Kezdőlap Itthon Oldal 51

Itthon

“Pintér Sándor, a kurva anyád!”

Pénteken este nem éppen nyomdafestéket eltűrő rigmusokat skandáltak a tüntető diákok Budapesten a Clark Ádám téren. Kissé nyersen kifejezték ki érzéseiket az oktatás állapotával és az azt felügyelő belügyminiszterrel kapcsolatban.

Orbán Viktor a legutolsó kormányalakítás során alaposan kiszúrt örökös belügyminiszterével: elvette tőle a titkosszolgálatok felügyeletét, és átadta azt Rogán Antalnak, pontosabban a saját közvetlen irányítása alá helyezte. Pintér Sándor megkapta cserében a két kezelhetetlen tárcát, a nemzeti együttműködés rendszerében szisztematikusan leértékelt egészségügyet és az oktatást. Orbán nem véletlenül lát rendészeti problémát e két területen, mert az ő szempontjából valóban arról van szó: az egészségügy és az oktatás gyenge működése létfontosságú a nemzeti együttműködés rendszerének stabilitása szempontjából.

Az egészségügynek kell megoldania azt a kardinális társadalmi problémát, hogy megritkítsa Orbán leghűségesebb szavazó táborát, a nyugdíjasokat.

Orbán Viktornak csak négyévenként egyszer van igazán szüksége erre a több mint kétmilliós társadalmi csoportra, amely eldöntheti a választás eredményét. Miután leszavazott, a nyugdíjas polgár fölösleges terhet jelent a nemzeti együttműködés rendszerében. Az egészségügy hatékonyan kezeli ezt a problémát: ezerszám transzportál a túlvilágra olyan idős polgárokat, akiket egy jól működő egészségügyi hálózat megmenthetne. A lakosság 15-20%-át kitevő elit pedig a magán egészségügyet választja, mert meg tudja azt fizetni. Az oktatás terén ugyanez a helyzet: az elit a saját gyerekeit a magánoktatás felé tereli illetve külföldre küldi miközben a többség számára marad az alulfizetett tanárok által működtetett gyenge közoktatás. Orbán Viktor jól emlékszik arra, hogy a kommunista diktatúra belső ellenzékének jórészét az a fiatal értelmiség adta, melyet az egyetemek tömegesen képeztek ki, de a rendszer nem tudott számukra perspektívát nyújtani. Orbán ehelyett kis létszámú technokrata elitet akar az ország működtetésére, és úgy gondolja: a politikai hatalom pedig jó helyen van az ő kezében. Nincs itt szükség kritikus ifjúságra, olyan fiatalemberre, amilyen ő maga is volt a Bibó kollégiumban a nyolcvanas években.

Miért vállalja mindezt a 75 éves Pintér Sándor?

Orbán Viktornak szüksége van örökös belügyminiszterére, mert az ő eleme a politikai harc nem pedig a kormányzás. Ebben viszont erős Pintér Sándor, aki mindenkit ismer, aki számít hiszen több mint ötven éve húzott egyenruhát.

Washingtonban is bíznak Pintér Sándorban. Néhány éve Orbán Viktor felvetette: Pintér Sándor vezérezredes nyugdíjba vonulhatna, és helyébe kinevezné Bakondi György altábornagyot, saját belügyi tanácsadóját, akinek a lojalitása száz százalékos.

Pintéré nem az? Nem, mert Pintér Sándornak van egy dossziéja Orbán Viktorról, melyben bizonyítékok sorakoznak a miniszterelnök és a kommunista állambiztonsági szolgálat édesbús kapcsolatairól a nyolcvanas években.

Pintérnek ez relatív autonómiát biztosít a nemzeti együttműködés rendszerében. Az örökös belügyminiszter amint hírt kapott arról, hogy Orbán meneszteni kívánja őt, felhívta az USA nagykövetség CIA tisztjét, és jelentette neki az információt.

Ezt követően Orbán Viktor miniszterelnök telefont kapott “illetékes helyről”, hogy az USA igen nagyra értékeli Pintér Sándor munkáját, és szeretné, ha folytathatná tevékenységét a belügy élén. Orbán Viktor szalutált és engedelmeskedett.

Pintér Sándor azóta is belügyminiszter.

Perspektíva zéró

A nemzeti együttműködés rendszere elveszítette a jövőt: Orbán Viktor immár ígérni sem tud. Egy őszinte pillanatában hét szűk esztendőt jósolt a legutóbbi kormányalakítás után. Ez a fiatalságnak semmiképp sem perspektíva.

Miért reménykedik mégis abban Orbán Viktor, hogy kormányozhat egészen 2034-ig?

Mert az ellenzéknek semmiféle elképzelése sincsen a problémák megoldásáról. Van viszont egy komoly fegyvere: ha hatalomra kerülne, akkor megkaphatná Brüsszeltől azokat az eurómilliárdokat, melyekre Orbán hiába vár. Ha minden így megy tovább , akkor Magyarország adósság csapdába kerülhet 2025-ben, mert olyan nagy összegű kölcsönöket  kell majd visszafizetnie, amelyeket csakis újabb és egyre drágább hitelekkel tud teljesíteni. Hacsak nem érkeznek meg az eurómilliárdok Brüsszelből. Kibírja-e a nemzeti együttműködés rendszere a tartós életszínvonal csökkenést? Ez Orbán Viktor igazi dilemmája, és ezért van egyre nagyobb szüksége Pintér Sándorra és a belügyre. Nem beszélve Rogán Antal média birodalmáról, melyről a diákok azt skandálták, hogy

“hazudik a Hír tv”.

Tegyük hozzá, hogy nemcsak az, de amit eddig láttunk és hallottunk az semmi ahhoz képest, ami ezután következik:

a tartós lejtmenetet kell úgy bemutatni mintha siker sorozat lenne.

Ceausescu televíziója ezt úgy oldotta meg, hogy a problémákról egyáltalán nem beszélt, helyette a diktátor állandó külföldi és belföldi szereplése töltötte ki a műsoridőt. Orbán ezt nem teheti meg viszont azt sem vallhatja be, hogy a problémák megoldásáról halvány fogalma sincs. Kivonulni a hatalomból nem lehet, mert akkor az utódok az ő véres fejét és összelopott milliárdjait mutathatnák fel mint az új hatalom egyetlen sikerét.

Orbán Viktor állítólag a káosz elmélet híve lett, és csakis a szerencsecsillagában bízik.

Napóleon császár is így volt ezzel egészen Waterlooig.

Egyforma

„Nem elég a célt látni;
járható útja kell!

Két lehetőség van, az Európai Unió vagy egyben marad, vagy szétesik, szétcsúszik, darabjaira hullik – mondta Orbán Viktor Kötcsén. A miniszterelnök 50-50 százalék esélyt lát mindkét lehetőségre, tehát mind a kettőre fel kell készülni.

Ebből két dolog következik. Az egyik, hogy mivel Fritz Tamás politológus, úgy tűnik, a politológusok kezdik megtalálni a helyüket az információs láncban, mert ezek szerint a fő feladatuk a nem nyilvános beszédek kiszivárogtatása.

A másik, hogy az Orbán féle megállapításról a régi vicc jut az ember eszébe:

– Tudod, mennyi annak az esélye, hogy ha kimész az utcára, találkozol Mária Teréziával?
– Mennyi?
– Ötven százalék.
– Miért?
– Mert vagy találkozol vele, vagy nem.

Ezen logika mentén az Orbán féle jóslat információtartalma nulla. Járható utat nem kínál.

Az természetesen alapvető politikusi követelmény, hogy az ember felkészül mindenre, ami szerinte bekövetkezhet, csak az a gond, hogy az EU egyben maradására való felkészülés ugyan nem okoz semmiféle bizonytalanságot (business as usual), de az Orbán vízió szerinti szétesés, szétcsúszás, darabjaira hullás már igen, az ugyanis nagy kérdés, hogy a katasztrófa milyen törésvonalak mentén következik be. Itt sokféle forgatókönyv elképzelhető. A legvalószínűbb az, hogy az EU megunva renitenseinél a demokrácia semmibevételét, a vétófenyegetéseket, a szövetség állandó szidalmazást és a szövetséget bűnbaknak beállító hamis vádakat, az úri együttműködésre alkalmatlan tagjait végül kirúgja. Magyarország már most is alkalmatlannak minősíttetik, szerencsénk, hogy jogilag nincsen mód a kirúgásra. Márpedig a magyar kormánnyal ellentétben az unióban adnak a jogszerűségre. Amire a jog lehetőséget ad azt be is vetik annak érdekében, hogy betartassák velünk a közösség elfogadott szabályait. Orbán csak azt készíti elő, amit a Néppárt esetében is tett, úgy tesz mintha mi akarnánk leszállni arról a lóról, amelyen valójában csak mi ülünk fordítva.

További forgatókönyvek a különböző kérdések mentén szintúgy elképzelhetők, például migránskérdés, atomerőmű kérdés, meg ilyenek, de ezeknél rendkívül valószínűtlen, hogy az EU tagok között szakadás következzen be. Ez a valószínűtlenség abból következik, hogy az EU egy nagyon jól működő gazdasági társulás, amelynek minden tagország számára rengeteg előnye van, és hülyének nézi őket az, aki úgy gondolja, hogy majd az együttműködés méretéhez képest töpörtyű problémák miatt hajba fognak egymással kapni. A tagok azzal is tisztában vannak, hogy a méret a lényeg, és egyenként se az Egyesült Államokkal se Kínával nem tudnának versenyezni. De még Indiával vagy Japánnal sem.

A legvalószínűbb változás tehát az, hogy az EU megszabadul a kellemetlenkedőktől, és elindul az egyre szorosabb szövetséggé válás útján, azaz az Európai Egyesült Államok felé, ami nagymértékben csökkenteni fogja a bürokráciát, mert rengeteg egyeztetés, vita és győzködés fog elmaradni, amelyek lassítják a szövetség működését. A magyar miniszterelnök tisztában van vele (mondták neki, vagy magától is érzi), egy ilyen államban ő nem lehetne senki, illetve csak az lehetne, ezért kapálózik teljes erejéből, erőlteti a magyarkodó nacionalizmust, a „nemzetállami jogok” hangoztatását a végtelenségig, és (legnagyobb szerencsétlenségünkre) belengeti kilépésünket az EU-ból, ha úgy érzi, hogy a hazai szemétdombon való mindennapi parádéja veszélybe kerül. Vesszen az ország, csak ő győzzön.

Mondott persze Orbán indokot, hogy honnan veszi ezt a széteséses elképzelést:

“Nincs egy közös éthosz, nincs egy közös szellemiség, értékrend. És ebben már benne van annak a lehetősége, hogy nem tudjuk, hová vezet ez az út”.

Hát igen. Ez valóban így van. Elvileg pont olyan a helyzet, mint kies hazánkban, ahol egy közös éthosz, egy közös szellemiség, egy közös értékrend csak 2,7 millió választópolgárra jellemző, mert a 8 millióból 5,3 millió nem tartozik közéjük, lévén egészen más éthoszt követ, azaz az éthoszpalettánk pont olyan változatos, mint az EU-é. Sajnos az ország népe derék értelmisége asszisztálásával elintézte, hogy a mi helyzetünk mégiscsak más legyen.

A jelenlegi miniszterelnököt többször is diktátorrá választva (számára a kétharmad ezt jelenti) biztosította azt, hogy a miniszterelnöknek joga van azt az 5,3 millió, nem az ő 2,7 millió egyforma alkotta brancsába tartozó választópolgárt úgy kisemmizni, lenullázni és háttérbe szorítani, hogy se döntési jogkörük, se pénzük, de még csak beleszólásuk se lehessen semmibe. Mintha nem is lennének itt. Így aztán az ország kívülről totálisan homogénnek látszik, frissen lenyírt, egyformazöld jellegű. Hogy mi, a valamennyire mégiscsak többség (5,3 > 2,7) miért hagyjuk már 13 éve, hogy így legyen, az nagy kérdés. Válasz egyelőre nincs.

A miniszterelnök úr szerint az országunkat illetően semmilyen másság nem kívánatos. Semmiféle változás. De hát a sokszínűség, hördül fel valaki… ugyan, kérlek, te hülye vagy? Kussoljál, és állj be a sorba, ha kedves a munkád meg az életed.

Így őrzi a múltba dermedt ország a miniszterelnök által diktált „közös” éthoszt, szellemiséget és értékrendet 2,7 millió emberével, akik bárhová, bármiben követik, és amely éthoszt „magyarnak” neveznek, holott a többségnek nincs hozzá köze. Sőt. Száz százalékban csak egyedül a miniszterelnök úrnak. Nem csoda, hogy ha Orbán mást lát, például borzasztó összevisszaságot, ahol nincs mindenható parancsnok (például EU), arról úgy gondolja, a rendszer működésképtelen, és biztos benne, rövid időn belül külön utakra térnek a résztvevők, mert szerinte ha az egyik a tökfőzeléket szereti, a másik meg a rántott húst, azaz nem hajszálra ugyanolyanok, azoknál lehetetlen az összedolgozás például egy ház felépítésében, vagy akár az EU mindennapi életében is.

Az együttműködést megállapodások és kompromisszumok mentén nem képes értelmezni, csak úgy, hogy van egy parancsnok, aki azt mondja, jobbra át, és akkor mindenki azt csinálja, amit ő mond, azaz „együttműködik”. Olyasmit, hogy megbeszélik, ráadásul vitákkal színesítve, hogy merre forduljanak, látott már ugyan, de nem fogadja el. És nem engedi, hogy itt, nálunk az EU-hoz hasonlóan sokszínű rendszer működhessen. A 2,7 millió meg mindig megszavazza. Az 5,3 millió ellenében. Kétharmaddal!

13 éve ez megy. Még mindig nem elég?

Putyin és Kövér antiszemitizmusa avagy pácban Andropov árvái

“Jézus gyilkosainak szellemi utódairól“ beszélt szülővárosában, Pápán Kövér László, az országgyűlés elnöke. Szinte ezzel egyidejűleg Vlagyimir Putyin sietett tudatni mindenkivel: ”a Nyugat egy zsidót állított Ukrajna élére!” Miért e felizzó antiszemitizmus?

A válasz látszólag egyszerű: a nemzeti együttműködés rendszere mind Oroszországban mind Magyarországon pácban van. A cári Ohrana – a KGB elődje – ilyenkor pogromot szervezett: például 1904-05-ben amikor Japán legyőzte Oroszországot. Az Ohrana, amely a cion jegyzőkönyvet is hamisította nem hagyta magát zavartatni a tényektől, hogy a zsidóknak az ég világon semmi közük sem volt a nagy katonai vereséghez a Távol Keleten. Az Ohrana húzása nem vált be, a forradalom kitört, és a cári önkényuralom engedményekre kényszerült. A forradalmi bolsevikok is bekerültek a Dumába, igaz, hogy frakcióvezetőjük az Ohrana ügynöke volt, aki rács mögé juttatta Sztálint is.

Az Ohrana előállt a nagy világ magyarázattal, melyet manapság Putyin is vígan használ: ez a három Róma elmélet. Eszerint “az első és a második Rómát és Bizáncot – a zsidók tették tönkre. A harmadik Rómát – Szentpétervárt illetve Moszkvát nem fogják!“ A teóriának semmiféle történelmi alapja sincs, de a csőd felé közelgő Szovjetunióban mégiscsak elővette azt Jurij Vlagyimirovics Andropov a lengyelországi válság idején.

A Szovjetunió 56-os budapesti nagykövete, a KGB akkori főnöke kifejtette: “világméretű zsidó összeesküvés irányul a Szovjetunió ellen, és ennek előjátéka a lengyelországi válság.” Andropov kiadta a jelszót:

“meg kell tisztítani a szovjet birodalom elitjét a zsidóktól!“

Pechére Andropov maga is zsidónak született méghozzá a cári Oroszországban, ahol ez külön nemzetiségnek számított, és fel is tüntették a születési anyakönyvi kivonaton. Andropov tudta, hogy zsidó nem lehet a Szovjetunió vezetője, ezért szorgos munkával hamis anyakönyvi kivonatot gyártott. A tisztogatás meg is kezdődött, és ez felgyorsította a szovjet rendszer bukását, mert a reform kommunisták jórésze ezekután úgy érezhette: nincs értelme reformokról beszélni. Innen ki kell vándorolni vagy pedig megdönteni a rendszert. Andropov ezt már nem érte meg, mert 1984-ben meghalt.

Halála után róla nevezték el a KGB elitképző hírszerző akadémiáját. Azt az akadémiát ahova Putyin jelentkezett is, de nem vették fel mint tehetségtelen tökfilkót. Andropov ugyanis rájött arra, hogy a kommunista pártok elitje a Szovjetunióban és a “testvéri országokban” többnyire idiótákból áll, mert a kiválasztás alapja nem a teljesítmény hanem a lojalitás. Andropov szerint a KGB-re várt a vezető szerep, mert ott a meritokrácia uralkodik nem pedig a szervilis lojalitás mint a kommunista pártokban.

Elitképzés a titkosszolgálatok akadémiáin

Minden szocialista országban hozzáláttak ehhez, így végezhetett ilyen akadémián Kövér László is – a jogi egyetem mellett. A fideszes fiúk bajtársi lojalitása is ezen az akadémián alakult ki nem pedig a Bibó kollégiumban, ahova Kövér Lászlót fel sem vették, mert ott csak olyan tehetséges fiúknak jutott hely mint Orbán Viktor. Akit olyan értelmes és tettrekész állambiztonsági tisztek pátyolgattak mint Fellegi Tamás és Stumpf István. Az utóbbi apósa, Horváth István  vezényelte le a rendszerváltást egy csepp vér nélkül.

A titokzatos karmester, akiben mind Moszkvában mind Washingtonban megbíztak, soha senkinek semmit sem mondott történelmi szerepéről. Pontosabban lemondása után besétált az amerikai nagykövetségre, és ott mindent elmondott. A magyar közvéleménnyel semmit sem közölt. Misa Wolf, a Stasi hírszerzés főnöke könyvet írt a tapasztalatairól, Horváth István hallgat.

Antiszemita tisztogatás Magyarországon

Hogy halt meg Elbert János és családja? Biztosat ma sem tud senki, de két okot sejtenek a gyilkosságsorozat mögött: az egyik az, hogy Elbert János tolmácsolt Jurij Vlagyimirovics Andropovnak 1956-ban amikor a szovjet nagykövet szisztematikusan hazudott Nagy Imrének, Maléter Pálnak és másoknak. Egy KGB főnök esetében ez nemcsak, hogy bocsánatos bűn, de lehet akár erény is, de a Szovjetunió első emberének életrajzában ez kissé kínos részlet, mert ki tárgyal külföldön egy hivatásos hazudozóval?

Miért lett “öngyilkos” Péter György, veterán kommunista, aki a reformközgazdászok közé tartozott, és kapcsolatokat ápolt Izraellel, amellyel akkoriban Magyarország – szovjet parancsra – nem állt diplomáciai kapcsolatban?

Az “öngyilkos” életét kioltó golyó hátulról érkezett…

Aczél Györgyöt kitették a kommunista párt titkári pozíciójából, ahonnan az egész kulturális életet irányította. Minthogy ő Kádár János barátja volt, Andropov beérte a lefokozással.

Kádárnak javasolták, hogy Hetényi Istvánt nevezze ki a Tervhivatal élére hiszen ott dolgozott évek óta államtitkárként. Kádár nemet mondott:

“Egy zsidó nem lehet a Tervhivatal elnöke! A szovjet elvtársak nem fogadnák el.”

A Tervhivatal speciális szocialista intézmény volt, csakis a szocialista országokban létezett. Ezekben az országokban pedig érvényben volt Andropov utasítása: zsidó nem kerülhet fontos tisztségbe! Csakhogy Kádár túljárt a szovjet elvtársak eszén: pénzügyminiszterré nevezte ki Hetényi Istvánt mondván annyira el vagyunk adósodva Nyugaton, hogy kell egy kiváló szakember, aki kezeli a pénzügyi problémákat.

Az antiszemita kártyát nem most veszi elő először a Fidesz. Már közvetlenül 2010 után megtámadták a Lukács iskola tudósait, akik már Andropovot is zavarták. Kádár akkor emigrációba kényszerítette a legkiválóbbakat. Hazatérve Heller Ágnes és társai keményen bírálták Orbán Viktor nemzeti együttműködési rendszerét. Felfigyelt erre Macron francia elnök is, aki sok más európai gondolkodóval együtt meghívta Heller Ágnest az Elysee palotába. Budapesti látogatása során Macron elnök  fejet hajtott Heller Ágnes sírjánál a zsidó temetőben.

Igazán kemény antiszemita kampány Soros György és “hálózata” ellen indult az Orbán rendszerben. Még a Professzorok Batthyány köre, ez az ultralojális értelmiségi szervezet is megsokallta az antiszemita kampányt, és tudatta Orbán Viktorral: a huszonegyedik században nem illik ilyen kampányt folytatni egy olyan országban, ahol több mint félmillió zsidót öltek meg a holokauszt idején.

Orbán válasza:

”Meghallgattam önöket, megértettem az aggályaikat. Egyet is értenék önökkel, ha önöknek csinálnám a politikát, de nem önöknek csinálom!”

Atom

A globális nukleáris együttműködésen mindenki nyerne.
– jelentette ki Szijjártó Péter a Közép- és Kelet-Európai
Atomenergia-ipari Kongresszuson.

Mikor ez elhangzott, a Kongresszus nem röhögött föl hangosan, amit egyszerűen nem tud az ember hová tenni, legföljebb arra gondolhat, hogy vagy szuahéli nyelven mondta, melyet a szinkrontolmácsok képtelenek voltak lefordítani, esetleg a részvevők önfegyelme fantasztikus.

Ahogyan az ismert, Magyarország a hatványozottan nemzetállamok egyike. A globális, globalista, globalizáció szavak nálunk leminősítésnek, arculcsapásnak, a megvetés hangjának számítanak, azaz az emberiség, vagy nagyobb szövetségek közös céljairól Orbán regnálása alatt szó sem eshet, kivéve, ha az a cél mindenben megegyezik az ún. „magyar érdekkel”, amely tulajdonképpen a miniszterelnök személyes akaratának egy kevésbé direkt, finomabb kifejezése. Mintha a „magyar érdek” nem is a vegytiszta önzés megnevezése lenne, holott az.

Most is pontosan erről van szó, tehát Szijjártónak azt kellett volna mondani, hogy:

Orbán miniszterelnök úr személyes kívánsága az, hogy egyrészt a „globális együttműködés” címszó védernyője alatt a Roszatom anélkül fejezhesse be Paks II-t, hogy bárkinek joga volna akadályozni, neheztelni, szankciózni, pénzt visszatartani, rólunk, magyarokról (= fideszesekről) csúnyákat mondani, másrészt Franciaország az együttműködés keretében szállítson nekünk nukleáris fűtőanyagot, harmadrészt pedig a német kormány szó nélkül engedélyezze a Siemensnek, hogy az leszállítsa és beüzemelje Paks II. vezérlő és szabályozó rendszerét.

Orbánnak mindezen energetikai lépésekre nagy szüksége van. Persze Magyarországnak is, de ha csak Magyarországnak lenne rá szüksége, Orbánnak meg nem, úgy járhatnánk, mint az EU pénzek esetében, azaz Orbán a saját győzelmi kényszerének hatására nem egyezkedne, hanem nekimenne mindenkinek, aki a közelébe kerül, mert ha emiatt visszatartják a támogatást, az nem számít neki. Az EU ingyenpénzek elmaradását ma még úgysem érzi a bőrén senki, legfeljebb majd az utódaink, akik a helyette felvett, magas kamatozású hiteleket sokáig fizetni fogják. Orbánt tehát személyesen nem érinti az ügy, viszont ha esténként kimaradna a villany, az erőteljesen rongálná a népszerűségét. Ezért van az, hogy utóbbi esetben a miniszterelnök és Magyarország érdekei egybeesnek, tehát a villannyal nem lesz gond soha.

Az Orbán kormány atomenergia melletti elköteleződése Gyurcsány hagyaték. A végső lökést az atomprogram elindításához a 2009 januári orosz-ukrán gázkonfliktus adta Gyurcsányéknak, mikor a Magyarországra érkező gázmennyiség drasztikusan lecsökkent. Rögtön ezután jelentette be az akkori kormány, hogy elindítja Paks II. előkészítését. A határozatban nem volt benne sem az, hogy közbeszerzés nélkül akar szerződni, sem az, hogy egyértelműen és kijelölésszerűen az oroszokkal fogjuk megépíttetni. A Gyurcsány kormány ennél tovább nem jutott, mert másfél hónap múlva már nem volt hatalmon, Bajnaiéknak meg abban az egy évben kisebb gondjuk is nagyobb lett annál, hogysem ezzel foglalkozzanak. Az új miniszterelnök csak annyit tett, hogy 2010 februárjában kijelentette, nemzeti ügy Paks bővítése. Gyurcsányhoz hasonlóan ő sem mondta, hogy orosz ügy is. A ruszkikról szó se volt.

A határozat utáni döntő esemény a 2009 novemberi Orbán–Putyin találkozó. Az akkor még ellenzékben lévő Orbán először találkozhatott Putyinnal, akivel nagyjából 15 perces informális beszélgetést folytatott. Máig rejtély, mi hangozhatott el, de Orbán Viktor és a Fidesz addig meghatározó oroszellenessége ettől kezdve eltűnt. Sőt: A Szentpétervárról való hazaérkezése után, 2009. november 25-én az MTV Ma Reggel című műsorában Orbán szinte odaígérte a paksi atomerőmű felújítását az oroszoknak, úgy fogalmazva, hogy „az egy orosz típusú erőmű”. Paks I. felújítási megbízását követte később a Paks II-ről szóló szerződés, melyet a két fél 2014 januárjában, titokban írt alá.

15 perc nagy idő – mint az köztudott.

Érdekes, hogy hasonló lefolyású volt  2015-ben a 3. metró szerelvényeinek tendere. A BKV az általa egyetlen érvényes ajánlattevőként számon tartott orosz Metrowagonmash-t jelölte meg győztesként. Az eredményhirdetésre erős árnyékot vet, hogy a kiírás pillanatától az a hír járta, hogy csak az orosz pályázó győzhet. A pályázaton eredetileg hét cég indult, a műszaki és gazdasági alkalmassági feltételeknek öt cég felelt meg. Közülük az M2 és az M4 vonalaira kocsikat szállító Alstom még a tárgyalásos szakasz előtt visszalépett, a Skoda és a CAF végül nem adott be ajánlatot, az észt Skinest Railt pedig az előírt műszaki feltételek nem teljesítése miatt kizárták. A cég ezt nem fogadta el, panasszal élt a brüsszeli bizottságnál, és jogorvoslati eljárást indított a Közbeszerzési Döntőbizottságnál. De mindhiába.

Így jár, aki nem tanul a nagyoktól (Alstom, Skoda, CAF).

Az „atom”-ról az átlagpolgár keveset tud. Nagy százalékban csak négy városnevet, úgymint Hirosima, Nagaszaki, Csernobil meg Fukusima. Persze azt is tudja, hogy Magyarországon is van egy négyblokkos atomerőmű (a világon üzemelő blokkok száma 400 fölötti), amely erőmű 47 éve megbízhatóan működik, a magyar áramtermelésnek folyamatosan a kb. 40 %-át adja függetlenül attól, hogy nyár van-e, vagy tél, nappal vagy éjszaka, süt a nap, vagy nem süt, mégpedig anélkül, hogy széndioxidot bocsátana a levegőbe, de ez nem tudatosul benne annyira. Azt nagy részük nem tudja, hogy a kifolyó, nyáron néha túl meleg hűtővíz egyszerű műszaki megoldással (nedves hűtőtorony) könnyen és olcsón a kívánt szintre hűthető, vagy hogy a nagy aktivitású hulladék Paks II. esetében (2400 MW) évi 2 m3, amelynek eltárolása akkora gondot nem jelent, azaz a szokásos zöld kifogások egyike sem olyan, ami ellehetetlenítené az üzemet. Maga az atomerőmű tehát nem gond, és amíg a hidrogén alapú energetika teret nem nyer, a klímaváltozás elleni legerősebb fegyverünk.

A problémát nálunk az okozta/okozza, hogy egyrészt Fukusima óta tovább szigorodtak az atomerőművekkel szemben támasztott általános követelmények, másrészt az orosz atomerőművek iránti igény az utóbbi évtizedekben erősen lecsökkent, és a Roszatomnál elfogytak azok a szakemberek, akik ismerik az új előírásokat, plusz kellő rutinjuk van a tervezésben és engedélyezésben, így aztán nagyon nehezen áll össze a Hivatal által elfogadható Roszatom dokumentáció. Erre rátesz egy lapáttal Putyin háborúja, ami újabb méretes pofon az amúgy is imbolygó projektnek. Mostanra megtanultuk: az atomerőmű jó dolog, de nem az oroszokkal kellett volna üzletelni. Sajnos elkéstünk vele. Aki azt mondja, 2030-ban elindul Paks II. első, 1200 MW-os blokkja, az az optimisták közé tartozik.

Számba kell hát venni, mi maradt. A napra és a szélre folyamatosan nem számíthatunk, elegendően nagy vízhozamú folyóink a kis esés miatt vízierőművek építésére nem igazán alkalmasak, az ország teljes területén felhasználható biomassza meg csak maximum 400 MW villamos teljesítményre képes, maradt tehát a gáz.

Negatív körülmény, hogy a jelenlegi áramtermelésünk még Magyarország ellátására sem elegendő, hát ha még beindulnak a nagy energiaigényű akkugyárak. Kénytelenek vagyunk hát nagy teljesítményű, gáztüzelésű erőműveket építeni (sum: 2600 MW), amelyhez elegendő mennyiségű földgáz kizárólag a Balkáni Áramlaton érkezhet, mégpedig 100%-ban Oroszországból. Próbálkozunk ugyan máshonnan is venni, de a gázvezetéki adottságok miatt az mind Oroszországon keresztül jön, hogy aztán a Fekete tenger alatti vezetéken, Törökországon, Bulgárián és Szerbián keresztül érkezzen meg a magyar hálózatba.

A fentiekből látható, sok mindenkivel kell jóba lennünk (esetleg még gazsulálni is nekik), hogy a magyar villamos energia termelés a megfelelő szinten tartható legyen. A helyzet persze megváltozik, ahogy Paks II. blokkjai üzembe lépnek, és elindul Paks I. blokkjainak további tíz évre való üzemidő meghosszabbítási projektje, de addig sajnos sok idő van hátra, ami alatt kötelező az oroszbarátság, törökbarátság, szankcióellenesség és a békepártiság (Bulgária nem számít, Szerbiával meg amúgy is jóban vagyunk… bár talán nem kellett volna őket legyőzni. Pláne Belgrádban. Ezért most izgulhatunk).

El lehet gondolkodni azon, hogy mi lett volna, ha az EU pénzek nagy részét gázfogyasztás csökkentő beavatkozásokra fordítjuk (házszigetelés, geotermikus energia, kondenzációs gázkazán, stb.), ha ösztönözzük a takarékosságot (nix rezsicsökkentés), és nem a nagy fogyasztókat, hanem a rászorulókat támogatjuk, ha inkább nyugati cégtől rendeljük meg Paks II. blokkjait, ha magunk fejlesztünk ipart az innováció nagymértékű támogatásával, nem pedig idehívjuk azokat a gyárakat, amelyeket más már nem fogad szívesen, mert sok energiát meg hűtővizet igényelnek, de azt mindenki tegye meg maga.

És ha az még mindig nem elég, vegye figyelembe, hogy Orbán 2034-ig tervez.

Többet nincs értelme mondani.

Francia nukleáris fűtőelemek Pakson – mi lesz Putyin barátságával?

0

Orbán Viktor Kötcsén a többi között megemlítette azt a forgatókönyvet is, hogy a jövőben Magyarország francia fűtőanyagot is használhat Pakson az orosz helyett. Mit jelent ez?

Az Európai Unió már 2014 óta arra buzdítja a tagállamokat, hogy szokjanak le az orosz nukleáris fűtőelemekről, és keressenek alternatívát. Putyin 2014-ben foglalta el a Krímet, és ebből kiderült, hogy agresszív szándékai vannak Ukrajnával szemben noha ennek szuverenitását korábban Oroszország garantálta épp annak fejében, hogy Kijev lemondott a nukleáris fegyverekről. Putyin múlt februári nyílt agressziója után felerősödtek a félelmek a nukleáris iparban is, Finnország például lemondta orosz atom erőművét. Orbán Viktor azonban kitart amellett, hogy Paks 2-őt az oroszok építsék meg. Közben viszont francia üzemanyagot vásárolna Paks 1-hez?

A Framatome az utóbbi időben igencsak korszerű fűtőelemeket állít elő – nyilatkozta a Telexnek Aszódi Attila egyetemi tanár, Paks egykori kormánybiztosa.

Technikailag tehát indokolt lehet a váltás oroszról francia dúsított uránra, de a diplomáciai szempont ennél nyilvánvalóan jóval fontosabb.

Putyin helyett Macron

A franciák hajlandóak a Siemens helyére lépni a Paks2 beruházásban, ez már önmagában is indokolhatná a váltást, de Orbán Viktor számára jóval többről van szó. Merkel kancellár távozásával elveszítette létfontosságú német kapcsolatait, és ezt most Franciaországgal és Olaszországgal kívánja pótolni. Olaszországban Giorgia Meloni a miniszterelnök, aki épp mostanában látogat Budapestre, itt az ideológia eléggé hasonló a politikai gyakorlat azonban más. Meloni nem hadakozik az Európai Unióval és Washingtonnal mint Orbán Viktor hanem igyekszik maximálisan együttműködni velük.

A liberális Macron régebben igyekezett elszigetelni az illiberális Orbán Viktort az Európai Unióban és a visegrádi szövetségben, de az ukrajnai háború átírta a helyzetet. Az Egyesült Államok igyekszik irányítása alá vonni az Európai Uniót, és ezzel mind Macron mind Orbán szemben áll. Jól látszik ez abban, hogy semmiképp sem akarják csökkenteni az együttműködést  Kínával, ahogy az Egyesült Államok ezt szövetségeinek “javasolja”. Ezen túlmenően mind Franciaország mind Magyarország a nukleáris energia elszánt híve, Macron elnök szerint az atom az zöld energia. Hasonló érdekközösség áll fenn az európai hadsereg ügyében: ezt mind Macron mind Orbán fontosnak tartja, de Washington és Varsó ellenzi, mert a NATO gyengítésének tekinti.

Végül Orbán pontosan tudja, hogy azért nem kap pénzt az Európai Uniótól, mert a meghatározó nagyhatalmak így döntöttek. A német véleményen Orbán nem tud változtatni, mert annyira elrontotta a kapcsolatait mindenkivel amikor potenciális szövetségesnek nevezte az Alternative für Deutschland pártot, melyben neonáci elemek is vannak.

Orbán most Macront és Melonit győzködi arról, hogy az ellene alkalmazott vétóról beszéljék le Németországot. Kérdés, hogy Meloninak vagy Macronnak ér e ennyit Orbán?

Ebből is látszik, hogy a magyar miniszterelnök tisztában van a reális erőviszonyokkal: sokkal inkább kíván az Európai Unióban boldogulni mint Putyin magányos barátjaként bóklászni a senki földjén.

Kötcse 2023.

Amikor Dobrev Klára családi nyaralójukból a kalocsai Paprikafesztiválra igyekezve elhajtott a kötcsei Kúria előtt, láthatta, sőt akár számba is vehette az ország színe-javát, ahogy érkeznek az Aktuális Kinyilatkoztatás helyszínére meghallgatni a Víziós Embert.

A Víziós Ember, aki majd megmondja nekik, hogy egyrészt mi lesz (jóslat), másrészt mi legyen (parancs). Ő ugyanis a hívők közfelfogása szerint ellát Krakkóig, ha lángol, ha nem, a többiek meg még az orrukig se. Utóbbi megállapítás igazságtartalmában nincs okunk kételkedni, előbbi meg kézenfekvő evidencia.

Ez az úgynevezett piknik a szokásos éves úrfelmutatások egyike, (ilyen például a tusványosi gyülekezde is), ahol az Úr felmutatja magát, learatja a tapsokat, aztán megnyugodva hazamegy. Újabb pár hónapig nem kell beszédet írni.

Az árnyékkormány miniszterelnöke, egyben az ördög felesége persze elhajtás közben nem vett számba senkit, ismeri őket, mint a rossz pénzt, és azt is tudja, hogy „az ország színe-java” kifejezés a besöpört jövedelmeikre jellemző, nem pedig az ország állapotára, melyet elvileg ők kormányoznak. Az állapot ugyanis eléggé lehangoló, ebből következően óriási baj, ha tényleg ez a tehetségtelen gárda lenne az ország színe-java. Hál’isten nem az, hiába hazudozzák sokan. Van jobb!

A Főnök beszéde nem nyilvános. Természetesen ez csak egy trükk, hogy egyrészt a közzététel helyetti, gondosan megtervezett kiszivárogtatás titokzatosabbá és fontosabbá tegye a mondottakat, mert az mindig használ a szövegnek, pláne benne rejtező ostobaságok esetén, másrészt, ha valaki rámutatna az ostobaságra, lehet mondani, hogy nem pontos az idézet. Ő nem is ezt mondta. De nem ám!

Az infó csepegtetés jelenleg teljes erővel folyik. Amit mostanáig sikerült kiszivárogtatni:

  • A miniszterelnök módosította nyugdíjba vonulásának évét, ami eddig 2030. volt, most 2034 lett. Indok: a COVID és a háború „négy évet elvett tőlük”.

Ebből a közlésből több dolog következik. Orbán egyrészt biztos benne, hogy mostantól örökké FIDESZ kétharmad lesz, azaz, ha akarja, haláláig miniszterelnök maradhat, másrészt a kudarcos évek miatt (mely kudarcossághoz neki természetesen semmi köze sincs) kárpótolni akarja magát négy szép, diadalmas évvel – illetve szerintem inkább hattal, mert a budapesti olimpiát 2036-ra tervezi. Ha a plusz négy év megvan, a még plusz kettő nem fog zavarni senkit. Nehogy már más nyissa meg!

  • A miniszterelnök a gazdasági nehézségeket jelölte meg a Fidesz népszerűségvesztésének fő okaiként, mint mondta, „a társadalom nem ehhez szokott hozzá, hanem a folyamatos növekedéshez”.

Ja. Hozzászokott. A Bajnai által rendbe tett országhoz, a Gyurcsány által összegyűjtött MANYUP 2700 milliárdjának lenyúlásához és szétosztásához, a 2010. utáni világgazdasági fellendüléshez, ami a magyar gazdaság multijait folyamatosan támogatta, az állandóan érkező EU pénzekhez, és a mindezekből következő „folyamatos növekedéshez”, amivel csak egy baj van: a többiek még jobban növekedtek, azaz mára a sereghajtó csoport (Románia, Bulgária, Magyarország) tagja lettünk, amiről persze a nagyközönség nem tud. Persze 2,7 millióan el se hinnék, még ha mondanák is nekik, de nem is mondja senki. A többieknek sem.

  • Orbán szerint vezető pozíciójukhoz az is hozzájárul, hogy gyenge az ellenzék, valamint állítása szerint nem voltak az embereket érintő megszorítások.

Ez így igaz. Legalábbis az első állítást illetően, mert a második a szokott füllentés, ami mellett lazán elsiklik a hallgatóság meg az olvasótábor is. Az ellenzék gyöngeségét illetően ismételten fel kell hívni a figyelmet arra, hogy azon maga az ellenzék nem tud változtatni, mert a bizonytalanok nekik nem hisznek. Segíteni kellene nekik, elmondani/megírni, hogy ők jobbak lennének, és hogy hogyan lennének jobbak, de sajnos, mint az már sok éve látható, ilyen segítség nincs. Ennek fényében jogosnak tűnik Orbán hosszútávú tervezése.

  • A miniszterelnök ismét elmondta, hogy komoly veszélyt lát Európa iszlamizációjában, és úgy gondolja, hogy belátható időn belül Nyugatról keresztény közösségek fognak Magyarországra menekülni emiatt.

Volt egyszer egy ember, valami francia, aki a XVIII. században kiszámolta, hogy Párizs utcáit 100 év múlva két méter magasan fogja lótrágya borítani (ő is tovább húzta a görbét). Nincs ezzel a tovább húzott muzulmános görbével sem gond, szegény idemenekülők majd azokban a házakban fognak lakni, amelyeket a Nyugatra távozó magyarok hagynak itt üresen.

  • A miniszterelnök azt akarja, hogy Magyarország nagy, erős és gazdag legyen, és mindenki tiszteljen minket (azt akarja! Fantasztikus!).

Ehhez van neki egy 15 pontos terve, amelyik a következő hét pontból áll:

  • a demográfiai fordulat elérése

Jutalmazással nem lehet elérni, csak kemény büntetőintézkedésekkel. Börtönnel való fenyegetés 3 gyermek alatt, sokmilliós pénzbüntetések, satöbbi. Aztán, ha sikerül, Magyarország lakossága 2100-ban is 10 milliós lesz, a lepusztuló Németországé meg megfeleződve 40 milliós. És akkor mi van?

  • A munkaalapú gazdaság létrehozása

Szerintem már létrehoztuk. A tudásalapú jobb lett volna, mint a multik gyáraiban való gürizés, de ha ez a vízió…

  • Hitelfelvételek helyett hitelezővé és modern ipari nemzetté kell válni

Tényleg? Aszta! Hogy erre még nem gondolt senki…

  • A magyar vállalkozóknak külföldön is be kell fektetni, a profitot pedig haza kell hozni

Ahhoz magyar vállalkozó kéne. Na, pont azt nem sikerült kinevelni. Sőt, ellenkezőleg! Antivállalkozók gazdagodnak tömegesen.

  • A hadseregfejlesztés

Úgy gondolja a miniszterelnök, hogy ettől leszünk erősek? És akkor majd mindenki tisztel minket, mert különben odapörkölünk, mint Putyin?

  • A digitális állampolgárság bevezetése

„A digitális állampolgárság egy olyan – a digitális és online világban járatos, az abban megjelenő információkat kritikusan szemlélő, konstruktívan továbbgondoló, produktívan kezelő személy jellemzőire utal, aki képes eredményesen, és a közösség számára is értékteremtően végezni a mindennapi tevékenységét.”

Hát, az jó lenne, csak az a baj, hogy ha az ilyen magyar állampolgárok száma túllép egy adott (nem is nagyon magas) létszámot, akkor Orbánnak meg a FIDESZ-nek többé itt nincs esélye. Szerintem nem gondolja ő ezt komolyan.

  • Energetikai önellátás, ennek része, hogy Paks orosz helyett francia üzemanyaggal menjen.

Ezt nyilván mondta neki valaki. Jelenleg Magyarország nem képes önellátásra (nem csak gázból és olajból, hanem villamos energiából is importra szorul), és ha beindulnak az energiafaló akkugyárak, akkor még rosszabb lesz a helyzet, ezért Paks II. késése miatt két nagy erőművet (1000 + 1600 MW) kell építenünk, azok pedig mással nem működhetnek, csak a Déli Áramlat nevű csővezetéken jövő orosz gázzal (a kazah gáz is gyakorlatilag az). Ezért kell állandóan gazsulálnunk Putyinnak, aki a gázt, meg Erdogánnak aki a csővezetéket tulajdonolja. A többi energetikai kérdés kevésbé lényeges.

A fenti eszmefuttatásból azt, hogy erősek leszünk meg gazdagok, még csak-csak értem, de hogy hogyan leszünk nagyok, az igencsak kérdéses. A felfejlesztett hadsereggel visszafoglalunk a szomszédoktól valamit? Vagy mindent? Ezt takarja a nemzetegyesítés?

Ahogy a leírtakból látható nem egyszerű a helyzet. Mondhatni, rossz. Hogy ennek ellenére Orbánék népszerűsége nem csökken, azzal a hazáját féltő, médiabirtokos magyar értelmiségnek előbb-utóbb kell valamit kezdeni. Javasolnám, hogy minél hamarabb.

Egyelőre nem látszik jele.

Repülőtér

Mikor az embernek valamire kedve támad, az nem sorolható a rideg, racionális döntések közé, ahol a praktikusság, a kiadás-bevétel, veszteség-haszon megfontolások és számítások játsszák a főszerepet.

A „kedve támad” mondás azt jelenti, hogy az a valami érzelmileg fogta meg az illetőt, azért horgadt fel benne a birtoklási vágy. Az érzést nyilván mindenki ismeri, ahogy azt az általában szorosan hozzátartozó másik érzést is, amikor tudja, hogy a vágyott akármi sohasem lehet az övé, és ez a frusztráltság nagyon nehezen múlik, sőt néha még erősödik is.

Persze vannak, akiknek anyagilag nincsenek korlátjaik. Itt most nem C. Ronaldóra meg az ő Bugatti Centodieci-jére (3 milliárd) gondolok, mert az komolytalan, nem is a mostanában sokat emlegetett jacht (27 milliárd) derék tulajdonosára, mert az a hajó ugyan már menőbb darab, de még mindig keveset ér, hanem például a magyar miniszterelnökre, aki egy majdnem 40.000 milliárd értékű, országos költségvetés fölött rendelkezik, mégpedig korlátlanul.

Sőt.

Újabb adók kivetésével akár növelheti is az összeget, mert a magyar GDP-ben van még tartalék. Mindenesetre a mostani magyar költségvetésből 1841 darab jachtot lehetne venni, ha a miniszterelnök úgy döntene, igaz, akkor a nyugdíjasok nem kapnak még csak szimpla inflációkövetést se, ahogy a rezsitámogatásra szintén keresztet vethetnénk, a minimálbér emelésre meg szintén, de már kezdünk az ilyesmikhez hozzászokni, pláne, ha magas az inflációnk. Az pedig magas. Úgy nyertünk vele EB-t, hogy a többiek a fasorban se voltak.

Az így beszerzett 1841 darab 62 méteres kishajót az arra érdemesek közt szétosztva jól mulathat a szűkebb társaság a napsütéses nyári tengeren, de azért a kikötőbe érve ne Abramovics Solárisa mellé parkoljanak, ha nem akarnak közröhej tárgya lenni.

Ebből következően az amcsi meg az orosz milliárdosok és a keleti despoták mellett a magyar miniszterelnök az, akinek nem kell magát nagyon visszafognia, ha megkívánna valamit. Ilyen volt például az úszó meg az atlétikai VB megkívánása után a Vodafone megkívánása is, amely a magyar piac kb. negyedét birtokolja, és mivel a megkívánást tett követte, a magyar állam a részvények 49 százalékáért januárban átutalt a korábbi tulajdonosnak úgy 320–330 milliárdot. A maradék 51 százaléknyi Vodafone új tulajdonosa a 4iG Nyrt.

„A magyar állam és a 4iG stratégiai együttműködése a tranzakcióban a piac átalakulása mellett a versenyképesség javulását és a gazdaság digitális transzformációjának gyorsulását is eredményezheti

– jelentette ki Jászai Gellért, a 4iG elnöke.

Fogalmunk sincs róla, hogy egy ilyen részvénytársaságban a kisebbségi tulajdonosnak milyen jogosítványai vannak (esetleg vétójog is, mint az EU-ban – persze szerződése válogatja), de mint tudjuk, az állam az az állam, és sokféle eszköz áll rendelkezésére hogy akár a konkurenseit, akár a partnerét tönkretegye. Pláne, ha a kormányfőben vannak ilyen hajlamok. A Yettel és a Telekom helyében ideje lenne félni (ők birtokolják a magyar piac maradék háromnegyedét), de ilyen társtulajdonossal a 4iG Nyrt. helyében sem lehetnénk teljesen nyugodtak, hiába van többségi részvénypakettünk.

Az állam számára a megvétellel elérhető haszon miféleségét illetően semmifajta konkrétumot nem tudunk mondani. Az az érzésünk, hogy a miniszterelnökben maradtak halvány nyomok iskolai tanulmányaiból (például amint a költő írja: „Számon tarthatják, mit telefonoztam”), és úgy gondolja, jobb, ha az információforgalom egy része Pintér kezében van, akkor a telefonálások számon tartása sokkal könnyebb, ahogy az egyes beszélgetések eltitkolása is, ha olyan, és ha kell, mert hogyha egy államtól független magáncég beszélgetésébe hallgatnának bele, vagy tiltanának le náluk valamit, az igencsak kellemetlen nyivákolással járhat, ami Brüsszelben is hallható.

Abban sajnos nem tudunk hinni, hogy ez az állami tulajdon jobban biztosítaná „a gazdaság digitális transzformációjának gyorsulását”, mintha a vállalat magánkézben maradt volna, ugyanis az egypárti államdiktatúrában (szocializmus) voltak ezzel rossz tapasztalatok (illetve csak azok voltak), az üzlet az anyagi vonzatot tekintve pedig most igényelt egy nagyobb összeget, mikor az állam úgyis csehül áll, a szép haszon meg majd csak később jön (ha ugyan egyáltalán), ezért a miniszterelnöki megkívánás legvalószínűbb oka mégiscsak a számon tartás igénye. Még ha ezzel nem jót gondol is.

Persze mindegy mi van, amit ő akar, annak teljesülni kell.

Itt van aztán a repülőtér, amely anyagilag nem áll jól. A COVID járvány a forgalom drasztikus csökkentésével komoly veszteséget okozott, a fölfutás lassú, és ami a fő dolog, a miniszterelnök megkívánta. Már régebben is megkívánta, csak akkor jól ment nekik, és nem akarták eladni. A helyzet mára megváltozott.

Mint írják, az Államadósság Kezelő Központ 1,75 milliárd euró értékben adott el 10 éves futamidejű papírt, ebből pont lehet venni egy fél repülőteret, ugyanis a Budapest Airport többségi, 55,44 százalékos tulajdoni hányada 2–3 milliárd euró (770–1150 milliárd HUF) körül lehet. A fentiek szerint a vételről szóló tárgyalások jól haladnak. A maradék részvényre, mint Nagy Márton említette volt, a kormány baráti társbefektetőt keres (többek között Katarban, ha jól tudom – ott nem üldözik a keresztényeket?). A vevőnek persze a vételáron felül át kell vállalni a cég meglévő adósságállományát is, azaz a mainál jóval több bevétel kellene az üzemeltetésre, a karbantartásra, a fejlesztésre, az átvállalt adósság törlesztőrészleteire, na meg a haszonra, amelyből a vételárra felvett hitelünk visszafizethető. Ebből következőn még nullszaldó sem nagyon ígérkezik, pláne megtérülésről nem beszélhetünk, ami egy gazdaságilag amúgy is bajban lévő ország esetében egyrészt a vezetés dilettantizmusát, másrészt az egyszemélyi vezető mindenen átgázoló akarnokságát mutatja be.

Hogy a megvételben mi a jó? Hááát… vagy húsz percet gondolkoztunk azon, milyen stratégiai jelentősége van annak, ha a repülőteret az állam üzemelteti, de csak egyet találtam: az állam nyilván nem zárná be egyik napról a másikra rossz üzletmenetre hivatkozva, de ismerve az államot, ezt semmilyen magáncégnek sem javasolnám, és még ha megpróbálkozna is vele, állami intézkedésekkel öt perc alatt lehetne helyreállítani a normál működést. A „stratégiai előny” tehát csak a miniszterelnök fejében létezik:

„Hm, hm, jobb az, ha a miénk. Ahogy minden. Is. Majd Varga előteremti azt a harminc jachtnyi összeget, elvégre ezért alkalmazom súlyos pénzekért!”

Végeredmény: hogy megvesszük, az tuti. A tanulságot mindenki maga vonja le.

Érdekességként még megemlíthető, hogy Ferit… illetve Ferencet semmilyen kötöttpályás közlekedési eszköz nem köti össze a várossal, mert az I. Terminál melletti, a II. Termináltól légvonalban 2,5 kilométerre lévő vasútállomás nem nevezhető annak. Ez Európát tekintve Hungarikum. Sajnos úgy néz ki, hogy a hagyományokhoz ragaszkodó miniszterelnök, miután ezt az állapotot 13 éven keresztül (Tarlós alatt is) megtartotta, nyilván spórolási célból továbbra is meg akarja tartani, de hogy akkor mifenéért kell neki az összekötés kiépítésénél sokkal drágább repülőtér, amelyik magánvállalkozásként 18 évig rendben üzemelt, azt nem én fogom kitalálni. Pedig az összekötés sokkal hasznosabb, mint a mindenki számára láthatatlan, a magyaroknak viszont egyelőre plusz kiadást jelentő vétel.

Az összekötésre már készültek tervek. Az állam a vasúti kapcsolatot favorizálja, amely kb. 27 km hosszan a meglévő vasúttal párhuzamosan futna, és Monornál csatlakozna vissza a meglévő vonalhoz. A megálló úgy 350–500 méterre lenne a 2a és 2b Termináloktól (nem semmi!).

A KÖKI-től a 3. metró meghosszabbításaként megépített, egyvágányos, kezdetben a vasút mellett a felszínen futó, a vasutat és a ferihegyi gyorsforgalmit Miklóstelep keleti sarkánál egy felüljárón keresztező, a repülőtér területén könnyen építhető kéregvasútként haladó, és közvetlenül a 2b. Terminál előtti parkoló alá épített végállomásra befutó, kb. 9 kilométeres metrószakasz a nyolcadába-tizedébe kerülne a többszáz milliárdos vasúti fejlesztésnek.

További előnye a metrós megoldásnak, hogy a 3. metró nem a vasútállomásokra érkezik, hanem sok megállója van a városban, ahogy közvetlen kapcsolata is mindhárom másik metróval. A 20 percenkénti járatsűrűség esetén egy vágány elegendő (nem mindegyik metró megy tovább a repülőtérre), a repülőtéri végállomáson való 25 perces tartózkodás pedig bőven elég a kényelmes ki- és beszállásra. Óránként ezzel a megoldással mindkét irányban kb. 2500 utas szállítható.

Hogy akkor miért nem ebben gondolkodik a szakértők garmadájával rendelkező állam, és miért a vasutat preferálja?

A becsült összeg duplájáért, 8,6 milliárdért építi Mészáros cége az 1,35 km-es érdi vágányt„,

és ha ehhez hozzávesszük, hogy Mészáros a vasúthoz is ért, a metróhoz meg nem, akkor hamar világossá válik minden. Ja, így már mindjárt más.

Az persze öröm, hogy ha magyar ember nyeri az állami versenytárgyalást, akkor nem viszi ki a (dupla annyi?) hasznot, hanem azzal is hazánk további épülését-szépülését segíti elő. Aztán megnézi az ember a híradást a jachtos nyaralásról, és kétségei támadnak.

Tényleg nem viszi ki?

A nap kérdése – Szeretné Ön az ellenzéki pártok összefogását az 2024. évi uniós és az önkormányzati választásokon?

Az MSZP hónapok óta próbálja egy asztalhoz ültetni a korábbi ellenzéki összefogás pártjait, hogy a 2024-es választásról egyeztessenek. Két párt nem képviseltette magát. Sem a DK, sem az LMP képviselői nem voltak jelen az egyeztetésen.

This poll is no longer accepting votes

Szeretné ön az ellenzéki pártok összefogását az 2024. évi uniós és az önkormányzati választásokon?
×

Cipőtárolás tudatosan: Praktikus megoldások a cipősszekrényben

0

A cipőink valójában sokkal többek a lábaink védelmét szolgáló védőburoknál – az öltözködésünk kiegészítői és egyben a stílusunk tükrözői is. Hogy hosszú ideig szolgáljanak, és tegyék ezt a lehető legjobb formájukban, nem elég ledobni őket egy sarokba, vagy egy cipőkupac tetejére. A hosszú élet titka a cipőink esetében nem más, mint a megfelelő – cipősszekrény polcain történő –  tárolás és ápolás.

Nem egy trükk, aprólékos folyamat

A cipőink esetében is igaz, hogy az ápolásukra fordított energia megtérül. A lábbelik tárolásának első és egyik legfontosabb szabálya: a tisztaság. Ügyeljünk arra, hogy a cipősszekrény a már megtisztított, portalanított lábbelik otthona legyen, ahogy arra is, hogy nedvesen ne tegyünk be a szekrénybe semmit.

Miért olyan fontos a megfelelő tárolás?

Az eredeti forma elvesztésére, a minőség silányulása és az élettartam csökkenése lehet az ára annak, ha nem megfelelően tároljuk a cipőinket. Figyelembe kell venni a lábbeli anyagát és kialakítását, így például az elegánsabb bőrcipőket megtisztítva, újságpapírral kitömve vagy sámfával stabilizálva érdemes elrakni, hogy alakjuk ne változzon.

Rendezettség a mindennapokban

A cipősszekrény nem csak egy tárolóhely, ami a cipők állapotát óvja, hanem a lakás tisztaságának egyik alapja is. Nagyobb család cipőinél, illetve nagyobb mennyiségű lábbeli esetében sokat segít, ha nem az előszoba teljes padlózatát használjuk tárolóként – ezzel egyúttal a lakásba lépéskor elénk táruló akadálypályát létrehozva –, hanem elzárva tároljuk őket. A rendezettség és tisztaság egyik első lépése, ha nem a szobákba trappolunk koszos cipőnkkel, hanem belépéskor levesszük, ne adj isten megtisztítjuk, és eltesszük őket. Praktikus, ha a gyakran viselt darabok könnyen elérhető helyre kerülnek, így nem okoz sem fáradtságot, sem kellemetlenséget a következetes tárolás.

Cikkünk az Építőipari magazin és az Építőipari hírek
szerkesztőségének közreműködésével készült.

“A pénz Lölő nevén van, de nyilvánvalóan nem rendelkezik vele”

0

Amióta Pesty László dokumentumfilmes “ősfideszes” előállt a Lölő jelenség bírálatával  Tusnádfürdőn, mely szerint “nem szerencsés az, ha a kirakatban lopunk, csalunk, hazudunk és zsarolunk”, sokan kétlik, hogy spontán ötletet valósítana meg. Vásárhelyi Mária most a Facebookon azt írta, hogy “egy szigorúan megkomponált forgatókönyv kivitelezéséről van szó.”

Megszólalt már ebben az ügyben Pesty László többször is, és nagy leleplezéseket ígért, melyeket a karácsonyfa alá kíván elhelyezni. Ehhez képest az egyik célszemély, Szíjj László az Indexnek úgy nyilatkozott, hogy Pesty László korábban tőle kért pénzügyi támogatást, de ő ezt elutasította. Pesty László úgy nyilatkozott, hogy azért kezdte meg antikorrupciós kampányát, mert két perces kihallgatást kért egy kizsebelt vállalkozó ügyében, de Orbán Viktor nem fogadta őt.

Vásárhelyi Mária viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy a leleplezési kampány során az égvilágon kívül semmi újat sem tudtunk meg a nemzeti együttműködés rendszerének nagy korrupciós ügyeiről.

“Ha Pesty Lászlónak valóban bizonyítékai vannak a korrupcióra, akkor a rendőrségen kellene csicseregnie. Ha nem így tesz, akkor ez bűnpártolás!”

– fogalmazza meg a jogi tényállást Vásárhelyi Mária. Aki ezek után megfogalmazza mondanivalóját:

”Senki sem hiszi el, hogy a gázszerelő bármilyen beruházásról önállóan dönthet, és nem minden esetben Orbán Viktor mondja ki a döntő szót!

Bár a pénz Lölő nevén van, de nyilvánvalóan nem rendelkezik felette.”

Rémes gazdasági adatok

Az augusztusi infláció még mindig 16% fölött, messze meghaladva minden más országot az Európai Unióban. Már a kormány sem hisz abban, hogy idén gazdasági növekedés lehet. A költségvetési hiányt viszont már 97%-ban teljesítette augusztus végéig. Vagyis az államadósság tovább növekszik. Magyarország lépeget az adósság csapda felé amikor egyre újabb kölcsönöket kell felvenni a korábbiak törlesztésére – picit magasabb kamattal. A kölcsönadó bankok ugyanis azt látják, hogy miközben a számok csapnivalóak, az Orbán kormány nem változtat politikáján vagyis az eurómilliárdok belátható időn belül nem érkeznek meg Brüsszelből Magyarországra.

A tartós stagfláció várható az életszínvonal permanens csökkenésével.

Orbán Viktor egy őszinte pillanatában hét szűk esztendőt jósolt, és ez igaz lehet a lakosság döntő többségére, de a hatalomhű oligarchákra nem!

Ezért kínos Lölő és párja luxus jachtozása a Földközi-tengeren. Ezért van szükség Pesty László korrupcióellenes kampányára. Csakhogy ez a problémák megoldására kissé kevés. Nincs olyan propaganda, amely ellensúlyozni tudná az életszínvonal tartós csökkenését. Ezért kell Orbán Viktornak dezorganizálnia még jobban az ellenzéket nehogy a proteszt szavazatokat megszerezve hatalomra jussanak. Szlovákiában Fico ellenfelei a semmiből teremtettek olyan ellenzéket, amely megbuktatta a nemzeti együttműködés rendszerét. A hatalom sok hűséges emberét el is veszítette, de minthogy Szlovákia problémáit a hatalomra került ellenzék sem tudta megoldani, ezért visszajöhet Fico, és ez reményt csöpögtethet Orbán Viktor csüggedő szívébe is: ebben a régióban az ilyen rendszerek örökéletűek. Persze olykor elveszítik a fejüket mint Nicolae Ceausescu vagy Szlobodan Milosevics…

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK