A mínusz 1. nappal megkezdődött szerdán a jubileumi, 25. Sziget Fesztivál. A nap legfontosabb fellépője Pink volt, aki egyben az egész fesztivál egyik legnagyobb húzóneve is, és már a nyitónapon elég magasra tette a mércét a többi fellépőnek. Szó szerint.
Üdítő dolog, hogy úgy is lehet valaki nőként popsztár, hogy nem rázza a fenekét a színpadon, és nem posztol magáról folyamatosan szexi képeket az instára. Márpedig Pink pont ilyen.
Azt nem lehet tudni, hogy mennyire találta ki önállóan az imidzsét, amikor a deszkásszerű csajból inkább rockerszerű lett, de hitelesnek tűnik, amit csinál – valószínűleg ezért is van még mindig a színpadon, nem úgy, mint pár vele egykorú kolléganője.
Az is nagyon szerethető benne, hogy a számaiban nemcsak szerelemről és bulizásról van szó (pedig egyébként ezekről is van számos nagy slágere), hanem úgynevezett
komoly témák, például családi gondok, női szerepek és más is hasonlók is rendre előkerülnek.
De a zenéje mindezzel együtt is jól kitalált, jól végiggondolt popzene, elvégre is Pink minden lázadásával együtt egy kiadó által támogatott csajbandában kezdte a karrierjét, csak még a tényleges indulás előtt egyedül ő maradt meg belőle. Ekkor 16 éves volt, de húsz évvel később még mindig koncertezik, és olyan show-kat csinál, mint a szerdai szigetes, amit még biztos sokáig fogunk emlegetni.
A szerda ugyanis egyértelműen Pinkről szólt a fesztiválon: már napközben is lehetett látni a rózsaszínbe öltözött rajongókat minden korosztályból. Kádár Tamás a Sziget Kft. cégvezetője a fesztivál keddi sajtóbejárásán arról beszélt, hogy idén nemigen lesz rekord látogatószám a Szigeten, de Pinktől azért sokat remélnek.
Ahhoz képest, hogy csak a mínusz 1. nap volt szerdán, tényleg
hatalmas tömeg gyűlt össze a fesztiválon, és mivel sokan csak Pinkre voltak kíváncsiak, a koncert kezdete előtt nagyon nehéz volt bejutni a Szigetre.
De megérte.
Pink és zenekara majd másfél óráig volt a színpadon, és ezalatt előadták a legnagyobb régebbi (Get the Party Started, Just Like a Pill, Raise Your Glass) és újabb slágereket (Just Give Me a Reason, Try, Just Like Fire), mindezt elképesztően összetett színpadi jelenléttel megtámogatva. Tűzijáték, lángok, füst, óriási díszletelemek és természetesen táncosok is voltak a show-ban, de a legnagyobb attrakciót a végére tartogatták.
Korábban a szigetes szervezők már beszéltek arról, hogy elképzelhető, hogy Pink a közönség feje felett repkedve is énekel majd, de nem volt biztos, hogy tényleg össze is jön a dolog. Már úgy tűnt, hogy nem is lesz belőle semmi, de Pink végül a visszatapsolás után elhangzó So What alatt
a magasba emelkedett, és úgy énekelte el a dalt.
Vagyis énekelte volna, mert a mikrofonjával gondok voltak, de a látvány kárpótolt ezért.
Pink ugyanis még szaltózott is a magasban, illetve egészen közel leengedték a közönséghez. Mivel a tömegben állva inkább csak a kivetítőn lehetett követni a koncertet, sokan annak köszönhetően láthatták először élőben Pinket, hogy elrepült a fejük felett. Soha jobb kezdést egy fesztiválra.
