Facebook-bejegyzésben számolt be Dobrev Klára, Gyurcsány Ferencnek, a DK elnökének felesége pénteki kihallgatásáról a kecskeméti NAV-ban. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal nyomozói abban az ügyben hallgatták meg, hogy Dobrev cége kölcsönt adott a hárommilliárdos költségvetési csalással gyanúsított Czeglédy Csaba érdekeltségébe tartozó Human Operator Zrt.-nek.
Dobrev Klára facebook-bejegyzése:
Ahogy ígértem, itt a jegyzőkönyv:
“Nyomozó: Az eljárás adatai szerint az Altus Portfólió Kft. több alkalommal adott 2016, 2017 évben kölcsönt a Humán Operátor Zrt. részére. A fentiek alapján kérem nyilatkozzon ezen kölcsönszerződések tartalmával kapcsolatosan.
Tanú: Kérem, a tanúkihallgatási jegyzőkönyv szó szerinti rögzítését.
Nyomozó: A jegyzőkönyv szó szerint kerül rögzítésre.
Tanú: A kérdés megválaszolása előtt elöljáróban annyit el szeretnék mondani, hogy magát az eljárást egy politikai motiváltságú eljárásnak tartom. Önmagában az, hogy a Fideszes többségű Országgyűlés határozatban dönt egy ember bűnösségéről, a jogállam megcsúfolása. Az, hogy a eljáró hatóságok, a NAV, a felügyeletet gyakorló ügyészég az eljárás során folyamatosan szivárogtat a kormánypárti sajtónak, az baj, az, hogy az idézésről a kormánypárti sajtó hamarabb szerez tudomást, mint én magam, az nagy baj. Az pedig, hogy ezek után sem a nyomozó hatóság, sem az ügyészség szolgálati titoksértés címen még csak vizsgálatot sem indít, az bűn.
Az ügy minden érdemi részét ismerve, az Önök rendelkezésére állnak a szerződések, levelezések, gondolom a beszélgetések leiratai is, ezért pontosan tudhatják, hogy a gyanúsítást képező alap ügyhöz érdemi hozzászólni valóm nem tud lenni.
Tanúkihallgatásom egyetlen célját abban látom, hogy a Fidesz kampányának megfelelően a kormánypárti sajtóban többször le lehessen írni, lehessen fényképet készíteni arról, hogy a kormány egyik legádázabb politikai ellenfelének, Gyurcsány Ferencnek a feleségét büntetőüggyel hozzák összefüggésbe. Hogy ebben az eljárásban bárki parancsra, utasításra vagy saját meggyőződésére vesz részt, azzal csak a saját lelkiismeretének tartozik elszámolni.”
Mint arról a Független Hírügynökség már korábban beszámolt az LMP csütörtöki akciója során arra a felismerésre jutott, hogy legfeljebb 900 ezren küldhették vissza a kérdőíveket és nem 1 millió 700 ezren, ahogy a kormány állítja. Mára a témában megszólalt több párt és egy kormányzati szerv is, amely jogi lépéseket helyezett kilátásba Hadházy Ákos ellen.
Minden az LMP akciójával kezdődött: Három helyszínen másfél órát engedélyezett Szél Bernadettnek és Hadházy Ákosnak a Rogán Antal vezette miniszterelnöki kabinetiroda, hogy csütörtökön megtekintse a sorosos nemzeti konzultációs levelekből visszaérkezett példányokat. A Fidesz éppen aznap jelentette be, hogy bár már 1,7 millió példány érkezett, meghosszabbítják a határidőt, hogy mindenki elmondhassa véleményét. A túra végeztével Hadházy azt nyilatkozta az atv híradójának, hogy legfeljebb 900 ezer ívet láttak. Nincs semmilyen nyilvántartás, érkeztetés a levelekről – mondta az LMP egyik társelnöke. Kamu az egész konzultáció – vonta le a következtetést.
Az LMP után megszólalt az ügyben a Jobbik is:
A Fidesz lebukott: sokadjára derült ki, hogy a nemzeti konzultációra kamu nevekkel, kamu adatokkal mindenki annyiszor válaszolhat elektronikusan, ahányszor csak akar. Kiderült az is, hogy miközben a kormány közel kétmillió visszaküldött konzultációs ívről beszél, a valóságban az ívekkel foglalkozó ügyintéző egymillióról se tud. Magyarán az online konzultáció manipulálhatóságának csúfos lelepleződése után a levél alapú rendszer hazugsága is kártyavárként omlott össze – olvasható a Jobbik szombati közleményében.
Az Együtt már közérdekű adatigénylést kér:
Szigetvári Viktor, az Együtt választmányának elnöke az elmúlt napokban felmerült gyanú alapján közérdekű adatigényléssel fordul a Miniszterelnökséghez, a Magyar Postához és a Belügyminisztériumhoz annak érdekében, hogy megtudja, egészen pontosan hány darab nemzeti konzultációs válaszborítékot adtak postára a magyar állampolgárok a jelenleg folyó nemzeti konzultáció során. Szigetváriék úgy érvelnek, hogy ezek az adatok könnyen ellenőrizhetők a postánál és az illetékes kormányhivatalnál is.
Ezt már nem hagyhatta szó nélkül a Fidesz sem:
Az ellenzéki pártok összehangolt támadást indítottak a Nemzeti Konzultáció ellen, mert megakarják akadályozni, hogy a magyarok elmondják a véleményüket a migránsok betelepítési tervéről. Ugyanaz az ellenzék próbálja most ellehetetleníteni a Nemzeti Konzultációt, amely korábban még a bevándorlást és a kötelező kvótát is letagadta, hogy aztán megszavazza azt az Európai Parlamentben. Az ellenzék felháborító akciói és nyilatkozatai csak újabb ok arra, hogy a magyarok hallassák a hangjukat és elmondják a véleményüket a Soros-tervről. Ez áll Hidvéghi Balázs kommunikációs igazgató közleményében.
Nem maradt adós az LMP sem, amely közleménnyel válaszolt a Fidesz közleményére:
A kormány az elcsalt „konzultációval” nem csak azokat sérti vérig, akik visszaküldték az íveket: hazudozásával minden magyart hülyének néz.
A Fideszt erősíteni igyekezve megszólalt az illetékes kormányszerv is, amely megismételte: részvételi rekordot döntött a nemzeti konzultáció.
Péntekig 1 millió 754 ezer 128 kérdőív érkezett vissza a Magyar Posta adatai alapján – közölte a Kormányzati Tájékoztatási Központ szombaton az MTI-vel. A központ közleménye szerint Hadházy Ákos szándékosan hazudik a konzultációval kapcsolatban, ezért jogi lépéseket tesz vele szemben. Sőt: a kormány közérdekű adatigénylések alapján hétfőn nyilvánosságra hozza a postai összesítéseket.
Összegzésül: úgy tűnik, hogy az ellenzék egy részének sikerült egy olyan ügyet találni, amellyel nyílt színre kényszerítette a kormányt. A magyar politikai viszonyok ismeretében már ez is eredménynek számít.
Stadler a kilencvenes években gyűjtött elképesztő méretű vagyont sikeres vállalkozásai révén, az is előfordult, hogy napi 30 millió forintot keresett. Áfacsalás miatt többször is volt börtönben. Utolsó napjaira azonban ebből semmi nem maradt, egy fillér nélkül halt meg.
Szombat délelőtt szülőfalujában, Akasztón helyezték végső nyugalomra Stadler Józsefet.
Stadler 66 évesen hunyt el, és habár régóta betegséggel küzdött, halála mégis váratlanul következett be: november 8-án egy solti kocsmában épp öt részes könyvét dedikálta, amikor lefordult a székről.
Mint kiderült, a vállalkozó – már nem első alkalommal – agyvérzést szenvedett, a kórházban pedig kómába esett. Többé már nem is ébredt fel, így érte a halál november 21-én.
A temetésen óriási tömeg jelent meg, még a polgárőrséget is kivezényelték. Stadlert az ismerősök és barátok mellett az egész falu elkísérte utolsó útjára.
Akasztó, 2017. november 25. Galambos Lajos (Lagzi Lajcsi) zenész trombitaszóval búcsúztatja Stadler Józsefet az akasztói temetõben 2017. november 25-én. Az egykori vállalkozó hatvanhat éves korában november 21-én hunyt el. MTI Fotó: Ujvári Sándor
A zenét Lagzi Lajcsi szolgáltatta, aki elmondta: “sértésnek vette” volna, ha a gyászoló család ezért pénzt ajánlott volna neki.
Stadler a kilencvenes években gyűjtött elképesztő méretű vagyont sikeres vállalkozásai révén, az is előfordult, hogy napi 30 millió forintot keresett. Áfacsalás miatt többször is volt börtönben. Utolsó napjaira azonban ebből semmi nem maradt, egy fillér nélkül halt meg.
Először az LMP kezdett „nyomozásba” azért, hogy kiderítse: helytálló-e a kormány állítása miszerint több mint másfél millióan (1,7 millió) küldték vissza az íveket. Hadházy Ákosék akkor maximum 900 ezres válaszadót valószínűsítettek. Most az Együtt kér közérdekű adatigénylést.
Szigetvári Viktor, az Együtt választmányának elnöke az elmúlt napokban felmerült gyanú alapján közérdekű adatigényléssel fordul a Miniszterelnökséghez, a Magyar Postához és a Belügyminisztériumhoz annak érdekében, hogy megtudja, egészen pontosan hány darab nemzeti konzultációs válaszborítékot adtak postára a magyar állampolgárok a jelenleg folyó nemzeti konzultáció során.
Az Együtt közleménye megállapítja: Hadházy Ákos (LMP) oknyomozása rámutatott arra, hogy nagy valószínűséggel hazudik a kormányzati propagandagépezet a visszaküldött konzultációs ívek számáról. A postaforgalmi szabályozás és a Magyar Posta minden ügyfelére egyformán vonatkozó szabályok azonban lehetővé teszik, hogy pontosan a végére lehessen járni ennek a kérdésnek.
Minden állampolgár olyan válaszborítékot kapott a nemzeti konzultáció során, amelyen a következő információt tüntették fel: „Belföldre bérmentesítés nélkül feladható, az esedékes díjat a címzett fizeti.” a címzett „Magyarország Kormánya”, és a borítékon szerepel egy szerződésszám, amely a következő: KEKKH-2009-KÜÉI-1-3193. A KEKKH korábban kormányzati informatikai háttérintézmény volt, amelynek a jogutódja ma a Belügyminisztérium.
A belföldi viszonylatú, normál kézbesítési idejű, bérmentesített válaszküldemények postai költségének elszámolása értelemszerűen úgy történik, hogy a Magyar Posta nyilvántartja, az adott szerződés alapján egy adott időszakban hány darab borítékot kézbesít a címzettnek, jelen esetben a kormánynak. És ezek után minderről számlát állít ki, amit a címzett utólagos elszámolással megtérít. A nemzeti konzultációs borítékcsomagban található válaszboríték a Magyar Posta Általános Szerződési feltételei szerint egy nem elsőbbségi, hanem normál kézbesítésű, bérmentesítés nélkül feladható válaszboríték, amiről az üzletszabályzat a következőt mondja: „Kizárólag a feladott válaszküldemények után kell fizetnie.”
Szigetvári Viktor szerint mindebből az következik, hogy a Magyar Postánál és a kormány illetékes minisztériumánál mindenképpen kell lennie egy hivatalos összesítésnek arról, mennyi válaszborítékot kézbesített a kormány részére a Magyar Posta. Amennyiben egyik fél sem követ el hűtlen kezelést, akkor ezen értesítés okiratilag legtisztább formája a postai elszámoló számla, amelyen szerepel, hány darab bérmentesített válaszborítékot kézbesítettek a kormánynak.
Az Együtt választmányának elnöke most ezt a számlát kívánja közadatigénylés formájában megszerezni, mert e számlának mindenképp léteznie kell, és ez tartalmazza a szükséges adatokat. Szigetvári Viktor álláspontja szerint mindezek közpénzt érintenek, így közérdekből nyilvános adatnak számítanak és a nyilvánosságra tartoznak.
2007. november25-én arról írt a Független Hírügynökség, hogy bejelentették: egy budapesti galéria aukcióján lehet licitálni az MSZMP főtitkárának hagyatékár.
Az árverésre kerülő tárgyak többségét ajándékba kapta Kádár János. Kalapács alá kerül például egy üveg – kínaiaktól kapott – pálinka, egy a Barátság Kőolajvezetéket ábrázoló olajfestmény. Ezt a Tanácsköztársaság 60. évfordulójára kapta.
De lehet licitálni egy díszdobozos Slava karórára és a személyes holmik közül két terítőre, amit Kádár János maga égetett ki cigarettájával.
Ma van a magyar labdarugás napja: az 1953-as londoni 6:3 emlékére. 2015 éve pedig ezen a napon a magyar nemzetnek ajándékozta könyvtárát, numizmatikai és magyar történelmi gyűjteményét Széchényi Ferenc gróf. Egyébként Emma, Flóra, Virág és Szvetlána ünnepli a nevenapját. Felhős, délelőtt ködös idő lesz, a legmagasabb 11, a legalacsonyabb 4 fok lesz.
Népszava
Nyerő lapot adtak Orbánék a Paks-perben az ellenfélnek
Kulcselem lehet a paksi bővítés állami támogatása ügyében az Európai Bíróság előtt induló perben az a dokumentumcsomag, amely egy másik (a bővítési tender elmaradása miatti) eljárásban keletkezett az Orbán-kormány és az Európai Bizottság tárgyalásairól. Ha Ausztria keresete nyomán a bíróság felhasználja az iratokat, a magyar álláspont érvényesítése rendkívül nehézzé válhat.
A Népszava a napokban részletesen beszámolt azokról a feljegyzésekről és más belső forrásokról, amelyek a paksi bővítési tender elmaradása miatt a magyar kormány ellen indult kötelezettségszegési eljárás során keletkeztek. Mint emlékezetes, az Európai Bizottság a csaknem kétéves procedúra végén azzal az indokkal adta áldását az Orbán-Putyin megállapodás nyomán versenyeztetés nélkül megkötött üzletre, hogy a magyar fél által előírt műszaki feltételeknek csak az orosz Roszatom felelt meg. A papírokból ugyanakkor kiderül, hogy a tárgyalásokon a Bizottság képviselői egyértelművé tették: a technológiai kizárólagosság érve egyrészt nem valós (lett volna másik megfelelő pályázó is), és még ha valós lenne, akkor sem tenné lehetővé a tender jogszerű elhagyását – vagyis végül az uniós joggal ellentétes, politikai döntés született.
Erről a fejleményről Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője – aki a tender elmaradása miatt két éve bizottsági eljárást kezdeményezett, majd a blogján nyilvánosságra hozta az adatigénylés útján megszerzett iratokat – lapunknak azt mondta: hiába támasztják alá a papírok a jogsértést, a kötelezettségszegési eljárás lezárult, és az az időszak is véget ért, amikor a döntést valamelyik piaci versenytárs megtámadhatta volna. A belső anyagok nyilvánosságra kerülésének közvetlen jogkövetkezménye tehát nem lesz, a közvetett hatás viszont akár fordulatot is hozhat a bővítés kérdésében.
Más forrásból úgy tudjuk, hogy Ausztria intenzív figyelemmel követte az állami támogatás jóváhagyásának körülményeit ismertető dokumentumok nyilvánosságra hozatalát, ami egyrészt azt jelenti, hogy továbbra is készülnek az Európai Bíróság előtti perindításra, másrészt naprakészek az ügyben, és pontosan érzik, hogy fontos bizonyítékot jelent számukra az angol nyelvű anyag.
Magyar Nemzet
Gémesi: Ilyen korrupciót még nem láttam
Az Új Kezdet elnöke szerint a sorosozással a kormány olyan szinten mosta át az emberek agyát, ami már károsan hat.
A legkeményebb MSZP-s kormányok idején is jutott nekünk pályázat, tudtunk fejleszteni. Ha most valaki nem hódol be, akkor nem kap semmit – mondta a Magyar Nemzetnek adott interjújában Gémesi György, Gödöllő polgármestere. Az Új Kezdet elnöke – aki pártjával együttműködést készül kötni az LMP-vel – úgy véli, hogy voltak már ebben az országban elég csúnya és súlyos történelmi idők, a léc most is rezeg, már ami a jogállamiságot és a demokráciát illeti.
Magyar Hírlap
Bán Károly: Gyurcsány, a főbukméker
Álláspont. Ha elmondom a véleményemet, Bokros meg fog ölni – ezt mondta Gyurcsány Ferenc csütörtök este, ferencvárosi lakossági fórumán, amelyen a devizahitelesek megmentésével hitegette választóit
Egy nappal korábban a devizahitel-károsultak képviselői a Rózsadombra látogattak, a bukott miniszterelnök házához, hogy az „ősbűnösök” felelősségre vonásáért és méltányos kárrendezésért lépjenek fel.
Azért kezdték itt demonstrációjukat, mert szerintük a „fő ősbűnös” Gyurcsány Ferenc. Ő az a politikus, aki az első helyen felelős emberek százezreinek kifosztásáért, otthonaik elvesztéséért, családok tízezreinek széteséséért, az öngyilkosok számának drasztikus növekedéséért. Gyurcsány és társai egy kölcsönnek álcázott fogadási csalással, amelyre áldásukat adták, több mint egymillió embert ejtettek csapdába és löktek adósrabszolgaságba.
(…) Most ez a politikai szélhámos próbál a devizahitelesek megmentőjeként feltűnni. Járai Zsigmond volt jegybankelnök 2011-ben a parlamenti albizottsági meghallgatásán azt mondta: „Számos előadásban igyekeztem felhívni a figyelmet, hogy aki svájcifrank-hitelszerződést ír alá, az tulajdonképpen két szerződést köt egy időben. Egy hitelszerződést, másrészt pedig egy fogadást köt. Én a magam részéről elmondtam, a lóversenyt tisztességesebb fogadásnak tartom, mint a devizaárfolyamra való spekulációt.”
Jó, ha mindenki tudja: a főbukmékert Gyurcsánynak hívják.
Magyar Idők
Egyértelmű hiba volt a Jobbik balrafordulása, ami olyan törésvonalakat okozott, amelyek akár pártszakadáshoz is vezethetnek – vélekedtek egybehangzóan a Magyar Időknek nyilatkozó politológusok.
– A Jobbikon belüli törésvonalak két részre bonthatók. Egyes korábbi meghatározó politikusai, mint Morvai Krisztina vagy Gaudi-Nagy Tamás már jó ideje maguktól távolodtak el a párttól, míg például Novák Elődtől a Jobbik vált meg – értékelte Vona Gáborék balrafordulását Boros Bánk Levente.
A Médianéző igazgatója szerint a folyamat nem zárult le, egészen biztos vannak még olyanok, akik nyilvános kenyértörés előtt állnak. – A felszín alatt vélhetőleg izzik a parázs, és nem tudni, hogy Vona Gábor azt mennyire tudja lefojtani a választásokig – fogalmazott Boros Bánk. Szerinte egy fegyelmezett párt képes erre, ugyanakkor Vona hetente húz egy olyat – mint legutóbb a Spinoza Házban tett látogatása –, amivel idejekorán felbőszítheti a tagságot, illetve a párt aktív politikusait.
(…) Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke szerint Vona Gábor 2013 óta következetesen vitt politikája a végéhez érkezett. – A Jobbik láthatóan összeütközött saját szavazótáborának az igényeivel. Ráadásul látva, hogy jó ideje nem tudnak a 15-16 százaléknál feljebb menni, belekezdtek a baloldalt is fogságba ejtő ki kivel igen, kivel nem játszmába. Ez mindenkihez szól, csak a választókhoz nem – mondta Horn. A politológus kitért arra, hogy a középre húzásnak egy olyan radikális, szélsőséges erőket is magába szívó pártnak, mint a Jobbik, komoly kockázata van. Horn szerint egyelőre nem tudni, hogy mindez pártszakadáshoz vezet-e, az viszont elképzelhető, hogy a mintegy 8-10 százaléknyi radikális, jobboldali szavazó, akiknek többsége jelenleg még Vonáék mögött áll, elkezd a Fidesz felé áramlani.
„A jelenlegi önkényuralom irtózatos pusztítást visz véghez a lelkekben és a szívekben, s a legalantasabb emberi érzelmek, a félelem, az irigység, a gyűlölet felkorbácsolásával az ostromlott erőd légkörét alakítja ki” – mondja Bokros Lajos. S nem ez az egyetlen meghökkentő mondata. A neves közgazdász, volt pénzügyminiszter, európai parlamenti képviselő, a MoMa elnöke szerint külföldön egy magába forduló, kicsi, mérges és nevetséges országnak tartják Magyarországot. Határozottan állítja: országszerte kormányváltó hangulattal találkozik.
Engedje meg, hogy egy személyes élménnyel kezdjem: 1995 tavaszán a Bokros csomag kihirdetését követő napok egyikén, a Nádor téren, a PM előtt egy dobogón állt Ön, mint pénzügyminiszter, szemben dühös diákok tömegével. Nekik próbálta beadagolni a tandíj bevezetésének a szükségességét. Nem akárhogy tette: zsebre vágott kézzel, látszólag empátia nélkül, a képükbe vágta, hogy „akkor majd nem Marlborot fogtok szívni”. Őszintén, én ezt egy „tökös” kiállásnak tartottam, de azért nem volt politikushoz méltó. Persze, Ön nem is volt politikus, hanem „csak” szakminiszter. Viszont bő évtizeddel később beevickélte magát a politikába. Hogyhogy?
Aki miniszter, az mindig egyúttal politikus. Lehet persze az arányokat vitatni, de ha valaki a demokrácia körülményei közepette miniszteri posztot vállal, akkor az politikus lesz. Egy miniszter nem csak a miniszterelnök és a kormány felé felelős, hanem mindenekelőtt a társadalom felé, amelynek el kell szenvednie az adott kormány intézkedéseit. A politikust nem választom el a szakértőtől. Amikor 1995-ben reformokat vezettünk be, akkor különösen nagy szükség volt az őszinteségre a társadalom felé. Akkori saját tevékenységemet az orvoséhoz hasonlítanám, aki orvosságot ír fel és gyógymódot ajánl. A gyógyszer lenyelése keserű, a kezelés fájdalmat okozhat, de ha meggyógyít, akkor végső soron elfogadjuk, sőt, megköszönjük. Egyébként pedig nem hiszek a szakértői kormányban, mert olyan egyszerűen nem létezik!
De hát az 500 napos program nem erre épít?
Ha figyelmesen elolvassa a programban leírtakat, akkor abból egyértelmű, hogy a válasz a kérdésre: nem. A programban ugyanis soha, egyszer sincs az leírva, hogy „szakértői kormány”.
Nem hogy szakértői, éppen ellenkezőleg, még politikaibb politikai kormány alakulna meg, ha sikerülne a demokratikus ellenzéki pártoknak megnyerni a jövő évi parlamenti választásokat.
Ez azt jelentené, hogy az önkényuralom körülményei között a választók felismerték, hogy olyan kormányra van szükség, amelynek a legfőbb feladata a jogállam és a demokrácia helyreállítása. Ez vaskos politikai feladat. Ahelyett, hogy elvesznénk a szakpolitikai kérdések részleteiben – amelyekben alig tudnánk megegyezni –, arra összpontosítanánk, ami összeköt minket.
Egyelőre nem hogy az 500 napos program mögé nem sorakoztak fel a demokratikus ellenzék pártjai, hanem még a választási együttműködés céljának az elérése is bizonytalan – s akkor még finom voltam. Ön hogy látja, lesz összefogás? S ha igen, kik között?
Folynak a tárgyalások. A MoMa tárgyalt már a Demokratikus Koalícióval, az Együttel és a Párbeszéddel. Reményeink szerint ebbe később bekapcsolódik az MSZP is, noha vannak jelek arra, hogy ők igyekeznek kirekeszteni bennünket.
Nem lenne szükség az LMP-re és a Momentumra is?
Ők egyelőre kizárták magukat ebből az együttműködésből.
Ön szerint véglegesen?
Ezt tőlük kell megkérdezni, de én komolyan veszem, amit mások mondanak. Ők pedig azt kommunikálják, hogy kívül akarnak maradni.
Ön szerint meddig kellene létrejönnie az összefogásnak?
Karácsonyig, hiszen januárban már el kell kezdeni a kampányt.
Milyen mélységű összefogást lát reálisnak?
Minimum a 106 egyéni körzetben.
És közös miniszterelnök-jelölt?
A DK és az Együtt-PM már bejelentette, hogy külön listát akar. Ha ők ezt akarják, akkor mi is külön listát állítunk. Viszont egy ilyen listát egy miniszterelnök-jelöltnek kell vezetnie. A mienket ebben az esetben valószínűleg én fogom vezetni. De ezt majd a decemberi MoMa-közgyűlés dönti el.
Nem lenne célszerű egy közös miniszterelnök-jelölt, egyetlen „arc”?
Nem feltétlenül, hiszen így megvan a lehetőség nyilvános miniszterelnök-jelölti vitákra, ha tetszik, egyfajta előválasztásként. Legalább mi, demokratikus ellenzék mutassuk meg, mit kínálunk. Az ugyanis abszurd, hogy a magyarok úgy választanak, hogy nem tudják, mire szavaznak. Orbán Viktor 11 éve, 2006 – a nevezetes Gyurcsány-Orbán televíziós vita – óta nem hajlandó leülni nyilvános megmérettetésre. Jelzem, az USA-ban
a legképzetlenebb munkás is zsigerből érzi, hogy aki nem képes megvédeni a saját álláspontját nyilvános vitában, az nem lehet alkalmas arra sem, hogy irányítsa az országot.
Azt, aki nem volna hajlandó kiállni nyilvános vitára, Amerikában a nép sohasem választaná meg még a legalacsonyabb posztra sem, nemhogy az ország vezetőjévé.
Visszatérve a 106 egyéni jelöltre. Ön támogatja a Közös Ország Mozgalom által bejelentett jelöltállítási megoldást? Hogy három közvéleménykutató megbízásával mind a 106 körzetben felmérik, hogy hol, melyik párt potenciális jelöltje – vagy akár egy független – a legesélyesebb, és ennek alapján javasolnak egy 106-os listát a demokratikus ellenzék pártjainak?
Szimpatikus megoldásnak tartom. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy van egy olyan civil szervezet, amely ennyire magáénak érzi az önkényuralom leváltását. Meglátjuk, hogy lesz-e erre idő. És pénz, merthogy nagyon sok pénzről van szó, választókerületenként 2 millió forintról. Szerintem ez az utolsó pillanatig cseppfolyós marad. Kiváltképpen akkor, hogy ha végül például a Momentum is egy-két helyen beszáll a koordinált indulásba.
Mi a helyzet a Jobbikkal? Velük szabad-e összefogni a cél szentesíti az eszközt alapon?
A MoMá-n belül is voltak erről viták. Nem szabad egyetlen csuklómozdulattal lesöpörni az asztalról azokat az érveket, hogy még szélesebb körű összefogás kell az önkényuralom közepette a siker érdekében. Ezzel együtt mi a MoMa-ban kizárjuk a választási együttműködést a Jobbikkal. Nem török pálcát azok fölött, akik nem így gondolkodnak, de a demokratikus ellenzék pártjai között úgy látom, ebben egyetértés van. A mi pártunkon belül lefolytatott vitákban is több, a Jobbikkal kapcsolatban felmerült probléma kristályosodott ki. Az egyik az erkölcsi dilemma: lehet-e/szabad-e együttműködni egy olyan párttal, amely olyan mértékben képvisel avítt és ordas, erkölcsileg tarthatatlan eszméket és értékrendet, mint a Jobbik.
A másik, hogy a külvilág felé a Jobbik ma azt igyekszik bemutatni, hogy már nem a régi elveket követi, de ha halljuk őket maguk között társalogni, akkor – finoman szólva – feltüremkedik a gyomortartalom.
Kijön az igazi cigányozó, zsidózó, gyűlöletkeltő, kirekesztő énjük, ami mind a fasizmus sajátja. Van egy további – a Jobbikkal való esetleges együttműködés terén megengedőbbek által vallott – nézet: a jelenlegi kormány semmivel sem különb. Ez azonban nem az együttműködés mellett, hanem ellene szóló érv: ha valóban olyan a Jobbik, mint a Fidesz, akkor hagyjuk csak őket egymással versengeni. Végül, de nem utolsósorban felmerül a kérdés: meg lehet-e bízni a Jobbikban? Ha kormányozni kellene, akkor képviselnék-e a most alig vallott demokratikus értékeket? Én nem tartom hitelesnek a Jobbik vezetését és ennek alapján kizárom a Jobbikkal való együttműködést.
Lát-e esélyt arra, hogy a jelen választási rendszer keretei között ez az ellenzék le tudja győzni a Fideszt?
Abszolút. De az esélyen túl azt is mondom, hogy minden demokratának elemi kötelessége a nemzettel, a hazával szemben megpróbálni leváltani az önkényuralmat. Nem vagyok híve az orrlógatásnak, az önfelmentő és lustaságot igazoló pesszimizmusnak. Járom az országot – a múlt héten például három előadást tartottam -, minden hétvégén kiállunk az utcára beszélgetni az emberekkel, sok-sok ezer választóval találkoztam már, s az a tapasztalatom, hogy
még a fideszes fészeknek tartott városokban is nagy a remény és a várakozás.
Igenis van kormányváltó hangulat az országban! És hangsúlyozni kell: nem a Fideszen múlik a kormányváltás, hanem az ellenzéken. Nem lehet elégszer aláhúzni az ellenzék felelősségét!
Miért, min múlik Ön szerint a választási győzelem?
Azon, hogy az ellenzék képes-e hiteles alternatívát felkínálni. Sikerül-e elhitetnünk a magyar társadalommal, hogy megvalósítjuk a közös minimum programot, helyre tudjuk állítani a sajtószabadságot, felállítunk egy tiszta kezű ügyészséget, ismét függetlenné tesszük a bíróságokat, keményen fellépünk a korrupció ellen, enyhítjük a szegénységet, s hogy új választási rendszert alkotunk. Ez utóbbi a KOM koordinálásával már elkészült, s minden demokratikus ellenzéki párt elfogadta, 90 százalékban egyetértett vele.
Azért felmerül a kérdés, hogy a csudába juthatott idáig az ország, hogy ilyen feladatok adódnak a rendszerváltás után közel harminc évvel egy olyan országban, amely már több mint tíz éve tagja az Európai Uniónak.
Érthető, hogy idáig jutottunk:
1990-ben nem magunk vívtuk ki a szabadságunkat, hanem azt megkaptuk egy bizonyos Mihail Szergejevics Gorbacsov nevű orosz úriembertől. Akkor ezt a szabadságot nem értékeltük sokra, mert nem küzdöttünk meg érte, így nem is mentünk vele semmire. Talán egy második kísérlet során másként lesz, amikor már áldozatot is kell hoznunk azért, hogy a gyerekeinknek, unokáinknak legyen jövője.
Beszéljünk kicsit a gazdaságról. S ha már a Bokros-csomaggal kezdtünk, adódik a kérdés: ma is elkelne egy ilyen, utóbb sikeresnek bizonyult csomag?
Ma olyan jellegű stabilizációs intézkedésekre nincs szükség, mint 1995-ben, hiszen az állam nem áll a csőd szélén. Ma a gazdaság legfőbb baja, hogy nincs beruházás, alacsony a hazai és a külföldi befektetők bizalma. Ennek sok oka van. Egyebek között az, hogy
a kormány nem tiszteli a magántulajdont, a verseny élénkítése helyett a verseny torzításában jeleskedik, monopóliumokat épít, a nem kívánatos szektorokat büntető adókkal sújtja – egyszerűen nem enged teret annak, hogy a piacon a legjobb érvényesülhessen, hanem a kormány akarja kiválasztani a győzteseket.
A legfontosabb az lenne, hogy visszatérjünk egy ésszerű, szakszerű, kiszámítható és becsületes gazdaságpolitikához. Ezzel lehet visszaszerezni az ország hitelességét.
Kicsit belemenve a gazdaságba: mi a gondja a trendekkel?
A kormány nagyon büszke a „gazdasági csodára”, amit általában öt makrogazdasági mutatóval írnak le. Ezek a felszínen kétségtelenül impozánsnak tűnnek: a gazdasági növekedés meghaladja a 3%-ot, az infláció alacsony, a foglalkoztatás szintje magas, a költségvetési hiány alacsony, a külső egyensúly pozitív. Van azonban három probléma:
egyrészt a mutatók messze nem a valóságot tükrözik, másrészt nemzetközi összehasonlításban egy sor ezek közül nem is igazán jó, ami pedig jó, az nem a kormányon múlik.
Melyekre gondol?
Vegyük a foglalkoztatottságot: a magas szint több tényezőnek köszönhető. Félmillió honfitársunk külföldre költözött, ott dolgozik. Van 270 ezer közmunkás, s bizonyos iparágakban, így az építőiparban mesterséges túlkeresletet gerjesztve munkaerőhiányt idéztek elő. A magas foglalkoztatottság tehát csak a felszínen mutatható ki, és fenntarthatatlan. Vagy vegyük a gazdasági növekedést:
a 3,2 százalékos dinamika csak magyar szemmel gyors, nemzetközi összehasonlításban nem hogy a felzárkózásunkat szolgálná, hanem erősíti a leszakadásunkat a térségben,
hiszen a cseh, a szlovák és a lengyel növekedés 5, a román pedig 8 százalék körüli. Rendkívül kedvező a nemzetközi feltételrendszer, de ne feledjük, ez egyik pillanatról a másikra megváltozhat.
Konkrétan?
Nagyon alacsony az olajár, ami évi több, mint egy milliárd eurós javulást eredményez a külső egyensúlyban. De ha Irak és Szaúd-Arábia között kitörne a háború, akkor háromszorosára nőne az olajár két nap alatt. Az alacsony infláció importált. A világ úszik a likviditásban, a jegybankok nyomják a bankóprést, hogy megakadályozzák a deflációt és mesterséges inflációt gerjesszenek. A kamatok alacsony szintje jóval olcsóbbá teszi az államadósság refinanszírozását. Ez szintén külső adottság, amely szintén megváltozhat egyik pillanatról a másikra. És végül, de nem utolsósorban ott vannak az uniós források, ömlik be a támogatás az országba – de ki tudja meddig. Mindenesetre nem kellene ellopni és elpazarolni addig sem, amíg jön a pénz, hanem a gazdaság javára kellene elkölteni őket.
Ilyen kegyelmi állapot ebben az évszázadban többet nem lesz.
A külföldi befektetők szeretnek még minket?
Befektetője válogatja. Azoknak az iparágaknak a képviselői, amelyeket Orbán Viktor szeret, – például a gépkocsigyártás – igen, de azok, amelyeket nem kedvel – ilyenek a szolgáltatói szektorok –, azok nem.
Amúgy ez a felosztás klasszikus vulgár-materialista felfogás: a pohár megfogható, mert anyag. A szolgáltatás nem, mert szerinte az csak újra elosztja az értéktöbbletet.
Az ilyeneknek magyar tulajdonban kell lenniük, remélhetőleg állami tulajdonban – vallja Orbán.
Ön nagyon sokat találkozik külföldiekkel, gyakran megy Brüsszelbe is. Mi az általános vélemény rólunk?
A németországi sajtó már leírta, hogy Magyarország az unió első önkényuralmi rendszere. Tegyük hozzá, a lengyelek most mindent megtesznek annak érdekében, hogy erőltetett menetben felzárkózzanak. Ez mindent elmond. Mi az általános kép Magyarországról? Rendkívül lesújtó. Az, hogy egy magába forduló, kicsi, mérges és nevetséges ország lett Magyarországból. Kormánya árnyékbokszolást végez – gondoljon csak a Soros-ellenes plakátokra.
Valamikor Orbánék azzal kezdték, hogy „merjünk nagyok lenni” – ez akkora hülyeség, hogy nevetség tárgyává tette őket.
Ma két nagyhatalom van a világban, az Egyesült Államok és Kína. Európában ma még három, nemsokára csak két középhatalom van/lesz: Németország és Franciaország, illetve talán Nagy-Britannia. Utánuk már csak egyre kisebb hatalmak vannak. Nettó hülyeség arról beszélni, hogy Magyarország nagyhatalom, de még akár arról is, hogy középhatalom a Kárpát-medencében.
A nyugati vezető politikusok tudják, hogy ez a kormány nem számol sem saját valóságával, sem pedig a világ realitásaival.
Vannak, akik úgy látják, hogy tudatosan megvezeti saját népét, mások szerint egyszerűen azért viselkedik így, mert buta. Lássuk be egyik változat sem kedvező.
De mégis hagyják, hogy a kormány tegye, amit tesz. Talán most látszik először a nyilvánosság számára egyértelműen, hogy kezdenek besokallni. Gondolok itt arra, hogy az interjú készítésének idején Budapesten vizsgálódik az EU egy auditorokból álló csoportja, a közbeszerzéseket veszi górcső alá. Ön szerint mire fognak jutni?
Nem tudom, hogy a vizsgált projektek, közbeszerzési eljárások mennyire voltak szakszerűek, mennyire voltak törvénysértők, s mit lehet utólag megállapítani róluk. Sejtjük persze, hogy túlszámlázás van, hogy a fiúk szakmányban lopnak, de az Unió számára a sejtés kevés. Csak akkor tudnak lépni, ha bizonyítékokat találnak.
S ha lépnek, az hova vezethet?
Nagy kérdés! Megtehetik, hogy nem fizetik ki azokat a pénzeket, amelyeket a kormány – az uniós támogatások erőltetett menetű lehívása érdekében – már megelőlegezett a pályázók felé. Több, mint ezer milliárd forintról beszélünk! Még ha egy ekkora összeget az EU vissza is tart, akkor sem jutunk csődbe, hiszen az államadósság nem olyan magas, hogy ne lehessen akár magasabb kamatokkal refinanszírozni, de az biztos, hogy az adósságszolgálat költségei nőni fognak. És ki fizeti meg a többletköltséget, ami abból adódik, hogy a kormány lop, csal és hazudik? Hát persze, hogy mi, az adófizetők.
A napokban egy televíziós beszélgetés során valami olyasmit mondott, hogy „mi, akik nem tehetünk róla”. Ezt hogy értette? Hiszen a „mi” is vastagon benne van abban, hogyan alakul egy ország sorsa. Igaz ez az emberekre éppen úgy, mint ahogy fokozottan a politikusokra, akik a rendszerváltás óta szerepet vállaltak az ország irányításában.
Két végletes álláspont van arról, hogy ki tehet minderről: az egyik, hogy a nép nem felelős semmiért, szemben a gonosz kormányokkal – ez nem a teljes igazság. A másik, hogy mindenről a nép tehet, hiszen „minden népnek olyan kormánya van, amilyent megérdemel”. Ebben is van némi igazság, hiszen a nép választ. Szerintem önmagában egyik álláspont sem állja meg a helyét: ugyanis nincs nép, hanem strukturált társadalom van, sokszínű, gyakran egymásnak ellentmondó véleménnyel, érdekkel, ideológiával, értékkel.
Gyökere van nálunk a szabadelvűségnek éppen úgy, mint a fasiszta eszméknek.
A magyar kultúrának integráns része ez is, az is. S ha ez igaz, akkor minimum annyi elmondható, hogy különbséget kell tenni a mindenkori kormány és a társadalom között. Az utóbbin belül is azok inkább felelősek, akik az önkényuralmi kurzusra szavaztak, mint azok, akik már előre figyelmeztettek arra, hogy mi jöhet, ha kétharmaddal nyer a Fidesz.
Az elmúlt kormányok felelősségét hogyan viszonyítaná egymáshoz mindebben?
Az első Orbán-kormánytól indulva egyre nő az egymást követők felelőssége. Az 1998 és 2002 között hatalmon lévő Fidesz-MDF-FkgP kormánynak felelőssége volt abban, hogy megteremtette a gazdaság romlásának a feltételeit, amihez utána további lökést adott a Medgyessy-, majd az első és a második Gyurcsány-kormány. Így jutottunk el 2008 októberében az államcsőd küszöbére.
Bajnai Gordon kormányának csak egy éve volt, hogy stabilizálja a rendszert. Ez kevés volt ahhoz, hogy meggyőzze a magyarokat arról, hogy szükség van további áldozatra.
Egyfajta csodavárással választották meg a második Orbán-kormányt. Ráadásul az akkori MSZP hathatós támogatásával. Az MSZP a 2010-es választásokon számtalan választókerületben együttműködött még a Jobbikkal is annak érdekében, hogy megakadályozzák az MDF és az SZDSZ jelöltjeinek indulását, így ez a két párt nem érte el az 5%-ot. Így jutott a Fidesz kétharmados győzelemhez. A szocialisták történelmi felelőssége tehát óriási a fideszes önkényuralom elősegítésében.
Hogyan látja Magyarországot egy év múlva?
Ha az ellenzék képes felnőni a történelmi feladathoz, akkor megkezdődhet a demokrácia, az alkotmányos jogállam helyreállítása. Én ehhez kérem minden igaz magyar hazafi támogatását.
Tegyük fel, sikerül a kormányváltás. Mennyi idő kell ahhoz, hogy ismét sínre állítsák az országot?
A gazdaságot rendbe tenni elég 5-10 év, az alkotmány, a jogi környezet átalakításához kell 20 év. A fejekben rendet tenni 100 évre is szükség lesz. Egy okkal több, hogy jövőre szabaduljunk meg ettől a gonosz önkényuralomtól, amelyik a lelkekben és a szívekben is irtózatos pusztítást visz véghez, amely a legalantasabb emberi érzelmekre, a félelemre, az irigységre, a gyűlöletre épít, amely ezeknek az érzelmeknek a felkorbácsolásával az ostromlott erőd légkörét alakítja ki, a maga szerepét nélkülözhetetlennek állítva be a keresztény Európa védelmében – ez páratlan a 21. század elején, különösen egy uniós országban.
Több száz halott egy egyiptomi mecset elleni merényletben; EU csúcs: az Európai Unió határozottan elítéli az ukrajnai orosz agressziót, és soha nem fogja elismerni a Krím félsziget illegális annektálását; Kovács László a FüHü-nek: Orbán Viktor szövetségi politikája folytatódna, akkor kisodródnánk az unióból, és Magyarország csak egy sötét folt maradna Európa térképén; Dobrev Klára szerint csak azért idézték be a NAV-ba, hogy le tudják fotózni Gyurcsány Ferenc feleségét.
Kétszáznál is több halott egy egyiptomi merényletben
Legalább 230 ember meghalt, amikor egy mecsetnél robbantottak, illetve lövéseket adtak le a gyülekezetre Egyiptom észak-sínai kormányzóságában.
A merénylet Bir al-Abed városában történt, nem messze El-Arístól, a kormányzóság központjától.
A helyi rendőrség beszámolója szerint a pénteki imára összegyűlő embereket támadták meg. Rengeteg a sérült is, a beszámolók több mint száz sebesültet említenek.
A Guardian arról ír, hogy a mecsetben az ima végén robbant a bomba, a kitóduló emberekre pedig négy katonai terepjáróból nyitottak tüzet.
A Sínai-félszigeten az elmúlt három évben rendszeressé váltak az iszlamista terrortámadások.
Tusk: az EU elítéli az ukrajnai orosz agressziót
Az Európai Unió határozottan elítéli az ukrajnai orosz agressziót, és soha nem fogja elismerni a Krím félsziget illegális annektálását – jelentette ki Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke az uniós és a keleti partnerségi országok vezetőinek pénteki brüsszeli csúcstalálkozóján.
Sajtótájékoztatóján Tusk azt közölte, hogy az előző napon öt ukrán katona vesztette életét a Donyec-medencében, és ez ismételten rávilágít „az ukrajnai orosz agresszió tragikus következményeire”. Kiemelte: „lépésről lépésre egyesítjük Európát” a keleti partnerséggel, amely jelentősen javítja a felek állampolgárai és vállalkozásai közötti kapcsolatokat.
Ugyanakkor hozzátette, hogy a partnerországokban a befagyott és az aktív fegyveres konfliktusok „komoly nehézségeket okoznak, és akadályozzák a fejlődést”.
Magyarország csak sötét folt maradna Európa térképén
Nem a kiszivárogtatás szándékával hozta nyilvánosságra az MSZP és a Demokratikus Koalíció egyezségéről szóló hírt Kovács László. A szocialista párt korábbi elnöke exkluzív interjút adott a Független Hírügynökségnek, melyben egyértelművé tette, hogy a megállapodásról szóló hírt magától a pártelnöktől, Molnár Gyulától kapta. Az egykori külügyminiszter arról is beszélt, hogy ha az ellenzék kerül hatalomra, akkor megváltozik a külpolitika iránya. Amire azért is szükség van, mert ha Orbán Viktor szövetségi politikája folytatódna, akkor kisodródnánk az unióból, és Magyarország csak egy sötét folt maradna Európa térképén.
Dobrev Klára „teljes fegyverzetben” tanúskodik
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-alföldi Bűnügyi Igazgatósága tanúként idézte be péntekre Dobrev Klárát, aki a kihallgatás után elmondta, hogy azt csak azért rendezték meg, hogy a sajtó le tudja fotózni Gyurcsány Ferenc feleségét, amint tanúként be kell fáradnia a rendőrségre ebben a büntetőügyben, és így hírbe keverjék.
Dobrev Klára néhány perccel 12 óra után lépett ki a kecskeméti NAV épületéből. Az ügy pikantériája, hogy a kihallgatásról a kormánypárti sajtó hamarabb értesült, mint Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök felesége.
Dobrev az épület előtt tartott sajtótájékoztatón azt mondta: a kihallgatás szerinte furcsa és értelmetlen volt, hiszen a nyomozó nem tudott feltenni neki egyetlen olyan kérdést sem, ami ne lett volna már előre leírva a papírjaiba.
Elvakult sötétség
Alföldi Róbert rendezésében brutális A sötétség hatalma előadása a Budaörsi Latinovits Színházban. Dermesztő, ahogy például egy zabi csecsemőt totálisan elállatiasodva eltesznek láb alól. A hátborzongatóan elaljasodott férfi deszkákat dob rá, azokon ugrál mind vadabb dühvel, és közben magából kikelve üvölt, mint a sakál. Az elvakult sötétségről, az emberből kibukó, fékezhetetlenné váló agresszióról, a gyűlöletről, a boldogtalanságról, a végletes kiszolgáltatottságról, és még annyi mindenről regél a megrendítő produkció.
Pár héten belül 20 milliárd forint értékű pályázati keretet nyit a kormány építőipari cégek számára technológiai fejlesztésre, hogy bővíthessék kapacitásaikat a lakásigények kielégítése érdekében – jelentette be a nemzetgazdasági miniszter.
Kapacitásbővítésre és technológiaváltásra ad 20 milliárdos pályázati pénzt a kormány még decemberben – mondta el Varga Mihály, miután találkozott az Építési Vállalkozások Országos Szakszövetsége (Évosz) elnökével, Koji Lászlóval, és az ágazat húsz legnagyobb cégének képviselőivel az építőipari ágazati konzultáción.
A cél az építőipari teljesítmény növelése, hogy a jelenlegi 3,4 százalékról 5-6 százalékra emelkedjen részesedése a bruttó hazai termékből.
Idén eddig 27 százalékkal nőtt az építőipar teljesítménye,
és több embert foglalkoztat, mint korábban – mondta a nemzetgazdasági miniszter.
A kormány egyelőre nem vizsgálja meg az új lakások áfájának ügyét, de szükség esetén megteszi – derült ki Varga szavaiból. Mint ismert, 2019 végéig tart az öt éves átmeneti idő, amíg 27 helyett 5 százalék kedvezményes áfa járul az új lakások árára. Ennek visszaállása szakértők szerint azonnal lefékezheti az ingatlanépítéseket, s jelenleg alig van 2018 utáni megrendelés új lakásra.
A miniszter elmondta, hogy folytatódik a panelprogram, a 800 ezres lakásállomány felújítása, továbbá a családi otthonteremtési támogatás.
Koji László annak fontosságáról beszélt, hogy a kormányzat mint a legnagyobb megrendelő próbálja minél inkább ellátni kiegyenlítő szerepét, mert az ágazatnak nagyon nehéz követni a kereslet jelenleg tapasztalható nagy arányú hullámzását. Úgy fogalmazott, folyamatos megrendelések esetén az építőipar bátrabban kezd a szükséges fejlesztésekbe.
Ugyan reggeli, „Hadházy: legfeljebb 900 ezer konzultációs levél van” című cikkünkben szó szerint közöltük a Kormányzati Tájékoztatási Központ csütörtök esti közleményét, miután a szöveget néhány perccel ezelőtt ismét elküldték nekünk, mi újból, változtatás nélkül közöljük.
Tisztelt Szerkesztőség!
Ma megjelent cikkük kapcsán ajánljuk figyelmükbe a Kormányzati Tájékoztatási Központ közleményét.
A Kormányzati Tájékoztatási Központ közleménye
Budapest, 2017. november 23., csütörtök (OS) – Az LMP Soros megrendelését teljesíti – Reagálás Hadházy Ákos és Szél Bernadett mai akciójára.
Miközben az LMP Soros megrendelését teljesítve támogatja és megszavazza a betelepítési kvótaprogramot, meg akarják akadályozni, hogy a magyarok erről elmondják a véleményüket. Botrányos fellépésével az LMP nem csak azokat sérti meg, akik a konzultáció lebonyolításában részt vesznek, hanem azt a több mint 1 millió 700 ezer embert is, aki már kitöltötte a konzultációs ívet. Mivel Brüsszelben elkezdték a Soros-terv végrehajtását, a kormány ragaszkodik ahhoz, hogy minden magyar ember elmondhassa a véleményét erről.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Engedje meg, hogy egy személyes élménnyel kezdjem: 1995 tavaszán a Bokros csomag kihirdetését követő napok egyikén, a Nádor téren, a PM előtt egy dobogón állt Ön, mint pénzügyminiszter, szemben dühös diákok tömegével. Nekik próbálta beadagolni a tandíj bevezetésének a szükségességét. Nem akárhogy tette: zsebre vágott kézzel, látszólag empátia nélkül, a képükbe vágta, hogy „akkor majd nem Marlborot fogtok szívni”. Őszintén, én ezt egy „tökös” kiállásnak tartottam, de azért nem volt politikushoz méltó. Persze, Ön nem is volt politikus, hanem „csak” szakminiszter. Viszont bő évtizeddel később beevickélte magát a politikába. Hogyhogy? 
A gazdaságot rendbe tenni elég 5-10 év, az alkotmány, a jogi környezet átalakításához kell 20 év. A fejekben rendet tenni 100 évre is szükség lesz. Egy okkal több, hogy jövőre szabaduljunk meg ettől a gonosz önkényuralomtól, amelyik a lelkekben és a szívekben is irtózatos pusztítást visz véghez, amely a legalantasabb emberi érzelmekre, a félelemre, az irigységre, a gyűlöletre épít, amely ezeknek az érzelmeknek a felkorbácsolásával az ostromlott erőd légkörét alakítja ki, a maga szerepét nélkülözhetetlennek állítva be a keresztény Európa védelmében – ez páratlan a 21. század elején, különösen egy uniós országban.
