A Demokratikus Koalíció a továbbiakban nem folytatja a közös listáról az MSZP által elindított végnélküli vitát, amely kilenc hónap alatt egyetlen hivatalos tárgyalást sem eredményezett az ellenzéki pártok között. Az MSZP stratégiája és az elmúlt kilenc hónapban követett politikája lehetetlenné teszi a közös listás indulást. A DK saját listát indít, Gyurcsánnyal az élen.
Ezt a DK szombaton kiadott közleménye szögezi le, hozzátéve:
Sajnáljuk!
A DK már nem tudja követni az MSZP álláspontjának változásait a demokratikus ellenzék választási együttműködésével kapcsolatban. Amit viszont látnak, az sok esetben nem találkozik a párt véleményével, kultúrájával és ellentétes a demokratikus ellenzék és a remélt új köztársaság érdekeivel.
Ezért a Demokratikus Koalíció Elnöksége úgy döntött, hogy a DK koordinált egyéni jelöltállítást javasol és önálló listát állít a 2018-as választásra. A párt listáját Gyurcsány Ferenc pártelnök vezeti.
Tárgyalásokat az egyéni választókerületekben induló jelöltekről kell folytatni. A választási győzelem egyetlen szervezeti előfeltétele, hogy az egyéni választókörzetekben egy demokratikus ellenzéki jelölt álljon a Fidesz jelöltjével szemben.
A DK készen áll ilyen tárgyalásokra valamennyi demokratikus ellenzéki párttal. Az arányosság, a méltányosság szempontjai alapján gyorsan megállapodásra juthatunk.
„Nagyon helyes, hogy határozottan, hangosan és érthetően fejezték ki a véleményüket”, „semmi kivetnivaló sincs” abban, hogy az őcsényiek tiltakoznak a menekült gyerekek pihentetése ellen. Ezt mondta a magyar miniszterelnök.
Azután, hogy – a 444.hu megismételhetetlenül tömör megfogalmazása szerint – egy magyar ember, az általa tulajdonolt, vendéglátásra alkalmas és engedélyekkel rendelkező ingatlanban saját döntése alapján vendégül akart látni Magyarországra törvényesen érkezett, Magyarországon jogszerűen befogadott, a magyar állam oltalma alatt álló, és az országban szabadon mozgó menekülteket.
Megismétlem: gyerekeket.
A történet ezután ismert.
Lincshangulat a falugyűlésen,
ha odatévedt volna néhány „migráncs” (gyerek), tán fel is koncolják őket. Tudom, erős szavak ezek, de az ezután történtek miatt talán mégse vetettem el a sulykot: a panziós autóit összezúzták, ő félt kimenni az éj sötétjébe, mert féltette saját és családja testi épségét.
Föld S. Péter barátunk és kollégánk már leírta véleményét a történtekről. Nem állítom, hogy mindenben osztom mondandóját, de indulatában egy vagyok vele.
az utóbbi két év kormányzati kommunikációjának bármi köze volna a történtekhez.
Szerinte eleve ilyen a magyar társadalom. Erre még térjünk vissza később.
(E sorok írója nem elfogulatlan a kérdésben. Két éve az egyik hot spoton a Migration Aid önkénteseként igyekezett embernek maradni. Ettől függetlenül megpróbál tárgyszerűségre törekedni.)
Napjaink legtisztességesebb embereiből kettő – akik hasztalanul küzdenek hazánk hírnevének megóvásáért – éli át „övéik” gyomorforgató embertelenségét.
Fabiny Tamás evangélikus püspök írta. „Átszakadt a gát. Egészen mélyről feltörő gyűlöletcunami borított el minket, Beer Miklós püspök testvéremmel a menekültek világnapjára kiadott videónk nyomán. Csak úgy áradtak az olyan jelzők, mint hazaáruló, szabadkőműves, migránssimogató… Néhány kommentet ki is emelnék: „Olyan szép akasztani való pofátok van.” „Még eggyel több a hányingerkeltő, végtelenül undorító, liberális, Európa-ellenes propagandaanyagokból. Ez a mostani pedig különösen undorító, mert jóságos, ájtatos mezbe van burkolva a pusztítás.” „Nem papok vagytok, hanem utolsó mocskos g..i áruló férgek!” „Felőlem bármilyen csuhás hirdetheti itt az igét, nem akarunk menekülteket.” „Rohadna le a bőr a sunyi, álszent, mocskos pofátokról!” „Ritka undorító egy fajzat ez a Fabiny! látszik rajta, hogy alig várja, hogy befogadhasson pár finom kis muszlim fiút.” „Azt kívánom hogy ti legyetek azok akik először felrobbannak az ártatlan »menekültek« keze által.” „Szégyenei vagytok a püspöki karnak, ti hazaáruló, retardált barmok! Saját népetek elpusztításában vállaltok szerepet, nyomorultak!” Az idézetek sorát a végtelenségig lehetne folytatni.
Nyilván nem csak én érzek hányingert ezek olvastán. Azon pedig már meg se lepődök, hogy Fabinyt gyakran még a hívek és lelkésztársai is számon kérik, nekiszegezve a kérdést, hogy miért osztja meg az egyházat, ahogyan az elhangzott egy nyilvános eseményen.
És akkor a Ferenc pápát érő gyalázkodásokról szó se essék.
Nézzünk hát néhány számot, hogy ne csak a levegőbe beszéljünk. S idézzük fel Lázár szavait arról, hogy mi „eleve ilyenek” lennénk.
Az éppen két évvel ezelőtti menekülthullám lecsengése után készítette el felmérését a Tárki. Az első ábra azt mutatja, hogy néhány hónap alatt (a krízis képeit látva) a menekültek iránt szimpátiát érzők aránya ugyan megfeleződött (a csöppnyi hányad önmagában arcpirító), és az elgondolkodók (akik feltételekkel fogadnának be menekülteket) is lényegesen többen lettek, de az idegengyűlölők száma szignifikánsan csökkent.
Forrás: Tárki
A második diagram azt ábrázolja, hogy a menekülteket elutasítók hányada majdnem háromszor nagyobb volt azok körében, akik egyetlen menekülttel se találkoztak.
Forrás: Tárki
Most pedig ott tartunk, hogy a sokadik kormánykampány még el se kezdődött, de
a mikroközösségekben már fenik a késeket,
s, ne legyen kétségünk, ugrásra készen állnak olyan csoportok, amelyek készségesen „besegítenek”, ha erre szükség lenne. Megvernek embereket, mert azok „migráncsnak” látszanak, vagy emezek védelmére kelnek, a szokásos, fogak közt átszűrt-kiokádott szitkok bevett része az idegengyűlölő kirohanás.
Évtizedek óta tart a vita történészek, szociálpszichológusok és más tudósok körében, hogy egy olyan „kultúrnemzet”, „Schiller és Goethe népe” hogyan vált képessé annyi iszonyatra nyolcvan éve. Az eredményt nem tudom/ismerem, de egyvalami jól ismert. 1933 nyarán a hatalomba éppen csak belezöttyenő nácik bojkottot hirdettek a zsidó kisboltok ellen. A német lakosság szinte teljes elutasítása kísérte, sőt, némelyik derék német polgár még büszkén ki is húzta magát a híradó kamerája előtt, amikor egyenes testtartással – a bejárat előtt toporgó SA-keretlegényre ügyet se vetve – besietett „Schwarz bácsi” üzletébe.
Bő öt évvel később pedig – amikor a könyvégetésen már rég túl voltak, és a nem kívánatos emberek egy részét is elhurcolták –
felcsaptak a lángok a zsinagógákban.
A csöndes együttérzés helyét először felváltotta a szenvtelen, rideg közöny, majd a buzgó közreműködés a rémségekben. A Der Stürmer és társai, az utcákat és a közbeszédet elárasztó nyomasztóan szörnyű barna propaganda nyomán.
A maga nemében érdekes szimbolikákat hordoz egy budapesti ingatlanfejlesztés, amely akár példaértékű is lehet két megközelítésben is. Lehet így is harcolni az illegális graffitizés ellen, s lehet így is együttműködnie piaci cégnek és oktatási intézménynek.
A vállalatok és az oktatás legfelsőbb szinteken is szorgalmazott együttműködésének a példáját kínálja az Alfa Group International magyarországi érdekeltsége és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) közös projektje. Cél, hogy a tehetséges fiatalok a gyakorlatban is megmutassák tudásukat a jelenleg még építés alatt lévő
Haller utcai lakópark kétszáz méter hosszú utcafront új arculatának a megtervezésében, amelyet graffiti formájában fognak megvalósítani a MOME egyetemistái.
Ezzel érhető el az is, hogy a hosszú utcafronton utóbb ne jelenjenek meg illegális graffitik. A környéken egyébként rengeteg a fiatal: a Budapest IX. kerületének korábban elavult ipari régiójának közelében ugyanis több egyetem működik.
Amúgy is innovatív ötletek és alkalmazások is jellemzik az osztrák és magyar mérnökök által közösen készített terveket a zöld koncepció mentén létesülő energia- és környezettudatos Haller11 lakópark megalkotásánál. Például abban, hogy napjaink legkorszerűbb környezetkímélő fűtési/hűtési megoldását, a geotermikus hőszivattyút választották. Ennek köszönhetően ugyanis, ha 10‐15 kW hőt szeretnénk „szivattyúzni”, akkor mintegy 2‐3 kW elektromos áramot kell felhasználnunk, ami egy nagyobb teljesítményű hajszárító által igényelt energiának felel meg. A zöld koncepciót erősíti a lakókat racionális energiahasználatra ösztönző megoldás, ugyanis a környezettudatos lakók otthon is nyomon követhetik saját felhasználásukat.
Kampányfogásnak tartja Navracsics Tibor uniós biztos, hogy a kormány a Soros-terv beteljesítőjeként állítja be az Európai Bizottságot. A HÍR TV-nek nyilatkozva az egykori Orbán-kormány-beli külügyminiszter szerint nem téma az unióban Soros György.
„Én ezt a választási kampány retorikájának tartom, az Európai Bizottságban nincsen ilyen
, nem beszélünk ilyenről, és a bizottság munkatervében nem szerepel ilyen feladat” – mondta Navracsics Tibor uniós biztos.
A Jeromosok ünneplik a névnapjukat ezen a szépnek ígérkező őszi napon. Aki teheti, mozduljon ki, ugyanis többórás napsütésre számíthatunk, 15 és 20 fok közötti hőmérséklettel. De azért, ha tehetik, tájékozódjanak arról, mi történt a nagyvilágban és idehaza. Ha szombat, akkor nagyinterjúk.
Népszava: Ferge Zsuzsa: nem lesz éhséglázadás
Közeledünk a feudális örökléshez, a vagyon a vagyonnal házasodik, a nincstelennek a gyereke is nyomorog – hangzik Ferge Zsuzsa keserű helyzetértékelése. A Széchenyi-díjas szociológus szerint a kormány érezhetően menekül minden szociális probléma elől, abban bízik, hogy a gyűlöletkampány elfedi ezeket a kérdéseket. Habár a magyarok a talán leginkább objektív módszer szerinti felmérésben – a boldogságmutatóban – a világ középmezőnyében helyezkedik el, igaz, a térségen belül még a románok is megelőznek minket, propagandával mérhetetlenül manipulálhatók az emberek. Ma már az „igazság utáni” társadalomban élünk, amikor a média megítélésének alapja az, hogyan képes elhitetni a közvéleménnyel, amit kitalál. Ha jól végzi a dolgát, még a szegények is elhiszik, hogy valójában ők nem is olyan szegények, sőt kifejezetten boldogok. A jövedelem nélküli élő 600-700 ezer ember pedig nem tudja belekiabálni a világba a nyomorát. Sőt, egymilliónál többen vannak, akiknek 20 ezer forint körül van az egy főre jutó jövedelme, ahol folyamatosan újratermelődik a szegénység. Nemcsak a legalsó jövedelmi tizedre igaz ez, hanem az alsó háromra, amelybe a magyar gyerekek fele tartozik. Nekik csak rossz iskola, rossz egészségügyi ellátás jut, meg fűtetlen lakás és legalább tíz évvel rövidebb életre számíthatnak, mint jobb sorba született társaik.
Ennek ellenére nem lesz éhséglázadás – véli Ferge Zsuzsa -, mert nemcsak a nyilvánosság elérése, hanem a cselekvés lehetősége is társadalmilag meghatározott.
Már többen mentek el az országból, mint ’56 után, az ország mostani vezetői úgy osztották meg az országot politikai és társadalmi értelemben egyaránt, mint ’56 után soha senki. Amikor magyar jövőről beszélnek, csak 5 millió állampolgár sorsára gondolnak, de a rosszabb körülmények között élő másik 4 millió nincs benne a jövőképben. A határon túliak közül is csak azok számítanak, akik felvették a magyar állampolgárságot és így rájuk szavazhatnak.
Egy elfogadható szintű társadalmi alapjövedelem bevezetése 500-600 milliárdból megoldható lenne, de már 300 milliárd is érezhető változást hozna. Stadionegységben mérve 1-2 Puskás stadion árából már nagyon sokat lehetne haladni, és az ország gazdasági állapota ezt lehetővé is tenné.
Van egy uniós ajánlás a szociális minimum bevezetéséről, amit a skandináv országok megléptek, ahogy a csehek és szlovénok is, de Magyarországon még szándék sincs erre.
Magyar Nemzet: Elmebaj, bűnözés, politikai abúzus
Gyűlölködéssel próbál minél több szavazatot szerezni Orbán Viktor, ami pusztítóan hat a gyerekekre is – véli Vekerdy Tamás. A pszichológus szerint viszont mindig van mód egy közösséget visszavezetni a normalitás felé. A gyerekek elszenvedői a felnőttek őrültségeinek. Fogalmuk sincs, hogy kik a cigányok vagy a zsidók, de az indulatokat értik és a jelszavakat használják. Ha az emberi agy fiziológiája felől közelítünk, a propagandával fokozatosan kikapcsolható egy-egy embercsoport kapcsán az agykéreg normális működése, hogy embereknek tekint csoportokat, és nem masszának. Nagyon fárasztó is állandóan mérlegelni, amit hallunk. A kéreg alatt eljutunk az ősi ösztönök, egyebek között az agresszió szintjére. A politikai szlogenekkel – például a migránsokkal – olyan indulatok szabadulnak fel, amelyeket rá lehet irányítani Sorosra, Brüsszelre. Ezek a folyamatok viszont mind azt jelzik, hogy az agyunk nincs a helyén. A gyűlölet manapság a szavazatmaximálás miatt terjed – Orbán Viktor is ebben utazik –, ami viszont elpusztít egy nemzetet. Ez elmebaj, bűnözés, politikai abúzus, mondhatni megrontás – fogalmaz sarkosan a pszichológus, aki szerint rengeteget tehetnek a családok, pusztán azzal, hogy őszintén beszélgetnek a gyerekkel.
Meg kell mutatni a gyereknek, hogy az egy város, ha lehet, el kell vinni, hozzá lehet tenni bátran, hogy hülyeség, hogy egy város az ellenségünk lenne.
Egyébként hiába brüsszeleznek évek óta: a magyarok túlnyomó többsége napjainkban is egyöntetűen az európai uniós tagságot támogatja. Az emberek talán nem annyira hülyék. Németországban is egy generációnak kellett felnőnie, amíg rádöbbentek, mit tettek a szüleik, nagyszüleik. Kijelentették, hogy „Ne, ezt többé ne!”.
Az interjú hasonlóan érdekes szempontok mentén foglalkozik az oktatás, az iskola szerepével, a fiatalok politikai inaktivitásával, s a cigánykérdéssel is. Az utóbbi kapcsán például Vekerdy leszögezi: az integráció az egyetlen lehetséges út. Jól működik, de meg kell tanulnia egy országnak, hogyan kell csinálni. Nem lehet csak úgy elrendelni, pénz kell hozzá, a tanárokat fel kell készíteni, és a nyugati példák szerint asszisztenst is érdemes adni a tanár mellé.
Meg vagyok győződve róla, hogy egy hasonló szembesülés elkerülhetetlen lesz Magyarországon is.
Magyar Idők: Nézőpont: Magabiztos kormánypárti fölény
Szeptemberben a teljes felnőtt népesség 30 százaléka támogatta a kormánypártokat. A Jobbik tábora 11 százalékot, az MSZP-tábor egy százalékpontot csökkenve 6 százalékot tesz ki – derült ki a Nézőpont Intézetnek a Magyar Idők megbízásából végzett kutatásából. Eszerint a DK-val változatlanul 4, az Együttel és a Fodor Gábor által vezetett Liberális Párttal továbbra is 1-1 százalék szimpatizál. Az LMP tábora egy százalékpontot erősödve 3 százalékos, a Momentum ismét 2, a Kétfarkú Kutya Párt pedig 1 százalékon áll.
A legvalószínűbb listás választási eredményeket nézve (a választási részvételüket biztosra ígérők potenciális pártpreferenciája) a Fidesz–KDNP őrzi 43 százalékos táborát. A Jobbik a párt 2014-es választási eredményének megfelelően a listás voksok 21 százalékára esélyes az előző havi 22 százalék után. Ezen a bázison az MSZP is veszített ugyan egy százalékpontot, de a szocialisták így is 10 százalék fölött maradtak, jelenleg a listás szavazatok 11 százalékát érnék el. A szocialistáktól némileg lemaradva a DK 8, míg Gyurcsány Ferenc pártjától is lemaradva az LMP a listás szavazatok 6 százalékára esélyes. A Momentum a múlt havi 5 százalék után ezúttal 4, az Együtt és a Kétfarkú Kutya Párt változatlanul 2-2, a Liberális Párt továbbra is 1, míg a Párbeszéd újból 1 százalékon áll.
Magyar Hírlap: „Jó kormányzati teljesítménnyel is lehet választást veszíteni”
Aki előre elhiszi, hogy egy választást megnyert, az jó eséllyel veszíteni fog. Senkinek egyetlen pillanatig sem szabad elhinnie a választás napján az urnazárás pillanatáig, hogy akkor is megnyerhetjük a választást, ha nem teszünk meg mindent érte – hangsúlyozta a Magyr Hírlapnak adott interjúban Gulyás Gergely, aki hétfőtől átveszi a Fidesz parlamenti képviselőcsoportjának vezetését Kósa Lajostól. Mint állítja: a bevándorláspolitikára mint témára semmi szükségünk nem lenne, de nem mi határozzuk meg a világ és Európa politikai napirendjét.
Gulyás szerint a következő hónapok azt a komoly feladatot róják a frakcióvezetőre, hogy minden politikai támogatást megadjon azoknak a képviselőknek, akik a választáson egyéni választókerületben indulnak. Miután a Fidesz-frakció tagjainak több mint háromnegyede ilyen módon szerzett mandátumot, ezért már most kijelenthető, az ő jövő évi győzelmüktől függ, hogy alakulhat-e ismét polgári kormány Magyarországon. Kifejti, hogy a kormányzati kommunikáció nem csak Soros Györgyről szól, hanem az elmúlt évek eredményeiről is:
Stabil gazdasági növekedés, hétszázezerrel több munkavállaló, alacsony hitelkamatok és infláció, növekvő bérek, csökkenő államadósság.
Pillanatnyilag a Magyarország biztonságát fenyegető aktuális legnagyobb veszély a felső határ nélküli betelepítési kvóta esetleges elfogadása, a korlát nélküli bevándorlás erőltetése Európában.
A bevándorláspolitikára mint témára semmi szükségünk nem lenne, de nem mi határozzuk meg a világ és Európa politikai napirendjét. S hogy két nemzeti konzultáció és egy népszavazás után miért van szükség bevándorlás-ügyben még egy nemzeti konzultációra? Nos, a politikus szerint azért, mert a a társadalmi támogatást nehéz máshogy kifejezni, mint konzultációval, népszavazással és választással.
2007. szeptember 30-án sok más mellett arról is beszámolt a Független Hírügynökség, hogy Molnár Gyula, a főváros XI. kerületének polgármestere szerint tisztességes és szakszerű ingatlanfejlesztés történt a Kopaszi-gáton.
A szocialista politikus szerint a kerület jól járt a terület eladásával. Az ellenzék politikai ügyet csinált az ingatlanfejlesztésből – jelentette ki Újbuda polgármestere.
A XI. kerület nyáron az ingatlanberuházás ellenőrzésére vizsgálóbizottságot hozott létre, amelynek három kormánypárti és három ellenzéki tagja volt. A vizsgálat a közelmúltban zárult le, a jelentés szerint a kerületet nem érte kár – közölte Molnár Gyula. Ez után tett Schneller Domonkos kerületi képviselő, a Fidelitas fővárosi elnöke feljelentést az ügyészségen. A polgármester kijelentette: az adatokat nyilvánosságra hozták,
a továbbiakban a kerület vezetése nem vesz részt ebben a politikai okokból indított számháborúban.
Molnár Gyula hangsúlyozta: az eredeti, 1,45 milliárd forintos ingatlanbecsléshez képest az önkormányzat 38 százalékkal többet kapott a területért. Hozzátette: 2003-2004-ben az önkormányzat célként tűzte ki, hogy a területen közpark is épüljön, ami megvalósult, ezt mutatták be vasárnap a sajtónak.
Az újbudai önkormányzat Fidesz-frakciójának vezetője, Kupper András a héten azt közölte: 10-15 milliárd forint kár érte az önkormányzatot azzal, hogy eladták a Kopaszi-gát területét Leisztinger Tamás szocialista kötődésű vállalkozónak.
Magyarország, az ősember. Tizenkét CT a liberális matek szerint. Botka végrehajtja a Soros-tervet. Az üldözöttek hangjának felerősítése.
Bayer Zsolt a Magyar Időkben
„…Nyilván emlékeznek – dehogy emlékeznek! – arra a karikatúrára, ami még valamikor 2010 vége táján jelent meg, a második Orbán-kormány hajnalán, valamelyik nagyon liberális, nagyon befolyásos, nagyon független és természetesen nagyon „európai” lapban, s amelyen egy szőrös, állatbőrökbe bugyolált, kezében bunkót szorongató ősember volt látható, amint „jelentkezik” az unió „pultjánál”.
Magyarország volt az az ősember.
Az ok? Pontosan már nem emlékszem, de valami sajtóügy. Azt hiszem, a Klubrádió éppen nem kapott ezercsilliárd forint állami támogatást, és nem Bolgár György lett kinevezve tájékoztatásügyi miniszternek.”
Jobbágyi Zsófia a Magyar Hírlapban
„Nos, az elmúlt hét évben eddig hat alkalommal kérdezte a kormány az állampolgárokat, ezek közül a legolcsóbb konzultáció hétszáz-, a legdrágább kilencszázmillió forintba került, így a végösszeg nagyjából ötmilliárd forint. Ez hárommilliárddal kevesebb mint az ATV óvatos becslése, ebből a pénzből pedig pontosan tizenkét CT-készüléket lehet vásárolni a liberális matek szerint.”
A Fidesz Botkáról a Pest srácokban
„A Fidesz reagálásában azt írta, tudják az MSZP-ről, hogy Botka László elsőként jelentkezett be a “Soros-terv végrehajtására”, miután megígérte, hogy ha hatalomra kerülnek, akkor lebontják a kerítést a déli határon.
Közölték továbbá, a szocialisták két éve még azt is tagadták, hogy van bevándorlás, egy éve pedig azt, hogy van kvóta.”
Kapocs Zsóka váratlan várandóssága a Ripostban
Kapócs Zsóka egyébként már kezdett beletörődni a helyzetébe és az örökbefogadás gondolata foglalkoztatta, amikor váratlanul teherbe esett. Jelenleg boldog új szerelme mellett és első közös gyermeküket várják. Zsókáé egy igazi sikersztori.
Balog Zoltán az üldözött keresztényekről az Origóban
Ma a világban négyből három keresztény üldöztetésnek van kitéve, és a nyugati világ keveset tud minderről – mondta. A miniszter úgy fogalmazott: „amennyire csak lehet, fel akarjuk erősíteni az üldözöttek hangját, és ismertté akarjuk tenni az őket érő atrocitásokat”.
A bérek engelsi apálya. Karl Marx (1818-1883) és Friedrich Engels (1820-1895) kora a gyáripar első szakasza, a gőzgép korszak. James Watt 1769-ben szabadalmaztatja a gőzgépet, és ezzel ledől az erőkorlát (energiakorlát) a termelés számára. Mindaddig az emberiség négyféle energiát használt: a szél és a víz erejét, az állati és emberi izomerőt, és ezek sokféle szempontból voltak korlátosak: hely, idő, intenzitás. A gőzgép ugyan hatalmas ugrást jelent, de nem a munkás számára! Éppen ellenkezőleg: az ember kis csavarrá degradálódik a hatalmas gépezetben. A filmművészetben ezt látjuk viszont humoros-ironikus formában Chaplinnél a Modern időkben. A gőzgéphez a lapátos hórukkemberre van szükség, aki egyedül izomerejét használja az összes emberi képesség közül. A munkásosztály létszámának rohamos bővülése folyamatos konkurenciát eredményez a munkahelyekért versengő proletárok között, és mindez ahhoz vezet, hogy nagyjából nyolc-kilenc évtizeden át nem emelkedik a bérszínvonal még Angliában sem. Engels A munkásosztály helyzete Angliában c. 1846-os kiadású szociográfiai műve alapján beszélünk a bérek engelsi apályáról. (6.) Mit lát Marx és Engels? Miközben a gyáripar kolosszális méretekben bővül, és hatalmas profitok képződnek a tőkések számára, a másik oldalon csak a munkásosztály nyomora szélesedik és mélyül egyre gyorsuló ütemben. Nincs semmi kilátás a helyzet javulására, szinte törvényszerű, hogy a két gondolkodó a tulajdon és az elosztás egyenlőtlenségében ragadja meg a probléma gyökerét, és egyben a megoldás lehetőségét is. Ez egyben az ő történelmi tévedésük, de olyan tévedés, amiről a legkevésbé tehetnek: nem láthatták előre a fejlődés hamarosan bekövetkező új irányát.
Ugyanis éppen Marx halála után (Engels még megéri, és észre is veszi!), alapvető változások zajlanak le: végbemegy a XIX-XX. Század fordulójának komplex technikai-technológiai-és tudományos forradalma, nagyjából 1880-1914 között. Edison izzólámpája és villamos erőműve (1879), elektromotor, dinamó, akkumulátor, vagyis a villamos áram hasznosítása. Belső égésű motor (1886), Nikolaus August Ottó találmánya. A távközlés forradalma: Alexander Graham Bell telefonja (1876), a rádió (Guiglelmo Marconi, 1896). A belsőégésű motor rendkívül hatékonnyá és olcsóvá teszi a szállítást, a Földgolyó összezsugorodik, a perifériák belépnek a világpiacra olcsó nyersanyagaikkal.
De a fejlett országok feldolgozó iparában ez a termelés már kvalifikált munkást kíván a hórukkember helyett,
rohamosan kibővül az általános oktatás. A szénporos lapátos ember helyét átveszi az olajos gépész, a villanyszerelő, a „szaki”, és szinte minden munkafajtához már specializált, tehát nem „csereszabados” alkalmazott kell. Mindez még egy fontos következménnyel jár: a munkásosztály öntudata megerősödik, már a tehetségesebbjei megjelennek a politikai pálya színpadán is. Tehát 1880 körül véget ér a bérek engelsi apálya, rohamosan javulni kezd a munkásosztály helyzete a fejlett világban. És ne feledjük el azt sem, hogy az angol, a német, a francia stb. munkás is részesül a perifériák javaiból is. Maga Engels jegyzi meg rezignáltan élete vége felé, hogy azt az angol munkást, aki reggel az asztalán brazil kávét, ghánai kakaót, új zélandi vajat stb., fogyaszt a családjával, aligha lehet forradalomra rávenni.
Gazdag László. Forrás: Wikipédia
Most lép színre Eduard Bernstein és Karl Kautsky (5.), akik figyelmeztetnek arra, hogy ez a munkásosztály már nem csak a láncait veszítheti, mint a Kommunista Kiáltvány korában (1848 februárja), hanem elért életszínvonalát, kiharcolt szabadságjogait is. Érdekes Bernstein megjegyzése: ha Marx élne, ő is így gondolkodna már, és szakítana a forradalmi elképzeléssel. A nyugati munkásmozgalom elindul a szociáldemokrácia békés útján, vagyis revolúció helyett evolúció. Ezzel szemben Oroszországban Vlagyimir Iljics Lenin mivel szembesül még 1917-ben is? A bérek engelsi apályával, a cári önkényuralommal, a muzsikok szörnyű sorsával. Itt következik tehát be a tragikus elkanyarodás: a szociáldemokrácia békés útja helyett a militáns „megoldás”, a maga tragikus történelmi következményeivel.
Polgár az, akinek tartaléka van. A nyugati fejlődés fontos meghatározó mozzanata a középosztály megerősödése, meghatározóvá válása. Történelmileg nézve a folyamat Angliában veszi kezdetét a XVI. században, a „bekerítések” idején. A földbirtokosok juhlegelővé alakítják és bekerítik szántóföldjeiket (hogy a juhok ne kóboroljanak el), a földművelő parasztokat ugyanakkor elűzik onnan. A történelemtudomány ennek a folyamatnak mindig csak a negatív vonásait emeli ki, a földjükről erőszakkal elűzött parasztok tömegeit, a „véres törvényeket”, a kifejlődő manufaktúra iparban a munkásosztály első nemzedékeinek nyomorát. Csakhogy itt lezajlik egy fontos szociológiai átalakulás is:
a feudális földesúr átalakul előbb kapitalista agrárvállalkozóvá, majd kereskedővé, és végül ipari vállalkozóvá.
Először specializálódik a gyapjútermelésre, majd ezzel már maga kereskedik, és végül megteremti a manufaktúrát is. De nem a latifundium alakul így át, hanem a kis-és középbirtok! A kis-és középnemes változik át kispolgárrá, középpolgárrá, vagyis körvonalazódni kezd Angliában a középosztály. Az úgynevezett angol polgári forradalomban aztán ez a középosztály veszi kezébe a hatalmat, az ő diktátoruk Oliver Cromwell, és végül eljutunk a Bill of Rights-ig (1689), az Alkotmányos Monarchiáig. Franciaországban 1789-ben a városi kispolgári réteg, a sans culotte veszi kezébe a hatalmat, és megszabadul a klasszikus uralkodó osztálytól egészen brutális módon. Az ő diktátoruk, „Cromwelljük” lesz majd Napóleon.
A középosztály későbbi erősödésében a XIX. század utolsó évtizedétől kezdve ugyanakkor nagy szerepet játszik a bérből és fizetésből élők új felső rétege, amely a munkásosztályból emelkedik oda folyamatosan, kvalifikált tudása, kreativitása, vállalkozói képessége, szerencséje eredményeként. De ez csak ott lehetséges, ahol a bérszínvonal elég magas ahhoz, hogy a munkásság felső rétege már megtakarítani tudjon, és műveltségében, életmódjában egyre inkább a polgársághoz hasonlítson.
Ahol ehhez nem alakul ki a megfelelő bérszínvonal, ott elmarad a középosztály folyamatos erősödése,
ott a jellemző a vagyoni és jövedelmi polarizáció: a nagy vagyonosok az egyik oldalon, a nincstelen proletariátus a másikon. Ez a helyzet sajnos a XX. században az Elbától és Lajtától keletre eső hatalmas térségben. A szocializmus ezen annyit változtat csupán, hogy a mindenható állam kezébe koncentrál minden tőkét, és ugyanakkor proletárrá degradál mindenkit, akár erőszakkal is.
A leszerelt katona törvény. A középosztály fontos alkotórésze a fehérgallérosok osztálya, tehát mindazok, akik nem annyira tőketulajdonuk jogán, mint inkább jól fizetett állásuk, magasan kvalifikált szakmájuk, hivatásuk révén tartoznak a középosztályba. Ide sorolandó a klasszikus értelmiség. Hogyan ment végbe ennek a fontos társadalmi csoportnak a gyors kiszélesedése?
1945-ben Franklin D. Roosevelt elnök utolsó aláírt törvénye a „leszerelt katona törvény” volt, amely lehetővé tette, hogy a frontról hazatérő katonák ingyen mehetnek egyetemre, főiskolára, illetve középiskolába. Tizenegy millió katona fog leszerelni, és nagy problémát jelentenek majd a munkaerő piacon, ezért gondolta Roosevelt úgy, hogy parkoltatni kellene őket a közép-és felsőoktatásban. 2 240 000 katona élt a lehetőséggel, ezért gyorsan campusokat kellett építeni, új oktatókat fölvenni, ami maga után vonta az ő bérük jelentős emelését. A II. világháború előtt a felső középosztály és a felső tízezer kiváltsága, luxusa volt a diplomaszerzés. A diplomások hozták magukkal az apák konzervatív értékrendjét, elfogadták a satus quot. Most viszont az alsóbb osztályokból érkeztek tömegesen a campusokra a farmerek és munkások gyermekei, köztük nagyon sok afroamerikai, és hozták magukkal a baloldali és liberális eszméket, elutasítva a status quot. Az ösztöndíjrendszer lévén ez a nemzedék le tudott ugyanakkor válni az apák köldökzsinórjáról anyagi értelemben is, ami megint csak egyedülálló fejlemény a világtörténelemben. Ez a lázadó nemzedék, a „dühöngő ifjúság” kora. Mindez az 1968-as diáklázadásokban kulminálódott elemi erővel.
Óriási mértékben kiszélesedett, felduzzadt a fehérgalléros középosztály, és az 1960-as évektől kezdve egyre inkább a politikai élet fontos szereplőjévé is vált.
A tulajdonviszonyok átalakulása. Közben végbement a tulajdon „társadalmasodása”, vagyis meghatározó lett a kis-és középrészvény tulajdon. Itt két ellentétes folyamatot látunk, amit gyakran össze is kevernek! Az egyik oldalon a kis-és középrészvény általánossá válása, a másik oldalon a vállalati szektor koncentrációja. Egyre kevesebb multinacionális óriás uralja a világot, miközben egyre több a tulajdonosuk. Ugyanakkor a hatalom a nagyvállalatok irányításában már régen áttevődött a tulajdonosok kezéből a menedzsment kezébe, éppen a tulajdon szétforgácsoltsága miatt, és mert a menedzsment rendelkezik az információval. A tulajdonos kezében egyetlen döntési lehetőség maradt: veszi, eladja, vagy megtartja a részvényt. Az is megfigyelhető, hogy még a milliárdosok is diverzifikálják vagyonukat, ahelyett hogy koncentrálnák egy, vagy néhány vállalatban. Erre szolgál a portfólió beruházási forma, amikor a tulajdonos rábízza pénzét a vagyonkezelő holdingokra. A régi tankönyvek még említették az „ellenőrző pakett” fogalmát, mára már ez is elvesztette értelmét.
Ahol nem ez a folyamat zajlott le történelmileg, mint például Latin-Amerikában, tehát
ahol túlkoncentrált tulajdonszerkezet alakult ki, ott nem tudott megerősödni és meghatározó erővé, modernizációs tényezővé válni a középosztály.
De sajnos valami hasonló negatív folyamatot láthatunk a rendszerváltás után Kelet-Európa több országban is, beleértve Magyarországot, a privatizáció elhibázott módja miatt. (1.) Nagyon fontos lenne ezt felismerni, hogy a politikai osztályban tudatosuljon a kialakult helyzet, és legyen akarat ennek a megváltoztatására, természetesen békés eszközökkel, törvényes úton. Valahogyan át kellene alakítani a nagyobb vállalatokat kis-és középrészvények kibocsájtása útján részvénytársaságokká. Ezt kellett volna tenni a rendszerváltáskor már, az állami vagyon privatizációjakor, de sajnos ezt akkor elmulasztottuk.
Humán tőke = középosztály. Az a fajta középosztály, amely ma a modern társadalmakban az értelmiséggel azonosítható, tehát a magasan kvalifikált jól fizetett munkát végző, valamilyen diplomával, ugyanakkor jelentős megtakarításokkal is rendelkező fehérgalléros osztály egyben a kis-és középrészvényesek csoportját is képezi. Ők hordozzák a vállukon a társadalmi modernizáció terhét, tartják fenn a nyugati civilizációt. Ők képezik tehát a humán tőkét, amely a társadalmi össztőke kétharmadát, háromnegyedét teszi ki ma már. Hozzájuk képest a klasszikus munkásosztály már a társadalom marginalizálódott peremrétegét, kisebbségét képviseli csupán. Ez igen gyakran látványosan is megmutatkozik, ugyanis erre a fajta, alacsony fokon kvalifikált munkára már egyre inkább csak az etnikai kisebbségek, bevándorlók kaphatók, mint a németek „törökjei”.
Nagyon fontos itt rámutatni arra, hogy a történelmileg kialakult bérszínvonal erősen determinálja a középosztály létét, kialakulásának feltételeit. Ha ez a bérszínvonal messze elmarad a gazdasági teljesítmény által adott lehetségestől, akkor ennek a tragikus következménye a középosztály hiánya.
Ez egyben azt jelenti, hogy a modernizáció hordozója hiányzik az adott társadalomból. Ma ez a helyzet Magyarországon:
nagyon vékony és erőtlen a középosztály (kb. egymillió fő), amelynek tagjai nem a felemelkedésért küzdenek napjainkban, hanem a megkapaszkodásért. Az egy főre jutó GDP terén az Európai Unió átlagának kétharmadán állunk (67%), míg a reálbér színvonal terén csak az egyharmadán (34%). Ez a két adat együtt, egymással szembeállítva önmagában is cáfolja a „megalapozatlan bérkiáramlás”, az „osztogatás” mítoszát, amely dogma ugyanakkor immár három-és fél évtizede periodikusan bénítja meg a magyar gazdaságot a fiskális-megszorító csomagokkal. Eddig négy ilyet élt át a magyar társadalom és a gazdaság: 1979-81, 1987-89, 1995-97, 2006-2013. (4.) Ezek lényege mindig az volt, hogy valamilyen egyensúlyi zavart kellett kezelni, ám a terápia nagyobb kárt okozott, mint maga a zavar, és az eredetileg V alakú válságot „sikerült” W alakúvá transzformálni, elnyújtva a krízisből való kilábalást. A legutolsó volt a leghosszabb, mert sajnos az Orbán kormány csak három év elteltével tért át a keresletélénkítő, reálbért emelő stratégiára, fogalmam sincs, hogy miért. 2013-ban vette át a gazdasági miniszteri tárcát Varga Mihály.
Még súlyosabb következménye volt a megszorító csomagoknak, hogy periodikusan erodálták az amúgy is vékony réteget képviselő, erőtlen középosztályt. Ez pedig a fönti képlet alapján (humán tőke = középosztály) a hazai humán tőke vagyon erodálását jelentette.
Egyetlen orvos távozása külföldre 80-90 millió forint humán tőke vagyon veszteséget jelent az országnak.
Márpedig az orvos és az ápolónő is termel, mégpedig a legfontosabb termelési tényezőt, a humán tőkét, azzal ha eredményesen meggyógyít, regenerál egy mérnököt, egy szakmunkást stb. De ugyanez érvényes ma már az oktatásügyre is: a tanító, a tanár, az egyetemi professzor a humán tőkét fejleszti, készíti fel, az ő munkájuk hatékonysága tehát nagyobb súllyal esik latba a nemzetek versenyfutásában, mint a szűkebb értelemben vett „versenyszféráé”. De már Széchenyi is felismerte ezt, amikor a kiművelt emberfők szerepéről írt.
Idejétmúlt a mai világban a versenyszféra – közszféra megkülönböztetése, és még inkább szembe állítása.
A nemzetek versenyében mindkettőnek egyformán fontos szerepe van! A tanító, a tanár, az orvos, az ápolónő, a közszolga, a rendőr, a bíró stb. nem „eltartott” személy, hanem a társadalmi újratermelés produktív résztvevője, a GDP termelője.
Csath Magdolna: Rendszerváltás a gazdaságban, avagy hova tűnt el a magyar ipar? Kairosz Kiadó, 2015. Ez a mű jó áttekintést ad arról, hogy miként került át egy szűk csoport kezébe mindenfajta társadalmi kontroll nélkül az állami vagyon, ahelyett hogy kis-és középrészvények kibocsájtása útján sok ember vált volna tulajdonossá. Valamint arról is szól, hogy miként semmisültek meg a magyar ipar egyébként perspektivikus vállalatai, sőt, egész ágazatai.
Friedman, Milton: Infláció, munkanélküliség, monetarizmus. Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1986. Friedman szerint vigyázni kell a nemzeti valuta stabilitására (nem leértékelődő, nem inflálódó pénz), és a pénzellátás egyenletességére. Nem szabad a monetárszférába rángatózásokat bevinni, mert ezek a fluktuációk átgyűrűznek a reálgazdaságba, és ez generálja a válságciklusokat. A Bokros csomag súlyosan sértette a friedmani kritériumokat: leértékelés, infláció, a kint levő hitel(pénz) állomány 70%-ának (!) visszaszívása. Egy egészséges gazdaság is belerokkant volna. A megszorító csomagok generálták a magyar gazdaság 8-10 éves válságciklusait 1979 óta.
Gazdag László: A Bokros csomag mítosza és a valóság. Laurus Kiadó, 2007. 1994-ben véget ért az 1989-93 közötti válság, elkezdődött a kilábalás: a GDP 2,9%-kal, az export 16,6%-kal nőtt, az infláció pedig lement 18%-ra. Ezt a spontán kilábalást akasztotta meg a Bokros-csomag, a gazdaság három éven át stagnált, az infláció 10 százalékponttal emelkedett, az államadósságot privatizációs bevételekből, tehát nemzeti vagyonvesztés árán sikerült csökkenteni.
Gazdag László: Magyarország úttévesztése (A rendszerváltás közgazdaságtana). Mundus Egyetemi Kiadó, 2009.
Gazdag László: Marx, marxizmus, szocializmus. Scolar Kiadó, 2016.
Piketty, Thomas: A tőke a XXI. században. Kossuth Kiadó, 2016. Th. Piketty fejtegeti a „bérek engelsi apályát”, de ő 1800-1860 közé teszi ezt a korszakot. Véleményem szerint Marx haláláig, 1883-ig nyugodtan meghosszabbíthatjuk.
Theodore Williams Schulz: Beruházás az emberi tőkébe. Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1984.
A magyar miniszterelnök semmi kivetni valót ne mlát abban, hogy az őcseiek hisztériáznak néhány menekült gyerek miatt; a Független Hírügynökség reakciója: Ti a gyereketeket is így nevelitek? Hogy rúgjanak bele abba, aki elesett? Lopjanak attól, akit már mások megloptak?; a tallini EU csúcs jól fogadta Macron francia elnök terveit, nem tudjuk Orbán mit mondott; itthon viszont egymásra mutogat az Opera és a szakszervezetek.
Orbán megdicsérte a menekült gyerekektől félő őcsényieket
A tallinni uniós csúcsra érkező Orbán Viktortól magyar újságírók megkérdezték, hogy mit gondol arról, hogy a Tolna megyei Őcsényben a helyiek tiltakoztak menekült gyerekek táboroztatása ellen.
A miniszterelnök kijelentette, hogy „semmi kivetnivalót” nem talált benne.
Nem akarnak az emberek migránsokat befogadni, „nem akarnak az országba és nem akarnak a falujukba”. „Annyit hazudtak már nekik migránsügyben, hogy nem hiszik el, hogy csak gyerekek fognak jönni” – közölte.
MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsõdi Balázs
Elmondta, hogy „a magyar ember szereti a gyerekeket”, és az elesetteket mindig szívesen segíti, de „annyit hazudoztak migránsügyben, hogy ha azt mondják, hogy gyerekek fognak jönni, arra azt mondja a magyar: először gyerekek, aztán a szülők, aztán családegyesítés, és ott vagyunk a bajban”.
NAGYON HELYES, HOGY HATÁROZOTTAN, HANGOSAN ÉS ÉRTHETŐEN FEJEZTÉK KI A VÉLEMÉNYÜKET
-jelentette ki a Orbán Viktor az MTI szerint.
A Független Hírügynökség reakciója:
Indulatos levélféle az őcsényieknek!
Nagyon mélyen tisztelt őcsényi honfitársaim!
Tisztelet a kivételnek, mert nyilván tisztességesek is vannak köztetek. Nem nagy számban, mert az látszana, de biztosan vannak normálisak is. Akik megmaradtak köztetek normálisnak, minden tiszteletet megérdemelnek.
Tehát, még egyszer: Nagyon mélyen tisztelt őcsényiek!
Egyszer még nagyon fogjátok szégyellni magatokat! Amiért ennyire szar emberek vagytok. Szégyent hoztatok a hazánkra, Magyarországra.
Ne mondjátok, hogy megtévesztettek benneteket. Hogy félre vagytok tájékoztatva. Bedőltetek a propagandának, mert csak a közmédiának csúfolt hazugsággyárat látjátok, halljátok, olvassátok. Felnőtt emberek vagytok nagyon mélyen tisztelt őcsényiek, felelősek a gondolataitokért és a tetteitekért.
Ti a gyereketeket is így nevelitek? Hogy rúgjanak bele abba, aki elesett? Lopjanak attól, akit már mások megloptak?
Így nevelt benneteket anyátok, apátok? Hogy lelketlen tahók legyetek?
Macron elképzeléseit jól fogadták Tallinnban, Merkel óvatos
Legalábbis így értékeli a francia diplomácia, mely lázasan tárgyal a Macron terv elfogadtatása érdekében. Bár Tallinnban az Európai Unió csúcstalálkozóján hivatalosan a digitális forradalom a fő téma, de az unió átfogó reformja jóval nagyobb figyelemre számíthat. Ez már kiderült akkor amikor
MERKEL KANCELLÁR AZT KÉRTE MACRON FRANCIA ELNÖKTŐL, HOGY MÉG A CSÚCS ELŐTT BESZÉLGESSENEK A REFORMOKRÓL.
A Swiss szállodában az észt fővárosban sor is került a francia-német csúcsra, mely lendületet adhat egész Európának.
„France is back on stage!”
Forrás: MTI
– értékelte mosolyogva a megbeszélést Angela Merkel. Aki hangsúlyozta, hogy Európának szüksége van egy erős impulzusra. A kancellárasszony konkrétumokat is mondott, melyek nem biztos, hogy kellemesen hangzottak a magyar kormányzati füleknek: lehetőség van arra, hogy gyorsan egyeztessék az európai terveket a közös hadügyek illetve a migrációs probléma közös megoldása ügyében! Minthogy a magyar kormány álláspontja markánsan eltér Angela Merkel, Emmanuel Macron és Brüsszel álláspontjától, ezért a gyors érdekegyeztetés finom figyelmeztetés a renitens államoknak. Nem volt ilyen lelkes a kancellárasszony a Macron program lényegét illetően. A francia elnök egységes eurozónát akar – közös költségvetéssel. Ezt elhamarkodottnak tartják Németországban. Bár Wolfgang Schauble, Macron tervének fő ellenfele nem lesz pénzügyminiszter az új kormányban, de Németország egyáltalán nem kész arra, hogy felvállalja Franciaország, Olaszország vagy Görögország tetemes államadósságát.
Egymásra mutogat az Opera és a szakszervezetek
Augusztus elején érkezett a hír, hogy a dolgozók kollektív szerződésének felmondása miatt sztrájkot hirdettek a Magyar Állami Operaház szakszervezetei. Sztrájk valójában még nem volt, de ha továbbra sem lesz előrelépés a kollektív szerződések ügyében, előfordulhat, hogy kénytelenek ehhez folyamodni – mondták a szakszervezetek vezetői a Független Hírügynökségnek. Márpedig egyelőre úgy látszik, hogy az Opera vezetése nem hajlandó aláírni az új szerződést, mert Ókovács Szilveszter szerint képtelenségeket kérnek a szakszervezetek.
Még kivárnak a szakszervezetek
MTI Fotó: Máthé Zoltán
Augusztus elején jelentették be, hogy összefogott az operaházi dolgozókat tömörítő három szakszervezet, hogy a felmondott helyett kiharcoljanak egy új kollektív szerződést a Magyar Állami Operaház alkalmazottjainak. Akkor az újságokban – tévesen – az jelent meg, hogy sztrájkba léptek a szakszervezetek, valójában azonban csak előkészítették ennek lehetőségét.
„A szakszervezeti vezetőket a mozgalmi gravitáció irányítja, akkor vannak, ha cselekszenek, szóval valamilyen sztrájk úgyis, mindenképp lesz”
– írta egy hónapja Ókovács Szilveszter főigazgató az ügyről az Origón, ahol rendszeresen jelentkezik az Opera életét érintő véleménycikkekkel. A főigazgató korábban vélhetően a közelgő parlamenti választások által motivált feszkónak is minősítette a szakszervezetek követeléseit. Új hír viszont nem látott napvilágot augusztus óta az üggyel kapcsolatban, ezért megkérdeztük az érintett szakszervezeteket arról, hogy állnak most a tárgyalások.
„Nagyon helyes, hogy határozottan, hangosan és érthetően fejezték ki a véleményüket” – mondta Magyarország törvényesen megválasztott miniszterelnöke, mikor arról kérdezték, mit szól az őcsényi eseményekhez.
Magyarország törvényesen megválasztott miniszterelnöke szerint a lincshangulat: a vélemények helyes, hangos és érthető kifejezése.
Magyarország törvényesen megválasztott miniszterelnöke szerint autók kerekeinek kiszúrása kifejezetten frappáns kommunikáció.
Magyarország törvényesen megválasztott miniszterelnöke szerint a Magyarországon a magyar törvényeknek megfelelően jogosan tartózkodó menekültek, a háború elől menekülő gyerekek, nők, férfiak ellen uszítani, házak felgyújtásáról üvöltözni, erőszakról, gyilkosságról rikoltozni decens, üdvözlendő vélemény.
Magyarország törvényesen megválasztott miniszterelnöke szerint, ha az ő gyűlöletkampányának megfelelően cselekszel, nem kell betartanod a törvényeinket.
Magyarország törvényesen megválasztott miniszterelnöke szerint, ha az ő gyűlöletkampányának megfelelően cselekszel, embernek sem kell maradnod. Sőt jobb, ha nem maradsz az. Az emberek szoktak gondolkodni néha, ez a baj velük.
Magyarország törvényesen megválasztott miniszterelnöke szerint az egyetlen törvény: az ő diadalmas akarata.
Adolf Hitler, Németország törvényesen megválasztott kancellárja 1938-ban igen elégedetten nyilatkozott a „birodalmi kristályéjszakáról”. Úgy gondolta, a derék németek határozottan, hangosan és érthetően kifejezték azt a véleményüket, amit a náci propaganda a fejükbe ültetett. Az elvetett mag kicsírázott, növekedett, szárba szökkent: hangosan és érthetően susogott-zúgott a gyűlölet kalásza. Aratásra készen állt a világ.
Diadalt ült a gyilkos akarat.
Magyarország törvényesen megválasztott miniszterelnöke 2017-ben, 79 évvel a kristályéjszaka után nem beszélt hangosan, mikor nyilatkozott. A mikrofonok ma már jobbak, nem muszáj üvöltenie. De határozottan érthető volt.
Ha valaki eddig még nem értette volna.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
