Bő egy hete, hogy Kalocsán testületi ülésen megfosztották bizottsági tisztségeitől, tagságaitól Angeli Gabriella független képviselőt, ezen felül pedig az önkormányzat által működtetett hivatali állásából is elbocsátották. A szavazáson, amelyen az önkormányzaton belül viselt funkcióitól fosztották meg, valamennyi képviselő ellene szavazott, ami csak azért meglepő, mert a testületben a baloldal van többségben, és maga Angeli is baloldali támogatással jutott be a grémiumba. A szankciókat, ha netán valaki elfeledte volna, azért kellett elviselnie, mert nyilvánosságra hozta azt a levelet (leveleket), amelyet az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal írt Kalocsának, értesítve őket arról, hogy milyen visszásságokat, lényegében bűncselekményeket tapasztalt a város és az Elios nevű, egy időben Tiborcz István által tulajdonolt cég szerződésében, a közvilágítás átalakítására vonatkozóan.
Az Elios-ügy azóta sem került le napirendről, egymás után derülnek ki, hogy visszásságok történtek országszerte, hogyan manipulálták a közbeszerzéseket egyfelől, mégpedig a miniszterelnök vejének kedvében járva, és milyen silány munkát végeztek Tiborczék, másfelől. És ez akkor is így van, ha Lázár János, a miniszterelnökséget vezető miniszter – Elios-ügyben amúgy különösen érdekes szerepet játszva – azt állította a kormányinfón, hogy azért nem tudta elvégezni az őt amúgy némi alkohol elfogyasztása után feszítő dolgát, mert a Tiborcz-féle lámpák olyan világosságot árasztanak Hódmezővásárhelyen, hogy képtelenség elbújni. Magyarul: nem tudott a miniszter odapisilni az út szélére.
No de távolodjunk el egy picit Lázár János vizelési problémáitól, és térjünk vissza Kalocsára. Arra a helyre, amelyről azóta méltatlanul megfeledkeztünk. Hiába, az újabb botrányok és események felülírják a régieket, különösen a Hódmezővásárhelyen bekövetkezett váratlan kormányzati vereség.
Angeli Gabriella az utolsó, Független Hírügynökségnek adott interjújában elmondta, hogy az állás ügyében a főnöknőjével kell tárgyalnia: miként, milyen határidővel és milyen végkielégítéssel kell otthagynia a munkahelyét. Nos, azóta megvolt a megegyezés: március 1-étől nincs már állásban, és bár hivatalosan egy esztendőnyi járandóságot kellett volna kifizetni számára, végül megegyeztek egy ennél alacsonyabb összegben.
Így most teljes mértékben tudok a kampányomra koncentrálni – fogalmazott a Független Hírügynökségnek – Politikai karriert szeretnék, nem akarok bíróságra járni – tette hozzá, utalva arra, hogy most országgyűlési képviselő-jelöltként szeretne az önkormányzatról a parlamentre váltani. – Tudja, fogalmazott, nem akarnám, hogy azt terjesszék rólam, megtámadtam a saját városomat.
Említett a múltkoriban egy titkos jelentést, azzal most mi van?
Az az Eutaf-jelentés, az Európai támogatásokat auditáló főigazgatóságé, amely négy dokumentumban rögzített szabálytalanságokat Kalocsával kapcsolatban, valamint egy pénzügy korrekció szükségességéről számol be. Sajnos ennél többet nem mondhatok róla, mert tíz évre titkosították.
Ki titkosította?
Az van ráírva, hogy a Miniszterelnökség, ha jól emlékszem. Úgy tudom ez egy önállóan működő, de a kormányzathoz tartozó költségvetési szerv, amely az Európai Unióhoz tartozó pályázatokat vizsgálnak.
Arról nem beszélhet, hogy mi a négy dokumentum tartalma?
Legfeljebb a címüket mondhatnám meg, azzal meg nem sokra megy, mert a címekből nem lehet a tartalomra következtetni. Annyit lehet mondani talán, hogy ez a főigazgatóság általában szabálytalanságokat tár fel, tehát itt sem történt más.
Azt sem mondhatja el, hogy az iratok tartalmaznak valamilyen szankciót is?
A korrekció általában szankciót is jelent.
Visszatérve önre: az kiderült már, hogy az a két szocialista képviselő, aki tagja a testületnek, miért szavazott ön ellen?
Erről hadd ne beszéljek.
Az ön helyzete romlott, vagy javult az eset óta?
Mindenki meg van döbbenve azon az eljáráson, amelyet velem szemben lefolytattak. Ha darabonként fosztottak volna meg az állásomtól, meg a bizottsági tagságaimtól, elosztva néhány hónapra, talán fel sem tűnt volna senkinek, így viszont…
Milyenek az esélyei az országgyűlési választáson?
Hódmezővásárhely óta bizakodnak az emberek, azt mondják, le lehet váltani a Fideszt. Az én sorsom attól függ, hogy az én választókerületemben a Jobbik mennyire erős.
A mai Magyarországon már az is nagy dolog, ha képesek vagyunk megőrizni a józan eszünket – mondja a Független Hírügynökségnek adott interjúban Szüts Miklós festőművész. Szerinte a legnagyobb bajok okozója az, hogy hazánkban elmaradt az igazi polgárosodás, emiatt hiányoznak az emberekből evidens polgári értékek, a tolerancia és a szolidaritás. Azt is hozzáteszi, hogy azt a demokrácia-fogalmat, amelyről a rendszerváltáskor ábrándoztunk, szép lassan elfelejthetjük. Mint ahogy azt a kulturális tőkét is, amelyről azt hittük végigkísér majd bennünket. Szüts azt sem érti, mi az, ami embereket a diktatúra felé robogó rendszer szavazóivá tesz. A művész az interjúban beszél Esterházy Péterrel való kapcsolatáról is, akivel közös könyvet is adtak ki, és akit angyalnak nevez annak kegyetlenségével és távolságtartásával.
Ezt a képet mikor festetted?
Tegnap.
Minden nap dolgozol?
Lényegében igen. Úgy járok be ide a műtermembe, mint egy normális munkahelyre.
És van már címe ennek a képnek?
Nem, még nincs. Ja, de van, hiszen már feltettem a weboldalamra. Nézem: Eső Velencében – ez a címe. Tudod, én úgy vagyok a képeimmel, hogy miután elkészült, lefotózom, belepróbálom egy keretbe, és megmutatom, vagy a fotót elküldöm a feleségemnek. Ő ugye szakmabeliként – Vojnich Erzsébet festőművész (L.P.) – mond róla véleményt, vagy azt, hogy még egy kicsit (nagyot?) babráljak vele, vagy azt, hogy szerinte ez rendben van. Akkor aláírom, és kész. Egyébként, ha időnként írok valamit, azt is elsőként neki küldöm el, miközben pontosan tudom, hogy melyik mondatokba fog beleakadni. Ő egy szentimrevárosi úrilány, tehát vannak olyan mondatok, amelyek az ő finom ízlésének soknak bizonyulnak, és akkor én mérlegelek, hogy az ő véleménye ellenére benne hagyjam az adott mondatot, vagy nem. Egy-egyre állunk! Ő nagyon jó kontrollnak számít, mindenféle szempontból. Annyira emlékszem, hogy amikor engem felkértek arra az elhíresült, Operaház előtti tüntetésen a szónoklásra, látod voltak olyan idők, amikor az ilyen magamfajtát az ilyesmire rádumálhattak, szóval akkor a feleségemen kívül egy embert kérdeztem meg, hogy elvállaljam-e, ez Esterházy Péter volt. Mit gondolsz mit tanácsolt?
Hogy ne vállald…
Persze. De aztán mégis elvállaltam. Utólag megkérdeztem őt, hogy miért ezt a tanácsot adtad? Azt válaszolta, hogy féltett.
Mitől?
Attól, hogy bármilyen, kiszámíthatatlan következménye lehet egy ilyen szereplésnek.
És lett?
Nem. Gyakorlatilag semmi.
Ma is elvállalnád?
Most nem tudok olyan helyzetet elképzelni. Az egy tiszta történet volt. Orbánék épp az Operaházban ünnepelték magukat, az új „alaptörvényt”, a demokrácia lebontásának egy fontos állomását. Mélységesen felháborodott és dühös voltam. Most ki kérne fel engem? Nem is olyan régen egy tüntetésen összeakadtam Karácsony Gergővel, és szóba került ez az operaházi beszéd, elmeséltem neki, hogy akkor, ott a színpadon micsoda gondolatok kavarogtak a fejemben. Többek között az is, hogy azt mondjam, menjünk be, és zavarjuk ki őket… Természetesen nem mondtam, nem mertem. Ennek ugyanis rettenetes a felelőssége, de a mára kivetítve: most vajon hol tartanánk?
Volt olyan gondolatod, hogy félreteszed a megírt beszédet, és ott rögtönzöl?
Kósza gondolat volt, és el is hessegettem. Rémisztő felelősség ám nyolcvanezer vagy akárhány emberhez beszélni…
Csak azért kérdezem, mert mielőtt elkezdtük volna az interjút, azt mondtad, hogy amikor nekiállsz festeni, még fogalmad sincs, hogy mi kerül majd a vászonra.
Az írás, pláne egy beszéd az más. Abban amatőr vagyok. Pontosan tudtam, hogy mit akarok mondani. Arról beszélni például, hogy annak idején Csontváry küldött egy táviratot az akkori parlamentnek, amelyben ennyi állt: kedd délelőtt tízkor érkezem, Tivadar. Ezen százakárhány éve röhög mindenki, pedig nem kellene, ma senki nem tud egyetlen nevet sem említeni az akkori parlamentből, a Csontváryét viszont tudják… Ezeket is el fogják felejteni. Nekem, talán ez a magyarázata, eszembe se jutott az elhangzottnál militánsabb beszédet tartani. Nem gyávaságból, hanem mert tényleg beláthatatlanok a következmények (és vagyok én egy Petőfi?). De visszatérve arra a kérdésedre, hogy vállalnám-e ma is a beszédet. Úgy érzem, hogy én igyekeztem mindent megtenni azon a terepen, amely számomra kijelöltetett. Itt is ott is végeztem a dolgomat. Éppen ezért a lelkiismeretem nagyjából tiszta. Bár, természetesen sokféle feszültség van bennem.
Például?
Tegnap beszélgettem az egyébként már felnőtt gyerekeimmel, ebéd után voltunk, és az került szóba, hogy a rendszerváltás után egymillió hatszázezer ember került (örökre) az utcára, a nehézipar és a könnyűipar tönkremenetele miatt. Én soha nem voltam semmilyen pártnak a tagja, nem voltam döntéshozó, bár SZDSZ-es barátaim voltak szép számmal, de nem emlékszem, hogy erről a szörnyű drámáról bármit is gondoltam volna. Márpedig ez a felelősség finom kérdése. Hogy a szabadságnak és a liberalizmusnak a rózsaszín felhője, az ilyen „apróságokra” nem nagyon figyelmezett. A liberális értelmiségi diskurzusban nem volt benne az, hogy itt hirtelen majd’ kétmillió embert az éhhalál szélére sodortak. Visszagondolva az lehetett a fejünkben, hogy itt volt egy teljesen irracionális, piacidegen rendszer, ezek az iparágak durván deficitesek voltak: az irracionalitást azonnal meg kell szüntetni, legyünk józanok és piacképesek… Egy percre sem gondolt bele senki, hogy ennek milyen jóvátehetetlen, tragikus következményei lesznek. „Majd a józan piac megoldja a problémákat”. Ez bizony olyan bűn, amelyről az akkori értelmiségi is tehet.
De benned mikor fogalmazódott meg ennek az embertömegnek a sorsa feletti aggodalom?
Viszonylag gyorsan. A reménytelen szegénység azért elég szembetűnő. Tudod, aki a Ferge Zsuzsával barátkozik, annál ez a megvilágosodás elkerülhetetlen. Lehet, hogy innen is származik a baloldaliságom, ha van ilyen. Ez persze már 21-22 éves koromban megfogalmazódott bennem, már akkor azt gondoltam, hogy nem lehet másnak lenni, csak baloldalinak. Mondtam és gondoltam ezt, annak ellenére, hogy én egy keresztény, középosztálybeli, úri családból jövök. A nagypapám a Kúria elnöke volt, apai ágon is a nagyapám bíró volt, szóval ilyenek a felmenőim. Azért is említem ezt, mert a minap meghallgattam egy fiatal, nagyon okos, művelt, szimpatikus közgazdász előadását a Nyitott Műhelyben; ő magát sváb jobboldali család sarjaként jellemezte, és egyszer csak arról kezdett beszélni, hogy a a kommunisták mindent elvettek a nagyszüleitől. És én meg azon tűnődtem, hogy nekem ettől a kommunistázástól összeugrik a gyomrom. Vagyis ez a fiatalember egészen máshonnan, „a túlpartról” beszél…
Hogy szembeálltok egymással?
Persze, az én fülemnek automatikusan. Mert az én szüleim nem azt mondták, hogy kommunisták, azt mondták: „ezek”. Vagyis ilyen direkt módon soha nem kommunistáztak. Csak, hogy értsd miről is beszélek: azok, akik így beszélnek, azok például a az MSZP tagjairól úgy vélekednek, hogy ők kb. a Kun Béla dédunokái. Sőt, kicsit továbbmenve, de azt hiszem nem túlozva: ebben már egy kis zsidózás is benne lehet. Ez egy nagyon furcsa világ, és tőlem nagyon távol áll, még ha ugyanonnan jövünk is, mármint a keresztény úri középosztályból. Vannak ismerőseim, akik pontosan látják a Fidesz összes aljasságát, akár meg is fogalmazzák azokat, és mégis: biztosan a Fideszre szavaznak. Miért? Mert velük az nem eshet meg, nem fordulhat elő, hogy ők a Kun Béla dédunokáira szavazzanak? (Nota bene ez a fiatalember biztosan nem Fidesz szavazó.)
Ebből ugye az is következik, hogy látják, tudják, hogy a Fidesz, amúgy nem egy jó választás, de az is következik, hogy egyszer véget kell érnie ennek a kunbélaságnak, egyszer ki kell ebből jönnie a baloldalnak. Nem?
Nézd, én arról beszélek, miközben tudom, hogy ebben az egészben rettenetesen nagy a sara a baloldalnak, de ugyanakkor meg akarom érteni, hogy mi van ezeknek az embereknek a fejében? Miért kommunistáznak? Az én családomban, de feleségemében sem így volt. Ők úgy fogalmaztak: államosították, elvették, szóval nem nevezték meg a patásördögöt. Ebben az egészben félek, hogy súlyosan benne van a katolikus egyház is. Nem véletlen, hogy már –mondjuk – Ferenc Józsefnek is büdös volt, és felmondta a vatikáni egyezményt. És ki is kötötte újra? Horn Gyula. (Igazi ostobaság volt, egy szavazatot sem hozott, persze.) Én azt nem tudom megítélni, hogy ez a keresztény úri középosztály mennyire antiszemita is egyben, miközben kommunistázik. Valamennyire biztosan. Nálunk otthon, gyerekkoromban is volt egy nagyon lájtos zsidózás, aztán ahogy múltak az évek leszoktattuk a szüleinket róla.
És hogy jöttél ki ebből? Ha jó így egyáltalán a kérdés.
Egyházi iskolába jártam, a ferencesekhez. Ott az ilyesmi nem fordulhatott elő. Hogy mára mi lett ebből a hajdan nagyon puritán rendből, azt már a politika hozta… Amit én, mint legfontosabb morális tanítást a szüleimtől kaptam az egy egyszerű német mondás: „Bei uns macht man sowas nicht” ami lefordítva leginkább így hangzik: a magunkfajta ilyesmit nem csinál. Tehát hogy egyfajta polgári ethoszból nem engedhetünk.
De mi az, amit a magunkfajta csinál?
Az első számú feladatunk, ami ma Magyarországon már nem kis dolog, megőrizni a józan eszünket. Másrészt pedig én meg vagyok arról győződve, hogy a bajok nem most, hanem valamikor a tizenkilencedik században kezdődtek. Hogy nem jött létre az igazi polgárság. Ha lett volna Magyarországon igazi polgári tradíció, akkor talán nem nézték volna tétlenül, szemlesütve hatszázezer honfitársuk haláltáborokba hurcolását. Vagy ha lett volna Magyarországon igazi polgári tradíció, akkor azt a másfél-kétmillió embert, amelyről beszéltünk, nem küldték volna a rendszerváltás után egyszerűen az utcára. Rettenetes bűnök terhelik a történelmünket, és ennek egyik legfőbb oka a polgárosodás elmaradása, vagy nagyon csökevényes megvalósulása. Ami polgárosodás történt itt, a múlt század elején, azt javarészt a zsidók csinálták. Gondolj csak – mondjuk – arra a híres kiállításra, ami egy virágzó, békés zsidó közösség sorsáról, konkrétan elpusztításáról szólt Pápán… (Gyekiczki András és Rajk László felejthetetlen munkája.) Megismétlem: ami baj van ma Magyarországon, azok nem 2010-ben kezdődtek, hanem legalább 120 éve.
De mik ezek a bajok?
Az intolerancia, a szolidaritás, az evidens polgári értékek hiánya. Érdekes lenne egy nagy felmérést csinálni, hogy mit gondolnak az emberek a szabadság fogalmáról Magyarországon.
Miért feszítenek ezek téged, ha nem ezt hoztad otthonról?
Mert megvan mindenben a magunk felelőssége. (Még az Auschwitzba menő vonatokéban is, pedig akkor még meg sem születtem.) Nem lehet nem látni a hazugságokat, a pitiánerségeket, az arcátlanságokat.
Felvázoltad a mostani helyzet történelmi hátterét, mit látsz előre?
Orbán Viktorral szemben én nem gondolom, hogy neki minden oldalról tenger mossa a lábacskáját, hanem azt, hogy mi Európa közepén vagyunk, vagyis a kérdést, amit feltettél úgy kell megfogalmazni: mit gondolunk Európa jövőjéről. Mert a kettő szervesen összefügg. Egyelőre egyikőnk sem tudja, hogy a polgári, demokratikus tradíció, amely összetartotta és mozgatta Európát megmarad-e, illetve mennyi marad meg belőle. Vannak rémisztő, és vannak vigasztaló jelek. Egy biztos: azt a fajta demokrácia-fogalmat, amelyről ábrándoztunk ’90-ben, azt szép lassan elfelejthetjük. Ennek valószínűleg vége van.
De mi van, mi lesz helyette? Konrád György azt mondta: ő még nem élt demokráciában. Te meg azt mondod, hogy vége a demokráciának.
Európában! Egyébként teljesen egyetértek Konrád Gyurival, legfeljebb, ha egy év volt az életünkben, amikor azt hihettük, érezhettük, hogy eljött a normalitás ideje. Hogy végre nem félhazug ideológiák töltik be az életünket. Akkoriban azt hittem, hogy van egyfajta kulturális tőkénk, ahogy azt Szilágyi Ákos írta egy esszéjében, ami majd végigkísér bennünket. De nagyjából az is elveszett.
Ha már kultúra… Te mit festesz?
Épeszű ember a saját képeiről sose beszél. Egyébként nem tudom.
Csak tudod, hogy milyen gondolataid vannak.
Nincsenek gondolataim. Festői gondolataim nincsenek. Ez szakma. Ha megkérdezted volna Esterházy Pétert, hogy mit ír, (amikor nem publicisztikát ír) azt válaszolta volna, hogy nem tudom. Megy kezem, csinálom a mondatokat. Természetesen fel tudom mondani, amit az elmúlt ötven évben rólam, vagy a képeimről írtak.
De elemzik, értékelik, magyarázzák a festményeidet. Te meg ilyenkor rácsodálkozol, hogy jé, ezt festettem volna?
Figyelj, ennél a dolog sokkal egyszerűbb, az ember annyira szereti, ha dicsérik. Örülsz, ha az emberek szeretik a képeidet. Pár napja volt itt néhány barátom, megmutattam nekik az utolsó fél évben festett képeimet. Hát amennyi – számomra – zöldséget összehordtak… De én csak hallgattam. Merthogy ez az ő történetük volt. Azt tudom, mondjuk, hogy szívesen festenék savanyú cukorszínű képeket, de nem tudok. Nem jár arra a kezem.
Mert sötétek a gondolataid?
Értsd meg: nincsenek gondolataim.
Nem hiszem el. Biztos vagyok benne, hogy vannak gondolataid.
A világ felől folyamatosan gondolkodom valamin. De, amikor én húzom az ecsetet, annak akkor ahhoz semmi köze nincs…
Tehát nincs benne Orbán Viktor.
Nagyon súlyosan nincs benne. Azt én meg tudom ítélni, ha akarom, (de nem akarom!), hogy az egyik képem derűsebb, a másik meg kevésbé. Egyetlen olyan képem van, ami életem egyik legdrámaibb pillanatában készült, amikor az Esterházy Péter haldoklott, és akkor, nagyon-nagyon nem festői módon, arra gondoltam, hogy elbúcsúznék tőle egy képpel. Ilyet soha, se előtte, se azóta nem csináltam. Itt volt, ahol most ülünk, ezen az asztalon a kép, még csurom vizesen, amikor megszólalt a telefon, és hívott Esterházy felesége, hogy meghalt a Péter. Vagyis ez a festmény abban az órában született.
Mi kötött össze benneteket Esterházyval?
Iszonyú jókat tudtunk együtt röhögni. Azt hiszem kölcsönösen szerettük egymás eszét. Nekünk mindig volt valami megbeszélni valónk. Ő is olyanfajta ember volt, aki mindig arról beszélt, ami éppen foglalkoztatta. Aztán ezt „szépen kiendlizve” olvashattuk egy hét múlva – mondjuk – az Ésben.
És te mit próbáltál ki rajta?
Péter (Morcsányi Géza szép szavával) olyan volt, mint egy angyal, annak minden kegyetlenségével és távolságtartásával is. Röviden és egyszerűen: iszonyú sokat lehetett tőle tanulni. Ő minden mondaton elgondolkodott, mielőtt kimondta, amitől a mondatnak halálos súlya lett. Soha nem kaptam rajta olyanon, hogy indulatból mondott volna valami olyasmit, amit egy óra múlva megbánt. Pedig ilyesmi velünk, emberekkel bármelyik pillanatban előfordul. Vele soha.
Pedig ott volt benne mindig az indulat, csak elrejtette őket a szavakban, mondatokban…
Ezért mondom rá, hogy egy angyal, mert az angyaloknak nincsenek igazi indulatai. Fölötte van. Fölé lát. Például igyekeztünk, (most már csak én igyekszem) megérteni, rájönni, hogy becsületes, tisztességes, intelligens, világos gondolkodású embereket mi visz rá arra, mi az a történelmi kényszerpálya, ami őket mindmáig egy durva, diktatúra felé robogó rendszer hűséges szavazói közt tartja? Hol van-volt náluk, ezeknél az embereknél, az a pici váltó, ahol másfelé gurult a vonat, és miért nem képesek kiszállni? Tudniuk kell, hogy közeleg a szakadék.
Tudta, hogy Gyurcsánynak van zárkadüblőre? És azt, hogy Karácsony Gergely a laktanyákba telepítené be ezerszámra a menekülteket? S arról hallott-e már, hogy tízezer menekültet kellene befogadnunk? A másik valóságban nem csak erről, de arról is olvashatunk, hogy össze-vissza fonódik Vona, Gyurcsány és Karácsony – igazi Laokoon csoportot alkotnak ők.
Magyar Idők – Gyurcsány Zárkadüblőre
Ezzel a címmel írt publicisztikát Bayer Zsolt, aki ekézi Czeglédy Csabát, miközben maga is elismeri, hogy „persze megilleti az ártatlanság vélelme”, ám azt jogi nonszensznek mondja, hogy egy folyamatban lévő büntetőeljárásból ilyen könnyen ki lehet csusszanni, veszélyeztetve a nyomozás sikerét. Ráadásul az eset súlyos precedenst teremthet, hiszen a kampány ideje alatt több száz előzetes letartóztatásban lévő gyanúsított szabadulhat, például a körúti robbantó is, ha van néhány segítőkész ismerőse.
Ám kiderült, hogy Bayernek nem ez a legfőbb baja, hanem a Gyurcsány.
„Czeglédyt szoros szál, erős pénzügyi kötelék fűzi a Demokratikus Koalíció elnökéhez, mindamellett húsz éve ő Szombathely erős szocialistája”.
Az írás nagy teret szentel a Czeglédy meginterjúvoló Kálmán Olgának: „iparági pletykák szerint Simicska jól fizetett műsorvezetője szabadidejében gyakran egyeztet aktuális politikai kérdésekről Gyurcsány Ferenccel. Ha tényleg így van, nyilván most is Fletó forgatókönyve szerint járt el”.
888.hu – Nagy ellenzéki Laokoón-szoborcsoport
Vergilius Aeneis című eposza állít emléket a Laokoón trójai papot és két fiát a kígyó halálos szorításában ábrázoló márvány szoborcsoportnak. A kép kísértetiesen hasonlít a mostani ellenzék helyzetére, a szituáció jóval kuszább, mint 2014-ben volt – írja Ifj. Lomnici Zoltán, akinek szösszenetét
a Laokoón átszerkesztett képe illusztrálja: középen Vona Gáborral, jobbján és balján Gyurcsány Ferenccel, illetve Karácsony Gergellyel.
A szerző azt ecseteli, hogy egyfajta gyermeki izgalom lett úrrá ezen a bizonyos konglomerátumon az elmúlt napokban. Ennek tárgya egy messianisztikus tulajdonságokkal maga által felruházott, frissen megválasztott helyhatósági vezető, vagy hogy bibliai fogalmakat használjunk helytartó, aki többször az Úr küldöttjének nevezte magát, (amin persze nem csoda, hogy ő maga is meghatódott.)
Szerencsére itt van ilyen helyzetekre Beer Miklós püspök úr sok-sok magvas gondolatából az egyik, ami így szól: „A suszter maradjon a kaptafájánál – örülnénk, ha a politikusok ezt, a vallási fogalmak használatát ránk hagynák, egyházi vezetőkre.” Mondhatnók persze, hogy a citátum nem ideális és nem azokra találták ki, akik egyenesen az Úr felkentjeként vágnak politikai karrierbe.
Origo – Karácsony laktanyákba telepítené be a bevándorlókat
A Fidesz szerint Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje használaton kívüli laktanyákba telepítené be a bevándorlókat. Halász János, a Fidesz-frakció szóvivője szombaton a közmédiának a XXII. kerületi Hunyadi-laktanyánál azt nyilatkozta: az MSZP egyik elnökségi tagja a minap arról beszélt, csak a választás után árulják el, betelepítenek-e migránsokat vagy sem. Magyarországon körülbelül 20 ilyen laktanya van mintegy tízezer férőhellyel.
„Azért vagyunk itt, a Hunyadi-laktanya előtt, hogy szemléltessük, mi történik akkor, ha Soros emberei kerülnek hatalomra az áprilisi választás után”
– mondta Halász János, aki szerint a nyugati országokban is így zajlik ez: először ilyen tömegszállásokon helyezik el a migránsokat, és amikor ezek megtelnek, következhetnek a közintézmények, az önkormányzati lakások. Ha az áprilisi választáson „Soros emberei” győznek, akkor Magyarország is erre a sorsra jut majd.
Pesti Srácok – Tízezer embert kellene befogadnunk az új kvótatervek alapján
Bár az elmúlt hónapokban az EU-ban látszólag kevesebb szó esett a migránsok kötelező szétosztásáról, valójában több fronton is gőzerővel zajlik a kvótarendszer előkészítése – írta az Alapjogokért Központ elemzésében. Az Európai Unió soros bolgár elnöksége a napokban készített egy javaslatot a dublini rendelet reformjáról, amelynek központi eleme, hogy a “túlterhelt” tagországokból kell szétosztani a többi ország között a bevándorlókat.
A tervezet alapján akkor lépne életbe az új mechanizmus, ha egy tagállamban több menedékkérelmet nyújtanak be, mint az ország előre meghatározott kvótája. Ez Magyarországnak évente nagyjából 10 500 bevándorló befogadását jelentené” – olvasható az elemzésben.
A kvóta másik eleme az uniós áthelyezési keret, amely abban különbözne az előbbiektől, hogy nem az uniós tagállamok területéről, hanem az EU-n kívülről kerülne sor az ENSZ által meghatározott számú bevándorló áttelepítésére és szétosztására.
Nem mindennapi törvénysértések sorozatát kellett elkövetniük a hatóságoknak ahhoz, hogy Czeglédy Csaba ismét börtönbe kerüljön, írja blogjában Sándor Zsuzsa nyugalmazott bírónő, aki szerint „Vagy így, vagy úgy, de törvényt sértettek.”
A nyugalmazott bírónő levezeti, hogy miért sértettek törvényt a hatóságok, amikor pénteken este őrizetbe vették Czeglédy Csabát. Arra hivatkoztak, hogy ezt nem amiatt a büntető ügy miatt teszik, amely miatt már 8 hónapig előzetesben volt, hanem egy másik miatt. Állítólag a nyomozóhatóság ezt a „másik ügyet” egyesítette az eredeti üggyel (bár – jegyzi meg a Jog-ász-ban megjelent blogjában Sándor Zsuzsa – erről mind a gyanúsítottat, mind a védőjét eddig elfelejtették értesíteni).
Ha tényleg egyesítették, vagyis a két ügyben ugyanaz az eljárás folyik, akkor megszegték a Büntetőeljárási törvénynek azt a szabályát (Be. 126.§ (4). bekezdés), hogy „ugyanazon bűncselekmény miatt… az őrizetbe vétel újra nem rendelhető el.
Ám ha valóban egy másik ügyről lenne szó (vagyis nem egyesítették az előzőhöz, hanem külön eljárást indítottak), akkor a mentelmi jogról szóló törvényt szegték meg. A mentelmi jog felfüggesztése ugyanis csak és kizárólag arra az ügyre vonatkozik (az elsőre), amelyben a mentelmi jog felfüggesztését kérték és amelyben fel is függesztették.
Czeglédy ellene képviselőjelöltsége miatt függesztették fel a büntetőeljárást és szüntették meg az előzetes letartóztatását. Polt Péter legfőbb ügyész azonban minden mást félredobva azonnal kezdeményezte Czeglédy mentelmi jogának felfüggesztését a Nemzeti Választási Bizottságnál, amely ezt azonnal meg is tette.
Az ilyet a jog hivatali visszaélésnek, emellett – mert Czeglédyt törvénysértően fosztották meg a szabadságától – jogellenes fogva tartásnak nevezi.
A péntek esti letartóztatásról egyébként a nyugat.hu videót töltött fel a youtube-ra.
Rabruhát vitt Orbán Viktornak Felcsútra, a DK-ás Varju László, aki a csíkos szettet szép pedánsan felakasztotta a kormányfő házának a kerítésére. Be nem csöngetett, hogy „ne ijedjen meg”.
A Facebookon közzétett rövid videós posztjában a politikus leszögezte: 37 nap van hátra a választásokig, Orbánnak ennyi ideje van felkészülni a börtönre. Az új kormány az első munkanapon leváltja majd Polt Pétert, bejelenti az ország csatlakozását az Európai Ügyészséghez és az ellopott vagyon elkobzását – mondta, megismételve a Gyurcsány Ferenc évértékelőjében elhangzottakat.
„Nem csak annak a sötétségnek fogunk véget vetni, amelyet Orbán veje hozott a magyar városokra, hanem annak is, amelyet Orbán hozott az országra” – szögezte le Varju, hozzátéve: Orbán nem fog tudni elbújni a kérdések elől, ahogy teszi azt ma.
Itt vagyunk Felcsúton, börtönruhát hoztunk Orbánnak!Oszd meg, ha Orbánnak szerinted is börtönben a helye!Ha szerinted sincs alku Orbánnal, gyere el március 15-én a közös ellenzéki tüntetésre: https://www.facebook.com/events/219584745445926/?ti=icl
Népszavazást, vagyonelkobzást és vagyonadót helyezett kilátásba az MSZP és a PM közös miniszterelnök-jelöltje. Karácsony Gergely ma ismertette miniszterelnöki vállalásait, meghirdetve a szociális demokrácia tíz pontját. Úgy fogalmazott: „az emberek hatalmával kell leváltani a hatalom embereit”.
„A szociális demokrácia tíz pontjának a meghirdetése „azért is kiemelten fontos, mert nem hiszek abban, hogy elég csak nemet mondani valamire. Nem elég, ha valakit elzavarunk, jövőkép nélkül nem lehet megváltoztatni az országot” – hangoztatta felvezető beszédében Karácsony, kifejtve: az első lépés ugyan a kormány leváltása, de a második a fontosabb, egy új haza építése, s ehhez kellenek világos vállalások.
„A tíz vállalásnak minden egyes szava egy dologról szól: a reményről, hogy az emberek visszaszerezhetik a hatalmat a politika felett, saját sorsuk felett,
hogy miként lehet a hatalom embereivel szemben az emberek hatalmát állítani, a gyengéket segíteni” ” – közölte, mielőtt áttért a tíz vállalásra.
Az első vállalása a korrupció visszaszorítása, egy antikorrupciós ügynökség felállítása, s azokban az esetekben, amikor a bíróság is bizonyítottnak látja, hogy a közvagyont magánvagyonná transzferálták, az érintett vagyon elkobzása – ez egyébként a mai btk-ban is szerepel, mondta.
„Nem államosításról van szó, hanem arról, hogy visszaadjuk a magyaroknak azt, ami az övék volt”
– üzente Karácsony, rámutatva: enélkül nincs igazság és nincs stabil demokrácia.
Arról is szólt, hogy az uniós pénzeket a fideszes elit helyett az embereknek fogják visszaadni. Nemzetközi példák bizonyítják, hogy az EU-s támogatásokat igenis el lehet olyan dolgokra költeni, mint az alapjövedelem a humántőke-fejlesztés.
„Orbánnak olyan az uniós támogatás, mint Putyinnak az orosz gáz – ennek segítségével finanszírozza a rosszul működő gazdaságot” – szögezte le a miniszterelnök-jelölt.
Karácsony vállalja az igazságosabb nyugdíjrendszer kialakítását, ezen belül a 13. havi nyugdíjak rendszerének a visszaállítását (amit Orbánék töröltek el). Igazságosabb társadalmat kell építeni, s ennek része a luxusnyugdíjak megszüntetése, illetve az alacsony nyugdíjak fokozatos szintre hozása.
Az egészségügyben azt vállalja, hogy visszateszik azt a pénzt a rendszerbe, amit az elmúlt nyolc évben kivettek belőle. Az egészségügyi kiadásokat fokozatosan felhúznák minimum az uniós átlagszintre. Külön kiemelte a járóbeteg-, a háziorvosi, az alap- és az egészségügyi szűrőellátás fejlesztésének a fontosságát.
„Volt egy olyan szlogen, hogy az egészségügy nem lehet üzlet”
– utalt Orbán Viktor sok-sok évvel ezelőtti kampányára –, ma pedig azt látjuk, hogy menekítik ki a saját embereiket a fizetős magánellátásba, amelynek a tulajdonosai – minő véletlen! – mind fidesz-közeliek. Még egy vállalást tett az egészségüggyel kapcsolatban Karácsony, azt, hogy az egészségügyi béremelés után fokozatosan meg fog szűnni a hálapénz Magyarországon.
Az oktatás területén átfogó reformot és azt ígéri, hogy visszapótolják azokat a milliárdokat, amelyeket kivontak az ágazatból. Az első diplomát ingyenessé fogják tenni, csökkentik a tananyagot s nagyobb megbecsülést kapnak majd a pedagógusok. Megszüntetik azt a mai gyakorlatot, amelynek az a lényege, hogy
Orbán ugyanazt teszi a fiatalokkal, mint tette Horthy a magyar hadsereggel, amikor ruha nélkül, felkészületlenül küldte el a katonákat csatába – mondta.
Beszélt a bérekről is, ígéri a minimálbér adómentességének a visszaállítását, s nemtől függetlenül az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének törvénybe rögzítését. Az adózásban
„könnyítünk lent és nehezítünk fent”
– mondta, példaként említve az offshore jövedelmek adójának a visszaállítását, az óriási vagyonok megadóztatását, s a cégek adóztatásának rendbe tételét.
A következő vállalása az átfogó rezsicsökkentés, közte sávos tarifák bevezetésével (a legkisebb fogyasztásnál árcsökkentéssel), az energiahatékonyság ösztönzésével.
A szegénység visszaszorítását célozza a többi között az alanyi jogon járó, nem jövedelemfüggő mértékű családi pótlék duplájára emelése, a Zuglóban már bevezetett szociális modell kiterjesztése az egész országra, s a közétkeztetési reform eredményeként a gyerekéhezés megszüntetése.
A következő vállalás a kis- és középvállalkozások fejlesztésének a támogatása Karácsony programjában, a támogatási formák átalakításával, a kreatív és technológiára épülő iparban akár állami segítséggel törtnő fejlesztésekkel. Követendő példaként említette a teremben ülő Bojár Gábort.
S végül, de nem utolsósorban egy olyan vállalást jelentett be az MSZP és a PM közös miniszterelnök-jelöltje, amelyről ő maga is úgy véli, hogy komoly vitákat fog kiváltani: ez az alaptörvényről kiírandó népszavazás. Elismerte, hogy többen azt fogják mondani, hogy ez nem felel meg a hatályos jognak, de
„az a jog, amely törvényesíti a törvénytelenséget, az nem jog”
– szögezte le.
Ha a nép megszavazza, akkor eltöröljük az alaptörvényt, visszaállítjuk az 1989-es alkotmányt, amíg ki nem dolgozzuk az újat – mondta.
Karácsony szóba hozta a miniszterelnök-jelölti vitát, kifejtve: aki hisz az igazában, aki azt mondja, amit ténylegesen gondol, az nem fél vállalni a vitát, de aki tudja, hogy nem mond igaz, az fél, hogy lelepleződik a hazugsága – szögezte le, megígérve, hogy minden nap feltesz egy kérdést, amelyre választ vár Orbántól A mai napra szánt kérdése az volt: Mikor fognak az orvosok annyit keresni Magyarországon, mint Romániába, ahol március elsejével megnégyszerezték a bérüket.
Szájer József a Fidesz Európai Parlamenti képviselője nagyon büszke volt arra, hogy Magyarország új, Alaptörvénynek nevezett alkotmánya az ő iPadjén íródott. Mint blogjában írta, azon javítja, írja a különböző tervezeteket, véleményezi a beérkezett javaslatokat, és „amint kap egy indítványt valamelyik tanácsadótól, képviselőtől vagy állampolgártól, azonnal be tudja illeszteni a szövegbe, és küldi is tovább véleményezésre. Mondhatjuk, hogy egy huszonegyedik századi alkotmány, huszonegyedik századi eszközön”.
Nem volt mindenki ennyire lelkes, sőt, sokan voltak, akiknek nem tetszett a Magyarország alkotmányát felváltó, az Országgyűlés által 2011. április 18-án elfogadott alaptörvény.
Schmitt Pál köztársasági elnök egy héttel később, húsvét hétfőn már ki is hirdette, a hozzá kapcsolódó átmeneti rendelkezéseket pedig december 30-án, két nappal a 2012. január 1-jei hatálybalépés előtt szavazta meg a parlament.
Az Alaptörvényt bírálta a Velencei Bizottság, az Európai Parlament pedig 2011. július 5-én éles vita után egy bíráló indítványt fogadott el, és felszólította az Európai Bizottságot a jogszabály vizsgálatára.
Sólyom László, aki ekkor már nem volt köztársasági elnök, mert a Fidesz nem vele, hanem egy nála simulékonyabb emberrel, Schmitt Pállal képzelte el a folytatást, azt mondta az alaptörvényről, hogy „normaszövege legnagyobb részt rendben van azonban egy olyan változás, ami menthetetlen. Az alkotmánybíróság hatáskörének megcsonkítása gyógyíthatatlan seb. Azt merem állítani, hogy nem alkotmányos a rendszer, amelynek van egy olyan része – tudniillik a költségvetést, az adókat- és járulékokat érintő törvények, vagyis a kormányzati cselekvés igen széles és lényeges része –, amely fölött nincs alkotmányos kontroll. Itt bármi megtehető, mert itt gyakorlatilag nem érvényes, azaz nem érvényesíthető az alkotmány, nem lehet alkotmánybírósági határozattal kikényszeríteni megtartását.”
A viták és tiltakozások ellenére Magyarország Alaptörvénye 2012. január 1-jén hatályba lépett, felváltva a Magyar Köztársaság Alkotmányát.
S bár a kormány kommunikációjában nem mulasztotta el megemlíteni, hogy az alaptörvény ércnél maradandóbb, az eddig eltelt időszakban hat alkalommal módosították.
Első módosítása lényegében a törvény kihirdetőjére lett szabva: a köztársasági elnök javadalmazásáról szóló törvényt kiterjesztette a volt köztársasági elnökre is, vagyis, hogy a plágiumügyébe belebukott Schmitt Pál ugyanazokat a kedvezményeket élvezhesse, mintha még ma is államfő lenne.
A módosításokat az ellenzék és több nemzetközi szervezet is bírálta, az volt az egységes vélemény, hogy a változások csorbítják a demokráciát. Csak két példa: a negyedik módosítás 17. cikke lehetővé teszi, hogy a kormányzat Európai Uniós törvény megsértéséért kiszabott bírság kifizetésére különadót vessen ki az állampolgárokra. Márpedig ilyen bírságokra volt esély, hiszen a kormány hadat üzent a multiknak és a bankoknak, és a csatában az eszközökben nem mindig válogatott. Ez a módosítás kétszeresen bünteti az állampolgárokat, hiszen amellett, hogy csorbítja a jogaikat, a bevezetett adó is sújtja őket.
A 14. cikk lehetővé teszi, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke egyik bíróságról a másikra irányítson át ügyeket. Erről az volt a szakértők véleménye, hogy nem kompatibilis az Európai Uniós joggal. Magyarország más, személyi problémákat is voltak ezzel. A bírósági hivatal elnöke ugyanis az a Handó Tünde, aki egyfelől az alaptörvényt megfogalmazó Szájer József felesége, másrészről pedig a miniszterelnök feleségének, Lévai Anikónak a barátnője.
Hatodszorra, és mindmáig utoljára 2016. június 7-én változtattak az alaptörvény szövegén, ekkor a különleges jogrendre vonatkozó szabályozást kiegészítették a terrorveszélyhelyzet kategóriájával.
Az alaptörvényt, amit azt a bevezetőben írtuk, nem csupán az ellenzék részéről érte támadás, de
a nemzetközi szervezetek is több alkalommal bírálták.
Ráadásul nemcsak magával az alaptörvénnyel volt baj, hanem az azt körülvevő, sokszor ünnepélyesnek szánt, ám végül is nevetségesen megkomponált külsőségek is sok ellenkezést kiváltottak. Ilyen volt például az alaptörvény asztala, amelyről 2011. szeptember 5-én a Pest megyei kormányhivatal honlapján jelent meg az első hivatalos közlemény.
„Az Országgyűlés az új alkotmányt jelentőségéhez méltó módon kívánja eljuttatni az állampolgároknak.
Az Alaptörvény állampolgárokhoz való eljuttatása érdekében minden kormányablakban, polgármesteri hivatalban és körjegyzőségen felállításra került az Alaptörvény Asztala. A célkitűzés az, hogy Magyarország minden polgára a lakóhelyén is kézbe vehesse és névre szóló formában megrendelhesse az Alaptörvénynek az Országgyűlés elnöke aláírásával ellátott ingyenes példányát.
Ha Ön az asztalon elhelyezett igénylőlapot kitölti, Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke megküldi Önnek a Magyarország Alaptörvénye című kiadvány ingyenes névre szóló példányát.”
Nem tudni, hogy hány állampolgár igényelte, hogy Kövér László küldjön számra névre szóló példányt, leginkább az mindenkori kormányzathoz lojális hivatalok kérték, hogy lássák el őket ezzel az ereklyével. Számos vicc és internetes mém forrása lett ugyanakkor az alaptörvény asztala.
A kormány sokáig nem érezte, vagy úgy tett, mintha nem tudná, hogy a gyakorta hivatkozott emberek nem lelkesednek az alaptörvényért. 2012. január 2-án nagyszabású ünnepség keretében az Operaházban ünnepelték az alaptörvény előző napi hatályba lépését, ám az ünnepire tervezett eseményből az lett, hogy a kormány gyakorlatilag házhoz ment a pofonért. Míg ugyanis odabent a Fidesz, valamint a párt holdudvarához tartozó közéleti személyek és más hírességek ünnepeltek, odakint az utcáén a nagy hideg ellenére tízezrek tüntetve éltették a kormány által megszüntetett Harmadik Köztársaságot.
A tömeg az Operaháztól egészen az Oktogonig megtöltötte az Andrássy utat – ez volt 2010 óta a legnagyobb tüntetés. S bár atrocitás nem történt, a meghívott vendégek végül nem a főbejáraton, hanem egy hátsó kijáraton, egy alagút igénybevételével távoztak a helyszínről. Az állami televízió megpróbálta bagatellizálni a tüntetést, ám ez is rosszul sült el. Miközben az eseményről tudósító riporter bejelentkezett, olyan képeket vágtak mögé, amelyek vagy nem a tüntetés helyszínén készültek, vagy ott, de órákkal korábban, amikor még csak valóban csak kevesen voltak.
Az igazságot persze nem lehetett elhallgatni, az internetet pedig órák alatt ellepték az internetes viccek, a mémek. Mindenki a kormányon, illetve az alaptörvényen röhögött.
„Úgy hiszem, a helyi Fidesznek is meg kell mutatnia választóinak, hogy a város érdeke mindennél előbbre való, még ha nem is ők adják a polgármestert” – nyilatkozta a FüHü-nek Márki-Zay Péter Hódmezővásárhely független polgármestere megválasztásának másnapján. Ennek szellemében beszélt beiktatásán is. Amikor január elején bejelentette indulását, győzelméért senki nem adott volna egy fabatkát sem – ma délelőtt pedig már be is iktatták a hivatalába.
„Az országban szomorú állapotok vannak, a pártok, amelyekben továbbra sem bízom, még alkudoznak és még mindig sok az áruló, aki a megfélemlítésen és korrupción dolgozik – ebben a helyzetben nekem tennem kell azért, hogy országosan is megváltozzon a politika” – szögezte le polgármesteri beiktatásán elhangzott beszédében Márki-Zay Péter. A Hódmezővásárhelyen hat napja váratlan és nagyarányú győzelmet aratott független – akkor még civil, ma már – politikus hozzátette, hogy
párt nélkülinek mondta magát, de valójában az ország legnépesebb pártjának, a Fideszben csalódottak pártjának a tagja, annak a virtuális pártnak, amelynek tagjai nem lopnak, nincs kastélyuk, nem engednek be húszezer euróért migránsokat – sorolta.
Az Országgyűlési választásokon ezt a pártot fogja képviselni – szögezte le, hozzátéve, bízik az ellenzéki összefogásban miközben nem bízik az egyes pártokban. Ugyanakkor, ha a pártok – az MSZP-től a Jobbikig – összefognak, akkor saját érdekükké is válik a fékek és ellensúlyok kiépítése, hogy
„soha többé ne lehessen eltéríteni az országot”.
Pártállástól függetlenül minden magyar ember érdeke – fejtette ki –, hogy újra demokrácia legyen Magyarországon.
Szimbolikusnak is mondható bejelentést tett: baloldali politikus kér fel alpolgármesternek, miután ő jobboldali – így együtt tudunk minden különbséget félretéve dolgozni a városért, mutatott rá.
Beszédében egyébként is békejobbot nyújtott valamennyi, a kampányban ellene munkálkodott képviselőnek, politikusnak, párttagnak és közéleti személynek, köztük választási ellenfelének,a Fidesz-KDNP-s akkori (azóta e posztról lemondott) alpolgármesternek, Hegedűs Zoltánnak is.
„Ha megbántottam volna, ha bolondnak, hazugnak vagy zavaros fejűnek neveztem volna, elnézést kérek, ha esetleg a békés vásárhelyi polgárokat riogattam volna – mind ezért elnézést kérek” – mondta, nem kis iróniával, óriási tapsot kiváltva.
Helyi ügyekben is beszélt konkrét programokról, s megismételte, hogy több, a Hegedűs által ígért programot maga is meg kíván valósítani. Ilyen például a város összes templomának a felújítása és a migránsok betelepítése. Ez utóbbi kérdésben közös felhívást kíván eljuttatni a kormánynak – jelezte. Egyenlőséget ígért a város mind a 44 ezer polgárának, kiemelve a romákat és közmunkásokat. Leszögezte:
megfélemlítés nélküli, korrupciómentes várost alakítanak ki közösen, olyan helyet, ahol a közgyűlés csak a második legfontosabb, mert „azért a víz az úr”. Ezzel egyébként visszautalt a beszéde előtt elhangzott szavalatra: Petőfi Sándor Feltámadott a tenger c. versére.
Szavai nem csak Hódmezővásárhelynek, hanem az egész országnak szóltak, már csak azért is, mert szimbolikussá vált győzelme új irányt szabott az április 8-i választásoknak.
A február 25-i polgármester-választást megelőzően is sokan már az április 8-i választás főpróbájának tartották a múlt vasárnapi voksolást, amelyen végül több meglepetés is született: szokatlanul magas volt a részvétel (62,45 százalékos), ami még magyarázhatja a közösen támogatott jelölt győzelmét (amiben az ellenzék csak reménykedni tudott – ez a második meglepetés), ám az igazi „durranás” a győzelem aránya volt: Márki-Zay elvitte ugyanis a szavazatok 57,49 százalékát, miközben a Fidesz-KDNP jelöltje, az azóta lemondott alpolgármester, Hegedűs Zoltán 41,63, a szintén függetlenként indult kiugrott szocialista Hernádi Gyula pedig csak 0,88 százalékot tudott összeszedni.
Márki-Zay Péter győzelme annak ellenére is váratlan volt, hogy felsorakozott mögötte a teljes ellenzék, a DK-tól az LMP-n át a Jobbikig bezáróan. Előzetesen a közvélemény-kutatások stabil Fideszes győzelmet vetítettek előre a Fidesz-bástyaként számon tartott városban, ahol emberemlékezet óta nem született ellenzéki győzelem;
Török Gábor politológus például azt írta utóbb, hogy „magam két olyan belső kutatási eredményről is tudok, amelyek egyaránt 60 százalék feletti fideszes győzelmet jeleztek”.
Politikusok, politológusok, szakértők, laikusok így is, úgy is magyarázzák az egykori fideszes, politikusként kívülálló, de helyben jól ismert, a 200 éves értelmiségi dinasztiából származó, hét gyermekes, hívő keresztény Márki-Zay győzelmét, de egy dologban egyetértenek: abban oroszlánrésze volt az összefogásnak, s bizonyítja az egy közös ellenzéki jelölt stratégiájának a helyességét.
Mindenesetre a múlt vasárnap eredménye – a rákövetkező napok tanulsága szerint – nagy lendületet adott az összefogási törekvéseknek: azóta az LMP, a Jobbik és a Momentum is feladta korábbi kérlelhetetlennek tűnő ellenállását a koordinált jelöltállítással szemben.
Már igen kevés idejük van az április 8-i országgyűlési választásokra ajánlásokat gyűjtő jelölteknek arra, hogy összeszedjék és benyújtsák az aláírásokat, minimum 500-at. Hétfőn délután négy órakor jár le az egyéni választókerületi jelöltek, kedd délután pedig az országos listák bejelentésének a határideje. Tegnap estig 1618 jelöltet jelentettek be, 767-et nyilvántartásba is vettek, miként három országos listát is. 295 jelölt nyilvántartásba vételét elutasították.
A már hivatalosan is országos listát állítani képes három párt (amelyek listáját tehát már a Nemzeti Választási Bizottság nyilvántartásba is vette) az MSZP-Párbeszéd, a Demokratikus Koalíció és a Fidesz-KDNP. Bejelentette országos listáját rajtuk kívül a Jobbik és a Szegényekért Párt is, ezek nyilvántartásba vételéről legkésőbb kedden kell döntenie az NVB-nek – derül ki az NVI adataiból. Mint emlékezetes, országos listát azok a pártok vagy pártszövetségek állíthatnak, amelyek legalább kilenc megyében, illetve Budapesten legalább 27 egyéni választókerületben állítottak jelöltet.
A választási bizottságok által nyilvántartásba vett 767 jelölt megoszlása:
Fidesz-KDNP: 106
Jobbik: 89
LMP: 4
MSZP-Párbeszéd: 57
DK: 46
Momentum: 25
Magyar Munkáspárt: 23
Szegény Emberek Magyarországért Párt: 21
Együtt: 20
Európai Roma Keresztények Jobblétéért Demokratikus Párt: 20
Magyarországi Cigánypárt: 20
Összefogás Párt: 19
Közös Nevező 2018: 16
Kell az Összefogás Párt: 14
Magyar Igazság és Élet Párt: 14
Tenni Akarás Mozgalom: 14
Családok Pártja: 12
Rend és Elszámoltatás Párt: 12
Független: 13
Egyéb, összesen 34 jelölőszervezet: 1-10 per jelölőszervezet.
A bejelentett, de még nyilvántartásba nem vett 1618 egyéni választókerületi jelölt megoszlása a következő:
Fidesz-KDNP: 106
Jobbik: 103
LMP: 94
MSZP-Párbeszéd: 58
Demokratikus Koalíció: 46
Független: 18
Összesen 63 jelölőszervezetnek van bejelentett, de még nyilvántartásba nem vett jelöltje, több mint 500. Már 31 független jelölt is leadta ajánlásait, 13-at közülük nyilvántartásba is vettek.
Az ajánlások ellenőrzésére három napja van a választókerületi választási irodának, a jelöltek nyilvántartásba vételéről ezután, legkésőbb a bejelentést követő negyedik napon döntenek a választási bizottságok.
A választási iroda 3 napon belül elvégzi az ellenőrzést, s a bejelenéstől számítva legkésőbb a 4. Napon nyilvántartásba veszi a jelöltet.
Ezen a héten is kitettek magukért politikusaink, ismét rengeteg emlékezetes mondat hagyta el a szájukat. Ön mennyire emlékszik ezek közül? Töltse ki kvízünket és kiderül!
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.