A két ország baráti viszonyban van, de a gazdasági együttműködést fejleszteni kellene – ezt mondta a Független Hírügynökségnek adott interjúban Batbayar Zeneemyadar, Mongólia magyarországi nagykövete. A magyarul jól beszélő diplomata elmondta, milyen területeken van lehetőség az együttműködésre, és beszélt arról is, Magyarországnak milyen szerepe volt a mongol demokrácia fejlődésében.
Fotó: FüHü
Ha valaki nem ismeri Önt, valószínűleg meglepődik a nyelvtudásán. Hogyhogy ilyen jól beszél magyarul?
Jól beszélek? (nevet)
Nagyon.
Volt szerencsém itt végezni egyetemet, 1993 és 1999 között Budapesten, az ELTE jogi karára jártam. Úgyhogy, ha egy picit is beszélek magyarul, az nem az én érdemem, hanem a tanáraimé. Sokan mondják, hogy jól beszélek magyarul, de én nem értek ezzel egyet, mert a magyar egy olyan gazdag, olyan szép nyelv, amit soha nem tudunk jól megtanulni. Próbálom, de mindig tanulni kell. Például, ha elolvasok egy Arany János-verset, akkor érzem, hogy még mindig nem vagyok a topon, úgyhogy köszönöm a kérdést, de a válaszom az, hogy van még mit tanulnom.
De ezek szerint magyar költészetet is olvas?
Próbálok. Nagyon szeretem a költészetet, de csak olyan emberek értik a magyar költészetet, akik magyarul tudnak. Sőt, nem is elég, hogy úgy mondjam, egyszerű szinten tudni magyarul, hanem egy kicsit magyarul is kell gondolkodni. Ha csak szavakról szavakra fordítanánk, annak nem lenne értelme, a tartalmat is érteni kell.
De van egyébként egy könyv, válogatott versek a magyar irodalomból, amit mongol nyelvre is lefordítottak. Egyik oldalon a magyar, a másikon a mongol. Ezt szoktam olvasgatni, összehasonlítani a fordítással.
Azért is kezdtem el olvasni magyar költészetet, mert amikor idejöttem, akkor minden mongol tudta, hogy
a magyar himnuszban van egy olyan versszak, ami a mongolokról szól.
Ha a magyar történelemről van szó, büszkék vagyunk, hogy, mindegy milyen formában, de voltak olyan időszakok, amikor egymás történelmére hatással voltunk.
Akkor a magyarokról a mongol iskolákban is tanítanak?
Persze. Például amit Magyarországon tatárjárásnak neveznek, azt Mongóliában a mongolok Európába való vonulásaként emlegetik, és ott bőven van szó a magyarokról. De előtte is, például a hunokról, Attila idejéről is tanítanak. Sőt, voltak azok, akiket a magyarok avarnak neveznek, ez 30 ezer Mongóliából ideköltözött család volt.
Ön is itt tanult Magyarországon, a szocializmus utolsó éveiben nagyon sok mongol diák tanult itt és a környező országokban. Sok helyen azt olvasni, hogy nekik nagy szerepük volt abban, hogy Mongóliában a kilencvenes években bekövetkezett a rendszerváltás. Valóban hivatkoztak az itteni rendszerváltásra, mint követendő példára?
Erről kicsit hosszabban kell mesélnem. Én például 1993-ban jöttem ide, akkor még a magyaroknak se volt olyan tiszta képe a rendszerváltásról, mert még nem is igazán volt vége. Akkor kezdett látszani a változások első pozitív és negatív hatása.
Mongóliában ez a váltás egy picivel tovább tartott, mint Kelet-Európában. Ennek nagyon sok oka volt. Például itt van a szomszédban Ausztria, egy kapitalista ország, rögtön ki lehet menni és megnézni, milyen az. Mongóliában erre nem volt lehetőség.
De tényleg
nagy hatása volt a mongol rendszerváltásra azoknak a fiatal embereknek, akik Kelet-Európában végeztek egyetemet,
akik akkoriban voltak itt, és akik értették, miért is történik a rendszerváltás. Azért is, mert akkoriban Mongóliában a legelterjedtebb külföldi nyelv az orosz volt, és azok az emberek, akik itt tanultak, más nyelveken is beszéltek, németül például. Ezek az emberek megismertek más kultúrákat, más nézőpontokat vittek haza.
Én lehet, hogy elfogult vagyok, de úgy érzem, hogy Mongóliában és Magyarországon a rendszerváltás, persze más időben, de ugyanúgy zajlott. Ha a privatizációról beszélünk például, az is nagyon hasonló volt, bár Mongóliában még nincs egészen vége. De ugyanolyan hibák és sikerek voltak mindkét országban. Úgy szoktuk mondani, hogy
a magyaroktól sok mindent lehet tanulni, még a magyarok hibáiból is.
Mongólia most nehéz időszakon ment keresztül: politikai válságok sorozata zajlott az országban, de mindenki úgy értékelt, hogy az országban jól vizsgázott a demokrácia. Új miniszterelnöke van az országnak, Ukhná Kürelszükh, de róla elég keveset lehet olvasni. Mit érdemes róla tudni?
Korábban kétszer volt miniszterelnök-helyettes, előtte miniszter, többször választották parlamenti képviselőnek. Egyébként mi, mongolok tényleg büszkék vagyunk arra, hogy mindegy, milyen politikai párt, milyen erő van hatalmon, a kilencvenes évek óta mindig meg tudjuk tartani a demokratikus rendszer lényegét.
Az új miniszterelnökünk nagyon gyakorlatias politikus, az emberek életszínvonalára fogja a figyelmet fordítani. Ezen a téren nagy reményt fűzünk hozzá.
Ez ugye a gazdasági problémák megoldását is jelenti, mert azért 2016 óta lelassult a mongol GDP-növekedés, több probléma is felütötte a fejét. Várható, hogy folytatja az eddigi politikát, tehát hogy tárgyal például az IMF-fel?
El kell ismernünk, hogy gazdasági nehézségekbe ütköztünk. De ha ennek az okát egy kicsit tágabban nézzük, akkor látjuk, hogy 2011-ben mi voltunk a világon a leggyorsabban növekvő gazdaság, évi 17 százalékkal. Akkor az egész világ azt hitte, hogy na, tényleg jön a mongolok felpörgése. Sajnos nem így történt, mert a mi gazdaságunk alapjának az ásványkincsek számítanak. Ezeknek nem mindig olyan a világpiaci ára, ami jó nekünk.
Van olyan időszak is, amikor felhalmozódik tőke. Ebből például az egész országot, minden megye központját össze tudtuk kötni rendes úttal. 1,5 millió négyzetkilométeren ez ugye nem olyan egyszerű. Ez sokba került, hitelt is kellett felvenni, de ennek 5-10-20 év múlva is látni fogjuk az eredményét.
De a felvett hitelek miatt egy picit nehéz helyzetbe kerültünk,
az új kormánytól azt is lehet várni, hogy tovább folytatja a tárgyalásokat a nemzetközi gazdasági szervezetekkel.
Ezzel egy időben mi magunk is elkezdtünk egy kicsit másképpen gondolkodni. Mit is jelent a fejlődés? Hogy is tudjuk elérni? Kicsit változtattunk a stratégiánkon, nem a bányászatot helyezzük az első helyre, előrébb került a mezőgazdaság és a turizmus.
Ha a mezőgazdaságot nézzük: Mongóliában van 70 millió állat és óriási terület. Olyan termékeket tudunk előállítani, például biotermékeket, amelyek Európában drágán kelnek el. Turisztikai értelemben is nagy az ország, és minden része más és más. Vannak érintetlen természeti területeink is.
A lényeg az, hogy nem csak egyalapú gazdaságot szeretnénk fejleszteni, hanem több lábon állót: mezőgazdaság, turizmus, ipar. És az iparnál nem csak a bányászatról beszélünk, hanem termékek előállításáról, üzemekről. Csak példaként mondom: ha mondjuk a V4-es országok, akár Magyarország, Mongóliában gyártanának termékeket, akkor sokkal könnyebben és olcsóbban tudnának bejutni a kínai és az orosz piacra, mert mi ott vagyunk mellettük, és mindkét országgal nagyon jó a kapcsolatunk.
Említette a turizmust: mennyire jelentős a magyar turizmus Mongóliában, hányan mennek?
Nagy számokat sajnos nem tudok mondani, a vízumszámokon látjuk, hogy mennek azért, de kevesen. Pedig sok mindenkivel találkoztam, akik azt mondták, hogy érdekli őket Mongólia. Nem csak azért, mert ott van egy szép ország, hanem a közös történelem miatt, vagy mert sok a hasonlóság, például lovászattal foglalkozó embereknek nagyon érdekes hely lehet Mongólia. Vagy az íjászattal foglalkozóknak, vadászoknak, horgászoknak.
Ez mind nagy lehetőség, de egyelőre se a mongolok, se a magyarok nem használják ki kellőképpen.
De én úgy látom, hogy ebben nagy lehetőség van, és a magyaroktól nagyon sokat lehet tanulni a turizmus területén is. Amikor én itt tanultam, Magyarország nem volt turista-nagyhatalom, most meg milliók jönnek Budapestre és a Balatonhoz. Ez óriási nagy szám. A turizmus a magyar-mongol együttműködésnek is nagyon jó lehetőség lenne.
Oroszországot és Kínát is említette, Mongóliának a hidegháború alatt váltakozó kapcsolata volt ezzel a két országgal. Most milyen a kapcsolat?
Nem voltak soha nagy viták, ami kisebb volt, azt meg tudtuk beszélni. Nagyon jó a kapcsolatunk mind a két országgal. Nekünk Oroszország és Kína is stratégiai partnerünk. Úgy szoktuk mondani: mindörökké szomszédunk. Ha nagy szavakkal akarunk élni: a mongolok a két szomszéd nélkül nem tudnak élni, úgyhogy muszáj jó kapcsolatot ápolnunk.
Ennek ellenére Mongólia jól játssza az úgynevezett harmadik szomszéd politikáját, tehát hogy nem csak Oroszországgal és Kínával, hanem a régió más országaival, például Japánnal is jó kapcsolatokat ápol, de említhetnénk az Egyesült Államokat is. Mongólia velük is próbálja szorosabbra fűzni a gazdasági kapcsolatokat?
A mongol politikának az egyik sajátossága az, hogy bárki is legyen hatalmon, van egy olyan terület, ahol konszenzus van: ez a külpolitika.
Mindegy, hogy ki nyeri a választást, ugyanazt a külpolitikát folytatja.
Ennek a lényege a béke. Mindenkivel olyan békét szeretnénk, ami mindenkinek hasznos.
Az is jó persze, ha a béke és barátság mellett jó gazdasági kapcsolatokat is ápolunk. Ezért is van ez a harmadik szomszéd politika: hiába nincs harmadik szomszédunk, úgy szeretnénk másokkal együttműködni, mintha lenne, mindkét félnek hasznosan. Ott vagyunk sok afrikai ENSZ-misszióban is. Olyan szerepet szeretnénk játszani a világpolitikában, ami egyrészt aktív, másrészt mindenkinek a javát szolgálja.
Azt is lehet hallani, hogy Mongólia jó közvetítő. Most, Észak-Koreával kapcsolatban játszik közvetítő szerepet az ország?
Ha lenne lehetőségünk közvetíteni, nagyon szívesen megtennénk. Mi azt hisszük, hogy a világon egyetlen egy országnak sincs olyan érdeke, ami csak őket érinti. Például a béke. A nukleáris fegyverek ellen való harc. A klímaváltozás elleni harc. Ezek nem egy országon múlnak, ezek mindenkinek az érdekei. Ha kell, akkor közvetítő szerepet játszunk, ha kell, akkor eljárunk úgy, ahogy a barátaink elvárják tőlünk.
Most novemberben lépett hatályba az új partnerségi szerződés az Európai Unióval. Egyelőre az EU részéről Mongólia nem tartozik a legjelentősebb partnerek közé, de mit várnak az új szerződéstől?
Ha valamelyik ország a kereskedelemben fejlődést akar elérni, akkor jó áron eladható termékeket kell gyártani. Mi azt hisszük, hogy vannak olyan áruink, amelyek kellenek az európai állampolgároknak. Most, ennek a szerződésnek a révén a mongol áruk vámmentesen, vagy kedvezményes vámmal jöhetnek ide.
Mondok egy példát a termékeinkre: a kasmír. Könnyű, vékony, de meleg, és majdnem kizárólag mongóliai kecskék szőréből készül, mert ezeknek a szőre olyan vékony. Ennek a természet az oka: Mongóliában az éjszakai és a nappali, illetve a téli és nyári hőmérséklet közötti különbség annyira nagy, hogy az állatoknak is olyan szőr kell, ami, ha kell, melegen tartja, ha kell, hűti. Ehhez igazodott a kecskék szőre is. Ebből szép, könnyű pulóvereket, sálakat, zakót, kabátot lehet készíteni, és előállítani is könnyű – ha van kecske, van kasmír. Régebben luxusruha volt, de ma már mindenkinek elérhető az ára.
A kereskedelem és a turizmus mellett mit lehet még kiemelni a magyar-mongol kapcsolatokban?
Néhány dologra próbálom a magyar barátaink figyelmét felhívni. Az egyik ilyen a vízügyi együttműködés. Nem tudom, a magyar közvélemény hogy tartja, de
a világon a magyarok a vízgazdálkodás területén nagyhatalomnak számítanak.
Mindenki Hollandiát vagy Izraelt szokta mondani, hogy ők a legjobbak ebben, de ha megnézzük Hollandiát: tényleg jók, a víztől való védelemben, mert ott nagyon sok a víz, ami ellen védekezni kell. Izraelben meg nagyon jók a vízhiány elleni küzdelemben. Magyarországon viszont mind a kettőre van példa: hol vízhiány van, aszály, hol pedig árvíz.
Ez Mongóliára is igaz, de nem egy helyen: van olyan terület, amely vízhiányban szenved, egy másik meg árvíztől. Ki kell találni olyan vízgazdálkodási módszert, amellyel ezt a kettőt egyensúlyban lehet tartani. Ebben a magyarok lehetnek a legjobb partnereink.
Ott van még a kutak fúrása, a szennyvíztisztítás. A mongóliai szennyvíztisztításban például a legnagyobb kihívás a hideg. Mínusz 40 fokban is működni kell.
A másik terület, amelyen jól együtt tudnánk működni: a régészet. Mongóliában nagyon sok sír van. A magyaroknak érdekesek lehetnek például a hunok sírjai. Én személy szerint is nagyon szeretném, ha sikerülne olyan megállapodást kötni, hogy magyarok és mongolok együtt végezzenek régészeti ásatásokat a hunokkal kapcsolatban.
Van tapasztalatunk az együttműködésben, az 1970-es években nagyon sok magyar mérnök volt Mongóliában, sok kutat is fúrtak. Én egyszer Ulánbátortól 100 kilométerre hallottam egy jurtában egy pásztortól, hogy itt van egy magyar kút, ami nagyon jó. Csodálkoztam, hogy miért hívják így, odamentem, és ott volt rajta a magyar felirat, ha jól emlékszem, Szolnokon készült.
De 1973-ban magyarok építették fel Mongóliában az úgynevezett biokombinátot, ahol állatoknak való vakcinákat gyártanak. Most a magyar kormány által felajánlott 25 millió dollárnyi segélyhitelből szeretnénk ezt felújítani, bővíteni.
De ha az állategészségügytől még egyet továbblépünk, akkor a húsfeldolgozás területén is vannak lehetőségek. Mongólia mellett ott van a világ legnagyobb piaca: Kína. Magyarországról is lehetséges nagyon szép terméket kivinni Kínába, de ez olyan drága, hogy nem tud versenyképes lenni. Ha ugyanazt Mongóliában állítanák elő és onnan vinnék Kínába, akkor tudna versenyezni a kínai piacon.
Szerintem ez mindhárom félnek hasznos lenne: a magyaroknak, mert magyar áru lenne, a mongoloknak, mert ott az üzem, ami munkahelyeket biztosít és adót fizet, a kínaiaknál pedig bővülne a választék, és olyan jó termékeket kapnának, mint mondjuk a magyar szalámi.
De nem csak a kínai piac nyílhatna meg, Oroszország is ott van, Japán is közel van, sőt, a világ második legnagyobb piaca, India sincs messze. Én úgy látom, hogy nagyon nagy lehetőségek vannak, csak
valakinek el kell kezdeni, úttörőnek kell lenni.
Bízom abban, hogy 10-15 év múlva közös mongol-magyar termékek fognak versenyezni a világ legnagyobb piacán.
Fordítsuk meg kicsit a kérdést: eddig arról beszéltünk, hogy Magyarországnak, a magyar cégeknek milyen lehetőségeik lennének Mongóliában, de mi a helyzet a mongol cégekkel Magyarországon?
Majdnem ugyanazt lehet mondani: például, hogy ne a kabátot hozzuk ide, hanem a kasmírt, és itt gyártsunk. Nekünk Magyarország lehetne az európai piacra nyíló ajtó, ahogy mi lehetnénk a magyarok kínai piacra nyíló ajtaja.
Ha valaki Magyarországon jobban meg szeretne ismerkedni Mongóliával, a mongol kultúrával, mit tanácsol neki?
Fotó: FüHü
Közel áll a két nép, de még mindig nincs olyan lehetőség, hogy egymás kultúráját jobban megismerjék. Szeretnénk nyitni egy kulturális központot, és a nagykövetség is szeretne kicsit kulturális központként működni. Idén például két-három nagy rendezvényen is ott voltunk. Augusztus 20-án, a Mesterségek Ünnepén mi voltunk a díszvendég, a Budapesti Tavaszi Fesztiválon szintén. De egyelőre leginkább a nagykövetség az, ahol a mongol kultúrával lehet ismerkedni.
Az itt élő mongol gyerekeknek egyébként minden héten tanítanak mongol nyelvet. Mongol anyuka, magyar apuka, vagy fordítva, vannak ilyen családok, kevesen, ezért sajnos elkezdik felejteni a mongol nyelvet, nekik tanítjuk.
Hány mongol él Magyarországon?
Hivatalos szám szerint több mint ezren. Ebből 400 körüli egyetemista. A magyar kormánynak ezúton is szeretnék nagy köszönetet mondani, amiért
minden évben 200 egyetemista jöhet Mongóliából magyar ösztöndíjjal.
Ez nagyon sokat számíthat 10-15 év múlva, amikor 2-3 ezer olyan ember lesz Mongóliában, aki beszél magyarul, vagy ha nem is beszéli a nyelvet, de szereti a magyar pörköltet, kötődik az országhoz. A két ország közötti kapcsolaton mi már szeretnénk a gazdasági együttműködést is érteni, nem csak a barátságot. Ez már megvan,
minden területen barátok tudunk lenni, politikától sportig, ezt a barátságot szeretnénk áttenni a gazdaság területére, hogy együtt profitáljunk belőle.
Önnek amúgy mennyire tetszik Magyarország?
Én nem szoktam válaszolni erre a kérdésre. Annyira közel érzem magam az országhoz, hogy nem lehet azt mondani, hogy tetszik. Nem csak tetszésről van szó,
szeretem ezt az országot,
szeretem az embereket, még a hibáikkal együtt is. Szeretem, ahogy örülnek a magyarok az Európa-bajnokság után, és azt is szeretem, hogy mennyire haragudnak a saját kedvenceikre, amikor kikapnak Andorrától.
Mindezekkel együtt szeretem ezt az országot, úgy, mint saját hazámat, de még jobban fogom szeretni mind a kettőt, ha együtt, kézen fogva fel tudnak lépni, és a két ország közötti kapcsolat nem csak a barátságról szól majd, hanem a gazdasági együttműködésről is. Ez lenne a barátság haszna a két népnek. Magyarország és Mongólia is nyerne ezzel.
Sikorsky – Németh Róbert
A mi esetünkben kénytelen az önkormányzat beletenni pénzt, hogy működőképesek maradjunk. Ebben nekem nagy szerencsém van, mert mögöttem egy olyan önkormányzati vezetés van, amelyiknek fontos, hogy az itt élők a legjobb ellátásban részesüljenek. Ez nem pusztán a gyógyítást jelenti, hanem a megelőzést is. Ezért vásárolt például az önkormányzat a CT és MR vizsgálathoz szükséges gépeket, felszereléseket, melyekkel a kerületi lakosok NEAK támogatás nélkül – önkormányzati forrásból – ingyenesen kerülnek vizsgálatra 2 hetes intervallumon belül. Sok-sok későbbi betegséget előzhetünk meg az előzetes vizsgálatokkal. Ez valódi szűrés, amely valódi gyógyulást eredményez. Ennek köszönhetően egyébként a kórházi kezelés is lerövidül, hiszen a beteg pontos vizsgálati eredményekkel jelentkezik a kórházban, szükségtelenné téve az ottani, olykor napokon át tartó vizsgálatokat. Ezzel ráadásul annak a kockázata is csökken, hogy a beteg összeszedjen valamilyen fertőzést, ami ugye manapság meglehetősen gyakran előfordul. Ezáltal a kórházi lét ideje is lerövidül, a páciens hamarabb kerül haza, a saját környezetébe. Ugyanide kapcsolható az egynapos sebészet kérdése is, ami szerintem rendkívül fontos dolog. Vannak helyek az országban, ahol a szürkehályog műtétre hosszú hónapokat kell várnia a betegnek. Nálunk ez egy-két hét. Kérdem én, akkor miért nem forszírozzuk az egynapos sebészetet? Miért nem ott oldjunk meg olyan betegsége ellátását, amelyhez felesleges a betegnek a kórházban feküdnie? Egyébként 2007 augusztus óta végzünk intézetünkben egynapos sebészeti beavatkozásokat és az elvégzett műtétek száma megközelíti a tizenkétezret.
Nem tudom, csak azt, hogy ez így teljesen értelmetlen. Az egyik magyarázat az lehet, hogy a kórházi lobbinak ez az érdeke, a másik – ami pedig ölelkezhet ezzel – hogy bizonyos alulfinanszírozott kórházi tevékenységeket, ezzel akarnak pótolni. Természetesen tudom, hogy nem lehet mindent egynapos sebészettel megoldani, de a jelenleginél sokkal többet igen, ám ez a megoldás sokak érdekeit sérti. Pedig állami szinten rengeteg pénzt lehetne megspórolni, ha a járóbeteg ellátásban résztvevő intézmények közül kijelölnének néhányat, amelyek az egynapos sebészet területi centrumává válnának.
Ez minden sürgősségi osztályon így van. És ha már említette: a sürgősségi betegellátó rendszer ebben a formában nem működik. Én úgy látom, ez persze a magánvéleményem, hogy ma a sürgősségi osztályokon feleslegesen gyűlnek össze a betegek, arra várva, hogy eldöntsék, melyik szakorvos fogja őt kezelni, ahelyett, hogy akiknek egyértelmű a helyzete, azonnal ahhoz az osztályos orvoshoz fordulna, aki, amúgy, a végén úgy is kezelni fogja. Ha száz betegből kilencven egyenesen a megfelelő helyre menne, akkor máris megszűnnének ezek a lehetetlen állapotok. Hogy érthető legyek: ha valakinek begyulladt a mandulája, miért üldögéljen órákig a sürgősségin, ahelyett hogy rögtön a gégészetre menne, ahol különben a végén úgy is kiköt? A sürgősségi osztályok a jelenlegi formájukban túlterheltek, kevés az orvos, nincs meg a megfelelő infrastruktúra, és nincsenek meg azok a helységek, ahol a betegeket korrekten le lehet látni.
Dehogynem bazmeg. Az a helyzet, nem haragszom, csak indulatos vagyok. Másodszor fordul elő, hogy ilyen helyzetbe kerülök. Mondták például, hogy most már olvassák a Magyar Nemzetet, tíz évig, teszik hozzá, a kezükbe sem vették, mert propaganda újság volt. A faszomat, akkor honnan tudod, hogy az volt? Mert mondták. Te is ilyen vagy most. Hallottad… Ilyet kérdezel? Rendben van. Tanulságos. A diagnózisnak ez kiváló. Ezt csináljuk, kivétel nélkül. Minősítgetünk, alap nélkül.
