Kultúra

Fenyő Iván a célkeresztben

Jól megkapja a magáét Fenyő Iván a volt osztálytársaitól, akik AlkalMáté Trupp néven, évről évre, valamelyik volt csoporttársukról készítenek egy-egy előadást. Idén a közismert színész, aki akarja, nem akarja, celeb is, került terítékre a Jurányi Házban. A sprirituális nézeteit nagydobra verte. Most ezek kerülnek leginkább célkeresztbe.

 

Némi zavarodottság mutatkozik Fenyővel kapcsolatban, mintha az osztálytársai se nagyon tudnának mit kezdeni vele. Rögtön a produkció elején van egy kissé kényszeredett jelenet, amikor felénk fordulva Dömötör András azt firtatja, van-e bulvárújságíró a nézőtéren. Aztán, amikor senki nem jelentkezik, azzal fenyegetőzik, ha ők nem mennek ki a teremből, egy csomó történetet nem adnak elő. És, amikor senki nem távozik, a szereplők egymásnak mondogatják, hogy akkor ezt is el kell hagyni, meg amazt ugyancsak, még kicsit alkudoznak is, hogy egyikük úgy véli, ezt meg azt azért csak lehet, valaki pedig rávágja, hogy de azt se meg amazt se.

Fotó: Dömölky Dániel

Tán mentegetőzés is ez, hogy szokásukkal ellentétben mi mindenről nem beszélnek. Az AlkalMáté Trupp előadásai, a volt osztályfőnök, Máté Gábor rendezésében, ugyanis általában a pőrére vetkőzésről, olykor a már-már zavarba ejtő őszinteségről szólnak. Nem volt tabu alkoholizmus, drasztikus félrelépés, egymást megkínzó veszekedés, jókora hazugság, rossz szülő-gyerek kapcsolat, elviselhetetlen szakmai közérzet, vagy akár az, hogy valakit bűn tehetségtelennek tartottak a társai. A céltábla rendszerint részt is vett a játékban, előzetesen elmesélte hozzá azt is, ami nehezen elmondható. Majd ott állt előttünk szinte meztelenül, vagy akár a szó szoros értelmében teljesen meztelenül, amit egyébként Fenyő is megtett már korábban, amikor másról volt szó.

Aztán valahogy kikopott a színházból, nem volt hozzá kedve, a filmre, a spiritualitásra, vagy éppen arra koncentrált, hogy megismerje önmagát, amit ugye lehetett volna szerepeken keresztül is, de ő más utat választott, és ettől mintha elszalasztott volna fontos lehetőségeket. Olykor hamarabb vált bulvár témává, mint szakmaivá. Most pedig a sok témakidobás azt jelzi, mi mindenről nem beszéltek, amiről más esetében lehetett volna. Nem tudom, hogy ezeket Fenyő nem akarta-e? Azt sem tudom, ha nem akarta, miért engedtek neki? Vagy netán nem is ismerik eléggé? Tény, ami tény, túl sok a spiritualitásról szóló jelenet, de annak feltárása nélkül, hogy mi is vezethetett idáig? Persze lehet úgy tekinteni, hogy az Iván becsavarodott, oszt annyi, de azért ennél jóval mélyebbre szoktak menni ezek a „szeánszok.”

Fotó: Dömölky Dániel

A diákos hevület, a játékkedv, az elementáris humor viszont a régi. Rengeteget lehet nevetni, sőt röhögni. Be lehet halni például azon, amikor Iván az apjával, a messzeségben megérkezik valami buddhista kolostorba, és kényeskedve nehezen tudja elfogadni a puritán körülményeket, még az apja csitítgatja, aki amúgy szintén nincs oda az egészért, és úgy van jelen, mint elefánt a porcelánboltban. Oltári Dömötör és Vajda Milán! Ahogy az Jordán Adél is, eszelős, ahogyan egykori szerelmét, Fenyőt adja, de aztán belebújik saját édesanyja, a nagy színésznő, Lázár Kati bőrébe is, aki azt várja, hogy Iván druszái a távolból „lélekműtétet” hajtsanak rajta végre, de nem mennek róla le a macskái, és fél, hogy a műtét közben bajuk lesz.

Jelenetek sorjáznak egymás után. Máthé Zsolt, mint szinte mindig, ironikusra átírt szövegű dalokra fakad. Dargay Marcell egyszemélyes zenekarként fokozza a hangulatot. De sokan tudnak zenélni, így olykor pompás kis zenekar jön össze pillanatok alatt a színészekből. Ennek mindig ereje van. Szó van arról, hogy szinte teljesen kivágták Fenyőt a Bőrnyakúak című filmből, amiben keményen dolgozott, és bízott az általa elérhető amerikai karrierben. Van autóbaleset jelenet, meg vízilabda tanulós, ami a Szabadság, szerelem című filmhez kellett. És még sorolhatnám. A mozaikok eddig általában összeálltak képpé, most valamennyire töredékes marad a kép. Nem derül ki igazán, hogy a volt osztálytársak, akik részt vettek a produkcióban, az említetteken kívül, Czukor Balázs, Gál Kristóf, Járó Zsuzsa,

Fotó: Dömölky Dániel

Szandtner Anna, jelentős tehetségnek tartják-e Fenyőt, aki elkótyavetyéli magát, vagy inkább önimádó, beképzelt fickónak, aki azért csak megcsinálta a maga ismertségét, sikerét? Érződik olykor a szeretet, az, hogy csak közéjük tartozik, ha netán némileg lökött is, miközben piszkosul kifigurázzák. Egy gyerekkori traumát érintő filmbejátszáson feltűnik a produkcióban nem résztvevő három volt osztálytárs is, Kovács Patrícia, aki forgat, Péter Kata, aki babázik, és Mészáros Máté, aki nem tudom éppen mit csinál. Szóval, ha már nem is annyira szoros kötelékkel összefűzve, áll a legendás csapat a vártán, bár Száraz Dénes és Mészáros Béla semmilyen formában nem voltak jelen.

Máté Gábor pedig a tőle megszokott, és most is kifigurázott, gunyoros szellemességgel, rendezte az egykori növendékeit. Még Czukor majd Jordán pellengérre tűzése van hátra. Az változatlanul nem tudható, hogy legvégül sorra kerül-e a tanár úr, Máté? Kár lenne, ha kimaradna. Jó kis önismereti osztálytalálkozók ezek. Vesébe látók. Idén nem láttunk igazán mélyre, de, fenemód jól szórakoztunk.

Meghalt Orbán József

0

A 100 Folk Celsius frontembere régóta súlyos beteg volt.

Orbán József 1943. március elsején született Pinkamindszenten. 1976-ban alapították meg a 100 Folk Celsius zenekart Littvay Imrével, Balla Gáborral és Somogyi Tiborral. Később több tagcsere is történt, de Orbán József kezdettől fogva zeneszerzője és dalszövegírója volt az együttesnek.

Első lemezük 1982-ben jelent meg.

Főleg countryzenét játszottak, amerikai fesztiválokra is eljutottak, de Magyarországon gyerekeknek szóló dalaikkal lettek igazán népszerűek.

Harmadik, 1984-ben megjelent lemezük volt a Paff, a Bűvös Sárkány, amely platinalemez lett. 1987-ben megkapták a Magyar Rádió eMeRTon díját.

Több ezer koncertet tartottak, utolsó lemezüket 2017-ben, az Omega fennállásának 55. évfordulójára adták ki, az Omega dalait country stílusban dolgozták fel. A jubileumi koncertekre is elkísérték az Omegát, de betegsége miatt Orbán József már nem tudott velük tartani.

Tavaly ősszel derült ki, hogy rákos, sokáig kezelték, tavasszal úgy tűnt, hogy jobban van, de aztán ismét rosszabbra fordult az állapota. Halálának hírét a zenekar vezetője, Littvay Imre közölte az Indexszel.

Emberi jogok, migráció, előítéletek és környezetvédelem a Szigeten

0

Társadalmi célú üzeneteket népszerűsítenek, ezért hívták életre a Love Revolution kampányt, amely a programkínálatra is hatással van.

A fesztivál szervezői közleményükben azt írják: a Sziget közössége 25 éve azért alakult, hogy együtt létrehozzanak egy ideiglenes álomállamot, amely Európában központja lett a kultúrák találkozásának. Itt nem kérdés az egyén szabadságának tisztelete, a lelkiismeret és életmód szabadságának joga, a szabad véleménynyilvánítás vagy a megismerés szabadsága és a környezet tisztelete.

A Love Revolution kezdeményezés főbb céljai közé tartozik

az erőszak- és félelemnélküliség, az élhető Föld, az alapvető emberi jogok érvényesülése, az előítéletek és a kirekesztés megszüntetése.

Az Afro-Latin-Reggae Faluban például például One hour – One love címmel naponta kezdődnek beszélgetések, amelyek témái például az ökoszisztéma megóvása, a környezettudatos fogyasztás és életmód, a klímaváltozás, de vizsgálják a rasszizmus és tolerancia, nacionalizmus és multikulturalizmus, migráció és integráció kérdéseit is.

Az egyik leglátványosabb program a Szigeten a Nagy Utcaszínház. Idén a Wired Aerial Theatre angol társulat As the world tipped című előadása is látható lesz, amely a környezettudatosság fontosságára hívja fel a figyelmet.

A Sétáló utcaszínházak közt érkezik a Kamchátka társulat,

előadásuk az emberi jogokkal is foglalkozik.

A Sátor határok nélkül a budapesti Néprajzi Múzeum és a párizsi Nemzeti Bevándorlástörténeti Múzeum közös programhelyszíne, ahol a téma a menekülés és befogadás, közösség és család, szerelem és szex, beavatás és beavatkozás lesz.

Az ArtZone helyszínén újrahasznosított anyagokból készülnek tárgyak, felhívva a figyelmet a környezettudatos életmódra és az ökológiai lábnyom csökkentésének fontosságára.

Az idei Sziget Fesztivál augusztus 8-tól 15-ig tart.

Frida Kahlo megkínzó és csodálatos szenvedéstörténete

Önarckép majmocskával
Fotó: MNG/Erik Meza/Javier Otaola

Izgató nő Frida Kahlo. Vonzó és taszító, lágy és kemény, kibírhatatlan és kenyérre kenhető, valóságos nőstény, de közben azért fiús is, a szenvedés, a fájdalom bajnoka, no, meg a kiábrándultságé, miközben az életszeretetet harsogja. Kiismerhetetlen, tán ezért is fölöttébb érdekes napjainkig. Hétköznap délután sorban kellett állnom azért, hogy bejussak a Magyar Nemzeti Galériába, a Lantos Adriána által impozánsan rendezett tárlatra, ahová a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedóból érkeztek remekművek.

Bámulom a Reményt vesztve című képet, és vele együtt bámulok egy gyönyörű lányt, aki képtelen levenni a szemét a festményről. Amennyire csak lehet, közel megy hozzá, minden részletét külön-külön vizsgálgatja, így aztán hol ezt a szegletét takarja, hol amazt. Dühös is lehetnék rá, hogy zavarja a műélvezetet. De számomra ő összeolvad vele. Egyre csak figyeli ezt a rémes, ugyanakkor mégis szép képet.

A nagy beteg Frida háton fekszik rajta, és sugárban hány fölfelé. Felismerhető, hogy mi mindent evett, malac, hal, baromfi egyaránt reprezentáltatja magát, még egy koponya is előrevetíti a rút jövőképet.

Szürreális vízió ez, még ha Kahlo tagadta is a szürrealizmus rá gyakorolt hatását.

A világ felbomlottságáról, borzalmairól regél rémlátomásszerű vízióval.

Közben meg ott van előtte ez a látvánnyal betelni nem tudó, bámulatosan karcsú, igézően formás lábú lány, csábító testével, szelíd tekintetével. Maga a megtestesült harmónia, aki nézi és nézi ezt a bomlásterméket, ami mint kompozíció nagyon is egyben van. A kicsattanó élet mohón szívja magába a halál leheletét. Meg akarja érteni. Érdekli Kahlo létállapota, ami valószínűleg meglehetősen messze van az övétől. De kíváncsi. Mindennel fel akar töltekezni az élethez.

Reményt vesztve
Fotó: MNG/Erik Meza/Javier Otaola – Archivo Museo Dolores Olmedo

 

Nekem ez a kép már örökké összefonódik ezzel a lánnyal. Számomra ők közösen egy műalkotás. Ahogy Kahlo festményei is elválaszthatatlanok a legendává lett életétől, melyben forradalmi hevület, lesújtó kiábrándultság, házasság és meglehetősen szabadon kezelt szexuális élet, lelkesedés és végletes lehangoltság, egyaránt összefértek, vagy éppen hogy nem fértek össze.

A fene tudja, mi jobb, szinte egyedül lenni egy múzeumban, és tökéletesen elmélyülni, néma csendben a képekben, vagy nagy nyüzsgés közepette, nehezen odaférkőzni hozzájuk, állandóan helyezkedve, hogy megfelelően láthassunk. Ez is lehet jó, az is, de én imádom látni, hogy ennyi embert érdekel a művészet, szeretem, hogy fontoskodva

nem tiltják meg a fényképezést,

és sokan kattogtatják a gépeiket, még akár a kísérő szövegeket is rögzítve. Akkor sem rivallnak rá senkire, ha telefonálni mer, ez itt most nem a művészet lábujjhegyen, pisszenés nélkül megközelítendő temploma, itt zsivaj van, dumálás, helyezkedés, hogy odaférjünk a képekhez, ami persze idegesítő is lehet. De vérbő élet költözött a múzeumba, ahol nem porosan avíttas tárgyakat mustrálgatunk némi unalommal, hanem olyanokat, amik segíthetik a mi tovább létezésünket.

Tébolyult sors Fridáé, aki még egyetem előtt, buszbalesetet szenved, majdnem meghal, összetörik temérdek porcikája, ágyhoz kötötten kezd festeni. Láthatunk is fényképet róla, Nickolas Muray jóvoltából, a feje kipányvázva, és jobb karját kinyújtva, a fölé némileg ferdén elhelyezett vászonra, háton fekve fest. Elég borzadályos! De közben szép is, benne van az alkotás küzdelme, hogy „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”, és közben az is érzékelhető, hogy a legképtelenebb helyzetben is található gyógyító cselekvés.

Lantos Adriána rendezésének az a leleménye, hogy

fényképekkel, mexikói szobrokkal, tárgyakkal, érdekes feliratokkal, nagyra kinagyított idézetekkel kitölti a jókora teret

úgy, hogy 26 festmény, 9 grafika áll a rendelkezésére, vagyis jóval kevesebb, mint például ugyanitt, a Chagallt bemutató tárlat esetében.

Az életmű is sokkal kisebb, mindössze 250 alkotás, jó része magángyűjteményben rejtőzik, jelentős hányada pedig, Frida férjének, Diego Rivera festőnek a végrendelete szerint, el sem hagyhatja az úgynevezett Casa Azul gyűjteményt. A jóval idősebb festő, akit életében Mexikó legnagyobbjának tartottak, sok tekintetben Frida mestere. Se veled, se nélküled viszony volt köztük, elváltak, majd újra házasodták, átkozták és imádták egymást.

Diego és én
Fotó: MNG/Magángyűjtemény – Banco de Mexico, Diego Rivera Frida Kahlo Museums Trust

A tárlat végén van egy elképesztő alkotás erről. Csigaházakkal, színes kövekkel övezetten. már-már giccsbe hajló környezetben, csaknem úgy, mint egy jókora mézeskalács szívben, ott van Diego és Frida arca. Illetve egyikük és másikuk arcának is csak a fele, ezek a felek viszont összenőve, örökre elválaszthatatlanul. A csaknem csiricsáré kerethez képest, a félarcok elég komorak, mint akik nem találják a helyüket ebben a világban. És annak ellenére, hogy összenőttek, tán igazán egymást sem találják. A keret harsánysága csendes mélabúval elegyedik.

Az ellentétek, ahogy Frida egyéniségében, állandóan ott munkálnak a képeiben is.

Csendéletei például közel sem idillikusak.

Pedig vidáman élénkek a színeik, de az elrendezésük pulzálóan vibráló, esetleg némelyik gyümölcs rothadásnak indult már, érzékeltetve, hogy mindannyian erre a sorsra jutunk. Ahogy Kahlo egyik fő művén, A törött oszlop címűn, is ott egy görög, repedezett oszlop, ami jelzi a balesetben roncsolódott gerincét, előre vetíti az enyészetet.

A törött oszlop
Fotó: MNG/Erik Meza/Javier Otaola
– Banco de Mexico, Diego Rivera Frida Kahlo Museums Trust

A kezdeti portréi szelídebbek, akár temérdek szeretet sugárzik róluk, sőt kiegyensúlyozottság, nincs absztrakció vagy kevés, az alany személyisége dominál. Aztán később ott van Az őrület álarca című munka, ez már nem portré, hanem inkább életérzés, pedig ezen is arc van, de torz vonásokkal, rémisztően kidülledő szemekkel, hátborzongató tekintettel. Ez már fiktív figura. Vagy egy kicsit Frida. Netán az egész emberiség.

Saját félelmeit, rémálmait, melyek nagyon is összemosódnak a valósággal, közszemlére teszi. Zárkózottsága zavarba ejtő őszinteséggel párosul. Amit más elhallgat, elénk tárja. Azt a szenvedésdömpinget, amivel más némán elvonul, ő vászonra teszi. A szenvedés festője, de a túlélésé is, megmutatja, hogy még ezt is, azt is, amazt is, amiről már igazán nem gondolnánk, túl lehet élni. Aztán túl korán, 47 évesen meghalt. Mert mindent azért ő se bírt ki. De a műveiben itt maradt velünk letaglózó és felemelő, megkínzó és csodálatos szenvedéstörténete.

Az álarcos szívtipró

Az álarcos Mister X úgy tiporja a női szíveket, hogy nem látszik az arca, és a valódi neve sem tudható. Ha úgy tetszik, ez egyfajta őszinteség, hiszen hányan bocsátkoznak úgy szerelmi kalandokba, hogy jelképes értelemben álarc van rajtuk, és annyi mindent elhallgatnak, hogy tán a nevük sem igaz.

Sokat regél az álarcos létről A cirkuszhercegnő című nagyoperett, egyike Kálmán Imre remekléseinek, amit most a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon mutattak be, a Miskolci Nemzeti Színházzal koprodukcióban, Szabó Máté fantáziadúsan telivér rendezésében. Mister X álruhás, kitagadott herceg, aki fene nagy nekibúsulásában artistának áll, életveszélyesen nyaktörő mutatványt, minden bizonnyal világszámot csinál a magasban. Nem félti az életét, mert már nem drága neki, így van benne bátorság bőven, no meg dac, hogy megmutatja, ő aztán szinte a lehetetlenre képes.

Akár lehetne tragédiába illő hős, és Miller Zoltán ezt képes is eljátszani.

Egyáltalán nem sematikus operettfigurát mutat.

Olyan férfit alakít, akit csaknem szétvet az indulat, nehezen tudja fékezni magát, a halálugrás jellegű mutatványra valószínűleg azért is van szüksége, hogy a pusztító energiáit beleölje. Egyébként tán tényleg ölne. De hát mégsem sorsdrámáról van szó, így aztán Miller komoly zenés színházi tapasztalatai felhasználásával, hozza a kellő könnyedséget is. Sármos, ahogy kell, hódító férfi, határozott, élces, de mégis érzelmesen búgó hanggal, delejező tekintettel. No jó, lett egy kis pocak, ami nem annyira előnyös, artistaként különösen nem, de hát meg vannak az eszközei hozzá, hogy feledtesse. Ha pedig dalra kell fakadni, akkor éneklése annyira zengzetes, hogy felér a fellegekig.

Forrás: Szabad Tér Színház

Fedora hercegnő, Dobó Enikő megszemélyesítésében, a hatalmas szerelem, oda-vissza hevület tárgya. Naná, hogy titkolják a másik iránti rajongásukat, ehhez is szükség van valós és átvitt értelembe vett álarcra. Megy az orrfelhúzás, haragszomrád, megsértődés, odamondogatás, truccolás, ócska és kevésbé ócska trükkök bevetése, durcás nézéssel, szikrázó tekintettel párosítva. Dobó Enikőt láttam a Pécsi Országos Színházi Találkozón a kecskeméti Csárdáskirálynőben, Szilviaként. Remekül énekelt, és alig játszott. Nem hittem el azt a kisugárzást, amitől valamennyi férfi egymást tapodva belezúg. Ezúttal is nagyszerűen, sok érzéssel énekel, és a játéka, ha nem is éri el ezt a szintet, de kezd közelíteni hozzá. Vannak gunyoros, éles, felcsattanó hangsúlyai, arisztokratikusan megvető nézései, kacér vagy éppen elzárkózó mozdulatai, ironikus oldalvágásai. Párbaj, meccs, viadal alakul így ki férfi és nő között, tétje lesz a produkciónak.

Szabó Máté egyébként így szokott zenés produkciókat rendezni.

Megkeresteti a színészekkel az alakok, a szituációk igazságát.

Ahol esetleg eredetileg csak egy kis jópofizás lenne, ő ott is képes drámát csiholni. És ehhez nem variálja át különösebben az operettet, musicalt, csak valódi összeütközéseket teremt a deszkákon. Ehhez igazán kitűnő partner a zenés színészi mesterség nagy tudója, Harsányi Attila, aki ezúttal Wladimir nagyherceget adja, ő persze ugyancsak életre-halálra beleesett Fedora hercegnőbe. És természetesen ebből aztán lesz nemulass! Harsányi azért nagyon jó, mert részint bohózatian tökkelütöttre veszi a figurát, és ezzel betölti a komikusi szerepkört. Másrészt megmutatja, milyen rémes lehet, amikor két férfi, nekibuzdulva kakaskodik, és még azt is jelzi, hogyan képes ész nélkül basáskodni az, aki érdemtelenül kapott a kezébe hatalmat.

Papp Endre táncoskomikusként, a táncot nagyjából elbliccelve, eljátszik egy kedves, szerethető, mamlasz fiút, aki aztán majd csak sarkára áll, hogy megkapja választottját. Litauszky Lilla heves tűzrőlpattantsággal szubrettkedik. Szegedi Dezső joviális cirkuszigazgató, Keresztes Sándor bölcs főpincér, aki igyekszik jó irányba terelni a dolgokat. Molnár Anna zordon, majd megpuhuló anya. Cziegler Balázs forgatható díszletet tervezett, vagy a porondot látjuk, vagy a mögötte lévő kulisszákat, amik akár hercegi palotabelsőként is funkcionálhatnak. Berzsenyi Kriszta gyönyörű, békebeli cirkuszi jelmezeket tervezett, izgalmas színekkel, formákkal, egészen festőiek.

Forrás: Szabad Tér Színház

Szabó fifikásan beilleszt a cselekménybe valódi cirkuszi szám részleteket. A Fővárosi Nagycirkusz mostani, Atlantic Flight című műsorából a Dosov ugródeszka csoport még hármas hátra szaltóval is szolgál. Bóta Melinda és Kovács Dóra drótkötélen lavírozva egymás felé, érzékeltetik az élet ingatagságát és, hogy milyen nehéz megközelíteni a másikat. Váradi Weisz Diana és Váradi Petruska Mihály kutyái kedves játékossággal viháncolnak, miközben azért nehéz trükköket is csinálnak, ezzel megmutatják, akár a nagy drámázások közepette, hogy lám-lám, ilyen könnyedén is lehet venni a dolgokat.

Némileg áthallásossá válnak a cirkuszi számok, ahogy maga a cirkusz is, több nagy festő, filmrendező, író műveinek esetében, az élet metaforájává nő.

Katona Gábor koreográfus túlzottan kíméli a színészeket, de megmozgatja a Miskolci Balett tagjait.  Cser Ádám pedig igen intenzíven, feszes ritmusban, ha kell érzelmesen, ha kell, pattogósan, vezényli a színház zenekarát, kórusát. A tapskor a nézőtéren éles reflektorral megvilágított Kálmán Yvonne, Kálmán Imre harmadik lánya, aki gondosan ápolja apja hagyatékát, is láthatóan abszolút örül a produkciónak.

Őket lehet megnézni majd a Sziget világzenei színpadán

0

A Világzenei Színpad 2000 óta van jelen a Sziget Fesztiválon.

A szervezők közleménye szerint a Világzenei Színpad az elmúlt tizennyolc évben „kirívó nemzetközi rangra tett szert”, egyrészt annak köszönhetően, hogy a műfaj valamennyi kiválósága fellépett itt, másrészt pedig annak, hogy mindig is érzékenyen reagált az újabb és újabb trendekre, hullámokra.

Az idei fellépők közül az egyik jelentőségében kicsit olyan, mintha a világzene Rolling Stonesa érkezne. A francia sanzon, az angol punk, az algériai rai és a spanyol flamenco fúziójával iskolát teremtő francia Les Negresses Vertes most lép fel először Magyarországon, harminc évvel ezelőtti Mlah albumának slágereivel.

A tangó és az elektronikus alapú tánczenék hívei két együttesnek is örülhetnek. A Plaza Francia Orchestra ott folytatja, ahol a kultikus Gotan Project abbahagyta – ezt a formációt is a Gotan Project két alapítója, Eduardo Makaroff és Christoph H. Müller hozta össze. A másik társaság, a belga-argentin El Juntacadaveres a tangó és a hiphop fúziójával tűnt ki, ők már a MüPában is felléptek.

A szervezők fontosnak tartják, hogy a program tükrözze a világzene multikulturális – és gyakran multinacionális – jellegét, a különböző kultúrák egymás iránti nyitottságát, tiszteletét és gazdagító befolyását. Mr Žarkóról elsőre azt gondolnánk, hogy a balkáni rezesek legújabb zenekara, ehhez képest a gitáros-énekes Žarko Jovaševic Szerbiából költözött Berlinbe, és ott alapította meg Mr Žarko nevű együttesét, mely a balkáni rezeszene, a szörf-rock, a funk, a rap és a pop elegyét alkotja.

A Közel-Kelet legnagyobb durranásait sem kell nélkülöznünk. Az isztambuli Baba Zulát a török pszichedelikus rock és az orientális dub fúziója tette legendássá, az izraeli Jewish Monkeys pedig a klezmert, a kabarét, a rockot és a skát gyúrta ellenállhatatlanul szórakoztató egységbe.

A kongói Jupiter & Okwess a legvadabb afrorockot játssza, és a múlt év egyik legsikeresebb afrikai albumát jegyezte Kin Sonic címmel. Az alábbi dalban Damon Albarn is közreműködik.

A skandináv vonalat a nagy múltú klasszikusok képviselik: a svéd Garmarna tizenöt év hallgatás után jelentkezett a „6” című új albummal 2016-ban, hogy bebizonyítsa, töretlenül a legjobb skandináviai zenekarok közé tartozik, míg a finn Värttinä most úgy érkezik a Szigetre, ahogy eddig soha: a híres finn rapper, Paleface társaságában.

Az afrikai zenék rajongói is örülhetnek. A Griot Bluesban a Mighty Mo Rodgers amerikai bluesénekes és Baba Sissoko mali ütős-ngonis folyatta össze a Mississippi és a Niger hagyományait.

Az ukrán Onuka egyrészt az ország egyik legismertebb popzenekara, hiszen az Eurovíziós Dalfesztiválon is láthattuk őket 2017-ben, másrészt elektro-folkban utazó izgalmas produkció.

A francia-tunéziai Ifriquiyya Electrique 2017 egyik legnagyobb szenzációját keltette rituális zenéjével, az archaikus sivatagi banga hagyományt forrasztva össze ipari- és zajrockkal.

Persze fellépnek a legismertebb magyar világzenészek is: a Besh o droM, a Pannonia Allstars Ska Orchestra, a Chalaban és az Amsterdam Klezmer Banddel kollaboráló Söndörgő, a Zuboly, a Kistehén, a Ladánybene27, a Meszecsinka és az Anima Sound System.

A Sziget egyébként idén a szokásosnál is többet költ sztárfellépőkre, erről itt olvashat bővebben.

Az operavilág Marlon Brandója

Az operavilág Marlon Brandójának is nevezik az elképesztő kisugárzású, bámulatosan karizmatikus, sármos, de a szerepeiben akár dúvadnak is mutatkozó, Ervin Schrottot, aki bejött a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra, az Operától a tangóig című gálaestjére, még nem csinált semmit, de, már frenetikus ünneplésben volt része. És, hogy hány női szív olvadt el azon nyomban, azt valószínűleg nem lehet összeszámolni.

 

Született Don Giovanninak tartják, markáns arcél, jól fésült elegancia, kisportolt, izmos test, átható, bűvölő nézés, és hát szenvedély és szenvedély és szenvedély. Ebben valószínűleg közrejátszik uruguayi származása, gyerekkorát Dél-Amerikában töltötte, ott aztán van temperamentum!

Forrás: Szabadtér Színház

Operák kórusaiban énekelt, zongorázott, egyre nagyobb szerepeket kapott, Plácido Domingo is beállt a mentorának, de valószínűleg tőle függetlenül is végigsöpört volna a karrierje a világon, és azóta is söpör. Negyvenöt éves, „megvolt neki” már a Milánói Scala éppúgy, mint a New York-i Metropolitan, hogy a bécsi operáról ne is beszéljek. Volt világsztár szoprán felesége is, Anna Netrebko személyében, fiúk is született, de aztán barátságban mégis elváltak. A szállodai szobákban való élet, a röpködés a földrészek között, az állandóan csúcson levés követelménye, nyilván nem tesz jót a meghitt magánéletnek.

De hát valamit valamiért, Erwin Schott most ott van a legeslegelsők között. Bejön, rágyújt A szicíliai vecsernye, Verdi által írt, dallamaira, árad belőle a hang meg az érzés, no és persze a nehezen felülmúlható férfiassága, és mindenki kapásból meg van főzve. Kigombolt ing, tetovált mellkas, vastag nyaklánc, a kezeken gyűrű, ez már kicsit nekem sok is. De nincs mese, előttünk a megtestesült macsó, aki rögvest hódít, picit sem erőlködik hozzá, csinálja utána, aki tudja. Akkora hangereje van, hogy szinte rezegnek bele a margitszigeti fák. A rendezőség nagyban kivetíti őt, így a hátul lévők is látják valamennyi arcizma rezdülését, és bizony van rajta mit nézni, meglehetősen kifejező a mimikája.

Forrás: Szabadtér Színház

Mondjuk ki, mágikus személyiség, aki pillanatok alatt fölveszi a kapcsolatot a közönséggel, betölti a hatalmas színpadot akkor is, ha csak beszél, de nyugodtan használhatjuk azt a kifejezést is, hogy dumál, mert annyira közvetlen és természetes. Humora, öniróniája pedig van rogyásig. Megcsinálja magát, mint bálványt, de azért el is ironizál rajta, és azt is érzékelteti, hogy ő tulajdonképpen a nép egyszerű gyermeke. Ezért is van akkora sikere. No jó, piedesztálon van, de le is jön onnan. Ha kell, leugrik. Az egyik számhoz pálinkásüveget hoz magával, majd ajánlgatja a nézőknek. Valamelyik hölgy a harmadik sorban feláll, valósággal kiugrik a bőréből, igencsak intenzíven előre nyújtózik, nem lehet nem észrevenni. Schrott lazán leugrik a színpadról, és teátrális hatásossággal, átnyújtja neki a pálinkás üveget. Persze, hogy van ováció. Cserébe a hölgytől majd virágcsokrot kap a koncert végén, aki már a szünetben szervezi, hogy a sor közepe helyett, a sor szélére ülhessen, hogy alkalomadtán kiszaladhasson a színpadhoz. Nekem kicsit ez is sok. De beismerem, én is meg vagyok főzve. Amikor 2010-ben Schrott először lépett föl Magyarországon, a Művészetek Palotájában, jött, látott és győzött. Már akkor is meg voltam főzve. Két éve pedig legfontosabb szerepével, Don Giovanniként, kétszer is fellépett az Erkel Színházban. A diadal persze akkor sem maradt el.

Forrás: Szabadtér Színház

Hiányérzetünk is lenne, ha nem énekelne most is Mozart remekművéből, de esze ágában sincs ezzel csalódást okozni nekünk. Sőt, nem csak címszereplőként dalol, hanem Leporello áriával is előrukkol. Ezt a szerepet amúgy szintén a repertoárján tartja. És ez jellemző rá, nem akar állandóan hősnek mutatkozni, bebizonyítja, hogy szolgaként is remek.

Az esten partnere volt, Pasztircsák Polina, aki szintén megfordult már külhoni nagy operaszínpadokon. Az elején mintha kicsit elfogódott lett volna, de aztán már nem csak a hangja szárnyalt, megmutatta szép nőiségét, játékos kedvét is. Amikor már operettet is énekeltek együtt, Lehár Ferenc A víg özvegyéből, „Hallgat ajkam, hív e dallam…”, akkor az elandalodás tetőfokán volt a közönség. Temperamentumos, fiatal olasz karmester, Francesco Ivan Ciampa vezényelte a Magyar Állami Operaház Zenekarát, melynek tagjai remek összteljesítményt nyújtottak. Énekesek nélkül, koncertszerűen is játszottak néhány számot, és velük egyenrangú, méltó sikert arattak. A vérforraló tangó dalokhoz beült a zenekarba Vörös Eszter, aki úgynevezett bandoneón, lényegében a harmonika egy sajátos változatán, játszott kellő érzékiséggel.

Forrás: Szabadtér Színház

Mindehhez meleg, csillagos égboltú, mediterrán hangulatú este volt. Szóval csaknem azt hihettük, hogy itt van már a Kánaán. Ez az érzés hamar el tudni múlni attól, ha hazafelé menet föl kell zsúfolódni, csaknem fél lábon állva, a 26-os buszra. De azért, amikor körülnéztem, láttam, hogy ilyen kellemetlen helyzetben is, többen kicsit a föld felett lebegnek.

Egyszer fent, máskor lent

A hosszú ideig vérben fekvő, Hamlet által hirtelen mozdulattal leszúrt udvari kamarás, Polonius feltápászkodik holtából, a nyílt színen leveszi csuromvér gönceit, topisan kopott overált húz magára, és máris ő a sírásó, illetve tulajdonképpen két sírásó. Egy Shakespeare fesztiválon sok minden megtörténhet.

 

A Shakespeare fesztivál az idén Gyulán lényegében Hamlet fesztivál. Nap mint nap Hamlet előadásokat nézünk. Van Hamlet nagyban, teljes létszámú szereplőgárdával, a kis Kamaraterembe beszorítva, és van kicsiben, öt szereplővel, de a monumentális hatást keltő, valójában azért nem óriási, csak a masszív, fenséges kőfalak miatt mégis grandiózus Várszínpadon, és van három szereplővel ugyancsak, ez már szintén egy tenyérnyi pódiumon.

 

Shakespeare netán nem tudta mit csinál? Véletlenül írta annyi szereplővel a drámák drámáját, vitathatatlanul halhatatlan remekművét, amennyivel? Lehet tök mindegy a szereplők száma, ha végletekig redukáljuk őket, akkor nem sérül a darab? De bizony sérül, sérül azonban akkor is, ha meghúzzák a szöveget, mert nem akarnak 5 órányi előadást, amit ma már nehezen ülnének végig a nézők. A rendező ráadásul még értelmez is, netán saját elképzelései vannak, másokat pedig nem tart annyira fontosnak Shakespeare elgondolásai közül, szóval kiemel, mellőz, aláhúz vagy éppen súlytalanná tesz. Aztán lesz, ami lesz, a végeredmény vagy igazolja őt, vagy sem. Csinálhat orbitális, unalomba torkolló baromságot totális szöveghűséggel, és létrehozhat zseniális előadást úgy is, ha Shakespeare-t csak ugródeszkának tekinti.

Fotó: Kiss Zoltán

Nehéz eldönteni, hogy a Jekatyaringburgból érkezett, nemzetközi hírű, Kolyada Színház névadója, Nikolai Kolyada, aki a díszletet is tervezte, a zenét is szerezte, és nem mellesleg játszik is a produkcióban, csak ugródeszkának használta-e darabot? Tény, ami tény, drabálisan meghúzta, kiirtotta a szöveg jelentős részét.

Fotó: Kiss Zoltán

Elementáris mozgással helyettesítette, megtartva a nagy létszámú szereplőgárdát. Olyan az előadás, mint egy szintvégeérhetetlen pogánytánc, ami közben egyre följebb megy a pumpa, az adrenalin, mindinkább elszabadulnak az indulatok, és gátlástalanul előtör az agresszió. Már úgy is kezdődik a produkció, hogy rögvest a féktelen tivornyát látjuk, ha úgy tetszik, egyszerre a leölt király halotti torát és feleségének lagziját a gyilkosával. A tenyérnyi színpadot zsúfolásig betöltik, betáncolják, bemozogják a szereplők, a pusztítóan elszabadult indulataikkal, hiszen a jó király halálával, a gaz trónra ültetésével, a törvénytelenség került piedesztálra, ami kedvez a gyűlölködő erőszak tobzódásának. A zsenialitáshoz közelít az előadás, pedig a szöveg jó része „ugrott”.

 

Fotó: Kiss Zoltán

A román Unteatru Hamlet előadásában már úgy éreztem túl sok minden ugrott. Nem egészen egy óra alatt végig nyargaltak a Hamlet történetén. Illetve nem feltétlenül nyargaltak, gyakran még így is komótosak voltak. Ők mindössze hárman voltak, nézőkként körbe ültük őket. Szerintem az volt a baj, hogy Alina Berzunteanu, Richard Bovnosczi, Peter Kerek túl fennköltre vették a stílust, akár már-már olyan öblös hangon szavaltak, mintha jókora színpadon lennének, amúgy ez ott sem túl szerencsés. A háromszereplős verzió plusz játéklehetőséget kíván, iróniát, öniróniát, ezzel a lehetőséggel is kevéssé éltek, így kissé egysíkú, számomra unalmas lett a produkció, miközben érződött, hogy jó színészek csinálják. Tán szükségük lett volna egy külső szemre, ugyanis saját magukat rendezték. Schilling Árpád már több, mint tíz éve, hamlet.ws címmel rendezett, máig műsoron lévő, izgalmas, ütős, háromszereplős verziót, Gyabronka Józseffel, Nagy Zsolttal, Rába Rolanddal. Az aztán nem unalmas egy percig sem!

Fotó: Kiss Zoltán

A Gyulán látottak közül meglehetősen erőteljes a Hamlet, ki van ott? című produkció Angliából, a Flute Theater színeiben. Ebben az esetben öt ember abszolút betöltötte a Várszínpadot. Ők fenemód játékosak, profin használják a diákelőadások vérbő elevenségét. Alig van szükségük díszletre, jelmezre se sok, mai, egyszerű civil ruháknak megfelelő viseletekben lépnek fel. Szerepváltásaik tartalmat hordoznak, Kelly Hunter invenciózusan fantáziadús rendezésében. Ha ugyanaz a színész alakítja a zsarnok királyt, a hierarchiában középen lévő Poloniust, és a teljesen lent lévő sírásót, akkor ez megmutatja, hogy lehetünk egészen fent, de teljesen lent is, és akár fordulhat a kocka. Tom Chapman, Finlay Cormack, Stephen Kennedy, Batsheba Peipe, Katy Stephens nagy terhet vesznek a vállukra, de bírják, kitart az ötletességük, a szenvedélyük, fájdalmas és derűs pillanatokban egyaránt bővelkedik a remek előadás.

Madonna 60

1

A világ legjobban fizetett híressége volt 2012-13-ban, 125 millió dollárral –  írta róla a Forbes magazin, amely már korábban feltette a kérdést: vajon Madonna az Egyesült Államok legsikeresebb üzletasszonya?

Annyi bizonyos, hogy a Blond Ambition megasztárrá tette az egész világon azt az énekesnőt, aki egyetlen bőrönddel érkezett New Yorkba Detroitból, ahol a fehér alsó-középosztály átlagos tagjaként álmodozott a világsikerről. Neki bejött …

Madonna sikerének a kulcsát sokan abban látják, hogy mindig újrakezdte karrierje építését. Míg sztártársai belemerevedtek egy-egy szerepbe, Madonna újra meg újra kitalálta önmagát. A legnagyobb lelemény talán a Girl Power volt, a női hatalom. A Blond Ambition nem véletlenül nem Blonde hanem férfiasan kemény. Olyan mintha Blind lenne.

Madonnával kapcsolatban senkinek sem jutnak eszébe a szőke nős viccek.

A kőkemény üzletasszony ugyan egy ideig Marilyn Monroe pózában tetszelgett, de egy pillanatig nem hagyott kétséget afelől, hogy ő nem lesz a nagyhatalmú férfiak játékszere, ahogy a fiatalon meghalt hollywoodi sztár volt.

Madonna hatvan éves korra mindent elért, amiről annak idején Detroitban csak álmodozott. Sőt, valószínűleg sokkal többet is. A korszellemet nemcsak követte, de alakította is.

A Girl Power gondolat átformálta a szebbik nem szerepét az Egyesült Államokban, sőt az egész világon.

A self made man mellett megszületett az egyenjogú és egyenrangú self made woman. Madonna szimbólum lett, míg vetélytársai Michael Jackson vagy Prince a szórakoztató biznisz kihasznált sztárjai maradtak.

Madonna szinte a macsó szerepet játszó Donald Trump ellenszimbóluma. A 72 éves Trump épp most jelezte: újra indul az elnökválasztáson. A régi Amerika őt tekinti szimbólumának, az új viszont Madonnát. Aki igazi amerikai sikertörténetet produkált : szinte a semmiből indulva lett megasztár, aki hatvan éves korban is egyenrangú a férfi vetélytársakkal, ha épp nem kerekedik föléjük…

Művészeti lopások sorozata

Egy nő faképnél hagyja kis gyermekeit, rávágja a férjére az ajtót, és 15 évre eltűnik előlük. Halottnak hiszik. Aztán egyszerre csak betoppan. Na, lesz is ribillió! Erről regél a Nóra II. című darab, amit az Orlai Produkció égisze alatt, a Szentendrei Teátrumban mutattak be.

 

Broadway sikert írt a fiatal, jó orrú szerző, Lucas Hnath abból, hogy belegondolt, milyen lehet Ibsen Nóra című remekművének címszereplője 15 évvel azután, hogy nem tűrve már tovább a férje melletti másodhegedűs szerepet, az egyenrangú fél helyett inkább a szegfű a gomblyukban szeretett, de némileg lenézett funkcióját, ott hagyja a „babaházat”, ahol némiképp mindig döntésképtelen gyerekként kezelték, elindul, hogy önállóan a lábára álljon. Szabadságának az ára, hogy gyerekeitől is meg kell válnia, kérdés persze, hogy bármiéért is megteheti-e ezt egy anya? Nem hűtlen cserbenhagyás-e ez? Nem rideg önzés-e? Nem okoz-e ezzel soha nem begyógyuló sebeket?

Fotó: Takács Attila

Ibsen ezeket a kérdéseket nyitva hagyja drámája végén. Ekkor az a fontos tett, hogy Nóra nem bírja tovább a másodrendűséget, emancipálódni kezd, és emiatt nem tűrheti tovább, hogy az őt egyébként rajongásig szerető férje a házi zsarnoka legyen, ezért „teljes menetfelszereléssel” kiviharzik a házból, és még az ajtót is úgy becsapja, hogy ebből érezhető, ez a szakítás örökre szól.

A drámákat valahol le kell zárni, Shakespeare se írja meg, mi is történik, miután a Hamletben mindenkit lekaszabolnak, ott a hullahegy, oszt kalap-kabát. No, jó, amikor legvégül Fortinbras a színre masírozva szemével végig pásztáz a halottakon, akkor azért a rendezők érzékeltetni szokták a személyiségén keresztül, hogy az eddigieknél jobb, vagy még brutálisabban otromba hatalmat képzelnek el ezután. De azért nem lehetünk semmiben biztosak, ahogy azt sem tudhatjuk, hogy A makrancos hölgy Petruchioja, illetve Katája, akik eddig a férfi és nő ádáz párharcát vívták, miután lecsillapodnak, révbe érve, gyerekek hadát nemzik, elhíznak, és örökös béke vár rájuk, hú, de nagy boldogságban, vagy netán felhorgadnak az indulataik?

Fotó: Takács Attila

Szóval tulajdonképpen, Hnath módjára, minden híres, klasszikus darabot tovább lehetne gondolni. És hát valljuk be, sokat újra is gondoltak. Átvariáltak, átírtak, ötletet loptak, vagy akár egész drámákat kifosztottak. Shakespeare, például a görögöket fosztogatta előszeretettel. Brecht pedig rablótámadást indított Shakespeare ellen, hogy aztán ő is alapos tolvajlás áldozata legyen. A művészet bizony lopások sorozata, és ezt hiába akarja megakadályozni az alapvetően művészettől idegen szerzői jog. Sok tekintetben aki kapja, marja. És bárki bármiből valami jót, érvényeset, hatásosat csinál, akkor azzal sikert arathat. Netán még a „lopáshalmaza” újabb klasszikussá is válhat.

Hnath elcsórja Ibsen lassan 140 éve megalkotott 4 figuráját. Tovább írja őket, nem csupán a szöveg szerinti 15 esztendővel későbbi, hanem naná, hogy sok tekintetben mai emberekre ismerünk bennük. A Galgóczy Judit által rendezett előadásban Kováts Adél Nórája egyszer csak megjelenik az ajtóban. Szakács Györgyi valóságos toalettet adott rá, olyat, amiről lerí a drágasága, amiből rögtön látszik, hogy bőven van mit a tejbe aprítania. Bár kissé félénk, de azért a határozottsága is azon nyomban látható. Egykori dajkája, Bodnár Erika megszemélyesítésben, fogadja. Kettőjük pillanatokon belül feszültté váló beszélgetéséből hamar kiderül, mi az „ábra.” Nóra álnéven sikeres író lett. Könyvbe foglalta ő és a férje történetét is. Műveiben bujtogatja a nőket a férfiak ellen, bőszen házasság ellenes, kiáll a teljes emancipáció mellett. Lényegében, mintha veretes klasszikusról lenne szó, levág egy monológot. A Zöldi Gergely által fordított szöveg viszont nagyon is mai, ahogy a gondolatok szintén azok. A Kováts Adél játszotta Nóra tántoríthatatlan meggyőződéssel, már-már teljesen felénk fordulva, mintha minket is agitálna, valósággal ránk önti a tanait. Úgy gondolja, hogy a házasság megszűnik majd. Abszurdumnak tartja, hogy örök hűséget esküsznek egymásnak a párok, hiszen mindenki változik, 10 év múlva már egyikük sem ugyanaz, ezért másmilyenségükhöz már más passzol… Mondja és mondja a magáét. Lehet harcos szüfrazsettnek tekinteni, de el is lehet mélázni azon, hogy ebben-abban, amit állít, csak van valami. A dajka, aki sajátjaként felnevelte Nóra gyermekeit, a magáét háttérbe szorítva, konzervatív nézeteket vall. Világos, hogy a két ember nem árul egy gyékényen. Összevillannak a szemek, rideggé válnak a hangsúlyok, a viszontlátás öröme gyorsan távolságtartásra vált, számonkérés vegyül a diskurzusba, kínos csendek keletkeznek.

Fotó: Takács Attila

Ekkor állít be, Csankó Zoltán képében, a volt férj, Torvald, akinél nyilvánvaló, hogy máig nem hegedtek be az elvarratlan sebek. Most már két egyenrangú fél vívja párharcát, fújja panaszáradatát, fény derül elhallgatásokra, hazugságokra, apró és nagy galádságokra. A megvilágosodás percei ezek. A heves összecsapáséi, a vádaskodáséi, némiképp a tisztítótűzéi, melynél majdnem megint összemelegednek, már-már felsejlik, hogy akár együtt is maradhatnak, kezük óhatatlanul is összesimul. És szétválik.

Feltűnik még a színen, László Lili alakításában, Nórának az a lánya, aki 3 éves volt, amikor őt is ott hagyta. Nem is emlékszik rá. Nem is értik meg egymást. Miközben felsejlik, hogy Emmy abszolút az anyja lánya, konokságban, önállóságvágyban, nagyon is rá ütött. Állnak a Juhász Katalin által tervezett, egykor tán valamennyire meghitt, de mára üres szalonban, mert mindent kidobáltak belőle, ami Nórára emlékeztetett, és úgy nem értik egymást, hogy tulajdonképpen azonosak a nézeteik.

Hát valahová ide jutottunk egymást nem értésben, mondja Nhath, mondja az előadás. Nóra ismét bevágja maga mögött az ajtót, és biztosak lehetünk abban, hogy már soha, de soha nem jön vissza. Író legyen azonban a talpán, aki megírja, hogy ezután akkor mi is történik?! Mi lesz velük, mi lesz velünk? 

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK