„ Azt mutatja a történelem, hogy a kis huncutságokból jönnek a nagy huncutságok, a nagy huncutságból a kis gonoszságok, a kis gonoszságokból a nagy gonoszságok, a nagy gonoszságokból a kis bűnök, és onnan pedig a nagy bűnök. És ez nem tud visszafordulni.” – ezt nyilatkozta Eörsi Mátyás, a Demokratikus Koalíció politikusa, szentesi képviselőjelölt. És hozzátette: Orbán már ezen az úton jár, minden jogszerűt és jogszerűtlent el fog követni annak érdekében, hogy hatalmon maradjon. Azt is állítja: Orbán, ha kormányon marad, akkor is visszalép a CEU-ügyben, mint ahogy az orosz viszonyon is enyhítenie kell, ha el akar jutni Trumphoz.
Azt állította valaki egy beszélgetésben, hogy ha lenne Magyarországon életképes alternatíva, akkor az Egyesült Államok segítene a kormányváltásban. Ön szerint létezhet-e ilyen helyzet, illetve egyáltalán: külföldről lehetséges-e, hogy beavatkozzanak a magyar választásokba?
Kétfajta Amerikáról beszélünk. Beszélünk arról, amelyet megismertünk, és amelyik tavalyig volt olyan, amilyennek gondoltuk, és beszélünk egy olyan Amerikáról, amelyek Trump Amerikája, és amely precedens nélkül áll; az az új kormányzati stílus és tartalom, amelyet az ő elnöklése jelent. Ezzel együtt azt kell mondanom, nincs olyan kormányzati stílus és tartalom, amely akarna, és amely tudna beavatkozni. Arról az Amerikáról beszélek, amelyik érdeklődik a világ dolgai iránt, és amelynek van elkötelezettsége a demokrácia iránt, amely azt gondolja, hogy az Egyesült Államoknak is akkor jobb, ha a demokrácia szélesebb, nos ez az Amerika is van annyira bölcs, hogy egy kívülről besegített változással legalább annyi kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt esetleg. Ugyanis annak a vesztesei sosem fogják elfogadni azt a változást. Én magam is így vagyok ezzel: szeretném, ha ez a kormány megbukna, de ezt a magyar lakosságnak kell elérni, mégpedig külső segítség nélkül. A demokrácia ugyanis nem egy állomás, ahová eljutunk, hanem egy folyamat, márpedig ez a folyamat akkor jó, és akkor tudunk belőle tanulni, ha ez a mi történeteinkből áll össze.
A Magyar Idők információja szerint az Egyesült Államok hosszú idő után végre nagykövetet küld Budapestre. Ez a tény, ha valóban az, jelzi-e azt, hogy eredményesebbé vált az Orbán kormány diplomáciai kapcsolata az Egyesült Államokkal?
Először is: a Magyar Időknek nincs ilyen információja. De, ha lesz nagykövet, vagy más lesz a nagykövet, mint akit jövendölnek, egyik sem jelent semmit. Magyarország egy szövetségi rendszerben van, diplomáciai kapcsolat van a két ország között, ezért aztán küldünk egymás országaiba nagykövetet. Az a furcsa helyzet, ha nem. A Trump-adminisztáció hivatalba lépése után elkezdte megoldani a számára legfontosabb ügyeket, most lassan sorra kerülnek a kevésbé fontosak. Hogy küldenek nagykövetet, az tehát természetes dolog. Mint ahogy az is, hogy nem karrierdiplomatát, hanem politikai kinevezettet küldenek. Csak a magyar jobboldal gúnyolódott azon, amikor a demokraták elnöklése idején politikai kinevezett érkezett hozzánk. Lám, most megfordult a kocka, republikánus elnök van, olyat küld feltehetően, aki jó sok pénzt adott a kampányába. Ez semmiféle előítéletre ne adjon okot; akár nagyszerű nagykövet is lehet belőle.
És ehhez a Szijjártó-látogatásnak semmi közte nincs?
Nem, ehhez az égvilágon semmi köze nincs. Ha Magyarország megpróbálná megfogalmazni az igényét, hogy milyen nagykövetet szeretne, azzal hosszú időre elhalasztaná a kinevezést. Emlékezzen rá, a még tapasztalatlan Trump jelezte, hogy kit szeretne Nagy Britannia nagyköveteként Wasingtonban látni, London azonnal hevesen tiltakozott és jelezte: szó nem lehet róla. A magyar kormány tehát akkor viselkedik bölcsen, ha meg sem szólal ebben az ügyben. A Szijjártó-féle látogatásnak az volt a célja, hogy miközben Orbán folyamatosan arról beszél, őt nem érdekli a Nyugat, valójában remeg azért, hogy Washingtonban fogadják őt, vagyis ezt kellett volna a külügyminiszternek valahogy előkészíteni, vagy elérni. Obama alatt ugye ez nem volt lehetséges, ezért Orbán az elnökválasztáson, okosan, Trumpra tett. Okosan, mert Hillary Clintonnál esélye sem lett volna. Azáltal, hogy egyedüli európai vezetőként Trump mellé állt, jó lapra tett. Ám, érdekes módon, ennek ellenére sem hívták meg. Sokan mondják, hogy ennek az az oka, hogy Magyarország kicsi és nem fontos ország, de én ezt az érvelést nagyon nem szeretem, mert nem vagyunk sem kicsik, sem jelentéktelenek. A látogatás elmaradásának politikai okai vannak. Hadd tegyem hozzá: a cseh elnököt fogadták, a román elnököt fogadták, a finn miniszterelnököt is fogadták, hogy csak hozzánk hasonló, vagy viszonylag hasonló méretű országokat említsek. A vizit elmaradásának politikai okai kell, hogy legyenek. Hogy mik ezek? Én két dologra tudok következtetni: Trump ugye azt mondja, Amerika mindenek előtt. Orbán azt mondja: Magyarország mindenek előtt, de közben a Fideszre gondol. Trump viszont lehet, hogy azt mondja, amit gondol. Ebből következően
számára a CEU nem más, mint egy amerikai alapítású egyetem. Hogy szereti-e Soros Györgyöt, az teljesen mindegy. Aki a CEU-t támadja, az Amerikát támadja. És, amíg a CEU veszélyeztetve van, addig nem jók az esélyek a meghívásra.
A másik még ennél is súlyosabb ügy, érdemes figyelni az amerikai politikát, én ezt megteszem: Trumpnak meg kellett szabadulnia a legközelebbi embereitől az orosz kapcsolatok miatt. Meg kellett, mert Oroszország fenyegetést jelent, mégpedig arra az erős Amerikára, amelyet Trump elképzel.
Annak dacára, hogy a hír szerint Oroszország éppen Trump oldalán avatkozott bele az amerikai elnökválasztásba?
Az, hogy beavatkozott, ez lassan tény. Pont erről van szó, vagyis pont ezért: minden olyan kapcsolat, amely az oroszokat segíti, alámoshatja a hatalmát. Van olyan a munkatársi között, aki ellen büntetőeljárás is indult az orosz kapcsolatok miatt. Most ebben a helyzetben Trumpnak fogadni egy olyan európai vezetőt, aki a kontinensen köztudottan a legjobban szolgálja ki Putyin érdekeit, egyszerűen nem éri meg neki. Nem lehet tudni, hogy egy Orbán látogatás esetén az amerikai sajtó, vagy ellenzék, mit bányászik ki, már megint. Azt ugye már kibányászták, megállapították, hogy az amerikai választásba történt beavatkozásnak van egy magyar szála is, egy másik bizonytalan ügyet feltáró papír kifejezetten budapesti kapcsolatot említ, márpedig ezek a dolgok Trump számára, legalább is veszélyesek.
Ezért azt gondolom, ha Orbán Viktor ki akar menni Washingtonba, meg kell nyernie a választásokat, ha reménykedik továbbra is a meghívásban, a CEU ügyet rendeznie kell, az orosz kapcsolatából pedig engednie kell.
Ön szerint jellemző az Orbánra, hogy enged?
Azt állítom, hogy igen. Igen, meg fog történni. A CEU ügyben egészen biztos vagyok. Ebben a kérdésben Orbánt meglepte nem csak az amerikai az európai ellenállás is, ahol szinte fellázadtak a CEU miatt. Szóval egészen biztosan visszavonulót fog fújni, de csak a választások után. Ez meggyőződésem. Az orosz-ügy az nehezebb lesz, mert ha nem találja meg a kellő arányokat, akkor Putyinnak feltehetően van anyag a zsebében Orbánnal szemben.
Mi van az ön diplomáciai karrierjével?
Ez váratlan fordulat a beszélgetésünkben. De még mielőtt erre válaszolok, hadd mondjam el, hogy
én azt szeretném, ha a mindenkori magyar kormány és a mindenkori amerikai vezetés között jó kapcsolat legyen.
Na látja, íme a kérdés indoka…
Akkor válaszolok. 2010 óta külföldön élek, bizonyos megszakításokkal persze, nagyon különböző állásokban. Dolgoztam Jordániában, Líbiában, Berlinben, Vilniusban és az utolsó három évben pedig Varsóban. Most viszont úgy döntöttem, hogy hazajövök, és nem pályázok sehova. Izgalmas és érdekes volt ez a hét év, de kicsit sok volt egyedül…
Ezért most megpróbál képviselőjelöltként elindulni, itthon…
Igen, miután én a Demokratikus Koalíció lelkes támogatója vagyok, kaptam egy felkérést, hogy induljak el a választásokon, Szentesen. Szeretnék segíteni a tudásommal, tapasztalatommal. Már csak azért is, mert alapvetően új helyzet van Magyarországon.
Azt szokták mondani a laikusok a politikusokról, hogy mindegy kit választanak, egyik kutya másik eb. De, ha itt kirúgják Fekete Győr András édesapját az állásából, akiről pedig köztudomású, hogy a Fideszhez kötődik, soha többé nem lehet azt állítani, hogy egyik kutya, másik eb.
És akkor egy szót sem szóltam az Állami Számvevőszék elképesztő tombolásáról. Aki ezek után azt mondja, hogy ezek egyformák, az nem normális. Én most nem megyek bele abba vitába, hogy diktatúra van, vagy sem. De:
azt mutatja a történelem, hogy a kis huncutságokból jönnek a nagy huncutságok, a nagy huncutságból a kis gonoszságok, a kis gonoszságokból a nagy gonoszságok, a nagy gonoszságokból a kis bűnök, és onnan pedig a nagy bűnök.
És ez nem tud visszafordulni. Mert, ha például azt tapasztalja Orbán, hogy a lakosság többsége már őt nem akarja, akkor egyre több bűnt követ el, éppen azért, mert tart attól, hogy ha elveszíti a hatalmát, akkor jön a számonkérés, a bűnért a bűnhődés. Ennek elkerülése érdekében mindent meg fog tenni, jogszerűt és nem jogszerűt egyaránt.
Egyetlen diktátor sem úgy kezdte, hogy rögtön gyilkolt. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy Orbán erre az útra fog tévedni, de a folyamat mindenképpen veszélyes.
Magyarország jobban jár, ha véget vet ennek a folyamatnak.
Ez az újabb Soros György elleni rejtett, vagy nem is rejtett támadás, ez az újonnan bedobott törvénycsomag is a kis gonoszságok kategóriájába tartozik?
Szerintem ez kampányfogás, és talán nem lesznek belőlük törvények. De nem tudok ilyen megkülönböztetést tenni, hanem újra a történelemhez nyúlok vissza: nehéz Hitler nevét kiejteni, mert akkor rögtön azt mondják, hogy Orbánt Hitlerrel vetem össze, ami tényszerűen nem igaz. Csak arra akarom felhívni a figyelmet, hogy Hitler is szavakkal, csak szavakkal kezdte. Minden a szavakkal kezdődik. A világ ma más, mint a harmincas években volt, és nem hiszem, hogy ma el lehetne jutni ugyanoda, ahova akkor, de arra muszáj felhívnom a figyelmet: pontosan ilyen kijelentések hangzottak el akkoriban is. Akkor nem tudtuk, nem tudták, hogy mindez hova vezet. Ma már tudjuk. Ezért fontos, hogy felismerjük ezeket a mondatokat. Magyarország nagyon sokáig nem lesz már olyan, mint amilyen 2010 előtt volt, mert az a gyűlöletmétely, amit a Fidesz szétengedett, azokon a vérebein keresztül, akik végigcsaholják az országot, rettenetes károkat okozott. Ezt kell visszafordítani, de nagyon gyorsan, mondjuk úgy: amíg lehet.
A Demokratikus Koalíciónak, amelynek lelkes támogatója, ahogy mondta korábban, mi a preferencia sorrendje: leváltani a Fideszt, ez áll az első helyen, vagy a legerősebb baloldali párttá válni?
A Demokratikus Koalíciónak tagja is vagyok, mégpedig az Országos Tanácsának is. A kérdésre pedig határozottan az a válaszom, hogy a legfontosabb cél Magyarországot visszaterelni az európai fősodorba. Ennek feltétele az, hogy az Orbán-kormányt az ellenzék együttesen leváltsa. Ehhez képest az, hogy a DK hányadik helyen végez, harmadrangú kérdés.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a közös listára szavazna ön is?
Nem. Készült ugyanis egy felmérés, és ez azt mutatta ki, hogy a közös lista kevesebb szavazatot kapna, mintha külön-külön indulunk. Ugyanakkor a választók azt megértik, hogy csak egy egyéni jelöltnek szabad a Fidesz jelöltjével szemben állnia.
Ön a visszalépők táborát fogja erősíteni?
Ha az LMP-vel létrejön megállapodás és az arról szól, hogy lépjek vissza, fájó szívvel bár, de megteszem.
