Kezdőlap Itthon Oldal 61

Itthon

Miért váltották le a cisztercita főapátot Zircen?

0

A több jelentős gimnáziummal és komoly gazdasági szervezettel rendelkező cisztercita rend vezetőjét leváltotta a Vatikán, és helyette három pápai megbízott irányítja a szerzetesrend ügyeit Magyarországon: maga a cisztercita generális – vagyis a rend római vezetője, a pannonhalmai főapát és egy kismarosi apátnő. Az előző vezetést felfüggesztették pénzügyi problémák miatt. Bérczi L. Bernát eddigi főapátot Dallasba “száműzték”.

Hol a fő probléma? A cisztercita rend eddigi vezetése irányítani akarta az iskolákat noha nem értett hozzá. Fontos iskolákat üzemeltet a cisztercita rend: Szent Imre gimnázium Budapest, Székesfehérváron a Szent István, Egerben a Gárdonyi Géza, Pécsen a Nagy Lajos és a Szent Margit gimnázium. Ezekből a gimnáziumokból  érkeztek a feljelentések Rómába: nem kapják meg az állami pénzeket, amelyek jelentős részét a rend vezetői maguknak tartják meg illetve a veszteséges sörfőzdére költik. Tavalyelőtt 71 millió forint volt a veszteség, tavaly 47 millió forint.

A cisztercita rend zavaros pénzügyei köthetők Rétvári Bence belügyi államtitkárhoz is, aki korábban országgyűlési képviselője volt a XI. kerületnek. Itt található a Szent Imre gimnázium, melynek sportcentruma az egyik legnagyobb cisztercita vállalkozás volt.

A valasz.hu portál vizsgálja az ügyet, és folytatást ígért.

A piarista rend is hasonlóképp járt korábban

Sikertelen gazdasági  vállalkozásba fogott ez a rend is, melynek gimnáziuma visszakapta híres épületét, ahol sokáig az ELTE bölcsészet tudományi kara működött  a rendszerváltásig. A piarista rend főapátja elzálogosította a váci kolostort, melynek szerzetesei meglepve tapasztalták, hogy egy bank szakértőket küldött az épület állagának felmérésére. Minthogy nem tudtak az egész ügyről semmit, ezért Rómához fordultak, ahonnan meg is érkezett a piarista rend generálisa. Elbocsátotta az egész piarista vezetést, és megmentette a váci kolostort. Az ügy nemigen került a magyar sajtóba hiszen furcsa fényt vetett volna a szerzetesrendek irányítására illetve az együttműködésre az állam és a katolikus egyház között a nemzeti együttműködés rendszerében.

Az is érdekes, hogy a katolikus egyház a pannonhalmi főapátot is bevonta a zirci ügyek rendezésébe holott a bencés rend nincs igazán jóban a nemzeti együttműködés rendszerével. Orbán Viktor nemigen rajongott a rend korábbi vezetőjéért, Várszegi Asztrik püspökért, de utóda Hortobágyi Cirill sem tudta elérni, hogy a bencés rend lekerüljön a nemzeti együttműködés rendszerének feketelistájáról.

Orbán menekülő útja az infláció

0

Menekülés az inflációba. Ez derül ki Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter cikkéből, melyet pártunk és kormányunk központi lapja, a Magyar Nemzet közölt.

“Az infláció nem tér vissza a korábbi 2-4%-os szinthez” – hangsúlyozza Nagy Márton, aki ezt az ukrajnai háborúval és a reglobalizációval indokolja. Valójában egyáltalán nem erről van szó hanem arról, hogy Orbán Viktor a nemzeti együttműködés rendszerének a stabilitását félti vagyis ahogy Nagy Márton fogalmazza:

“Meddig és milyen áron érdemes az infláció ellen küzdeni, mekkora társadalmi és gazdasági költséget fizettetnénk az elérhetetlen célért.”

Kutyaharapást szőrével – ez a gazdaságfejlesztési  miniszter cikkének a címe, és valójában azt jelzi, hogy az infláció elleni harc irányítását át akarja venni a kormány a Nemzeti Banktól. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy Orbán Viktor arra készíti fel népét, hogy tartósan együtt kell élnie az inflációval. Ez Erdogan török elnök receptje, akivel Orbán Viktor újra találkozott a BL döntőn Isztambulban. A magyar miniszterelnök korábban elmondta, hogy imádkozott Erdogan győzelméért, amely Orbán számára azt igazolta: nem ortodox gazdaságpolitikával is lehet választást nyerni.

Együtt lehet-e élni az inflációval?

Azzal, hogy Orbán maga próbálja meg szabályozni az inflációt, erős fegyvert kaphat hiszen úgy érezheti: ő dönt arról, hogy kit mennyiben érintenek az áremelések? A valóságban a trendeket egyáltalán nem tudja befolyásolni a magyar miniszterelnök, de a lakosság érezheti úgy, hogy a hatalom iránt lojális személyek és csoportok még jól is járhatnak az inflációval miközben a többség elveszíti az elmúlt években elért életszínvonalát.

A pozitív diszkrimináció helyett jön a negatív diszkrimináció: az inflációval majdnem mindenki rosszul jár, de aki nem paríroz az végképp padlót foghat. Orbán azzal számol, hogy az emberek döntő többsége nemzeti keretek között gondolkodik: ha ott relatíve jól jár, akkor nem fáj neki annyira az életszínvonal stagnálása vagy épp csökkentése. Aki viszont túllát  a határokon, az fontolgatja a távozást főként, ha van versenyképes szakmája vagy jövedelme.

Az inflációval ugyanis Orbán Viktor rendszere elveszíti a jövőjét. Perspektíva híján csak azt teheti mint a Kádár rendszer, kiadja a jelszót:

Tovább a lenini úton.

Hova vezet az orbáni út? Ahova a lenini…

MIBEN TÉVED SÚLYOSAN FODOR GÁBOR

Fodor Gábor felháborította a Klubrádió hallgatóit. Azt javasolta ugyanis az Indexen megjelent több írásában, hogy az ellenzék a kormánnyal együtt álljon ki Brüsszelben azért, hogy a Bizottság ne tartsa vissza, hanem folyósítsa az országnak a támogatásokat.

Tegye félre a kormánnyal szembeni kifogásait, mert ez nemzeti ügy, az ország súlyos gazdasági helyzetében elengedhetetlenül szükség van ezekre a juttatásokra. Bolgár Györgynek azt is elmondta, hogy szerinte az ellenzék azt kérhetné cserében a kormánytól, hogy kétharmados ügyekben se döntsön ellenzéki egyetértés nélkül. Arra emlékeztetett, hogy a rendszerváltáskor is konszenzusra tudott jutni az ellenzék az egykori kommunistákkal, félretéve azt, hogy milyen súlyos bűnöket követtek el korábban.

Ne gondoljuk, hogy amit Fodor fölvet, az feltétlenül badarság. Tudnunk kell: Orbánnak, a Fidesznek sok százezres, sőt milliós támogatottsága van a magyar társadalomban, feltétlen bizalmat élvez abban a választói körben. Igaz, hogy nagy mértékben megkönnyítené az ország súlyos gondjainak megoldását, ha egyes stratégiai kérdésekben konszenzus alakulhatna ki kormány és ellenzéke között. Magam is azt gondolom, hogy eljön még az az idő, amikor lesznek tárgyalások a Fidesz és az ellenzék között ahhoz hasonlóan, ahogy 1989-ben az MSZMP és az ellenzék között voltak.

Ez akkor is így van, ha Fodor írásaiban és nyilatkozatban alaptalanul állítja, hogy Magyarországon ma demokrácia van, és arra hivatkozik, hogy ha az önkormányzati választásokon egyes helyeken, így Budapesten is le lehetett győzni a Fideszt, nem zárható ki, hogy ez országgyűlési választáson is lehetséges.

Ez szerintem hibás helyzetértékelés, hiszen a Fidesznek megvannak az eszközei arra, hogy mindenképpen megtartsa az országos főhatalmat, és él is ezekkel az eszközökkel.

Márpedig a főhatalom birtokában felszámolta a modern demokrácia legfontosabb intézményeit, a hatalommegosztást, az alapvető szabadságjogokat. A demokrácia helyreállítása azonban nem képzelhető el anélkül, hogy hasonlóan ahhoz, ahogy 1989-ben az új magyar demokrácia megteremtéséhez szükség volt az akkori kormány és ellenzéke közötti megegyezésre, ismét megegyezzen egymással Orbán és az ellenzék.

Ugyanakkor Fodor súlyosan téved, amikor azt gondolja, hogy eljött, itt van a megegyezés ideje.

Hogy miért, annak megértésében sokat segít, hogy maga Fodor a rendszerváltás időszakának megegyezését állítja elénk példaként. Vajon miért volt akkor lehetséges az ilyen megegyezés, mégpedig nemcsak nálunk, Magyarországon, de már előttünk Lengyelországban is, és azt követően Csehszlovákiában, az NDK-ban és Bulgáriában is. Mi volt azonban az előfeltétele ezeknek a megegyezéseknek, illetve a megegyezéshez vezető kerekasztal-tárgyalásoknak? Elsőként Lengyelországban vált világossá, hogy a kommunista hatalom alapjaiban megingott. A lengyel kommunista hatalom 1981-ben a szükségállapot bevezetésével, a Szolidaritás elleni represszióval próbálta utoljára konszolidálni magát, de az évtized második felére egyértelműen kiderült, hogy a próbálkozás kudarcot vallott. Gorbacsov közölte a lengyel kommunistákkal: szovjet segítségre a társadalmi ellenállással szemben nem számíthatnak. Ugyanezt közölte 1989 őszén az NDK vezetőivel is, és ebből a többi szocialista ország vezetői is levonhatták a következtetést: a Brezsnyev-doktrína halott. Így vált az egész KGST-térséget sújtó gazdasági válság az egyes országokban politikai válsággá. Ezért kényszerültek tárgyalni az ellenzékkel a kommunista vezetők előbb Lengyelországban, majd a többi országban, így Magyarországon is.

Ma gyökeresen más a magyarországi helyzet. Fodor az ország nehéz gazdasági helyzetére hivatkozik, és az ország valóban nehéz gazdasági helyzetben van.

Szó sincs azonban arról, hogy a gazdasági nehézségek átmennének politikai válságba.

Éppen ellenkezőleg, az orbáni hatalom stabilabb, mint korábban bármikor. Azért is, mert nincs komolyan számba vehető ellenzéke, de nemcsak azért.

A Szovjetunión és Jugoszlávián kívüli kommunista rendszerek stabilitása a szovjet „ernyőre” épült. Emlékezetes: az MSZMP vezetői a hetvenes-nyolcvanas években mindig elmondták, hogy amiről nem lehet vitatkozni, az a Szovjetunióhoz való viszony és a párt vezető szerepe. Amikor a szovjet „ernyő” a nyolcvanas évek második felében bezárult, a stabilitásnak vége lett. Orbán önkényuralma ezzel szemben nem külső védőernyőnek köszönheti a stabilitását, hanem a választásokon újra meg újra megszerzett megerősítésnek, melyet két választás között is alátámasztanak a közvéleménykutatások. Amíg ez fennáll, addig a gazdasági helyzettől függetlenül a rendszer nem inog meg. Akkor viszont a rendszer urait semmi sem kényszeríti arra, hogy bármilyen engedményt tegyenek az ellenzéknek. A Fidesz nem azt akarja, hogy az ellenzék támogassa Brüsszelben, hanem azt, hogy ne támogassa, és ezért folyamatosan támadhassa. És

az ellenzéknek sincs miért megegyezést keresni az Orbán-kormánnyal.

Ma ez a helyzet. Ezért súlyos tévedés, amit Fodor ír, illetve mond.

Az ellenzék, elsősorban az SZDSZ és az akkori Fidesz álláspontja 1989-ben az volt, hogy az MSZMP-vel csak a békés átmenet szabályairól: az alkotmánytól, a választási, a gyülekezési, az egyesülési és a párttörvényről szabad tárgyalni és megegyezni. Ezért is szakadtak meg a gazdasági átalakulásról kezdett tárgyalások. Azokról majd a demokratikusan megválasztott új parlamentnek illetve kormánynak kell döntenie, mondták, és igazuk volt. Fodor javaslata ezzel az akkori álláspontunkkal fordul szembe: nem a demokrácia helyreállításának szabályairól, hanem egy külpolitikai és gazdaságpolitikai kérdésről szeretne egyetértést a kormánnyal. Ma ilyen megegyezés nem tud létrejönni.

Én Fodorral szemben nem gondolom, hogy demokrácia lenne Magyarországon, szerintem önkényuralom van. Ilyen helyzetben az ellenzéknek az a dolga, hogy ezt követői számára világossá, egyértelművé tegye, hiszen csak így mozgósíthatja őket arra, hogy részt vegyenek az önkényuralom megdöntésében.

UKRÁN HADIFOGLYOK MAGYARORSZÁGON

Meglepő hír az orosz–ukrán háború közben: az oroszok tizenegy kárpátaljai ukrán katonát Magyarországra engedtek. Ez Kirill pátriárka kegye, akinél Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes eszközölte ki a dolgot. Ukrajnát az ügyről nem tájékoztatták.

Jogászokat kérdeztek a dologról, akik úgy nyilatkoztak: a dolog rendben lehet, a nemzetközi hadifogoly-jog megengedi, hogy hadifoglyok őrizetét átadják egy harmadik országnak, azzal a feltétellel, hogy nem engedik őket szabadon. Újságírók beszélgetésén az hangzott el, hogy mindenképpen örülnünk kell annak, hogy magyar nemzetiségű katonák kikerülnek az oroszországi hadifogságból.

Nem vitatom, mert nem vitatható, hogy a tizenegy, alighanem magyar nemzetiségű ukrán katona jól járt azzal, hogy az oroszok kiengedték őket Magyarországra.

Feltehetően nem bánják, hogy a megállapodás szerint valószínűleg nem térhetnek vissza a háború végéig Kárpátaljára, Ukrajnába, hogy ne térhessenek vissza a hadseregbe. Gondolom, nem is vágynak erre.

Van azonban a dolognak egy olyan, nemzetközi jogi vonatkozása, amelyről a kommentátorok nem szóltak. Oroszország és Ukrajna között már több esetben valósult meg fogolycsere: ukrán és orosz hadifoglyokat adtak át a másik félnek: az ukránok az oroszoknak, az oroszok az ukránoknak. Hasonló, de nem feltétlenül azonos számban. Ehhez képest annak, hogy tizenegy ukrán hadifoglyot Magyarországra engedtek azzal, hogy ők kárpátaljaiak, fölöttébb sajátos az üzenete.

Ez az üzenet nem kevesebb, mint hogy a kárpátaljai magyarok, ha ukrán állampolgárok és így az ukrán hadseregben harcoltak is, a magyar nemzet tagjai.

Talán magyar állampolgárságuk is van. (A szomszéd országokban kisebbségben élő magyarok közül a vajdaságiak és a kárpátaljaiak vették fel a legnagyobb arányban a magyar állampolgárságot.) Ezzel az érintettek számára kedvező aktussal a magyar kormány annak találta meg a módját, hogy újra, nemzetközi síkon kifejezésre juttassa: felelősséget visel a kisebbségben élő magyarokért, őket politikai értelemben is a magyar nemzethez tartozónak tekinti. Ha elengedi őket az orosz állam, Magyarországra engedi el. Vagyis elfogadja, hogy hogyan gondolkodik a kárpátaljai magyarokról a magyar állam.

Lehet, hogy igaz a feltételezés, hogy Putyin felajánlotta Orbán Viktornak Kárpátalját?

Érthető, hogy az ukrán külügyminisztériumba bekérették a kijevi magyar ügyvivőt. Ez az aktus tovább terheli Ukrajna és Magyarország kapcsolatát, és – mint egyik-másik kommentátor is észrevette –

árthat ukránok és magyarok viszonyának Kárpátalján.

Az, hogy magyar nemzetiségűek is – részben önkéntesként – harcolnak Ukrajnáért, nyilván használt, ez a történet viszont árthat.

Szijjártó: Magyarország és Kína stratégiai partnerek

Facebookon közölte a magyar külügyminiszter, hogy Magyarország stratégiai partnerségünk bizonyítéka a díszvendég titulus a Kínában megrendezett akkumulátor világvásáron.

A magyar külügyminiszter elmondta, hogy Kínával és Németországgal együtt Magyarország lesz a világ legnagyobb akkumulátor gyártója hiszen két kínai gyár már bejelentette beruházását és egy harmadik is erre készül. Szijjártó elmondta azt is:

Magyarország folytatja a keleti nyitást.

Arra nem tért ki a magyar diplomácia vezetője, hogy az Egyesült Államok 2021-ben elsőszámú stratégiai ellenfélnek nyilvánította Kínát, amely bejelentette igényét arra, hogy világhatalom akar lenni. Peking G2 rendszert akar vagyis azt, hogy az USA és Kína együtt irányítsa a világot. Ebből Washingtonban nem kérnek. Ezért viszont minden szövetségest arra buzdít az Egyesült Államok, hogy mérsékelje kapcsolatait Kínával. Az Európai Unió megosztott: Macron elnök nem véletlenül Pekingből hazatérve jelentette ki, hogy Európa nem lesz az USA vazallusa. A francia államfő nemrég erről tárgyalt Potsdamban Olaf Scholz német kancellárral, akinek valószínűleg ugyanez a véleménye csakhogy koalíciós kormánya más pártjai az USA-val értenek egyet. Kína az Európai Unió és Németország legnagyobb gazdasági partnere. Kína első számú diplomatája, Vang Ji megállt Budapesten amikor a müncheni biztonságpolitikai értekezletről Moszkvába tartott. Együtt ettek lángost Budapesten Szijjártó Péterrel.

Kínai pénz az nincsen

Orbán Viktor is rádöbbent arra, hogy az Európai Unió belátható időn belül nem ad pénzt: 20 milliárd euró lóg a levegőben. A magyar miniszterelnök korábban nagy hangon úgy nyilatkozott, hogy

“ha nem jön a pénz Brüsszelből, akkor majd adnak a kínaiak.”

A magyar hatalmi elitben Matolcsy György a kínaiak bizalmi embere, a Nemzeti Bankban kínai szakértők is szorgoskodnak. Orbán tehát őt küldte Pekingbe pénzért. Matolcsy György lógó orral jött vissza: Peking megerősítette korábbi álláspontját, mely szerint kormányokat nem támogatnak csak beruházásokat külföldön. Így is lehet finanszírozni a nemzeti együttműködés rendszerét – nyilatkozta Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter, akit helyesebb lenne válságkezelő miniszternek nevezni, mert neki kellene pénzt találnia Orbán Viktor számára. A kínai beruházások hoznak pénzt Magyarországra, de visznek is. Egyrészt a magyar kormány sok milliárdos kedvezményekkel támogatja őket. Másrészt pedig nagy beruházásokra kényszerül, hogy a kínai akkumulátor gyáraknak legyen elég vize és energiája. Harmadrészt: a profitot a kínaiak szépen hazavihetik. Vagyis a magyar költségvetés ezzel nincs kint a vízből. A keleti nyitás tehát félsiker, vagy tán kicsit sem az, a nyugati elzárkózás viszont teljes! Kudarc! Orbán Viktor magára maradt Brüsszelben és Washingtonban. Pénzre sem az Európai Uniótól sem az IMF-től nem számíthat. Még csak azzal sem fenyegetőzhet, hogy akkor Magyarország kilép az Európai Unióból hiszen a kínai óriások nem az ő két szép szeméért jönnek ide hanem, mert ez az Európai Uniónak egy olyan tagállama, ahol minden olcsó: a munkaerő, a környezetszennyezési bírság és hát persze maga a hatalom is.

LEHET-E PÁRTPOLITIKA A NEMZETI KÉRDÉSBEN?

A Fidesz 2010-es hatalomra jutásakor, a letelepedés nélküli kettős állampolgárság bevezetésével egyidejűleg nyilvánította június 4-ét, a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóját „a nemzeti összetartozás napjává”.

Politikájának egyik központi kérdésévé tette a békeszerződés megbélyegzését, magyarul a határok legitimitásának elutasítását, a kettős állampolgársággal, a határon túli magyar szervezeteknek a Fidesz kliensévé tételével egyfajta, a mai nemzetközi realitásokhoz igazított revíziós politikát folytat: ha a területi revízióra nincs lehetőség, arról legfeljebb ábrándozni lehet, politikai cselekvése a „lakossági revízióra”, a kisebbségben élő magyarságnak a magyar államhoz kötésére irányul. A június 4-i megemlékezések évről-évre ezt fejezik ki.

Molnár Zsolt, az MSZP pártigazgatója, „erős embere”, aki rendszeresen emlékeztet bennünket arra, hogy az MSZP 2010 óta magáévá teszi a Fidesz nacionalista politikáját. Ezért is vállalhatta el a „Nemzeti Összetartozás Bizottságának” alelnökségét.

Idén oly módon vett részt a „nemzeti összetartozás napjának” megünneplésében, hogy temetőben, 1848-49-es hősök sírjai között tartott sajtótájékoztatót, amivel a polgári forradalommal és szabadságharccal emelte egy szintre azt a revíziós politikát, amely a Horthy-korszak örökségeként van jelen az Orbán-rendszer politikájában.

Molnár – akárcsak Orbán – nem is tud elképzelni másfajta magyar politikát, és azért neheztel a Fideszre, amiért az önmagának vindikálja az autentikus nacionalizmust, és kizárja abból a baloldalt. Azt állítja:

„A leghatározottabban elutasítunk mindenkit, aki pártpolitikát csinál a nemzeti kérdésből.”

Rosszul teszi. A nemzeti kérdés kezelése bizony pártpolitikai kérdés a világ sok-sok országában. Vannak nacionalista pártok, és vannak olyanok, amelyek elutasítják a nacionalizmust. Mondjuk Szerbiában korábban Milošević, ma Vučić képviselte illetve képviseli a nacionalista politikát, míg korábban Đindić egy nyugatos irányt. Szlovákiában Mečiar illetve Fico áll a nacionalista oldalon, Dzurinda illetve ma Čaputová képviseli a nyugatos, européer irányt.

Orbán és pártja a legrosszabb magyar nacionalizmus hagyományait viszi tovább, és a mai parlamenti politikában a DK és a Momentum állnak szemben vele. Hogyne lenne pártpolitikai kérdés a nemzeti kérdés kezelése. Így van ez sok nyugati országban is: Trump újfajta amerikai nacionalizmust képvisel, Biden és számos elődje egy, a világra nyitott, együttműködő politikát.

Franciaországban a két utóbbi elnökválasztáson Macron a LePen által képviselt nacionalizmussal szemben hirdetett antinacionalista alternatívát, és többek között ezért állt mellé a jobbközép és balközép pártok számos híve a második fordulóban.

Izraelben is a nemzeti kérdés megközelítésében van az egyik legfontosabb különbség a különböző pártok között.

Ami pedig számunkra a legfontosabb példa: Németországban – akkor még a Német Szövetségi Köztársaságban – a Willy Brandt vezette szociáldemokrata-liberális kormánykoalíció hajtott végre fordulatot a nemzeti kérdésben, amikor új keleti politikájával megbékélést hirdetett Lengyelországgal, Csehszlovákiával és a Szovjetunióval, véglegesnek fogadva el az Odera-Neisse határt, szemben a CDU-CSU-val, amely később azután maga is elfogadta az új keleti politika következményeit.

Talán ennyi is elég annak belátásához, hogy a nemzeti kérdés megközelítésének mikéntje gyakran fontos pártpolitikai kérdés. Ne csodálkozzunk, hogy amióta van Magyarországon pártpolitika, ennek a nemzeti kérdés megközelítésének mikéntje az egyik fontos kérdése.

Magyarországon a rendszerváltást követően egy rövid ideig úgy tűnhetett, hogy nem lesznek konfliktusok a nemzeti kérdésben a parlamenti pártok között. Amikor Antall József kormánya létrehozta az alapszerződést Ukrajnával, azt támogatta az Antall-kormány ellenzéke: az SZDSZ, az MSZP és a Fidesz is. Mégsem így történt: az MDF Csurka István vezette belső ellenzéke az alapszerződés ratifikációja ellen szavazott. Amikor azután a Horn-kormány Szlovákiával és Romániával is megkötötte az alapszerződést, azt már a Fidesz vezette ellenzék elutasította.

Minthogy az alapszerződésekben Magyarország elérte a magyar kisebbségek jogainak elismerését a szomszédos országok által, s „cserébe” csak a határok elismerését ismételte meg, azok alapszerződések elutasítása a békeszerződések elismerésének megkérdőjelezését jelentette. Amikor a Fidesz 1998-ban kormányt alakított, a kisebbségben élő magyarok jogállásáról szóló státustörvénnyel elindította a „lakossági revíziót”, amely azután a letelepedés nélküli kettős állampolgárság népszavazási követelésével, majd 2010-es megvalósításával teljesedett ki. A népszavazás idején még világos volt a diametrális különbség az akkori kormánypártoknak illetve az akkori ellenzéki pártoknak a nemzeti kérdésben képviselt álláspontja között, ami teljesen normális jelenség.

Az MSZP 2010 után, mindenekelőtt az állampolgársági törvény megszavazásával (aminek előzménye 2001-ben a státusztörvény megszavazása volt) maga is átállt a Fidesz oldalára.

Amikor Molnár Zsolt úgy tesz, mintha nálunk nem lenne természetes dolog a pártok álláspontjának eltérése a nemzeti kérdésben, az MSZP átállását leplezi, vagyis azt, hogy ő és pártja elárulta a nemzetközi baloldal hagyományos szembenállását a nacionalizmussal.

Közben azzal, hogy pártját „patrióta szociáldemokrataként” különbözteti meg a rivális baloldali párttól, a DK-tól, maga is pártpolitikát csinál a nemzeti kérdésből.

244 milliárdos állami segítség Tiborcz István üzlettársának

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő 244 milliárd forintért vásárolta meg a Csömöri úti sporttelepen épülő betonépítményt, melyet Tiborcz István “üzlettársa” épít – közölte Facebook oldalán Hadházy Ákos független képviselő.

Ebből a 244 milliárd forintból fedezni lehetne a pedagógus béremelést is. Ezt már akkor is pedzegette az ellenzék amikor az Orbán kormány megvásárolta a Vodafone-t. Ez az állítás nem egészen helytálló hiszen a fizetésemelés nem egyszeri kiadás, annak benne kell lennie a következő évek költségvetésében is. Ma amikor az Orbán kormány csak nagy nehezen tud valamennyire is elfogadható költségvetést produkálni, a pedagógusok béremelése komoly hosszútávú problémát jelenthet. Igaz persze, hogy senki sem gondolkodik hosszútávon hiszen az Orbán kormány azt sem tudja, hogy miképp úszhatja meg a következő éveket uniós pénzek nélkül.

20 milliárd euróról van szó, és ennek ésszerű pótlásáról elképzelés sincsen.

Mit fedezett fel Hadházy Ákos?

Már áprilisban megszületett a megállapodás az építményről, de erről a 244 milliárd forintos “apró kiadásról” az Orbán kormány elfelejtette tájékoztatni a közvéleményt. A Bayer leánycége már kapott is 31 milliárd forintot a magyar államtól – írja Hadházy Ákos a Facebookon. Hozzáteszi, hogy

“vélhetően az egész üzlet csak azért jött létre, hogy megmentsék Tiborcz István üzlettársát a csődtől. Elszálltak az építőipari költségek és magasak a kamatok, emiatt valószínűleg bajban vannak. Szerencsére a magyar állam mindig segít a királyi család tagjainak”

– írja nem is rejtett iróniával Hadházy Ákos a Facebookon.

Orbán családja a 100 milliárdos klubban

A magyar miniszterelnök közismerten családközpontú, ezért is vette át a kisgazdáktól az isten, haza, család hármas jelszavát, melyen liberális parlamenti képviselőként még kuncogott a kilencvenes évek elején. Akkor még vidékről jött képviselőként szerényen élt, harminc évvel később az Orbán família a 100 milliárdos álomhatárra jutott el. Igaz persze, hogy közben a forint sokat veszített az értékéből. Korábban a papa, Orbán Győző nevén működő bányák hozták a nagy pénzt, de ma már a fiatal generáció cégei jelentik a nagy nyereséget. Évi 2-3 milliárd forintot.

Tiborcz István üzletei nagyságrenddel nagyobb pénzt hoznak mint a bányák

– írja a G7. A BDPST vagyonkezelő például tavaly 22 milliárd forintos nyereséget hozott össze!

Tiborcz István vagyonát a 100 leggazdagabb magyar című kiadvány 70 milliárd forintra becsülte.  Orbán Viktor először 35 éves korában lett miniszterelnök, de a nemzeti együttműködés rendszerét csak az újrakezdés során 2010-ben alakította ki. A hibrid rendszerben nehéz megkülönböztetni az állami és a magánpénzeket. Különösen, ha a miniszterelnök és családjának magánpénzeiről van szó. És akkor még nem beszéltünk Orbán Viktor strómanjáról, Mészáros Lőrincről. Nem csoda, hogy Magyarország nem siet belépni az Európai Ügyészségbe, melynek vezetője, a román Laura Codruta Kövesi sorra buktatta le a közéleti nagyságokat hazájában amíg ott volt főügyész. Orbán Viktor korrupcióját immár megelégelte az Európai Unió, mely pont ezért tart vissza 20 milliárd eurót.

Az USA számára a kormányfő korrupciója kiváló eszköz lehet a váltáshoz.

Az amerikai nagykövetségnek kövér dossziéja van az Orbán família korrupciójáról. Tudja ezt a miniszterelnök is, aki emiatt is ragaszkodik mindenáron a hatalomhoz. Előtte lebeghet Malajzia miniszterelnökének példája. Abdul Razak amint távozott a kormányfői palotából az elvesztett választások után az új főügyész céltáblája lett. Jelenleg 12 éves börtönbüntetését tölti korrupció miatt Malajziában. A 60 éves Orbán Viktor nem ilyen nyugdíjas évekről álmodik …

Miben különbözik a pénzügyi kereskedés a szerencsejátéktól?

0

A 2020-as év áprilisa és szeptembere között az Apple Inc. részvényei 60 dollárról 134 dollárra emelkedtek, ami mindössze öt hónap leforgása alatt egy 123%-os növekedést jelent. Sokan látták ezeket a számadatokat, és azonnal úgy döntöttek, ideje elkezdeniük az online kereskedést.

A pénzmennyiség ilyen gyors és drasztikus növekedésének esélye túl sok volt ahhoz, hogy elszalasszák. De vajon mi a különbség aközött, hogy ezt a lépést teszi meg vagy pedig az online szerencsejáték mellett dönt? Talán azt válaszolja, hogy a kereskedés olyan készség, amelyet alaposan meg kell tanulni, míg a szerencsejáték egyszerűen csak azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyja pénzügyi sorsát. Egyes szerencsejátékosok azonban olyan módszereket használnak, amelyeket évtizedeken át türelmesen fejlesztettek, miközben sokan azok közül, akik a világjárvány idején kezdtek online kereskedni, még a pénzügyi kereskedési koncepciók alapvető ismereteivel sem rendelkeztek. Szóval létezik különbség vagy pedig nincs?

A válasz az, hogy attól függ, hogyan csinálja. Valaki, aki csak úgymond pénzt „tesz” egy részvénybe, amelyről „forró tippet” kapott, anélkül, hogy további kutatásokat végezne, „egyáltalán nem fektet be”

– mondja Rick Kahler, a Kahler Financial Group munkatársa. Inkább „teljes szerencsejátékot játszik, amelynek pénzvesztési esélyei hasonlóak bármelyik szerencsejátékhoz”.

De vegyünk valakit, aki ténylegesen elvégzi a pénzügyi kereskedéssel kapcsolatos házi feladatát, és először megismeri a piacok működését, majd az általa választott kereskedési instrumentumokat. Mielőtt elkezdene kereskedni, még kockázatmentesen is kipróbálja azt egy demószámlával, mielőtt valódi pénzt kockáztatna. Amikor elkezd kereskedni, akkor tudásalappal, sőt némi tapasztalattal is rendelkezik. Mindenesetre, amint elkezdi a kereskedést, a releváns tapasztalatok tárháza napról napra gyarapodni kezd. Ő akkor szintén szerencsejátékos, vagy esetleg valami más?

Az online kereskedés kockázatai

Valóban igaz, hogy minden alkalommal, amikor ügyletet nyit az online kereskedési platformján, akkor Ön kockázatot vállal. Lehetséges, hogy a végén elveszíti az összes pénzt, amit beleölt, és így az, amit csinál, szerencsejátékhoz hasonlít. De az a tény, hogy mindkét tevékenység kockázattal jár, még egyáltalán nem teszi őket egyenértékűvé. A nyitott szívműtét elvégzése kockázatos, de nem neveznénk szerencsejátéknak. Ennek az az oka, hogy van egy sor kipróbált, bevált gyakorlat és eljárás, amelyekre a sebész támaszkodik a kockázat kezelésére és a kívánt eredmény elérésére. A kockázat a műtét szerves részét képezi, és anélkül előfordulhat, hogy semmilyen esély nem lenne a gyógyulásra. Hasonlóképpen, a kockázat beépül a pénzügyi kereskedésbe: ez az, ami lehetővé teszi a pénzügyi nyereséget. Valójában, gyakran előfordul az a helyzet is, hogy a magasabb kockázat magasabb potenciális megtérülést eredményez.

Stratégia

Habár azt mondtuk, hogy a szerencsejátékosok ugyanúgy stratégiát alkalmaznak, mint ahogyan a kereskedők, ez azért nem teljesen ugyanaz. Amikor Ön kereskedik, lehetősége nyílik tudatosan kiszámítani a lépéseit, és még veszteségeket is betervezheti. Például, a kereskedők több mint 100 éve technikai elemzést használnak, hogy segítsék őket a piacok elérésében és megközelítésében. Az adatok azt mutatják, hogy ez a módszertan, amely a piac pszichológiai elemzésén keresztül próbálja előre jelezni az ármozgásokat, nagy sikert tudhat magáénak. Senki nem állítja azt, hogy mindig működik, vagy hogy az előrejelzések rendkívül pontosak, de ez nem azt jelenti, hogy mindez pontosan ugyanaz, mint rulettezni.

Hasonlóan a kockázatkezeléshez, bevett gyakorlat, hogy a kereskedők stop-loss megbízásokat adnak, ami korlátozza ügyleteik lehetséges árnyoldalait. Ezzel szemben, ha mondjuk Ön 200 dollárt tesz a pirosra, és a rulettgolyó feketére gurul, akkor azonnal elbúcsúzhat mind a 200 dollárjától.

Rengeteg információ áll rendelkezésre az Ön kereskedési instrumentumáról – a múltbeli ármozgásokról, a működési szektor alapjairól, valamint a releváns legfrissebb hírekről. Az elemzők különböző módon szemlélhetik az információkat, sőt még eltérő következtetésekre is juthatnak, de ez nem azt jelenti, hogy Önnek nem áll módjában eljutni a megfelelő értelmezéshez. Éppen ellenkezőleg, általában a legképzettebb és legügyesebb pénzügyi kereskedők a legsikeresebbek. Azonban, amikor Ön leül a rulettkerék elé, egyáltalán nem áll rendelkezésre olyan információ, amely segítene döntésre jutni abban, hogy a labda inkább a pirosra, mintsem a feketére kerül-e.

Végezetül

Rick Kahler azt a következtetést vonja le, hogy „megfelelően végezve, a piacba történő befektetés távolról sem szerencsejáték”. Ne feledje azonban azt a vékony határvonalat, amely elválasztja a két törekvést. Ami kereskedésnek indul, hamarosan szerencsejátékba is torkollhat, abban az esetben, ha az izgalom vagy a nyereség iránti vágy kielégítésére, vagy a múltbeli veszteségek fájdalmának csillapítására szolgál.

A kereskedés megkezdésének legelső lépése az, hogy Ön odaadással és alázattal fejlessze magát. Legyen hajlandó türelmesen lecserélni előítéleteit új ötletekre, valamint vegyen részt egy alapos képzési folyamaton. Az elmúlt idők azt tanították eddig, hogy valószínűleg egy ilyen megközelítés hozza a legtöbb hasznot.

Végezetül elmondható, hogy kulcsfontosságú olyan pénzügyi kereskedési platformot választania amely egyszerre intuitív és csúcstechnológiát alkalmaz. Mindezt azért, hogy Ön megbizonyosodjon arról, készen áll arra, hogy kihasználja a piaci lehetőségeket, amikor azok felbukkannak. Az iFOREX Europe platformja bőségesen tele van olyan hasznos funkciókkal, amelyek segítségével Ön az élvonalban képes maradni, megelőzve a többieket.

Konzervatív

Mint azt a FIDESZ prominensei, potentátjai és igazmondó juhászai sűrűn tudtunkra adják, Magyarországon sikeres konzervatív kísérlet zajlik, amennyiben „úgy nyerték négyszer nagy fölénnyel a választásokat, hogy nem mondtak le azokról az alapvető konzervatív értékekről, amelyekről sok, önmagát kereszténydemokratának, konzervatívnak nevező párt lemondott.

A fentiek szerint a legalapvetőbb konzervatív érték a közpénz. Arról kifejezetten nem mondtak le. A másik ilyen érték a semmi, ugyanis semmiről nem kell lemondaniuk, arra teszik rá a kezüket, amire akarják, és mindezt az összes törvény által engedélyezetten, mert kétharmad esetén a jogállam ők maguk. Személyesen. Nincs is gond a bevétellel, Tiborcz például bűntelensége büszke birtokában vihetett haza a kis családnak némi pénzt. Pár tízmilliárdot. Pont amennyi kell.

Ha valakinek ez nem tetszene, akkor sem szólhat egy árva szót sem, mert a kétharmadot a derék „konzervatívok” tőlünk, választóktól kapták, mégpedig először 2010-ben, rendkívül nagyeszű értelmiségünk iránymutatását követve („Csak Gyurcsányt ne, jajjajjaj”), a többi nagyarányú győzelmet a korlátlan hatalommal már gyerekjáték volt besöpörniük.

A rendszer tökéletesen összeállt. Övék az állam, a Parlament, a gazdaság, az AB, a NAV, az ÁSZ, a GVH, a Médiatanács, a közpénzből fizetett közmédia, a közpénzből fizetett egyéb média, a Polt féle bűnüldözés, a Patyi féle igazságszolgáltatás, a rendőrileg vezényelt oktatás egészségügyestül, a tudomány a kutatással, a művészet az összes ággal, na meg a sport. Remélem, nem hagytam ki semmit (ha más nincs, akkor nem).

A fentieken túl konzervatívjainknak hozzáférésük van az önkormányzatok, a vállalatok, a bankok plusz az adófizetők bukszájához, az ingatlanvagyonhoz, és hogy mi tűnt még el ezen kívül 2010. óta, annak a „Kaparj kurta, neked is jut” egyesület műfüves kispályáin lehet utánajárni. Hadházyt keressék, hogyha érdeklődne valaki.

Különös báj a mindent birtoklásban, hogy Orbánék komolyan hiszik, ez így demokrácia. Szerintük a hungarofób Brüsszel nekünk megküldött, a kormánnyal többször egyeztetett, de Orbánék által máig teljesítetlen(!) 27 db mérföldkő követelménye nem komoly, ezzel csak álcázzák ellenségeink, hogy képtelenek elviselni Miniszterelnökúr szilárd, konzervatív álláspontját, miszerint no migration, no gender, no war.

Bizony. Ezt bírta nekünk mondani.

A győzelmeket tekintve a FIDESZ formáció tényleg menő. A választásokon elnyert 67 % ugyan elmarad Putyin 72 %-ától, de a különbség csak nüansznyi, és 2026-ban akár be is hozható. A technika egyszerű, a népnek úgy kell tudnia, az ellenzék nem csak a halálba küldené fiainkat („ÉS férjeinket”, by K. Novák), hanem még a rezsicsökkentést is eltörölné, ami aztán mindennek a teteje. A választók úgytudását a lefizetett média simán intézi el, hasonlóan, ahogy legutóbb is elintézte, kihasználva Márki-Zay rutintalansággal kevert bugyutaságát, a független média meg majd a szokott módon lapít. A múlt évi választás előtt is ezt csinálták, nem akadt ember, aki megírta volna, hogy semelyik tagország sem küld katonát, ha a NATO nem kéri, és mindegyik küld, ha a NATO kéri, mégpedig abszolút függetlenül attól, ki a miniszterelnök. A lapok hallgatásán túlmenően az értelmiség is csöndben maradt, ezért a magyar nép nagy többsége valóban úgy tudta a választáskor, hogy Márki-Zay hatalomra jutva rögtön halálba küldi fiainkat, mígugyanakkor Orbán, ha ő nyer, megvédi mindet, és ez döntő érvnek bizonyult. Az ellenzéki szavazók jó része el sem ment, vagy elment, és a FIDESZ-re szavazott, a bizonytalanok meg mind egy szálig követték az utóbbiakat.

Nem csoda, hogy egy ennyire sikeres csapatot a magyar nép egyszerűen nem hajlandó leváltani. Pláne valami gyurcsányfiókára nem. Még csak az kéne, emberek! Lenne ám itt halálba küldés bőven, na meg gázáremelések dögivel, tán még a vizitdíj is visszagyönne, ahogy a népnyúzó Ferit ismerem!

És akkor végünk, ecsém! Ahogy a költő írja:

A sírt, hol nemzet süllyed el, Népek veszik körül.”

Az ilyet mindenképpen el kell kerülni, különösen a körülvevést, mert mi asztán tudjuk, ecsém, mire bazíroznak a Népek, ezért csak semmi könnyelműség, magyarok! – illetve mimagyarok, ahogyan Miniszterelnökúr a kedvenc népét emlegetni szokta.

Miniszterelnökúrnak ugyanis mi vagyunk a kedvenc népe. Tökéletesen érthető, hiszen nincs még egy olyan európai nép és egy olyan értelmiség, amelyik a hozzá hasonlókat akárcsak a hatalom közelébe engedné, nemhogy kétharmaddal(!) többször(!) megválasztaná! Erre csak a mimagyarok képesek. Miniszterelnökúr ugyan nagyon várta a szerinte „konzervatívnak” nevezett, de valójában bigottan vallásos elv alapján politizáló pártok áttörését a kontinensen, ám az elmaradt. Még Meloni sem az igazi, mert ugyan határozottan no migration, de annyira yes Ukrajnát tekintve, hogy még üvöltözni is hajlandó volt érte az olasz parlamentben. Ráadásul a miniszterelnökasszony nem csak Oroszországgal, hanem Kínával szemben is szilárdan negatív álláspontot képvisel, amennyiben az általa vezetett Olaszország kiszáll az Új Selyemút projektből.

Egyedül maradtunk, emberek. Hiába az agresszív kismalacos pávatánc… vagy lehet, hogy az a baj?

Miniszterelnökúr hosszas regnálását sajnos nem kísérik sikerek.

  • Gazdaságilag a lenyúlt MANYUP vagyon, a számolatlanul ömlő EU pénzek, a világgazdaság tíz éven át tartó fellendülése és a totális belső hatalom ellenére kábé ugyanott tartunk gazdasági hatékonyságban is, meg államadósságban is, mint 2010-es választáskor, azzal a két apró különbséggel, hogy egyrészt a forint azóta kegyetlenül elinflálódott (illetve hát elinflálták), másrészt nem mi szorongatjuk a cseheket, hanem Románia szorongat minket (a fenébe is!). A tudás alapú társadalom ugyan egyértelműen hasznosabb, de a munkaalapú a konzervatívabb, így Miniszterelnökúrék nem mondhatnak le róla. Az oktatásról viszont igen. Úgyis csak egy liberális trükk.
  • A szociális rendszerünk is konzervatív irányba távolodott el a komcsitól, ma már a legtöbb támogatást a legkevésbé rászorulók kapják, a többinek meg kuss.
  • Az oktatásra és az egészségügyre kevesebb pénz jut GDP arányosan, mint 2010-ben, ezért rendőri felügyelet alá kellett helyezni mind a kettőt, hogy egyáltalán működjenek.
  • Miniszterelnökúr vezérletével energiában szegény, de mégis energiapazarló ország lettünk (a rezsicsökkentésnek köszönhetően, mert ami olcsó, azzal nem érdemes törődni), ráadásul olyan energiafaló gyárakkal meg üzemekkel megspékelve, melyekből más ország már nem kér a kontinensen.
  • Európában nincs egyetlen szövetségesünk sem (hiába az EU és a NATO tagság), és barátból se sok (V4, Néppárt már csak múltidő).

Ez a rettenetesen kudarcos, és mégis hosszas uralkodás az újra és újra megválasztásokkal maga a csoda, így aztán Miniszterelnökúr, mint az ősi gender utolsó szalmaszála jelentéktelensége ellenére jelentőssé dicsőült a kontinensen, belé próbál kapaszkodni a bubuktól, burkáktól, Zelenszkijektől tartó óhitűek serege. Az, hogy az Orbán féle győzelemre az ő országukban reálisan nincs remény, hidegen hagyja őket, hiszen a hitre építenek, és ha a magyaroknak sikerült egy ilyen főnököt szerezni, akkor egyszer majd nekik is!

A pápa jól választott látogatási helyszínt. Lévén ugyanúgy mélyen hívő, és feltétlen „békepárti”, mint Miniszterelnökúr (bár nála a mélyhit kérdőjeles), ha ezeket akarta demostrálni, egyszerűen nem mehetett máshova.

Bravó, Szentatyám! Mégiscsak van egy szövetségesünk! Lesz itt béke hamarost!

Vagy nem. Putyint ismerve az utóbbira szavazok.

Nagy Márton: a magyar gazdaságnak át kell állnia egy uniós forrás nélküli létre

A gazdaságfejlesztési miniszter a kényszerhelyzetből megpróbál erényt csinálni mondván: ”egy bizonyos fejlettségi szint felett nettó befizetővé válunk.” Ez persze nem most van hanem “ közép és hosszútávon magasabb fejlettségi szinten”- mondta Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter a Világgazdaságnak.

“Az igaz, hogy az uniós források hiányoznak a magyar gazdaságból, de ezek nem dominánsak a gazdaság finanszírozásában. Könnyen kiváltható forrás” – közli a miniszter, aki persze jól tudja, hogy az uniós pénzek célja nem a gazdaság finanszírozása hanem az infrastruktúra fejlesztése, az olyan szférák támogatása, melyek nem termelnek közvetlenül profitot: oktatás, egészségügy, tudomány stb.

Ezen a területen tehát marad a lemaradás már nemcsak a fejlettebb uniós tagállamok mögött, de mindinkább elhúznak mellettünk az egykori szocialista tagállamok is, melyek megkapják az uniós pénzeket – mint például Románia, amely gyengébb helyzetben startolt, de valóban felzárkózóban van a fejlettebb uniós tagállamokhoz – Magyarországgal ellentétben, amely mindinkább veszít kezdetben előnyösebb pozíciójából. Ebből a szempontból az elmúlt 33 év kudarc – benne a nemzeti együttműködés rendszerének 13 éves korszakával.

20 milliárd euró

Ennyit veszíthet Magyarország Orbán Viktor miatt. Brüsszelben ugyanis nem is nagyon titkolják: nem akarják finanszírozni Orbán Viktor nemzeti együttműködés rendszerét. Nemcsak azért nem, mert az uniós pénzek jelentős részét a hatalom lenyúlja Magyarországon hanem azért sem, mert nem akarnak hasonló rendszereket látni más gyengén fejlett uniós tagállamokban. Orbán Viktor miniszterelnök tisztában van ezzel, ezért is hirdette meg a keleti nyitást: a dél-koreai, japán vagy kínai tőke számára a nemzeti együttműködés rendszere vonzó hiszen ebben az uniós tagállamban alacsonyak a munkabérek, nincsenek erős szakszervezetek, a hatalom olcsón megvásárolható és így a környezetvédelem sem kerül túlságosan sokba. El is büszkélkedik Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter azzal, hogy milyen szépen nőnek a közvetlen külföldi beruházások Magyarországon. Azt is elismeri, hogy

“Jobb, ha a piac osztja el a tőkét mintha az állam tenné ugyanezt.” Ez a gazdaságban igaz ugyan, de a tudományban, az oktatásban, az egészségügyben vagy a kultúrában nélkülözhetetlen az állami támogatás. Csakhogy erre nincs pénz!

Itt hiányzik a legjobban az uniós támogatás. Nemcsak, hogy nincs pénz, de a jövőben egyre kevesebb lesz! Miért? Mert Orbán Viktornak egyre többet kell költenie az államadósság törlesztésére. Erre az apróságra Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter nemigen veszteget szót pedig ez meghatározó lehet a közeljövőben amikor az uniós pénzekre nem lehet számítani.

A kormány azzal számol, hogy míg idén a GDP 2,8%-át kell az államadósság törlesztésére fordítani, jövőre ez már 3,8% lesz! Ez 1000 milliárd forintot jelent, 2022-höz viszonyítva 2000 milliárdot! Ezek a kormány számai, Matolcsy György, a Nemzeti Bank elnöke viszont 4,6%-os GDP aránnyal számol, amely brutális emelkedést jelent.

A magyar költségvetés általános tulajdonsága az, hogy alultervezik. Az idei költségvetést például 1400 milliárdos adósság törlesztéssel tervezték meg, de ma már mindenki örülne, ha ennek csak a duplája valósulna meg! Ez abból is adódik, hogy leállt a GDP növekedése miközben viszont az adósság törlesztéssel nem lehet leállni. Még az a szerencse, hogy nagy a hazai törlesztés aránya vagyis a pénz jelentős része a magyar állampolgároknak jut, és ez javíthatja a fogyasztási mutatókat. Nagy Márton ugyan reálbér növekedést észlelt tavaly, és abban reménykedik az idén is, de ez valószínűleg hiú remény. Az infláció leszorítása semmiképp sem megy olyan gyorsan ahogy azt Orbán Viktor megjósolta. Abban pedig csak kevesen hisznek, hogy jövőre 6% lesz az infláció pedig a magyar kormány ezzel számol.

A Magyar Nemzeti Bank áll az infláció elleni küzdelem élvonalában, de ez tavaly 402 milliárd forintos veszteséget jelentett. Ilyen körülmények között Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter kincstári optimizmusa nem látszik megalapozottnak.

Érdekes párhuzam, hogy Törökországban Erdogan elnök olyan pénzügyminisztert nevezett ki, aki vissza akar térni az ortodox pénzügyi politikához. Magyarország még távolról sem áll olyan rosszul mint Törökország, de Erdogan döntése világos figyelmeztetés  Orbán Viktornak is: a gazdasági realitás elől nem lehet elbújni. Ugyanez derült ki Olaszországban, ahol Giorgia Meloni miniszterelnök elődje, a liberális Mario Draghi tanácsaira hallgat ahelyett, hogy Orbán Viktorral kötne politikai szövetséget Brüsszellel szemben.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK