Kultúra Archives Page 29 of 75 › Független Hírügynökség

A rock felszabadító ereje

Kultúra

-

2018-09-26

0

Egy rakat rosszcsont kölyök zúdul a deszkákra a Madách Színház Rocksuli előadásában. Illetve először nem is rosszak, hanem túlzottan is jók, feszélyezettek, nyársat nyeltek, majd amikor feloldódnak, rakoncátlankodni kezdenek, és szinte szétfeszítik a falakat, akkor válnak szabadokká. Andrew Webber, Glenn Slater, Julien Fellowes új musicalje, a Broadway és a West End siker után, elsőként Európában, Budapesten látható. Jött, látott és győzött.

A vásott kölyköknél már csak a főszereplő, kirúgott rockzenész, Dewey a gyermekdedebb. Hasonlít egy óriáscsecsemőre. Tűrőképessége körülbelül egyenlő a nullával. Nyűgös. Aluszékony, nem bírja a mindennapok gyűrődéseit, hogy például olyan baromságokkal kell foglalkozni, mint a lakbér befizetése. Különc. Nagyokat késik. Így aztán kitessékelték a rockbandából, ahol játszott. Egy pipogya barátjánál, aki tanár, gubbaszt, annak azonban racionális, házisárkány felesége van, úgyhogy ott is rosszul áll a szénája. De aztán érkezik a barátja számára egy telefon, hogy helyettesítenie kellene egy elit iskolában, és Deweynek gyorsan leesik a tantusz, hogy ez számára milyen szuper lehetőség. Itt már Szemenyei János elemében, komédiás kedvében van,

parádés magánszámot fabrikál abból, ahogyan eljátssza a telefonban, hogy ő a barátja, és elvállalja a nevében a kecsegtető melót.

Rományi Nóra mulatságos műtopit tervezett számára öltözékül. Hátul még a nadrágtartó is lóg, meg persze nincs betűrve az, aminek betűrve kellene lennie, és naná, hogy jól fésültségről egyáltalán nem beszélhetünk. Hogy a nett, elviselhetetlenségig pedáns igazgatónő, aki először rakodómunkásnak nézi, miért nem szól rá kapásból, hogy az ő elitiskolájában, ahol kínosan nagy a katonás rend, így nem mehet gyerekek elé, azt nem értem. Valószínűleg azért nem, mert ez a figura így jó a darab szempontjából, kár bezavarni a képbe.

És ez a figura tényleg veszett jó. Szemenyei parádésan játssza. Megmutatja a totális őrültségét, megszállottságát, beszabályozhatatlan öntörvényűségét, fékezhetetlen rockimádatát. Naná, hogy a csend, rend, fegyelempárti, undok tantestület szemében pillanatok alatt szálka lesz.

Csupa érzéketlen tanerő tobzódik a deszkákon.

Mindegyik csak tölcsérrel töltené a tananyagot a kölykökbe, nem értékeli játékosságukat, fantáziájukat, egyediségüket, így aztán pedagógusokként ők sem értékelhetők. A szülők pedig szülőkként sem nagyon, mert azok is mind farkasvakságban szenvedő tökhülyék. Egyetlen egy sincs köztük kivétel. Ha lennék olyan helyzetben, megkérdezném a szövegíró Julian Fellowes-t, hogy a műfaj követeli-e az ordító sematizmust, musicalben tényleg lehetetlenség jobban árnyalni? Ha a gyerekek lehetnek különböző karakterek, a felnőttek ugyan már miért csak alig-alig, miért nem láthat egyikük sem tovább az orránál? A végén persze a happy end érdekében mindegyikük észhez tér. Ezeket a szerepeket elég nehéz jól játszani.

De végül is ez a musical leginkább a gyerekeké!

És abban nyilván elmondhatatlanul sok munkája van a felnőtteknek, hogy ők ennyire jók. Táncolnak, énekelnek, élőben zenélnek, de ami a legfőbb, lerí róluk, hogy élvezik, amit csinálnak, kicsattannak a játékkedvtől. Közöttük van stréber, tudálékos, fontoskodó, izgága, kiközösített, visszahúzódó, nagy szájú…

Karakterek. Mindegyik a maga módján helyes, némiképp cuki. Náray-Kovács Zsombor, Halász Dávid, Engel-Iván Lili Rebeka, Domonyi Amira, Csányi Áron, Vass Gellért Áron, Sebők Dóra, Rohonczi Elina, Sütő Zalán, Halász Hanna, Lucza Gergő, Hámori Dalma egyaránt kitesznek magukért. Humoruk van, meghatóak, eljátsszák azt, hogy ez az áltanár, aki stikában, a tanagyag leadása helyett, az osztályteremben rockbandát formál belőlük, felszabadítja őket. Nem külső elvárásokat akar rájuk erőltetni, ráérez a személyiségükre, ennek megfelelő feladatokat ad, kibontja az egyéniségüket, miközben igazi csapatot is formál belőlük.

Hiába botcsinálta tanár, hiába nem ez a tanult szakmája, kiváló pedagógus. Puskás Péter a tutyimutyi, jólelkű barát, aki végül a sarkára áll, és Baranyai Annamária az ő praktikusan mogorva felesége. Gallusz Nikolett jégcsap igazgatónője végül felolvad, egymásba szeretnek Dewey-vel, és jöhet a falakat rengető finálé.

Ehhez Rózsa István megteremtette a nagy cél, a rockverseny bombasztikus közegét éppúgy, mint a tüchtig iskoláét. Tihanyi Ákos koreográfusként alaposan megmozgatta a gyerekeket. Webber zenéje rockosan dallamos, amit a Kocsák Tibor által vezényelt zenekar felvillanyozó ritmusban játszik.

Az egész előadás, Szirtes Tamás vérprofi, invenciózus rendezése, felvillanyozza a nézőket.

Tűzhöz közel álló pályázók az Operettszínház élére

Bóta Gábor

-

2018-09-24

0

Tűzhöz közel álló pályázók az Operettszínház élére

Ilyen még nem volt! Három, a jelenlegi hatalomtól nem kimondottan messze álló ember aspirál, Kiss. B. Attila, operaénekes, Lőrinczy György, a mostani igazgató, és Szente Vajk színész, rendező, a Budapesti Operettszínház élére. Ezért tán mindegyiküknek még ígértek is valamit, különben nem valószínű, hogy pályáznának. Persze el is terjedtek a pletykák, hogy ki mögött ki áll.

Ez most nem olyan egyértelmű helyzet, mint amikor Vidnyánszky Attila pályázott a Nemzeti élére, és nem volt nehéz lefogadni előre, hogy vele szemben nem Alföldi Róbert, az addigi direktor nyer. Bár igaz, ami igaz, amikor egy ciklussal korábban, Alföldi pályázott, még más hatalmi viszonyok között, akkor is elég nagy lelki nyugalommal meg lehetett jósolni, hogy most éppen neki áll a zászló. Erre azt lehet mondani, hogy a Nemzeti vezetőjéről mindig a politika döntött. De, hát ugye most már a Budapesti Operettszínház is nemzeti intézmény, emiatt ugyanúgy a minisztériumhoz tartozik. Ezt a jogot, ha jól emlékszem, még Kerényi Miklós Gábor vívta ki direktor korában, leginkább azzal, hogy hungarikumnak nyilváníttatta az operettet. Most azt ne vitassuk, hogy legalább annyira osztrák meg francia is, meg azt se, hogy az Operettszínház mennyi operettet játszik, mert ugye a musical az a legkevésbé sem tekinthető hungarikumnak. Lényeg a lényeg, a nemzeti intézmény státusz előnyökkel jár, plusz támogatás is érkezett, és ennek kivívásában már valószínűleg komoly érdeme van Lőrinczynek is. Ahogy a tekintélyes mennyiségű, szintén jelentős bevétellel járó, külföldi turnék létrejöttében szintén, ezek szervezésében már akkor is közreműködött, még nem a színház tagjaként, amikor még egykori jó barátja, Kerényi Miklós Gábor volt az igazgató. Aki rapid módon volt kénytelen feladni művészeti vezetői posztját, és távozni a színházból, a zaklatási botrány idején. Újra pályázott, majd visszavonta pályázatát, és úgy hírlik, Kiss. B. Attiláét támogatja. Ahogy a Népszava információi szerint a szakmai bizottság tagjai is nagy fölénnyel, csak a színház két képviselője, Peller Károly színész és Rónai Pál karmester voksolt Lőrinczy mellett.

Az is röhej, hogy ezt így ki kell „furkászni.” Közérdekű dologról dönt a szakmai bizottság, miért kell titkolózni, miért nem lehet egy közleményt kiadni, hogy így döntöttek ők és ők. Na jó, itt élünk, és tudjuk, hogy az se számít, hogy mit dönt a szakmai bizottság, amikor például a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza esetében egyöntetűen a munkáját kiválóan, közmegelégedésre végző, addigi igazgató, Borsós Beáta mellett volt, akkor Őze Áron lett a direktor. Ráadásul olyan derék apparátcsik is akadt, aki a szakmai bizottságban még Borsós mellett volt, a végső döntéskor pedig már Őzét támogatta. De amúgy pedig arra is tudunk példát, nem egyet, nem kettőt, hogy a szakmai bizottságot is lehet úgy összeállítani, hogy a kívánalmaknak megfelelő eredmény szülessen.

Lőrinczy vitathatatlanul bevált direktorként, jól működő, sikeres színházat csinál, a klasszikus értékek megőrzése mellett nyitott új törekvések irányába is. És ezen nem változtat az, hogy bizonyos produkciók ízlésvilágán el lehet dilemmázgatni. A társulati szavazáson a legtöbben mellette álltak ki, de hát rendszerint ez sem sokat szokott számítani. Kiss B. Attilának, Kossuth-díjas operaénekesként, akinek nemzetközi tapasztalata is van, hiszen sokfelé fellépett a világban, nyilván köze van a zenés színházhoz, meg mint a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, valószínűleg a tűzhöz is közel áll. Vezetői képességeit nem ismerjük. Ahogy Szente Vajk vezetői képességeit se. Színész viszont zenés produkciókban, rendez is, és szerzőként ugyancsak jelen van, a Csoportterápia például épkézláb, sikeres musical. Ő sem lehet nagyon messze a tűztől, hiszen aki manapság huzamos ideig műsort vezet a köztelevízióban, általában nem az ellenzékiségéről híres.

Szóval van három szakmai szempontból nem érdemtelen jelölt, és ráadásul politikai szempontból is a fennálló számára nyugodtan választható. Most következik az, hogy ki az erősebb kutya kölyke? Valószínűleg ez következik. A döntés a miniszter kezében van. De, hogy a háttérben mi zajlott, és mi zajlik még, azt pontosan feltehetően soha nem fogjuk megtudni.

Lázár Kati életműdíjára

Kultúra

Bóta Gábor

-

2018-09-23

0

A Kossuth-díjas, nagy művész, Lázár Kati életműdíjat vett át a színikritikusoktól, azon a gálán, a Budapest Bábszínházban, ahol az évad legjobb teljesítményeit honorálták. Meglepetésként bejött Ascher Tamás, Babarczy László, Székely Gábor, Zsámbéki Gábor a színpadra, akik sokat rendezték őt, és a maguk ironikus módján kedvesen szépeket mondtak róla. Kicsit eltörött a mécses. De aztán Lázár is visszanyerte szókimondó szarkazmusát.

Az Erzsike című monodrámában. Fotó: Takács Attila

Amióta csak ismerem, egy őserő, energiabomba, akár nyers, de ugyanakkor roppant érzékeny, ömlik a szájából a szó, nagyhangú vagány és szorongóan skrupulusos. Szóval ellentétek feszülnek benne. Lehet, hogy nem jó ez egy embernek, de jó lehet a színésznek. Mindenféle érzelmet megél, így bőven tud bármihez magából meríteni. Azt szokta mondani, hogy ő komikus tragika. És ez bármilyen szokatlan, azt hiszem fölöttébb igaz. A nagy komika és a nagy tragika keveredik benne. Komédiázik, de közben megríkat. Nevettet, de közben akár fájdalmat érzünk.

Hatalmas a lelke. Belefér csaknem minden ember, és valamennyi állat, fű, fa, virág. Természetimádata elementáris. Spiritualitása szépen fejlett. Lánya, a parádés színész, Jordán Adél remekül parodizálta is ezt a nyáron, az egykori szerelméről, Fenyő Ivánról szóló előadásban. Adél és Kati különben is egymás nagy kritikusai. A spiritualitásba való feledkezés tán a félelmek csitítására is szolgál. Olykor elhatalmasodó félelmeit zsidó létével magyarázza, onnan való átöröklött rettegéssel, hogy apai nagyszüleit elgázosították. Úgy gondolja, hogy ez akár hetedíziglen hathat, és igencsak parázott attól, hogy a lánya is örökli, de szerencsére rá inkább édesapja, Jordán Tamás felszabadultsága ragadt. Egyébként Jordán igazgatóként különdíjat vehetett át az általa alapított szombathelyi Weöres Színház első tíz évéért. Adél pedig a legjobb mellékszereplő díját érdemelte ki az Ascher Tamás Háromszéken című produkcióban nyújtott teljesítményéért. Lehetett együtt örülni.

Lázárt persze különösen ünnepelte mindenki. Elképesztő ovációban, hatalmas tapsban volt része a színpadon, és a színház előterében, a borozgatáskor, pogácsázgatáskor, rétesezéskor pedig szeretetteljes szavakban, puszik garmadájában. És persze azt is kívánták többen, hogy még temérdek ideig láthassuk őt a deszkákon. Szerencsére láthatjuk, ráadásul két monodrámában is, mindkettőnek Orlai Tibor a producere, aki különben a kritikusok díjátadó gálájának is a szponzora. Az egyik monodráma, az Erzsike című, a kiváló riporter, Lengyel Nagy Anna által „talált” történet, ami a Mozsár Műhelyben látható. Ebben Kati vasakaratú, csaknem minden szempontból hátrányos helyzetű parasztasszony, aki szívóssággal, hittel, energiával, rettenthetetlen akarattal, életre pumpálja a lányát, pedig a kórházban már lemondtak róla.

Sok nehéz sorsú embert játszott, az elesettek, kitaszítottak, szegények, az egyik fő „szakterülete.” A kisemberben is meglátja a formátumot. De persze igencsak tud nagy embert is játszani. Például Jászai Marit. A Kripli Mari, amit ő szerkesztett Jászai Mari naplója alapján, és az Örkény Stúdióban talált hozzá megfelelő helyet, eddigi pályájának összegzése. Ebben aztán, ha csak részletek erejéig, lehet például Élektra, Médeia, Stuart Mária, de lehet profán, már-már tenyeres-talpas, nevettethet, sőt röhögtethet, ahogy belefér.

Mint mindig, ezúttal is magától értetődően természetes, ahogy ez a civil életben is így van, soha nincs benne semmi csináltság, utálja, ha valaki mórikálja magát, széllel szemben, kilométerek messzeségéből megérzi a hamisságot. Sok a hasonlóság közte és Jászai között. Egy nagy színésznő játszik nagy színésznőt, egy nehéz ember nehéz embert. Lázár nem könnyű természet. Az életben tud szétszórt lenni, dekoncentrált, és sok mindent a lelkére vesz. De színházban mindig összekapja magát, abszolút koncentrál. Egy irányba mozgósítja fogyhatatlannak látszó energiáit, amikről letargikus pillanataiban azt gondolja, hogy igencsak fogyóban vannak. De lehetetlenség, hogy elfogyjanak, mert Lázár Kati kell nekünk, a deszkákon és emberként egyaránt, és ezt ezen a díjátadó ünnepségen abszolút érezhette.

Erőszakos halál, kis feltámadással

Kultúra

Bóta Gábor

-

2018-09-22

0

Sok épkézláb kezdeményezésnek vagy akár nagyszerű eredménynek nálunk gyakran rút vége lesz. Elgáncsolják, eltiporják, megszüntetik, lassan kivéreztetik… Ez történt a Reflex Színpaddal is. Most könyv jelent meg róla, Volt egyszer egy … Reflex Színpad címmel.

Kicsit olyan ez a kötet, mintha rekviem lenne, csak fekete-fehér képek vannak benne, és a borítója is rendkívül visszafogott, már-már fakó, mintha nem is akarná felhívni magára a figyelmet, a csendes emlékezést képviselné, a rezignált fájdalmat, hogy valaminek vége lett, ami még most is tarthatna. A zalaegerszegi Reflex Színpad tovább húzta pedig, mint az úgynevezett amatőr színházak jó része, melyek a hatvanas-hetvenes években lázadók voltak, gyakran ellenzékiek, más gondolat- és formavilágot képviseltek, mint a kőszínházak, a fiatalok eszmélésének, kultúrájának fontos gócpontjaivá váltak. Ettől gyanúsak lettek. Ellehetetlenítésük módszeresen történt. Az amatőr mozgalom egyik legizgalmasabb alakját, Halász Pétert például egészen Amerikáig üldözték. A Szegedi Egyetemi Színpad vezetőjével, Paál Istvánnal közölték, hogy most még elhagyhatja a várost. A Lengyel Pál vezette miskolci Manézs Színpad csapatát pedig különös módon, magába olvasztotta a kaposvári Csiky Gergely Színház.

Akkoriban nem alternatívnak, nem függetlennek nevezték ezeket az együtteseket, hanem amatőröknek, ami általában nem dilettantizmust jelentett, bár persze szép számmal akadtak ilyen csoportok is, de a mozgalom élmezőnyére a világra való nyitottság, az újdonság keresése, a szóközpontú, realista színjátszással szemben, az abszurdabb, elemeltebb stílus, a kritikai hangvétel, a mozgásközpontúbb előadásmód volt jellemző.

A könyv szerzőjét, Merő Bélát, Szekszárdról csábították át Zalaegerszegre, hogy szervezzen ott színházi szabadcsapatot. 1970-ben töprengtek a nevén. A reflex szót azért választották, mert egyrészt jelenti a tükröződő felületről a visszaverődő fényt, másrészt az ember azon képességét, mellyel a külvilág ingereire visszahat, harmadrészt, azt a politikai és művészi viszonyulást a társadalomhoz, ami a színpad történetén végigvonult. A Reflex magához édesgette mindazokat, a diákoktól a munkásokig és értelmiségiekig, akiket érdekelt a színház. Képzést indított számukra, ami kemény önismereti „tanfolyamot” is jelentett. Meg fizikai tréninget, amúgy minden próba ezzel kezdődött. Vagyis arra törekedtek, hogy megismerjék a testüket, lelküket, no meg a társadalmat, amiről annyira mohón akartak beszélni. Irodalmi színpadként, elvont művek előadóiként ugyanúgy működtek, mint ünnepségek kiszolgálóiként. Kivívták maguknak, hogy a Móricz Zsigmond Művelődési Házon belül, az igényeknek megfelelő, stúdiószínházat építsenek ki számukra. Meg hát azt is kivívták, hogy több produkciójukat betiltsák. Országos fesztiválokon, vagy akár külföldön is kapósak lettek. Emlékszem a kazincbarcikai színjátszó fesztiválok, ahol persze rendre megfordultak, mámoros hangulatára, szabad, szókimondó légkörére, világmegváltó vitáira. Egy nem túl szép ipari városban, ahová valami mellékvágányon döcögött a vonat, úgy éreztük, hogy no aztán, itt formálódik a jövő!

És hát sok tekintetben formálódott is, az amatőr mozgalom, ahogy most is az alternatívok, gondolkodó embereket „termel”, akár a játszók, akár a közönség tagjai között. Ezért is válhat nem kívánatossá, ahogy ezt mostanában ugyancsak érezhetjük.

A Reflex Színpad megágyazott a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház létrejöttének. Ruszt József, a nagy rendező, aki elsőként határozta meg művészi arculatát, nyilatkozta is, hogy a Reflex nélkül nem lett volna Zalaegerszegen színház, ami teljesen nyitott a csoport tagjai előtt, ők döntik el, hogy hivatásossá akarnak-e válni. Többen azok lettek, maga Merő Béla is a teátrum rendezőjévé vált. Egy ideig volt is átjárás a színház és a Reflex között ide-oda. Majd, ahogy nálunk ez lenni szokott, a művelődési házba jött egy új vezető, aki kiutálta a Reflex Színpadot, és hogy írmagja se maradjon, még a dokumentációikat, fotóikat, szövegkönyveiket is megsemmisítették, és a számukra épült stúdiószínházat átalakították más célra. Eléggé kelet-európai, eléggé magyar történet. A Reflex adott még életjeleket, de aztán szinte törvényszerűen vége lett. Merő folytatta a pályát, például megalapította Székelyudvarhelyen a Tomcsa Sándor Színházat, aminek első vezetője lett.

A Pannon Tükör Könyvek sorozatában megjelent kötet kis reménysugárral fejeződik be. Az utóbbi időben kialakult egy klub azokból, akik egykor a Reflexet csinálták. Ahogy Merő írja, kezdetben a Móricz Zsigmond Művelődési Házban „randizgattak”, de onnan kiutálták őket. A Keresztúri VMK-ban kaptak helyet. Komolyan tervezgetik, hogy a közeljövőben tartanak egy rendhagyó bemutatót, részleteket adnak elő korábbi produkcióikból, és egy rövid, új előadással is készülnek, meg kiállítást csinálnak a megmaradt dokumentumaikból.

Egy kis feltámadás az erőszakos halál után.

Már megvan a jövő évi Sziget szenzációja

Kultúra

FüHü

-

2018-09-20

0

A popvilág talán legaktuálisabb sztárja, Ed Sheeran elfogadta a szervezők meghívását, s ő lesz a 2019-es Sziget fesztivál első napjának sztárfellépője

Ed Sheeran alig 10 éve lépett a zenei pályára, azóta bezsebelt több mint 100 zenei díjat, köztük 4 Grammyt, számait több milliárd alkalommal nézték meg a legnagyobb videomegosztón, nem beszélve arról, hogy tavaly ő volt a világon a legtöbb eladást produkáló zenész. A Grammy-díjak mellett ott van a vitrinben 4 Ivor Novello-díj, 5 BRIT Awards, 6 Billboard Awards és tavaly a Brit Birodalom Rendjének is tagja lett, ez utóbbi elismerést a zenei tevékenységéért és a jótékonyság terén végzett szolgálataiért érdemelte ki.

„Több mint egy éve tárgyalunk Sheeran ügynökségével és nagy öröm, hogy ilyen hamar bejelenthetjük őt. Az pedig megtisztelő, hogy Sheeran első magyarországi koncertjét a Szigeten adja, és rajtunk kívül is csak egy fesztiválon lép fel a stadion-koncertek mellett” – mondta Kádár Tamás, a Sziget főszervezője.

„A Sziget történetében ilyen korán még nem hoztunk nyilvánosságra headlinert. Generációjának legjobb zeneszerzője nem csupán az egyik legaktuálisabb sztár a popvilágban, de a Sziget „Love Revolution” koncepciójában is egy emblematikus szereplő.

Jelentős szerepet játszik a drop4drop által indított jótékonysági kampányban, ami azt tűzte ki céljául, hogy a világban minél többen juthassanak tiszta vízhez” – tette hozzá Kádár, aki emlékeztetett, hogy a Love Revolution egyik alappillére a környezettudatosság, azon belül is az élő víz védelme.

A szerelem himnusza

Kultúra

Bóta Gábor

-

2018-09-19

0

A franc vigye el, valahogy a történelem, a hatalom, az ostobán értelmetlen rendelkezések még a szerelembe is belegyalogolnak ezen a tájon. Az ember azt hihetné, hogy Leonyid Zorin a Szovjetunióban 1967-ben írt Varsói melódia című darabja ma már poros vacakságnak hat. Hát valahogy egyáltalán nem. Többen megkönnyezik a Hatszín Teátrumban Tompos Kátya és Adorjáni Bálint játékát, Kocsis Gergely rendezését, az Orlai Produkció égisze alatt.

Törőcsik Mari és Sztankay István legendás előadása volt ez mindössze egy évvel az ősbemutató után, a Katona József Színházban. A beszámolók szerint ez jelentette filmes sikerei után Törőcsik színpadi színésznőként való elfogadásának egyik fordulópontját. Ifjúkoromban Pogány Judit és Koltai Róbert játszották elementárisan Kaposváron. Emlékszem, akkor én is erőteljesen könnyeztem. De mi ez, valami szirupos giccsparádé? Csipetnyi van belőle abból is, de remek színpadi érzékkel adagolva. A körülmények által széttaszajtott szerelmesek históriája mindig megható. A Rómeó és Júliát is meg lehet könnyezni. Shakespeare leginkább mélyenszántó mondatokból építkezik, Zorin gyakran közhelyekből. Mégis, vagy tán ezért is, nagyon emberi. Enyhén hatásvadász, amihez fölöttébb ismeri a színpadi hatásmechanizmust. Meg ismeri a szerelmesek lelkét, és a zordon valóságot, amit nem nyersen „tálal”, hanem romantikusan, kicsit megédesítve, ostyába csomagolva, ugyanakkor azért korképet rajzolva. A darabot nevezik a szerelem himnuszának. Szórakoztató. Alapjában véve könnyen csúszó, olykor édeskés, de ez az édeskésség azért kesernyés is. Érződik, hogy egyáltalán nem minden fenékig tejfel, hogy a magánéletbe is behatol a hatalom, ott is képes szétverni sok mindent, és hát úgy tűnik ez sajnos egyáltalán nem a régmúlt, így aztán ez nem avult el.

Kocsis Gergely rendezőnek esze ágában sincs aktualizálni bármit is. Nem és nem, ez az a régi szép, fájdalmasan pityergetős történet, amiben a háború után, 1947-ben, egy lengyel, Moszkvában énekelni tanuló zeneakadémiai hallgató lány, és egy orosz borász fiú örökre egymásba szeretnek, de az egykori bornírt törvények miatt szovjet állampolgár nem vehet el külföldit. A lány pedig tanulmányai után nem maradhat Moszkvában, hiába próbálkoznak, hiába kérvényeznek. El kell szakadniuk, csak tíz év múlva, majd ismét tíz év elteltével találkoznak újra. Menthetetlenül, reménytelenül ott vannak egymásban, de a szerelem nem teljesedik be, és ez minden szakmai siker dacára boldogtalanságot, soha nem múló, fájdalmas hiányérzetet eredményez.

Szép és humoros, ahogy Tompos Kátya és Adorjáni Bálint a megismerkedést eljátsszák. Véletlenül egymás mellett ülnek a Zeneakadémián, a lány a muzsika beavatottjaként, a srác viszont először van itt, inkább csak betévedt valahogy. Chopint hallgatnak, és közben egymásra pillantgatnak. A fiú két tétel között nagy lendülettel tapsra emeli a kezét, a lány rábámul, hogy ugyan ne már, és leveszi, hogy na ennek aztán nem sok köze van a zenéhez, de azért mégiscsak szimpatikus, meg igazán szép szál, snájdig legény. A borász tanuló pedig sűrűn meresztgeti a szemét a zenétől még inkább megszépülő lányra. Elkapják a pillantásaikat, amikor észreveszik, hogy a másik is mustrálgatja őket. Majd egymásba fúródik a tekintetük…

A két színész remekül mutatja meg a nélkülözős, froclizós, zrikálós, de játékossággal, fantáziával gyönyörűvé tett diákszerelmet, ami közben kénytelenek felnőni, és a zord rögvalóra figyelni. Kálmán Eszter díszlettervezőként egy variálható ülőalkalmatosságot állított a középpontba, a tér nagy részét meghagyta a színészeknek. Betöltik a játékukkal. A következő jelenet már tíz év múlva, Varsóban játszódik. Viktor borász konferenciára érkezik. Meglepetésszerűen feltelefonozza Helgát, akinek a férje szól először a kagylóba. Mindketten már házasok, rohamléptekkel mentek előre a pályán, de boldogtalanok. Tompos érzékletessé teszi a nő kiborulását, ahogy a szálloda elé kísérve a férfit beleakaszkodik, könyörgőre fogja, mindent odaadna azért, ha szerelmük megint lángolhatna, De Viktor elhúzódik, félti a karrierjét, egzisztenciáját, megmerevedik, nem mer hatalmasat „ugrani.”

A harmadik jelenet, ismét tíz évvel később, Moszkvában, megismerkedésük helyszínén, ahol Helga koncertezik, ennek a fordítottja. Már elváltak, fuccs a házasságaiknak, most Viktor áldozna fel mindent, de már a híres énekesnő hajszolja a karrierjét. Megint, véglegesen elmennek egymás mellett, miközben egymásnak teremtettek. Finom, rebbenékeny játék ez. Kocsis nyilván sokat segített a vékony mezsgyén való egyensúlyozásban, hogy ne legyen elviselhetetlenül könnyfacsaró, de ugyanakkor legyen érzelemdús, ironikus, gazdag humorú.

Mindenkinek vannak beteljesületlen kapcsolatai. És mind többen vannak olyanok, akik külföldre kényszerülnek, és emiatt ezer és egy szálat kell szétszakítaniuk. Időlegesen? Örökre? Ki tudja? A Varsói melódia óhatatlanul plusz tartalmakkal töltődik fel. Kétségtelenül hat. És minden bizonnyal sikeres lesz.

Zsarnokoskodó idegzsába

Kultúra

Bóta Gábor

-

2018-09-17

0

Egy akarnok, diktátor, szeretetre éhes, hektikus, hisztérikus, nagyra vágyó, talajt a lába alatt elvesztő, fölényeskedő, zsarnokoskodó, kétségbeesett, kiszolgáltatott, másokat leuraló idegzsába, szexuálisan kielégítetlen nőről regél a Margarida asszony. Ugye elég érdekes!? Psota Irénnek volt ez egykor nagy-nagy, legendás szerepe. Most Balázs Andrea játssza a Karinthy Színházban. Így is érdekes!

Balázs Andrea mind feljebb és feljebb jött a színészi ranglétrán, adott epizódszerepeket és most is ad, játszott főszerepeket, aztán már kétszereplős darabban is a siker egyik kovácsa lehetett, majd most monodrámát játszik, nevezetesen a Margarida asszonyt. Mit mondjak, hatalmas falat! Birkózik vele. Fokozatosan bekebelezi. Átéli ezt a lúdbőröztetően ellentmondásos nőt, ezt az egyszerre sátánt és kiszolgáltatott párát, aki basáskodik a gyerekeken, mert magányos, nem boldog, szeretné a világ urának, mindent tudó polihisztornak képzelni magát, és valószínűleg utálja, hogy ahelyett, hogy körbeünnepelnék, egy „vacak” kis iskolában kell tanítania, neki, a félreértett zseninek. Egyfolytában fennhangon fényezi magát, nyilván sokszor kell mondogatnia azt, amit tán ő sem hisz. De meg kell támogatnia a labilis lelkét. Erre való a jókora szófolyam. Csak mondja, mondja, megállíthatatlanul mantrázza eszméit, téveszméit. Akaratát igyekszik átplántálni a gyerekekre, mint Cipolla Thomas Mann remekművében, a Mario és a varázslóban. Állandóan vizslatja a tanulókat, akik tulajdonképpen mi vagyunk. Minden félreértés elkerülése végett, az előadás elején csináltat is velünk egy osztály, vigyázz-t! Vannak, akik nem akarnak felállni, de olyan rondán néz, annyira elutasítást nem tűrően határozottan int a kezével, hogy mindenki engedelmeskedik. No, jó közben persze azért nevetünk is, jelezzük, hogy belemegyünk a csínybe, hogy ez csak játék, nem rosáltunk tőle be kapásból, megtesszük ezt a kedves színésznőnek. Aztán ezen messze, messze túllép, eljut a lúdbőröztető csendekhez, a kikészüléshez, ahhoz, hogy szerepe szerint már féltenünk kelljen az életét.

Némi rokonságot mutat Klamm tanár úrral, akit Scherer Péter játszik a Kolibri Pincében meg másutt is, ő szintén gyerekeken elhatalmasodó, lidércnyomássá váló tanár, annyira, hogy az egyik nebuló öngyilkos lesz miatta. De ő rideg és lelketlen. Ennek a nőnek meg lelke van, és olykor már-már mintha vajra lehetne kenni, és jóságos nagynéninek mutatkozik, aki imádja a gyerekeket. Vagy csak mézesmázos? A következő pillanatban pedig előtör belőle az agresszió. Ezeket az éles hangulatváltásokat Balázs igen jól érzékelteti. Akár riadt kis madárkából képes átváltani dühöngő perszónává. Azért nem mondom azt, hogy agresszív fenevaddá, mert ez az ami még nincs meg. Persze lehet ez koncepció kérdése is, lehet, hogy nem is akarták Böhm György rendezővel, aki nyilván temérdek mindent előcsalogatott a színésznőből, akitől tán ez áll a legtávolabb, netán ezért kell a leginkább megküzdenie. Érdemes.

Megmutat egy bajba jutott embert, aki a tudathasadás szélén van, de közben állandóan észbe kap, mert észreveszi a tüneteket, de aztán újra elborul az agya, majd megint rövid időre észbe kap. Ez az önkontroll cefetül fáj neki, majd tovaillan, és újra jön az őrület, akár egy félénk diák leteperése, és mondjuk azt, ezúttal finomnak ható szóval, hogy zaklatása fekvő helyzetben. Aztán eljut a totális kikészülésig, amikor a szó szoros értelmében a padlóra kerül, megdermed, halottnak néz ki. A zaklatott diák, akit Vincze Márton alakít kellő félszegséggel és rémülettel, de annyira villanásnyi időkre, hogy még nem veszélyezteti a monodráma műfaji meghatározást.

Michac Gábor olyan magas katedrát tervezett, hogy elmenne akár bírósági pulpitusnak is. Onnan néz le ránk megvetően. Kemenesi Tünde vastag pulóvert, zárt ruházatot tervezett Margarida asszonynak, amin egy fűtötten hevült pillanatban igencsak lazít. Balázs úgy képes megmutatni ezt a már-már szörnyeteg nőt, hogy vannak olyan villanásai, amikor még szeretni is lehet. És ez már komoly művészet. Én még szeretnék egy kicsit jobban berosálni, de lehet, hogy ez már az én személyiségzavaromból fakad.

Álapáca a pácban

Bóta Gábor

-

2018-09-12

0

Az Apáca show nagy dili volt filmen is, és most az a színpadi változata szintén, a Budapesti Operettszínházban, a Zikkurat Színpadi Ügynökség produkciójában. Szinte végig lehet röhögni. Hogy aztán van-e ennél több benne, vagy kong az ürességtől, az már vita tárgya lehet.

Egy valamit nyugodtan kőbe lehet vésni, hogy nem unalmas. Száguldó a tempó, Túri Lajos Péter koreográfus alaposan meghajtja a társulatot, szélvész iramú, izzadságos, de könnyednek látszó táncokat betanítva, melyekkel nyilván sok volt a vesződség, de látható a mozgás okozta felvillanyozó öröm is. Hogy árnyaltabb érzések kifejezésére képes-e, az már kérdéses. Drucker Péter karmesterként a zenekart ösztönzi vágtára. Peller Anna pedig a főszerepben, régóta tudhatóan, energiabomba és kiapadhatatlan humorzsák. Ezeket a képességeit jócskán kamatoztathatja is Deloris bárénekesnő szerepében, aki pechjére véletlenül meglátja, hogy az ő gengszterfőnök pasija sebtében lepuffant valakit. És ugye, hogy véletlenül se köpjön, neki is sürgősen ki kellene nyiffannia. De mivel ez egyáltalán nincs ínyére, ellohol a rendőrségre, ahol egykori osztálytársa, a belé fülig szerelmes Eddie a góré. Ő pedig bezsuppolja, minden tiltakozása ellenére egy zárdába, hogy no ott aztán biztosan nem keresik, nem találnak rá. Ebből már tudható, hogy ugyan már, dehogynem! Bill Steinkeller, Cheri Steinkeller, Glenn Slater, Alen Menken musicalje siker a világban, siker volt nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékokon, és turnéja során, siker lesz máshol is az országban.

Peller Anna, többek között, erre a szerepre van kitalálva. Ebben aztán veszett soknak kell lenni, és ez neki megy. Nem csak külsőségekben, hogy jól állnak neki a tiritarka, vagány ruhák, termetes dekoltázzsal, és persze a ruha aljából is sokat spórolhatott Kovács Yvette Alida jelmeztervező, hogy a kifejezően igéző lábak megfelelően érvényesüljenek. Természetesen a haj is tupírozva, a szempillák meghosszabbítva, szóval olyan a zárdában, mint egy szál égőpiros pipacs, kiszáradt, szikes talajon. Mindehhez nyilvánvalóan hangos beszéd és erős kifejezések magától értetődő természetességgel társulnak.

Mindez lehetne merő külsőség, de Peller ennél kicsivel többet ad, eljátssza a harsogó életszeretetet, ami egyébként ott van az egész lényében. És ettől pillanatok alatt kiderül, hogy a zárda tagjainak a lényükben is ott van, csak eddig parancsszóra sanyargatták magukat, vezekeltek, böjtöltek, szikár életre kárhoztattak, de pillanatok alatt felvillanyozódnak az égetnivaló perszónától. A Janza Kata által megszemélyesített zárdafőnöknő pedig csaknem agyvérzést kap. A szemükkel szinte párbajt vívnak. A másikba fúródó tekintetükkel ölni tudnának. És ettől némi dráma csiholódik az amúgy elég csacska történetből. Gengszterfőnökként Szabó P. Szilveszter a sokadik gonosz figuráját domborítja. Dermesztően nézni ő is tud. Ahhoz is ért, hogy fenyegetően megmerevedjen az arca és jéghideggé váljon a tekintete. Persze azért emiatt berosálni nem kell, nem Dosztojevszkijt adnak, hanem egy alapvetően habkönnyű musicalt. És Szente Vajk rendezőnek érezhetően szándékában sem állt semmiféle mélyfúrás, ami persze nem is szükséges ehhez a tulajdonképpen helyes marhasághoz. Persze lenne, aki hangsúlyosabbá tenné, hogy lám-lám, erőszakosan be akarnak darálni egy abszolút egyéniséget, aki a sarkára áll és nem hagyja. Meg azt is jobban elő lehetne vezetni, hogy a zárdafőnöknő milyen diktatórikus, de mivel ez egy kedves mese, a végére ő is megjavul, és feltehetően a világ legnagyobb demokratája válik belőle.

A legmélyebbre tán a rendőrt alakító Peller Károly megy. Egy dalban remekül megmutat egy olyan lúzerségbe hajló férfit, aki feje fölött elnéznek a nők, aki zordon foglalkozása dacára igencsak kiéhezett szeretetre, és ezt nem kapja meg. Rákay Tamás jókora, csillogó diszkógömbre emlékeztető alkalmatosságot tervezett fő díszletelemként, ami, ha szétnyílik, a zárda helyszínévé válik. Kívülről pedig akár egy „jól szituált” bár, ahol kellemesen lehet zülleni.

Az említetteken kívül, Jenes Kitti, Vágó Zsuzsi, Kékkovács Mara, Dobos Judit, Csonka András, Cseh Dávid Péter, György-Rózsa Sándor, Faragó András, Vásári Mónika, Katz Zsófia, Kulcsár Viktória, Pálfalvy Attila, Péter Richárd vannak nagy elánnal jelen a deszkákon. Ha bele akarok gondolni a történetbe, akkor Deloris lényegében szabadságharcot vív egyéniségének megtartásáért, és közben másokat is arra sarkall, hogy ne külső elvárások alapján éljenek. Hogy aztán ez megtehető-e egy zárdában, az nagy kérdés. De idáig már tényleg ne merészkedjünk. Az Apáca show előadását nem vetik szét a mélyértelmű tartalmak. Lazuljunk, ernyedjünk, szórakozzunk, nevessünk!

Meghalt Burt Reynolds

Kultúra

FüHü

-

2018-09-07

0

A 70-es, 80-as évek egyik legnépszerűbb színésze szívrohamban halt meg. 82 éves volt.

Burt Reynolds egyetemi évei alatt futballsztár volt, de egy térdsérülés miatt fel kellett hagynia a sporttal, ezért a színészet felé fordult. Játszott a Broadwayen, majd egyre több tévészerepet kapott.

Első nagy filmje az 1972-es Gyilkos túra volt, majd ezt követte a Hajrá, fegyencváros (ennek 2005-ös remake-jében, a Csontdarálóban is szerepelt). Az 1977-es Smokey és a Banditával

a legnagyobb sztárok közé emelkedett.

Filmjei a legnézettebbek közé tartoztak, évekig gyakorlatilag megkerülhetetlen volt. folyamatosan dolgozott, volt, hogy egyszerre négy filmet is forgatott.

A nyolcvanas évek közepétől azonban sorra hozta a rossz döntéseket, ezért népszerűsége egyre csökkent – ezzel egyenes arányban bevételei is egyre apadtak. Az Ágyúgolyó-futam még sikeres volt, de lemondott olyan szerepeket, amelyekkel végleg bebetonozhatta volna magát az A-listás sztárok közé:

visszautasította, hogy eljátssza James Bondot vagy Han Solot,

de eredetileg neki kínálták fel Jack Nicholson szerepét a Száll a kakukk fészkére című filmben, valamint Richard Gere-ét a Micsoda nőben.

Válságba került a magánélete is, Loni Andersonnal való válása a TMZ szerint Hollywood történetének egyik legmocskosabb szakítása volt.

Pályafutása talán legnagyobb mélypontját a Demi Moore-féle Sztriptízzel érte el, nem sokkal később azonban, 1997-ben a Boogie Nights a nagy visszatérést jelentette neki,

Oscar-díjra is jelölték

a legjobb mellékszereplő kategóriájában.

Utolsó szerepe Quentin Tarantino most készülő, sztárokkal telezsúfolt filmjében, a Volt egyszer egy Hollywoodban lett volna, de a Variety úgy tudja, hogy az ő részét még nem forgatták le.

Burt Reynoldsnak régóta problémái voltak a szívével, de családja közleménye szerint halála így is váratlan volt.

Átverhető igazságszolgáltatás

Kultúra

Bóta Gábor

-

2018-09-07

0

A gyilkossággal meggyanúsított vádlottba beleszorul a szusz meglepetésében, majd hangosan kifakad, amikor a felesége egyértelműen ellene vall a bíróságon. Agatha Christie, az emberi lélek nagy ismerője, a krimi királynője, többszörösen megcsavarja a cselekményt A vád tanúja című novellájában, amiből híres film is készült, és aminek színpadi változatával a Győri Nemzeti Színház vendégszerepelt a Vidéki Színházak Fesztiválján, a Pesti Magyar Színházban, a felújítás alatt lévő Thália Színház szervezésében.

Dermesztő, ahogy a feleség a saját férjére vall. Azt lehet gondolni, hogy ő szolgáltatja a döntő alibijét a fiatalembernek, aki ellen egy gazdag, idős asszony megölése a vád. De a szeretett nő szikrázó szemekkel áll a tanúk padján, rideg elszántsággal ecseteli, hogy ment véres ujjú kabátban haza a férje már a gyilkosság időpontja után, hogyan vallotta be, hogy ő ölt meg a hatalmas örökségért egy idős nőt. Egyértelműen, haragvó gyűlölettel, a bitófára küldi a férfit, aki hol kifakad, hol köpni, nyelni nem tud. Szerencsétlen flótásnak tűnik ehhez a nagyon is domináns perszónához képest.

Agatha Christie él és virul. Remekműveknek gondolt alkotások tömkelegét borítja már a feledés homálya, de őt újra és újra kiadják, a köteteiből készült filmeket halomszámra ismétlik. Bűnügyi könyveiben sokkal több van, mint egy átlag krimiben, ahogy Rejtő történeteiről is kiderült, hogy jóval többek, mint az egyszer használatos ponyvák. Christie esetében a bűn olyan, mint a lakmuszpapír. Rávilágít a társadalom bajaira is éppúgy, mint emberi galádságokra, de azért még azt hirdeti, hogy a bűnös fellelhető, megnevezhető, megbüntethető, és akkor helyre áll az amúgy alapvetően békebeli világrend.

Hát ma már ez ugye sokkal bonyolultabb, gondoljunk csak a kiugróan népszerű, általában igencsak vaskos skandináv krimikre, melyekben annyira kusza a história, hogy temérdek oldalt igényel a kifejtése. Christie esetében még elképzelhetetlen lett volna, hogy a Scotland Yard rendőrei is lehetnek bűnösök, de mára összemosódott minden, rossz arcú detektívek, disztingváltnak ható, sima modorú gazemberek keverednek. Akár bűnüldözők is nyugodt lélekkel használnak törvénytelen eszközöket, és netán a tömeggyilkosok is törvényes eszközökkel mossák tisztára magukat.

Christie ehhez képest mesevilág. Nála a törvénykezés valóban igazságszolgáltatás, még akkor is, ha ehhez magándetektív szükséges, aki leleményesebben elmésebb, mint a gyakran nehézkesen vízfejű rendőri gépezet. Bár éppen A vád tanújában a krimi királynője mintha megsejtett volna valamit a jövőből, ezért ez sok tekintetben kivételt is képez az életművében. Ebben bizony át lehet verni az egész bíróságot, amelyik teljesen rossz ítéletet hoz, meg Sir Wilfrid Roberts tekintélyes ügyvédet is, aki ezúttal lényegében megfelel a magándetektívnek. Gondoljuk csak el, mennyire képtelenség lenne, ha a pletykás, szemfüles vénkisasszony, Miss Marple vagy a nagy bajuszú, vaslogikájú öregúr, Hercule Poirot hamis végkövetkeztetést vonnának le. Nem és nem, ők mindig kimondják a tutit. A vád tanújában viszont a nagy tapasztalatú ügyvéd teljes meggyőződéssel fölmenteti a gyilkost. Ez bizony már a normális világrend felborulása!

Csankó Zoltán totálisan rátermett, becsületes ügyvédet játszik, aki ugyan már pikírtté, szarkasztikussá vált, de szenvedélye az igazságkeresés. Annyira, hogy nem is tud másra figyelni, ezért heves mozdulatai közben kipotyognak kezéből a tárgyak, vagy mindenhonnan leveri ezeket, ami persze erőteljes humorforrás, miközben Csankó érzékelteti, hogy egyébként nem akárkiről, fajsúlyos emberről van szó. Kolnai Kovács Gergely hiteles ma született báránynak, naiv, jóravaló férjnek, de legvégül kimutatja a foga fehérjét. Szina Kinga a címszereplő, Christine Vole-ként, a feleségként, a méltán híressé vált Billy Wilder filmből Marlene Dietrick legendássá vált figuráját kölcsönzi magának. Megmutat egy agyafúrt, sátánian kétszínű nőt, aki szerelme, boldogulása érdekében bármire képes, de amikor őt is rútul átejtik, képtelen türtőztetni magát. Ungvári István a buzgómócsing, hiú, enyhén dilettáns ügyész. Maszlay István az abszolút igazságot szolgáltatni akaró, már-már bölcs bíró. Nagyothalló, sipítva, hadarva beszélő, minden lében kanál, elfogult házvezetőnőként Mézes Violetta parádézik és méltán nyíltszíni tapsot kap. Nem egészen értem, hogy a meghajlásnál miért nincs ott, ahogy a többi tanú sem, pedig jó karaktereket teremtenek.

Simon Kornél, aki színészként kezdett, fokozatosan bebizonyítja, hogy rendezőként is megállja a helyét. A tavalyi évad végén a Karinthy Színházban színpadra állított Tanár úr kérem is figyelmemre méltó. A Vád tanúja, Papp Janó és Czechmeister László korhű díszletivel, ugyancsak Papp szintén korhű jelmezeivel, élvezetes előadás. Méltán kapott kiadós tapsot a publikumtól.

Kultúra

parádés magánszámot fabrikál abból, ahogyan eljátssza a telefonban, hogy ő a barátja, és elvállalja a nevében a kecsegtető melót.

Csupa érzéketlen tanerő tobzódik a deszkákon.

De végül is ez a musical leginkább a gyerekeké!

Sok épkézláb kezdeményezésnek vagy akár nagyszerű eredménynek nálunk gyakran rút vége lesz. Elgáncsolják, eltiporják, megszüntetik, lassan kivéreztetik… Ez történt a Reflex Színpaddal is. Most könyv jelent meg róla, Volt egyszer egy … Reflex Színpad címmel.

És hát sok tekintetben formálódott is, az amatőr mozgalom, ahogy most is az alternatívok, gondolkodó embereket „termel”, akár a játszók, akár a közönség tagjai között. Ezért is válhat nem kívánatossá, ahogy ezt mostanában ugyancsak érezhetjük.

A popvilág talán legaktuálisabb sztárja, Ed Sheeran elfogadta a szervezők meghívását, s ő lesz a 2019-es Sziget fesztivál első napjának sztárfellépője

Az Apáca show nagy dili volt filmen is, és most az a színpadi változata szintén, a Budapesti Operettszínházban, a Zikkurat Színpadi Ügynökség produkciójában. Szinte végig lehet röhögni. Hogy aztán van-e ennél több benne, vagy kong az ürességtől, az már vita tárgya lehet.

A 70-es, 80-as évek egyik legnépszerűbb színésze szívrohamban halt meg. 82 éves volt.

a legnagyobb sztárok közé emelkedett.

visszautasította, hogy eljátssza James Bondot vagy Han Solot,

Oscar-díjra is jelölték

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA