Itthon

A történet 2002-re vezethető vissza, de a helyzet mostanában kezdett fokozódni.

Az elveszített választás után az ellenzékbe szorult Orbán Viktor azt ajánlotta a frissen miniszterelnökké kinevezett Medgyessy Péternek, hogy felezzék meg a közmédiát. Legyen egyik fele a kormányé, a másik az ellenzéké.

Medgyessy Péter vicces kedvében volt, és azt válaszolta, hogy

akinek média kell, vegyen magának.

Ezt követően jött létre az akkori Magyar Nemzetet is kiadó birodalom, melynek része volt a Hír TV, a Heti Válasz és még egy sor más, Orbánhoz közeli média. A parádét Simicska Lajos vezényelte, ám a Fidesz éceszgébere két és fél évvel ezelőtt, a nevezetes G-napon nyilvánosan is szakított régi barátjával és üzlettársával.

Orbán nemcsak egy régi harcostársat veszített, de egy médiabirodalomnak is kénytelen volt búcsút mondani.

Ezt követően nem sokat tétlenkedtek a fiúk, hogy pótolják a veszteséget. Különösen azután, hogy rájöttek: megszerezni valamit könnyebb, mint megvásárolni, vagy létrehozni.

Ma már a magyarországi sajtó igen jelentős része Orbán barátainak a kezében van.

Hogy mennyire igazságosan osztották fel egymás között a vadászterületeket, van-e valamelyikükben tüske, amiért neki kevesebb jutott, mint másoknak, nem tudjuk. Ami a cégadatokból kiolvasható: van már médiája Mészáros Lőrincnek, Habony Árpádnak, Andy Vajnának, sőt még Schmidt Máriának is jutott egy kicsiny szelet a tortából.

Olyan ez, mint Arany János Családi kör című versében, ahol a családfő mindenkiről gondoskodik, s „egy-egy szárnyat, combot nyújt a kicsinyeknek.”

A roham még ma is tart, bár a magyarországi sajtó bekebelezése a végéhez közeledik.

A Népszabadságot meglehetősen furcsa körülmények között bezáró Heinrich Pecina egyik cége veszi meg a Russmedia három magyarországi megyei napilapját. A Hajdú-bihari Napló, az Észak-Magyarország és a Kelet-Magyarország című mindezidáig nem cáfolt hírek szerint MKB-s és takarékbankos hitel segítségével kerül az osztrák üzletember (?) tulajdonába,

A Délmagyarország és a Kisalföld, valamint a Bors című napilap is elkelt

– a Magyar Nemzet úgy értesült, hogy az Andy Vajna érdekeltségébe tartozó Avalue Befektetési Kft. vásárolja meg.

Hogy miért jó ennyi újságot, rádiót, tévét tulajdonolni, azt nem kell különösebben megmagyarázni. Laikus szemel is könnyű belátni, hogy

akié a sajtó, azé a hatalom.

Ha a kormányhoz közeli, hozzá messzemenően lojális tulajdonosokhoz kerülnek az újságok, a rádiók és a televíziók, akkor

ezekben a médiumokban csakis olyan információk és vélemények jelenhetnek meg, amelyeket a kormány jónak tart.

Ha minden, vagy majdnem minden sajtóterméket Orbán Viktor barátai és üzlettársai kaparintanak meg, akkor Béla bácsi Balatonborzadályon, és Bözsi néni Dunarettentőn nem tudja meg, hogy Rogán Antal parasztfiú létére fényűző életet él. És nem tudják meg azt sem, hogy Matolcsy jegybankelnök nagy előszeretettel menekíti alapítványokba a közpénzeket, melyek ily módon elveszítik közpénzjellegüket. Ha nincs, aki megírja, akkor nem derül ki az sem, hogy

Mészáros Lőrinc – aki gázszerelőként, egyúttal Orbán Viktor barátjaként kezdte pályafutását – rövid idő alatt az ország egyik leggazdagabb emberévé nőtte ki magát.

Ha megszűnik a független, szabad sajtó, vagy csak nyomokban lesz fellelhető, akkor ebben az országban bármit meg lehet csinálni, mert semmilyen disznóságnak, gazemberségnek nem lesz következménye. Ezért az igyekezet, hogy rátegyék a kezüket mindenre, ami újság, tévé, vagy rádió.

Az ellenzék tehetetlenül és tanácstalanul nézi, ahogyan bezárul előtte a nyilvánosság.

Egyre rezignáltabban veszi tudomásul, hogy szűkülnek a lehetőségek, és ami még megmaradt szabadnak és függetlennel, az kivéreztetésre, kihalásra van ítélve.