Itthon

A két számjegyű béremelkedéssel ezekben az években egyre rosszabbul járnak a nyugdíjasok, miközben a térségben még az inflációkövetésben is a sor vége felé kullogunk. Tőlünk keletre még rosszabb a helyzet: durva válaszfal magasodik a nyugati országok és a keleti végek között.

Noha egy hete a teljes ellenzék (a Jobbikkal együtt) aláírta a nyugdíjas parlamenttel a megállapodást az idősek ellátásának jövőbeni szándékáról, a pártok óvatosak az ígéretekben. A legbátrabb terv talán a tényleg gyalázatos nyugdíjminimum 28 500 forintjának jelentős emelése (vannak, akik dupláznának).

Az óvatosság érthető. A kötelező magánnyugdíjpénztárak 2011-es beszántása, és az államosított, csaknem 3 ezer milliárd forint eltűnése a későbbi nyugdíjak egynegyedét vette el a jogosultaktól, ennek beszámítása legfeljebb ígéret a kormánytól, teljesíthetősége erősen kétséges.

Mindezzel párhuzamosan Orbánék megszüntették a svájci indexálást, amivel az éves értéktartás fele, a versenyszféra jövedelememelkedési rátája kiesett. Ennek következtében a jelenlegi években – a két számjegyű bérnövekmény idején – az inflációkövetéssel a nyugellátások mindinkább elmaradnak az aktívak javadalmazási ütemétől. Ahogyan azt a Policy Agenda kiszámolta, 2008-ban az átlagnyugdíj 72 százaléka volt az átlagbérnek, 2014-re ez 76 százalékra nőtt.

Az arány jövőre 61 százalékra csökkenhet.

A korrektség jegyében tegyük hozzá, hogy recesszió idején viszont ez a szisztéma óvja a nyugdíjakat. Ezzel együtt sok idős fog kiborulni a jövő évi 3 százalékos emelés láttán. Főképpen azért, mert közben hallja a dübörgő és „saját lábon álló” gazdaságról ismételgetett kormányfői szólamokat.

Ha kipillantunk a közvetlen térségbe, azt láthatjuk, hogy a gazdasági válság kirobbanását követő nyolc évben a saját valutában mért átlagnyugdíj-emelkedés hazánkban a harmadik legnagyobb arányú volt, de az inflációkövetésben már csak a horvátok és a csehek maradtak mögöttünk. (A románok kiugró rátájáról még szó lesz.) Az euróra átszámolt érték legfeljebb azért érdekes, mert megmutatja, mennyire „sikeres” volt a Matolcsy György vezette jegybank folyamatos forintgyengítése.

Nyugdíjak változása (2016/2008, százalék)

Forrás: Policy Agenda

Tágítsuk ki a horizontot, és nézzük meg a számokat a nyugat/kelet tengely mentén is. Ebből nem csak az derül ki, hogy az elöregedés mindenütt a korhatár emelkedését vonja maga után, hanem az is, hogy a több pilléres rendszer talán mégsem annyira rossz ötlet. És persze az is, hogy hogy a gazdaságok közti jókora teljesítménykülönbség az utolsó évtizedeken is nyomot hagy. A továbbiak csak elszántaknak ajánlottak.

Nagy-Britanniában a nők nyugdíjkorhatára éppen most nő 60-ról 65 évre, 2020-ra pedig mindenki számára 66 év lesz. Az egyéni állami alapnyugdíj havi 484 euró, ami 150 ezer forintnak felel meg. Franciaországban is jelenleg egységesen 62 évre növekszik a nyugdíjkorhatár, de ehhez 41 és fél év igazolt munkaviszony szükséges. Ha ez nincs meg, 67 éves korig csökkentett nyugellátás jár. A minimál-nyugdíj mértéke 616 euró, ami körülbelül 190 ezer forint, de az átlag eléri az 1640 eurót is,

ami félmillió forintnak felel meg.

Ez azonban az állami és a kötelező nyugdíjpénztári befizetésekből tevődik össze.

A holland nyugellátás az állam, a munkaadók, valamint az öngondosodás három pillérén alapszik. Ezzel együtt a jelenlegi 65 éves korhatárt a tervek szerint 67 évre emelnék, mert az öregedés minden országot egyaránt érint. Jelenleg egy egyedülálló minimális állami nyugdíja 1050 euró, mintegy 330 ezer forint. Ausztriában a férfiaknak 65, a nőknek 60 éves korukig kell dolgozniuk. Az átlagnyugdíj 1115 euró, ami 350 ezer forintnak felel meg.

Romániában, bár hivatalosan a nők 59, a férfiak 64 évesen mehetnének nyugdíjba, a valós nyugdíjazási kor 56 év. A teljes ellátás most átlagban 211 euró, azaz 65 ezer forint. Az elmúlt évek jelentős növekménye tehát igen alacsony kiindulási ponthoz mérendő.

Ukrajna maga a katasztrófa, ahol kizárólag azért nem emelik a férfiak 60 éves nyugdíjkorhatárát, mert az átlagéletkor 62 év. A nők 55 évesen jogosultak jelenleg az ellátásra, de fokozatos emeléssel itt is egységesítik a rendszert 60 évre. A minimális öregségi nyugdíj 65 euró, azaz 20 ezer forint, és az ellátásnak van felső plafonja: nem haladhatja meg a létminimum tízszeresét. Ezt látva aligha véletlen, hogy egymásra talál az ukrajnai nyomor és a magyar kormány „állampolgár-importja”.

Lengyelországban a nőknél 60, míg a férfiaknál 65 év a nyugdíjkorhatár, mely 2040-re mindkét nemnél kiegyenlítve 67 évre fog emelkedni, és ezzel együtt a kedvezmények köre is szűkül. Sajnos nem csak a ledolgozandó évek száma nő, a nyugdíjak reálértéke is egyre inkább csökken, az átlag-nyugdíj 504 euró, azaz 160 ezer forint.

Csehországban már most 65 év a nyugdíjkorhatár, ami 2041-től 70 évre emelkedik. Az átlag-nyugdíj 460 euró, azaz kábé 142 ezer forint. Szlovákiában is zajlik a korhatár emelése 62-ről 65 évre. Az átlag szlovák nyugdíj 408 euró, körülbelül 130 ezer forint.

Magyarországon a nyugdíjkorhatár egységes, fokozatos emelése zajlik 62-ről 65 évre. A korábbi kor- valamint egyéb kedvezmények köre az elmúlt években jelentősen csökkent, egyedül a nőket illeti meg továbbra is a 40 éves munkaviszony után járó korkedvezményes nyugdíjazás. Az átlagos nyugdíj 123 ezer forint, mellyel

hazánk az európai középmezőnyben helyezkedik el.

A magánnyugdíj eltüntetése után nem marad más, mint az adózott jövedelemből előtakarékoskodni. Évről évre egyre többen veszik igénybe például a nyugdíjbiztosítási szerződésre befizetett díjaik után járó adókedvezményt: 2015-ben 92 ezren, tavaly már közel 149 ezren éltek az adóvisszatérítés lehetőségével. Minden magánszemély a nyugdíjbiztosítási szerződésre befizetett rendszeres, illetve eseti díjak 20 százalékát, de legfeljebb 130 ezer forintot igényelhet vissza adójából. Az adókedvezmény plafonjának eléréséhez az kell, hogy a tárgyévben történő díjbefizetések összege legalább 650 ezer forint legyen, vagyis ez még minimálbérből is elérhető.