Még mindig lát esélyt az Orbánt legyőzni képes együttműködés kialakítására Horn Gábor, hajdani SZDSZ-es politikus, ma a Republikon Alapítvány elemző műhely kuratóriumi elnöke. A Független Hírügynökségnek adott interjúban arról is beszél, hogy a legreálisabb cél az lenne, ha koalícióra kényszeríthetnék a Fidesz, az ugyanis politikai fogollyá tenné Orbán Viktort; egy ilyen eredmény után biztos, hogy nem ő lenne Magyarország miniszterelnöke. Horn szerint a miniszterelnök nem véletlenül nevelte ki Vona Gábort, s jött létre ily módon a Jobbik, azt akarta elérni, hogy háromosztatúvá váljon a magyar politikai élet, így tudja ugyanis biztosabban fenntartani hatalmát.
Kibékült Gyurcsánnyal?
Nem vesztünk mi össze. Még a koalíciós államtitkári időszakomat éltük, amikor egyszer felhívott telefonon, hogy ő kiteszi a kormányból Horváth Ágit, én meg kértem, hogy ne tegye, mert akkor az MSZP-SZDSZ koalíciónak vége lesz. Ugye a népszavazáson voltunk túl, és akkor hangzott el az a bizonyos mondat, amit nem a nyilvánosságnak szántam és rosszul is fogalmaztam, mert nem a Ferit, hanem mindannyiunkat elküldtek akkor a fenébe az emberek. Egyébként később maga is elismerte, hogy ez a népszavazás lényegében rólunk szólt, nem is annyira a vizitdíjról.
Azért indítottam innen a beszélgetést, mert talán ez volt a második olyan hiba, vagyis az úgynevezett szociális népszavazás lehetősége – az őszödi beszédet gondolnám az elsőnek -, amely elindította az a folyamatot, amelynek ma is tanúi vagyunk, amely ugye az SZDSZ megszűnéséhez vezetett, illetve ahhoz, hogy ma a szocialista párt romokban van. Ma már ön sem politikus, de elemzőként látja, látnia kell ezeket az összefüggéseket.
Ez ennél bonyolultabb, de az ön által említett jelenségek valóban fontos állomások voltak. Az őszödi beszéddel mi ősszel találkoztunk, bár hallottam róla, a szocialista partneremtől, aki azzal hívott fel, hogy milyen nagyszerű beszédet tartott Őszödön Gyurcsány, úgy fogalmazott, hogy a főnök elmondta élete beszédét. Ennyit tudtam róla és egészen szeptemberig nem is hallottam felőle. Aztán szeptember 17-én délben csörgött a telefonom, Gyurcsány hívott, hogy a rádióban el fog hangzani a beszédének egy részlete, de ne izguljunk, ők kezelni fogják a helyzetet.
Ezek szerint Gyurcsány tudott róla, hogy ez el fog hangzani a magyar rádióban?
Igen, hiszen ezzel hívott fel engem. És megismerve a részleteket, az egész szöveget, nagyon rossz érzéseim voltak. Nem pusztán azért, mert kétszáz ember előtt nem mondunk ilyeneket, mint amilyeneket Feri.
Nem, nekem az volt a bajom, hogy ennek a beszédnek igazában nem volt tartalma. Benne van, hogy elrontottuk, benne van, hogy közös felelősség, de hogy mit kellett volna másként csinálni, az nincs benne. És ez a legnagyobb baja.
De az SZDSZ nem ebbe ment tönkre, hanem mert a megalakulása óta benne volt a kettősség: egy erős liberális vonal és egy erőteljes baloldali, szociálisan érzékeny irányzat. Ez a két különböző világ nagyon nem fért meg egymás mellett. Aztán a Kóka-Fodor vitában kezelhetetlenné vált ez a konfliktus. Ez az ideológia, értékrendbeli, világlátásbeli különbség szétszedte a pártot; az a csoda, hogy ez a párt húsz évig létezett és meghatározó szereplője volt a magyar politikai életnek.
Ha már ezt említi, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon mi az, ami egyben tartja a Fideszt, ahol még azt se nagyon tudjuk, hogy vajon hányféle irányzatot foglalhat magába?
A nagyon-nagyon erős centralizáció. Horn Gyula tudta így egyben tartani az MSZP-t, mert a párton belül egy rendkívül erős centrális erőteret hozott létre. Orbántól részben félnek, részben pedig ki vannak szolgáltatva neki.
Orbán cseréli talán a leggyakrabban az embereit, miközben – és ez pozitív tulajdonsága – gondoskodik a sajátjairól, azokról is, akiket éppen ejtett. Ugyanakkor, ezzel párhuzamosan, másoknak nyílik perspektíva, akár fiatalon is.
Szóval Orbán játszik az embereivel. Hadd említsem Pokorni Zoltánt, aki ugye már rég kikerült a fővonalból, de azért szolgálja Orbánt, mert tudja, addig marad polgármester, ameddig azt Orbán akarja… Horn Gyuláról pedig azt mesélik, hogy ha valakivel nagy konfliktusban volt, behívatta magához, és annyit mondott neki: behoztak rólad egy dossziét,, biztos egy szó sem igaz belőle, de én azért ezt el is süllyesztettem, nehogy kiszivárogjon… Szóval azt hiszem, hogy ez a vezérelvű politizálás az ilyen nagy néppártok összetartásához szükséges is. És ebben Horn és Orbán nagyon is hasonlítanak egymásra, nem véletlen, hogy Orbán nagyon tisztelte Horn Gyulát.
Ezzel azt is állítja, hogy ma Magyarországon lényegében nem is lehetne másfajta kormányzás, ezt várják az emberek, és ez veri szét a többi pártot is, mert azok ezt nem képesek felmutatni.
Ezt nem gondolom, inkább csak a nagy néppártok belső működésére igaz. Nem hiszem, hogy az országra is igaz volna; ne felejtsük, hogy bár Orbán nyerte a legtöbb választást, de a legtöbbet is ő bukta el. Sokszor mindenki meglepetésére. Például 2006-ban, amikor az MSZP egyáltalán nem volt felkészülve a kormányzásra, ebből lett aztán a kapkodás. Azt szokták mondani, a Gyurcsányt dicsérve, hogy neki legalább van elképzelése a teendőkről. Ez igaz, csak éppen mindig más. Sokszor előkészítés nélkül, hirtelen ötlettől vezettetve dobott be dolgokat.
A népszavazási bukáshoz vezető vizitdíjat Molnár Lajoshoz szokták kötni, ami igaz is, csak éppen, ő nem akkor, és nem úgy vezette volna be, ahogy ezt Gyurcsány tette.
Sajnos nem igaz az, hogy Gyurcsánynak volt egy olyan stratégiája, ami mögött szerepelt volna egy politikai mező; kapkodás volt, és ez emésztette fel az MSZP-t. No meg persze a 2008-as válság.
A máról szólva: miért van az, hogy bár a közvélemény kutatások szerint az emberek jelentős része kormányváltást akar, mégsem tud kialakulna a sok kisebb pártból egy közös erő, akarat?
Nem tartom az Orbánt zseniális politikusnak. Zseniálisnak azt tartom, aki a nemzet érdekében cselekszik, őt viszont nem ilyennek tartom, de ugyanakkor ügyes taktikus. És, ha már zsenialitásról szóltam, talán ezzel a jelzővel illetném, ahogy és amiért létrehozta a Jobbikot.
Orbán ugyanis rájött arra, hogy ha kétosztatú a politika, azaz van egy erős jobb és egy erős baloldali párt, akkor a váltógazdaság fogja jellemezni a magyar politikát. De, ha háromosztatú a politikai tér, akkor más a helyzet.
Ne feledjük, hogy a Vona-féle jelenséget maga Orbán Viktor hozta létre. Onnan nőtt ki. A Jobbik nem a semmiből jött; 2002-től 2009-ig építkezett. Ennek köszönhetően a Jobbik ott van a vidéki településeken, és tényleg elmegy az Ilonka nénik fáját felvágni. Az LMP például nincs benne a magyar társadalomban. Az egyetlen a baloldalon az MSZP, amely ezt elmondhatja magáról. Ezért veszélyes az út, amin járnak. Nekem nem fáj a szíven a szocialistákért, de ha MSZP belepusztul a részben maga által létrehozott csapdahelyzetbe, akkor nem lesz baloldal Magyarországon. A DK is azért nem tud nagyon növekedni, mert az lényegében az MSZP egy szelete, onnan szakadt ki.
Erre utalt Botka László, amikor arról beszélt, hogy Gyurcsányék nem hoznak új választókat…
Hát a Botka se nagyon tudott. És, ha már itt tartunk: komoly lehetőség lett volna, csak nagyon elrontották.
Botkának nem a pártján belül, vagy a Fideszben kellene keresni a felelősöket, hanem önvizsgálatot kellene tartania, mivel minden létező hibát elkövetett, amit el lehetett. Így lett a várt nagyhercegből kilenc hónap alatt a vesztesek vesztese.
De térjünk vissza Jobbikhoz…
Igen. Azt állítottam, hogy Orbán-termék. És annak a felismeréséből táplálkozik, hogy szükség van egy harmadik pólusra. A Fidesznek ugyanis 2-2.5 millió szavazója van, ami csak akkor elég a győzelemhez, ha hárompólusú a rendszer. Vagyis, ha ma minden Orbán ellen szavazó felsorakozna egy párt mögé, a Fidesznek semmi esélye nem lenne a győzelemre. Orbán viszont azt akarta elérni, hogy a szavazók három felé menjenek, ráadásul a baloldal felaprózottsága miatt még több felé is mennek. Bár ez a jelenség, azaz
a baloldal szegmentáltsága szerintem azzal megszűnne, ha megjelenne a siker reménye.
Ma azért ennyire szétforgácsolt az az oldal, mert egyáltalán nem hisz a sikerben; a pártok inkább hosszabb távon magukat építik. Azt gondolják – hadd utaljak a Momentumra például -, hogy mindenképpen marad a Fidesz, ezért nekik önmagukat kell felépíteniük. De, meggyőződésem, ha azt éreznék, hogy már csak ők kellenének a váltáshoz, beállnának a sorba. Ha viszont így marad, akkor el fog tűnni a baloldal és Magyarországon a jobb és a szélsőjobb fog váltógazdaságot előállítani. Ami azért lenne tragikus, mert Magyarországon – szemben a lengyelekkel – mindig volt erős baloldal, a kutatásaink azt bizonyítják, hogy a választók 35-40 százaléka baloldali kötődésű. Ahhoz, hogy ebben változás legyen, mindenkinek hinnie kell, a siker lehetőségében. 2014-ben is az volt a baj, hogy hiába ültünk egy asztalhoz, mindenki azon törte a fejét, hogy miben hibázik a másik, mert nem tudunk összefogni, persze a másik miatt. Pedig most is lehetne nyerni. De beszéljünk kevesebbről:
azt megakadályozni, hogy a Fidesz egyedül kormányozzon, abszolút reális elképzelés.
Ez már meg lehet csinálni.
Mert az már ön szerint nyerés lenne?
Óriási nyerés lenne.
Ha koalícióra kényszerül a Fidesz, akkor az azt jelenti, hogy nem Orbán Viktornak hívják Magyarország miniszterelnökét.
Olyan ugyanis nem lesz, aki hajlandó lesz meghagyni Orbánt ebben a pozícióban. Egy koalíciós fogolyként működő Fidesz, százszor jobb ennek az országnak, mint amit most látunk. És ehhez nem kell sok. Ha ugyanis a helyi választó megérzi, hogy legyőzhető a Fidesz, akkor hatalomra kerülését meg is fogja akadályozni. Ha 38-40 egyéni választói körzetet elbukik így a Fidesz, akkor nincs többsége, ha meg negyven fölé kerül a szám, már kormányra sem kerül!
Miért csak öntől hallom azt – és a pártok vezetőitől nem -, hogy az a realitás, hogy Orbán Viktort politikai fogollyá kell tenni.
Ha én politikus lennék, én se mondanék ilyeneket, hanem arról beszélnék, hogy győzni fogunk. Ami sajnos nevetséges. Viszont a reális célt kell érzékeltetnünk. Hogy meg tudjunk szabadulni ettől a beteges világtól, amikor az emberek teli vannak egzisztenciális félelemmel a Fidesz politikája miatt. Valahol a késő-kádári korszakot éljük újra. És ez az Orbán velejéig romlott világképéből fakad. Ez a retrográd, erős, bezárkózó, magában létező kompország az ő igazi világképe; ez egyébként arcpirító és szembe kell menni vele. A társadalom azon egyharmadának, amely nem akarja ezt a rendszert és el is megy szavazni, ez elmagyarázható. Annak, hogy ez az ország, egy nyugatiasabb, élhetőbb hely legyen, ennek a gondolatnak vannak szavazói. Azon kell tehát dolgozni, hogy hetven százalék körül legyen a szavazásban résztvevők száma, mert akkor az Orbán már nem tud nyerni.
Ön szerint van arra esély, hogy a szegmentált baloldalból végül egy legyen?
Ehhez az kellene, hogy össze kellene állni a rendszerváltóknak, mert nem igaz az, hogy mindent ki kell dobni, ami eddig történt, ellenkezőleg van mire büszkének lenni; ők alkothatnának egy listát, bár tudom, ehhez az is kellene, hogy Gyurcsány halassza későbbre az MSZP-t szétverő szándékát, a másik oldalon pedig létrejöhetne azoknak a csoportja, akik mindebből nem kérnek, s alkossanak ők is egy listát. A kettő együtt két és félmillió szavazót jelentene. Ez a helyzet még létrejöhetne. Ha ez még sem megy, akkor még mindig jöhet a koordinált indulás az egyéni körzetekben. Hat hónap van, még van idő.
Mennyi esélyt ad ennek?
Ötven százalékot, még mindig.
