A képet a Facebookon találtuk, Nagykovácsiban, a temetőben készült. Megpróbálunk nem gondolni semmit, mert hát semmi olyanra nem tudnánk gondolni, ami tűrné a nyomdafestéket.
Legföljebb az jut az eszünkbe, de ez is csak véletlenül, hogy Csepelen százával kerültek fel halott emberek nevei az ajánlóívekre.
Nagykovácsiban nyilván nem erről van szó. Ha majd elmúlik a választási kampány, a műtárgy nemcsak madárijesztőként lesz használható, de remélhetőleg a Soros-hálózat által hazánkba csalogatott migránsokat is elriasztja.
Alig egy órája került fel a Facebookra az Orbán Viktor nagykanizsai látogatásáról készült fotósorozat. Magyarország miniszterelnöke azért látogatott Nagykanizsára a választási kampány hajrájában, hogy arra buzdítsa az embereket: szavazzanak a Fidesz-KDNP jelöltjére, Cseresnyés Péter államtitkárra.
„Készen állok a munkára, az ország vezetésére és képesnek is érzem magam arra, hogy ismét elvégezzem azt,” mondta Orbán Viktor.
A Zaol beszámolója szerint a kormányfő elsőként Dénes Sándor polgármesterrel tárgyalt, majd a városháza lépcsőjéről intézett beszédet az Erzsébet téren reá váró, körülbelül 5-600 főnyi tömeghez.
A Zala megyei hírportál beszámolója szerint Orbán bátor embernek nevezte Cseresnyés Pétert. „ Az elmúlt 8 évben volt néhány nagyon nehéz pillanat. Mi pedig szerencsésnek mondhattuk magunkat, mert Cseresnyés Péterhez hasonló bátor emberek ültek az Országgyűlés padsoraiban.”
Majd sorolta a nehéz pillanatokat. Például azt, hogy „az ország a pénzügyi csőd szélén tántorgott 2010-ben” de „bevezettük a bankadót, multiadót, ez az érintetteknek általában nem tetszett és velük szemben bizony, erőt, elszántságot és bátorságot kellett mutatni.”
Ahhoz is bátorság kellett, hogy hazaküldjék az IMF-et és elindítsák az új közmunkaprogramot.
Természetesen a migránsok és a bevándorlás sem maradhatott ki a miniszterelnök kampánybeszédéből.
„Nincsen kő a szívünk helyén”, mondta Orbán, „mi segítünk a bajba jutottakon, de arra nem vagyunk hajlandóak, hogy a bajt magunkra vegyük.”
Egyelőre lopás gyanúja miatt a svéd rendőrség átadta az ügyészségnek Semjén Zsolt ottani vadászatának ügyét. Egy svéd gazda ugyanis sajátjaként azonosította a lelőtt rénszarvast.
A svédországi Vesterbotten rendőrsége szerdán az ügyészséghez továbbította a Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes elleni feljelentés ügyét – vette észre a 444.hu a svéd sajtó tudósítását.
A rendőrség közleményben tudatta szerdán, hogy a további nyomozás érdekében az ügyészségre teszik át az ügyet – írta meg az SVT Nyheter.
Amint az már ismert, Semjén Zsolt korrupciógyanús ügybe keveredett, amikor a Magyar Nemzet megírta: az elmúlt években rendre svédországi vadászatokon vett részt, amelyek költségét egy magyar vállalkozó fizette, alkalmanként 5 millió forint körüli értékben.
Ennek során derült ki, hogy Semjén olyan állat fölött pózol győzedelmesen az egyik fotón, amely háziállatként tartott rénszarvas volt. Ezután egy svéd gazdaember, Niklas Jonsson (illetve az SVT Nyheter erről szóló március 23-i írásában az édesapja) felismerte a fülében lévő jelölés alapján, hogy az ő szarvasáról van szó.
Jonsson ezután lopás miatt feljelentést tett a rendőrségen.
Megint lecsapott a hülyeség, ezúttal Csongrádon tört ki az őrület. Migránsnak néztek egy nőt, rendőrt hívtak rá. Aztán kiderült, hogy az illető nem is menekült, csupán fodrásznál volt az édesanyjával.
„Szeretném megköszönni annak a csongrádi lakosnak, aki a mai nap folyamán rám és édesanyámra hívta a rendőrséget az utcán sétálva, azt állítva, hogy menekültek vagyunk, csupán azért, mert a fodrásztól kilépve nem szerettem volna elázni, és a fejemre hajtottam a sálamat” – írta Facebook-posztjában egy Barbara nevű hölgy.
Nem kellett volna. Valaki, éber honfitárs, jelentette a rendőrségen. A közegek hamar megérkeztek, autójukkal eltorlaszolták a fejkendős hölgy és édesanyjának menekülési útvonalát, majd intézkedtek.
Miután kiderítették, hogy nem migránsokkal, hanem fodrásznál járt helyi lakosokkal állnak szemben, a két nőt elengedték.
Hogy kértek-e bocsánatot, arról nem jött hír.
Persze, nem is nekik kellene bocsánatot kérniük, hanem azoknak, akik ezt az őrületet rászabadították Magyarországra. És nemcsak Barbarától, hanem minden normális magyartól. Hogy olyan hellyé lettünk, ahol az emberek kivetkőznek emberi méltóságukból, felrúgnak minden emberi normát, tisztességet, barátságot, megértést.
Amúgy meg nem kizárt, hogy az eső a hibás. Száraz, napos időben ugyanis Barbara nem tesz kendőt a fejére, ebben az esetben nem jelentik fel, és nem intézkednek vele szemben a rendőrök.
A történet tanulsága: esős időben ne nézzünk ki úgy, mintha menekültek lennénk. Se Csongrádon, se bárhol máshol Magyarországon.
Gyerekkorunkban játszottuk azt, hogy olyan mondatokat gyártottunk, melyek első betűi összeolvasva értelmes szöveget adtak. Most az LMP kecskeméti országgyűlési képviselő-jelöltje, a Gyurcsány Ferencet részegséggel vádoló, majd tőle bocsánatot kérő Vágó Gábor fordult ehhez a – meglehetősen komoly tartalmat hordozó – játékos formához. Ha összeolvassuk az alábbi közlemény első betűit, a címben említett kijelentés kapjuk.
Teljesen világossá vált, hogy a magyar állam multi cégekkel is maffia üzelmeket folytat.
Informatikai területen robbant a legújabb botrány, mert túlárazott szoftvereket vett az állam.
Be kell fejezni a közpénzekkel való rablógazdálkodást, és szemléletváltás szükséges.
Ott, ahol lehetőség van a magyar fejlesztésű szoftverek használatára, azt kell használni.
Régóta küzd az LMP azért, hogy a magyar tech ipar ne legyen mostohagyerek itthon.
Célként a szabad szoftverek teljes körű használatát fogalmaztuk meg a programunkban.
Z-generációs fejlesztők itthon tartása szempontjából is fontos a tech ipar fejlesztése.
Informatikai szempontból sem kívánatos egy multi cég termékétől függenie az államnak.
Szabad szoftverek használata biztonsági szempontból is kifizetődő az országnak.
Teljesen érthetetlen az a függési rendszer, amit így kialakított a kormányzat.
Van egy magyarázat, miszerint a kormányhoz közel álló közvetítők jártak jól.
Általános jelenségről, vagy egyedi esetről van-e szó, azt ki kell deríteni a hatóságoknak.
Nyomozást indított az FBI is az ügyben, a rendőrség és a NAV is érintett.
Ügyészségi nyomozás is elkerülhetetlen, ezzel lehet csak tisztáznia magát az államnak.
Lehetőségünk van választani a 21. századi megoldások és a maffia módszerek között.
Nem lehet hagyni, hogy a jövő legfontosabb területén ilyen visszaélések legyenek.
Informatikai beruházásokkal a magyar KKV-kat és nem a multi cégeket kell támogatni.
Figyelembe véve a nemzetközi folymatokat, hazánk tech ipari központtá válhatna.
Orbán-kormány alatt nem a magyar fejlesztők kerültek helyzetbe, hanem a multik.
Garanciát vállalunk, hogy az állam szabad szoftvereket fog vásárolni az LMP- kormány alatt.
Juhász Péter, az Együtt elnöke a Facebookon számolt be arról, hogy kapott egy videófelvételt, amelyen Orbán Ráhel arról egyeztet a Magyar Turizmus Zrt munkatársával, hogy van valaki, aki sok pénzt szeretne keresni a Magyar Államból, és ha van ellentételezés, az még jó is lehet.
Juhász szerint bár elég rossz minőségű a felvétel, és még sok mindent ki kell belőle bogozni, már ez a mondat önmagában is nagyon sok kérdést felvet.
Például azt, hogy miként lehetséges, hogy a miniszterelnök lánya állami pénzekre utazó emberek érdekében jár el? Mit jelenthet az „ellentételezés”? Kiről beszél Orbán Ráhel, és milyen üzlet született?
Az Együtt elnöke úgy véli, hogy mostantól bizonyíték van arra, hogy a miniszterelnök családja állami pénzek közelében intézkedik felhatalmazás nélkül.
Hadházy Ákos szerint a Fidesz gyakorlatilag az összes ellenzéki pártba beépült, mindenütt vannak emberei, s a kormánypárt mindent elkövet, hogy az ellenzéki pártok minél rosszabb viszonyban legyenek egymással.
Az LMP társelnöke mindezt pártjuk zuglói jelöltjének aláírásgyűjtő botránya (erről mi is írtunk) kapcsán mondta el az ATV Egyenes beszéd című műsorában.
Hadházynak vannak sejtései, hogy az LMP-ben ki lehet az, aki a Fidesznek is dolgozik, de erről szerinte nem most, a választás előtt néhány nappal kell beszélni.
A Fidesz segítségéve aláírásokat gyűjtő jelöltjük, Barta János ügyével kapcsolatban elmondta, hogy kezdeményezték a kizárását, és amennyiben a jelölt önként nem lép vissza, akkor megnézik, hogy milyen jogi lehetőségük van arra, hogy ne az LMP logójával induljon a választáson.
Ungváry Rudolf politikai elemző szerint Orbán Viktor tökéletesen elfoglalta a szélsőjobb pozícióját Magyarországon. A Független Hírügynökségnek adott interjújában azt állítja: a magyar miniszterelnök épp olyan toxikus vezér, mint Hitler volt, aki képes megmérgezni a hallgatóságát. Az ilyen elveket valló vezetőnek mindig szüksége van ellenségképre, ezért is lépett be ebbe a szerepbe – lényegében az antiszemitizmust helyettesítve – Soros György. Természetesen ma már nem lehet nyíltan ilyen nézeteket vallani, ezért a beszédmód is rejtőzködőbb. Egyszerűen nem tud másként viselkedni, előbb utóbb ez lesz a veszte. De ahhoz, hogy demokratikus vezetése legyen majd az országnak le kell számolni ezzel a mai politika vezetéssel és a gazdasági hátterével, keményen, a visszamenőleges törvényhozástól sem megriadva.
Politikailag meglehetősen indulatos embernek ismertelek meg. Most van benned indulat?
Alapvetően félénk vagyok, de elviselhetetlennek tartom, ha a társadalmi életben valakik a kizárólagos igazságosság vagy a kizárólagos hatalom letéteményeseként lépnek fel. Az indulataim ebből következhetnek. Ez a rendszer, ugyanúgy, ahogy 1945 után a kommunisták, kizárólagossági igénnyel lép fel. A hatalom kizárólagos jogát követelik. Ezt azonban nem lehet gondolatiság, eszme nélkül végrehajtani. Vagyis azt állítom, hogy azokban, akik ma a hatalmat bitorolják, világnézet is munkál.
És honnan jön ez a világszemlélet?
Mélyen magyar talajból nőtt ki. Magyarország ama részének világából, metaforikusan szólva a Váli-völgy ágynemű szagú szobáiból, amely mindig is jobboldalias volt. Ez a jobboldaliasság mélyen gyökerezik a magyar társadalomban. És ha valaki valamelyest jobboldali, az nyitottabb a szélsőjobboldaliság felé, azaz kevésbé irritálja a saját szélsősége, aki pedig baloldalias, azt kevésbé irritálja a szélsőbaloldaliság.
Meglehetősen súlyos állítás ez, tudniillik azt állítod ezzel, hogy mindannyionknak vannak szabad vegyértékeink a szélsőségek felé.
Megfogalmazhatod így is, mivel az emberi lélek esendő. Nagy kiszolgáltatottság, igen mindannyionkban ott lévő kiszolgáltatottság az, hogy ott van bennünk ez a kísértés. Persze a két kísértés nagyban különbözik; a baloldaliság valamivel közelebb van a felvilágosodáshoz, a jobboldaliság meg valamivel messzebb. Ezzel különben azt is állítom, hogy a két kategória csak egymáshoz viszonyítva létezik.
Amikor a bennünk lévő szélsőségről beszélünk, vajon nem ezt felismerve utasítja el Orbán Viktor a politikai korrektséget?
Kezdjük onnan, hogy minden kultúra elnyomás következménye. Politikailag korrektnek lenni – nem abban az értelemben, ahogy ezt Nyugaton túlhajtották, – irtózatos erőfeszítést igényel. Aki természeténél fogva nem toleráns, annak nagyon sokat kell tanulnia, tudnia, belátnia ahhoz, hogy egy kicsit mértékletesebb legyen. Egy baloldalinak mindig jobban vigyáznia kell, hogy ne váljék áldozata a szélsőbaloldaliságnak, hiszen nagy csábítás a felvilágosodás tökéletes megvalósítása. Egy jobboldalinak azért kell vigyáznia, nehogy – képletesen szólva – vissza akarja vezetni a társadalmat az őserdőbe. Ebből következik, hogy a fasizmussal szemben össze lehet fogni a bolsevikokkal, viszont a bolsevizmussal szemben nem lehet összefogni a fasizmussal. Azért, mert a demokrácia a felvilágosodás terméke, tehát közelebb áll hozzá a bolsevizmus, mint a fasizmus. Orbán tökéletesen elfoglalta a szélsőjobboldaliság helyét a mai Magyarországon. Egy olyan Magyarországon, amelynek többsége jobboldalias. Ebből nem következik, hogy mindenki beveszi a szélsőjobboldaliság orbáni maszlagját, de termékeny talajra talál. 1945 után a nyílt szélsőjobb megnyilatkozásokkal nem lehet már tömegméretekben sikeres lenni, mert a fasizmus/nemzetiszocializmus történelmi vereséget szenvedett a II. világháborúban. Emiatt az ilyen jellegű késztetések álcázottan jelennek meg. A szakirodalom ezt már felismerte, és – többek között –a „demokrácia 2.0” (azaz a második változatú demokrácia) és a toxikus vezér fogalmát használja a leírására.
Kit neveznek toxikus vezérnek?
Azt, aki meg tudja mérgezni a saját szélsőséges világlátásának a szóhasználatával a potenciális választóit. Orbán, akárcsak Hitler, tipikus toxikus vezér … Ha Orbán beszél, áttételes, rejtekező beszédmódban teszi, amelyben saját szélsőjobboldaliságát leplezi. Teljesen azonban ezt sohasem lehet leplezni, de azok, akik nincsenek kulturálisan – és sok egyéb szempontból –, felvértezve ezekkel a „toxikus sugallatokkal” szemben, azok áldozatul esnek a vezérnek. Tökéletes példája ennek a Békemenet egyik úriasszonya. Arról beszélt, hogy nem véletlen, miként is szerezte Simicska a vagyonát, amiből aztán tud Orbán ellen támadni. Száműzte az emlékezetéből, hogy Simicska éppen Orbán támogatásával szerezte a vagyonát. Ma abban a meggyőződésben él, hogy Simicska Orbán után lett vagyonos. Hasonló tévesztés es, mint amit például a német társadalmat nagy részét elfogta 1933-ban Hitler hatására. Akkor még lehetett nyíltan zsidózni, ma már nem lehet. De egy szélsőjobboldali toxikus vezérnek ellenségképre van szüksége; enélkül nem tudja legitimálni magát.
Ezért van most Soros?
Soros az antiszemitizmus helyett van. A funkciója ugyanaz, mint a zsidónak volt annak idején, a Harmadik birodalomban.
Magyar Bálint teljesen tévesen állítja, hogy ez az uszítás csak cinikusan használt eszköz. Persze, de ilyen politikai termék volt annak idején az antiszemitizmus is. És ilyen politikai terméket csak olyanok képesek hatékonyan használni, akiknek lelke mélyén ott van a szélsőjobboldaliság ellenségképző kísértése. Éppen ez az oka, hogy Orbán nem is tudna másként viselkedni, és ez is lesz majd a veszte. Megy előre a maga útján, és azt kell mondanom, minél rosszabb lesz, annál jobb.
Annál közelebb a vég?
Gyorsabban túlesünk rajta.
Van egyáltalán olyan elem, amit Orbán nem vett még át a Jobbiktól?
Nem a Jobbiktól vette át, hiszen az később jött létre, hanem átvette a fasisztoid világképet: a vezérelvet, a tekintély elvet, az erő elvét, a kirekesztés elvét, amely tárgya az állandóan változó célcsoportok. Az orbáni politikai réteg megszállt minden intézményt, amelyek a fékeket és ellensúlyokat szolgáltak, féktelen nacionalista propagandát folytat, és a latin fasizmusokra emlékeztető módon, még szakrális legitimációra is igényt tart. Ezt a Jobbik nem tudta ellensúlyozni, mert nyíltabban akarta csinálni, ami nem hozott elég szavazatot. Felismerték, hogy semmi keresnivalójuk a szélsőjobboldali térfélen, mint ahogy korábban Orbán is felismerte, hogy semmi keresnivalója nincs a liberális térfélen. Az a tévképzet, hogy a demokráciának csak a liberalizmus és a baloldaliság az igazi záloga – márpedig a baloldali és liberális politikusok egy része így gondolkodik még ma is -, Orbánban hamar megérlelte a felismerést, hogy ilyen hülyékkel nem érdemes szövetkezni, és villámgyorsan döntött.
Ez azt jelenti, hogy ha szüksége lenne rá, ugyanilyen gyorsan vissza tudna állni a liberális oldalra?
Ugyan nincs csodálatosabb az embernél, de az is igaz, hogy kutyából nem lesz szalonna.
Történelmi tapasztalat, hogy ha a bolsevista megbánja, amit tett, akkor nem bűnbánatot gyakorol, hanem azt vallja, hogy hibát követett el, és liberális, baloldali demokratává válik. Ha egy fasiszta bánja meg, amit tett, ezt inkább bűnként, nem pedig hibaként fogja fel. Az ilyenek útja inkább a valláshoz vezet.
Arra nincs igazán tapasztalat, hogy fasiszták mélyen demokratákká válnának. Miközben a volt kommunisták között számos ilyet találunk. És én hitelt is adok nekik. De akkor hitelt kell adnom annak is, ha netán egy szélsőjobboldali fogja ezt megtenni. Ezért is nagy feladvány a harminc százaléknyi baloldali és liberális demokraták számára, hogy mit kezdjenek a Jobbik középre húzódásával. Tény, hogy ma Magyarországon nincs demokratikus jobboldali pártképződmény. Itt egy tátongó piaci rés van. Az összes eddigi kísérlet, hogy konzervatív pártot hozzanak létre, a dugába dőlt. Ma az a helyzet, hogy a magyar jobboldali embereket egy szélsőjobboldali rendszer a maga oldalára tudta állítani (ahogy ez a náci Németországban is egykor lejátszódott). Többek között azért is, mert a baloldaliak, liberálisok az illúzióik, a naivitásuk miatt erre abszolút felkészületlenek voltak.
Ezt hogy érti?
Hagyták, hogy a szélsőjobboldal sajátítsa ki a nemzeti kérdést, az emberek biztonságérzetének kérdését. Hangadó részük még a legutóbbi időben is, a migráció kérdésében egy fundamentalista, a migrációval szembeni kritikátlanul befogadó magatartást képviselt. Ettől mára az összes nyugati demokrácia eltávolodott. A migrációval az euro-atlanti demokráciák meg fognak birkózni, ahogy a fasizmussal is megbirkóztak – noha ez se lesz kezdetben diadalmenet. Az iszlám valóban nagy kihívás, hiszen az európaihoz képest koraibb fázisban lévő kultúra hordozója. Ha nagy tömegben és rövid időn belül érkeznek ebből a világból, lehetetlen integrálni őket. Erre vágta a szemembe Tamás Gáspár Miklós, egyik képviselője a mutáns, bolsevista fundamentalizmusnak, hogy „a kultúrára hivatkozni a legújabb fasiszta trükk”. Ebben az állításban benne foglaltatik ennek a fajta baloldali, liberális rétegnek veresége, amely nincs felkészülve arra, hogy a kultúrának, a nemzeti hovatartozás érzelmének iszonyatos jelentősége van. Éppen
ezért tudta Orbán, a maga toxikus szerepével szinte az egész magyar jobboldali társadalmat megtéveszteni. Ez a jobboldal most fokozatosan ábrándul ki belőle, és e kiábrándulás farvizén jön be a Jobbik a centrumba.
A kérdés az, hogy mit kezdjen ezzel egy pragmatikus politikus? Csak szövetkeznie kell vele, nem? Ha pragmatikus. Ha elvhű, akkor azt mondja, hogy kutyából nem lesz szalonna. Tudjuk, hogy a politika különleges mesterség. És bár nem lehet erkölcs nélkül politizálni, de mérlegelni kell. Voltak ilyenek a történelemben, nevezhetjük velejéig erkölcstelennek is őket, de mindig osztani, szorozni kell, mit nyerünk és mit veszítünk.
Ezzel azt is mondod, hogy, ha az a prioritás, hogy az Orbán-kormányt le kell váltani, akkor a Jobbikkal meg kell kötni a kompromisszumot.
Igen, de ezt én félve mondom. Mert én is tudom, hogy milyen borzalmas késztetések lapulnak egyes jobbikos politikus mögött. De Horn Gyula 56-os szerepvállalása sem változat azon, hogy 1990 után erőszakos, de pragmatikus, demokrata politikus lett, miközben politikai szörnyeteg volt ’57-ben. Tehát az osztás és a szorzás nagyon nagy kérdés, mert a társadalmi életben nem számokkal osztunk, hanem érzelmekkel.
Kimondható-e az, hogy a magyar népnek vezérre van szüksége, és Orbánban megtalálta a mag – igaz, toxikus – vezérét?
Említettem, hogy a magyar lakosság nagyobbik része jobboldali. Ebből pedig következik a nagyobb biztonságra, a határozott hierarchiára való törekvés, vagyis olyan jellemvonásokra, amelyek a baloldalisághoz képest archaikusabbak.
Akkor viszont nem is fog ez megváltozni, hisz ezek a tulajdonságok megmaradnak fontos értékmérőként…
De ezek nem negatív tulajdonságok. Csak a baloldaliak kevésbé teszik a hangsúlyt az irányítottságra, az erőre, a hierarchiára. És amíg ezek a dolgok egyensúlyban vannak, addig mindkét oldal demokratának mondható.
Azt is állítod tehát, hogy normális demokratikus állapotok akkor lesznek Magyarországon, ha létrejön egy konzervatív, igazi jobboldali párt?
Ha erőre kap egy jobboldali formáció. Mert jobboldalinak lenni nem kevésbé demokratikus, mint baloldalinak lenni. Csak éppen másként.
Azt is mondhatjuk, hogy ha a toxikus vezér lelép, akkor a hátrahagyott párt már képes lesz demokratikusan vezetni az országot?
Erre Spanyolországon kívül nem volt példa. A spanyol király, mint jobboldali demokrata kézben tartotta a dolgokat, és odacsapott, amikor kellett. De Gaulle, vagy Churchill is piszkosul jobboldaliak voltak, de ha kellett, ők is odacsaptak a szélsőjobbnak. Magyarországon viszont ma nem lehet tudni, hogy ha egy mutáns, fasisztoid erőt a véletlen következtében le lehet váltani, és nem következik egy tabula rasa egy új nürnbergi perrel a fasisztoid orbáni erőkkel szemben, akkor képes lesz-e bárki kormányozni az országot a továbbra is működő orbáni párttal és hatalmasra nőtt gazdasági hátországával szemben. Ezt kétsége vonom.
Tehát: el tudom képzelni a Jobbikkal való összefogást, el tudom képzelni még azt is, hogy vele a demokraták többséget alkotnának, de ha ez megtörténik és nem csinálnak egy új nürnbergi pert, amelyben lefejezik az orbáni politikai osztályt, többek között visszamenőleges törvénykezéssel, nem nyilvánítják semmissé az orbáni alkotmányt, nem ítélik el a politikai hatalom bűnszövetkezetben elkövetett kisajátítóit, ha nem semmisítik meg ennek a bűnszövetkezetnek a gazdasági oligarchiáit, akkor alig hiszem, hogy ez az ország kormányozható marad. Ez a toxikus vezér által irányított politikai osztály, az a része, amely teljesen átadta magát neki, vele a mögötte álló jobboldaliak látens tömege egy idő után vissza fogja szavazni őket.
De maradjunk a jelennél: ha sikerülne megakadályozni, hogy Orbánnak abszolút többsége legyen – akár a Jobbikkal, vagy nélküle -, akkor Orbánnak így kell megoldani, hogy az országot végleg és teljesen kisajátítsa. És ezt meg is fogja csinálni. Azaz, ha megmarad kormányon, meg fogja találni a módját, hogy egy erdogani típusú, valójában mutáns fasiszta rendszert véglegesítsen Magyarországon.
Ne tévedjünk, akkor meg fogja akadályozni, hogy létrejöhessen bármilyen összefogás, tönkreteszi a Klubrádiót és a Népszavát, olyan halotti csöndet kényszerít az országra, amely hosszú távon kontraproduktív. Ezért az utódaink meg fogják élni a rendszerváltást, de amely lehet, hogy füst és lángok között valósul meg.
Ma az Auguszták ünneplik a névnapjukat. Latin eredetű, az ókori Rómában a császári család nőtagjainak címe volt, másrészt az Augustus férfinévből alakult női név. Jelentése: magasztos, szent, fenséges. Olvassa el, hogy mit olvastunk az országos napilapokban!
Magyar Nemzet: Lázár szerint, ha a cigányokat sem lehetett integrálni, akkor a bevándorlókat sem
Lázár János mártélyi utcafórumán szerda este azt mondta: a cigányokat sem sikerült integrálni, a bevándorlókat sem lehet – írja a Hír TV tudósíátása alapján a Magyar Nemzet. A kijelentés azért is meglepő, mert Lázár János 2008 és 2012 között élharcosa volt a Soros György pénzéből végrehajtott hódmezővásárhelyi roma integrációs programnak.
„Ha egyszer beengedjük őket, akkor el fogják foglalni azt a helyet, ahová bejönnek. Onnantól kezdve az egy mese, hogy lehet integrálni, meg majd barátkozunk, meg majd olyanok lesznek, mint mi; nehogy elhiggye valaki. 600 éve élünk együtt a cigányokkal, és mind a mai napig nem tudtuk őket integrálni, hogy beszéljük világosan. Akkor hogyan tudnánk integrálni olyanokat, akik egy másik világból, egy másik kultúrából, másik identitással jönnek ide? 600 év múlva sem jutunk egyről a kettőre” – jelentette ki a miniszter.
Magyar Hírlap: Hadházy Ákos édesanyja is strómanhálózat tagja volt
A Magyar Hírlap szerint dokumentumok bizonyíthatják, hogy az LMP társelnökének az édesanyja egy földvásárlásban üzletelő strómanhálózat tagja volt, így segítette kijátszani a földvásárlási törvényeket. Az asszony több százmilliós liciteken vett részt, melyek előlegét minden esetben olyan számláról utalta át, amit strómanok használtak.
Az igen drága hobbinak hódoló Hadházy Ákos édesanyja 2015 decemberében jelentkezett a Földet a gazdáknak! program földárverésén.
Az asszony három szántóra kívánt licitálni. Mindhárom terület a Twickel-cégek érdekeltségi körébe tartozó településeken található, értékük meghaladta a háromszázmillió forintot. Ahhoz, hogy Hadházy édesanyja egyáltalán részt vehessen az árverésen, be kellett fizetnie a kikiáltási ár tíz százalékát, vagyis több mint harmincmillió forintot.
Népszava: Orbánig ér a Microsoft-botrány
Az amerikai tulajdonú Politico brüsszeli kiadása szerint megnőtt a választások tétje Orbánék számára: olyan korrupciós esetek kerültek napvilágra, amelyek nyomán egy vereség esetén akár több évre is rács mögé kerülhetnek – olvasható a Népszavában.
A tekintélyes online lap ritkán fogalmaz ennyire sarkosan, és ezúttal sem ok nélkül tette: úgy tudjuk, legalább egy ügy, a túlárazott és irányított kormányzati Microsoft-szoftverbeszerzés szálai Orbán Viktor közvetlen környezetéig érnek, és valóban az elképzelhető legsúlyosabb következményekkel járhatnak.
A történetről idehaza a 24.hu számolt be először, amikor tavaly decemberben megírta, hogy az amerikai cég magyar leányvállalatánál belső vizsgálat indult, amelynek nyomán a Microsoft szerződést bontott a legnagyobb hazai viszonteladóival, két vezetője pedig távozott a cégtől. Ugyancsak a magyar hírportál idézte föl, hogy hasonló okokból Romániában is nyomozás folyik, amelyben kilenc egykori miniszter érintett, valamint sokéves börtönbüntetéseket és összesen 17 millió eurós vagyonelkobzást szabtak ki. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy bár a román botrányt az ország történetének legsúlyosabb korrupciójaként említik, és úgy tudjuk, a vállalat belső vizsgálata más térségbeli országokra is kiterjed, a Microsoft auditorai messze a magyar ügyet tartják a legsúlyosabbnak, és itt számolnak a legtöbb kockázattal.
Magyar Idők: Tarlós szerint az igazi tét hazánk kultúrája és identitása
A politikai korrektség és a multikulturalizmus szolgálatába szegődött ellenzék nagy része bevándorláspárti, a kormány viszont igyekszik saját hazája kulturális közösségét erősíteni, igyekszik felemelni a szavát egy olyan felfogású Európai Unióért, amely az európai népek létérdekeit képviselve tesz különbséget a szemben álló politikai erők között.
Tarlós István szerint a menekült az, aki szerényen érkezik, bebocsátást kér és tiszteli a befogadó országot, míg a migráns botokkal, kövekkel „kopogtat”, követel és fenyegetőzik. A főpolgármester a Magyar Időknek adott interjúban arra is figyelmeztet: az Orbán-kabinet megbuktatásán fáradozó Soros György nem szerelemből fektetett annyi pénzt az ellenzékbe és a magukat civilnek mondó szervezetekbe.
Szerinte a legnagyobb és igazi tét Magyarország – mint Európa egyik nem jelentéktelen országának – kultúrája, szokásai, hitélete, röviden: identitása, illetve az ezt alapjaiban befolyásoló tömeges bevándorlás kérdése. Ebben a jelenlegi kormány, illetve az ellenzék nézetei döntően eltérnek egymástól. A farizeus „politikai korrektség” és multikulturalizmus szolgálatába szegődött ellenzék meghatározó többsége bevándorláspárti. A kormány viszont a nemzetállami értékek, életforma, a kereszténységre épülő európai kultúra pártján áll, igyekszik saját hazája kulturális közösségét erősíteni.
Nem lehet üzlet a kóbor állatok problémája, vallja Mészáros Gabriella, aki 18 éve foglalkozik állatvédelemmel, jelenleg a Magyar Állatvédők Országos Szövetsége (MÁOSZ) elnökeként. Annak kapcsán beszélgettünk vele, hogy magához Orbán Viktor miniszterelnökhöz fordult nyílt levélben az állatvédelem problémái miatt. Mészáros Gabriella elmondta, hogy évek óta várnak a reformokra, miközben szörnyű minden nap azzal álomra hajtania a fejét, hogy holnap megint kóbor kutyákat ölnek meg a gyepmesteri telepeken a helyhiány miatt. Az úgynevezett sintérbiznisz mellett arról is beszélt, hogy az állatvédők sem szentek: a civil szervezetek egy részére is jellemző az átláthatatlanság és a zavarosban halászás.
Egy éve egy konferencián azt mondta, hogy 2017-et a változás évének érzi az állatvédelem szempontjából. Ehhez képest 2018. március 12-én Orbán Viktornak küldött nyílt levelet, amelyet azzal kezd, hogy végső elkeseredésében fordult a miniszterelnökhöz.
Tavaly nem történt meg az a változás, amit szerettünk volna. Kijött az állatvédelmi törvény módosításának javaslata, amit már nagyon vártunk, hiszen 13 éves EU-s jogharmonizációs kötelezettséget kellene ezzel teljesíteni. Az új törvény azért is fontos lenne, hogy felhatalmazást adjon a kormánynak a kóbor állat rendelet megalkotására, amely 2010 óta készül. Szóval nagyon vártuk, hogy kijöjjön a törvény módosítása, de a tervezet nem jó, ezért kifogásokat emeltünk, és ránk fogták, hogy miattunk nem tud elkészülni a törvény. Emiatt pedig a rendelet is csúszik. Legutóbb szeptemberben vettünk részt ezzel kapcsolatban civil egyeztetésen, ahol a három országos állatvédelmi szervezet, a MÁTSZ (Magyar Állatvédő és Természetbarát Szövetség), a MÁOSZ – ezek ernyőszervezetek -, illetve a Herosz (Herman Ottó Magyar Országos Állat- és Természetvédő Egyesület) egyhangúlag azt mondta, hogy a készülő rendelet jó, egészen európai színvonalú, egyetlen egy dolgot leszámítva. Még mindig, változatlan formában profitorientált lehet az ebrendészeti tevékenység, tehát a kóbor állatok közterületről való befogása. Pedig ez egy közfeladat, ami járvány- és közegészségügyi szempontból is fontos. Az egy dolog, hogy ennek végrehajtását az állam az önkormányzatok hatáskörébe utalja, az önkormányzatok pedig kiadják alvállalkozóknak, de akkor is az állam felelőssége, hogy el legyen látva. Ez a feladat kifejezetten igényli, hogy szakmailag és pénzügyileg is szigorú beszámolási kötelezettsége legyen annak, aki ezt a tevékenységet elvégzi. Egy gazdátlan, kóbor állat élete nem lehet üzlet.
Nonszensz az a jogi szabályozatlanság, ami a területet körülveszi.
Pedig én még tavaly is abban reménykedtem, hogy ez megváltozhat, és elérhet az ebrendészeti tevékenységre szánt közpénz végre a kutyákhoz.
Az Orbán Viktornak írt nyílt levele március 12-én kelt, kevesebb, mint egy hónappal a választások előtt. Sejtem, hogy mi fog válaszolni, de érkezett-e rá bármiféle reakció?
Természetesen semmi, nincsenek illúzióim.
Tavaly arról is beszélt, ha szép szóval nem megy, radikálisabb eszközökhöz kénytelenek nyúlni az állatvédelem ügyében. Mik lennének ezek?
Például ez volt az egyik: amikor az ember már a miniszterelnök úrnak kénytelen levelet írni. Nem akarok balhézni, megoldást szeretnék. A levél publikálásának is az volt az egyik oka, hogy elkerüljük ezt. Itt, ezen a területen vannak olyanok is, akik szeretnek balhézni, de mi nem szeretnénk.
Kire vagy kikre gondol?
A civil állatvédők sem szentek, vannak itt is vannak olyanok, akiknek a tevékenysége nem elsősorban az állatmentésre irányul.
Még mielőtt az állatvédőkről beszélnénk, térjünk vissza egy pillanatra erre a bizonyos sintérbizniszre, amit a levelében is emleget, és ha jól értem, kiemelt célnak tartja a felszámolását. Az a fő probléma, hogy a gyepmesteri telepek nem tudnak/akarnak elszámolni a tevékenységükért kapott pénzzel?
Aki munkát végez, kapjon pénzt érte. De senki nem kérdezi meg, hogy a kapott pénz mire megy. Például vegyük Nyíregyházát: a város 2010-ben 49 millió forintot fizetett ki ebrendészeti tevékenységre. Ki tudja, hogy a feladat ellátója ebből mennyit költött az állatokra, és mennyit a sarokházára? Ez a probléma. 2010-ben 49 millió forintból 300 állatot altattak el Nyíregyházán anélkül, hogy lenne bármiféle számla például az ehhez szükséges hatóanyagokról, miközben ezek tényleg milliós nagyságrendű tételt jelentenek. A sintérbiznisz lényege pont az, hogy nincs szigorú beszámolási kötelezettség, ezért tök jól élhet az, aki ezt a tevékenységet nem lelkiismeretesen látja el. Pláne azok, akik egyidejűleg akár 160 településsel állnak szerződéses viszonyban. Ilyen is van. Nem is tudjuk elképzelni, hogy ennyi településről hova, milyen módon helyezik el az állatokat. Szóval számtalan aggály felmerül a mostani hézagos jogszabályi környezetben, és mi ezt fel akarjuk számolni.
Rengeteg pénz van ezen a területen, csak nem jut el az állatokig.
Kóbor álatok vére tapad ezekhez az adóforintokhoz, hogy lehet ezt megengedni? Amíg ennyi állat elkerülhető halálával vagyunk kénytelenek szembesülni, addig nem lophatnak, nem élhetnek vissza ezzel emberek.
Mindezt úgy, hogy az elemzésük szerint a gyepmesteri telepek feladatainak egy részét állatvédő civil szervezetek végzik, miközben az állatvédelmi törvényben le van írva, hogy a kóbor állatok gondját a településeken az adott önkorményzatnak kell megoldania. Tehát Ön szerint gyakorlatilag arról van szó, hogy az önkormányzatok nem teljesítik ezt a törvényben foglalt kötelezettségüket?
Erről is szó van. És aki elvégzi, az is hanyag módon végzi el. De van olyan település, ahol nincs is gyepmesteri telep, hanem a helyi állatvédelmi civil szervezet végzi el a munkát, és ezért egy fillér finanszírozást sem kap az önkormányzattól. Ahol jól működik a gyepmesteri telep, például Budapesten, ahol helyhiány miatt már nem altatnak el állatokat, több civil szervezet mentési munkája tehermentesíti az Illatos utat. És nagyon sok kutya így is felelőtlen állattartók lakókörnyezetében marad.
Egyik tanulmányukban azt írják, hogy Magyarországon irreálisan magas a kóbor kutyapopuláció, a nagy részük pedig be sem kerül az ellátórendszerbe. Akkor honnan tudják, hogy hány kutyáról lehet szó?
Felbecsültük a létszámukat. Ez úgy néz ki, hogy körülbelül 2 millió kutya van az országban, ebből nagyjából 1,5 millió gazdis, azaz viszonylag felelős gazdánál van. Marad körülbelül 500 ezer kutya, becsléseink szerint ebből 400 ezer van felelőtlen állatartónál, és 80-100 olyan szegregátumokban, szociálisan hátrányos helyzetű településeken, ahol folyamatosan, kontroll nélkül szaporodnak. Közülük 20-22 ezer kerül be évente az hivatalos ellátórendszerbe, tehát a töredéke.
Ez mikori becslés?
Tavalyi. Emellett jelenleg körülbelül 40 ezer kutya van civil szervezetek gondozásában, olyanoknál, akik üzemeltetnek menhelyet, és olyanoknál, akik máshogy oldják meg az elhelyezésüket, például állatpanziókban vagy ideiglenes befogadóknál. Ebből az következik, hogy
jelenleg is van több tízezer, az utcán élő kutya, jellemzően a települések peremterületein.
Nagy létszámban vannak köztük olyan kutyák, akik teljesen el vannak vadulva, emberhez nem szoktak hozzá, őket csak kábítólövedékkel vagy csapdával lehet befogni.
Gondolom, ezekkel az állatokkal a gyepmesteri telepek sem nagyon bajlódnak.
Egyáltalán nem. Ők leginkább csak a települések belső részein felbukkanó, egy-egy kóbor állatot viszik el. A többiek ott maradnak a peremterületeken, és folyamatosan szaporodnak. Ha megnézzük az ellátórendszerben lévő állatok átlagéletkorát, akkor az 1,5-2 év. Tehát ha néhány éve elkapjuk és ivartalanítjuk az anyjukat, most nem lennének itt. Nem bonyolult, amikor az ember a kóbor állat problémát akarja feltárni: nem az égből pottyannak le ezek a kutyák, itt szaporodnak körülöttünk.
Arra van valamilyen adatuk vagy becslésük, hogy mennyi kutyát altatnak el a gyepmesteri telepeken?
Ebből az évi 20-22 ezer kutyából, akik az országban található összesen 103 gyepmesteri telepre bekerülnek – habár évről évre nő az élve kikerülések aránya -, még így is több ezer állatot altatnak el. És ezt csak az alapján tudjuk, amit a telepek bevallanak, lehet, hogy sokkal többről van szó. Rengeteg telepre be sem jutunk, mert nem engednek be.
Azt írják, hogy évi 4 milliárd forint közpénzbe kerül a gyepmesteri telepek fenntartása, miközben 2,1 milliárdból megoldható lenne a kóbor kutyák problémájának rendezése. Hogy jön ki ez az összeg?
Ez is becslés egyelőre. Ha abból indulunk ki, hogy 30-40 ezer állat van a már említett peremterületeken, akik szaporodnak, és folyamatosan termelik a problémát, az ivartalanításuk körülbelül 600 millió forintba kerül (harmincezerszer húszezer forint). A gyepmesteri telepek és az engedéllyel rendelkező menhelyek száma pedig körülbelül 150, ezek korszerűsítésére 10 millió forintot számoltunk, így jött ki 1,5 milliárd forint, összesen 2,1 milliárd. Nem egy egetverő összeg, főleg, hogy számításaink szerint 4 milliárd úgyis elmegy évente a helyzet kezelésére, azaz az állatok megölésére. Miért ne lehetne ennek a felét, legalább egyetlen egyszer fölhasználni arra, hogy megelőzzük a problémát?
Miért kell becsült adatokkal dolgozni a gyepmesteri telepek működését illetően? Miért nem lehet hozzáférni az adatokhoz?
Hiába a közérdekűek az adatok, sok helyen megtagadják a kiszolgáltatásukat, és mehetünk az ombudsmanhoz vagy a bíróságra, évekig tartó pereskedésre. De ezek olyan 90 százalékos pontosságú becslések, nem lövünk nagyon mellé.
Az önkormányzatnak nincs ellenőrzési kötelezettsége a telepek működésével kapcsolatban?
Semmi konkrétum nincs szabályozva, csak annyi, hogy az önkormányzat az első számú állatvédelmi hatóság.
Egyébként is meglepő, hogy az állatvédelmi törvény részletesen foglalkozik az állatvédelmi civil szervezetekkel, a gyepmesteri telepekről azonban kevesebb szó van, és a működésüket egy 1997-es rendelet szabályozza. Gondolom, ez sem segít. Mit szeretnének módosítani a törvényen?
Egyébként a kifogásolt részektől eltekintve az új törvény nagyjából rendben lenne. A legfontosabb az, amit szintén már nyolc éve kérünk, hogy a gyepmesteri telepeken található állatokra is kiterjedjen az állatvédelmi törvény hatálya, mert a tartásuk most kivitelezhetetlen lenne az ott előírtaknak megfelelően. De minket elősorban a kóbor állat rendelet érdekel, mert az szabályozná a területet.
A legnagyobb baj, hogy nincs rendes felelőse ennek a területnek.
Az állategészségügy és az állatvédelem momentán nem tartozik egyik minisztériumhoz sem. Több, egymástól teljesen eltérő minisztérium rendeletei befolyásolják, ezért minden joggal megy az egymásra mutogatás a szakhatóságok és a minisztériumok között. Ezért szorgalmazzuk, hogy legyen egy olyan felelőse a területnek, aki a nemzeti ebrendészeti stratégiát kidolgozza, és végig is tudja vinni. Levezényli a tárcaközi egyeztetéseket, mert így nagyon lassú a folyamat.
A levélben is kiemelte, hogy állatvédelmi kormánybiztosra lenne szükség.
Igen, mert egy csomó területen ez jól működik. Az állatvédelem mellett sok tekintetben nem váltottunk még rendszert, és ez nem a regnáló kormány hibája, hanem az egész politikai elit felelőssége, hogy nem foglalkozik olyan, a civil szervezetek által képviselt társadalmi ügyekkel, mint ez is, és hogy magára hagyja az embereket azokkal a hétköznapi problémákkal, amikkel küzdenek.
Nem elmúlt nyolcévezünk, nem erről van szó.
Én nemzeti érzelmű ember vagyok, nem a kormány vagy a Fidesz ellen szól ez a dolog, hanem a kutyákért. Aki úgy próbálja beállítani, hogy ennek politikai üzenete van, hogy jobbikos vagyok vagy Soros-bérenc… az marhaságot mond. Bár megmondom őszintén, szívesen lennék Soros-bérenc, ha adna 2 milliárd 100 millió forintot a területnek, és ebből megnyugtatóan rendezni tudnánk a kóbor állatok sorsát.
Tanulmányozták-e a problémára adott külföldi megoldásokat? Van-e olyan jó gyakorlat, amit át lehetne venni?
Tőlünk keletre általában még rosszabb a helyzet, de tőlünk nyugatra, például Ausztriában, Németországban, Nagy-Britanniában vagy Svájcban messze előttünk járnak az állattartási kultúrában. Néha azt gondolom, hogy évszázadokkal, nem is évtizedekkel. Németországban a terület egyszereplős, csak civil szervezetek látják el a munkát, akik fejpénzszerűen kapnak állami támogatást ezért, és mellette adományokat is gyűjtenek. Ez nagyon jó megoldás, mert ötvözi az állami finanszírozást a civil erőforrásokkal. Nálunk kétszereplős a terület, van a közpénzből finanszírozott gyepmesteri telep, meg a civil állatvédelmi szervezet. Franciaországban is ez a rendszer, és ott is van helyhiány miatti altatás. Szóval máshol is van baj, de az az ő gondjuk, én arra összpontosítok, ami itt van.
Amikor valaki bemegy ezekre a gyepmesteri telepkre, és látja ezeknek a kutyáknak a szemét, azt onnantól kezdve soha el nem felejti.
És nem tudjuk mi alapján eldönteni, hogy melyik kutyát mentsük meg. Minden állatvédelemmel foglalkozó ember tudja, hogy nem tudunk minden állatot megmenteni, és szörnyen fájdalmas ezeknek az állatoknak az elkerülhető halálával szembesülni, minden nap így kelni és feküdni.
Milyen lenne az Ön szerint ideális rendszer?
Nekem teljesen mindegy, hogy marad-e a kétszereplős terület, és hogy ki végzi el a feladatot, de nem lehet profitorientál. A lényeg az, hogy eljusson a pénz a céljához, esetünkben a kóbor, gazdátlan állatokhoz, illetve kiterjedjen az ebrendészeti tevékenység a peremterületeken élő kutyákra is. Ha belegondolunk, két-három év alatt egy átfogó ivartalanítási programmal megnyugtatóan lehetne rendezni a helyzetet. És akkor nem kellene elaltatni több ezer állatot, és több tízezret az utcán hagyni. Nem kellene, hogy azzal nőjenek fel gyerekek, hogy jött valaki a kocsmából, és elintézte a nem kívánt szaporulatot egy lavórral, egy zsákkal vagy egy lapáttal – van még pár módszer, de ezek a legelterjedtebbek – mert ez nagyon káros a társadalom mentális egészségére is.
Ön a MÁOSZ elnöke, de – ahogy említette is – létezik még egy országos állatvédelmi ernyőszervezet, a MÁTSZ. Miért van két ilyen szervezet, és mennyire működnek együtt?
Megmondom őszintén, mi sem tudjuk pontosan, hogy ez miért alakult így. 2003-ban alakult meg a MÁOSZ, akkor már megvolt a MÁTSZ, de valamiért szükségesnek érezték egy másik ilyen szervezet létrehozását. Mióta én vagyok az elnök, azóta együttműködik a két szervezet. Tizennyolc éve tevékenykedem az állatvédelemben, minden szereplőjét megismertem a területnek, higgye el, hogy mindent megtettem azért, hogy érvényre juttassam az állatvédelmi reformokat.
Hány állatvédő szervezet a tagja ezeknek az ernyőszervezeteknek, és akik nem azok, azokkal együttműködnek-e?
262 állatvédelmi civil szervezet van az országban, ebből ötven vagy hatvan tagja a MÁTSZ-nak, és 16-an vannak benne a MÁOSZ-ban.
Akkor nagyon sokan vannak, akik nem tagok.
Igen, de ez nem jelent semmit. Igazából az országos érdekképviselet szempontjából van jelentősége ezeknek a szervezetnek, illetve abban, hogy elindulhassunk nagyobb pályázatokon is. De vannak közös projektjeink azokkal is, akik nem tagok. Elvi és gyakorlati oldalról sem jelent nagy különbséget tehát, hogy valaki tag-e vagy sem. Az állatvédők közül öt-hat szervezet kivételével ebből a 262-ből mind egy hajóban evez: az állatokat képviseljük. És vannak sajnos olyanok, akik
nem végeznek mentési tevékenységet, de adománygyűjtésit viszont annál inkább.
Az a helyzet, mivel ennyire beteg a kiinduló, állami terület, ezért a hozzá kapcsolódó civil szféra is sajnos beteg. Azt gondolom, hogy ha az államit sikerül megreformálni, akkor automatikus bekövetkezés, hogy megtisztult a civil szféra is, és a szélhámosok vitorlájából ki tudjuk fogni a szelet. Nagy gondot jelentenek a szaporítók és az állatkínzók is, és itt megint arra tudunk kilyukadni, hogy az ivartalanítás az egyetlen, amivel elejét tudjuk venni ennek. Itt is az a baj, hogy a terület mindkét típusú szereplőjének, legyen állami vagy civil, nem feltétlenül az állatok a legfontosabbak. Ez azért szomorú, mert kifejezetten akadályozzák azokat a reformtörekvéseket, amelyeket szeretnénk megvalósítani. Szerencsére az embereket nem lehet sokáig hülyének nézni, a támogatók szeretnék tudni, hova került a pénzük és mi lett az állítólag megmentett állatokkal.
Kutytartás egy úgynevezett gyepmesteri telepen Forrás: MÁOSZ
Egyszerű állampolgárként mit tehetünk az állatvédelem ügyéért?
Három dolgot tehetünk: tájékozódjuk, tájékozódjunk és megint tájékozódjunk. Nagyon könnyű elhitetni az emberekkel, hogy egy cuki kutyának segítségre van szüksége, és sokan hajlandóak pénzzel is segíteni, csak ne felejtsünk el utánajárni, hogy hova kerülne az adományunk.
És ha kóbor állattal találkozunk vagy állatkínzást látunk?
Kóbor állatoknál hivatalosan a települései önkormányzatot kell megkérdezni, hogy ki az illetékes gyepmester, és ott megtenni a bejelentést. Állatkínzás esetén a rendőrséget kell hívni, de ha csak helytelen állattartást, tehát nem bántalmazást tapasztalunk, azt a települési jegyzőnek kell bejelenteni levélben. Az állatvédőknek itt csak közvetítő, közreműködő szerepük lehet, csak meg tudják kérni a tulajdonost, hogy mondjuk ne láncon tartsa azt a kutyát. A helytelen állattartás kivizsgálást hatósági állatorvos végzi, és ha bebizonyosodik, elkobozhatják az állatokat, viszont ebben az esetben is gyepmesteri telepre kerülnek.
De ha valaki ezt nem szeretné? Mert azok alapján, amiket az imént elmondott, én sem ezt választanám.
Ilyenkor érdemes egy civil szervezetet felhívni, viszont
nem tudunk minden kutyán segíteni, csak körülbelül minden ötödiken.
Jogtalanul éri az állatvédőket a vád, hogy hívtam őket, de nem segítenek. Ez igazságtalan, mert nincs kapacitás arra, hogy mindenkit befogadjunk. Én is két kutyát fogadtam be az otthonomba, de egy harmadikat már nem tudnék. Tudjuk, hogy nem jó, hogy nem vagyunk képesek az összes kutyán segíteni. De a civilek minden lehetőt megtesznek azért, hogy alternatív megoldásokkal elkerülhessék az állatok a gyepmesteri telepeket. Tulajdonképpen sok rossz közül kell kiválasztani a legkevésbé rossz megoldást.
A cikkben közölt képeket az elmúlt három évben, Hajdú-Bihar, Szabolcs és Borsod megyékben, települési önkormányzatokkal szerződésben álló gyepmesteri telepeken készítette a MÁOSZ.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Például ez volt az egyik: amikor az ember már a miniszterelnök úrnak kénytelen levelet írni. Nem akarok balhézni, megoldást szeretnék. A levél publikálásának is az volt az egyik oka, hogy elkerüljük ezt. Itt, ezen a területen vannak olyanok is, akik szeretnek balhézni, de mi nem szeretnénk.
