Vélemény Archives Page 65 of 106 › Független Hírügynökség

Ideológiai abúzus

FüHü

-

2019-09-23

Hatszáz gyermek imádkozott a „nemzet vezetőiért” a Parlamentben, vagyis a magyar törvényhozás épületében.

A gyermekek missziójára szakosodott, s épp 10. évfordulóját ünneplő Pápai Missziós Művek Szent Gyermekség Műve a gyerekeket előbb a Szent István Bazilikába vitte, ahol a gyerekek misén vettek részt, majd innen egyenest – gondolom, a Szent István Bazilikát és a törvényhozást nem csupán szellemileg, hanem immár fizikailag is közvetlenül egybekapcsoló titkos (egyre kevésbé titkos) föld alatti járaton – a Parlamentbe, ahol a gyermekeknek megadatott, hogy egy bizonyos Soltész Miklós nevű egyházi államtitkárnak csúfolt szakrális cukros bácsi és télikabát-nyitogató vezetésével, irányításával és kormányhű felügyelete mellett a kis misszionáriusok Orbán Viktorért, az Orbán-rendszerért, az Orbán-kormányért, s az Orbán-éra minden haszonélvezőjéért mondhattak imát. Az ima végeztével a szekuláris cukros bácsi és télikabát-nyitogató azzal az elkötelezett XXI. századi tudás-, és információs nemzetstratégiai szándékkal indította útjára a gyermekeket, hogy a nemzet nagy dicsőségére legyenek közülük minél többen papok és szerzetesek. Az ördögűzésre (exorcizmus) történő szakosodás lehetőségével Soltész szakrális cukros bácsi és télikabát-nyitogató még nem kecsegtetett, ez a feladat kizárólag a leghűségesebbekre vár majd.

Na mármost a „La Pontificia Opera Dell’Infanzia Missionaria O Santa Infanzia” erre vonatkozó szempontjai között nem találtam olyat, amely a gyermekeknek a politikai életben való, akár közvetlen, akár közvetett szerepvállalást írna elő, s azt, hogy a gyermekekben „felébresztett egyetemes misszionáriusi lelkiismeret” a Parlamentbe szólítsa őket, s előirányozzon az ország vezetőiért (akármilyenek is legyenek azok) mondott imákat.

A dokumentumok szólnak arról, hogy a gyermekek osszák meg hitüket és anyagi eszközeiket más gyermekekkel a rászoruló régiókban; szólnak a gyermekek misszionáriusi szellemének felébresztéséről, élénkítéséről és támogatásáról; szólnak arról, hogy

a gyermekek gazdasági áldozatokkal segítsék rászoruló társaikat etc., de parlamenti jelenlétről és a hatalmon lévők nyílt, leplezetlen, transzparens és szimbolikus támogatásáról sehol nem leltem előírásokat.

Ámde mégis!

Mert az egyik elvi szempont így hangzik: „A gyermekek a gazdasági áldozatuk révén mutatják meg, hogy szeretnék a hitüket megosztani és ezáltal más gyerekeknek segíteni, hogy nagyobb barátaivá váljanak Jézusnak.” (Inoltre attraverso la loro cooperazione economica i bambini si propongono di condividere la loro fede e aiutare affinchè gli altri bambini divengano amici di Gesù.”)

Így már világos!

Hiszen a Parlamentben üldögélő és szavazgató kormánypárti „gyermekek” kifejezetten szeretik az őértük, családjaik és barátaik érdekében meghozott gazdasági áldozatokat, amúgy pedig rájuk fér, hogy végre Jézus barátaivá váljanak, mert eddig leginkább az Antikrisztussal haverkodtak, vagyis a hamis Krisztusokkal és hamis prófétákkal, elkövetve a „törvényszegés és a törvénytaposás bűnét”, megjelenve „a hazugság minden hatalmával és jelével…, valamint a gonoszság minden csalárdságával” (2Thessz 2,7-10).

Csak azt nem értem, mi a francnak kell az imához egy spirituális föld alatti járat a Bazilikától a Parlamentig, mi a francnak kell gyermekeknek mutogatni a télikabát alól kikandikáló politikai züllöttséget és ideológiai abúzust, mi a francnak kell hatszáz gyereknek imádkoznia Orbánért, Semjénért, Rogánért, Gulyásért, Rasiért, Tiborczért, Orbán Mészáros Viktor Lőrincért, Polt Péterért és a többiért, s mi a francnak kell megbecsteleníteni kisgyerekeket, akiknek java része – ha van eszük – pár év múlva úgyis lelép innen, s valahonnan kintről fog okádni azok nevének hallatán, akikért most imádkoznia kellett.

Nem elég látszani, annak is kell lenni…

Kenderessy Milán

-

2019-09-21

0

Hajnalban keltem. Magánügy. Harminc éve a Symphoniáért nyúltam, most a tabletért. Nem tudom melyik rosszabb szenvedély. Keresgélek idővonalamon. (Milyen hülye neve van.) Legfelül Eörsi László, utána kutyások, majd a Szombat Konrád Györgyről… sokkal lentebb Niedermüller…nézzük.

„Fontos kezdeményezéssel kerestek fel az erzsébetvárosi lakók.
Ahogy én is, ők is azt szeretnék, ha október 13-án leváltanánk Vattamány Zsoltot és a fideszes városvezetést. Ehhez természetesen az kell, hogy

csak egyetlen ellenzéki polgármesterjelölt, a legesélyesebb induljon a választáson, az esélytelenek pedig visszalépjenek a javára.”

„Nekem erzsébetvárosiként valóban a Fidesz leváltása a legfontosabb, éppen ezért vállaltam, hogy ha nem én vagyok az, akkor visszalépek a legesélyesebb ellenzéki polgármesterjelölt javára.”

Okos gondolat ez. Akkor is, ha gyaníthatóan nem a lakók, hanem valamelyik kreatív politikai érzékkel megáldott ember keresett és talált megoldást arra a feloldhatatlannak tűnő helyzetre, ami a hetedik kerület ellenzéki oldalán kialakult. Merthogy ez a felvetés akkor is tiszta helyzetet teremt, ha a három érintett közül lesz olyan aki nem fogadja el a Fidesz legyőzésének egyetlen lehetséges útját. Ha mindhárman elfogadják a közvélemény-kutatás csak egyiküket hozhatja ki győztesnek, de nem mondhatják a vesztesekről, hogy Fidesz bérencek, hogy saját boldogulásukat előbbre tartják, mint a célt: a Fidesz emberének mielőbbi leváltását.

Hunvald úr mondhatja, hogy ő bizony továbbra is csak a polgármesteri cím elnyerésével rehabilitáltathatja magát. Mondhatja, de hitelét veszíti, mint ahogy fiának képviselő-jelöltkénti futtatása sem erősíti pozícióját. Megsúgom: az Erzsébetvárosiakat csak annyiban érinti az ön rehabilitálása míg értük tesz s nem saját egzisztenciáját építgeti.

Moldován úr, aki saját bevallása szerint gyermekkorát focizással és olvasással töltötte, aki csak a „páártjának” (LMP) él (-t)”. Az önmagát „falnak is menő igazságkereső”-nek nevező független jelölt a harmadik polgármester aspiráns most is bőszen követi korábbi alapelvét – „pusztuljon minden és mindenki (az ellenzéki oldalon), ha én nem nyerhetek”! Ugyanezt tette a 2018-as választáson, egyik leghangosabb követelője volt annak a tézisnek, hogy akkor se lépjenek vissza másik ellenzéki párt jelöltje javára, ha ezzel megakadályozzák néhány budapesti kerületben a kormánypárt parlamenti képviselő-jelöltjének győzelmét és egyben a Fidesz harmadik kétharmadát. Uram, ön a politikai pályájának huszonnegyedik órájához érkezett.

Nyerni csak egyetlen ellenzéki jelöltként van bármelyiküknek esélye, de a közvélemény-kutatás eredményét elfogadva a másik kettőnek is marad politikai jövője, annak temetése helyett.

Urak legyen eszük, mert az Erzsébetvárosban lakóknak van!

Változhatunk, változunk

Bauer Tamás

-

2019-09-21

0

Antall József büszkélkedett egykoron azzal, hogy egész életében azt a világképet képviselte, amit szüleitől tanult. Vannak ilyen pályák. És vannak olyanok is, hogy az ember mást gondol a világról fiatalon, mondjuk egyetemi évei alatt, és mást tíz, húsz vagy harminc év múlva.

Régi barátom, Péter most a hvg.hu-n leleplezi kevésbé régi barátomat, Ferencet, aki néhány napja egy blogbejegyzésében azzal is kifejezi tiszteletét az idén elhunyt három nagy, korábban is és ma is ellenálló liberális iránt, hogy emlékeztet rá: amikor ők már bátran szembefordultak a kommunista rendszerrel, ő maga még a szocializmus megreformálhatóságában hitt.

Péter most leleplezi Ferencet: ő nem „lázadt” a szocialista rendszer ellen, hanem kari KISZ-titkárként a nyolcvanas évek elején még saját kezűleg szedte le az egyetemi faliújságról a Dialógus Békemozgalom plakátjait.

Péter nem leplezi le Ferencet. Ferenc a Péter által megjelölt időpontban húszegynéhány éves egyetemista és KISZ-vezető volt. Magam is KISZ-vezető voltam, amikor húszegynéhány éves egyetemista voltam, ott töltöttem az időmet a Közgázon a kari KISZ-szervezetek helyiségében. Voltak kifogásaim a rendszer gyakorlatával szemben, de elfogadtam a marxizmus-leninizmust, a rendszer megreformálásában bíztam, és az egyetem elvégzése után azon is dolgoztam.

Nem kerültem olyan helyzetbe, mint a KISZ-vezető Ferenc, de nem zárom ki, hogy ha kerültem volna, hasonlóképpen reagáltam volna.

A reformkommunisták a rendszer elutasítóit akkoriban nem szövetségesnek, hanem politikai ellenfélnek tekintették.

Emlékszem magamra, ahogy húszegynéhány évesen, 1968-ban nagy reményekkel követtem a prágai tavasz eseményeit, de még bizalmatlan voltam a párttól független politikai szervezetek fellépésével szemben, amelyeket egyébként Dubčekék egyértelműen elutasítottak. Később, a nyolcvanas évek végére ez már megváltozott. (Engem addigra már kizártak az MSZMP-ből, nem reformkommunista voltam, hanem liberális, és a Beszélőbe írtam, álnéven.)

Alighanem Ferenc is mást gondolt már, mint az évtized elején, hiszen új baloldali ifjúsági szervezetet próbált létrehozni. Mindenesetre Pozsgay Imre és Tölgyessy Péter még mindig egymással szemben ültek a kerekasztal-tárgyalásokon, és nem szövetségesekként, hanem politikai ellenfelekként tekintettek egymásra.

Változtunk, sokan, sokféleképpen. Az, hogy Ferenc barátom

ma tiszteli azokat, akiknek politikai gondolatait és magatartását akkoriban még nem tartotta követendőnek, számomra teljesen hiteles.

Mint ahogy hiteles Péter barátom pályája is a Dialógustól az Alaptörvény asztalának látványos megrongálásáig és mindmáig. Mindkettejükkel voltak, vannak és lesznek vitáim, olykor kemények is, de mindkettőjükkel – azt hiszem – több dologban értünk egyet, mint amennyiben nem.

Szigorúan magánvélemény

Kenderessy Milán

-

2019-09-14

0

Az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége felhívja a figyelmet arra, hogy az értelmi fogyatékosság vagy szellemi fogyatékosság pejoratív jelzőként, a vitapartner minősítéseként való használata minden jó érzésű ember számára sértő és megalázó. – tette közzé az ÉFOSZ Facebook oldalán reagálva Tarlós István tegnapi kijelentéseire.

Miról is van szó?

Előzményként álljon itt Tordai Bence Facebook bejegyzése:
„A Fidesz helytartójánál ma elgurult a gyógyszer: odajön hozzám, hogy megafonnal üvöltsön az arcomba… Értem, hogy nincsenek érvei, nincs, amire büszke lehetne, nincs mersze kiállni vitázni az ellenzék jelöltjével. Vagy nem hagyják neki Rogánék, mert tudják, hogy Karácsony Gergely lemosná a Fidesz bábját. De akkor sem az én dobhártyáimon kéne levezetnie a dühét…”

Az incidens után megtartott sajtótájékoztatón hangzott el az inkriminált kijelentés, mely az ÉFOSZ-t a közlemény kiadására késztette.

„Elég furcsa világot élünk – a szellemi fogyatékosokat el kell viselni és türelmesnek kell lenni velük.”

Közel sem szokatlan Tarlós Istvántól ez az agresszív, lekezelő modor, előszeretettel alkalmazta már óbudai polgármestersége idején is. Emlékezhetünk a Szigettel kapcsolatos állandó fenyegető, agresszív kijelentéseire valamint hivatali pozíciójával való visszaélésszerű attakjaira. Gerendaiék regényt írhatnának Tarlós akadékoskodó, hatalmával visszaélő támadásaiból.

Főpolgármestersége alatt ugyancsak számtalan alkalommal előjött modorbeli fogyatékossága. Ezt amellett is fenntartom, hogy sokakkal ellentétben nem vonom kétségbe számos ügyben tett hathatós lépéseinek pozitív végeredményét.

Megy a harc a főpolgármesteri székért. Ilyenkor több megengedhető a politikai ellenfelekkel szemben. Csakhogy pontosan ilyenkor kell a legnagyobb figyelemmel lenni arra, hogy az ellenfél még véletlenül se a szavazó legyen, különben október 13.-án keményem visszaüthetnek a sebzett választópolgárok.

Tarlós úr! Ha másért nem – hiszen bőréből úgysem tud kibújni – Karácsonyra tett lekezelő, degradáló kijelentései ugyan nem elegánsak – igaz önről inkább gőg, mint elegancia mondható el -, de politikai értelemben egy választási ellenféllel szemben sem ajánlatos a „választási nagykönyv” szerint ugyan nem megengedettnek, de elfogadhatónak minősülő szidalmazást a sajtó számos képviselője jelenlétében kijelenteni, mert általában a kijelentőről állítanak ki rossz bizonyítványt. Úgyhogy inkább fontolja meg, mert az ön által hazudósnak, tutyimutyinak, tétovának, mamakedvencének nevezett Karácsony Gergely is képes lehet ezt politikai értelemben felhasználni és szavait maga ellen fordítani, kijelentéseit eljuttatva pont azokhoz a tétova választókhoz, akik ugyan nem Karácsony fun-ok, de tanultak „mamájuktól” némi jómodort és tisztességet!

Az meg aztán egészen biztos, hogy nem talál pozitív befogadásra bármelyik oldalhoz tartozó polgártársainknál a született képességeik hiányában is emberhez méltó életet élni kívánó embertársainkra tett sértőe kijelentése! Hogy könnyebb legyen megérteni: ez nem csupán politikai értelemben nem előnyös, de emberileg teljességgel megengedhetetlen!

Tordai Bencének azt üzeni ezen sorok írója, hogy trollkodás nehéz műfaj, bizony abba beleférnek ilyesfajta atrocitások melyek önt érték… de azért ne hagyja abba.

Még mindig örülünk von der Leyennek?

Bauer Tamás

-

2019-09-11

0

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság megválasztott elnöke ma bejelentette, hogy hogyan kívánja elosztani a portfóliókat a huszonhét tagállam által delegált biztosjelöltek között. Nálunk a legnagyobb figyelmet az kelti, hogy Orbán jelöltje, Trócsányi László korábbi igazságügy-miniszter megkapná az Orbán által számára kért bővítési és szomszédsági portfóliót.

Az is fontos változás, hogy a jogállamisági kérdések biztosa nem az eddig a területért felelős, és az önkényuralmi rendszereket építő Lengyelországgal és Magyarországgal a legtöbbet ütköző holland Frans Timmermans lesz, hanem a cseh Vĕra Jourová, aki jogász, és az előző bizottságban igazságügyi és esélyegyenlőségi biztos volt. (Nevében az ou-t nem franciásan u-ként, hanem, mintha magyarul olvasnánk, ou kettőshangzóként kell olvasni!) Arról már korábban lehetett hallani, hogy von der Leyen „ki akar egyezni” a kelet-közép-európaiakkal, és ennek jegyében a jogállamisági ügyeket az új tagállamokból jött biztosra akarja bízni. Előbb sajtóhírek szerint a lett Valdis Dombrovskis volt miniszterelnök került szóba, de ő pénzügyi szakember, és gazdasági kérdésekért felelős biztosként lesz a bizottság egyik alelnöke. (Eddig is az volt.) Végül von der Leyen Jourová mellett döntött, aki Andrej Babiš miniszterelnök pártjának, az ANO-nak volt alelnöke, illetve korábban a regionális ügyek minisztere, s a jogállamiság helyzetének ellenőrzésére szólt a neki szóló felkérés. Igazságügyi biztosként ott lesz a bizottságban a belga Didier Reynders is.

Júliusban ezen az oldalon többször is írtam a bizottsági elnök jelölésének és megválasztásának folyamatáról. Sokaktól eltérően úgy vélekedtem, hogy Weber és Timmermans helyett – a személyében egyébként szerintem is kiváló –

Ursula von der Leyen jelölése, majd megválasztása az adott helyzetben Orbán számára volt siker.

Azt is írtam, hogy szerintem nemmel kellene rá szavazni.

A DK és a Momentum EP-képviselőinek viszont nagyon tetszett a szavazást megelőző programbeszéde, és megszavazták bizottsági elnökségét.

Az új bizottság tagjai közötti feladatmegosztás meghirdetésekor vált világossá, hogy mi is Ursula von der Leyen politikája bizottsági elnökként. Az Orbán-rendszer működésének eltelt tíz évében az Európai Bizottság illetékesei és az Európai Parlament képviselői folyamatos harcot vívtak az Orbán-kormánnyal az uniós normák folyamatos és tudatos megsértése ügyében. Erről szólt korábban Neeli Kroes és Viviane Reding majd Frans Timmermans biztosok tevékenysége, illetve az EP-ben mindenekelőtt a Tavares- és a Sargentini-jelentés. Mi lesz ezután? A bizottsági elnök legfontosabb önálló politikai tette a bizottsági feladatok (portfóliók) elosztása a kormányok által jelölt biztosok között. Bármilyen szép mondatokat tartalmazott is Ursula von der Leyen programbeszéde az európai értékek védelméről, az, hogy Timmermans helyett a bizottság alelnöki posztjával is felruházott Jourovára bízza „értékek és átláthatóság” megnevezéssel a jogállamisági ügyeket, illetve hogy Trócsányi Lászlót javasolja bővítési biztosnak, azt jelenti, hogy kevésbé tekinti a bizottság súlyponti feladatának az európai értékek védelmét a kelet-közép-európai új tagállamokban, illetve azok érvényesítését a bővítési és szomszédsági politikában. Ez kétségtelenül Orbán szövetségépítésének sikere. Kedvezőtlen fejleményről van szó, de még mindig jobb szembenézni vele, mint úgy tenni, mintha nem ez történne.

Néhány hete sokan furcsállottuk, ahogy Merkel kancellár Orbán Viktorral emlékezett meg Sopronban a páneurópai piknik évfordulójáról. A dolog a valódi határnyitás évfordulóján is folytatódott: a németek most a Bundestagban Kövér László házelnökkel, egy másik rendezvényen pedig Szijjártó Péter külügyminiszterrel emlékeztek együtt. Mintha az egykori határnyitók nem is léteztek volna. Azt hiszem, a két történet gyökere közös.

Emlékeztetni kell arra: Orbán a bővítési portfóliót kérte Trócsányinak, Dobrev Klára viszont levélben fordult hozzá, hogy semmiképp ne adja azt neki. Ursula von der Leyen Orbán kívánságát teljesítette, Dobrevét pedig figyelmen kívül hagyta.

Jól érzékelhető, hogy a nyugatiak, illetve a Kelet-Közép-Európa számára legfontosabb németek immár tartós adottságnak tekintik azt, hogy az új tagállamokban mások a normák, mások az elvárások, mint amit ők helyesnek tartanak követni, s amit az EU alapokmányaiban rögzítettek. A kétezres évek elejének bővítési tárgyalásain még azt feltételezték, s rögzítették is a koppenhágai kritériumokban, hogy az új tagállamok politikai osztálya magáévá teszi majd ezeket a normákat. Másfél évtized elteltével azonban, amikor Orbán egymás után nyeri a választásokat, és könnyen történhet ugyanez Lengyelországban is, sőt a leginkább polgárosodottnak hitt Csehország élén is egy Zeman és egy Babiš áll, be kell látniuk, hogy nem ez a helyzet.

Ahogy a Szovjetunió és a tőle függő pártállami rendszerek idején adottságnak tekintették azok létezését, s a nemzetközi politikában ahhoz alkalmazkodtak, fejlesztve kapcsolataikat egy Brezsnyev, egy Gierek, egy Kádár, egy Honecker vagy akár egy Ceauşescu rezsimjével, most is tudomásul veszik, hogy egy Orbánnal, egy Kaczyńskival, egy Babišsal, sőt egy Putyinnal kell Európában – sőt az előbbiekkel az Európai Unióban – együtt élni és együttműködni.

Ezért ünneplik a német állam vezetői Orbánnal, Kövérrel, Szijjártóval a határnyitás évfordulóját, és ezért kínálja fel von der Leyen a bővítési portfóliót Trócsányinak, a jogállamiság védelmét pedig Jourovának.

Értenünk kell, hogy ez így van, de nem tekinthetjük rendben levőnek.

Nosztalgia, álmodozás, valóság – a SZER-ről reálisan

Stephen Elekes

-

2019-09-10

0

Nosztalgia, álmodozás, valóság – a SZER-ről reálisan

Csak nem nyugszanak a kedélyek, és csak nem akarják megérteni, hogy a Szabad Európa Rádió (RFE) magyar nyelvű adásának újraindítása nem kívánságműsor.

Olvasva a hazai (magyar nyelvű) jelentéseket, Magyarországon (egyesek) csak nem akarják felfogni, hogy vége a hidegháborúnak, és megváltozott a világ, és 26 évvel ezelőtt épp a demokrata párti Clinton elnök szüntette meg (többek között a magyar nyelvű adást is), arra hivatkozva, hogy „kitört a világbéke”. Hiába figyelmeztette elődje, a republikánus párti Bush elnök, hogy a „kommunizmus” nem szűnik meg egy csapásra, a Rádiót (SZER) még (legalább) tíz évig üzemeltetni kell, és ezzel segíteni az átállást a kapitalizmusra és a demokráciára. Clinton beiktatása után szinte azonnal bezáratta a Kelet-Európának (értsd alatta volt Varsói Szerződés országok) anyanyelven sugárzó adókat. A müncheni központot (elsősorban anyagi megfontolásból, beleértve a sokkal gyengébb munkajogi feltételeket) áthelyezték Prágába. A SZER-nek akkor már csak a neve emlékeztetett a hidegháborús időkre, a prágai stúdió(k) a volt Szovjetunió nyelvein sugárzott tovább. Ezért megmaradt az RFE/RL elnevezés, ami a Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió nevének (és személyzetének) összevonásából él tovább napjainkban is.

Megdöbbentő volt a 444-es hírportálon olvasni, hogy: (a SZER)

„….Az 1993-as megszűnéséig közvetítette a magyar hallgatók számára az emigrációban élők véleményét…” Ez nem igaz! Ez szemenszedett hazugság! A Rádió mindig is távol tartotta magát az „emigráció”-tól.

Feladata a nyugati (amerikai) értékrend közvetítése volt, nem pedig a magyar emigráció véleményének közvetítése. Aki ilyet állít, annak fogalma sincs a Rádió szerepéről, annak fontos feladatáról a hidegháborús években.

Emlékeztetőül. A Vasfüggöny létrehozatala után az CIA-t bízta meg az amerikai kormány a hírforrásoktól elzárt kelet-európai országok lakóinak (rabnemzetek) tájékoztatására. A CIA-nak három „akciója” volt.

1. léggömbbel, ballonokkal röplapokat küldeni az aknazár túloldalára
2. rádióadásokon keresztül tájékoztatni a lakosságot a világeseményekről
3. könyveket bejuttatni a Vasfüggöny mögé

Ez a harmadik „akció” volt a legsikeresebb, mert erre sohasem jöttek rá a vasfüggöny mögötti hatóságok. A zseniális ötletet (ingyen könyv-akció), különben egy román kolléga találta ki. Sőt, ő javasolta, hogy ne szovjet- meg diktatúraellenes (propaganda) anyagokat küldjünk, hanem olyanokat, amelyek bemutatja a baloldaliságot (marxizmus) a maga valóságában. Elvégre az „index”-re tett, betiltott könyvek között sok marxista írás is volt, amelyek nem egyeztek a moszkvai központi irányzattal. Csak zárójelben, ezeknek a könyveknek az eredeti (még Horthy-korszakban megjelent) példányait lehet ma is olvasni.

A könyvakció lényege: bármely nyugat-európai nagyváros könyvesboltjában (néhol kávézójában) volt egy „sarok”, ahol ha a külföldi (kelet-európai) turista bemondta, hogy honnan jött, ingyen kapott egy példányt. Ez olyan sikeresen meg volt szervezve, hogy (sokszor) a könyvesbolt sem tudta, hogy a CIA van mögötte, és az USA finanszírozza.

Az volt a szöveg, hogy „itt van néhány darab felesleges példány (sokszor idegen nyelven), ha valakinek kell, adják oda neki. A célországba való „becsempészést”, mindenki a saját felelősségére tette.

A Rádiót, annak CIA-s kapcsolatát, a 70-es évek legelején egy kaliforniai erősen baloldali hetilap, a Ramparts (magazine) „szellőztette meg”, ami ellen Washington nem tiltakozott, helyette az egész intézményt a State Department (külügyminisztérium) alá helyezte, és felügyeletét a Kongresszusra bízta. A CIA embereit pedig választás elő állították: vagy kilépnek a hírszerző-ügynökség kötelékéből, vagy el kell hagyniuk a Rádiót.

A magyar osztály dolgozói is csak a hírekből tudták meg, hogy ki pénzelte (addig) a Rádiót.

’56 végén komoly átszervezés volt. Addig a Rádió vezetését (CIA) nem érdekelte a minőségi tartalom, a lényeg arra koncentrálódott, hogy a zavarások ellenére a hírek eljussanak a hallgatókhoz. ’56 ősze mutatta meg, hogy a magyar szerkesztők mennyire emocionálisak, mindenki „vérmérsékletének” megfelelően közvetítette (és kommentálta) a magyarországi eseményeket. Ezt a hírközlési hibát a forradalom leverése után kijavították, és valamennyi műsort professzionálissá (megbízhatóvá) tették. Ettől kezdve, minden adásba ment anyagról készítettek egy rövid, angol nyelvű összefoglalót, hogy az amerikai vezetés tudjon az elhangzottakról. Ebből a „fordító” osztályból alakult a BAD (Broadcast Analysis Division), mely nemcsak fordítással foglalkozott, hanem elemzéseket készített a Rádió valamennyi nyelvi osztályának műsorairól, így a magyar nyelvű adásokról is. Hangsúlyozni kell: ez NEM cenzúra volt, mert a munkatársak szellemi termékét utólag foglalták össze, ill. „minősítették”!

Meglepő, és átlátszó, ahogy a New York Times (NYT) legutóbbi Magyarországgal és a SZER-rel foglalkozó cikkében az egészet tálalta. Tipikus demokrata párti megközelítés, ahogy elhallgatják mi is az Egyesült Államok Globális Médiaügynökség (U.S. Agency for Global Media) nevű intézmény, és mekkora súlya, szava van nyilatkozó vezetőjének, Mr. John Lansing-nek.

Az Agency for Global Media ugyanis nem felügyeli az adásokat, csak javaslatokat tehet!

Egy kis háttérinfó. Az 1945 után kezdődött hidegháború idején az amerikai hírszerzés (CIA) irányította a Szovjetunió és szatellit államaiba irányuló ellen-propagandát. Már említettem, hogy három fő akció volt a szovjet ideológia és propaganda ellensúlyozására. A Rádió volt a hírek, az információk gyors eljuttatásának eszköze a Vasfüggöny mögött élőkhöz. Ezt már a II. világháború alatt megtapasztalta szinte valamennyi fél, különösen a harci események ismertetése, azok pontos (és valós) közlése. A legalkalmasabbnak a rövidhullámú adások mutatkoztak. Hogy az adásokat fogó készülékek mennyire feleltek meg ennek a célnak, azt csak sejteni lehetett. Nem véletlen, hogy a „Néprádió” nevű készülékben nem volt rövidhullámú vételi lehetőség. Ezért felértékelődtek a háború előtt gyártott készülékek, amikkel már akkor lehetett fogni „Londont” (BBC), az egyórás magyar nyelvű adást, amit már akkoriban is zavartak! Viszont, az egyéb nyelven sugárzott műsorokat, híreket, nem. Például a BBC szerb nyelvű adását tisztán lehetett fogni és hallgatni. Hasonló volt a helyzet a későbbi rock-beat zenei műsorok esetében is. A SZER csehszlovák zenei adásait magnó minőségben lehetett fogni. A zenei anyagok szinte ugyanazok voltak (pl. Top 20), csak a nyelv, a műsorvezetés volt más.

A Kelet-Európának (rabnemzetek) szóló műsorok finanszírozása úgy került a nyugati köztudatba, hogy azt az amerikai lakosság adományából tartják fenn.

Hatalmas pénzt és reklámot szánt erre a CIA, szinte valamennyi népszerű (amerikai) színészt, művészt, énekest bevonták ebbe. Ennek ellenére a vietnámi háborút ellenző egyik (baloldali) csoport, kinyomozta és bizonyítékokkal alátámasztva megírta, hogy a SZER (és a Szovjetuniónak sugárzó Szabadság Rádió) napi 19 órás működését a CIA finanszírozza. 1973-ban került át a Rádió az amerikai külügyminisztérium irányítása alá, ahol egy „Nemzetközi Sugárzási Testület” felügyelte (BIB = Board for International Broadcasting). Ezzel jelezték, hogy ez egy „non-profit” „magán-adóállomás”, melynek semmi köze a mindenkori amerikai kormányhoz. Vezetője nem lehet tagja az amerikai kormánynak, viszont az amerikai elnök jelöli ki. Így került az például a Testület élére 1985-ben a Reagan elnök által javasolt dúsgazdag Steve Forbes. (a Forbes magazin tulajdonosa)

Mint jeleztem, 1992-ben a hivatalát hamarosan átadó republikánus Bush elnök még (legalább) tíz évig működtetni akarta volna a Kelet-Európának szóló műsorokat, mivel úgy látta (és értékelte), hogy a „kommunizmus” egyik napról a másikra nem fog megszűnni, a volt rendszer tagjai nem fogják „csak úgy” otthagyni állásukat, pozícióikat, és az új rendszer sem lesz képes tapasztalt, rátermett emberekkel irányítani az országot.

A demokrata párti Clinton elnök, viszont amolyan gesztusnak tartotta a szabadságukat visszanyert népek, – egykori rabnemzetek – hadd érezzék, hogy „kitört a szabadság”. Megjegyzem, Antall József miniszterelnök sem lelkesedett a SZER további adásaiért, magyarországi tevékenységéért. Úgy érezte, nincs szükség egy „kormány kritikus” rádióadóra (különösen, amit akkor az SZDSZ képviselt). Ebből is látszik, hogy a demokráciát már az első pillanattól másként értelmezték Kelet-Európában.

Clinton elnök, 1994-ben írta alá az új „nemzetközi híradási törvényt”, és a felügyelő testület új nevet kapott BBG (Broadcasting Board of Governors) azaz az „Adások Kormányzóinak Testülete”.

1999 október elsején a BBG független ügynökség lett a „külügyek reformja és átalakítása” törvény alapján, amely alá valamennyi idegen nyelven külföldre sugárzó amerikai rádió (és tv) állomás és adás tartozik. Tehát, nem csak a volt Szovjetunió és szatellit állama népei, hanem valamennyi konfliktus hely a világban, Dél-Amerikában (spanyol nyelven Kuba ellen) és a Közel-Keleten, ill. Ázsiában, első sorban arab nyelven, valamint perzsa és afgán nyelveken is. Az egészet továbbra is a Külügyminisztérium és a Külföldi Szolgálatok főfelügyelője ellenőrzi. (…under the supervision of the Inspector General of the State Department and the Foreign Service.) Az egyszemélyi vezetőt az Egyesült Államok elnöke nevezi ki, és a Szenátus erősíti meg. Tavaly augusztusban (2018) új nevet kapott a BBG = USAGM , azaz Egyesült Államok Globális Médiaügynökség (U.S. Agency for GlobalMedia), egyúttal megszűnt a felügyeleti hatáskör, napjainkban már csak javaslattevő feladata van. Ennek a vezetőjével készített interjút a New York Times! Mr. John F. Lansing 2015 óta tölti be ezt a posztot annak ellenére, hogy jelölését sem Obama elnök, sem a Szenátus nem erősítette meg, mivel akkor még (2015-ben, ezt törvényileg) nem kellett. Eközben Trump elnök 2018 júniusában Michael Pack dokumentumfilm-készítőt nevezte ki az ügynökség élére, amit viszont az US Szenátus nem erősített meg. Ezt a „kis malőrt” elfelejtette megemlíteni nem csak a New York Times, de a (független) magyar média is.

Az már csak hab a tortán, hogy John F. Lansing októberben otthagyja az USAGM-t, és a jövőben a NPR (National Public Radio = Nemzeti Közrádió) vezetője lesz.

Mindezek ismeretében vajon mit akar a „magyar lobby” elérni? Néhány demokrata párti (befolyásos) amerikai magyar erőlteti a SZER magyar osztály újraindítását.

A rádió jelenlegi működéséről semmit sem tudunk. Az nem elég, hogy a románok és bolgárok saját fővárosukban, helyi stúdiókban készítik műsoraikat csak internetes platformon! Miután mindkét kormány (román, bolgár) hozzájárult a civil szervezetek kéréséhez, hogy a korrupció elleni harcba vonják be az Amerikai Egyesült Államokat, ill. annak kormányát. A SZER román és bolgár nyelvű programja idén indult. Semmi visszajelzés („feedback”) még nincs, hogy az adások mennyire sikeresek, mekkora a hallgatottságuk? Arról sincs biztos adat, hogy a műsorok milyen hatással, befolyással vannak az ország életére, a korrupció elleni harcra? Alig félév nem elegendő e két „pilot project” megítélésére. Ugyancsak nem tudjuk, milyen szerződése van az USAGM-nek a bolgár és román kormánnyal? A magyar adást követelők mintha nem tudnák, hogyan működik egy rádióállomás. Például naponta hány órát akarnak adni, és milyen jellegű műsorokat. Hiszen az új (magyar nyelvű) Szabad Európa Rádió-nak más feladata lenne, mint a 26 évvel ezelőtt beszüntetettnek. Látom, Cseke László képével manipulál a hazai (baloldali) hírközlés (Media1), ez szimpla nosztalgia, amire a mai generáció már nem is emlékszik! Egyáltalán, mi, ki lenne a célközönség? Hogyan juttatnák el a műsorokat a lakossághoz? Ja, és kik (kiknek a felügyelete alatt) készítenék a műsorokat? (a román és bolgár adásokat Prágában, az ottani központban ellenőrzik).

Tudomásul kell venni, hogy minden platformon történő újraindulás a magyar kormány beleegyezésével indulhat csupán!

Őszintén, a hazai ellenzék szégyenének érzem, hogy külföldi segítséget kérnek belpolitikai tehetetlenségük orvoslására, megsegítéséhez. A jelenlegi politikai helyzetet 2010-ben az akkori baloldali kormány szúrta el. Mai napig nincs magyarázat, és pontos (világos) felmérés és kiértékelése az akkor történteknek, ami kétharmados többséghez juttatta a Fideszt. Ez az iszonyatos baloldali vereség adott vérszemet (és törvényi felhatalmazást) a jelenlegi hatalomnak, mely megdönthetetlennek tűnik.

Szégyenletes, hogy a jelenlegi ellenzék képtelen fordítani az ország sorsán, és egy külföldi rádióállomástól várják, remélik a jelenlegi hatalom megdöntését.

Remélem, mi több, borítékolom, hogy az Egyesült Államok nem fog ebbe az értelmetlen (és szégyenteljes) játékba belemenni. Az nem elég indok és ok, hogy a demokrata pártiak ahol csak lehet Trump elnök orra alá akarnak borsot törni. Az amerikai belpolitika harcait, problémáit nem lehet és nem szabad a Kárpát-medencére kivetíteni. Magyarországnak magának kell belpolitikai harcát megvívni. Hiszen semmilyen külső erő nem befolyásolta a kialakult helyzetet az elmúlt 30 évben, mely alatt felnőtt egy új nemzedék akik csak hallomásból ismerik a szovjetrendszert, az ún. proletárdiktatúrát. Aki 1989-ben tíz éves volt, és valamit is átélt a késő kádári korszakból, ma már 40 éves. Aki a Szabad Európát hallgatta a beat-, vagy „Cseke” korszakban, ma már 70 feletti aggastyán, kihaló nemzedék. Szomorú, hogy a múltba révüléssel próbálják a jelen problémáit megoldani, vagy legalábbis gyógyírt találni rá.

Az erkölcsről és a politikáról

Cserhát István

-

2019-09-05

0

Az emberek sokféleképpen gondolkodnak és cselekednek bizonyos szituációkban, ez pedig megnehezíti vagy éppen lehetetlenné teszi annak megítélését, hogy mi is az igazán jó és mi a rossz. A politika világára ez hatványozottan igaz. Mivel a politikai cselekvések és döntések nem csupán a döntésben résztvevők és azok közvetlen környezetének életét befolyásolják, hanem egy ország lakosságának életére is hatással vannak.

Ezen írásomban nem célom, hogy választ adjak a nagy erkölcsi dilemmákra, nem célom, hogy megmondjam, mi a jó és mi a rossz. A célom, hogy gondolkodjunk ezekről a témákról és saját erkölcsi, morális meggyőződéseinket ne tekintsük általános igazságnak, mert ilyen általános igazság egyszerűen nem létezik.

Az erkölcs a jog és a politika

Az erkölcs, mint azt már feljebb is taglaltam, nem egy olyan téma, amiben egy általános igazság létezik. Az erkölcs, mint egy iránytű, útmutatást adhat ahhoz, hogy az egyéni felfogásunk és belátásunk szerint helyesen cselekedjünk.

Amikor arról beszélünk, hogy mi a társadalmi erkölcs vagy a közerkölcs akkor meghatározunk egy csoportot vagy egy ország lakosságát, mely egy meghatározott erkölcsi mérce szerint éli életét a társadalmon belül. Aki ezeket a szabályokat nem tartja be, azok büntetésben részesülnek „deviáns” viselkedésük miatt. Ez a büntetés lehet bírság vagy a társadalomból való kizárás is börtönbüntetés útján.

Magyarországon is, ahogyan minden más országban, létezik egyfajta közerkölcs. Általában ezekre az erkölcsi alapokra építkeznek a társadalom életét szabályzó törvények is.

A törvények meghozataláért, kigondolásáért és végrehajtásáért a politikai vezetők felelnek. Ennek következtében az erkölcs és a politika valamilyen mértékben mindenképpen találkozik egymással.

A közerkölcs léte egyáltalán nem zárja ki azt, hogy mindenkinek lehessen saját meggyőződése és morális iránytűje élete során, mely szabályozza cselekvéseit. Ahány ember annyi vélekedés létezik egy időben a jó és a rossz fogalmáról. Egy egységes erkölcsi alap kijelölése és szabályainak meghatározása és betartatása, pontosan ezért a sokszínűség miatt nehéz feladat.

Az életünket behatároló és szabályzó törvények erkölcsi alapját a legtöbb esetben valamilyen vallási szemléletmód adja. Például nálunk és Európa-szerte ez a vallási alap a keresztény szemléletmód. Más régiókban, például az arab világban, az iszlám vallás tanai adják a törvénykezés alapját.

Könnyű felismerni a vallási alap rendkívüli hatását a jogra, elég csupán egy pillantást vetni a tízparancsolatra és máris láthatjuk, hogy az abban foglaltak mennyiben mutatkoznak meg a törvényekben és szabályozásokban.

Tehát az erkölcs alapot ad a szabályozásokhoz a politika dönt a szabályozások mikéntjéről, mely a jog eszközével válhat valóra.

A politika és az erkölcs kapcsolata

A politika és az erkölcs közötti kapcsolattal sok gondolkodó foglalkozott már, kezdve az ókori Görögország filozófusaival, mint Platón és Arisztotelész, majd később Machiavelli, Carl Schmitt vagy Aquinói Szent Tamás is csak, hogy néhány példát említsek.

A politika és erkölcs kapcsolatának értékelésénél a legfontosabb kérdés talán az, hogy mi a politika és mi az erkölcs célja. Cselekvéseinket egyéni szinten is céljaink határozzák meg, céljainkhoz igazítjuk azt, hogy egyes szituációkban miként döntünk.

Amennyiben az erkölcs céljának tekintjük, hogy szabályozza azt, hogy miként élhetünk együtt egy társadalomban, illetve segít eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz, úgy a politika céljának is hasonlónak kellene lennie, mivel a politika az, mely részben alakítja a közerkölcsöt és formálja az egyének hozzáállását bizonyos témákhoz. Mondjuk ilyen cél lehetne, hogy segít előre mozdítani a közjót, hogy az emberek számára a legjobb alternatívákat kínálja és meg is valósítsa a társadalmi együttélés eszméjét.

A tapasztalatok azonban nem ezt mutatják.

A hatalmat egy demokratikus rendszerben addig tudja birtokolni egy párt vagy párt szövetség ameddig a választók bizalmát élvezi.

Amint a bizalom elvész, úgy a hatalom is. Úgy gondolom, hogy ez az egyik olyan mozzanat, ahol a politika és az erkölcs élesen elválnak egymástól. A politikusok cselekedeteit a legtöbb esetben nem csupán a közjó elérésének álma befolyásolja, hanem az is, hogy megszerezhessék és megtarthassák a hatalmat, amiből következik az, hogy lehetőséget kapnak arra, hogy elképzeléseikkel alakítsák a közösség életét, amibe beletartozhat az a célkitűzés is, hogy a közjó megvalósulhasson.

Azzal, hogy a hatalom megszerzése és annak megtartása előfeltétele a politikai élet alakításának és a döntéshozatal képességének megszerzésének, úgy az erkölcs egy alárendelt szerepbe kerül politika világán belül.

A hatalomtechnikai racionalitás ezért sok esetben képes felülírni az elvek és az erkölcsi szabályok betartásának fontosságát.

A politikai vezetők a választók kegyeiért versengenek egy demokráciában. Ahhoz, hogy elnyerjék a választók bizalmát a politikai vezetők népszerű intézkedéseket vezetnek be, ígérgetnek és látszatmegoldásokkal kedveznek egyes társadalmi csoportoknak, hogy elnyerjék szavazatukat és bizalmukat.

A legtöbb politikai párt legyen az kormányon vagy ellenzékben, ugyanúgy él ilyen és hasonló eszközökkel. A társadalmi csoportok hergelésének eszközével, az egészségügy és az oktatás világszínvonalra való emelésének kivitelezhetetlen ígéretével és még napestig lehetne sorolni a példákat.

A pártok és az erkölcs, egy egy felmerülő kérdés

Az egyik legnagyobb problémába akkor ütközünk amikor egy politikai tevékenységet az erkölcsösség szempontjából akarunk megítélni.

Minden egyén politikáról kialkotott képét, saját értékítéleti fokmérője határozza meg, ezért is gondolkodunk eltérően a jó és a rossz fogalmáról.

Így máris ott tartunk, hogy csak egyéni véleményt tudunk megfogalmazni és nem általános igazságot.

A politikai pártok és az erkölcs kapcsolata talán abban érhető tetten igazán, hogy miként lavíroznak a politika világában és milyen mértékben áldozzák fel saját elveiket a politikai haszonszerzés és a hatalom technikai sikerek oltárán.

A politikai pártok közötti versengés, egy demokratikus rendszerben arra sarkallhat minden politikai erőt, hogy az erkölcsi kérdésekhez rugalmasan álljanak.

Felfoghatjuk ezt úgyis mintha egy futóversenyen lennénk, ahol vannak alapvető szabályok, mint, hogy hol kezdődik és hol végződik a pálya, de az nincs tiltva, hogy a versenyzők doppingoljanak és kigáncsolják egymást a verseny közben. Egy ilyen helyzetben vajon beszélhetünk e erkölcsről? Aki ilyenkor fair módon az erkölcsi normákhoz tartva magát versenyzik az bolond? Mert, ha úgy látjuk egy ilyen esetben nincs értelme az olyan fogalmaknak, mint erkölcs, értékek vagy elvek akkor miért várjuk el ugyanezt a politikai pártoktól?

Így nagyon is fontos az a kérdés, hogy a cél szentesíti e az eszközt?

Lehetséges-e az, hogy erkölcsileg rossznak bélyegzett tevékenység, piszkos módszerekkel történő kampányolás, ígérgetés vagy a társadalmi csoportok egymás ellen hergelése megengedett annak érdekében, hogy a hatalmat elnyerjék a politikai vezetők.

Az erkölcs alakítja a politikát vagy a politika az erkölcsöt?

A legérdekesebb dolog az erkölcs és a politika kapcsolata között, hogy a politika az, ami képes meghatározni az erkölcsöt és nem pedig fordítva.

A politikai vezetők döntéseik útján és saját kommunikációs tevékenységük révén alakítják a társadalom szemléletmódját, így azt is, hogy mit gondolnak az emberek a jó és a rossz fogalmáról. A politikusok előszeretettel élnek ezzel a módszerrel napjainkban is.

Ellentétpárokat neveznek meg és vezetik be azokat a közbeszédbe.

Valamit nemzetinek vagy nemzetellenesnek bélyegeznek, mint ahogyan azt a Fidesz-KDNP teszi. Valamit demokráciaellenesnek, valamit meg demokratikusnak neveznek, akár a baloldali pártok, akik magukat demokratikusnak tartják míg a Jobbikot vagy a Fidesz-KDNP-t antidemokratikusnak, mindezt úgy, hogy az említett politikai erők ugyanúgy részt vettek a választásokon és kimutatható demokratikus támogatottsággal rendelkeznek. De ide lehetne még sorolni a baloldal és jobboldal közötti ellentétet is, mely fogalmak napjainkra kiüresedtek, de ennek ellenére is egyik másik politikai erő negatív vagy éppen pozitív értékeket társít ezekhez a jelzőkhöz.

A recept tehát egyszerű, a politikai pólusokhoz és ellentétekhez értékítéletet társítunk.

Ezek a jelzők nagyban meghatározzák azt, hogy a pártok saját szavazóbázisa, miként vélekedik más pártokról és azok szavazóbázisáról. Így nagyon egyszerű akár uszítani is a táborokat egymás ellen. Az uszítást erkölcsösnek tartjuk? Mindenki felteheti magában ezt a kérdést.

A politikai pártok efféle megkülönböztető, megbélyegző tevékenysége az, amivel elkülönítik saját magukat és szavazói bázisukat a többi párttól.

Mivel sok esetben a pártokhoz való kötődés erős érzelmi alapokon nyugszik a pártok szimpatizánsai véleményüket könnyedén azonosíthatják a választott pártok értékszemléletével. Ennek következtében egy szavazói bázis erkölcsi fokmérője idomulhat a párt jóról és rosszról kialakított képéhez. A politika ezen az úton keresztül tehát nem csupán a közerkölcsöt képes formálni, de saját egyéni erkölcsi viszonyulásinkra is kihatással van.

A politikai döntések és az erkölcs

Vannak olyan témák, mint a szegénység és korrupció kérdése, az egészségügy és oktatás kérdése vagy a kilakoltatások ügye, ahol mindenki azt szeretné, hogy javuljon a helyzet. A politikai pártok is azért kardoskodnak kommunikációjukban, hogy ezen területeken a kormány rossz munkát végez, de ők ismerik a problémák ellenszerét és csak annyi a gond, hogy nincsenek hatalmon.

Milyen érdekes, hogy ezek a témák, melyeket az ellenzék felkarolt, azok, melyek az embereket közvetlenül is érintik és a legnagyobb politikai értelemben vett haszon származhat belőlük.

Az erkölcsös tevékenységek önmagukban teremtenek értéket, mint az adományozás, az elesettek segítése, egy meghatározott vallás által diktált életmód követése vagy az őszinteség.

A politikában ez az önzetlenség nehezen elképzelhető, hiszen a hatalom megszerzésére irányuló törekvések tiszta célt állítanak a politikusok és a pártok elé. Így

a politikai tevékenység már nem önmagában teremt értéket, mert mindig felsejlik a döntések mögött meghúzódó érdekek egész hálózata.

Hunvald úr, higgye el a fagyi visszanyal!

Kenderessy Milán

-

2019-08-30

0

Hunvald úr, higgye el a fagyi visszanyal!

Niedermüller Péter, az ellenzéki összefogás VII. kerületi polgármester-jelöltje: „vége annak, hogy Hunvalddal bármilyen megegyezésre jussunk.”

Ezek szerint Hunvald György nem lép vissza az erzsébetvárosi polgármester-jelöltségtől, hiába kérték Karácsony Gergelyék, hogy a megosztottság elkerülése miatt ezt tegye meg. Az ellenzék közös polgármesterjelöltje ennek ellenére nem gondolja, hogy emiatt meghiúsulna az összefogás a kerületben.

Hunvald azok után sem volt hajlandó a visszalépésre, hogy korábbi kijelentésének eleget téve felajánlották neki induljon egyéni önkormányzati képviselő posztért, s nem indítanak rá másik jelöltet. Ezt is visszautasította, holott korábban ezt maga szabta feltételéül annak, hogy ne induljon el a polgármesteri posztért.

Namármost, ha Hunvald kitart emellett a döntése mellett nem csak azt veszi magára, hogy Vattamány Zsolt kezére játssza a kerületet – így a regnáló fideszes polgármesternek jelentősen megnőnek az esélyei – hiába is optimista Niedermüller Péter (mit is tehetne mást) -, hanem azt is

ismét okot szolgáltatna arra a feltételezésre, hogy korrumpálható, tehát korábbi ügye sem volt véletlen fideszes koholmány.

Ez meg pont annak az ötezer aláírónak arcul csapása, akik megelőlegezték neki a bizalmat!

Ne csodálkozzon azon ha a hír hallatán mindenki agyán átfut a gondolat: Hunvaldnál is van az a pénz.

Bátor „nem”

Bauer Tamás

-

2019-08-29

0

Dobrev Klárát látom az M1 Híradójában. Hogyhogy? A Híradó, mint rendszerint, a migrációról szóló több, mint negyedórás blokkal kezdődik (ennyi a német Tagesschau teljes időtartama), és ebben a blokkban játsszák be az előző napi Egyenes Beszéd egy részletét, ahol Rónai Egon arról kérdezi Dobrev Klárát, hogy mit gondol a kormány követeléséről, hogy az Európai Unió térítse meg a déli határkerítés költségeinek felét.

Dobrev egyenes választ ad az Egyenes Beszédben: nem. Ha nem is elsőre, de végül kimondja: nem támogatja a kormány követelését.

Igaza van. Orbán kerítése nem védi Európát semmitől, amitől Európa védelemre szorul. A menekültáradattól biztosan nem. 2015-ben, amikor több százezer menekülő jelent meg a szerb–magyar határon, az Orbán-kormány átengedte őket Ausztriába. Amióta az Unió kötött Erdoğan Törökországával egy megállapodást arról, hogy nem engedik tovább Görögország felé a menekülőket, a balkáni útvonalon már alig jönnek.

A kerítés legfeljebb arra volt jó, amikor elkészült, hogy ne a magyar, hanem a boszniai határ felé menjenek tovább Szerbiából, akik még jönnek.

A határkerítés nem Európát, nem is Magyarországot, hanem Orbán rendszerét védi, biztosítja, és nem a menekülőkkel, „migránsokkal”, hanem a magyarok elégedetlenségével szemben.

Azért épült, hogy minél tovább fenntartsa a „migránsoktól” való felelem pszichózisát, amire Orbán választási kampányai 2015 óta épülnek. Azért épült, hogy stabilizálja Orbán önkényuralmi rendszerét. Ehhez járul hozzá asz Unió a kohéziós támogatások hatalmas összegével is – nem elég? Igaza van Dobrev Klárának: a kormány követelését, hogy még a kerítésért is az Unió fizessen, nem szabad támogatni.

Nincs kétségem, hogy az interjúnak ezt a néhány mondatát sokszor le fogják még játszani az M1-en. Bátor dolog volt ezt így kimondani. Így kell beszélni, és nem mellébeszélni, ha a lényegről van szó.

Nyomás alatt kell tartani a politikai idiotizmust képviselő állami vezetőket!

FüHü

-

2019-08-25

0

Nyomás alatt kell tartani a politikai idiotizmust képviselő állami vezetőket!

Ujhelyi István szerint folyamatos nyomás alatt kell tartani az idióta politikai elveket képviselő állami vezetőket. Vonatkozik ez egyaránt a brazil Jair Bolsonarora pont úgy, mint hazánk jeles elnökére: Orbán Viktorra.

Egyre nagyobb az elvárás az Európai Uniótól is, hogy tegyen végre érdemi lépéseket az eszement brazíliai erdőirtás felelőtlen állami engedélyezőivel szemben. A francia elnök és a német kancellár már világossá tette, hogy szükség esetén blokkolnák az EU és a dél-amerikai országok kereskedelmi megállapodását, ha a brazil vezetés továbbra is nemhogy védené a földünk tüdejét jelentő esőerdőket, de inkább egyenesen támogatja az amazóniai dzsungelek kiirtását.

Az Európai Parlament tagjaként hasonló ellenállásra hívtam két napja európai képviselőtársaimat én is egy nyilatkozatomban, amikor egyértelművé tettem: nemsokára újra az EP elé kerül a hivatkozott szabadkereskedelmi megállapodás, amelyet azonban addig egyetlen EP-képviselő sem támogathat tiszta lelkiismerettel, amíg Brazília nem ad valós garanciákat arra, hogy véget vet a minősíthetetlen és embertelen fairtásnak.

Nyomás alatt kell tartani a politikai idiotizmust képviselő állami vezetőket, elég a finomkodó eszközökből!

Nézzük a tényeket: bolygónk alig hét százalékát fedik már csak esőerdők, amelyek az általunk kibocsátott üvegházhatású gázok egyharmadát nyelik el. Jair Bolsonaro jobboldali brazil elnök hiába kötelezte kormányát a párizsi klímaegyezmény keretében arra, hogy nullára csökkenti az illegális fakitermelés mértékét, ehelyett nyíltan támogatja az erdőirtásokat (többtucat focipálya méretű terület veszik kárba naponta; csak hogy Orbán is értse), mondván a klímaváltozás csak kamu, a brazil gazdasági növekedés gátja pedig nem lehet holmi környezettudatosság.

Ugyanez a jobboldali politikus mondta azt is, hogy a környezeti fenntarthatóság egyik megoldása, ha az emberek csak kétnaponta ülnének vécére. Komolyan. Nem viccelt. És ezek az illiberális politikai idióták észre sem veszik, hogy közben mindent tönkretesznek.

A történelmi tények kedvéért pedig még egyetlen apróság: a homofób kijelentéseket tevő, a politikai ellenfeleivel szembeni „tisztogatásról” beszélő, a civilszervezeteket vegzáló, a rendőri erőszakot legitimáló Jair Bolsonaro brazil államfő beiktatásán alig egy tucat ország vezetése képviseltette csak magát. A kevesek egyike Orbán Viktor magyar miniszterelnök volt, akivel kedves barátként veregették meg egymás illiberális vállát, hangsúlyozva, hogy a migráció kapcsán mennyire nagyon, de nagyon egyetértenek. Az „értékazonosság fontos pontja volt”, mint fogalmaztak később, hogy Brazília is kilépett az ENSZ migrációs csomagjából. Tavasszal arról szóltak a kormányzati hírek, hogy Bolsonaro brazil elnök még idén személyesen is viszontlátogatja nagy barátját, Orbán Viktort. Ha valóban így lesz, elvárjuk a magyar kormányfőtől, hogy környezetünk és földünk fenntarthatósága érdekében a leghatározottabban ítélje el az erdőirtásokat, szólítsa fel brazil elvbarátját a klímaegyezmény betartására és tegye világossá: Magyarország nem támogatja a szabadkereskedelmi megállapodást mindaddig, amíg nincsenek valós garanciák brazil részről a környezettudatosság visszaállítására.

Ha megint csak bizniszelésre, agyatlan migránsozásra és férfias vállveregetésre futja majd tőlük, akkor inkább ne is jöjjön.

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázötvennyolcadik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

Vélemény

Hatszáz gyermek imádkozott a „nemzet vezetőiért” a Parlamentben, vagyis a magyar törvényhozás épületében.

a gyermekek gazdasági áldozatokkal segítsék rászoruló társaikat etc., de parlamenti jelenlétről és a hatalmon lévők nyílt, leplezetlen, transzparens és szimbolikus támogatásáról sehol nem leltem előírásokat.

Ámde mégis!

Így már világos!

csak egyetlen ellenzéki polgármesterjelölt, a legesélyesebb induljon a választáson, az esélytelenek pedig visszalépjenek a javára.”

„Nekem erzsébetvárosiként valóban a Fidesz leváltása a legfontosabb, éppen ezért vállaltam, hogy ha nem én vagyok az, akkor visszalépek a legesélyesebb ellenzéki polgármesterjelölt javára.”

Nyerni csak egyetlen ellenzéki jelöltként van bármelyiküknek esélye, de a közvélemény-kutatás eredményét elfogadva a másik kettőnek is marad politikai jövője, annak temetése helyett.

Antall József büszkélkedett egykoron azzal, hogy egész életében azt a világképet képviselte, amit szüleitől tanult. Vannak ilyen pályák. És vannak olyanok is, hogy az ember mást gondol a világról fiatalon, mondjuk egyetemi évei alatt, és mást tíz, húsz vagy harminc év múlva.

A reformkommunisták a rendszer elutasítóit akkoriban nem szövetségesnek, hanem politikai ellenfélnek tekintették.

ma tiszteli azokat, akiknek politikai gondolatait és magatartását akkoriban még nem tartotta követendőnek, számomra teljesen hiteles.

Miról is van szó?

„Elég furcsa világot élünk – a szellemi fogyatékosokat el kell viselni és türelmesnek kell lenni velük.”

Főpolgármestersége alatt ugyancsak számtalan alkalommal előjött modorbeli fogyatékossága. Ezt amellett is fenntartom, hogy sokakkal ellentétben nem vonom kétségbe számos ügyben tett hathatós lépéseinek pozitív végeredményét.

Ursula von der Leyen jelölése, majd megválasztása az adott helyzetben Orbán számára volt siker.

A DK és a Momentum EP-képviselőinek viszont nagyon tetszett a szavazást megelőző programbeszéde, és megszavazták bizottsági elnökségét.

Emlékeztetni kell arra: Orbán a bővítési portfóliót kérte Trócsányinak, Dobrev Klára viszont levélben fordult hozzá, hogy semmiképp ne adja azt neki. Ursula von der Leyen Orbán kívánságát teljesítette, Dobrevét pedig figyelmen kívül hagyta.

„….Az 1993-as megszűnéséig közvetítette a magyar hallgatók számára az emigrációban élők véleményét…” Ez nem igaz! Ez szemenszedett hazugság! A Rádió mindig is távol tartotta magát az „emigráció”-tól.

A magyar osztály dolgozói is csak a hírekből tudták meg, hogy ki pénzelte (addig) a Rádiót.

Az Agency for Global Media ugyanis nem felügyeli az adásokat, csak javaslatokat tehet!

A Kelet-Európának (rabnemzetek) szóló műsorok finanszírozása úgy került a nyugati köztudatba, hogy azt az amerikai lakosság adományából tartják fenn.

Mindezek ismeretében vajon mit akar a „magyar lobby” elérni? Néhány demokrata párti (befolyásos) amerikai magyar erőlteti a SZER magyar osztály újraindítását.

Tudomásul kell venni, hogy minden platformon történő újraindulás a magyar kormány beleegyezésével indulhat csupán!

Szégyenletes, hogy a jelenlegi ellenzék képtelen fordítani az ország sorsán, és egy külföldi rádióállomástól várják, remélik a jelenlegi hatalom megdöntését.

Az erkölcs a jog és a politika

A törvények meghozataláért, kigondolásáért és végrehajtásáért a politikai vezetők felelnek. Ennek következtében az erkölcs és a politika valamilyen mértékben mindenképpen találkozik egymással.

Tehát az erkölcs alapot ad a szabályozásokhoz a politika dönt a szabályozások mikéntjéről, mely a jog eszközével válhat valóra.

A politika és az erkölcs kapcsolata

A hatalmat egy demokratikus rendszerben addig tudja birtokolni egy párt vagy párt szövetség ameddig a választók bizalmát élvezi.

Azzal, hogy a hatalom megszerzése és annak megtartása előfeltétele a politikai élet alakításának és a döntéshozatal képességének megszerzésének, úgy az erkölcs egy alárendelt szerepbe kerül politika világán belül.

A pártok és az erkölcs, egy egy felmerülő kérdés

Minden egyén politikáról kialkotott képét, saját értékítéleti fokmérője határozza meg, ezért is gondolkodunk eltérően a jó és a rossz fogalmáról.

A politikai pártok közötti versengés, egy demokratikus rendszerben arra sarkallhat minden politikai erőt, hogy az erkölcsi kérdésekhez rugalmasan álljanak.

Így nagyon is fontos az a kérdés, hogy a cél szentesíti e az eszközt?

Az erkölcs alakítja a politikát vagy a politika az erkölcsöt?

Ellentétpárokat neveznek meg és vezetik be azokat a közbeszédbe.

A recept tehát egyszerű, a politikai pólusokhoz és ellentétekhez értékítéletet társítunk.

A politikai döntések és az erkölcs

a politikai tevékenység már nem önmagában teremt értéket, mert mindig felsejlik a döntések mögött meghúzódó érdekek egész hálózata.

ismét okot szolgáltatna arra a feltételezésre, hogy korrumpálható, tehát korábbi ügye sem volt véletlen fideszes koholmány.

Dobrev egyenes választ ad az Egyenes Beszédben: nem. Ha nem is elsőre, de végül kimondja: nem támogatja a kormány követelését.

A határkerítés nem Európát, nem is Magyarországot, hanem Orbán rendszerét védi, biztosítja, és nem a menekülőkkel, „migránsokkal”, hanem a magyarok elégedetlenségével szemben.

Ugyanez a jobboldali politikus mondta azt is, hogy a környezeti fenntarthatóság egyik megoldása, ha az emberek csak kétnaponta ülnének vécére. Komolyan. Nem viccelt. És ezek az illiberális politikai idióták észre sem veszik, hogy közben mindent tönkretesznek.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA