„Debrecen város sokmilliárdos költségvetésének az első számú felelőse, ezen felül országgyűlési képviselő a rendszerváltás óta, hogy tudja őt megvezetni egy nyolc elemit végzett valaki?” – mondta ezt és sok mindent tisztázó mondatot a Független Hírügynökségnek csengeri Szabó Gáborné ügyvédje Helmeczy László, aki mellesleg a DK országgyűlési képviselő-jelöltje.
Bár nem illik egy ügyvédtől ilyet kérdezni, de tűzbe merné tenni a kezét az ügyfeléért?
Nem ismerem olyan szinten az iratokat, hogy tudnám, mekkora ez a hagyaték, vagy miből áll. Töméntelen mennyiségű irat van, de ebben az ügyben, jelenleg, nem az a kérdés, hogy az ügyvéd tűzbe tegye e kezét az ügyfeléért – egyébként mindig tegye meg az ügyfélért, még akkor is, ha később megégeti, mert hisz az a dolga, hogy amit az ügyfele mond, azt igyekezzen készpénznek venni, és tegyen meg érte mindent.
Igen ám, de mi most Magyarországon vagyunk, gondoljon csak Bárándy Péterre, aki elvállata Ahmed H. ügyét és azonnal ő maga terrorista védőnek, az MSZP pedig – mert valaha szocialista kormánytag volt – terrorista pártolónak lett kikiáltva.
Hadd mondjak valamit: amikor ellenem a fideszesek, bizonyos sajtóorgánumokon keresztül mindent megtettek, addig mentek el, hogy megpróbálták rávenni Szöghy Lajos özvegyét, vonja meg tőlem a megbízást, amit amúgy baráti alapon, ingyen csináltam. Egyszerűen azért, mert azt sehogy sem tudták beleilleszteni a képbe, hogy egyik oldalról kommunistának tartott minisztert védek, másik oldalról meg általuk támogatott embert, egy borzasztó tragédia kapcsán. Szóval
ebben az országban minden előfordulhat, meg mindennek az ellenkezője is.
Egy teljes képtelenség, most Bárándy Petiről beszélek, hogy kinek látja el a védelmét. A hatalom azt is elvárná, hogy hozzá kelljen fordulni engedélyért, hogy ki kaphat védőügyvédet és ki nem?
De térjünk vissza a mi ügyünkhöz. Mi is történt itt?
Kiállt a fideszes miniszter, mesélt össze-vissza, hisz tudjuk, ahányszor megszólalt mindig mást mondott.
Először azt, hogy nem léteznek a nyilvánosságra került iratok, aztán mégis csak léteznek. Aztán kiderül, hogy ezek a nemlétező iratok ráadásul közokiratok, amelynek létrahozásában ő részt vett. Ezek után pedig, a fene tudja, hogy milyen kommunikációs tanácsra, kijelenti, hogy az én ügyfelem, a Szabóné egy csaló, és ebből semmi nem igaz. Mit is mondott még? Hogy
Szabóné csalásért el volt ítélve. Tessék nyugodtan leírni: nem igaz, nem volt elítélve.
A Pesti Srácok már addig jut el, hogy kegyelmi kérvényt is benyújtott, ami természetesen ugyanúgy nem igaz, nem folyt ellene büntetőeljárás, nem volt elítélve. Nem volt házi őrizetben sem, amit ugye szintén Kósa úr állított. Vegyük most azt az oldalát az ügynek, hogy igaz-e ez a rohadt nagy hagyaték, vagy sem. Utána nézzük a túloldalt, Kósa úrét…
Először válaszoljunk az ön által feltett kérdésre, tehát van hagyaték, vagy nincs?
Olyan dokumentumok jelenleg nincsenek a kezemben, amelyek igazolnák az örökséget, már csak azért sincsenek, mert azokat még januárban lefoglalta a rendőrség. Tehát nem azért nem tudok válaszolni a kérdésre, mert köt a titoktartás, hanem mert nem vagyok képben.
Azt tudjuk, hogy volt-e bármilyen pénzmozgás? Hogy Szabónénak volt-e saját forrása?
Én úgy tudom, hogy kapott elég komoly pénzt, százmilliós nagyságrendben.
De hitelbe, vagy kölcsön kapta?
Ő azt mondja, hogy a hagyaték egy része először megnyílt, és ebből kapott pénzt, amiből jótékony célra is fordított, meg különböző befektetéseket eszközölt. Aztán, a végrendeletben lévő záradék miatt megállt a további folyósítás.
A Népszavában készült helyszíni riportban arról számoltak be többen, hogy a hölgy kapott kölcsönöket, szép kamatokkal fizetgette vissza, nem mindenkinek, de nem mernek megszólalni, nehogy az adóhatóság rájuk szálljon, hogy honnan volt a pénz.
Ezek után kiáll Kósa, és feljelenti, hogy csaló az asszony. Hát idézzük pontosan a btk-t: aki mást jogtalan haszonszerzés érdekében tévedésbe ejt, tévedésben tart, és ezzel kárt okoz.
Kósa Lajosnak milyen kárt okozott Szabó Gáborné? A be nem folyt hagyatékból nem fizette ki előbb a feleségnek, majd később az édesanyjának azt a potom nyolszázmillió forintot?
Azt nem kellene vizsgálni, hogy mit ellentételez ajándékkal Szabóné? Ha azért adok, és Kósa esetében fogadok el megbízást, közjegyző előtt, hogy egy 1300 milliárd forintos vagyont kezeljek, államkötvényt vegyek érte, az mi? A sajtó ugye már Bróker Lajcsizik Kósa esetében. Amúgy volt felhatalmazása Kósának ilyen tevékenységre?
Ő azt nyilatkozta még az elején, hogy csak tanácsot adott: vegyen az asszony államkötvényt, és teremtsen munkahelyet…
Szerkesztő úr, nyolcszázmillióért?
Hát az nyilván nem arra kellett…
Akkor miért kapta?
Ma már ezt tagadja, azt mondja, hogy hamis.
Mi hamis? Az ajándékozási szerződést teljesen szabályosan kikézbesítette a közjegyző. És ott van a tértivevényen az átvétel, az aláírás, nem volt kifogás az ajándék ellen, ezzel, ráutaló magatartással létrejött az ajándékozás.
Létrejött a feleség, és a mama kapcsán is?
Igen. Valami családi probléma volt, és ebben miért hazudna az én ügyfelem, közölte Kósa úr, hogy még se a feleség kapja, hanem a mama kapja az euróban megjelölt összeget.
Sokan egyszerűen lehetetlennek tartják, hogy egy nyolc általános végzett asszony ilyen módon meg tudta téveszteni a polgármestert. Ezért sokféle teória terjed arról, hogy mi is történhetett valójában. Az egyik ezek közül az, hogy Szabónét felhasználják egy pénzmosási ügyletben. Lehetséges ez?
Se megerősíteni, se kizárni nem tudom. Kósa Debrecen polgármestere, tudjuk, hogy közgazdasági egyetemet végzett, bár diplomája nincs. Debrecen város sokmilliárdos költségvetésének az első számú felelőse, ezen felül országgyűlési képviselő a rendszerváltás óta, hogy tudja őt megvezetni egy nyolc elemit végzett valaki? Ha valaminek, az összegnek, nem kellene feltűnni, szerkesztő úr?
Akkor megfordítom a kérdést: az nem lehetséges – nem mondom, hogy Kósa Lajos tette -, hogy valakik megtalálták ezt az asszonyt, tudván, hogy az apja meghalt valahol Németországban, hát miért ne örökölhetett volna egy nagy összeget, nosza vonjuk be egy ilyen akcióba, vegyünk a pénzen államkötvényeket, és máris megtörtént a pénzmosás, a csengeri asszonyon keresztül.
Nézze, ha maga vagy én veszem ezt a kötvényt, akkor huszonnyolc hatóság vizsgálja, hogy miből vesszük. A kormánypárti politikusok, vagy Kósa úr esetében erről már nem vagyok meggyőződve.
És azt elképzelhetőnek tartja, hogy Kósa Lajos, amikor megkapta a megbízást, nem rohant oda Orbánhoz, hogy hé Viktor, rám bíztak 1300 milliárd forintot?
Orbánnak százszor több esze van, mintsem elfogadjon egy ilyen hülye történetet Kósa Lajostól. Magadnál vagy, elgurult a gyógyszered – ezt kérdezte volna Orbán. Maradjunk annyiban: lehet Orbánt szeretni, vagy nem szeretni, de helyén van az esze.
Mert egy ilyen ügylethez hülyének kell lenni…
Áh, képtelenség.
Azt mondta az imént, hogy nem lehet kizárni a pénzmosást, akkor honnan indulhatott el?
Kell ahhoz Orbán Viktor egy fideszes politikusnak, amikor egy államtitkárnál – ugye friss a hír – találunk egymilliárdot? Kell a miniszterelnök a fekete fideszes pénzekhez? Könyörgöm, az ország minden szintjén lopnak.
De könyörgöm most nem egymilliárdról, hanem annak ezerháromszázszorosáról beszélünk.
Ez igaz.
És ahhoz is túl nagy, hogy Szabóné találjon hozzá történetet. Mert ugye azt se nagyon hisszük el, hogy ekkora összeget örökölt. Ha jól tudom, cigányprímás volt az apukája.
Én nem tudom. Nem ismerte az apját.
Akkor honnan örökölt?
Az apja után, de személyesen nem ismerte. De tőle örökölt, ha igaz.
Ki fog derülni valamikor?
Persze. De nem ez az érdekes, hanem az, hogy ennek az elképesztő összegnek a kezeléséről nyilatkozik Debrecen polgármestere, országgyűlési képviselő, mondhatjuk, hivatalos személy. Az én ügyfelem azt mondja, hogy figyelmeztették Kósát és Orendi Mihályt is, hogy ne beszéljenek erről az örökségről, mert ha ez kitudódik, egy ekkor összeg esetében még a családja is veszélybe kerül. Még egyszer: szerződést készített, és elfogadott ajándékot.
A szerződésekben benne van Kósa úr édesanyjának, a feleségének az összes személyi adata.
Betört Szabóné és ellopta az adatokat? Nem. Közokirat bizonyítja, hogy az ajándék nyolcszáz millió el lett fogadva. Itt ugye nem akárkiről beszélünk, nem a sarki fűszeresről, hanem valakiről, akinek hatalma, befolyása van. És
a btk. azt mondja, hogy a befolyással való üzérkedéshez elég elfogadni az ajánlatot, vagyis a pénz ígéretét elfogadja valaki, megvalósul a bűncselekmény. Akár a vesztegetés, akár a befolyással való üzérkedés.
Lehet úgy menekülni az újságírók elől, hogy a miniszteri autót is összetöröm, de ütött az igazság órája. Ha az ügyfelemet kihallgatják gyanúsítottként, csak nem képzeli Kósa úr, hogy nem én leszek az első, aki ragaszkodik hozzá, hogy tanúként hallgassák ki őt is? Neki ugyanis meg kell szólalni ebben az ügyben, igazmondási kötelezettség mellett. Csak akkor nem köteles erre, ha saját magára vallana terhelően. Tehát ha hallgat, az is beszédes. Amilyen következetes nyilatkozatokat tett eddig, meg fog érni egy misét az ő vallomása.
Egyébként Kósa Lajos ott volt a közjegyzőnél személyesen, amikor a megbízást okiratba foglalták?
Én úgy tudom igen.
Folytatjuk
