Ma az Achilles-ek ünneplik a névnapjukat. Ha van ilyen nevű ember az olvasóink között, de akár az egész országban, tisztelettel köszöntjük! Csendben jegyezzük meg: másodlagos névnapok is vannak, köztük például a Viktorok napja a mai. Ma egy kicsit jobb időnk lesz, mint volt az elmúlt napokban: erősödik a nappali felmelegedés, 10 és 16 fok között alakul a hőmérséklet. De lássuk, miről írnak a mai lapok!
Népszava – Újabb hivatali sztrájkok jöhetnek tavasszal
Országos közszolgálati megmozdulásokat szervez 2018 első negyedévében a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF), ha a kormány nem dönt a köztisztviselők és közalkalmazottak bérhelyzetének javításáról. Erről a konföderáció Ügyvivő Testülete hozott döntést, miután a központi bértárgyalásokra kizárólagos jogosítványokkal rendelkező Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán (VKF) az a megállapodás született, hogy nem nyúlnak a minimálbér és a garantált bérminimum egészen 2022-ig (tavaly) elfogadott emelési üteméhez – írja a Népszava. A közszféra érdek-képviselete egyrészt tiltakozik az ellen, hogy a részvételük nélkül döntenek a közszolgáltatásokban dolgozó 690 ezer ember fizetéséről, másrészt elfogadhatatlannak tartja a tavalyi bérmegállapodás hatására teljesen összenyomott bértáblákat. A Földiák András elnök közleményében úgy fogalmazott: a kezdők bére ma alig marad el a 30 éve a pályán lévő professzorokétól, ami a tudás és tapasztalat állami megbecsülésének teljes hiányáról árulkodik.
Az országos megmozdulások előkészítését azután jelentette be a tömörülés, hogy több mint egy éve nem kaptak érdemi választ a kormánytól a béremelést sürgető kezdeményezéseikre.
Magyar Nemzet – Tésztaüzemmel is jól jár Mészáros Lőrinc
Nettó 48 millió forint értékben építhet gluténmentes tésztát gyártó üzemet Rábaszentmihályon a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Euro Generál Zrt. – értesült a Magyar Nemzet. A cégben 50 százalékos szavazati joga van a korábban Opimus Group Nyrt. néven futó Opus Global Nyrt.-nek, amelybe idén tavasszal vásárolta be magát Orbán Viktor milliárdos barátja. A több mint 200 négyzetméteres tésztaüzem megépítésére hat társaságtól kértek ajánlatot, ám csak az Euro Generál nyújtott be pályázatot a meghívásos közbeszerzésen.
A cég ajánlata az eredetileg becsült csaknem 33 millió forintos összegnél 15 millió forinttal volt drágább.
Rábaszentmihály független polgármestere, Horváth Gábor elmondta, hogy nem ismeri Mészáros Lőrincet. Településvezetőként csak arra lesz majd ráhatása, hogy az elkészült üzemet ellenőrizze, mindenben megfelel-e az elképzeléseiknek. A tésztaüzemben a polgármester állítása szerint májusban kezdik el a gyártást, az alkalmazottak pedig nem közmunkásbérért, hanem szakmunkás-minimálbérért dolgoznak majd.
Csak az elmúlt időszakban számos Mészáros-féle projektről érketek híek. Ezeket felsorolva írja a polgári napilap példaként, hogy Mészáros Lőrinc 1,7 milliárd forintért építhet a Penta Kft.-vel egy háromezer négyzetméteres borászati üzemet. Augusztus Ugyanazon a helyrajzi számon borászati beszerzési központot is létesítenek 384 millió forintért. A legutóbbi tendert néhány hete nyerték meg összesen 683 millió forint értékben; ennek keretében szintén egy borászati üzemet építenek a Sárospatak közelében lévő Hercegkúton.
Magyar Idők – Nagy bakot lőttek Vonáék
Meglehet, nagyon rossz vásárt csinált a Jobbik Simicska Lajossal, ha egyetlen fillért is fizetett a milliárdostól kapott plakátokért. A párt a törvénysértésekkel és a törvények kijátszásával volt elfoglalva, miközben megfeledkezett arról, hogy nincs közterület-használati engedélye a plakáthordozókra a területek tulajdonosaitól. Ezért – írja a kormánylap saját információira hivatkozva – a reklámtáblák elbontására kell számítaniuk.
A lap szerint a Jobbik a megvásárolt plakáthelyekre nem fog tudni hirdetéseket kihelyezni, hiszen a településképet védő hatóságok minden bizonnyal megteszik az engedély nélküli közterület-használat miatt szükséges intézkedéseket. A lap állítja, hogy a párt az akció során jogszabályokat is sértett: a törvény szerint a plakátok megjelenése előtt ugyanis a Jobbiknak a kormányhivataloknál be kellett volna jelentenie a megjelentetés listaárát. A kormánylap nem igazán szemérmesen leszögezi:
Ennek az a célja, hogy átlátható legyen, mire költik a pártoknak járó költségvetési támogatást, valamint hogy a pártok közel azonos feltételekkel juthassanak hirdetési felülethez.
A Jobbik – állítása szerint – ősszel 1100 plakáthelyet vásárolt meg Simicska Lajos cégétől, a Publimont Kft.-től, értéke megközelíti az egymilliárd forintot. Április óta több ezer – Simicska Lajos cégeinek tulajdonában lévő – plakáthelyet használ a kampányüzeneteinek közvetítésére, amelynek piaci alapú költsége szintén milliárdos nagyságrendű. Ezek miatt is felvetődött a tiltott pártfinanszírozás gyanúja – írja a Magyar Idők.
Magyar Hírlap – A zárószavazáson kiderül, ki indítana kamupártokat
A kampányfinanszírozási törvény zárószavazásán feketén-fehéren láthatóvá válik, ki akar „kamupártokat” indítani a választáson – írja Gulyás Gergelynek, a Fidesz frakcióvezetőjének egy sajtótájékoztatójáról beszámolva a szélsőjobbos napilap. A frakcióvezető mondandójából kiemeli: egyértelmű, világos módosítást terjesztett elő a választási szabályokkal kapcsolatban a kormánypárt, amelynek lényege, hogy a választáson fél százalékot el nem érő pártoknak vissza kell fizetniük az állami támogatást, előzőleg pedig nyilatkozni kellene a párt vezető testületéről, amelynek tagjai vagyonukkal felelnének a költségekért. A politikus jelezte, a törvénymódosítás kétharmados támogatást igényel, és aki nem támogatja, az olyan érdekből teheti, hogy „kamupártot” akar indítani.
Soros-terv nem létezik, az csak a választási kampány része, a nemzeti konzultáció hazugságokra épül, és az sem igaz, hogy uniós tisztviselők „vannak Soros György zsebében” – ezt mondta a FüHü-nek adott interjúban Csontos Csaba, a Nyílt Társadalom Alapítvány magyarországi szóvivője. Arról is beszélt, hogy az elmúlt időszakban az ellenségképzés lett a kormányzati kommunikáció fő iránya, de a gyűlöletkeltés az őcsényihez hasonló esetekhez vezethet. Csontos Csabát is megkérdeztük arról, Soros-ügynöknek tartja-e magát.
Csontos Csaba Fotó: FüHü
Mit szól a plakátkampányhoz és a nemzeti konzultációhoz?
Nagyon sok probléma van ezzel a nemzeti konzultációval. Alapvetően az, hogy
hamis állításokra épül.
Újságcikkekből, Soros György által írt véleménycikkekből kiragadott részletekből extrapolál bizonyos feltételezéseket, és azokat úgy állítja be, hogy tulajdonképpen már be is épültek az Európai Unió döntéshozatali folyamatába, és egy létező tervként működnek. Ez így természetesen nem igaz.
Soros György egy sokat publikáló, sokat megnyilvánuló ember, aki az elmúlt évtizedekben a befektetői tevékenysége mellett nagyon sok emberbaráti adományozó tevékenységet indított el. Emellett a gondolatait megosztja a külvilággal, publikál, előadásokat tart.
Azok a kiragadott idézetek, amelyeket a kampányban használ a kormányzati kommunikáció, azok egy 2015-ös, a Project Syndicate-en megjelent esszéből vannak kivéve, amelyet egyébként egy évvel később már sok szempontból meghaladott Soros György gondolkodása, és ezt a Foreign Policy tavaly júliusi cikkében ki is fejtette.
Ha visszamegyünk az eredeti kérdésre, több probléma van magával a kampánnyal is. Egyrészt a kampányt kísérő masszív kommunikáció, a plakátok, tévés, rádiós, online kampány elég erős gyűlöletkeltő és ellenségképző hatást fejt ki.
Azt látjuk, hogy az elmúlt egy évben
egyértelműen az ellenségképzés lett a kormányzati kommunikáció fő csapásiránya.
Voltak ugye a menekültek, a „migránsok” az elején. Aztán jött „Brüsszel”, ami azért volt bizarr, mert az EU egy népszerű dolog Magyarországon, a lakosságnak több mint kétharmada támogatja az ország uniós tagságát. Ezért az a csúsztatás történt a „Brüsszel, mint ellenség” kampányban, hogy a kormányzati kommunikáció egyenlőségjelet tett az Európai Unió és a brüsszeli bürokrácia között.
Ennek keretében ráadásul
a lakosságot szándékosan félrevezették
azzal, hogy összekeverték a döntéshozói szerveket, amelyekben ott ülnek a magyarok, így az Európai Tanácsban, az állam- és kormányfők fórumain Orbán Viktor maga is részt vesz, és a Bizottságot, amely döntés-előkészítő és ellenőrző funkcióval bír.
Közben jött a civilek elleni kampány, a megbélyegző törvény. Itt már megjelent Soros György és a Nyílt Társadalom Alapítvány neve, mint támogató. Ebből nőtt ki a Soros György elleni kampány, amelynek már a második hullámát látjuk, hiszen nyáron, szerencsére csak rövid ideig, de volt egy gyűlöletkeltő kampány Soros György ellen személyesen.
Tehát akkor Ön azt mondja, hogy a „Soros-terv”, amit a kormány most már naponta többször is emleget, valójában nem létezik?
Most már ott tartunk, hogy a múlt heti Kossuth rádiós interjúban maga Orbán Viktor is azt mondta, hogy ha Navracsics Tibor nem tud arról, hogy van Soros-terv, akkor ezért kell kideríteni a titkosszolgálatok bevonásával, hogy van-e Soros-terv. Most előreugrottam kicsit az időben, de nem csak mi mondjuk, hanem már a kezdetektől fogva értelmiségiek, talán százas nagyságrendben mondták ki, beleértve Navracsics Tibort is, hogy nem létezik ilyen.
Látható, hogy
ez egy Magyarországra kitalált kommunikáció,
hiszen nem véletlenül mondta Navracsics Tibor és más uniós biztosok is, hogy nincsen ilyen napirenden, tárgyalások során soha nem emlegetik a Soros-tervet. Ez a magyar lakosságnak, a magyar választóknak szól, a választási kampány része.
Azt gondolom, hogy nem is lenne érdemes erről tovább beszélni, csak sajnos ott landolt a postaládákban több millió háztartásban ez a hazug kérdőív. Azért is tartjuk károsnak ezt a kampányt a gyűlöletkeltés mellett, mert ez egy ál-konzultáció. Egyrészt
manipulatívak a kérdések,
van hozzájuk egy sorvezető, aminek a végén megkérdezik, hogy „ugye nem akarod, hogy valami nagyon rossz történjen”. Az ilyenek a valódi társadalmi párbeszédet értékét csökkentik.
A Nyílt Társadalom Alapítvány hisz a valódi párbeszédben. Annyi olyan kérdés és megoldandó probléma lenne Magyarországon, az egészségügy helyzetétől, az oktatástól a nyugdíjkérdésig, amit meg kellene beszélni a társadalommal, oly módon, hogy valódi kérdéseket tesznek fel, vagy akár, meghagyni a lehetőséget az embereknek, hogy ők tegyenek fel kérdéseket. Magyarországon elfojtják a társadalmi kezdeményezéseket, fölülről irányított kérdések vannak.
A harmadik nagyon veszélyes dolog, és ez a kérdések mögé van elbújtatva, hogy az Európai Unió ellen dolgozik az egész kampány, mert azt sugallja, hogy az Unió sötét erők zsebében van.
A kormány azt mondja, hogy aki tagadja a Soros-terv létezését, az azért teszi ezt, mert Soros György ügynöke. Mástól is megkérdeztem már: Ön akkor Soros-ügynök?
Nyilvánvalóan nem vagyok ügynök, én munkavállaló vagyok, egy alapítványnál. Olyan munkaszerződésem van, mint bárkinek Magyarországon, aki egy vállalatnál, közigazgatásban vagy bárhol dolgozik. Ha ezt ügynöknek nevezik, akkor lehetnék az is, de ez a címkézés megint az ellenségképzéshez tartozik.
A magyar történelemnek voltak olyan korszakai, amikor címkéztek embereket származásuk, politikai meggyőződésük miatt. Nagyon rossz dolog lenne, ha oda mennénk vissza.
Visszatérve arra, hogy akik letagadják, hogy van Soros-terv, azok mind Soros György zsebében vannak. Megint tisztázni kell valamit: hogyan működik az EU döntéshozatali folyamata. A kommunikációban szándékosan mossák össze a döntéshozó és a végrehajtó ágakat. Ez odáig ment, hogy amikor a strasbourgi emberi jogi bíróság, amelynek semmi köze az Unióhoz, két bangladesi menedékkérő ügyében hozott egy olyan döntést, amely szembe ment a magyarországi ítélettel, rögtön utána az jelent meg a kormányzati kommunikációban, hogy már a bíróságok is a Soros-tervet hajtják végre, és az Unió máris lép.
Ez nem a tudatlanságukat mutatja,
én biztos vagyok benne, hogy a magyar kormányban minden megfelelő ember pontosan tudja, mi a különbség a luxemburgi Európai Bíróság és a strasbourgi bíróság között, a Bizottság és a Tanács között. Szándékosan keverik össze őket, hogy a saját kommunikációjuk alá rendeljék az üzeneteket.
Fotó: FüHü
És hogy ki kinek van a zsebében… Korábban megjelentek olyan cikkek a kormányzathoz közel álló médiumokban, amelyek azt mutatják be, hogyan dolgozik Brüsszelben a Nyílt Társadalom Alapítvány és intézetei. El kell mondani, hogyan működik a brüsszeli döntéshozatal és döntésbefolyásolás.
Ez utóbbit lehet lobbizásnak vagy advocacynek nevezni. Ez Európában egy nagyon átlátható történet.
Minden találkozó nyilvános, lehet tudni, ki kivel találkozik.
A hazai médiában olyan kifejezéseket használnak, mint „zárt ajtók mögött tárgyaltak”, amelyek obskúrusnak tüntetik fel az ilyen megbeszéléseket.
Több ezer érdekképviseleti szerv működik Brüsszelben. A mi irodánk 14-15 fős, a rendezvényei nyilvánosak.
Ettől fél Magyarország?
Dolgoztam én vállalati oldalon is ezen a területen, ez ott is ugyanúgy megy. Szakpolitikai kérdésekben megvitatnak dolgokat. Például egy parlamenti képviselő nem szakértője minden kérdésnek, meghallgat mindenkit, a döntéshozók igyekeznek minden érintettet meghallgatni és eldöntik, ki volt meggyőző, kivel értenek egyet. A legfontosabb: csak értelmes üzenetet várnak, csak valódi tartalomról hajlandóak beszélgetni.
A kormány és a hozzá közel álló médiumok egy oroszokhoz közel álló hackercsoport állítólagos dokumentumaira hivatkozva mondják azt, hogy emellett van egy manipuláció, amit az alapítvány, és, az ő szavaikkal élve, a „Soros-hálózat” folytat. Erről mit gondol?
Nem akarok belemenni, hogy mi köze a csoportnak az orosz titkosszolgálatokhoz, de valóban volt egy támadás, amikor belső dokumentumokat, levelezéseket elloptak. A kormányközeli sajtóban azt írják, hogy több mint 200 képviselő van a baráti listán. Azt tudom erre mondani, hogy
minden érdekérvényesítő összeállítja azoknak a listáját, akihez megítélése szerint egy adott szakpolitikában érdemes odamenni.
Ez a vállalati oldalon is ugyanígy működik. Ezt tanítják is. Mondok egy egyszerű példát: atomenergetikában dolgozó cégnek nem érdemes egy zöldpárti képviselőt megkeresnie.
Tehát, ha egy belső levelezésben azt látják valakiről, hogy vele tudunk beszélni, akkor az annyit jelent, hogy nyitott például emberi jogi kérdésekre. Az bizarr gondolkodásra vall, ha valaki azt mondja, hogy azok a döntéshozók, akik nyitottak a párbeszédre egy szakpolitikai témában, máris annak szervezetnek a „zsebébe kerülnek”, amely képviselőivel beszélgetnek.
Tehát itt inkább arról van szó, hogy azonos elveket vall az alapítvány és bizonyos képviselők?
Így van. Ez a munkánk része, hogy felmérjük, kivel lehet beszélgetni. Tegyük fel, hogy találkozik valaki egy kávéra egy újságíróval. Ez vállalati oldalon is létezik. Sőt, én nem hiszem, hogy a magyar kormány emberei ne találkoznának döntéshozókkal Brüsszelben, vagy épp újságírókkal.
Az az igazság, hogy amikor azt mondják, hogy valaki valakinek a zsebében van, az súlyos inszinuáció, mert azt feltételezi, hogy pénzek mozognak és valakit lefizet valaki.
Vagyis ez egy korrupciós vád?
Azért csak inszinuáció, mert aki ezt állítja, az semmilyen tényt nem említ, csak annyit mond, hogy ki kell deríteni.
Térjünk vissza a civilekhez. A kormány azt mondja, hogy azért támogatnak civileket, mert ők is azt a tervet akarják megvalósítani, amiről mondta, hogy nem is létezik: le akarják bontani a kerítést és be akarnak telepíteni egymillió bevándorlót. Valóban ezért támogatják őket?
Nem. És
Soros György sem akarja lebontani a kerítést és nem akar behozni egymillió menekültet se Európába, se sehova. Sőt, a kötelező kvótaelosztást kifejezetten ellenzi.
De megérkezett több mint egymillió ember Európába. 2015 volt a csúcs, azóta csökkent a szám, de nem azért, mert kerítést építettünk, hanem azért, mert Törökországgal született egy megegyezés, és a két fő útvonalon több szűrést vezettek be.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a szíriai menekülthullámban főleg a középosztály jött el, azok, akiknek volt pénze arra, hogy ide tudjanak jönni. Azok jelentős részének, akik a környező országok menekülttáboraiban vannak, nincs erre pénze.
Mármint a Szíriát körülvevő országokra gondol?
Igen, Jordániára, Törökországra, Libanonra. Azok a megoldási javaslatok, amelyeket Soros György leírt, illetve az alapítvány és az általa támogatott szervezetek képviselnek, arról szólnak, hogy egyrészt a már ideérkezett menekülteknek valamilyen jogsegélyt, egészségügyi segítséget, pszichológiai segítséget nyújtsanak. Utóbbiról kevesebbet beszélünk, pedig ők traumatizált emberek. És nem csak a jogaikat, hanem a kötelezettségeiket is el kell nekik mondani.
Fotó: FüHü
Ha a hatóság ignorálja, hogy itt vannak, nem kommunikál velük, és ahogy látjuk, kirakják őket egy senkiföldje-zónába, hátha megunják és elmennek – ezzel nem csak az emberséges bánásmódot és a genfi egyezményhez kötött jogokat sértik meg, hanem rontják a helyzetet. Ezeket az embereket, akik átéltek egy traumát, fölösleges frusztrációnak teszik ki.
Ezzel a későbbi beilleszkedésüket nem, hogy segítik, hanem még taszítják is őket tőle.
Ők már eldöntötték, hogy elmenekülnek. Valahova el fognak jutni, és ha olyan helyről jöttek, ahol valóban életveszélynek vannak kitéve, akkor megkapják a menedékjogot. Valamikor őket integrálni kell. Ebben is tudnak segíteni a civil szervezetek, akiket támogatunk.
A másik fontos csapásirány, hogy a megoldást azokon a helyszíneken kell keresni, ahonnan a menekültek elindultak.
Tulajdonképp ezt mondja a magyar kormány is.
Így van, ebben teljesen egyetértenek. Csak ugye eltér a külső és belső kommunikáció.
Magyarországon azt mondják, hogy nem értenek egyet Soros Györggyel, de a nemzetközi fórumokon néhány pontban ugyanazt vallják.
Visszatérve a helyszínekre: vannak olyan helyzetek, mint a szíriai polgárháború, vagy Afganisztán és Irak, ahol folyamatos az erőszak, a terror. Ott politikai megoldást kell keresni. A többi országban, főleg Afrikában, a szubszaharai régióban, ott a klímaváltozás miatt várható éhínségek megoldása hosszabb távú, más jellegű. Mindkét dolog a nemzetközi közösségre vár.
A lényeg, hogy a helyszínen kell segíteni, de ha már megérkeztek a menekültek, akkor nekik segíteni kell abban, hogy minél hamarabb integrálódjanak. Ez mindenkinek jó: a befogadó társadalomnak is és az érkezőknek is.
A gyűlöletkeltés, ami nálunk folyik, csak oda vezet, mint ami Őcsényben történt.
Olyan ijedtek, kétségbeesettek az emberek, hogy teljesen irracionálissá vált az érvrendszerük. Olyan apokaliptikus víziókat vetít eléjük a központi kommunikáció, ami után nem is lehet csodálkozni, hogy még pár gyereket sem hajlandóak egy hétig megtűrni maguk között.
Az alapítvány nem csak a menekültekkel foglalkozó civileket támogatja, hanem sok egyéb szervezetet is. Mi alapján választják ki, kiket támogatnak és egyáltalán, hogy néz ki ez a támogatási rendszer?
Vannak nagy programok, ezeknek vannak pályázati kiírásai, amelyeken elindulhatnak közösségek, civil szervezetek, akik megfelelnek a feltételeknek – ezek általában az átláthatóság és a tapasztalat. Lényeges, hogy
ezek nem politikai kritériumok.
Ha bejelentkezik egy nem liberális beállítottságú szervezet, az is kaphat támogatást. Közösségfejlesztő, közösségeket segítő programjaink is vannak.
Azt is látjuk, hogy ma Magyarországon van egy nagy párbeszéd-, bizalom- és együttműködési hiány. Ha nincs párbeszéd, nem alakul ki bizalom. Hajlamosak vagyunk elhinni minden információt, a legvadabb dolgokat is. Az együttműködésnek meg a bizalom lenne az alapja. Ha a gyűlölettel próbálunk szembe menni, ezeket kell kiépíteni.
Sok jó példa lenne, de ha ezek az alulról jövő kezdeményezések nem kapnak levegőt, támogatást, illetve megbélyegzik őket, akkor nem lesz továbbra sem párbeszéd, együttműködés, bizalom.
Soros György az elmúlt időszakban 18 milliárd dollárt adott a Nyílt Társadalom Alapítványoknak. Miért adta ezt, és mire fogják felhasználni?
Ez nem egy pillanatnyi aktus volt, évek óta folyik, most fejeződött be. Soros György 87 éves. A menedzsment arra készítette fel a szervezetet, hogy tudja tovább vinni az ügyeket, a nyílt társadalom eszméjét. Soros György azért döntött úgy, hogy vagyonának nagy részét az alapítványra hagyja, mert azt gondolta korábban, hogy erre szüksége van a világnak.
Világszerte szűkül a tér az alulról jövő kezdeményezések körül. Az antidemokratikus rendszerek gyakorlatilag kiszorították az alulról jövő kezdeményezéseket, a civil társadalmat.
Ezekben az országokban nem tűrik az ellenvéleményeket.
Soros György azért küzdött az elmúlt 30 évben, hogy a szabadságot, az emberi jogokat, a jogegyenlőséget, a kisebbségeket, a sérülékeny csoportokat segítse. Sajnos erre még sokáig szükség lesz.
A támogatási rendszer pedig nem változik. Ez nem úgy működik, hogy akkor most gyorsan eltapsolja az alapítvány a pénzt, épp ellenkezőleg, hosszú távra rendezkedik be.
A Bloomberg azt írta, hogy valójában ennek az adományozásnak a célja adóelkerülés volt. Ez is szerepet játszott?
Az amerikai törvények hagytak egy határidőt arra, hogy az offshore cégekben felgyülemlett vagyont vagy jótékony célra használják, vagy adót kell fizetni utána. Ez valóban így van, de Soros György több mint 30 éve kezdte el filantróp tevékenységét. Erre már korábban is 14 milliárd dollárt szánt. Ő azért hozta ezt a döntést, hogy a célokat tovább vigye.
Fotó: FüHü
Ha valaki a magyar kormányt hallgatja, akkor azt gondolja a nyílt társadalomról, mint elvről, hogy az valami rossz dolog, ami ellen küzdeni kell. Valójában mi ez a nyílt társadalom, miről szól?
Soros György Londonban tanult, filozófiát is hallgatott Karl Poppertől, a 20. század egyik meghatározó filozófusától. Az ő leghíresebb könyve volt A nyílt társadalom és annak ellenségei. Nyilván az ő előadásai és könyvei is inspirálták Soros Györgyöt.
A nyílt társadalom egy fejlett, demokratikus, szabadságon, jogegyenlőségen, a vélemények pluralitásán alapuló, párbeszédre épülő rendszer.
Arra lehetőség, hogy az emberek szabadságban éljenek, meg tudják beszélni a dolgaikat, és legyen társadalmi mobilitás. A zárt társadalmak megszüntetik a véleményszabadságot.
Arról mit gondol, hogy az utóbbi időben nem csak Magyarországon van egyre több támadás, egyrészt ez ellen a gondolat ellen, másrészt személyesen Soros György ellen, hanem egyre több országban?
Ez valahol párhuzamosan zajlott azzal, hogy különböző, még demokratikus országokban is, megerősödtek a populista hangok. Hangosabbá váltak a leegyszerűsödött üzenetek. Ezt sok mindenhez lehet kötni, de a nyugati világban a 2008-as válság után volt egy elbizonytalanodás.
Ez frusztrációt okozott.
Sokan ma is úgy érzik, hogy a legfelsőbb elitben jól jártak az emberek, érintetlenek maradtak, ők meg nagyon sokat vesztettek.
Ugye a második világháború után kialakult jóléti rendszerek egyik fő üzenete az volt, hogy a következő generációnak mindig jobb volt, mint az előzőnek. Most egy olyan korszak határán vagyunk, vagy bele is léptünk, amikor ez nem látszik biztosnak. Nagy társadalmi rétegek lába alól kijött a talaj.
A háború után megszilárdult a jobb- és baloldali pártfelosztás, a váltógazdálkodás a kereszténydemokrata-konzervatív jobboldali, illetve a szociáldemokrata baloldali gondolkodás között. Bejöhettek még centrista, liberális pártok. De most azt látjuk, hogy a mainstream pártok üzenetei már nem jutnak el a választók jelentős részéhez, és
az elbizonytalanodó választók nyitottak lettek a populista ígérgetésekre. Új, radikális, elitellenes közbeszéd alakult ki a politikában is.
Ebből a szempontból Soros György ideális célpont lett. Azonosították a liberális eszmékkel, az alapvető emberi jogokkal, a szabadságjogokkal. Mivel a kisebbségi jogok védelmébe olyan csoportok is beletartoztak, amelyek ellen könnyű volt érzelmeket mozgósítani, leegyszerűsített populista ígéretekkel, amelyekre fogékonyak a talajt vesztett rétegek.
Ebben az a bizarr, hogy nálunk az elitellenes kommunikációt pont a hatalmon lévő elit folytatja.
Magyarországon van egy másik vonulata ennek: Soros György magyar származású, pénzügyi befektető, liberális ügyeket képvisel, és sok helyen kirekesztett kisebbségeket karol fel a programjai egy részével. Ezek a kirekesztett csoportok, akár a romák, akár a menekültek, akár a szexuális kisebbségek könnyű célpontok – és aki a kirekesztetteket segíti, az rossz ember.
Külön jogi entitások vagyunk, nem is nyilatkozunk egymás ügyeiről. Alapítónk ugyanaz a személy és empátiával tekintünk a másikra, amikor azt politikai támadás éri.
Mit szól ahhoz, hogy a kormány most nemzetbiztonsági vizsgálatot is akar a „Soros-hálózat” tevékenységével kapcsolatban?
Abban látjuk a veszélyt, hogy
ez egy fenyegetés.
Nem feltétlenül csak a Nyílt Társadalom Alapítványra nézve, hanem az újságírókra és a civil szervezetekre is. Hiszen itt őket nem is annyira burkoltan meg is nevezték. Az újságírók fenyegetése pedig kifejezetten káros, hiszen az a szabad sajtó elleni támadás.
Ami a legfontosabb az alapítvány szempontjából, hogy mi mindenféle gyanúsítgatás ellenére fenntartjuk a támogatásainkat és elkötelezettségünket Magyarország iránt, és segítünk a magyar embereknek, hogy megoldják a problémáikat.
Jó helyzetben fut neki a választásokat megelőző utolsó fél évnek a Fidesz. A jelek szerint működik a kommunikációja, hiszen a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint nem csak hogy torony magasan vezet, de az utóbbi hetekben még növelni is tudta az előnyét.
A pártválasztók 54 százaléka támogatja a Fideszt – ez derül ki a Republikon Intézet októberi közvélemény-kutatásából, amelyet az intézet médiapartnereként a 24.hu közölt elsőként. Megállt az MSZP támogatottságának az esése, 12 százalékon. A Jobbik maradt 15, az LMP pedig 6 százalékon, a Demokratikus Koalíció egy százalékpontos eséssel 5 százalékon áll.
A teljes népesség körében a Fidesz és az MSZP tudta növelni a támogatottságát egy-egy százalékponttal, előbbi 32, utóbbi pedig 8 százalékra. A szocialistáknál csak egy kicsivel van kedvezőbb helyzetben a Jobbik a maga 9 százalékával. Az LMP 4 százalék, míg a DK 3 százalékon áll az összes megkérdezett között. A Momentum 2, az Együtt és az MLP 1-1 százalékot tud felmutatni a teljes népesség körében, a Párbeszéd viszont a szeptemberi 1 százalékot sem érte el. A pártot választani nem tudók vagy nem akarók aránya hat hónappal a választások előtt 40 százalék.
Jó irányban mennek a dolgok?
A Median is a napokban tette közzé októberi felmérését, amelynek eredménye szerint a Fidesz támogatottsága a választani tudó biztos szavazók körében 61 százalék. Második helyen a Jobbik áll 14, a harmadik az MSZP 9 százalékkal. A DK-t 7 százalék választaná. A biztos szavazók 30 százaléka nem jelölt meg pártot.
A kormány teljesítményének megítélése és a lakosság általános közhangulata is fokozatosan javul. Októberben a válaszadók 48 százaléka adott „jó” osztályzatot az Orbán-kormánynak, és 44 százalék szerint az országban jó irányba mennek a dolgok – idézte felmérés eredményét a HVG.
Az egyik kormánylap ellenzéki propagandamédiumokról, a másik a Momentum képviselőjelöltjeiről, egy harmadik Orbán Viktor Facebook-posztjáról ír, a negyedik pedig… – igazából nem derült ki, hogy miről.
Az Origo névtelen írása Orbán beszédének értelmezéséről
„Mivel Magyarországon a tényleges ellenzéki pártok meglehetősen gyengék, szerepüket az ellenzéki médiumok vették át. A két leghangosabb médium ilyen esetekben, úgymond akcióhelyzetben mindig Simicska Lajos és Soros György újságja. Azaz, az Index és a 444.
Az Index egyenesen azt hazudta, hogy Orbán Viktor azt állította: minden, amit a kormány csinál, az Isten támogatását élvezi. Természetesen ilyet nem mondott a miniszterelnök. Hasonlóan próbálta félreértelmezni a miniszterelnöki beszédet a 444 is.
Orbán Viktor nem Istenről beszélt, hanem arról, hogy a magyaroknak, a magyar embereknek köszönhető, hogy ők kormányoznak. Hiszen egymás után két választáson is rájuk szavaztak, kétharmados többséggel.
Aki hallotta vagy olvasta a miniszterelnök beszédet, mindezt egyébként pontosan tudja. Nyilvánvalóan az ellenzéki propagandisták is. Dehát van gondjuk bőven, az elég nyilvánvaló: Botka bukásával szertefoszlott a baloldal-Jobbik összefogás, Gyurcsány megint úgy mozgolódik, hogy sok jóra egyetlen ellenzéki drukker sem számít, Vonáék egyre népszerűtlenebbek, és így tovább, és így tovább. Csak a kudarc.”
A Pesti Srácok bloggere a Momentum képviselőjelöltjeiről
„Szóval ez a nagyszerű, rendszert és fizetést váltani áhítozó párt tegnap elindította kampányát. Mondták: lesz majd 106 egyéni képviselőjelöltjük a jövő évi választásokon. Mert hát ezt a gonosz Orbán-rendszert úgy nagyon le kell cserélni. Ezután a bombasztikus bejelentés után azért még kiderült, nekik pillanatnyilag úgy négy képviselőjük lenne…
Na, most ez objektíve nem nagy baj, habár a négy is kicsit túlméretezett ambíciónak tűnik. A projekt szánalmasságát Fekete-Győr András igen pontosan fogalmazta meg: „A Momentum önmeghatározása szerint sokan politikai árvák voltak, akik sikeres fejezetet akartak nyitni Magyarország történetében”.
Hát elmehettek volna dolgozni is.”
A 888 írása a vallásról
„Ne legyenek illúzióink! Hiába álaggódnak Soros és Simicska őrkutyái a keresztény értékekért, minket nem tudnak átdobni a palánkon, mint egyszeri szír atomfizikus a gyerekét a műszaki határzáron. Nem érdeklik őket a keresztény értékek. Kereszténygyűlölő ateisták ugyanis. Ha rajtuk múlna, akkor a most következő Szilveszter estén nem a Kölni dómot rakétázná 500 „észak-afrikai kinézetű” fiatal, hanem a Mátyás templomot. Ha ők kormányoznának, se a Dohány utcai zsinagógát, se a Bazilikát nem lehetne megközelíteni egy mindenre kiterjedő testüregi motozás és fémdetektoros átvizsgálás nélkül. A nem félés jegyében pedig minden sétáló utca előtt kedves 50 tonnás betonkockák és még kedvesebb gépfegyveres katonák állnának, mintegy megadva az ünnepre való készülődés meghitt hangulatát. Ha ők kormányoznának…
„Videóval emlékezett meg elhunyt szeretteiről Orbán Viktor miniszterelnök a facebook oldalán.
Halottak napja alkalmából megosztott közösségi oldalán egy Demjén Ferenc dalt Orbán Viktor, melyhez üzenetként csak egy a dalból kiragadott részletet közölt. Egy-egy gyertya égjen üzenettel posztolta a videót a miniszterelnök.”
Erős kampányfogást talált a Demokratikus Koalíció, olyan témát dobott be a köztudatba, ami igencsak forró krumplinak számít. Abban a világban, ahol a nacionalizmus egyik legfontosabb eleme, mondhatni pillére, a határon túli magyarság, meglehetősen kockázatos velük szemben politizálni.
MTI Fotó: Varga György
A Gyurcsány vezette párt ugyanis most azt hirdette meg:
vegyék el tőlük a szavazati jogot, azaz egy már megszerzett jogot.
És bár igaza van azoknak, akik azt állítják, a magyarországi lakosság többsége nem ért egyet azzal, hogy azok, akik nem itthon adóznak, beleszóljanak a mi életünkbe, mégis: általában belenyugodtak abba, hogy a Fidesz keresztülverte ezt a törvényt (is) a parlamenten. Tette pedig azért, mert felismerte: a párt intenzív jelenléte, elsősorban Erdélyben, sok szavazatot hozhat nekik az országgyűlési választásokon.
A sok persze relatív; 2014-ben az erdélyi magyarok mindössze húsz százaléka élt a lehetőséggel. Ez a húszszázaléknyi voks azonban
pont elég volt a Fidesznek ahhoz, hogy az onnan szerzett egy mandátummal kétharmados sikert könyvelhessen el.
Látszólag tehát igaza van Gyurcsánynak: mélyen igazságtalan a rendszer, minden érv ellene szól, hogy létezzen ilyen jog és mégis: alapot ad arra, hogy támadásba lendüljenek vele szemben, hogy populista lózungokkal átkozzák ki őt és pártját a közéletből, miközben az ellenzék többi szereplője mélyen hallgat.
A nagy kérdés, hogy a DK-nak ez a rizikós lépése hozhat-e számukra új szavazókat. Lehetséges, hogy igen, miközben újabb és újabb retorikai csatornákat nyit meg a javaslat, velük szemben. Márpedig ezt a luxust a többi ellenzéki párt nem engedheti meg magának, ezért feltehetően nem is fognak csatlakozni a Demokratikus Koalícióhoz.
Amúgy, hogy miért éppen most emelte be a kampánytémák közé Gyurcsány a határon túliak szavazatelvételének témáját, azt csak találgatni tudjuk. Nincs kizárva, hogy azért, még markánsabban megkülönböztesse önmagát másoktól, de az sem elképzelhetetlen, hogy az esetleges együttműködést, a közös lista gondolatát akarta végképp lezárni vele.
Molnár Gyula, Karácsony Gergely és Gyurcsány Ferenc. Távolinak tűnik az összefogás MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Ha Gyurcsány legutóbbi, ATV-beli nyilatkozatára gondolok, feltétlenül számolni kell ezzel a lehetőséggel. Azon kérdésre ugyanis, hogy mit gondol az esetleges közösködésről, Gyurcsány egyik érve éppen az volt, hogy
oly nagy különbségek vannak az ellenzéki pártok programjai között, amelyek szinte áthidalhatatlanok.
Ez a kijelentése csak azért volt meglepő, mert – egészen Botka lelépéséig – a pártelnök folyamatosan azt kommunikálta a külvilág felé, hogy ők az egyetlen olyan formáció, amelynek nincsenek feltételei, kizárólag az együttműködés, a minél gyorsabban megvalósított integráció a céljuk.
Amikor azt firtatták, hogy a programok különbözősége komoly akadályt képezhet, Gyurcsány azzal érvelt: azok áthidalhatók, és amelyek nem, azokat félre kell tenni, mégpedig a nagy és közös cél érdekében. Ez pedig ugye nem más, mint az Orbán-kormány leváltása. A DK vezetője még a szocialisták tizenkét pontját is elfogadhatónak tartotta, a Botka-féle programmal kapcsolatban pedig kifejezetten azt hangsúlyozták, hogy az nem áll szemben a Demokratikus Koalíció elképzeléseivel. Most azonban, az előbb említett interjúban, arról beszélt Gyurcsány, hogy a szocialistáknak még programjuk sincs – igaz, ami igaz: töredékek vannak –, és más ellenzéki pártnak, már amelyiknek van, jelentősen eltérőek az elképzelései.
Ha arra próbálunk rájönni, hogy miért alakult ki ez a Gyurcsány kontra Gyurcsány helyzet, akkor valahol a pártnépszerűségek alakulásánál kell keresnünk az okokat. Elemzők egy része ugyanis úgy látja – és láttatja a DK-sokkal is –, hogy
az MSZP késő-botkai és poszt-botkai állapota egyenesen aggasztó,
a Nézőpont Intézet már azt is megengedte magának, hogy a teljes népesség körében mindössze öt százalékot mérjen nekik – azaz azt jósolja, hogy a szocialisták a parlamenti küszöbnél bukdácsolnak –, az onnan leszakadó szavazók jelentős részét pedig a Demokratikus Koalíció halássza el.
Nem véletlen, hogy az elnök kétszámjegyű támogatottságról beszélt az interjúban, jóllehet
ilyet egyetlen közvélemény-kutató cég sem mért nekik.
És ha ez a remény erős és megalapozott, akkor reális, ha csak a koordinált indulást szorgalmazza a párt és elutasít minden egyéb közösködésre invitáló gondolatot; van neki saját listavezetője – Gyurcsány személyében –, hallani sem akar másról, így Balázs Péterről sem. (Vele kapcsolatban, kifogásként, azt emelte ki a DK elnöke, hogy erre a posztra inkább egy politikust kellene jelölni, aminél azért, lássuk be, létezik erősebb érv is.)
A szocialisták egyelőre nem szálltak vitába a Demokratikus Koalícióval, mert változatlanul bíznak annak visszafordíthatóságában. Szerintük, a megfelelő pillanatban, Gyurcsány érezni fogja azt a felelősséget, ami rá nehezedik, ha már csak ő áll a megállapodás útjában.
Egyelőre persze nem pusztán ő, hanem mindenki szembe megy a korábban áhított megoldással, ma tehát
nehéz elképzelni, hogy a demokratikus ellenzéki oldalon létrejön a koordinált induláson túl az egy közös lista;
akkor ugye már csak azokkal kellene a koordinált indulásról tárgyalni, akik mindenképpen kizárnak mindenféle közös listát (LMP, Momentum).
Az MSZP-sek november végi dátumot hangsúlyoznak most, ami lévén már november, meglehetősen ambiciózus tervnek tűnik. Hogy ebből valóban legyen valami, és a választók is bizalommal legyenek iránta, valami átütő fordulatnak kell bekövetkezni, napokon belül.
Az MSZP optimista köre állítja: nem lehetetlen a küldetés, és ma már a párt belső háborúi is elcsitulni látszanak, és bár az még nem látszik, hogy minden vezető egyforma hittel és lelkesedéssel áll a „közös lista Balázs Péter vezetésével” koncepció mögé, a véleményvezérek biztosak benne, hogy kialakul az egység. Előbb, mondják, a párton belül, aztán a kisebb ellenzéki pártokkal, végül Gyurcsányékkal is.
Egyszer a szocialisták egy korábbi, éppen elbukott koncepciója kapcsán azt írtam: az MSZP-nél és az ellenzéki oldalon megfordul a mondás, náluk bizony a remény hal meg először. De látják, tévedtem: utoljára.
„Jól kiszámíthatóan engem most hazaárulózni fog a Fidesz, de nem ijedek meg ettől”.
Ezt mondta Gyurcsány Ferenc az ATV Egyenes Beszéd című műsorában annak kapcsán, hogy a Demokratikus Koalíció bejelentette: aláírásgyűjtésbe kezdtek arról, hogy aki soha nem élt Magyarországon és nem itt fizet adót, az ne szólhasson bele a magyarországi választásokba.
Nem kellett különösebb jóstehetség ennek a megállapításához. Gyurcsányt ennél kisebb „bűnökért” is bármikor támadja a Fidesz, a határon túl élő magyarok kettős állampolgársága – és nem utolsósorban az ezzel járó szavazati jog – különösen fontos Orbán Viktor pártjának.
Nem volt ez mindig így. Talán már nem mindenki emlékszik rá, de a Fidesz még 1998-ban sem lelkesedett azért, hogy a határon túl élő magyarok kettős állampolgárok lehessenek. Németh Zsolt, a párt első számú külpolitikusa azt nyilatkozta az akkor még a Fideszhez igencsak hű Magyar Nemzetben, hogy egyfelől azért nem támogatják a kettős állampolgárságot, mert ennek nincs meg a jogi háttere, másrészt pedig ellenőrizhetetlen migrációs folyamatot indíthat el.
Igen,
a migráció kifejezést használta a párt külpolitikusa 1998-ban a határon túli magyarokkal kapcsolatban.
Azóta persze eltelt majdnem húsz év, és a Fidesz már a 2004-es decemberi népszavazáskor is támogatta a kettős állampolgárság intézményét. (Mint ismeretes, az akkori referendum az alacsony részvétel miatt eredménytelen lett.)
Gyurcsány Ferenc már miniszterelnökként sem lelkesedett azért, hogy a határon túli magyarok is beleszólhassanak a magyarországi közügyekbe. Kérdés azonban, hogy most miért jött elő ezzel a DK, amivel várhatóan ismét magára zúdítja sokak haragját.
Nos, minden bizonnyal azért, mert ha hivatalosan nem is, de a gyakorlatban már egy ideje zajlik a választási kampány. És
ilyen időszakban minden aláírásgyűjtés jól jön a pártoknak.
Még akkor is így van ez, ha tudják, hogy jogi következménye nincs annak, hogy összegyűlnek az aláírások. Hiszen – a szó jogi értelmében – ez nem népszavazás.
Valahol persze mégis az. És bár Gyurcsányt nem csupán a Fidesz részéről érik majd támadások emiatt – elsőként az LMP már be is jelentkezett, a magyarok megosztásával vádolva a DK elnökét – de nyilván azt is jó érzékkel érezte meg, hogy sokan, akik korábban nem voltak a DK támogatói és valószínűleg a későbbiekben sem lesznek azok – rácsatlakoznak majd erre az aláírásgyűjtésre.
A határon túli magyarok ügye ugyanis
mindig is ambivalens érzéseket keltett a magyarországi magyarokban.
Még azok közül is, akik azt szeretnék, hogy a jövőben is a Fidesz kormányozza az országot, sokan idegenkednek attól, hogy a határon túli magyarok a mostaninál szorosabb kapcsolatba kerüljenek az anyaországgal. Sokan már így is túlzónak tartják a határon túli magyarok számára biztosított jogokat és anyagi juttatásokat, és azon is ki vannak akadva, hogy ők könnyebben, egyszerűbben szavazhatnak, mint azok a honfitársaink, akik Magyarországon születtek és éltek, de egy ideje külföldön tartózkodnak.
MTI Fotó: Balogh Zoltán
Gyurcsány és a DK tehát nyilván arra számít, hogy bár érik majd őket támadások emiatt, de legalább ennyi pozitív hozadéka is lesz számukra az aláírásgyűjtésnek. Egyfelől a várható sajtónyilvánosság miatt a párt még a mostaninál is erőteljesebben felkerül a politikai térképre, másrészt a saját szavazóbázis felmérése és megerősödése is következhet ebből a mostani akcióból.
Hogy melyik párt hogyan jön ki ebből, azt persze nehéz lenne megjósolni. Mint ahogyan azt sem tudni, hogy a Fidesz – túl a már említett és várható hazaárulózáson – mivel válaszol Gyurcsányék mostani lépésére. Mert azt bizonyára ők is tudják, hogy a hazaárulózás ebben az esetben már nem elegendő.
Kerényi Miklós Gábor rendező a megcélzott főszereplője a legújabb zaklatási történetnek. Egyelőre csak a szintén rendező Kalmár Péter Kerényi fiának írt „leveléből” értesülhettünk a nagyon súlyos vádakról: kisfiúk, fiatal művészek szexuális zaklatásáról, zsarolásáról, művészek, egész művészcsoportok nyilvános megalázásáról.
Az egész a múlt hét végén kezdődött, amikor Kalmár Péter nyilvános Facebook oldalán megosztotta a Borsonline „Robbanás előtt a másik színházi botrány: a szakma már tudja, ki a következő” című cikkét. A sok hozzászóló közül az egyik (Tallos Andrea, egyébként Kalmár volt felesége/élettársa) meg is nevezi az illetőt: Kerényi Miklós Gábor, az Operett Színház volt igazgatója.
A Facebook közösségi médiumon zajló hozzászólás zűrzavarból annyit lehet kihámozni, hogy a „bennfentesek” szerint
nagyon súlyos dolgok történhettek a könnyű műfajnak színhelyt adó színfalak között.
Kívülállóknak is több támponttal szolgált Kalmár Péter (egyébként saját maga közzétett) „levele”, amelyet a Kerényi egyik fiának címzett. Ebben, egyebek között ezt írja:
„Hol vannak ezek a szexuális visszaélések azokhoz képest, amik most fognak felszínre kerülni?”
Majd a folytatásban:
„Apád egy – kétségtelenül sikeres – rendszert működtet immár közel 18 éve, azonban a csillogó, flitteres operett-világhoz, a szárazjégtől és lézerfényektől vibráló musical-színpadhoz rengeteg könny, lelki és szexuális megaláztatás, abúzus, verbális és fizikai bántalmazás tapad.”
A „levélben” Kalmár több szexuális zaklatási esetről ír, de olyanokról is, hogy szerinte a rendező, volt színházigazgató több száz ember előtt szándékosan alázott meg másokat.
A Független Hírügynökség igyekezett érdeklődni az érintettnél,
de a telefont nem vette fel. Reakciónak csak a kommunikációs tanácsadóként magát aláíró Lencsó Rita felszólítása számít. Ezt az a Tallos Andrea tette közzé, aki elsőként nevezte meg Kerényi Miklós Gábort. Ebben Lencsó felszólítja Tallost, hogy tartózkodjon a Kerényi Miklós Gábor urat rágalmazó kommentektől. Ellenkező esetben, tehát, ha nem távolítja el azonnal a „rágalmazó kommenteket”, akkor „a becsület csorbítására irányuló utalásának büntetőjogi következményeit viselnie kell”.
Mellékszál, de Lencsó Ritáról tudni kell, hogy neve akkor vált szélesebb körben is ismertté, amikor az ügyészség megrovásban részesítette, amiért a Médiaszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) közérdekű adatokat zárt el az atlatszo.hu tényfeltáró médium munkatársaitól. A 24.hu írta: Az ügyészség szerint Lencsó (akkor az MTVA sajtófőnöke) felelősségi körébe tartozott volna, hogy az MTVA végre hajtsa azt a korábban már jogerőssé vált bírósági végzést, ami alapján ki kellett volna adni többek között a Marslakók című televíziós sorozatra vonatkozó műsorgyártói szerződéseket.
Lencsó egyébként 1999 és 2002 között, az első Orbán-kormány ideje alatt sajtótitkár volt a Miniszterelnöki Hivatalban. Színházi berkekből származó információk szerint,
Kerényi is sikeresen lobbizgatott az Orbán-kormánynál.
A Kerényi-ügy még csak a kezdeteknél tart és egyelőre csak a „vádlók” álláspontja ismeretes, de tekintettel a szexuális zaklatások okozta közhangulatnak, nem kétséges, hogy folyt. köv.
2007. november 1-én arról írt a Független Hírügynökség, hogy bejelentette visszavonulását Martina Hingis, korábbi világelső teniszező. Mai szemmel érdekes, hogy az időközben visszatért Hingis épp a napokban, a Babos Tímeáéktól elszenvedett páros vereség után hagyta abba végleg a teniszezést.
A 27 éves svájci versenyző azért döntött a visszavonulás mellett, mert még a júliusi wimbledoni versenyen megbukott egy doppingteszten. Hingis volt a legfiatalabb ranglista-első a sportág történetében.
Hingis a wimbledoni tornán produkált pozitív drogtesztet: kokaint mutattak ki a szervezetében.
A svájci teniszező azonban tagadja, hogy valaha is drogozott volna.
Az ötszörös Grand Slam-győztes Hingis másodjára vonul vissza. 2003-ban ugyanis bokasérülések miatt egyszer már szögre akasztotta ütőjét, tavaly azonban visszatért a profik közé. Az utóbbi időben kisebb csípősérülésekkel bajlódott, a világranglistán pedig csak a 19. volt. Az elmúlt egy évben – elmondása szerint – rendkívül nehéz volt lépést tartania a profikkal, ráadásul sorozatos sérülések is sújtották.
Martina Hingis 1980. szeptember 30-án született a mai Szlovákiában, Kassán. 1994-ben debütált a profik között. Karrierje során öt nagy Grand Slamet nyert. Az Australian Opent háromszor (1997,1998,1999), a US Opent és a wimbledoni tornát pedig egyszer-egyszer nyerte meg, ráadásul mindkettőt 1997-ben. Ugyanebben az évben történelmet írt, ő volt ugyanis a legfiatalabb világelső a sportág történetében, mindössze 16 évesen. A Roland Garroson kétszer is döntőbe jutott, nyerni azonban nem tudott a párizsi versenyen. Pályafutása alatt összesen több mint 20 millió dollárt keresett.
Kalmár Péter nyilvános Facebook-oldalán megosztotta a Borsonline „Robbanás előtt a másik színházi botrány: a szakma már tudja, ki a következő” című cikkét. A sok hozzászóló közül az egyik (Tallos Andrea) meg is nevezi az illetőt: Kerényi Miklós Gábor.
Tallos Andrea szintén nyilvános Facebook -oldalán megosztott egy hozzá intézett üzenetet is, amelyet Lencsó Rita kommunikációs tanácsadó írt alá, aki felszólítja Tallost: „tartózkodjon a Kerényi Miklós Gábor urat rágalmazó kommentektől”. Ellenkező esetben, tehát, ha nem távolítja el azonnal a „rágalmazó kommenteket”, akkor „a becsület csorbítására irányuló utalásának büntetőjogi következményeit viselnie kell”.
A Bors egyébként azt is leírta, hogy újabb rendező került a színházi szakma célkeresztjébe a még el sem csendesedett Marton-ügy kapcsán. „Áldozatok, kollégák és barátok szeretnék elérni, hogy a nyilvánosság is megismerje a nevét, mert titkai Martonénál is mocskosabbak” – áll a cikkben. Azt is írják:
„A molesztálásról, zaklatásról szóló történetekben azonban nem csak Marton László neve bukkant fel:
rendre előkerült még egy név, valahányszor információt, véleményt kértünk szakmabeliektől.
Néhány perc beszélgetés után majd mindig elkanyarodtak egy másik név felé. Közszájon forog annak az elismert rendezőnek a neve, akiről azt beszélik, férfiakkal, nőkkel, sőt kiskorúakkal is volt dolga.”
A körözött vajdaságiak kisebb részét költségvetési csalás miatt keresik, a túlnyomó többséget azonban embercsempészés miatt, ami azt jelenti, nem minden vajdasági magyarnak okoztak problémát a migránsok, akadt, aki felismerte ebben a bizniszt.
Azok, akik időnként böngészik a magyar rendőrség Police.hu oldalát és tovább jutnak a határinfókon, amelyek egyébként sem aktualitásukról ismertek, a hírek és információk rovaton belül egy érdekes alrovatra bukkanhatnak.
A közérdekből nyilvános körözések menüpont alatt, ha a születési hely alapján keresünk, mégpedig úgy, hogy beírjuk Szabadkát vagy Zentán, nem kizárt, hogy ismerős arcokra bukkanhatunk. Szabadkai születési hellyel mintegy 50, zentaival pedig hozzávetőleg 30 elfogatóparancs van érvényben, akad olyan személy, aki ellen több körözés is hatályban van.
A keresett személyek között nagyon sokan vannak a magyar-szerb határzónában élők, olvasóink segítségével szabadkai, királyhalmi, horgosi, kispiaci, zentai lakhelyű személyeket azonosítottunk.
A körözött vajdaságiak kisebb részét költségvetési csalás miatt keresik, a túlnyomó többséget azonban embercsempészés miatt, ami azt jelenti, nem minden vajdasági magyarnak okoztak problémát a migránsok, akadt, aki felismerte ebben a bizniszt.
Az adatbázist IDE kattintva érheti el. Ha itt kiválasztja az Elfogatóparancs alapján körözött személyek gombot, az előjövő oldalon legkönnyebben a születési hely alapján tud böngészni, amelyet az első, Keresendő érték című rubrikába írhat be.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
