek képeinek voltak birtokosai, mint Van Gogh, Cézanne, Renoir, Monet, Picasso, El Greco, Rembrandt, nem elfeledkezve a legkiválóbb magyar művészekről sem, példaként megemlíthető Rippl-Rónai, Mednyánszky, Munkácsy vagy a nagybányai iskola tagjai. Kieselbach egyébként eddig összesen 40 könyvet adott ki annak a programnak a keretében, amelynek célja Molnos szavaival „a műtárgyak szimbolikus visszaszerzése”. De hogyan lehet kiállítást csinálni arról, ami nincs? Az öt kiválasztott műgyűjtő, Andrássy Gyula, Hatvany Ferenc, Nemes Marcell, Kohner Adolf, Herzog Mór Lipót gyűjteményeinek darabjai

szinte mind külföldre kerültek,

a tulajdonosok és a művek sorsa izgalmasan tükrözi Magyarország egyik legfelívelőbb korszakának a történetét.

Egy „igazi” magyar gróf, négy zsidó bankár/nagyiparos (persze ők is megkapták a nemességet, még ha csak a báróságig vihették) életét és gyűjtő-szenvedélyének különböző korszakait veszi számba a könyv. Négyen közülük meghaltak a II. világháború kitörése illetve a Vészkorszak tombolása előtt. Az ötödik, Hatvany Ferenc, sikeresen elmenekült az országból, Svájcban halt meg 1958-ban.

Nagyon különböző személyiségekről beszélünk, ezt a kiállítási tablók is nagyon egyértelműen jelzik, a kurátorok egy-egy találó jelzővel illették a főszereplőket. Andrássy a politikus, Kohner a tudós, Nemes a műkereskedő, Herzog a befektető, Hatvany a művész jelzőt kapta. Akad közöttük akadémikus, a tudományok doktora meg tanulatlan zseni. Vagyonukat Nemes kivételével a szüleik alapozták meg, a gyűjtés számukra nem volt alapvető egzisztenciális tevékenység. Mi motiválhatta őket a műtárgyak megvásárlására? Andrássynál viszonylag könnyű a válasz, a kulcsot Batthyány Gyulától kapjuk meg: „A parlamenti csaták után fáradtan ment haza. Ilyenkor meggyújtott egy lámpát valamelyik képe fölött és leült.

Nézte a képet és így enyhült meg a művészet szemlélődésében.”

Kohner esetében talán az impresszionizmus lenyűgöző hatása lehet a válasz. Nemes – talán a legregényesebb életű a csapatban – a művek felfedezésében és gyors forgalmazásában talált örömöket és természetesen rengeteg pénzt. Herzog – Nemes hatására – sokáig elsősorban befektetésként tekintett a műgyűjtésre, később azonban megtanulta élvezni a tárgyakat. Hatvany maga is festő volt, ő tudta igazán értékelni a külföldi és a magyar „kollégák” műveit. Itt említem meg, a Kieselbach Galériában látható kiállítás Hatvany Ferenc műveit mutatja be, jó rácsodálkozni a ritkán kiállított, nagyon magas színvonalú képekre.

A kiállítás, de különösen a könyv nem csak azért felemelő, mert csodálatos képzőművészeti alkotásokat tár a közönség elé, hanem azért is, mert ennél nagyobb az ambíciója:

be akarja mutatni egy speciális nézőpontból Magyarország több évtizedes társadalomtörténeti metszetét,

különös tekintettel a zsidó nagypolgárság asszimilációjára. A műtárgyak gyűjtése sok, korábban zárt kaput megnyitott a nagyon gazdag és nagyon művelt zsidók számára, bizonyára ez lehetett a gyűjtési szenvedély egyik oka.

Szomorú, de nagyon tanulságos történetek bontakoznak ki a gyűjtemények széthordása, külföldre kerülése ügyében. Gazdasági válság, háború, megszállások – a történelem pillanatok alatt elsodorta az évtizedek alatt összegyűjtött tárgyakat. Egyes esetekben a gyűjtőnek sikerült néhány művet a Szépművészeti Múzeumra hagynia, de ez csak töredéke a széthordott kollekcióknak. Számos mű külföldi múzeumok, galériák, magángyűjtemények dísze, sok közülük eltűnt, sokról lehet sejteni, hogy Oroszországba került, de ezek visszaszerzésére nincs esély.

Erről nyilatkozott a megnyitón részt vevő Lázár János is. Az ő személyét azért érdemes megemlíteni, mert egyrészt támogatta a kiállítást és a könyvet, másrészt európai stílusú, elegáns, szellemes, a magyar politikai osztályt kigúnyoló beszédet mondott, ahol még a bevétel egy részét megkapó Bátor Tábor Alapítványt (civil szervezet!) is igen pozitív megközelítésben említette.

Hadd fejezzem be ezt a cikket a miniszter egyik nagyon aktuális gondolatával:

„Akinek pénze van, annak kötelessége is van:

ma sok gazdag ember él Magyarországon, de nekik sajnos nincs igényük a művészi minőséget támogatni. A kiállításon és a könyvben bemutatott gyűjtők és gyűjtemények egyszerre voltak magyarok és európaiak, a művek pedig a világszínvonalat képviselték. Biztos vagyok abban, hogy a Kieselbach Galéria további kiállításai és könyvei is ebben a szellemben készülnek.”

Ember embernek farkasa

Kultúra

Bóta Gábor

-

2017-11-11

0

A Grönholm módszer előadásában az állásinterjúra érkezőket megalázzák, kiforgatják önmagukból és egymás ellen fordítják őket, igazán érezhetővé teszik, hogy ember embernek farkasa. Beindul a lélektani hadviselés, ami előhozza az agressziót is.

Jordi Galceran katalán szerző darabja jókora siker a világban, nálunk is több teátrum a műsorára tűzte már. Ezúttal a K2 Színház művészeinek és a Tháliának közös produkciójában láthatjuk, három férfi és egy nő tépi-marcangolja egymást benne jelképes értelemben, és nem sok híja van, hogy valóságosan is.

Zsíros, remekül fizető állásért megy a harc,

kereskedelmi igazgatót keres jól menő multi cég. A módszer lényege, hogy nincs jelen a személyzetis, egy gépezet újabb és újabb levelet dob ki, és ezekben újabb és újabb utasításokat kapnak a jelöltek, akiknek közösen kell dönteniük arról, hogy kit zárnak ki a versenyből, míg csak egyikük marad. Aki bármi miatt is kimegy a szobából, nem jöhet vissza, kiesik a csaknem vérre menő játékból.

Összecsukni embereket zárt térben, és szinte úgy vizsgálni a viselkedésüket, mint egy laboratóriumban, bevált írói fogás. Sartre-nak eleve van egy Zárt tárgyalás című darabja, de a Tizenkét dühös emberben sem hagyhatják el az esküdtek addig a helyiséget, ameddig nem döntenek, és Agatha Christie krimijeinek jelentős része is egyetlen térben játszódik, ahonnan nincs menekvés.

A szereplők a nézőtér felől jönnek, érzékeltetve, hogy kívülről érkeznek,

és, hogy lehetnénk akár mi is ennek a különös módszernek a szenvedő alanyai. Bán Bálint kezdéskor eleve közöttünk ül, a közönség tagjai között szólal meg, majd megy be a csaknem ringnek is beillő, puritán játéktérbe, ahol nincs más, mint egy asztal, székek, vizeskancsó, meg négy pohár. Mi pedig két oldalról vesszük körül a nyomasztóan szűkre szabott színpadot, szinte mi is falat képezünk a játszók köré, így akár jelképesen is mondhatjuk, hogy mindenütt csak falak és falak vannak társadalmi értelemben is, ezekbe ütközik a négy ember. A társaik is falakat képeznek számukra, nehezítik, lehetetlenné teszik céljaik elérését.

Villannak a metsző tekintetek, bántóan élessé válnak a hangsúlyok, fülrepesztően megemelkedik a hangerő, fenyegetőek a gesztusok, vagy éppen védekező pozícióba, sündisznó alapállásba helyezkednek a pályázók. Átvitt értelemben vett pofonok röpködnek, ugyanilyen gyomrosokat és mélyütéseket visznek be. És akár bohócot csinálnak az utolsó körbe jutott jelentkezőkből, amikor például valamennyiüknek torreádor sipkát kell a fejükre húzniuk, és ennek megfelelően viselkedniük, támadniuk, sebeket osztaniuk, és már-már állatként bánniuk a társaikkal.

Az is kiderül, hogy

a cég magándetektív módjára mindannyiuknak alaposan utánanézett,

undorító módon, még a magánéletüket is kifürkészte, és ugyancsak levél formájában a többiek elé tárják például, hogy egyikük homoszexuális. A társainak kell dönteniük, hogy így lehet-e kereskedelmi igazgató. Nem kell mondani, hogy ennek kiteregetése és már csak a kérdés feltevése is, milyen orbitális diszkrimináció, amiből nem egy és nem kettő van, hiszen ez kirekesztősdi, végső soron erre megy ki a játék. Ebben az esetben lényegében mindenki igyekszik kirekeszteni mindenkit, bár végül azért következik több nem várt fordulat is, ezeket nem illik elárulni.

Szabó Erika, Bán Bálint, Borsányi Dániel, Domokos Zsolt, Mózes András rendezői intenciói szerint, összehangoltan játszanak.

Érzékletessé tudják tenni, hogyan fordulnak ki emberek önmagukból,

hogy keményednek meg, válnak kegyetlenné, miközben ők maguk is iszonytatóan sebezhetők. Rideg, számító, sok tekintetben hátborzongató világot mutatnak, amiben, ha valaki telefonon hírt kap arról, hogy éppen most halt meg az anyja, akkor sem mer kiszállni a mindinkább elvaduló versenyből, és a kórházba vagy a családjához rohanni. A realitás annyira képtelenség, hogy ez már átfordul abszurdba, és ezen nevetni is lehet, de fájdalmas ez a nevetés.

Még több Star Wars-film érkezik

Kultúra

FüHü

-

2017-11-10

0

A hamarosan a mozikba kerülő Star Wars: Az utolsó Jedik rendezője, Rian Johnson egy teljesen új, a Csillagok háborúja univerzumában játszódó filmtrilógiát készít.

Kathleen Kennedy, a Lucasfilm elnöke arról beszélt, hogy nagyon szerettek együtt dolgozni a rendezővel, és biztosan nagyszerű dolgot fog kitalálni a három új filmre. Az is kiderült, hogy Rian Johnson maga fogja írni és rendezni az első darabját a trilógiának, amely sztorijában nem a Star Wars fő történetszálát viszi tovább, hanem új szereplőket vonultat fel „a Galaxis sarkaiból”, eddig be nem mutatott világokból.

A Lucasfilm tulajdonosa, a Disney ügyvezetője Bob Iger pedig azt is bejelentette csütörtökön, hogy

tévésorozat is készül a Star Warshoz kapcsolódóan

a stúdió saját streaming szolgáltatójára, amely a tervek szerint 2019-től lesz elérhető – írja a Hollywood Reporter.

Mindezt úgy, hogy több Star Wars projekt megvalósítása is folyamatban van már. A nyolcadik rész, Az utolsó Jedik december 15-én kerül a mozikba, 2018 tavaszán érkezik a Han Solóról szóló spinoff, a fő történet kilencedik epizódját pedig 2019 decemberében mutatják be.

Megrázó történetek az emberijogi filmfesztiválon

Kultúra

FüHü

-

2017-11-10

0

Megrázó történetek az emberijogi filmfesztiválon

November 14-19. között már 14. alkalommal rendezik meg az ország egyik legérdekesebb filmfesztiválját, a Verziót, amelyre idén minden eddiginél gazdagabb programot válogattak össze a szervezők. A nemzetközi emberijogi dokumentumfilm fesztiválon 44 országból 100 alkotást mutatnak be.

A Verzión ezúttal is lesz Nemzetközi Panoráma szekció, amelyben kortárs külföldi dokumentumfilmeket láthat a közönség, és Magyar Panoráma is hat magyarországi filmpremierrel. Emellett külön versenyeznek a diákfilmek is.

Oksana Sarkisova fesztiváligazgató elmondta, hogy idén a

Verzió egyik fő témája a háborús menekültek helyzete lesz,

a róluk szóló filmeket a Háború és béke 2.0 nevű szekcióba válogatták be. Sok alkotás szól a szíriai helyzetről, de Irakot és Afganisztánt középpontba állító filmek is lesznek. A szekcióba a filmeket az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával közösen választották ki, és beszélgetéseket is szerveznek a témában a Magyar Helsinki Bizottsággal közösen.

Ehhez a szekcióhoz kapcsolódik a fesztivál nyitófilmje, a Nincs hová bújnod is, amelyben egy iraki ápoló és családja életét követhetjük nyomon több éven keresztül. Nori a halál háromszögének nevezett iraki régióban él, és a film kezdetén még sokakhoz hasonlóan ő is annak örül, hogy az amerikaiak a hosszú háborúskodás után kivonulnak a térségből. 2012-ben járunk, és sok iraki egy új korszak eljövetelében reménykedik, Nori pedig vállalkozik arra, hogy egy kézi kamerával megörökítse, milyen az élet a háború utáni Irakban. Aztán egyszer csak újabb, de most már arctalan fenyegetéssel néznek szembe a térségben lakó családok: autóba rejtett pokolgépek robbannak, gyerekeket gyilkolnak le, és olyan emberek támadnak egymásra, akik korábban képesek voltak megélni együtt. Nori ápolóként az események sűrűjében találja magát, és később már azt kénytelen megörökíteni, hogy családjával ő is menekül az Iszlám Állam fegyveresei elől, hiszen bárki áldozattá válhat, csak azért, mert rossz helyen volt rossz időben.

A háborús tematikájú filmek mellet egy, a városi élethez kapcsolódó szekció is lesz Kié a város? címmel, illetve érdekesnek tűnik a Fotó/Film szekció is, amelyben kuriózumnak számító, a fotó és film határán elhelyezkedő alkotásokat láthat a közönség. Az idei retrospektív programban pedig a lettországi Rigai Filmmúzeummal közösen az 1960-as és 70-es években működő Rigai Lírai Dokumentumfilmes Iskola ritkán látható filmjeiből válogattak a szervezők.

A filmvetítéseket beszélgetések kísérik a rendezőkkel, emberi jogi aktivistákkal és szakértőkkel. A fesztiválközpontban, azaz a Toldi moziban az aznapi utolsó vetítés után koncertek és dj setek szórakoztatják a látogatókat.

Meghalt John Hillerman, aki Higginst játszotta a Magnumban

Kultúra

FüHü

-

2017-11-10

0

Meghalt John Hillerman, aki Higginst játszotta a Magnumban

84 éves korában meghalt John Hillerman, aki Jonathan Higginst, a merev brit birtokfelügyelőt alakította a Magnum című sorozatban.

A színész a család közlése szerint csütörtökön, otthonában, a Texas állambeli Houstonban halt meg. A Hollywood Reporter azt írja, hogy egyelőre nem lehet tudni, mi okozta a halálát.

Hillerman sznob karakterek eljátszásából csinált karriert,

és leghíresebb alakítása az 1980-as években Tom Selleck főszereplésével készült detektívsorozathoz, a Magnumhoz köthető, amely Magyarországon is népszerű volt. A Hawaiion játszódó széria sznob birtokfelügyelőjének alakításáért John Hillerman megkapta az Emmy-díjat, valamint a Golden Globe-díjat is. Brit akcentusa is tökéletes volt, pedig semmi köze a britekhez: Texasban született 1932-ben.

Hillerman olyan filmekben is játszott a 70-es években, mint például a Kínai negyed, a Fényes nyergek vagy a Papírhold, és karrieje során a Magnumon kívül több más tévésorozatban feltűnt.

Mielőtt filmekben és a televízióban szerepelt, évekig színházakban, a New York-i Broadwayn játszott. Az ezredfordulón vonult vissza, és hazatért Texasba.

Szikora János rendező is zaklathatott egy fiatal lányt

Kultúra

FüHü

-

2017-11-09

0

Szikora János rendező is zaklathatott egy fiatal lányt

Az ATV Egyenes beszéd című műsorában a színész Kátai István beszélt arról, hogy tanúja volt annak, amikor Szikora János rendező, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója a színház büféjében zaklatott egy fiatal színészhallgató lányt.

Kátai István már szerdán elmondta a tévének, hogy tud egy zaklatási ügyről, de akkor még nem nevezte meg, hogy ki az érintett. Csütörtök este viszont szintén az ATV-nek elmondta, hogy a székesfehérvári Vörösmarty Színház 56 csepp vér című előadásának rendezőjéről van szó, majd pedig Szikora János színházigazgató nevét is kimondta. Mivel Kátait az áldozat arra kérte, hogy az ő személyét ne fedje fel, így őt nem nevezte meg.

Kátai, mielőtt elmesélte volna, hogy mit látott évekkel ezelőtt, arról beszélt, hogy ő nem akar senkit megvádolni, és

mindenki döntse el, hogy az eset kimeríti-e a molesztálás fogalmát.

Részletesen beszámolt arról, hogy az 56 csepp vér próbáinak idején többen, köztük színészhallgatók ültek a színház büféjében egy asztalnál és beszélgettek, amikor csatlakozott hozzájuk Szikora is. Mivel a délelőtti próbák rossz hangulatban zajlottak, Kátai beszámolója szerint örültek, hogy leült közéjük a mérges igazgató úr beszélgetni. Mikor azonban többen kimentek dohányozni, Kátai pedig kollégájával arrébb ment italt rendelni, a rendező elkezdett simogatni egy fiatal lányt. Mikor ezt észrevették, Kátaiék először inkább nem mentek vissza az asztalhoz, hanem direkt arrébb vonultak.

Majd úgy döntöttem, hogy mégsem kellene kettesben hagyni őket, mert a lánynak láthatóan nem tetszett a közeledés, ezért visszaindultak. Szikora ekkor közölte, hogy nem történt semmi, majd felállt az asztaltól és elment. Kátai szerint

fel sem merült, hogy a lány ezt az egészet akarta volna,

és az incidens után remegni is kezdett.

A beszélgetésben elhangzott még, hogy Kátai a színházat előre figyelmeztette arról, hogy beszélni fog a tévében az esetről.

A Jászai Mari-díjas és érdemes művész Szikora 2012 óta a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója.

Kevin Spacey-t lecserélik a főszereplésével készült filmben

Kultúra

FüHü

-

2017-11-09

0

Kevin Spacey-t lecserélik a főszereplésével készült filmben

Meglehetősen szokatlan és rizikós dologra vállalkozott Ridley Scott mindössze néhány héttel A világ összes pénze című új filmje bemutatója előtt: úgy döntött, hogy a szexuális zaklatási botrányba keveredett Kevin Spacey helyett Christopher Plummer fog szerepelni a már leforgatott alkotásban.

Kevin Spacey az olajmágnás J. Paul Getty játszotta a filmben, amely a milliárdos unokájának 1973-as elrablását dolgozza fel. A világ összes pénze december 22-én kerülne a mozikba, és ezen a dátumon egyelőre nem is változtatott a Sony, a rendező, Ridley Scott viszont egyoldalúan úgy döntött, hogy a hátralévő néhány hétben lecseréli Spacey-t Plummerre.

A rendező csak szerda délután értesítette döntéséről a stúdiót a Hollywood Reporter forrásai szerint. Azt is írják, hogy eredetileg is a 87 éves Plummert szerette volna J. Paul Getty szerepére, de a stúdió nagyobb nevet akart, így került képbe az 58 éves Kevin Spacey.

Azóta már biztosan megbánták a döntést, mert abban a másfél hétben, amely az első vádak megjelenése óta eltelt, egyre többen álltak elő a saját történetükkel arról, hogyan zaklatta őket a sztár.

Köztük van Richard Dreyfuss fia, Harry Dreyfuss is,

aki azt állítja, hogy 18 éves korában, apja jelenlétében fogdosta Kevin Spacey. Az eset akkor történt, mikor Spacey a londoni Old Vic Theaterben rendezte Richard Dreyfuss-t, és olvasópróbát tartottak a darab bemutatója előtt. Harry Dreyfuss nem mert botrányt csapni, apjának is csak később szólt az esetről. Szerinte Spacey egyértelműen kihasználta sztárstátuszát, és tudta, hogy a fiú inkább nem mond majd semmit.

Legutóbb egy tévés újságíró, Heather Unruh vádolta meg Spacey-t azzal, hogy tavaly 18 éves fiát zaklatta egy bárban. Egy londoni pultos is arról számolt be, hogy Spacey fogdosta egy buliban.

Úgy tűnik, hogy a sztár karrierje menthetetlen:

a Netflix még a múlt héten bejelentette, hogy nem forgatnak vele többet a Kártyavár című sorozatban, amelynek Spacey a főszereplője és producere is volt, és inkább kiírják a sorozatból.

Az még nem világos, hogy A világ összes pénzében hogyan tudják majd lecserélni Spacey-t Plummerre. Spacey egyébként mindössze nyolc napot forgatott a filmhez, és a jelenetek nagy részében egyedül volt, de a film másik két sztárját, a J. Paul Getty ügyvédjét játszó Mark Wahlberget, és a lányát alakító Michelle Williamst mindenesetre már behívták pótforgatásra.

A Hollywood Reporter szerint ebben a kiélezett helyzetben, ilyen közel a bemutatóhoz az is elképzelhető, hogy a több szereplős jelenetekben csak virtuálisan cserélik ki majd a két színészt. Mindenesetre a mostani eset példa nélkül álló, így nagy kérdés, hogy milyen megoldást választ majd a rendező.

Ilyen magas hangot még nem hallott a Met közönsége

Kultúra

FüHü

-

2017-11-09

0

Ilyen magas hangot még nem hallott a Met közönsége

Olyat hallhatott a New Yorki Metropolitan Opera közönsége a héten, amelyet az intézmény több mint 130 éves története során még soha: egy szopránénekesnő, Audrey Luna olyan magas hangot énekelt ki a színpadon, mint korábban még senki.

A New York Times beszámolója szerint Luna a magas C-nél magasabban lévő A hangot énekelte ki Thomas Adès The Exterminating Angel című kortárs operájában. Csak a másodperc töredékéig hallható a darabban a rekorddöntés, de ez a hangjegy az első, amelyet a színpadra érkezve Audrey Lunának ki kell énekelnie.

Az operaénekesnő elmondta, hogy korábban még a magas C-nél egy oktávval magasabban lévő C-t is próbálgatta gyakorlásként, tehát tudta, hogy képes kiénekelni ilyen magas hangot, de színpadon még soha nem vállalkozott hasonlóra.

A zeneszerző, aki egyébként is a határok feszegetéséről ismert, úgy fogalmazott, hogy a szokatlanul magas hangjegy és az egész dallammenet a transzcendens metaforája az operájában. Mikor a The Exterminating Angelt komponálta, megkereste Audrey Lunát, aki korábban már Adès egyik művében kiénekelte a magas G-t.

Az operaénekesnő, aki egyébként a darabban is egy operadívát játszik,

vállalkozott a feladatra, pedig a dolgot még az is nehezíti, hogy nincs idő arra, hogy bemelegítse a hangját, hanem egyből ki kell énekelnie a hihetetlenül magas hangot.

A magas C kiéneklése egyébként a szopránénekesek között nem ritka, és D illetve E hangot is sokan ki tudnak énekelni, de a G és az A már keveseknek megy. A magas A-hoz az adottságok mellett sok gyakorlás szükséges, és a feladat nehézségét jól mutatja, hogy még egy olyan híres operaházban, mint a Metropolitan Opera sem hallhatta a közönség 137 évig.

A legmagasabb hang eddig a New York Times beszámolója szerint Donizetti Lammermoori Lucia című operájában hangozhatott el, amikor az énekesnők tehetségük bebizonyítására még a leírtaknál is magasabb hangot énekeltek ki. Nem véletlen, hogy a The Exterminating Angel története szerint Audrey Luna karaktere is Donizetti operájában énekel.

Meghalt Karin Dor, az egyetlen német Bond-lány

Kultúra

FüHü

-

2017-11-09

0

Meghalt Karin Dor, az egyetlen német Bond-lány

Hetvenkilenc évesen elhunyt Karin Dor német színésznő, az egyetlen német Bond-lány, aki a Csak kétszer élsz című epizódban szerepelt Sean Connery oldalán.

Az őt nemzetközileg ismertté tevő 1967-es James Bond-filmben Karin Dor figurája szörnyű halált hal: piranhák tépik szét.

A színésznő két évvel később Afred Hitchcock Topáz című kémthrillerében kapott szerepet, amelyben egy forró vérű kubai nőt alakított.

A dpa hírügynökség szerint Dor különösen alkalmas volt „az üldözött ártatlanság, az alaptalanul gyanúsítottak és a védelemre szoruló szépségek” szerepére, ami ideális szereplővé tette az Edgar Wallace-krimik és a Karl May-megfilmesítések számára.

Harald Reinltől, a Winnetou-filmek rendezőjétől való válás és egy rákbetegség azonban valamelyest visszavetette a karrierjét.

Később játszott Rosamunde Pilcher-megfilmesítésekben, A másik nő című 2006-os filmben pedig egy alkoholista anyát alakított, akinek lánya tudathasadásban szenved.

Schilling Árpád cudarnak látja a helyzetünket

Kultúra

Bóta Gábor

-

2017-11-08

0

Schilling Árpád cudarnak látja a helyzetünket

Schilling Árpád letaglózó képet fest az Ameddig a szem ellát című produkcióban. Már-már azt mondja, hogy a Balkánnal összecsúszó Kelet-Közép-Európa-i régióban érdemben nincs remény, akár eláshatjuk magunkat elevenen.

Vagyis ameddig a szem ellát, nem nagyon van kilátás. A Montenegrói Királyi Színházban Schilling által rendezett, a Trafóban vendégszerepelt, produkció szerint annak sem különösebben, aki elmenekül innen, mert külhonban leginkább kulimunka jut neki és még inkább otthontalanság. Persze Schilling egy ideje leginkább a kisemberről beszél, akiből amúgy mind több van, hiszen sokan csúsznak egyre lejjebb és lejjebb. Az általam legutóbb az ugyancsak a Trafóban látott A harag napja, a kezdetben már-már megváltóként kezelt, fekete ruhás nővérről szólt, akiről sokan azt hitték, képes tömegeket mozgatni. De aztán riasztóan nagy számban hagyták cserben, kifaroltak mellőle, ő is visszavonult, magára maradt.

Schilling, aki sok mindenből maga is kivonult, kereste ennek a társadalmi okait, és, hogy minél szemléletesebb legyen a mondandója, átvitt értelemben, de a szó szoros értelmében is, meztelenre vetkőztette a főhősnőt játszó Sárosdi Lillát. A legkevésbé sem volt ez magakellető önmutogatás. A védtelen, pőre kiszolgáltatottság jelent meg a deszkákon, a temérdek gürizésben, idegfeszültségben megfáradt test került fájdalmasan közszemlére. Most az előadás nézése közben, bár lidérces dolgokról van szó, nem érzek ilyen fájdalmat. Olykor tán nagyon eluralkodnak a bohózati elemek, amik egyébként szintén beszédesek, de kevésbé mellbevágóak.

Az előadás úgy kezdődik, hogy színészek a színpad oldalán található hatalmas ajtón keresztül, ahol a díszleteket is be szokták hozni, bútorokat cipelnek be, és ki is viszik ezeket a játéktérből. Majd újabbakat és újabbakat hurcolnak keresztül a színen. Ezt csinálják már-már a monotonitásig, érzékeltetve ezzel a munka lélekölő egyhangúságát, és így a fizikai mellé a vele járó lelki megterhelést is. Aztán a meló után egy személyzetis nő csak úgy foghegyről odaveti az egyik munkásnak, hogy írja alá a felmondását, mert leépítés van. Az szabadkozik, könyörög, a családjára hivatkozik, hogy nem tudja majd őket eltartani, és persze még az érzéketlen személyzetisnek áll feljebb, ő sértődik meg, hogy micsoda inzultusnak van kitéve, nem megy minden olyan gördülékenyen, ahogy kéne. Hamarosan pedig egy miniszteri sajtótájékoztató szemtanúi vagyunk, ezen a fellengzősen nagyképű politikus érezhetően hazudik és hazudik, mintha könyvből olvasná, és naná, hogy szintén sértődékeny.

A mozaikos szerkesztés gyakran jellemző Schillingre, ezúttal is ezt alkalmazza, de a különböző jelenetek valamilyen módon mindig kapcsolódnak egymással, például a lehetetlen helyzetbe hozott kisember és a hatalmi elit képviselője között érzékelhetően éles a kontraszt.

Díszlet, egyetlen zongorát leszámítva, amit többször meg is szólaltatnak, nincs, a szereplők viselete civil ruha is lehetne, ahogy Schilling zseniális rendezésében, a Sirályban is volt. Így még személyesebb a játék, még inkább összemosódik a szerep a megtestesítőjével, annak dacára, hogy a színészek több ember bőrébe is bújnak. Az események eljutnak odáig, hogy a munkához nem jutó, egyre kétségbeesettebb melós, akit Srdan Grahovac játszik kiválóan, karizmatikusan, haveri segédlettel, kétbalkezes balek módjára bankot próbál rabolni. Ez már a totális abszurdba átcsapó bohózat. Nevetünk is rendesen, és közben kicsit össze is szorul a gyomrunk, hogy ez már kétségbeesett, eleve sikertelenségre ítélt „kapálódzás”, a kisembereknek, vagyis nekünk, nem sok minden jöhet össze.

Azon röhögünk, amin sírnunk kellene.

Kultúra

szinte mind külföldre kerültek,

be akarja mutatni egy speciális nézőpontból Magyarország több évtizedes társadalomtörténeti metszetét,

A Grönholm módszer előadásában az állásinterjúra érkezőket megalázzák, kiforgatják önmagukból és egymás ellen fordítják őket, igazán érezhetővé teszik, hogy ember embernek farkasa. Beindul a lélektani hadviselés, ami előhozza az agressziót is.

Zsíros, remekül fizető állásért megy a harc,

A szereplők a nézőtér felől jönnek, érzékeltetve, hogy kívülről érkeznek,

a cég magándetektív módjára mindannyiuknak alaposan utánanézett,

Érzékletessé tudják tenni, hogyan fordulnak ki emberek önmagukból,

A hamarosan a mozikba kerülő Star Wars: Az utolsó Jedik rendezője, Rian Johnson egy teljesen új, a Csillagok háborúja univerzumában játszódó filmtrilógiát készít.

tévésorozat is készül a Star Warshoz kapcsolódóan

Verzió egyik fő témája a háborús menekültek helyzete lesz,

84 éves korában meghalt John Hillerman, aki Jonathan Higginst, a merev brit birtokfelügyelőt alakította a Magnum című sorozatban.

Hillerman sznob karakterek eljátszásából csinált karriert,

Az ATV Egyenes beszéd című műsorában a színész Kátai István beszélt arról, hogy tanúja volt annak, amikor Szikora János rendező, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója a színház büféjében zaklatott egy fiatal színészhallgató lányt.

mindenki döntse el, hogy az eset kimeríti-e a molesztálás fogalmát.

fel sem merült, hogy a lány ezt az egészet akarta volna,

Köztük van Richard Dreyfuss fia, Harry Dreyfuss is,

Úgy tűnik, hogy a sztár karrierje menthetetlen:

Olyat hallhatott a New Yorki Metropolitan Opera közönsége a héten, amelyet az intézmény több mint 130 éves története során még soha: egy szopránénekesnő, Audrey Luna olyan magas hangot énekelt ki a színpadon, mint korábban még senki.

Az operaénekesnő, aki egyébként a darabban is egy operadívát játszik,

Hetvenkilenc évesen elhunyt Karin Dor német színésznő, az egyetlen német Bond-lány, aki a Csak kétszer élsz című epizódban szerepelt Sean Connery oldalán.

Schilling Árpád letaglózó képet fest az Ameddig a szem ellát című produkcióban. Már-már azt mondja, hogy a Balkánnal összecsúszó Kelet-Közép-Európa-i régióban érdemben nincs remény, akár eláshatjuk magunkat elevenen.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA