Vélemény

A keresztény szabi

A Borkai-féle családmodell – aligha túlzás – Orbán eddigi legnagyszabásúbbnak szánt, mi több, nemzetközileg is sikerreceptként ajánlott, rendszeralkotónak tekintett szlogenjét hajítja a kukába. Bár, Orbánt ismerve, aligha fog egyből leszállni erről a dakota lóról, de az eddig is üresen kongó dagályos mondatok talán már a leghívebbeknek is egyre kényelmetlenebbek.

Pedig mit meg nem tett Orbán, az elmúlt hónapokban nem volt olyan szónoklata – az állami rádióban péntekenként vagy valamilyen nagygyűlésen -, ahol ne építette volna tégláról téglára verejtékben úszva

a „keresztény szabadság”, sőt, mostanában már a „keresztény rendszerváltás”

építményét.

A tábor is érti?

Legutóbb bő három hete a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége kongresszusán fejtette ki nézeteit, a jól kipróbált és megbízható KÉSZ-esek pedig hálásan megtapsolták. Nem tudom, holnap is párás szemekkel hallgatnák-e a tirádát, annak ellenére is, hogy ezek a magukra oly büszke „értelmiségi gondolkodók” az elmúlt húsz évben minden, de tényleg minden gazemberséget meg tudtak magyarázni, de legalábbis úgy tenni, mintha azok nem léteznének.

A keresztény szabadság eszménye

Akkor még nem sejtettem, vezette a bacsói mondat a Párt oldalát szerkesztő kezet, amikor az önmagában morális fölény tudatában már címnek is azt adta a beszámolónak, hogy Mutassuk meg a világnak, milyen a keresztény szabadságra épített élet! Orbán pedig nem kevesebb igénnyel lép fel mostanra, mint hogy a magyarok küldetése, hogy

megmutassák a világnak, milyen a keresztény szabadság eszményére épített élet.

A hálás egytáborbeliek pedig már azt is tudhatják, hogy

  • a hivatását vesztett liberális demokráciákkal szemben Közép-Európában ma a kereszténységből fakadó kulturális és civilizációs életerő nyilvánul meg;
  • ne féljünk kimondani, hiszen már mindenki látja: Magyarország a hegyen épült város, és köztudott, hogy azt nem lehet elrejteni; nőjünk fel ehhez a küldetéshez, teremtsük meg magunknak és mutassuk meg a világnak, milyen is az igazi, mély és magasabb rendű élet, amelyet a keresztény szabadság eszményére építettünk, hátha az összezavarodott, tájékozódását vesztett és végzetes bajoktól gyötört Európának is mentőöv lesz ez;
  • Magyarországon létrejött egy új állam- és politikaelméleti modell, egy sajátos kereszténydemokrata állam;
  • nem elég azt megmondani, mitől akarunk szabadok lenni, arra a kérdésre is meg kell találni a választ, mire akarjuk használni a szabadságot;
  • a második rendszerváltás kijavítja és kiteljesíti az elsőt, megadja annak értelmét. Ez nemzeti, illetve keresztény rendszerváltás, amely kereszténydemokráciát eredményezett, középpontjában a keresztény szabadsággal.

A felsőbbrendűség érzete

És miben is nyilvánul meg a keresztény szabadság felsőbbrendűsége a liberális szabadsággal szemben? Míg az előbbi szerint mindent szabad, ami a másik szabadságát nem sérti, addig az utóbbi tanítása szerint amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, azt te se tedd másokkal. És főleg:

  • a liberális szabadság szerint az egyéni teljesítmény magánügy, nem eshet a közösség erkölcsi megítélése alá;
  • a keresztény szabadság szerint viszont az az egyéni teljesítmény érdemel elismerést, amely a közösség javát is szolgálja: öngondoskodás és munka, saját egzisztencia megteremtésére való képesség, tanulás, egészséges életmód, adófizetés, családalapítás, gyermeknevelés, a nemzet dolgaiban és történelmében való eligazodás képessége, a nemzet önreflexiójában való részvétel.

Az értelmet adó küldetés

Ezek után nem is kétséges, hogy ez a kerek szép új világ mi mindenre hivatott. Mert orbáni szemmel az európai civilizáció döntő változás előtt áll,

a liberális szabadságra épülő demokráciák pedig nem tudnak többé értelmet adni a kontinensnek.

A kereszténydemokrata válasz az új helyzetre az, hogy Európának világos civilizációs küldetése van, újra és újra meg kell alkotnia a keresztény szabadságot.

Az ismert gondolatok filozófiai, de legalább politikaelméleti értéke erősen vitatható, a kérdés azonban most nem is ez. Magyar Bálint, majd nyomában más alkotótársak tizenéve írják körül szorgosan a láthatót, igyekezvén tudományos igénnyel rendszerbe foglalni ezt. Mások (Ungváry Rudolf) inkább történelmi gyökereket vélnek fellelni. Az idő, a tudomány kíméletlen rostája fogja elvégezni, hogy a maffiaszerkezet vagy a fasizmus-modell ver gyökeret, netán valami más.

Eddig is láttuk, de ez más

Ebbe rongyolt bele az egyelőre névtelenségbe burkolózó állítólagos ügyvéd, aki nem nagy terjedelmet veszteget elméleti fejtegetésekre (semmit), hanem a posztmodern kor módszerével látványelemekkel feldobva mutatja be ugyanazt a láthatót. S ebben

nem a bulváros malackodás a fontos, hanem az ezt felvezető esetleírások, a képekkel csak megerősítve és oksági kapcsolattá láncolva.

Az, ahogyan összeér a telek (majdani Audi-gyáré) eladása a havernek, ennek a hivatali pozícióból átminősítése az önkormányzatban, majd a végső értékesítés sokszoros áron. És az ehhez hasonló ügyletek, ahogyan azt ügyvédünk – (eddig) konkrétumok nélkül – sorolja szépen. Hogy aztán ugyanezek a szereplők az így szerzett „magánjövedelemből” induljanak a földi paradicsomi túrákra az off shore-ba „okosított” magángépekkel és a milliós bérletű jachttal, meg, ha igaz, a kokóhegyekkel. S mindez pünkösd idején.

Dzsentrik-párttitkárok világa

Ahol Fekete Pákó didizésére tolják a bérbe vett lyányokat. Ez még annál is lejjebb van, ahogyan Orbán és pár haverja a fehérvári huszárokat nótázza el már nem szomjasan, mert ez mégis jól ismert a dzsentrik-párttitkárok országában. De egy migráncs? Hát igen, vajon mit szólna az igazán keresztény konzervatív Beke Kata, ez a nagyszerű asszony (hogy csak egyvalakit említsek) ha látná, egykori párttársai, sőt padtársai az MDF-ből kik közé kerültek. Ma hogyan sikítana fel benne a jó ízlés annak láttán, ahogyan ezek az emberek a kamerába vigyorogva mutatják, hogy

hé, ti, parasztok, mi mindent megengedhetünk magunknak. Ezt is, így is.

A felfoghatatlan rongyrázást eddig is láttuk, a soktízmilliós csodajárgányokat és karórákat, a távoli felvételeket arról, ahogyan az ország gázszerelője a magánjetbe száll be vagy onnan ki, az esetlen-bumfordi téblábolást a tízmilliárdos luxushajón. Annak is bőséges dokumentációja van, honnan hová repkednek a népünk bölcs vezére által kiválasztottak, és a nemzeti vő éppen hányadik kastélyt veszi a mi pénzünkön.

Egy újabb politikai termék

De a – szó szerint – pőre valóság bemutatása ezer szónál és okos tanulmánynál ékesebben mutatja be a látható mérhetetlen züllöttségét,

a szajkózott elvek és a valóság közti cinikusan vállalt szakadékot.

Az akol melegében felmutatott összekacsintás a dorbézolás közben – na, így kell élni, ez nekünk jár – letaglózó, bár korántsem meglepő. (De legalább nem értekeznek arról, hogy „mi különleges anyagból vagyunk gyúrva”, csak elszomorítóan röhejesen beszélnek arról, hogy „talán okosabb vagyok Zuckerbergnél”.)

Azt már eddig is tudtuk, hogy a „polgári Magyarország” csak egy politikai termék volt. Elhasználódott, eleve nem rezonált valami jól a néplélekben, ki is dobták. Ennek helyébe jött ez a keresztény izé. Tágasabb, általánosabb, patinásabb, kellően tartalmatlan és semmitmondó ahhoz, hogy aki vonzódik a vezényszavakhoz és előre megrágott elvekhez, azt magához vonzza.

Ebből a hosszasan épített várból csinált ócska rabicot három nap alatt Borkai. Valójában persze a gőg türemkedett elő az acélperemes fedő szorítása alól. A fék(eze)tlen, sőt, szabadjára engedett kivagyiság – pláne, ha ilyen suttyó parvenüséggel ölelkezik – mindig előállítja a maga önleleplezéseit. Hiába tiltják (legalább ne fotózzatok), a diadalt muszáj dokumentálni, más értelme talán nincs is ennek a dőzsölésnek. (Ahogyan a nácik is minden parancs ellenére végigfényképezték a rémtetteket.)

Borkai most mindenesetre gyorsan szabira ment.

És magyarázkodása a nem kérdező kamerába éppoly kevéssé meggyőző, ahogyan az őt alighanem erre instruáló gazda hangja se annyira érces, mint amikor azt zengte az ideiglenes amerikai ügyvivőnek, hogy „legyen férfi, álljon ki!”, mármint menjen perre a korrupció gyanújába került NAV főnökével. Hol van már a keresztény szabadság magabiztossága. A fentebb idézett

magasztos elvekkel szembejövő valóság nem is szülhetett más hivatalos Fidesz-választ, mint hogy mindez magánügy.

A 11. parancsolat

Mi jön most? Meglátjuk. Valószínűleg minden eddiginél ádázabb bosszú. A „11. parancsolat” szellemében, amelyben a „bajtársiasság” a legfontosabb, „ne mondj rosszat fideszes társadról”. Aki nem lojális, annak sorsát eddig is ismertük. De most – az éjszakai sötét erdő mélyén magát biztatóhoz hasonlatosan – arról szónokolt az egy jelöltes, 99 százalékos elnökválasztást hozó (de szép, régi idők!) kongresszuson Orbán, hogy egyre inkább komolyan vehető ellenfél nélkül maradnak. Ám maga is tudja, hogy ez nem igaz. És ugyan szerinte egyre kevésbé az ellenfél támadásai, mind inkább a bajtársiasság tartja egyben őket, de bízvást kijelenthető, hogy a féktelen düh mindenkire le fog sújtani. Belül és kívül egyaránt.

A grafomán tettestárs

Harmadik napja örvendeztet minket szaftos információkkal a magát Ördög Ügyvédjének nevező blog írója. Jól belelendült, néhány napig a nagyérdemű publikum számára érdekes, de a bennfentesek által már régóta közszájon forgó visszaélésekről írt, ami már csak azért is felkeltette a figyelmet, mert a blogíró mint közvetlen résztvevő a cinkos és tettestárs szerepét is  magára vállalta.

Olyannyira, hogy kétséget sem hagyott afelől, hogy nem egyszer és nem kétszer  ilyen események megtörténhettek, megtörténtek. Erről bizonyítékokkal ugyan egyelőre nem szolgált az önmagát is tettestársként emlegető szerző, így a nagyérdemű ingerküszöbét csupán az állítólag darabonként másfél millióba kerülő dolgos munkáslányok hiányos öltözete érhette el, kevesebbeket meg a győri polgármesternek látszó férfi pucér feneke (nemesebb testrész nem csak azért nem látható mert háttal áll a nagyérdeműnek, hanem lassú ringás közepette el is tűnik a fent említett dolgos munkáslányok egyikében), de ez kishazánkban inkább irigységet kiváltó momentum, mint skandalum. A fotó bulvárlapba illő hangzatos címmel  igencsak alkalmas nagyszámú klikk begyűjtésére, mint olimpiai bajnokunk győri kiskirályságának aláásására. Az egész kísértetiesen hasonlítani kezd a kormányoldal vádaskodásainak mára az eredeti szándékkal ellentétes hatást kiváltó rágalomhadjáratára.

A beharangozott nagy bennfentesség megkívánná, hogy a sokéves börtönbüntetéssel fenyegetett bűncselekmények halmazából is cseppentsen némi kézzelfogható bizonyítékot. Csalással, sikkasztással, korrupcióval, kábítószerügyletekkel vádolni lehet valakit, hivatkozni is lehet arra, hogy

a vádaskodásra semmilyen válaszlépés nem történt ami a blogíró szerint  alátámasztja a közzé nem tett terhelő bizonyítékok meglétét.

Ha igaz az állítás akkor sem több így, mint zsarolásra alkalmas pozíció megteremtése.  A vádak szóbeszéd szintjén évek óta közszájon forogtak csak egyetlen cetli sem került elő amit bizonyítékként lehetne értékelni.

Mondhatnánk elő a farbával, különben a bulvárlapok ingerküszöbét sem fogja elérni az újabb pikáns fotók közzététele. Ha én lennék a blog írójának a helyében és tényleg bizonyítani tudnám a leírtakat, akkor először a drogfogyasztásra vonatkozó anyaggal állnék elő, mert az igazán sokkoló tud lenni a választópolgárok számára. Na nem a kokain miatt, de az ötszáz eurót a kábszer felszívására használni olyan bűn, hogy elsőként nem a polgármester megváltozott tudatállapota jut a polgár eszébe, hanem, hogy forintra váltva milyen jól jönne most kifizetetlen számláik befizetésére. A kokaint nemigen irigyelnék, mert döntő többségük azt sem tudja milyen lehet felszippantani, az ötszáz eurós felhasználhatóságáról azonban nagyon sokaknak van fogalmuk. És azt se felejtsük el az irigység nagyon erős motiváció tud lenni még egy iksz bejelölése kapcsán is!

A mai napon közzétett fotókkal és videóval hatalmas hibát követett el az Ügyvéd úr, mert a lányok immár kitakart arccal felismerhetőkké és azonosíthatókká váltak. Bizonyos, hogy a blogíró neve így előbb kerül ki a netre, mint ahogyan a lányokat kihallgatja a rendőrség.

Ha a nyilvánosság felhasználásával saját seggét védi a blogíró, akkor elegendő lett volna a képeket eltakart arcokkal közzétenni. A megvádolt személyek állítólag pontosan ismerik az Ördög Ügyvédjét, ahogyan azt is, hogy miről és mennyi bizonyítékkal rendelkezhet a grafomán tettestárs, aki éppen úton van valamerre az infosztrádán.

Feltételezve persze, hogy létezik a tettestárs, és valóban ő az aki grafomániában szenved.

Eldurvult?

Azt hallom a televíziós műsorvezetőktől, hogy eldurvult a kampány, sokak szerint ilyen mocskos még sosem volt. Itt meg is állnak. Szerintem nem mondanak igazat. Nem általában a választási kampány durvult el, hanem a választási kampánynak a Fidesz illetve az állami intézmények által teremtett háttere.

Merthogy mi történt? A rendőrség házkutatást tartott Pikó András kampánystábjánál a Józsefvárosban, és rendezvényén az önkormányzat illetékesei lekapcsolták az áramot. Előkerült egy lejárató videófelvétel Wittinghoff Tamás budaörsi polgármesterről, polgármester-jelöltről. Nyilvánosságra került egy hangfelvétel Karácsony Gergely beszélgetéséről/beszélgetéseiről politikai barátaival. László Imre ellenzéki polgármester-jelöltet, DK-s országgyűlési képviselőjelöltet egy eltorzított női hang sok évvel ezelőtt elkövetett szexuális zaklatással vádolja meg a kormánypárti TV2-n.

A kampány eldurvulása című állítás azt jelentené, hogy az egymással szembenálló politikusok vágnak egymás fejéhez egyre durvább állításokat. A fenti esetek nem ezt jelentik. A fenti esetek a választási kampány fideszes aláaknázását jelentik.

A Pikóéknál tartott látványos házkutatás óta a rendőrség nem állt elő semmivel, majd bejelentették: megszüntetik a nyomozást. Mert nyilvánvalóan nem találtak jogsértésre utaló nyomot. Számomra hiteles Szabó Tímea állítása, hogy a Karácsony válaszait tartalmazó hangfelvétel a Párbeszéd elnökségi ülésein készülhetett, és nem tőlük maguktól származik. Erre nagyon egyszerű érvem van: a Párbeszéd kicsiny párt, ahol nincsenek olyan sértődött emberek, akik politikailag szemben állnának a Párbeszéd vezetésével, mint az az MSZP-ben az őszödi beszéd kiszivárogtatása esetében nyilvánvaló volt.
Arra sincs okunk, hogy a László Imrével szembeni zaklatási vádnak hitelt adjunk. A #MeToo kampányban elhangzott zaklatási vádaknak Amerikában is és nálunk is az adott hitelt, hogy az érintett nők saját nevükkel és arcukkal adták elő a vádakat. A megvádoltak, ha olykor nem is azonnal, de elismerték, ami történt. A névtelen, eltorzított hangú vádlónak ezzel szemben nincs semmi hitele.

Ezek egytől-egyig lejárató akciók, mégpedig kizárólag a Fidesz oldaláról ellenzéki politikusokkal szemben.

A másik oldalon semmi ilyesmi nem történik, egyszerűen azért, mert az ellenzéki pártoknak nincsenek eszközeik ilyesmire, és nyilván gusztusuk sincs hozzá.
Aki azt a benyomást igyekszik kelteni, hogy a kampány kölcsönösen „eldurvult”, az a Párbeszéd két akciójára szokott hivatkozni: a Tarlós Istvánnak Tordai Bence által személyesen átadott levélre (amire Tarlós megafonnal a kezében válaszolt), illetve a Tarlós rendezvényén nyúljelmezben megjelenő aktivistákra. Csakhogy ezekben az esetekben nem lejáratásra alkalmasnak vélt személyes adatok közzététele történt, hanem provokatív módon hívták fel a figyelmet Tarlós politikusi viselkedésének arra a sajátosságára, hogy nem áll ki vitára kihívójával. Ez teljesen más dolog, mint az ellenzéki politikusok magánszemélyekként való lejáratása.
Ezt a különbséget kenik el azok, akik „a kampány eldurvulásáról” beszélnek.

Maszatolunk, maszatolunk…

Prostituálttal ellenszolgáltatásért szexuális kapcsolatot létesíteni nem bűncselekmény, amennyiben a prostituált betöltötte 18. életévét. A prostitúció volt már tiltott, hallgatólagosan elfogadott, ma engedélyezett. Erkölcsi megítélése néhány ezer év óta finoman szólva sem egyértelmű. Per pillanat ott tart a közvélekedés, hogy egy részről „pfújj, a belem jön ki, micsoda erkölcsi fertő!”, másrészről micsoda csodásan kemény almamelle van annak a szőke copfos csajnak. Sokszor ugyanabban a fejben születik meg mindkét gondolat-variáció, kimondani viszont a helytől és helyzettől függően csak az egyiket szokták.

Titokban rögzített szexvideóval támadják Budaörs polgármesterét, Wittinghoff Tamást. Szórólapon osztogatják az url címet, ahol a nagyérdemű megtekintheti Wittinghoffot a copfossal. Bocsánat, a szőke copfossal.

A 24.hu-nak a politikus azt mondta, tudott a felvételről, és annak közzétételét zsarolások előzték meg.
„Értesült arról is, hogy egy nem létező szervezet nevében városszerte terjesztik a szórólapot, amin az arcképe is látható. Hangsúlyozta, hogy „politikai ellenfeleivel szemben” ő semmilyen nem törvénytelenséget követett el, az ügyben feljelentést tett, hiszen mind a videó rögzítése, mind annak közzététele bűncselekmény. Ennél többet nem akart mondani, nem szeretné ugyanis, ha városvezetői tevékenysége helyett erről szólna a kampány.”

Azért másnap az Indexnek mégis többet mondott többet, ugyancsak finomított az előző napi 24.hu-n megjelenteken, mert azért más annak a copfos szőkének a fekvése, hogy mára kiderült nem is prostituáltról van szó, s nem is ő kereste fel, hanem csak egy tisztességes szőke copfos honleány csábította el ártatlan fejét. Az, hogy ugyanennek a tisztességes szőke copfos honleánynak a segítségével csalták csapdába, hogy félreérthetetlen helyzetben rögzíthessék a csábítás beteljesülését az nem prostitúció, hanem bűncselekmény. „Szó nem volt prostituáltról” – mondta. Na, szó az nem, nem is szavakról szól a dolog! Ugye ilyet szinte minden tisztességes szőke copfos honleány megtesz némi dotáció fejében? Már ha a szőke copfos honleány egy szégyentelen kurva!

Eltelt még egy nap és a csábító szőke copfos átment masszőrnőbe. A masszőrnő masszíroz. Kérdés teljes, mindenre kiterjedő masszázst végez e. Ha igen, és megfizetik, pont az elsőként leírt definíció érvényes rá is. De azért annyit elárulok a masszőrnők nem vállalnak nemi aktust vagy ha igen, akkor nem masszőrnő, hanem a korosabb korosztály számára még ismerős megfogalmazásban: sűrűn ba@.tt elvtársnő.

Wittinghoff esetében prostituált nem a szőke copfjáról ismerszik meg, hanem arról az ellenszolgáltatásról, amit elcsábításának fejében kapott.

Sovány vigasz, hogy a történet „nagyon-nagyon régi”, hogy a felvétel az előző önkormányzati választás után készülhetett, hogy családjával ezt már korábban megbeszélte és elrendezte.

Emlékszem arra amikor állítólag „dajcstomit” a rendőrség vagy a titkosszolgálat menekítette ki abból a budai kupiból, amelyet éppen akkor szállt meg a rendőrség, amikor szintén csupán „állítólag” éppen soros (mondom: soros) kokainmámorát készült kialudni valamelyik fizetett szextársnő keblén.

Pont tegnap írtam le Karácsony hangfelvétele kapcsán, hogy

nagyon más az, ha valamiről  suttogják hogy…, mint az a helyzet amikor az érintett mondja ki és a szó nem elszáll, hanem rögzítetté, visszahallgathatóvá válik.

Jobb lett volna követni azt az elvet mely szerint vagy hallgatok és nem kommentálom az ügyet, de ha igen, akkor a kínos helyzetből csak a teljes transzparencia, azaz átláthatóság a kivezető út. Talán így nem kabátlopási üggyé az olvasók számára.

P.s.: Nagyon tisztelem Budaörs polgármesterét. Ha abban a körzetben laknék a nyilvánosságra került videó ellenére vagy amellett is csak rá szavaznék.

Állampárti kongresszus, pártállami ajánlat

A külsőségek a szemlélőt az Építők Rózsa Ferenc Kultúrházára, az egykori MSZMP-kongresszusokra emlékeztették. Vörös zászlók ugyan nem voltak, csak piros-fehér-zöldek, de egyébként… Sorra szólaltak fel a párt nagy emberei Kósa Lajostól Németh Szilárdig, mint egykor a Politikai Bizottság tagjai, és senki sem vitatkozott, mindenki egy irányba beszélt.

Az egyetlen különbség, hogy az MSZMP kongresszusai a főtitkár beszámolójával kezdődtek, a kongresszus formailag arról vitatkozott, míg a Fidesz kongresszusán Orbán csak az újjáválasztása után beszélt. Még a látszatát is kerülték annak, hogy vitatkozni lehetne arról, amit Orbán kijelent.
Orbán beszédéből végre megtudhattuk, mi is az a „keresztény szabadság”. Lejegyeztem, íme.
„.A keresztény szabadság a politikában nem valami elvont dolog. Nagyon is konkrét, érthető és kézzelfogható. Világpolgárság helyett hazafiak, internacionalizmus helyett hazaszeretet. Azonos neműek kapcsolatának propagálása helyett házasság és család. Drogliberalizáció helyett gyermekeink védelme. Migráció helyett határvédelem. Bevándorlók helyett magyar gyerekek. Multikulturális zagyvalék helyett keresztény kultúra. Erőszak és terror helyett rendezettség és biztonság. December 5-i nemzetárulás helyett nemzetegyesítés. Ez a keresztény szabadság.
Hogy mi ebben a keresztényi, az még csak-csak érthető, az azonos neműek kapcsolatának elutasítása. A menekültek elutasítása aligha, hiszen a római pápa és a nagy nyugati egyházak vezetői a menekültek befogadása mellett vannak. De azt, hogy mi ebben a szabadság, az végképp érthetetlen. Orbán „keresztény szabadsága” körülbelül annyira jelent szabadságot, amennyire a második világháború utáni kelet-közép-európai „népi demokrácia” demokrácia volt. Vagyis semennyire. Ahogy a „népi demokrácia” a kialakuló kommunista diktatúra álneve volt, úgy az orbáni önkényuralom álneve az „új államelméleti modell”, a „kereszténydemokrata állam”, melyet Orbán a liberális demokrácia alternatívájaként ajánl nekünk, s amelynek jellemzője a „keresztény szabadság” lenne.

A kongresszusi beszéd legfontosabb eleme a nyugati világnak, ha tetszik Brüsszelnek szóló üzenet volt.

Miután megállapította, hogy Magyarország nincs már egyedül a „keresztény szabadság” politikájával, hanem egyike azoknak az országoknak, amelyek „nem hagyják magukat bevándorló társadalommá, kevert néppé alakítani”, ajánlatot tesz a Nyugatnak a békés európai együttélésre: fogadjanak el bennünket, magyarokat és szélesebben véve közép-európaiakat a magunk „kereszténydemokráciájával”, önkényuralmával. Íme az ajánlattétel, melyet hosszabban kell idéznem:
Mi az Unió tagja vagyunk, és azok is maradunk. Nem akarjuk kenyértörésre vinni a dolgot azokkal az országokkal, akik multikulturális országgá alakították a saját otthonukat. Elvégre az ő hazájuk, az ő otthonuk, az ő életük. De ez itt a mi hazánk, a mi otthonunk, a mi életünk. E fölött a magyarokon kívül más nem rendelkezhet, soha senki más. Éppen ezért megegyezésre kell jutnunk Európa két fele között, és mi meg is akarunk egyezni, Pontosan úgy, ahogy a magyar és közép-európai népek érdeke megkívánja. Bár az Unió nyugati és keleti fele láthatóan más utat követ, más eszmények vonzásában él, és más erényeket tisztel, az együttélés formái még ilyen körülmények között is kialakíthatóak. Azt reméljük, hogy a bizottság új elnökasszonya megbirkózik ezzel a méretes feladattal. Ránk számíthat. Egy ilyen együttélésnek persze világos feltételei vannak. Először is odaát el kell fogadniuk, hogy nekünk jogunk van a keresztény szabadság törvényei szerint berendezni az életünket, és fel kell hagyniuk az államaink és kormányaink elleni nyílt támadásokkal.

Nem vagyunk hajlandók többé európai pénzből finanszírozni a velünk szemben ellenséges Soros-féle álcivil szervezetek garmadáját.

Mi nem küldünk hozzájuk efféle fizetett politikai aktivistákat, hát ők is vigyék haza Közép-Európából a sajátjaikat. A megegyezés föltétele az is, hogy fel kell hagyni a közép-európai kormányok kormányai elleni rejtett akciókkal is. Nem juttathatnak hatalomba nekik tetsző politikai pártokat ilyen eszközökkel. Ibizából egy is elég volt. Az Európai Unió költségvetése nem arra való, hogy a liberálisoknak tetsző csapatokat, a nekik tetsző médiumokat és az ő céljaikat szolgáló bevándorlókat finanszírozzák, tüntetésszervezőket és aktivistákat képezzenek ki és vessenek be nálunk. Mi is látjuk, legfeljebb nem mondjuk, hogy Macedónia belpolitikai instabilitásáért, Románia évek óta tartó kormányzati bajaiért és térségünk néhány más országának nehézségeiért az ő rejtett támadásaik a felelősek. Igen, a nemzetközi baloldal, Washington és Brüsszel nemzetközi politikába beépült liberális hálózatai jelentik a legnagyobb veszélyt a közép-európai térség békés, nyugodt életére és gazdasági fejlődésére. Politikai trükkökkel és fake news hálózatok tucatjaival kell szembenéznünk. Ha valóban egyben akarjuk tartani Európát, akkor ezekkel a praktikákkal fel kell hagyni. Ezért volt helyes, sőt méltó és igazságos, hogy a Soros-megbízott Timmermans alól kirántottuk a bizottsági elnöki széket.”
Magyarul: hagyjanak fel azzal, hogy számon kérik tőlünk azokat a jogállami normákat, amelyek teljesítése egykor uniós csatlakozásunk feltételei voltak, s amelyeket 2010 előtt az ország teljesíteni igyekezett, most azonban elutasít, hiszen mi itt „más utat” követünk, „más eszmények” vonzásában élünk.
Ha tudomásul veszik, hogy mi a „keresztény szabadság törvényei szerint rendezzük be az életünket”, vagyis önkényuralmat vezettünk be, ha nem támogatják többé a nálunk tevékenykedő, az önkényuralmi rendszert megkérdőjelező civil szervezeteket, akkor továbbra is benn maradunk az EU-ban.
A hazai ellenzéket, akiket Orbán egyszerűen csak „a szocialistákként” említ Orbán, ellenségként kezeli, a rendszerével szemben, az emberi jogokért fellépő civil szervezeteket pedig ügynökként jellemzi, akiket a Nyugatnak vissza kell vonnia.

Az ellenzék és a külföld ilyen kezelését a kommunista pártállamokból ismerjük.

Szomorú, de sok jel mutat arra, hogy Ursula von der Leyennél és más uniós vezetőknél lehet erre fogadókészség.
Senkinek sem javaslom, hogy legyintsen Orbánnak erre a beszédére, vagy hogy gyengének gondolja őt. Az EP-választás előtt Orbán – legalábbis akkori szavaiból ítélve – még abban reménykedett, hogy egész Európában megváltoznak az erőviszonyok a szélsőjobb javára, a demokratikus centrumpártok rovására. Azt hitte, hogy szövetségeseivel egész Európának szabhat új irányt. Az EP-választáson csalódnia kellett, ez a várakozása egyelőre nem teljesült. Ebben a helyzetben most arra törekszik, hogy visegrádi szövetségeseivel együtt, a kört lehetőleg Ausztria és Olaszország felé kiterjesztve („… remélem, ma estétől az osztrákok újra, és csak idő kérdése, hogy az olasz szabadság is újra zászlót bontson, és utánuk több is jön talán”) létrehozza a „keresztény szabadság” övezetét, amelyben az Unió jogállami normái nem érvényesek. Ezt hirdette meg ideológiai alapvetésével összekötve a pártkongresszuson.

Az átláthatóság ígérete

A kormánymédiában tévesen „karigeri őszödi” beszédének titulálják a napokban netre került hangfelvételt, melyben közvetlen szövetségeséről az MSZP-sekről, de a DK-s Gy. Német Erzsébet esélyeiről is negatív kicsengésű mondatot hallhatunk a felvételen. Az őszödi egy hivatalos, de zártkörű rendezvényen hangzott el, ez pedig magánbeszélgetésben, amit titokban rögzítettek.    

Aki némileg konyít a hazai politikai viszonyokhoz, akinek nincsen valóság elleni filter az elméjén az  semmi olyat  nem hallhat a felvételen, amit egyébként eddig is ne tudhatott volna vagy éppenséggel ne sejthetett volna.

Csakhogy most Karácsony Gergely kimondta.

Kimondta, amit tudtunk: a fideszes képviselők a helyi  Mszp-s képviselőkkel karöltve a polgármester tartózkodása mögé bújva folytatták kisded játékaikat csakúgy, mint ahogyan azt a korábbi háttéralkuik során többször is megtették. Az is tudható volt, hogy az MSZP-ben sokaknak nem tetszett, hogy „pártjuk” első embere egy másik párt vezetője, aki ugyan nem igazán karizmatikus egyéniség, de saját pártjuk vezetőjéhéz képest egy valóságos néptribun. Nincsen ebben semmi újdonság, sőt, az összefogás létrejötte után a kampány során nagyon okosan a Párbeszéd mosolyogva levált az MSZP emlőjéről, önálló entitásként kampányolt. Vigyázott arra, hogy az Összefogással párosítsák nevét és ne az MSZP kádéempéjeként beszéljenek róla.

A politikában a kompromisszumképtelenség gyors halálhoz vezet. Karácsony képes volt kompromisszumra, de elfelejtette, hogy kivel kötötte azt. Elfelejtette, hogy a nála sokkal jobb politikai érzékkel rendelkező Gyurcsány Ferencet is milyen helyzetbe hozta saját pártja az őszödi beszéd idegen kezekbe juttatásával, azután, hogy a nekik  nem tetsző program megvalósítására szólította fel őket.

Gyurcsány legnagyobb ellensége nem a Fidesz volt, hanem saját pártja, az MSZP.

Az sem titok, hogy Tüttő Katát magánéleti viszony fűzi Leisztingerhez, aki mostanság az új Puchnak nevezhető, hogy Horváth Csaba a maga tisztességével legalább olyan közellenség lesz a zuglói képviselő testület számára mint Karácsony volt, hogy Gy. Németh Erzsébet nehéz helyzetben van a jól beágyazott fideszes polgármesterrel szemben, tehát hírérték csupán annyi, hogy ezt Karácsony valakinek kimondta. Valakinek, akiben vakon megbízott, ha egy politikus esetében létezhet ilyen személy, főleg kishazánkban.

Az MSZP-n belül eddig is folyt többoldalú aknamunka Karácsony ellen. Ebben sincsen újdonság.

Fentieknél sokkal érdekesebb, hogy ha magánbeszélgetésben is, de kinek válaszol Karácsony ilyen kendőzetlen nyíltsággal? Csakhogy Karácsony pont úgy nem fedi fel  a bizalomra érdemes kilétét, ahogyan Gyurcsány sem tette a bizalmára érdemtelenekkel, pedig azok a személyek korábban sem tartozhattak bizalmasai közé.  Azt kevéssé hiszem, hogy Karácsony úton, útfélen „igazságbeszédeket” tartott ismerőseinek, ahogy azt sem, hogy pontosan ne tudná hol és mikor készülhetett a hangfelvétel. Az eltorzított hangú, de érthető kérdések nagyon is célzottnak tűnőek még akkor is, ha nincsen alap azt állítani: a kérdezőnek tudnia kellett róla, hogy hangfelvétel készül a beszélgetésről.

Az azonban biztos, ahogyan a parkolási ügyben sem vált Karácsony előnyére, hogy tartózkodásával szemet hunyt a háttéralkut kötő Fideszes és Mszp-s banda üzelmei fölött, kevésbé cizelláltan cinkossá vált, ebben a mostani ügyben sem erősíti hitelességét annak a transzparenciának, amit a főpolgármesterség elnyerése esetére beígért.

Ba@ni és szűznek maradni egyidőben még Karácsony Gergelynek sem lehet!

Közpénz az autóvásárláshoz

Mondott-e valamit Gulyás Gergely a csütörtöki sajtótájékoztatón, amihez érdemes még kommentárt fűzni? Ahogy a menekültkérdésről, az új olasz kormány döntéseiről beszélt, abban semmi újat nem látok. Ahogy Greta Thunberget nevezte „beteg gyereknek”, azzal sokan és helytállóan foglalkoztak az elmúlt másfél napban, és nem kell hozzátennem semmit az ő felháborodott tiltakozásukhoz.

Egy olyan, meg is ismételt válaszára térek ezért vissza, amely másokat nem foglalkoztat.

A 444.hu újságíró arról kérte a miniszter véleményét, hogy a családi autóvásárlási támogatási akció keretében Audi Q7-es és Lexus autók vásárlásához is adnak 2,5 millió forintnyi állami támogatást, holott akik ilyen autókat vásárolnak, aligha vannak állami támogatásra rászorulva. Gulyás miniszter válasza az volt:

ha valaki a jómódúak közé tartozik, de legalább három gyereket vállal, akkor szerintem nem eltúlzott, hogy ha a magyar állam őt is részesíti ebben a kedvezményben”.

Az újságíró szerint aki 23 milliós autót vesz, az valószínűleg képes lenne erre állami támogatás nélkül is.
Szerintem, ha vállal három gyermeket, akkor bízzuk rá, hogy él ezzel a lehetőséggel.” Majd megmagyarázta a véleményét: „Szerintem itt egy kommunisztikus felfogás létezik, hogy támogatás csak a legrászorultabbaknak kell, és vannak olyan támogatások, amelyeket csak a legrászorultabbaknak kell adni. De vannak olyan támogatások, amelyeket nem rászorultsági alapon adunk, hanem egy élethelyzetre tekintettel. És kevés ember tesz annyit a jövőért, mint aki három gyermeket vállal. Tehát én nem érzem úgy, hogy ez helytelen lenne.
Akinek van pénze, azt miért kell támogatni, kötözködött tovább az újságíró, mire Gulyás megismételte: „Mert vállalt három gyermeket.
Bolgár György ezen a héten – amikor a rádió adománygyűjtő akciót folytat – hallgatókat hívott be a stúdióba, hogy vegyenek részt a műsorvezetésben, a meghívottak között az adás két olyan hallgatója is volt, akik Fidesz-szavazóknak mondták magukat. Indítékaik között mindketten a Fidesz családtámogatási rendszerét említették első helyen. Elterjedt vélemény az országban, hogy a „családvédelmi akcióterv” helyes intézkedéseket tartalmaz.

Amikor egyes intézkedéseiről a parlament szavazott, az MSZP és az LMP igennel szavazott, a DK nemmel, a Párbeszéd pedig tartózkodott. De még az utóbbiak sem azzal indokolták ezt, hogy a kormány lépéseit helytelenítik, csak azzal, hogy elégtelennek tartják.

Már korábban is elmondtam ezen az oldalon, hogy szerintem ezek az intézkedések lényegüket tekintve helytelenek, a leginkább nyilvánvaló módon az autóvásárlási kedvezmény és a négy gyermekes anyák életfogytig tartó személyi jövedelemadó-mentessége. Miért is?
Minden állam elvesz pénzt a jövedelemmel rendelkezőktől illetve az árukat és szolgáltatásokat vásárlóktól, hogy ebből közkiadásokat finanszírozzon, illetve a társadalom segítségre szoruló tagjait támogassa. Mint tudjuk, az adózás terheli a polgárokat, terheli a vállalkozásokat. Abban, hogy Magyarország fokozatosan lemaradt a régió többi országától, annak is nagy a szerepe, hogy az állami újraelosztás a többi visegrádi országban 40 százalék körül van, nálunk – akár korábban a balközép kormányok idején, akár a Fidesz-kormányok alatt – közel áll az ötven százalékhoz. Nagyon körültekintően kell ezért meggondolni, hogy milyen támogatásokat vállal az állam az adófizetők pénzéből, illetve milyen adókról mond le, milyen célok érdekében, milyen következményekre törekedve.
Az Orbán-kormányok 1998 óta folyamatosan bővítik a gyermekeket vállaló családok támogatását adókedvezményekkel és egyéb módon. Azt feltételezik és azt is hirdetik, hogy ennek célja a gyermekvállalási kedv növelése, a népességfogyás megállítása.

A demográfusok számára viszont közhelyszámba megy, hogy az állami beavatkozások csak átmenetileg növelik a családok gyermekvállalási hajlamát.

Az Orbán-kormány elmúlt kilenc évében még átmenetileg sem. (Legyünk korrektek: az egy szülőképes korban levő nőre jutó születések száma minimálisan emelkedett, de ez nem tudta ellensúlyozni a szülőképes korú nők számának csökkenését, és ez várhatóan jó ideig így marad.)

A gyermekvállalási kedv egy-egy országban sok-sok tényező hatására alakul, és ezek között a közvetlen tényező, a gyermekvállalás állami támogatása messze nem a legfontosabb. Valójában ezért arról van szó, hogy a magyar állam jutalmazza a gyerekvállalást, anélkül, hogy ennek a gyermekvállalás mértékére érdemi hatása lenne.

Már-már olyan dolog ez, mint a profi labdarúgás közpénzekből folyó masszív támogatása. Öntik a milliárdokat, mert Orbánnak ez a hobbija, anélkül, hogy a magyar labdarúgásban érzékelhető eredmények születnének. Öntik a milliárdokat a gyermekeket vállaló családok jutalmazásába, mert Orbánnak ez a hobbija, anélkül, hogy ennek érzékelhető hatása lenne a családok gyermekvállalására. A párhuzam persze csak részben igaz. A profi labdarúgásban ugyanis, amely üzleti tevékenység, az államnak igazából semmi keresnivalója. A családtámogatás nem ilyen dolog. Arra lehet és helyes közpénzeket fordítani, hogy a gyermekvállalás ne jelentsen aránytalan megélhetési terheket.
Erre találták ki Magyarországon a családi pótlékot és a gyest. Ezeket időről-időre emelni kell, hogy összegük együtt emelkedjék a munkajövedelmekkel. Annak azonban, hogy költségvetési milliárdokat – ideértve az adókedvezményeket, adóelengedést is – fordítsanak a gyermekvállalás jutalmazására ott, ahol az nem okoz aránytalan terhet a megélhetésben, nincs létjogosultsága egy olyan országban, ahol az állam az oktatáson, egészségügyön, idősgondozáson, rokkantak ellátásán igyekszik minél többet megtakarítani. Ahol ezekre az állami feladatokra messze nem jut elegendő, ott ugyanúgy

nem méltányos autóvásárláshoz nyújtani állami támogatást,

mint ahogy nem méltányos négy gyermekes anyákat mentesíteni a közteherviselés alól, s ez a „családvédelmi akcióterv” többi intézkedésével szemben is igaz.
Tegyük hozzá: az ilyen családtámogatási rendszer – mivel kedvezményeinek igénybevételét munkaviszonyhoz, hitelképességhez kötik – nem csupán nem felel meg deklarált céljának, a gyermekvállalási hajlandóság tartós növelésének, de jövedelemátcsoportosítást is eredményez a kimaradó szegény rétegek rováséra, a tehetősebbek javára. Erre a tulajdonságára a baloldali ellenzék rendszeresen felhívja a figyelmet, és igaza van. Ez azonban nem elég, A rendszer logikáját alapjaiban helyes megkérdőjelezni.

Keresztény szabadság

Engem most nem Greta Thunberg érdekel: nem az foglalkoztat, hogy igazat mond, vagy nem mond igazat, helyesen beszél, vagy nem beszél helyesen, de még az Asperger-szindróma sem érdekel, mintha – legalábbis Gulyás szerint – egy Asperger-szindrómást meghallgatni sem lenne érdemes, hiszen beteg, s semmi több, csak a felnőttek manipulációs eszköze. Lassan, szótagolva mondom, hogy Gulyás is megértse: As-per-ger-szind-ró-más volt – má-sok mel-lett – Le-o-nar-do da Vin-ci és Al-bert Eins-tein.

Arról sem kívánok most szólni – pedig hosszan lehetne –, hogy a civilizáció történetében az ellenség lejáratásának vagy ellehetetlenítésének mennyire megszokott és bevett eszköze volt mindig is a másik fél betegnek vagy beszámíthatatlannak történő minősítése. Csak egy példa: az antik pogány, főként görög nyelvű egyiptomi judeofób szerzők (Manethón, Apión) előszeretettel állították, hogy a zsidók betegek, bélpoklosok, testi fogyatékosok, vakok, sánták, „nyavalyások” voltak, s ezért megérdemelten űzték ki őket Egyiptomból.

Most kifejezetten az érdekel, hogy a Lónyay utcai Református Gimnáziumban érettségizett, s a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen jogi diplomát szerzett, egykor „református csodagyerekként” számontartott, ma „snájdig”, példamutató református hívőként emlegetett, az „egészséges kereszténységről” (úgy bizony!) szónokló, amúgy a „keresztény szabadság” attribútumát magán hordozó Orbán-kormány minisztere, Gulyás Gergely fenti megnyilatkozásával egy laza kézmozdulattal a pöcegödör legmélyebb bugyrába taszította önmagát.

Nem is annyira a nemtelen és mérhetetlenül primitív kijelentésével, hisz ezeket tőle már megszokottnak és menetrendszerűnek tekinthetjük. Ám ami a betegség keresztény (jézusi) felfogását illeti, „snájdig reformátusunk”, aki kimondottan pejoratív, lesajnáló értelemben nevezi a leányt betegnek, érzékelhetően éppen a lényeggel nincs tisztában. Jelesül azzal, hogy amikor egy vak embert látva Jézus tanítványai azt firtatták, milyen összefüggés lehet a betegség és a bűn között, a Mester világossá tette, hogy morális értelemben nem a betegség „okát”, hanem annak isteni rendeltetésű „célját” kell keresni („az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk” – János 9,3; „Ez a betegség… Isten dicsőségére lesz – János 11,3), ugyanis – Jesája nyomán (53,4) – Jézusról ezért mondja az evangélium, hogy „Magára vállalta a bajainkat és hordozta betegségeinket.” (Máté 8,17)

Ha Gulyás megfázik, avagy valamilyen elmebéli zavar támadna benne, a keresztény felfogás szerint ezeket is magára vállalja Jézus.

Gulyás aljassága már bonyolultabb kérdés: Jézus bizonyos értelemben persze azt is magára vállalja, de a „snájdig reformátusunk” valószínűleg tisztában van azzal, hogy annak ára lesz.

Gábor György

Trócsányival a NER egésze bukott

Ujhelyi István, az MSZP EU parlamenti képviselője kommentárt fűzött a mai Európai Parlament  jogi bizottságánnak (JURI) ülésén történtekhez.

Trócsányi László bukása az Európai Parlament szakbizottságában több mint súlyos. Nem egyszerűen az illiberális állam jogi főépítésze bukott el személyesen, hanem a Nemzeti Együttműködés Rendszerének egészét gáncsolták el Európában.

Orbán jelöltje ugyanis ezen a ponton még nem is a szakmai alkalmatlansága miatt bukik el, hanem azért, mert világossá vált: hazug és korrupt. Az MSZP EP-képviselőjeként már korábban világossá tettem, hogy nem fogok megszavazni egy olyan Európai Bizottságot, amelyben Trócsányi László helyet kaphat.

Már jóval korábban rámutattunk Orbán jelöltének összeférhetetlenségére, ügyvédi irodájának gyanús megbízásaira, a deviza-károsultak szégyenteljes elárulására.

Ursula von der Leyen várhatóan új biztos-jelöltet fog kérni a magyar kormánytól. Ha így lesz, Orbánék akkor cselekednének felelősen, ha egy olyan személyt jelölnének helyette, akinek neve nem forrott egybe az illiberális állam kiépítésével és aki vállalja a közös európai értékeink képviseletét.

Tiltakozzunk!

Tessék mondani, ha valami nem kötelező, ha egy eddig még el sem készült nyilatkozat nem jár semmiféle kötelezettséggel akkor az ellen miért kell tiltakozni?  Az már csak a hab a tortán, hogy a tiltakozás tárgyává tett paragrafus nem is azt mondja ki azt ami ellen a mi („áldott legyen a teremfoci istenségének neve”) Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterünk tiltakozást jelentett be! 

„tebenned áldást nyer a föld minden népe” (Ter 12,3)

„Magyarország semmilyen körülmények között nem ismeri el az egyetemes egészségügyi ellátásról szóló ENSZ-nyilatkozat migrációra vonatkozó részeit, amelyek szerint az ENSZ-tagországokban az illegális migránsoknak is az adófizető állampolgárokéval azonos szolgáltatást kellene biztosítani.” – jelentette ki az ENSZ egyetemes egészségügyi ellátásról szóló ENSZ-nyilatkozat migrációra vonatkozó részeiről tegnapi felszólalásában a mi („áldott legyen a teremfoci istenségének neve”) Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterünk.

Persze igaz, a tények eddig sem nagyon zavarták a mi („áldott legyen a teremfoci istenségének neve”) Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterünket.

Szeretném felhívni a mi („áldott legyen a teremfoci istenségének neve”) Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterünk figyelmét, hogy talán előbb el kellene olvasni a nyilatkozat azon passzusát mellyel kapcsolatban ellenvetésünk van, s ha megtette, még utána sem tiltakozni, hanem megpróbálni megérteni amiről olvasunk, majd mindezek után lehet engedni nyiladozó értelmünk haragos tiltakozásának!

Namármost, ha a mi („áldott legyen a teremfoci istenségének neve”) Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterünk értelme nem terjed odáig, hogy tudja mi a különbség a bevándorló vagy menekült és az illegális migráns között, akkor a legnagyobb tisztelettel kérném a mi („áldott legyen a teremfoci istenségének neve”) Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterünket, hogy neveztesse ki magát a futsal szövetség örökös elnökének, s külgazdasági és külügyminiszteri pozícióját engedje át valamelyik, a feladathoz felnőni képes kollégája számára.

Tudja Miniszter úr talán maradt az ön hosszú miniszteri regnálása ellenére is olyan személy a minisztériumban, aki diplomáciai szolgálatát képességei alapján szerezte. Tudom, ön mindent megtett ezen diplomaták elűzése érdekében, de hát hátha mégis…

Végezetül, ha a mi („áldott legyen a teremfoci istenségének neve”) Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterünk pontosan megértette az ominózus paragrafusokról szóló cikkely minden szavát, és „csak” előre nagyon is megfontolva, szándékosan – politikai céloktól vezérelve – félremagyarázza, úgy sajnos nincs mit tenni, ez nálunk mindaddig csupán néhány hülye értelmiségi felháborodását váltja ki, amíg egyszer a polgárok vezetőválasztáskor nem csak az érdekek mentén, hanem a tisztességet is figyelembe véve szavaznak.

Már ha találnak a választási névjegyzéken olyan nevet akire a fenti jelző is ráillik.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK