Az illiberális rendszer szabályain belül maradva nem lehet megváltoztatni a rendszert – ezt állítja Haraszti Miklós annak az interjúnak a második részében, amelyet a Független Hírügynökségnek adott. Az ENSZ választási raportőre szerint, ha áprilisban nem lesz kétharmada a Fidesznek, teljesen új helyzet áll elő, a most kormányzó párt elveszíti nimbuszát, ráadásul ott ketyeg Orbán alatt a legnagyobb bomba, mégpedig a korrupció bombája.
Ott hagytuk abba a beszélgetést, hogy újabb kétharmados győzelme esetén Orbán Viktor miként vonná területi uralom alá a globális internetet. Valóban, mióta arról beszél, hogy nemzeti kézben legyen a média, a lényegében már csak az RTL Klub van külföldi kézen.
Természetesen az internet feletti hatalmat is meg akarja szerezni. De ha már a médiánál tartunk: az illiberális rendszerben nem az a cél, hogy kiszorítsák az ellenvéleményeket, az a totalitárius rendszerek sajátossága. Meghagynak mutatóba néhány önálló csatornát , mint ahogy a pártokat is meg kell hagyni a látszat kedvéért. Az igazi célja az illiberális médiapolitikának, ahogyan a civilek elleni harcnak is az, hogy a tényfeltáró anyagok, a korrupciót és az emberi jogsértéseket leleplező anyagok ne kerülhessenek a választók elé. A választások ugyanis este, a tévénéző családi díványon dőlnek el. Ezért folyik az eszeveszett harc az RTL Klubért is.
Térjünk vissza a választásokhoz.
Újabb kétharmad esetén a parlament nem lesz más, mint egy másik irányított tévécsatorna a többi között, politikai giccsel és a műsorváltoztatás fideszes jogával. Amikor a pártok felocsúdnak az örömből, hogy van frakciójuk, szólhatnak napirend előtt, és a vezérük fürdőszobai karmesterként Beethovent vezényelhet a táskarádióból, akkor majd rádöbbennek, hogy a parlament hivatalosan is jelentéktelenné vált. Ugyanis az új alkotmánymódosítások nyomán „Orbán Viktor Magyarország elnöke” lesz, nyíltan a személyéhez lesznek rendelve a mostani kétharmadosságok. Vagyis 2022-ben már olyan pártok fognak vetélkedni, amelyekről a választó pontosan tudja, hogy semmi jelentőségük nincs.
Ezek szerint ön úgy látja, hogy a reális cél immár a kétharmad megakadályozása? Ön korábban azt nyilatkozta, hogy a pártoknak bojkottálniuk kell a választásokat, de ha jól értem, most azt mondja, az a jó, ha minél többen elmennek szavazni…
A bojkottra azért késő gondolni, mert késő van. Most már beárazták a pártok az indulást, legyalázták egymást, megnevezték a jelöltjeiket, egyszóval komoly pártokon belüli feszültségeket kellene kezelniük az irányváltás miatt. A Fidesz 2012-es választójogi puccsa után még nem volt késő, Karácsony Gergelyék akkor tiltakozásul odaláncolták magukat a parlamenthez. Ennek ellenére 2014-ben a pártok belesodródtak a választásosdiba. Most ismét erre készülnek, holott most már kísérletes eredmény támasztja alá a vastörvényt: az illiberális rendszer szabályain belül maradva nem lehet megváltoztatni a rendszert. Mára médiadiktatúrával és a kampányfinanszírozási diktatúrával egészült ki a fideszes választójogi törvény, továbbá nyíltan utasításos rendbe került az összes választási felügyeleti szerv, a Nemzeti Választási Bizottság, az Alkotmánybíróság, az Ügyészség.
A bojkotton tehát túl vagyunk, mint lehetőség elúszott, de akkor mi maradt?
Ha ezen a késői órán az ellenzéki erők rátérnek a körzeti jelöltek koordinációjára, azaz a kínálatszűkítésre, akkor a következő parlamentben együttesen meghaladják majd az egyharmadot, s akkor nehéz helyzetbe kerül a Fidesz. Elvileg a pártok értik a körzeti koordináció fontosságát, de ezt nem azon az alibi módon kellene művelni, ahogyan a pártok most csinálják. E helyett a Közös Ország Mozgalom népszerűség-alapú koordinációt javasolt, ahogy a V18 és a Viszlát kétharmad csoport is. Ha csak 20-25 körzetben sikerül közvéleménykutatást végezni, és a választóknak a pártokat arra késztetni, hogy az így kiválasztott személy mögé álljanak oda, akkor ez az a lepkeszárny, amelynek csapása földrengést okoz.
Mi a különbség a kétfajta körzeti koordináció között?
Ma sajnos úgy néz ki, hogy a pártok a tudottan vesztes jelöltet is csatába küldik, a nyavalyás töredékszavazatokért, meg azért a kis pénzért, amit a visszavonásával elveszíthetnek. Mind a hét eddigi választáson az történt, hogy a listát indító tömörülések a körzetben is a saját jelöltjükre szavaztattak. Ha visszaléptek, akkor csak azzal a céllal, hogy kölcsönösen elhelyezzék egymás embereit. Ha a pártok most is így akarják rendezni a körzeti koordinációt, akkor nem lehet elkerülni a kétharmados Fidesz-győzelmet. Most az MSZP kiáltja azt, amit korábban a Gyurcsány-párt, azaz „összefogást, összefogást”, de a vége tudhatóan az lesz, hogy öt-hat lista fog indulni. A választónak viszont két szavazata van, ezt meg kellene osztania a számára szimpatikus lista és a legnépszerűbb ellenzéki egyéni jelölt között. A pártokat ki kell billenteni az árukapcsolásból, és akkor le lehet billenteni a Fideszt a kétharmadról.
Most már csak az a kérdés maradt, hogy ez megtörténik-e?
Bocsánat, hogy ezt mondom, de rengeteg múlik a sajtón. Hogy a marakodást közvetíti-e, vagy a kiútkeresést. Hogy a melldöngetést tekinti-e hírnek, vagy a valóságosan elérhetőt, a látszólag csekély eredményt, hogy a kétharmad megszűnhet. Ma sokan azt mondják: tessék megnézni, most sincs kétharmad, és mégis uralkodik Fidesz. Ez hamis érv, mert a legitimációja továbbra is a legutóbbi választáson elért kétharmadból származik. De lássuk azt is, mi történt, amióta lekopott a kétharmad. Amikor nemrégen gyakorlatilag betiltották az utolsó szabad offline médiát, a köztéri plakátolást, a kétharmad híján arra kényszerültek, hogy behúzzák a városkép-védelmi törvénybe, amihez csak egyszerű többség kell.
De, hát ez pont azt mutatja, hogy milyen kreatív a Fidesz, kétharmad nélkül is eléri a célját.
De ez már vergődés, ez nem állandósítható. Most valahogyan kinyomták Áder Jánosból a végső beleegyezést, de ha a választáson veszítik el a kétharmadot, az új politikai lélektant hoz mind az alattvaló, mind a pártkatona számára. És közben ketyeg a legnagyobb bomba, Orbán Viktor személyesen elkövetett gigantikus hibája, a korrupció. Hogy családilag gazdagodik, hogy strómanjai vannak, s az emiatti népi harag különösen gyorsan érkezik majd el, ha nem kopás, hanem népítélet által vész el a kétharmaduk. A lopás miatti elidegenedés minden illiberális rendszerben elkövetkezik előbb-utóbb , s ez úgy segíthető elő, ha a pártok megteszik azt, amit a kétharmad elkerülése érdekében meg kell tenniük.
