Az 1956-1968 közötti időszak magyar művészetét bemutató tárlat nyílik pénteken a Magyar Nemzeti Galériában Keretek között címmel, számos olyan alkotással, amelyek eddig múzeumi raktárakban pihent. A tárlat elsősorban azt mutatja be, hogy a korabeli (kultúr)politika által meghatározott keretek között milyen műalkotások születettek és születhettek, és hogyan próbálták az alkotók minél jobban kihasználni a rendelkezésre álló mozgásteret.
Két meghatározó történelmi esemény határolja azt az átmenetinek nevezhető korszakot, amelyet a Keretek között igyekszik megismertetni a látogatóval: az 1956-os forradalom, és az 1968-as diáklázadások. Ekkor jött létre a „három T”:
a tiltás után újjáéledt a modernizmus,
már megindulhatott valamiféle párbeszéd a modernista hagyományokkal, de még számos olyan ábrázolásmód és téma volt, amely egyértelműen a tiltott kategóriába tartozott. A Petrányi Zsolt által életre hívott kiállítás azokra az alkotásokra koncentrál, amelyek nem a „második nyilvánosság” számára készültek, hanem megjelentek és megjelenhettek kiállításokon, köztereken, otthonokban, így részei voltak a korabeli vizuális és tárgykultúrának.
MTI Fotó: Balogh Zoltán
A mintegy 350 kiállított tárgy között ugyanis nem csak képzőművészeti alkotásokat találunk. A festmények, grafikák, szobrok mellett textilek, bútorok, könyvek, plakátok és más, az iparművészet területéhez sorolható tárgyak is bekerültek a válogatásba, illetve a kiállítás installációja is igyekszik megidézni a korszakot. Már a kiállítótérbe is köztéri plasztikákon és egy „panelházon” keresztül vezet az út, illetve az egyes termekben sem csak műalkotásokat találunk. Az egyes szekciókhoz például a témájukban illeszkedő filmrészletek válogattak ki, de vannak olyan termek is, amelyeket a korabeli designnak szenteltek. Ezt azért is tartották fontosnak a kiállítás megalkotásakor, mert Petrányi Zsolt kurátor elmondása szerint az iparművészet területén sokkal inkább megtűrték a modernséget a döntéshozók, mint a képzőművészetben, és az ezen területen alkotók sokkal kevésbé voltak alávetve az ideológiai kényszernek.
Petrányi a tárlat megnyitója előtt tartott sajtóvezetésen elmondta, hogy alapvetően az ember, illetve az emberek életmódjának megváltozása, mint téma köré szervezték a tárlatot, ezért is volt fontos az élettér bemutatása, de az építés/építkezés motívuma is hangsúlyos a kiállításon. Ez egyszerre utal a szocialista ideológia építésére, és magára a tényleges környezetalakításra, hiszen ekkoriban rengeteg lakóház és köztéri alkotás létesült.
A szocialista realizmustól eltávolodva pedig a képzőművészetben, a díszítő- és iparművészetben is újra előkerülhettek a modernista elemek – természetesen a kiállítás címében hangsúlyozott keretek között. Ez sokszor kompromisszumot és találékonyságot követelt meg a művészektől, ezért a bemutatott alkotások közül többre jellemző az úgynevezett „kettős beszéd”, amely a mai látogató számára már kevéssé felismerhető.
Kifejezetten koncepció volt, hogy azokat az alkotásokat válogassák ki, amelyeket elfogadott a korabeli kultúrpolitika:
ehhez a festmények esetében például azt vizsgálták, hogy mikor kerültek be közgyűjteményekbe. Ha még a készítésük idején, és nem jóval később, az enyhülés időszakában, az azt jelenti, hogy nem lépték át a kimondva vagy kimondatlanul meghúzott határokat.
De a tárlat kitekint a kereteken kívülre is: az egyik szekcióban azokat az alkotásokat mutatja be, amelyek az aczéli három T közül a tűrt vagy tiltott kategóriába kerültek. Petrányi szerint érdekes módon ez utóbbit volt a legnehezebb feltárni, mert sokszor áttételesen valósult meg a tiltás: a művésznek jelentősen változtatni kellett a műalkotás koncepcióján, vagy csak vidéken, és rövid ideig engedélyezték a bemutatását.
A kiállításon a korszak fontos és meghatározó művészei mellett, mint például Korniss Dezső, Csernus Tibor, Kondor Béla és Gyémánt László kevésbé ismert alkotók műveivel is találkozhat a közönség, amely Petrányi reményei szerint egyfajta újraértelmezést is elindíthat. A tárlaton több külföldi alkotó – Pablo Picasso, Fernand Léger, Renato Guttuso, Bernard Buffet – alkotásai is helyet kaptak, mint olyanok, amelyek jelentős hatással voltak a magyar művészekre is.
A kurátor azt is hangsúlyozta, hogy a kiállításon bemutatott ellentmondásos korszak feldolgozása még nem történt meg itthon, miközben számos környező országban elindultak hasonló törekvések, ezért abban bízik, hogy Keretek között újabb tárlatokat inspirál. Petrányi ozzátette, hogy mivel egy lehetséges válogatást és értelmezési keretet látunk, valószínűleg vitákat is generál majd a kiállítás a szakmában, de ez hozzásegíthet a korszak jobb megértéséhez.
A 2018. február 18-ig nyitva tartó tárlatot filmvetítés- és előadássorozat is kíséri, amelybe ritkán látható rövid- és dokumentumfilmeket válogattak ki a szervezők.
Miről szól a Zöldségkommandó című regény?
