Itthon

• Orbánék úgy döntöttek: nem beszélnek arról, hogy ők is hibásak, ráfogják a kiigazítás szükségességét a bizonytalanabb világra

• Ugyan súlyos feszültségek vannak a világgazdaságban, ám nagyobb válság nem látszik, bár persze ezeket sosem lehet kizárni

• A 2,5 százalékos hiánycél nem volt fenntartható, strukturális problémák miatt tehát csökkenteni kell

• Az elmúlt 2-3 évben nagyon nagy hibákat követtek el: nem hajtottak végre reformokat sem a közoktatásban, sem az egészségügyben, sem a digitalizáció területén

Miként értékeli Orbán kötcsei vízióját a világgazdasági válság közeledtéről, s a magyar gazdaságpolitikai fordulat szükségességéről? Amire pár nappal előtte már Varga Mihály pénzügyminiszter is utalt a Bloombergnek adott interjújában, kifejtetve: „az ilyen turbulens időkben több költségvetési mozgástérre van szükségünk. Ez a deficit lefaragását és a tartalékok megerősítését jelenti”.

Előrebocsátva: a magyar kormány az elmúlt években nagyon jól csinálta, hogy a költségvetés hiányát olyan szinten tartotta, hogy az megfeleljen az uniós elvárásoknak, s ez által támadhatatlan legyen. Ugyanígy menedzselte általában is a makrogazdasági folyamatokat.

Ezeket a picit ijesztgető mondatokat én úgy értelmezem, hogy a kormány is tisztában van azzal: önmagában a magyar gazdaságban nincs benne az évi 4 százalékos növekedés: ezt csak akkor tudjuk elérni, ha ömlik befelé az uniós pénz, s ha robosztusan nő a német gazdaság.

A külső körülmények közül elsősorban az Európai Unió állapota és támogatási rendszere befolyásolja erőteljesen a hazai gazdaság alakulását. Mindezzel persze Orbánék nem akarnak előjönni, hiszen igencsak kellemetlen lenne nyíltan beismerniük, hogy a magyar gazdaság autonóm növekedési potenciálja – még ha nagyon optimisták akarunk is lenni – inkább csak 2,5-3 százalékos. A többi külföldről jön, de már csak 1-2 évig számíthatunk az eddigi mértékű uniós támogatásokra, 2021-től előre tudható módon ezek elkezdenek jelentősen csökkenni. A legújabb számítások a nekünk juttatandó források 25 százalékos csökkenéséről szólnak, bár ez még persze nem végleges.

Tehát akkor azt mondja, hogy pusztán arról van szó, hogy a kormány most sem beszél egyenesen?

Az Orbán-kormányzat befelé mindig mást ad el, mint kifelé – nem is rosszul, sőt, nagyon jól. Ezt elismerem, bár nem értek ezzel egyet, mert én a magam részéről jobban szeretem, ha a  gyerekemnek és a feleségemnek is ugyanazt az igazságot mondom. Mert miről is van szó? Kétségtelenül lassul az európai konjunktúra, látható, hogy a válság óta tapasztalt erőtejes fellendülés megtorpanóban van. Emellett nagyok a globális feszültségek, részben a fél világgal összevesző Donald Trump miatt. A világ bonyolultabbá vált, nem szólva arról, hogy súlyos politikai összeütközések vannak, régen volt tapasztalható az euro-atlanti viszonyban ilyen fokú lehűlés. Mindez pedig  abban is lecsapódott hogy elkezdtek felfele kúszni az energiaárak, sokkal bizonytalanabbá váltak a pénzpiacok. Összességében, a kormány jól érzékeli, hogy maga a világgazdaság ugyan szép tempóban fejlődik, de elég sok feszültség halmozódott fel.

Valóban jön egy világgazdasági válság?

Ugyan súlyos feszültségek vannak, ám nagyobb válság nem látszik, bár persze ezeket sosem lehet kizárni. Hiszen olyan dolgok történnek a világban, amilyeneket elképzelni sem tudtunk, például az amerikai és az észak-koreai vezető találkozója. Ez utóbbi azonban azt is mutatja: a jelek szerint a világ vezetői tudják, hogy el tudják pusztítani a földet.

Optimista ember lévén én úgy gondolom, hogy nem fogjuk magunkra gyújtani a házat.

A vázolt politikai, gazdasági folyamatok önmagukban megkövetelnének drámai gazdaságpolitkai fordulatot Magyarországon? Merthogy a bejelentésnek az is eléggé drámai aláfestést adott, hogy alig pár nap alatt váltott a kormányzati kommunikáció a gazdaságösztönző politika kommunikációjáról a megszorítást előrevetítő fordulatra.

Merthogy van a váltás kérdésének egy másik oka is: a kormány az elmúlt egy-két évben olyan költségvetési előirányzatokat fogadott el, amelyek nincsenek teljesen összhangban az uniós előírásokkal – ez az úgynevezett strukturális deficit előírás, amelynek a lényege, hogy az Unió  a hiány mértékét a fenntarthatóság pályája szempontjából is korlátok közé szorítja, ezt pedig évek óta nem tartjuk be. Ennek megszegése ugyan nem jár büntetéssel (miután nem vagyunk tagjai az euróövezetnek), ám az Európai Bizottság már levélben figyelmeztette a magyar kormányt arra, hogy nem teljesíti a középtávú egyensúlyi célt.  Ezért léptek hátrébb a költségvetésben. Korábban ugyanis jóval magasabb költségvetési hiánycélt fogalmaztak meg – még az EU által egy évre elvárt 3 százalék alatt, de bőven 2 százalék felett, ami már nem felelt meg a strukturális deficit követelményének.

Nem katasztrofális az eltérés, de a Bizottság kifejezetten kérte a korrekciót, ez pedig elég erőteljes megfogalmazás, nem gyakori az ilyen a kommunikációjukban.

De persze a kormány nem ezzel fogja indokolni a korrekciót. El kell persze ismerni, hogy ezt is nagyon ügyesen csinálják: a brüsszeli követelménynek félig-meddig valós problémára hivatkozva tesznek eleget:

kicsit nyugtalanabb a világ, ezért kicsit kiigazítunk. Miközben látható, hogy valójában nem csak erről van szó.

Akkor itt is előáll a „mást mondunk a gyereknek, mint a feleségnek” jelenség?

Orbánék mindig belpolitizálnak, nincs is valódi külpolitikájuk. Mindig csak arra figyelnek, hogy erősek legyenek idehaza, hogy egyben tartsák a szavazóikat, s minél  lejjebb nyomják az ellenzéküket. Szerintem itt is erről van szó. Persze nem voltam ott, amikor a döntéseket meghozták, de számomra akkor is egyértelmű, hogy úgy döntöttek:

nem beszélnek arról, hogy ők is hibásak, ráfogják a kiigazítás szükségességét a bizonytalanabb világra. Amiben szintén van igazság.

Mindeközben pedig egyelőre a növekedéssel a partnerek sem látnak problémát: az EU például éppen hogy emeli a magyar növekedési prognózisát, s az OECD is dinamikus ütemet jelez előre.

Nem lehet, hogy a kormány éppen ebben találta meg a következő mumust, amely veszélyezteti Magyarországot? Gondolok arra, hogy lassan kifuthat a migránsozás, vagy éppen a sorosozás?

Előrebocsátva, hogy nem ismerem ennek a kormányzatnak a működését: ha jól értem, akkor a kormány a migráns témát nem fogja elengedni, már csak azért sem, mert egyre többen ismerik fel, hogy a válság elején lebecsültük a gond nagyságát, emiatt is járt annyi problémával, amelyekre ésszerű megoldásokat kell keresni. Az más kérdés, hogy nem olyan végleteseket, mint amilyeneket a magyar kormány talált magának. De Orbán  menekültek ügyében jól felismert két dolgot: az egyik, hogy neki ez a kérdés nagyszerű lesz a választásokra – s ebben igaza is lett. A másik, hogy tényleges és bonyolult problémáról van szó, amelyre nincs gyors és egyszerű megoldás; azaz ismét van némi igazság abban, amit elővett.

Ön szerint mit terveznek a nem megszorításnak hívott kiigazítás keretében? Varga olyanokról beszélt, hogy nem lesz komoly növekedésösztönző program, de például emelkedik a gyerekek után járó kedvezmény, fennmarad az otthonteremtési program és a terveknek megfelelően jövőre 17,5 százalékra csökken a szociális hozzájárulási adó.

Annyi látható, hogy a 2,5 százalékos hiánycél nem volt fenntartható, strukturális problémák miatt tehát csökkenteni kellett.

Én nem tudom megmondani, hogy mit terveznek, csak azt tudom, tudom, hogy szerintem az elmúlt 2-3 évben nagyon nagy hibákat követtek el: nem hajtottak végre reformokat sem a közoktatásban, sem az egészségügyben, sem a digitalizáció területén.

Az oktatásban nem hogy előre léptünk volna, elindultunk visszafelé a 19. századba! A múlt héten részt vettem egy brüsszeli gazdasági fórumon, amelyen a Világbank vezérigazgatója,

Kristalina Georgieva előadásában már arról beszélt, hogy a korai gyerekkortól meg kell tanítani a gyerekeket tanulni, arra kell pénzt és humán erőforrást áldozni, ekkor van esély arra, hogy az oktatási rendszer olyan embereket bocsásson azután ki akik felkészültek az élet hosszig való tanulásra, amire szükség van, hiszen 5-10 évente elengedhetetlen az újratanulás. Ennek elmulasztása az Orbán-kormány egyik nagy bűne. A másik az egészségügy, aminek a fejlesztése az államnak is érdeke, hiszen egy jó egészségügy eredménye, hogy az emberek tovább maradnak egészségesek, tovább élnek, így tovább is dolgoznak, komoly teljesítményt produkálva, ami végső soron az államnak is többletbevételt eredményez.

Azt nem tartja történelmi bűnnek, hogy az uniós forrásokat nem a termelés felé orientálták?

A GKI és a KPMG a Miniszterelnökség számára készített, az uniós források felhasználásával és hatásaival foglalkozó elemzése megmutatta, hogy Magyarország – akár a GDP-re, akár egy főre kivetítve – sokkal több pénzt kapott Brüsszeltől a vizsgált, 2007-2013-as programozási időszakban, mint a Visegrádi négyek másik három országa. S nálunk nagyobb is volt a hatás, mint a cseheknél, szlovákoknál és lengyeleknél.

Annak ellenére is, hogy minden jel szerint nagyon sokat elloptak belőle?

Lopni másutt is loptak.

Az uniós pénzek felhasználásának egy része persze nyilvánvalóan nagyon  csúnya csalással történt, de miután nem fogunk belépni az Európai Ügyészségbe, ezek soha nem fognak kiderülni, bebizonyosodni.

De még ha nem is a nyilvánvaló csalásokról beszélünk – amilyennek az Eliosos ügyek vagy akár a lószoláriumos, stb. projektek kinéznek, a szökőkutak, virágágyasok, kisvasutak és hasonló szépészeti és egyéb felesleges projektek nem voltak feleslegesek? Nem kellett volna közvetlenül a gazdaságra költeni a pénzeket?

Az tény – s fentebb már szóba került –, hogy elsősorban olyan célokra kellett volna költeni, mint az oktatás és az egészségügy fejlesztése, az olcsóbb és jobb állam létrehozása, az önkormányzatok modernizációja. Voltak persze nagy infrastrukturális beruházások – például útépítések, stb. – , de az uniós támogatások nem arra valók, hogy nagyberuházások szülessenek.

És a gazdaságfejlesztés, a kicsik, a kkv-k-nek juttatott pénzek?  

Az EU-források nem az üzleti szféra támogatásáról szólnak. Ráadásul a kicsikkel az a baj, hogy a cégek nincsenek felkészülve komoly projektekre – honnan is lennének? Például a magyar agrárvállalkozások ma már nagyon jól gépesítettek, köszönhetően a sok pályázati pénznek. Ám a beszerzett gépek jó része nincs kihasználva, hiszen a gazda, ha ki van írva pénz traktorvásárlásra, akkor beszerzi a tarkort, amihez félig ingyen jut, ám a kis földjén nem tudja gazdaságosan, hatékonyan üzemeltetni. Csak, ha sokan társulnak, akkor hatékony a dolog. De hasonló a helyzet egy ipari kisvállalat esetében is – ha egyfajta gépre van kiírás, van, amelyik beszerzi, még akkor is, ha nem kimondottan illik a profiljába – és akkor ennek sincs gazdasági haszna. Minden elemzés a közepes cégeknél mutatott jó példákat.

A legnagyobbakat nem érdemes támogatni, a legkisebbek gyenge hatékonysággal tudják csak hasznosítani a támogatást, a közepes cégek azok, amelyeknél jó helyre kerülnek ezek a források.