Vélemény

Orbán előre menekül

Ahol az ötven százalék tulajdonképpen kilencvenkilenc százalék, ott Fülig Jimmy pofonjai sem tudják elérni, hogy ne halottakból legyen sok, hanem megfelelő számú orvosból és szakápolóból. 

Alig egy hete, hogy Orbán száz család tragédiájára csak egy alternatív világ hazugságaival volt képes válaszolni. Sőt, médiájának mintegy négyszáz bértollnoka parancsra zengte, hogy Európában a helyzet kaotikus, ehhez képest nálunk viszont mindenki helyt áll a fedélzeten.

Elsősorban természetesen saját magára gondolt, de halvány ecsetvonás jutott az operatív törsz kiválóságainak is. Egyetlen gond volt ezzel, nevezetesen sem intézkedéseinek elmaradásával, sem intézkedéseivel nem sikerült elfedni az egyre közelgő tragédiát, az egészségügy összeroppanását. Ettől még

a maga részéről megfelelőnek ítélte a kormány az egészségügy  járvány terjedése ellen tett  lépéseit.

Aztán hirtelen valami történhetett, mert Orbán Viktor végső kétségbeesésében véletlenül igazat mondott.

„Ha így mennek tovább a dolgok, akkor ötven százalék esélye van annak, hogy a kórházakban el tudjuk látni a betegeket”

Sokan a szívükhöz kaptak, ha a Vezérlőtábornok ezt mondja akkor bizony valójában semmi esélyünk nem maradt.

Csakhogy Orbánt nem olyan fából faragták, emlékezzünk csak rá ő maga gumicsizmában kezében lapáttal végzett korábban a hóakadályokkal, éppúgy mint az árvízzel!

Nem először áll élére azoknak a hangoknak amelyeket előzőekben varjúkárogásnak, a vírusnak drukkoló nemzetidegen ellenzék riogatásának nevezett.

Fészbukszózatában jelentős szigorító intézkedéseket jelentett be, cseppet sem zavarva, hogy a bejelentés tartalma sok pontban összecsengett a korábbi ellenzéki követelésekkel csakúgy, mint a járványügyi szakemberek véleményével.

Az intézkedések túlnyomó részét a szakemberek és a közvélemény is helyeslően fogadta, csak halkan megjegyezve, hogy több közülük értelmetlen és hatástalan.

Viszont a kommunikáció szintjén nagyon is határozottságot és hatékonyságot mutató, ami Orbán számára elsődleges szempont. Jött is a kommunikáció bombája: Orbán Viktor miniszterelnök úr közbenjárására immáron 99 százalék az esélye annak, hogy az egészségügy ennyi szakemberrel – és kivezényelt segítséggel – is működőképes marad.

Magyarul ismét ott tartunk, hogy „Minden nagyon szépminden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve.” És, ha ez még nem lenne elegendő, akkor megspékeljük az online oktatásban résztvevő diákoknak az ingyenes internettel.

Probléma csupán azzal van, hogy sem az esti kijárási tilalommal, sem az ingyenes nettel nem lesz több orvos és megsúgom szakápoló sem!

Egyrészről megelégedéssel nyugtázhattuk az orvosok jelentős béremelését, a hálapénz büntetőjogi kategóriájává emelését, ugyanakkor egyszer végre nem varázsolni kellene a bűvészkalapból, hanem anélkül adni, hogy a kalap mélyén hókuszpókuszokkal ugyanezt a pluszt pénz vissza ne vegyék a kedvezményezettektől.

Azt nem tudom a kormány korábbi hívószavára hány orvos tért haza, de abban biztos vagyok, hogy töredéke csupán annak ahány orvos a legutóbbi intézkedéscsomag hatására otthagyja a közegészségügyet és a magánellátás területén keres boldogulást, vagy ami még valószínűbb sokszoros bérért, jobb munkafeltételek mellett külföldön talál állást.

Nem ágyszám bővítésre és nem is lélegeztetőgépek hiányára alapozva állították az egészségügyi szakemberek a közelgő összeomlás elérkeztét, hanem ahogy Fülig Jimmy nem állíthatott minden pofon mellé egy közlekedési rendőrt, úgy a kórházakban dolgozó orvosok és ápolók sem képesek osztódással szaporodni (vagy legalább is nem abban a szükséges mértékben képesek rá), ahogy a fertőzéssel magukra hagyott polgárok száma növekszik! Mert hát míg Fülig Jimmy végtelen számú pofon kiosztására képes, addig az emberi teljesítőképességnek igenis van határa még akkor is, ha

az isten az egészségügyben dolgozókat a gyógyítás olthatatlan vágyának szerencsétlenségével ajándékozta meg.

Ráadásul az is nyilvánvaló, hogy Orbán azért halasztotta a valós válságkezelést, mert más európai országok kormányaival szemben a felkészülés helyett azon mesterkedtek hogyan lapátolják ki a válságkezelés finanszírozására és az emberek valós megsegítésére felcímkézett százmilliárdokat.

Egy hete van csupán, hogy Orbánt ahhoz a Horn Gyulához hasonlítottam, aki ha az utolsó pillanatban is, de mindig rászánta magát  kényszerintézkedések megtételére, igaz csak ha már nagyon szorult a hurok.

Horn az utolsó pillanatban, Orbán csupán az utolsó utáni pillanatban.

Tudom, nehéz tudomásul venni, hogy a járvány nem politikai kategória, ebből kifolyólag nem lehetne pillanatnyi érdekek szerint működtetni.  Persze fideszéknél ezt már régóta tudniuk kellene, hiszen a Mester Lajos féle egészségügyi reformot, ami az elmúlt pár évtized egyetlen komplex és koherens reform-elképzelése volt politikai érdekei oltárán feláldozták. Ez még akkor is így volt, ha az MSZP is ellenségesen állt ehhez a  strukturálisan is megalapozott reformhoz.

Kivégzőosztag elé azonban nem a Gyurcsány vezette szocik, hanem a politikai hazárdjátékban érdekelt Fidesz, és annak vezetői állították.

Volt tíz év rá amiben bizonyíthatták volna ők sokkal jobbá képesek tenni az egészségügyet, mintsem azt Molnár Lajos elképzelte. Ehelyett csak mellébeszéltek. Ami fejlesztést végrehajtottak, azt az ezerszer megátkozott Európai Unió biztosította pénzekből tették, persze jócskán túlárazva az amúgy is megcsapolt forrásokat.

Sehol egyetlen előremutató strukturális lépést sem tettek, ami nélkül kilátástalan az egészségügy problémáinak megoldása.

Igaz, a strukturális reformok bevezetését nem választások előtt alig másfél évvel szokták bevezetni. A Fidesz most mégis valami effélét lebegtet, miközben pótcselekvésekbe menekül, bízva a kommunikációs lufik hatékonyságában, amit valljuk be – Mester terveinek megvalósítása helyett – mester fokon űznek.

„Ha jó szél fúj, jó szerencse van, és az Isten is megsegít, s megérkezik a vakcina, akkor sikerülhet kezelni a járványhelyzetet.”

Miniszterelnök úr, jó szél van: Biden nyert, a vakcina is jön jövő tavasszal, az Ön istenére kérem imádkozzon és hagyja a munkát a szakemberekre!     

Megtért Fidesz vagy berezelt ellenzék?

Március óta naponta halljuk a Fidesz politikusaitól és propagandistáitól, hogy a járvány elleni védekezésben a baloldalra nem lehet számítani. Ahogy Gulyás miniszter mondta egy kormány-sajtótájékoztatón, az ellenzék „a vírus oldalán áll”.

Ennek legfontosabb hivatkozási alapja mind ez ideig az volt, hogy márciusban az ellenzéki pártok nem szavazták meg a „koronavírus-járvány elleni védekezésről” szóló, az ellenzék által leginkább csak felhatalmazásinak nevezett törvényt.
Ma viszont fegyelmezetten megszavazták. Arra hivatkoztak, hogy ezúttal a kormány már nem határidő nélkül, hanem kilencven napra kérte a felhatalmazást, vagyis immár „megtért” az alkotmányos normákhoz, és nekik a súlyosbodó járvány idején immár az a dolguk, hogy a veszélyhelyzetről szóló törvény megszavazásával támogassák a kormányt a járvány elleni védekezésben.
Igen, tavasszal az ellenzék – mindenekelőtt Tóth Bertalan MSZP-s frakcióvezető – a felhatalmazás határidő nélküli voltát tekintette központi kérdésnek, erre hivatkozva támadták az Orbán-kormányt külföldön is.
A magyar közjogászok azonban már akkor felhívták a figyelmet más bajokra is. Többen is állították, hogy
a járvány elleni védekezéshez a különleges jogrendre nincs is szükség, az egészségügyi törvény és a katasztrófavédelmi törvény rendelkezései elegendő jogalapot nyújtanak mindahhoz, amire a járvány elleni védekezésben szükség van.
Amikor júniusban megszüntették a különleges jogrendet, a veszélyhelyzeti intézkedések egy részét átvezették a veszélyhelyzet nélkül is érvényesülő törvényekbe, így mindenekelőtt a katasztrófavédelmi törvénybe.

Ha a különleges jogrend bevezetése tavasszal is vitatható volt, a nyári törvénymódosítások után még inkább az.

Amikor márciusban szavazás előtt állt az első felhatalmazási törvény, az ellenzéki pártok közül a DK további feltételeket fogalmazott meg. A felhatalmazás határidőhöz kötése mellett kikötötte, hogy világosan határolják körül a felhatalmazás tárgyi hatályát, vagyis hogy csak a járványügyi védekezésre vonatkozó rendelkezésekre adjon felhatalmazást, tegyék lehetővé, hogy a parlamenti frakciók vezetői is fordulhassanak az Alkotmánybírósághoz a rendeletek alkotmányosságának felülvizsgálatáért, és a testületnek három napon belül döntenie kelljen, továbbá hogy töröljék az akkori törvényjavaslatból azt a Btk-módosítást, amely veszélyhelyzet idejére egy gumiszabállyal kiterjeszti a rémhírterjesztés tényállását olyan „valós tények” terjesztésére is, amelyek „alkalmasak” a védekezés „akadályozására”. (Btk. 377. §) A kormánytöbbség természetesen egyik feltételt sem fogadta el. (Megjegyzem, az alkotmánybíráskodásra vonatkozó feltételnek én akkor sem láttam értelmét, hiszen a testület már régen engedelmesen kiszolgálja a kormányt, de így sem fogadták el.) Így azután az ellenzéki pártok jó lelkiismerettel utasíthatták el a törvény megszavazását.

És most?

A felhatalmazás tárgyi hatályáról a törvény most sem mond többet, mint eddig. Az alkotmánybírósági vizsgálat lehetőségére vonatkozólag az ellenzéki frakciók közösen benyújtottak egy módosító javaslatot, és a Párbeszéd vezérszónoka annak elfogadásához kötötte, hogy megszavazza a törvényt. A Fidesz a törvényalkotási bizottságban elutasította a módosító javaslatot, arról a plenáris ülésen már nem is szavaztak.

Hát a rémhírterjesztés?

Ez a Btk-paragrafus most szóba sem került. Minthogy a rendelkezés tavasszal bekerült a büntető törvénykönyvbe, az a veszélyhelyzet kihirdetésével magától hatályba lép. Vagyis a tavasszal a DK elnöksége által megfogalmazott négy feltétel közül egy, a határidő teljesült, a másik három nem, köztük az sem, amelyet az ellenzéki frakciók módosító javaslatként most is megfogalmaztak.

Szó sincs tehát arról, hogy az Orbán-kormány „megtért” volna.

Éppen ellenkezőleg. A tavaszi felhatalmazást többek között arra használta, hogy rendeleti úton vegyen el pénzt az önkormányzatoktól, rendelettel vette el Gödtől a „különleges gazdasági övezethez” sorolt Samsung-területet és az azzal járó iparűzési adóbevételt (amiről később általános érvényű törvényt is alkotott).

Ebből az ellenzéknek is le kell vonnia következtetést: Orbán bármire használhatja a felhatalmazást.

Mégis – az ülésről távol maradó Gyurcsány Ferenc és Hadházy Ákos, illetve a gombot nem nyomó Szabó Szabolcs és Szél Bernadett független képviselők, ők Hadházyval együtt a Tisztesség és Bátorság Szövetsége tagjai, továbbá Tordai Bence (Párbeszéd), végül pedig a nemmel szavazó független, ISZOM-tag Székely Sándor kivételével – igennel szavaztak a törvényre.

Jóváhagyásukat adták minden majdani visszaélésre, többek között a rémhírterjesztésre vonatkozó kiszélesített, nyilvánvalóan alkotmányellenes szabály újbóli hatályba lépésére.

Nem tudok erre más magyarázatot: nem bírták a nyomást, nem tudtak ellenzékként viselkedni, berezeltek.

Az jutott eszembe…

Tegnap olvastam, hogy Erdogan, török elnök gratulált Joe Biden elnökké választásához. A mi miniszterelnökünk már korábban üdvözletét küldte. Kérdés, hogy mihez?

A fent említett írás megjegyezte: lassan alig marad állam és kormányfő, aki ne tette volna meg ugyanezt. Néhányan ugyan kimaradtak a sorból azon címszó alatt, hogy az eredmény még nem végleges, nem hivatalos, de ez rendben van, elfogadható indok annak ellenére, hogy nem túl okos lépés ez a késlekedés, mert ha tetszik, ha nem Joe Biden lesz az elkövetkezendő négy évben az Egyesült Államok elnöke. Ha valaki az elnök korára való tekintettel csak legyintene annak már előre szólok, hogy az alelnöke, aki ha Bidennel történne valami visszavonhatatlan, akkor a helyére kerülne, egy lényegesen liberálisabb, sőt baloldalibb politikai elveket valló, bevándorló szülőktől származó, színes bőrű  és nőnemű ember!

Az, hogy a magyar kormány rosszul pozicionálta magát tulajdonképpen még elfogadható lenne. Ismerjük el Trump és Orbán szellemi magaslatainak találkozása, mondhatnám egybefonódása eleve sejteni engedte Orbán végsőkig való kiállását Trump mellett.

Az a mellékes körülmény már csak hab a tortán, hogy külügyminisztere – akinek diplomáciai érzéke csak egy porcelánboltba betévedő hím elefántéhoz hasonlítható -, még fel is hívta a jövendő elnök figyelmét Árpád népére, akiknek nevében halasi csipkénk finom cizelláltságához hasonlatos diplomáciai finomsággal bűnözőnek nevezi az Egyesült Államok 46. elnökét és családját is.

Persze olyan a beosztott, mint a Főnök.

Orbán politikai talentumának köszönhetjük azt a nem alábecsülhető politikai éleslátást amely tudatosította bennünk „a magyarok sorsát a magyarok döntik el”. Csakhogy ez a megdönthetetlen tézis sajnos nem mondható el olyan politikai szempontból elhanyagolható tényezőről, mint az Egyesült Államok. Ők bizony rászorulnak az igaz magyar szellem fényének útmutatására, mely szerint:

a Kánaánhoz vezető út csakis az idiotizmusáról sokszorosan tanúbizonyságot tévő Trump elnök vezetésével járható.

Miniszterelnökünk nagyságát mi sem mutatja jobban mint, hogy elődei jó hagyományait követve ismét  – a mi nevünkben is – a vesztes fél mellett tette le voksát.

(Ezen a helyen nem szeretnék kitérni Orbán négyszáz felé ágazó médiájára, mely a pártatlan tájékoztatás messzemenő figyelembe vételével tudósított minket a tengeren túli történésekről. Ja… mégsem)

Igazából a fentiek csak Szószátyár-kodásom miatt lettek rögzítve. Valójában csupán reagálni akartam arra a médiában elterjedt tévhitre, hogy, ha kissé késve is, de Orbán is gratulált Bidennek. Hát nem!

Szedjük csak szét és értelmezzük Orbán Bidennek írott üdvözletét:

„Engedje, hogy gratuláljak Önnek a sikeres elnöki kampányhoz. Jó egészséget és folyamatos sikereket kívánok rendkívül felelősségteljes feladatainak ellátásához.”

Tehát az első mondatban a sikeres kampányhoz és nem elnökké választása okán küldött gratulációt, míg a másodikban az előtte álló feladatok sikeres elvégzéséhez, legyenek azok a feladatok bármilyenek is!

Olyan betyárosan, vagy mondhatom divatosabban: kipcsákosan magyar virtus szerinti a megfogalmazás. Ügyes, a baj csak az, hogy nem Orbán hátán csattan majd az ostor.

Orbán meghátrál és csapdákat állít

Amit az elmúlt hetekben hangosan követeltek a szakemberek és részben az ellenzék is (nevezetesen a Párbeszéd), abba Orbán most részben belement.

Többször megírtam ezen az oldalon, hogy „az ország működőképességének fenntartása” érdekében kerüli az olyan korlátozásokat, amelyek a találkozások (a kontaktusok) radikális korlátozására irányulnak.
Most, a járvány felfutása miatt Orbán bejelentette a rendezvények betiltását, a lakodalmak megtiltását, az esküvőkön és temetéseken és a magán-összejöveteleken való részvétel korlátozását, a középiskolai és felsőfokú oktatás digitális távoktatásra való átállítását, a vendéglátás helyszíni igénybevételének felfüggesztését, az üzletek esti nyitva tartásának korlátozását.
Lássuk be,

Orbán meghátrált, és tegyük hozzá, hogy jól tette.

Azok közé tartozom, akik egyetértenek azzal, hogy a bezárás az óvodákra és általános iskolákra nem terjed ki: bár azoknak is van szerepük a vírus terjedésében – éppen ma követelik osztrák tudósok az iskolák bezárását Ausztriában – én mégis azt gondolom, hogy a kisgyerekeknél nincs mód digitális átállásra, és a bezártság nekik okozza a legnagyobb kárt, és miattuk sok dolgozó szülőnek kellene otthon maradnia, ennek minden gazdasági és egyéb hátrányával.
A meghátrálás persze részleges. A pedagógusokat, akik az óvodákban és általános iskolákban továbbra is naponta találkoznak majd a gyerekekkel, hetente tesztelni fogják, ígéri Orbán, de a szélesebb körű tesztelésről és általános kontaktuskutatásról nincs szó, arra nem hoztak létre apparátust, a tisztiorvosi szolgálat Lázár János idején végrehajtott felszámolása ebben lehetetlen helyzetet teremtett. (Ebben nem követik Ausztriát és Németországot.)

A kormány, illetve személy szerint Orbán ezeket a korlátozó intézkedéseket a veszélyhelyzet újbóli bevezetéséhez kapcsolja, és elvárja az ellenzéki pártoktól annak holnapi megszavazását.

Az Eötvös Károly Intézet viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy ez hamis,

a korlátozó óvintézkedésekre a veszélyhelyzet júniusi feloldásakor hozott „átmeneti törvény” okán a katasztrófavédelmi és az egészségügyi törvény rendkívüli jogrend nélkül is módot ad. Itt

az ellenzéki pártok csapdába kerültek:

az újabb felhatalmazási törvény megszavazásával olyan jogkorlátozásokhoz is hozzájárulnának, amelyekre a járványkezeléshez nincs szükség. Ez történt tavasszal is, akkor az önkormányzatoktól vettek el rendeletekkel pénzt a veszélyhelyzetre hivatkozva.

Állított a kormány egy másik csapdát is a friss korlátozásokkal.

Azzal, hogy a felsőoktatásban is elrendelték az áttérést a digitális oktatásra, és a kollégiumok kiürítését is elrendelték, az SZFE diákjainak és tanárainak állítottak csapdát.

Ne csodálkozzunk, ha Szarka kancellár most el fogja rendelni az elfoglalt épületek azonnali kiürítését, és a veszélyhelyzet erre jogalapot is teremt. Ha az ellenzéki pártok támogatják a második felhatalmazási törvényt, akkor az ő jóváhagyásukkal történik ez.

Újra vészhelyzet

Azt hallom a Klubrádióban, hogy hétpárti egyeztetésre hívta az ellenzéki frakciókat Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője. A téma az a törvénytervezet volt, amellyel a Fidesz a veszélyhelyzet 90 nappal való meghosszabbítását kéri a parlamenttől.

Az ellenzéki frakciók – ha jól értettem, frakcióvezető-helyettesek – elmentek az egyeztetésre, meghallgatták a Fidesz kérését, és maguk is javaslatokkal álltak elő. Ahogy Tordai Bence mondta, még nem döntötték el, hogy megszavazzák-e a különleges jogrend meghosszabbítását.

Már márciusban sem helyeseltem, hogy az ellenzékiek hétpárti egyeztetésen vettek részt a Fidesszel, amire akkor az iskolabezárás adott alkalmat, de a Fidesz előállt ott a felhatalmazási törvény tervezetével.

Ha demokrácia lenne Magyarországon, akkor az ilyen egyeztetés magától értetődő dolog lenne, önkényuralmi rendszerben azonban, ahol a kormánytöbbség ellenzéki egyetértés nélkül fogad el alaptörvényt, választ alkotmánybírákat, módosít önkormányzati és választási törvényt.

Nem örültem annak, amikor a DK feltételeket fogalmazott meg a veszélyhelyzet elfogadására, például az alkotmánybírósághoz való fordulás lehetőségét, mivel ezzel is azt a tévhitet erősítette, hogy Magyarországon még létezik demokratikus alkotmánybíráskodás, működnek az alapvető jogállami intézmények, miközben ettől már nagyon messzire kerültünk, már csak az „alkotmánybíróság” összetételénél fogva is.

Szerencsétlennek tartottam, hogy Tóth Bertalan a felhatalmazás időbeli korlátját tette a megszavazás egyedüli kritériumává, és valósággal könyörgött ezért.

Most sem helyeslem, hogy egyáltalán leültek az ellenzékiek a Fidesszel egyeztetni,

hogy most is az alkotmánybírósági kontrollt teszik elfogadási feltétellé, miután a kormány most már határozott időre, 90 napra kéri a felhatalmazást.

(Most hallom, hogy Hadházy Ákosnak is az a véleménye, hogy ilyesmin nem kell részt venni. Nem először értek vele egyet)

Az elvi álláspont mellett, miszerint önkényuralmi kormánynak nem adunk felhatalmazást, még egy érvem van a megszavazás ellen.

Láttuk, hogy hogyan élt vissza tavasszal az Orbán-kormány a veszélyhelyzettel: éven belül, rendelettel pénzt vett el az önkormányzatoktól (ami meggyőződésem szerint alkotmány- illetve alaptörvény-ellenes, de költségvetési kérdésekben az alkotmánybíráskodás immár tíz éve nem létezik az orbáni Magyarországon, ezért az önkormányzatok nem fordulhatnak az Alkotmánybírósághoz).

Láttuk, hogy az önkormányzatok megkérdezése nélkül ingyenessé tették a parkolást, aminek az indoklása hamis, és ezzel is az önkormányzatok forrásait csökkentik. Ezt a veszélyhelyzet kihirdetésével együtt most is megtették. Miközben az önkormányzatok országszerte átvállalnak a kormány kötelezettségének számító járványvédelmi feladatokat, például intézményeiknél a tesztelést, hatalmas erőfeszítéseket tesznek az idősek ellátására a járvány körülményei között stb.,

a kormány folyamatosan azt harsogja, hogy „az ellenzékre nem lehet számítani” a járvány elleni védekezésben.

Tudom, az ellenzéki frakciók újabb támadásoknak lesznek kitéve, ha nem szavazzák meg a veszélyhelyzetről szóló törvényt, bátorság kell ennek vállalásához. Ugyanakkor ez kifejezetten előnyös lenne abból a szempontból, hogy rákényszerítené az ellenzékieket annak folyamatos magyarázatára, hogy Magyarországon már nincs demokrácia, az ellenzéknek önkényuralomban kell politizálnia, és ennek megfelelően kell a kormánytöbbséggel szemben viselkednie.

Orbán még mindig tévúton

A második hullámra azt a jelszót adta ki Orbán, hogy „Magyarországnak működnie kell”, ami magyarul azt jelenti, hogy nem tesznek intézkedéseket a találkozások korlátozására, csak a találkozások kockázatát próbálják csökkenteni a maszkhasználat kiterjesztésével és mellőzésének szankcionálásával.  

A kormány most, nyilván érzékelve a helyzet súlyosbodását, mára újabb korlátozásokat ígért. Orbán bejelentette: újra bevezetik a rendkívüli jogrendet, éjszakára kijárási korlátozást vezetnek be, a szórakozóhelyeket bezárják, a színházakban, mozikban, sportversenyeken két néző között két helyet üresen kell hagyni, és csúcsidőben sűrítik a tömegközlekedést, továbbá újra ingyenessé teszik a parkolást.

Mit szóljunk ehhez?

Erre szokták azt mondani, hogy vajúdtak a hegyek, és egeret szültek. Németországban kevésbé súlyos a helyzet – bár szintén gyorsan romlik –, mégis egész novemberre a rendezvényeket megtiltották, a sportversenyeken egyáltalán nem lehetnek nézők, a vendéglátásban is csak utcán át lehet ételeket eladni, beülni nem lehet, szállodákban sem lehet turistáknak szállást adni (tehát csak üzleti utakra adhatnak szállást), sőt a magánjellegű összejöveteleken (lakásokon) legfeljebb két háztartásból tíz személy lehet jelen. Amit a tavaszi hullámtól eltérően nem korlátoznak, az az iskolák és gyermekintézmények működése, és kijárási korlátozást sem vezetnek be. Mindamellett a német kormány a tartományokkal együttműködve azt tűzte ki célul, hogy 75 százalékkal csökkentse az emberek közötti találkozások számát, az Orbán-kormány viszont – ismétlem – nem törekszik a találkozások számának csökkentésére, csak azok kockázatát igyekszik a maszkhasználat kiterjesztésével mérsékelni.

Orbán továbbra is elképesztően felelőtlenül viselkedik.

Az ellenzéki pártok – a Párbeszéd feltűnő kivételével, lásd  – csak a tesztelés bővítését és ingyenességét követelték a kormánytól – természetesen teljes joggal –, a találkozások mérséklését szolgáló korlátozásokat nem szorgalmaztak, az erre vonatkozó újságírói kérdésekre jobbára kitérő választ adtak. Mint annyiszor, ezúttal, ebben az ügyben sem teljesítik hivatásukat.

Balogh Lajos

Több mint harminc órája jeleztem, hogy bizonyos okok miatt egy darabig felfüggesztem Facebook-aktivitásomat.

Ám most történt valami, ami miatt meg kell szólalnom. Az imént érkezett a hír, hogy egyetemünk 28 éves hallgatója, Balogh Lajos roma emberjogi aktivista, roma folklór zenész, VIII. kerületi önkormányzati képviselő koronavírus-fertőzésben elhunyt.

Vádolom a magyar kormányt, melynek tagjai jól láthatóan semmibe veszik az emberi életet,

s felelőtlen és embertelen politizálásukkal elérték, hogy miközben a nyári időszakban kerti partizással, jachtozással és helikopterezéssel múlatták az időt, viselkedésükkel és szavaikkal azt a képzetet keltve az emberekben, mintha már túl lennénk a járványon, s mintha nem kellett volna számolni egy a szakértők által is jelzett második hullámmal, aközben még a vírusteszteken és a lélegeztetőkészülékeken is nyerészkedni próbáltak, s az országot eszközök és tartalékok nélkül hagyták.

A rezsim egyfajta emberkísérletet folytat a magyarokkal, a kormány elvesztette a kontrollt a járvány felett.

Világos és őszinte beszéd helyett a hatalom saját hazug és manipulált propagandájának hisz, szurkolókkal teli stadionokban futballmeccseket engedélyez a miniszterelnök szenvedélyét kielégítendő, miközben Magyarország szűkebb és tágabb környezetében ezek az események már rég zárt kapuk mögött zajlanak.

Vádolom a magyar kormányt, amely keresztényként identifikálja magát, ám ahelyett, hogy erőfeszítéseket tennének minden egyes emberi élet megóvására, amelynek

„abszolút elsőbbséget kell élveznie a nem kívánt gazdasági hátrányok és költségek számolgatásával szemben”

– mondja Jürgen Habermas, korunk egyik legjelentősebb filozófusa.

Márpedig az európai történelemnek emlékeztetnie kellene mindnyájunkat arra (hacsak nem veszítettük el emlékező képességünket, s nem hullottunk bele a hatalmi-politikai érdekek mentén átszabott és meghamisított történelmi múlt sötét amnéziájába), hogy

a múlt legaljasabb és leginfernálisabb diktatúrái miként áldozták fel emberéletek millióit a soha be nem teljesedő gazdasági remények és ígérvények oltárán.

Igaz, ebben az esetben a „keresztény” kormánynak elsősorban a veszélybe került családok, a szociálisan magukra maradt és tartalékaikat felélő emberek és a lehetetlen helyzetbe kerülő kisvállalkozások mellé kellett volna állnia, s nem éppen őket legelsőkként magukra hagynia reménytelen helyzetükben és kiszolgáltatottságukban, kitéve őket a teljes ellehetetlenülésnek, s az egyre drasztikusabb méreteket öltő inflációnak.

Vádolom a magyar kormányt, mert ha a kereszténységet nem ócska propagandaanyagnak tekintenék, hanem annak principális tanításait komolyan vennék, akkor, ha mást nem, annyit tudnának, hogy mit jelent

az emberi élet, a zsidó-keresztény hagyomány és az európai civilizáció legalapvetőbb és legfőbb értéke.

Ugyanis a magyar kormány tagjai, meglehet, úgy gondolják, hogy az emberi élet a fogantatás pillanatában veszi kezdetét, de keresztényként azt is tudhatnák, hogy a születéssel nem ér véget az ember élete, hanem továbbra is a legfőbb védendő, óvandó, oltalmazandó, és ha kell, támogatandó érték marad. Kereszténynek és zsidónak, cigánynak és nem cigánynak, feketének és fehérnek, idősnek és fiatalnak, szegénynek és gazdagnak, fideszesnek és nem fideszesnek egyaránt.

Vádolom a magyar kormányt, hogy kereszténynek hazudva önmagát, civilizációnk legalapvetőbb értékét mondja fel, s hagyja odaveszni.

Gyászolom egyetemünk hallgatóját, a tragikusan fiatalon elhunyt Balogh Lajost.
Emléke legyen áldott!

Gábor György

Szorul a hurok?

Azt becsültem Horn Gyulában, ha szorult nyakán a hurok mindig megérezte mit kell tennie ahhoz, hogy levegőhöz jusson. Igaz,  nem csak ezért a képességéért ellenségei és ellenfelei által is tisztelt és elismert politikus volt.

Mai alteregója akit ugyan közel sem tisztelnek annyian még sajátjai között sem, nem hogy ellenségei és ellenfelei sorában mint a nagy elődöt, ma délután szemrebbenés nélkül magára ölti vezénylő tábornoki ruháját és  bejelenti – mint a spanyol viasz feltalálója – mindazokat az intézkedéseket, melyet hetek óta követelnek tőle a hazai szakemberek és politikusok! Mostanság már külföldről is fejcsóválva nyilatkoztak a hatékony intézkedések elmaradása miatt.

Szóval Miniszterelnök úr, Ön kiáll és közli velünk, hogy ami tegnap volt mára nem érvényes, és a keresztény konzervatív elme ismét győzedelmeskedik az liberális európai téveszme fölött, s ahogy eddig is úgy most is tanulhat majd a vétkes unió az Ön éleslátó és hatékony intézkedéseiből.

Ja, hogy az összehasonlító táblázatok tényszámai és az operatív törzs által mondottak, valamint Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter állításai olyan messze állnak    a valóságtól, mint az Ön decemberre beígért vakcinája a realitástól az ne zavarja Önt! Vágja nyugodtan képünkbe az új intézkedéssorozatot, melyet saját kútfőjéből kipattant szikraként ad majd elő, csakúgy mint Zeus atyánk a villámait.

És áldott legyen az Úr neve, hogy ismételten meglazul a kötél a nyakán és újabb nagy lélegzethez jut, miként nagy elődje az az Ön szerint „pufajkás komcsi”.

Uff, én beszéltem.

A hozzá nem értő balközép ágyazott meg az Orbán rendszernek

Paul Lendvainak, aki feldolgozta az elmúlt harminc év történetét az a véleménye, hogy a baloldal hozzá nem értése ágyazott meg Orbán rendszerének.

A Szabad Nép egykori újságírója, aki Bécsbe emigrált, megírta Magyarország történetét. Ehhez csatlakozik most a rendszerváltás óta eltelt harminc év története, melyet Paul Lendvai két részre oszt. Az első a nemzeti együttműködés rendszerének kialakulásáig tart, a második pedig Orbán Viktor sajátos illiberális demokráciáját elemzi.

Paul Lendvai megállapítja, hogy a balközép elit sem a gazdasághoz sem a politikához nem értett, ezért a magyar nép szemében megbukott. Ezt használta ki Orbán Viktor, akinek a politikai tehetségéhez nem fér kétség.

A végtelenített illiberális demokrácia

A magyar miniszterelnök elképzelése szerint uralma örök, mert a választási rendszer garantál annyi szavazót, ahány a nemzeti együttműködés rendszeréhez kell. Ez aggasztja Paul Lendvait, mert számára a nemzeti együttműködés rendszere leválthatlannak látszik.

A Die Presse szerint a proteszt szavazatok ennek ellenére véget vethetnek Orbán Viktor uralmának.

A nemzeti együttműködés rendszerét destabilizálhatja az elhúzódó vírusválság is, amely megnöveli a létbizonytalanságot a választópolgárok körében. Márpedig, ha csökken az életszínvonal, akkor a szavazópolgárok lelkesedése is megcsappanhat.

Orbán Viktornak épp ezért minden korábbinál nagyobb szüksége van az európai pénzekre, mert nem szeretne negatív mérleggel a választók elé állni 2022-ben. Ez viszont gyengíti a magyar miniszterelnök zsarolási potenciálját Brüsszellel szemben, mert éppúgy mint a többi tagállamnak, Magyarországnak is égető szüksége van az Európai Unióból érkező euró milliárdokra.

Megátalkodottak

Gulyás Gergely szokásos, kormányülés utáni sajtótájékoztatójának ezúttal az volt a legfontosabb eleme, amit nem mondott.

Elmondta, hogy a kormányülésen a járványhelyzettel foglalkoztak a legtöbbet, azt is, hogy mind a fertőzöttek száma, mind az elhalálozásoké a járvány súlyosbodásáról tanúskodik.

Ugyanakkor – a karanténszabályok megsértése esetén érvényesítendő szankciók növelésén kívül – nem jelentett be semmiféle újabb óvintézkedést.

Amikor arról kérdezték, hogy van-e olyan terv, hogy a középiskolás és felső tagozatos diákoknál áttérjenek a távoktatásra, azt válaszolta, hogy nincs ilyen terv. Amikor újabb korlátozásokról kérdezték, azt válaszolta, hogy nem, a jelenlegi intézkedések következetes érvényesítése jelenleg elegendő, ez a többségi álláspont.
Az ország működőképességét fenn kell tartani, ismételte meg válaszában az Orbán által a második hullám előtt megfogalmazott kiindulópontot. Tegnapi jegyzetemben negyedik melléfogásként jellemeztem azt, hogy a kormány, amikor a kézmosást, a maszkviselés és távolságtartás propagálását (és a maszkviselés kötelező előírásán), valamint a határok lezárását alkalmazza óvintézkedésként, de az emberek közötti érintkezés, találkozások további korlátozásáról lemond.
Látványos és a járványügyi szakértők által támadott elem ebben a nézők jelenlétében tartott labdarúgó mérkőzések, futóversenyek és más nagy rendezvények engedélyezése, és az is, hogy nem korlátozzák a magánrendezvények, házi ünnepségek, egyházi szertartások részvevőinek számát, ami Európa-szerte terjed.

Minden korlátozásnak ára van.

Mindenütt el akarják kerülni az első hullám idején alkalmazott gazdasági leállást és az iskolák lezárását, és ebben igazuk van. A fertőzés gyorsuló terjedése azonban sok európai országban készteti a kormányokat az első hullám idején alkalmazott óvintézkedések visszahozására: maszkviselést írnak elő közterületeken is, korlátozzák a vendéglátóhelyek és üzletek nyitva tartását, és bizony súlyosabban fertőzött területeken az iskolai jelenlétet is korlátozzák, sőt kijárási korlátozásokat is újra bevezetnek.
Ezek, amíg a gyermekintézmények és az iskolai alsó tagozat működését nem érintik, az emberek közötti érintkezések, találkozások olyan korlátozásai, amelyek nem járnak a gazdasági teljesítmény számottevő korlátozásával.
Gulyás azonban mindezt elutasította: „a kormány szándéka az, hogy ne legyenek” a jelenlegihez képest további korlátozások.

A kormány azt tekinti a fő kérdésnek, hogy a megbetegedetteket ellássák, ezt tekinti a járvány első hullámához képest biztosítottnak, és nem azt, hogy minél kevesebben fertőződjenek illetve betegedjenek meg.

Ezt fogalmazta úgy Orbán, hogy egyrészt „működjön az ország”, másrészt „aki elkapja ezt a betegséget, azt meg fogjuk gyógyítani”. Megerősít ez abban, hogy ez rendkívül felelőtlen döntés, s azt negyedik, súlyos melléfogásnak tekintsem.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK