Polt Péter még nem szólalt meg a Tiborcz-ügyben és a rendőrség is meglehetősen visszafogott. Amint arról a Független Hírügynökség is beszámolt, az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF), hosszan tartó vizsgálódás után visszaélésekre és szervezett csalásra utaló jeleket fedezett fel az Elios Innovatív Zrt. 2011 és 2015 közötti tevékenységében. Ennek a cégnek 2009 és 2015 között Tiborcz István, Orbán Viktor miniszterelnök veje is tulajdonosa volt.
Az OLAF jelentése szerint, amelyet egyébként a kormány igyekezett eltitkolni az állampolgárok elől, nemcsak túlárazással vádolja Tiborczékat, de megállapításaik szerint már a pályáztatás feltételei is annyira „testre szabottak” voltak, hogy kimerítik a szervezett csalás fogalmát: rendre olyan paramétereket jelöltek meg, amelyeknek egyedül a miniszterelnök vejének a cége felelt meg.
Hogy mekkora nagyságrendekről van szó, azt mi sem jelzi jobban, minthogy az OLAF – miután Tiborczék üzleteit az Európai Unió támogatta – mintegy 12 milliárd forintot követel vissza Magyarországtól.
Most azonban visszakérik a pénzt. Hogy ki fogja visszafizetni, afelől nincsenek kétségeink. Jobb híján a magyar adófizetők lesznek kénytelenek a zsebükbe nyúlni, hogy visszaadják az Európai Uniónak a Tiborczékra kiszabott büntetés összegét.
A 2010 előtti időkben, különösen nem sokkal a választások előtt, az ilyen ügyek gyanúsítottjait nagy és szervezett sajtóérdeklődés kíséretében, vezetőszáron és bilincsben vitték volna el. Most, hivatalosan ugyan megindult a nyomozás, ám ennek a kimenetele igencsak bizonytalan. Az Elios szerdai közleménye szerint mind a pályáztatásnál, mind az elvégzett munkáknál minden rendben volt. Amit persze jogukban áll kijelenteni, a gyanúsítottnak nem kötelező maga ellen vallani.
A tanúknak azonban muszáj igazat mondaniuk. Márpedig tanúk vannak szép számmal ebben az ügyben. Tanúnak tekinthetők ugyanis azok, akik a pályázatok kiírásában, majd elbírálásában közreműködtek, valamint azon személyek, akik elvégezték a munkát. És persze azok is tanúk, akik átvették a Tiborczék cége által elvégzett, és – sok település panaszai alapján fogalmazhatunk így – nem mindig minőségi munkát.
A legfőbb ügyész, Polt Péter hallgat, de még hivatalának szóvivője sem mond semmit. Pedig, miután a miniszterelnök családja is érintett, ez az utóbbi évtizedek legnagyobb közéleti botránya. Függetlenül attól, hogy az ország lakosságának nagy része, a köszönhetően a kormány és a hozzá közelállók tájékoztatási túlsúlyának, nem, vagy csak nagyon keveset tud arról, hogy van egy nagyon súlyos ügy, amelyben a miniszterelnök veje is érintett.
A botrány azonban előbb-utóbb kínos lesz a kormány és a Fidesz számára.
Nem is feltétlenül a nyilvánosság miatt – ez ugyanis a fenti okokból következően eléggé korlátozott. Ám ez az ügy még azoknál a Fidesz-hívőknél is kiverheti a biztosítékot, akik feltétel nélkül hisznek Orbánban, és tűzbe tennék érte a kezüket.
Nem is feltétlenül azért, merthogy a történtek erkölcsi elveikkel ütköznének. Azért sokallhatnak be, mert veszélyben érezhetik a Fidesz öröknek és megbonthatatlannak tűnő hatalmát. Attól tartanak, hogy a botrány, ha nem sikerül időben mederbe terelni, elsodorhatja de legalábbis, jelentősen meggyengítheti Orbánt és kormányát.
Ráadásul az Elios-ügy miatt a párton belüli nimbusz is odaveszni látszik. Az a vélekedés, hogy Orbán Viktor becsületes és tisztességes, csak hát milyen nagy kár, hogy tisztességtelen emberekkel van körülvéve. A mostani botrány főszereplője azonban nem valamelyik miniszter, vagy államtitkár, hanem az Orbán-család egyik tagja – és ezt a Fidesz-hívők közül sem mindenki fogja megbocsátani.
