Az Origo nagyon örül, amiért a magyar kommentelők kiosztottak egy holland politikust, Vajna Timi húga előbb fakanalat kapott, aztán jeggyűrűt, ráfázott a magát zsidónak álcázó nemzsidó migráns, legközelebb majd kétszer is meggondolja, hogyha nem zsidó, akkor ne tegyen úgy, mintha az lenne, a PestiSrácok bátran beleszáll a Magyar Tudományos Akadémiába.
Arcpirító demokráciázás és olaj a tűzre
„A Soros György embereként ismert holland politikus (Judith Sargentiniről van szó – a szerk.) Magyarországot szidalmazó jelentését elfogadták tegnap Brüsszelben, aminek nagyon örült, el is dicsekedett vele közösségi oldalán. Ismét arcpirító demokráciázásba kezdett a kétharmados többséggel megválasztott magyar kormánnyal szemben a senki által meg nem választott európai parlamenti képviselő: nem kellett volna, nagyon nem. Ezúttal is szembe jött vele a valóság, a magyar emberek egy emberként álltak ki Magyarország és a magyar kormány mellett, kommentfolyamot zúdítva a brüsszeli politikai elit képviselőjére. Immár harmadik alkalommal.
Mondani sem kell, hogy az arrogáns, pökhendi írás a feszült helyzetben olaj volt a tűzre, amit ezúttal sem hagytak szó nélkül a magyarok. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten – gondolhatták a magyar emberek, és kirobbantották immár harmadik alkalommal a magyar Facebook-forradalmat a brüsszeli politikai elit ellen. Magyar, holland és angol nyelvű hozzázólások egyaránt olvashatóak, a felhábordott magyarok egy emberként álltak ki Magyarország és a magyar kormány mellett, ismét egy végeláthatatlan kommentfolyamban. A magyar polgárok ismét csillagos ötösre vizsgáztak összetartásból, és az ország melletti kiállásból.” (Origo: Sargentini ünnepelni kezdte a Soros-jelentés elfogadását, a magyarok elrontották az örömét).
30 kilót fogyott a franciásan főző vőlegény
„Esküvőre készül Vajna Timi húga, Palácsik Lilla és 24 éves párja, Tamás. A fiatalok négy éve élnek együtt, és a fiatal modell-fotós 2016 karácsonya óta már menyasszony.
…Azt hiszem, tényleg óriási a harmónia köztünk. Mindent szeretünk együtt csinálni, például gyakran járunk moziba is. Legutóbb a Szerelembe gurulva című francia filmet láttuk, imádom az ilyen romantikus vígjátékokat, ráadásul ebben a kedvenc színészeink játszanak. Istenien szórakoztunk. A párom egy évig kint élt Franciaországban, ő szerettette meg velem a francia kultúrát és gasztronómiát. Gyakran főz nekem isteni finomságokat – mesélte a Lokálnak Lilla.
Tamás korábban az egyik főzőműsorban is szerepelt, és kifejlesztett egy saját étrendet is, aminek köszönhetően 30 kilót fogyott. A szerelmes pár már négy éve együtt él, 2016 végén, karácsonykor pedig Tamás megkérte Lilla kezét, aki gondolkodás nélkül igent mondott.
– Gyönyörű pillanat volt. Először ajándéknak fakanalakat adott, nevettünk ezen, de aztán odament a fához, ahol az egyik díszben lapult a gyűrű. Természetesen rögtön igent mondtam. Tervezzük, hogy összekötjük az életünket, de azt nem tudom, hogy pontosan mikor, és még nincs határozott elképzelésem a nagy napról – magyarázta Lilla, akinek az esküvőjéről természetesen nem hiányozhat majd testvére, Vajna Timi sem.”(Lokál: Esküvőre készül Vajna Timi húga, Lilla)
A liberálisok szerint a migránsok agysebészek
„A liberálisok által agysebészekké előléptetett migránsokról időközben kiderült, hogy felélesztik a legrégebbi német hagyományokat, amelyek a jó öreg antiszemitizmusban gyökereznek. Sima, mezei migránsok (tehát nem terroristák) Németországban, Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában is hajtottak már végre halálos kimenetelű támadásokat a zsidók ellen.
Egy testi sértéssel járó esetet sikerült is megörökítenie egy járókelőnek, ezen jól látható, amint egy fiatal megostoroz egy kipát viselő férfit, akiről mindenki azt feltételezte, hogy zsidó származású. Időközben kiderült, hogy a sértett valójában egy Izraelben született arab férfi, aki a kipa viselésével akarta kifejezni szolidaritását a zsidó barátaival.” (888: Merkel migránsa elismerte, hogy drogosan ütötte-verte a zsidónak hitt férfit)
A forradalom emlékét gyalázta az Akadémia
„Kétszázharmincegy embert öltek meg, és közel tizenháromezer ötvenhatost internáltak 1956 és 1963 között. Balogh Margit, az MTA most májusban Akadémia díjjal megtisztelt kutatója ezeket az éveket is a konszolidáció esztendeinek nevezte Mindszenty Józsefről szóló monográfiájában. Az általunk megkérdezett történészek szerint ezzel az áldozatok és mártírok emlékét is meggyalázták.
…Az a tizenöt esztendő, amit Mindszenty a követségen töltött, Magyarország számára a konszolidáció éveit jelentette. Ebből mégsem következik, hogy a bíboros magányos ellenállása a főváros szívében elveszítette volna minden értelmét” – írta Balogh Margit Mindszenty József című kétkötetes monográfiájában. A sorokra egy felháborodott történész hívta fel a figyelmünket, aki szerint ezekkel a mondatokkal az ötvenhatos hősök emlékét is meggyalázzák. Véleménye szerint Balogh kétkötetes monográfiája nem csupán a boldoggá avatandó személy emlékét, hanem a meghurcoltakét is mélyen sérti.” (PestiSrácok: Az MTA díjjal jutalmazta a mártírok emlékének meggyalázását)
Hetek óta zuhanórepülésben van a forint. E pillanatban 326 forint azeuró árfolyama, elemzők szerint azonban közel van a 330, és nem lehetetlen még ebben az évben a 340 forintos árfolyam sem.
A Demokratikus Koalíció szerint mindennek igen súlyos következmények lesznek a magyar lakosságra nézve. Jelentősen megdrágul az import, minthogy pedig a magyar termékek importtartalma igen magas, ráadásul pedig az árfolyam emelkedése miatt dráguló üzemanyag a szállítást is költségesebbé teszi, ez szükségképpen az árak komoly emelkedésével jár.
A drasztikus árfolyam-emelkedés a 2019. évi költségvetés megalkotását is befolyásolja, jelentős bizonytalanságot visz a költségvetési tervezésbe, ami viszont már az Országgyűlés hatásköre. Varju László, a Költségvetési Bizottság DK-s elnöke ezért indokoltnak tartja, hogy a Bizottság első kézből tájékozódjék a monetáris folyamatokról.
Kezdeményezi ezért, hogy hívják meg az MNB elnökét, és kérjenek tőle információt az árfolyam várható alakulásáról, ennek a költségvetési politikára gyakorolt hatásáról és a Magyar Nemzeti Bank terveiről.
Július elsejével lép hatályba az új büntetőeljárási törvény, amely lehetővé teszi, hogy beismerő vallomás esetén az ügyész és az ügyvéd megegyezzen a büntetésről. Bekerült viszont az úgynevezett előkészítő eljárás fogalma is – jogászok attól tartanak, hogy erre hivatkozva gyakorlatilag bárkit megfigyelhetnek majd.
Négy év előkészítés után tavaly júniusban fogadta el a Parlament az új büntetőeljárási törvényt, amely idén július elsejével lép majd hatályba. A törvény bevezette többek között a „gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmények” kategóriáját, ilyen lehet például a bennfentes kereskedelem, vagy a piramisjáték szervezése. Ezekben az ügyekben a törvényszék ítélkezik, három hivatásos bíróból álló tanácsban.
Változás az is, hogy az elsőfokú bíróságot csak akkor lehet új eljárásra utasítani megalapozatlan ítélet miatt, ha a bíróság nem állapított meg tényállást vagy az teljes egészében felderítetlen.
Az előzetes letartóztatás elnevezése letartóztatásra változik,
felső határa továbbra is egy, kettő, három, illetve négy év, míg életfogytiglani börtönnel is sújtható bűncselekmény esetén továbbra sem lesz felső határa.
Az új törvény szerint az óvadék összege nem lehet kevesebb 500 ezer forintnál, és azt akkor is elveszti a gyanúsított, ha bármilyen magatartási szabályt megszeg: például bizonyítékot próbált eltüntetni, vagy újabb bűncselekményt követ el. Az is lehetséges lesz, hogy a büntetőeljárásban valaki ne személyesen, hanem „telekommunikációs eszközök” használatával tegyen vallomást.
A Magyar Bírói Egyesület elnöke, Makai Lajos a Magyar Időknek nemrég azt mondta:
egyszerűbbé, gyorsabbá válhatnak az eljárások,
és ez egyaránt szolgálhatja a sértettek, a gyanúsítottak és a hatóságok érdekét.
A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Kabódi Csaba, az ELTE büntetőeljárásjogi tanszékének docense ezzel egyetért, mint mondta, egyértelműen az volt a jogalkotó célja, hogy gyorsabbak, hatékonyabbak legyenek az eljárások. Viszont arról is beszélt, hogy ilyenkor egy másik dolgot is mérlegre kell tenni: azt, hogy a gyorsítás, az ügyek egyszerűsítése mellett mennyire maradnak meg az eljárásban szereplők számára a garanciák. Mint mondta, „első olvasásban történtek itt áldozatok”.
Bevezetik például annak a lehetőségét, hogy beismerő vallomás esetén a gyanúsított, a védő és az ügyész
egyezséget kössön a büntetésről.
Ezt az egyezséget a bírónak is meg kell vizsgálnia, de nem változtathatja meg, csak jóváhagyhatja vagy elutasíthatja.
Kabódi Csaba szerint ezzel az ügyek jelentős része valóban felgyorsul majd, statisztikák szerint az eljárásoknak akár a fele is végződhet ilyen megegyezéssel. Mint mondta, van benne ugyan némi szkepticizmus, hogy mennyire fog ez működni, mindenesetre az új törvény szerint nem csak a nyomozati szakaszban, hanem még a tárgyalás előkészítése során is születhet megegyezés. Ahogy fogalmazott:
„honorálják, ha valaki elviszi a balhét.”
Sőt, arra is lesz lehetőség, hogy akár csak bizonyos tényállásokban megegyezzen az ügyész és a védő, így ezek a tárgyaláson nem kerülnek szóba, ezzel is egyszerűsödik az eljárás. Kabódi Csaba úgy fogalmazott: „művelt jogászok ilyenkor azt szokták mondani, hogy majd a bírói gyakorlatban kiforr a dolog”.
Még egy fontos változást hoz az új törvény: bekerültek a bűncselekmények felderítése és bizonyítása érdekében folytatható titkos információgyűjtés szabályai. Büntetőeljárásban egy emberrel szemben maximum 360 napig folyhat bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés.
Egy másik újítás az úgynevezett előkészítő eljárás, amely egyfajta
előzetes felderítés a nyomozás elrendelése előtt,
de már a büntetőeljárás keretein belül a bűncselekmények gyanújának megállapítására vagy kizárására. Ilyen eljárást az ügyészség és a nyomozó hatóság mellett a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, valamint a terrorizmust elhárító szerve is folytathat. Az előkészítő eljárás során lehet alkalmazni „leplezett eszközt”: rejtett figyelést, álvásárlást, fedett nyomozót is.
Magyar György ügyvéd a blogjában erről azt írta: „az új szabályozás szerint a büntetőeljárás megindításának már nem lesz feltétele a bűncselekmény gyanúja. Ehhez elég lesz, ha valaki ’bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhet’.”
Szerinte az, aki így szóba jön,
„számíthat rá, hogy a lakását bekamerázzák, a telefonját lehallgatják, az elektronikus levelezését megfigyelik”.
Ez a kör Magyar György szerint ráadásul kiterjeszthető arra is, aki „a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhető személlyel közvetlenül vagy közvetve kapcsolatot tart”, amire szerinte gyakorlatilag bárkire igaz lehet.
Ezzel kapcsolatban Kabódi Csabának is vannak aggályai. Ő a Független Hírügynökségnek azt mondta: 28 pontban sorolják fel azokat az adattárakat, amelyeket át lehet nézni, az egészségi állapottól a banki adatokon át az ingatlannyilvántartásig. Mint mondta: „ha nagyon gonosz akarok lenni, ennyi adatból biztos lehet valamit találni”.
Az ő aggályai leginkább onnan fakadnak, hogy
fogalmak nincsenek pontosan tisztázva.
Nehéz ugyanis megfogni, ki az, aki „bűncselekményben érintett személy” lehet. Mint mondta, emiatt nem csak a védők fognak tiltakozni, hiszen szerinte is szinte bárki szóba kerülhet.
Az ilyen előkészítő eljárást olyankor lehet elrendelni, amikor még csak egy sejtés van valamilyen bűncselekményről, és ennek igazolásához „kémfilmekből is ismerős” titkos információszerzésre is szükség lehet.
Fontos, hogy ilyen eljárásra eddig is volt lehetőség, ezt hívták operatív felderítésnek, csak eddig nem a büntetőeljárásról szóló törvényben szerepelt. Így, ahogy Kabódi Csaba fogalmazott, az a kérdés, hogy az ebbe való bekerüléssel nőttek-e a garanciák vagy csökkentek.
Lehetséges, hogy néhány ponton módosul a cafeteriára vonatkozó kormányzati javaslat, de a jelek szerint a munkavállalók jelentős részének előnyös juttatások mégis megszűnnek. A pénzügyminiszter szerint változatlanul a koncentrált gazdaságpolitikai ösztönzés a cél. Orbán viszont mást mondott.
A kormány megfontolja a gazdaságpolitikáját jelentős mértékben támogató Magyar Kereskedelmi és Iparkamara javaslatait a béren kívüli juttatások (cafeteria) átalakítása során – derült ki a Nemzeti Versenyképességi Tanács mai ülése után az mfor.hu beszámolójából.
Parragh László, az MKIK elnöke elmondta, hogy egyetértenek a kormány intézkedésével. Szerinte meg kell szüntetni a „többes pénzrendszer” használatát. Ezzel arra utalt, hogy a készpénzes fizetések mellett kiépült az utalványokra alapozott fizetési rendszer is.
Az MKIK két ponton hozzányúlna a cafeteriához. Szerintük érthetetlen,
miért kisebb a nyújtható keret az államigazgatásban,
mint a versenyszférában, illetve úgy vélik, ideje volna növelni az éves összeget, amit a cafeteria részeként igénybe vehetnek az alkalmazottak.
Hozzátette, a gazdálkodó szervezetek közül inkább a nagyobbak biztosítanak ilyen juttatást dolgozóiknak, a vállalkozások, vállalatok harmada – elsősorban a kisebbek – nem kínálnak béren kívüli juttatást.
Varga Mihály pénzügyminiszter elmondta, nem zárkóznak el a kamarai javaslatok megvizsgálása elől, mint ahogy a parlamenti vita során lesz alkalom figyelembe venni az érintett felek, vagyis a munkaadók és munkavállalók észrevételeit is.
Ugyanakkor leszögezte, a kormány a német, osztrák mintát követve elkötelezett a béren kívüli juttatási rendszer átalakítása mellett, hogy a felhasznált összeget célzottan,
a gazdaságpolitikai célokat támogatva használják fel.
A miniszter szavaiból az derült ki, hogy a kormány az idegenforgalom fellendítését ilyen célnak tekinti, ugyanis a juttatások közül megmaradó SZÉP-kártya felhasználása korlátozott, kifejezetten a turisztikai célú költéseket lehet ebből biztosítani.
Nagy felzúdulást váltott ki a munkavállalói érdekképviseletek körében a kormány azon törvényjavaslata, amely a SZÉP-kártyán kívül
a béren felüli közteher-mentes vagy kedvezményes adójú juttatásokat megszüntetné.
Ilyenek például a lakáscélú támogatás, az utazási hozzájárulás, a kiegészítő biztosítás, a kulturális utalvány, sportrendezvény belépője, a diákhitel törlesztéséhez adható hozzájárulás, a százezer forintig fizethető készpénzes juttatás, és az iskolakezdési támogatás.
Ezzel olyan pluszpénztől esnének el az alkalmazottak, amelyek mára szervesen beépültek százezernyi cég javadalmazási rendszerébe. A Cafeteria Trend gyorsfelmérése azt hozta ki eredményül, hogy a cégek jelentős része egyáltalán nem adna ezután cafeteriát, vagy „nettósítaná”, vagyis ugyanazt a keretet adná oda a fizetéshez csapva, ami azonban így a közterhek miatt elvesztené értékének majdnem felét.
Átlagosan 25-30 százalékos jövedelemcsökkenés is lehetséges.
Sok munkáltató is kellemetlen helyzetbe kerülhet, mert az úgynevezett mobilitási hozzájárulást a kényszerűségből távolról utaztatott dolgozók lakhatására fordította.
Ezzel együtt meglehetős az ellentmondás a hivatalos megnyilatkozásokban. Hétfőn a parlamentben Orbán Viktor azt mondta egy képviselői kérdésre, hogy a cafeteriát
Az egyetem kuratóriuma úgy döntött, hogy a 2019-20-as tanévet is Budapesten kezdik el, ugyanakkor már Bécsbe is vesznek fel diákokat.
Ahogy az egyetem közleményében írja, annak figyelembevételével döntöttek így, hogy a CEU teljesítette a magyar törvények által megszabott kötelezettségeit, ugyanakkor a magyar kormányzat továbbra is elzárkózik a felsőoktatási törvény módosítása által teremtett helyzet rendezésétől.
Mint írják: az egyetem kuratóriuma jóváhagyta, hogy
a CEU a megszokott felvételi határidők szerint megkezdje a toborzást a 2019-20-as tanévre Budapestre.
Ezzel együtt nyilvánosságra hozták New York Állam Oktatási Hivatalának levelét, amelyet Kásler Miklós emberi erőforrás miniszternek, Altusz Kristófnak, a külügyminisztérium helyettes államtitkárának, CEU-ügyi főtárgyalónak, valamint az Oktatási Hivatal két vezetőjének küldtek el. Az amerikai levél megerősíti, hogy
a CEU valóban felsőoktatási tevékenységet végez New York államban, és így maradéktalanul megfelel a lex CEU követelményeinek.
A CEU kuratóriuma egyébként jóváhagyta az egyetem New York-i oktatási programjainak bővítését és továbbfejlesztését. Azt is jóváhagyta, hogy az egyetem oktatási helyszínt béreljen egy, a célra alkalmas bécsi területen, és megkezdje a toborzást a városba a 2019-es tanévre.
Vagyis a közlemény szerint
az egyetem 2019-től Budapesten és Bécsben is folytat majd képzést.
Michael Ignatieff, a CEU elnök-rektora a döntést kommentálva azt mondta: „A CEU örömmel fogadja a kuratórium világos üzenetét és kiállását az egyetem, Budapest és az akadémiai szabadság védelme mellett.”
Leon Botstein, a CEU kuratóriumának elnöke pedig arról beszélt, hogy „a magyar kormányzat több ízben is kijelentette, hogy amennyiben a CEU megfelel a törvényi előírásoknak, akkor kiszámítható feltételek mellett tovább működhet Magyarországon.
Itt az ideje, hogy Magyarország a vállalásainak megfelelően cselekedjen.”
A CEU kuratóriumának tagja többek között a Berkeley egyetem kancellárja, Chikán Attila volt miniszter, Kati Marton író, több világhírű egyetem professzorai és George Pataki volt New York-i kormányzó. A kuratórium tiszteletbeli elnöke Soros György.
Korábbi hírek szerint a német CDU ultimátumot adott a Fidesznek, hogy nem üldözhetik el a CEU-t Magyarországról. Az egyetem többször felszólította már a magyar kormányt, hogy írja alá a további budapesti működést biztosító megállapodást New York állammal. Orbán Viktor tegnap a parlamentben újságíróknak erről csak annyit mondott: „Jó döntéshez idő kell.”
Az egyetem jövőjéről nemrég Enyedi Zsolt rektorhelyettes nyilatkozott a Független Hírügynökségnek, ezt itt olvashatja el.
Orbán Viktor felmelegítette lekicsinylő állítását az EU-tól kapott támogatások jelentőségéről. Ismét azt kell megállapítanunk, hogy nincs igaza. Csak egy tétel: a beruházások mostani növekedésének felét a közösség fizeti.
Orbán Viktor hétfőn a parlamentben arról beszélt, hogy „régi legenda”, miszerint a magyar gazdaság az európai uniós támogatásoktól függ. Kifejtette, hogy az uniós nettó támogatás 4 milliárd euró, míg a teljes magyar GDP 114 milliárd euró.
A miniszterelnök tavaly szeptemberben ugyanerről értekezett egy rendezvényen, akkor éppen „színvonaltalan érvelésnek” nevezte, hogy bárki az uniós támogatásoknak tulajdonítsa a magyar gazdaság fejlődését. Azt mondta, hogy nem szabad a mostani gazdasági sikereket külső tényezőknek tulajdonítani, az, ahogy ma a magyar gazdaság működik, nem külső segítségnek tudható be, hanem a magyar gazdaság szereplőinek. Ez a mi magyar sikerünk, saját erőfeszítéseinknek köszönhető – mondta.
Már akkor kénytelenek voltunk rámutatni arra, hogy
az állítások mindegyikét hivatalos adatok, a kormány által rendelt jelentés, nemzeti banki tanulmány megállapításai cáfolják.
Amikor a korábbi években a legbővebben ömlött hozzánk a pénz, 2013-2015-ben, évente 1800-2500 milliárd forint érkezett támogatásként, azaz akkor a bruttó hazai termék (GDP) 5,5-7 százaléka. Ha ehhez hozzászámítjuk a ma már 600 ezerre becsült külföldön dolgozó magyar által hazautalt évi körülbelül 1100 milliárdot, akkor levonható a következtetés, hogy akkori adatok szerint
a GDP 8-10 százalékát nem az országban állították elő.
A miniszterelnökség által megrendelt KPMG-GKI-tanulmány egyenesen arra a következtetésre jut, hogy 2006-2015 között a GDP 4,6 százalékkal nőtt,
az EU pénze nélkül viszont 1,8 százalékkal masszív recesszió lett volna.
A részadatok (lakossági fogyasztás, beruházások) mind azt bizonyítják, hogy a közösségi hozzájárulással éppen a víz felszínén maradt a magyar gazdaság, a fejlesztések finanszírozása szinte kizárólag EU-forrásból történik – áll tehát a kormány által megrendelt (és minden bizonnyal uniós finanszírozású) elemzésben.
Az EU segítsége és a hazai növekedés közvetlen összefüggését igazolja az is, hogy 2016-ban, amikor az új uniós költségvetésből még alig csordogált a pénz, a hazai gazdaság növekedése azonnal lezuhant két százalék közelébe.
Az már másik kérdés, hogyan hasznosul ez a temérdek pénz. Ha Orbán erre vonatkoztatja lekicsinylő szavait, abban még akár igaza is lehet. A kormány gazdaságpolitikáját támogató Magyar Nemzeti Bank tavalyi tanulmányában foglaltak nagyon szomorú képet festenek fel. Eszerint a 2007-2013-as uniós költségvetési ciklusban 2500 milliárd forint közvetlen gazdaságfejlesztési támogatást kaptak a hazai vállalkozások, ebből cirka 1700 jutott a legkisebbeknek (kkv-knak). A jegybanki elemzők szó szerint „a támogatásokra való számottevő ráutaltságról” írnak: a kis cégek külső forrásainak 63 százaléka uniós támogatás, sőt, 37 százalékuknál az arány 80 százalék.
Az MNB-sek megállapításainak veleje:
a támogatások nem javították a kkv-k termelékenységét
(vagyis egy időegység alatt előállított értéket).
Az uniós pályázatok (hitelek és vissza nem térítendő összegek egyaránt) javították az alkalmazotti létszámot, növelték az árbevételt és a hozzá adott értéket (az árbevétel és a megvett anyagok és szolgáltatások értékének különbözetét).
„A munkatermelékenység azonban egyik esetben sem változott szignifikánsan a támogatások hatására” – e szikár konklúzió azt jelenti, hogy amint kifutnak a támogatási programok, az ezeket igénybe vevő kkv-k eredménye jellemzően visszazuhan a stagnáló hatékonyság miatt.
Nézzünk néhány friss adatot és megállapítást. Az Európai Bizottság idei dátumú országjelentése úgy fogalmaz, hogy Magyarország az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) kedvezményezettje, az általa kapott jelentős támogatás 2020-ig elérheti a 25 milliárd eurót. A 2014–2018-as időszakban ez évente a GDP mintegy 3 százalékának és
a közberuházások 43 százalékának felel meg.
A tavalyi év végéig az előzetes becslések szerint 23,5 milliárd eurót (a teljes összeg 94%-át) lekötötték hazai fejlesztésekhez. E támogatások révén 11 ezer vállalkozás bővítette kapacitásait, és több mint 200 cég vezetett be új termékeket; javult a városi tömegközlekedési rendszer fenntarthatósága, és csökkent a középületek éves primerenergia-fogyasztása. Az uniós finanszírozásból a tervek szerint 2,3 milliárd eurót (a 2007–2013-as időszakbelinél lényegesen nagyobb összeget) pénzügyi eszközök révén bocsátanak Magyarország rendelkezésére.
Azt is írja az országjelentés, hogy Magyarország jól halad az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) forrásainak felhasználásával. 2017. decemberében az ESBA keretében jóváhagyott műveletek teljes finanszírozási volumene 73 millió euró volt, és várhatóan összesen 1,2 milliárd euró összegű magán- és közberuházást generál. A kkv-keretből 12 ezer kisebb vagy induló vállalkozás részesülhet.
Ami azonban a lényeg: az uniós források erősen befolyásolják a magyarországi beruházásokat.
A magán- és állami beruházások forrás szerinti megoszlását mutatja az ábra
Forrás: Európai Bizottság
A szaggatott vonalak érzékeltetik, hogy a három szektorban az uniós hozzájárulás legenda-e.
„2017-ben a reálértéken mért bruttó állóeszköz-felhalmozás az előrejelzések szerint
több mint 20 százalékkal nőtt, és ennek körülbelül a felét közvetlenül uniós forrásokból finanszírozták”
– olvasható. (Az országjelentés készítői is hivatkoznak a fentebb idézett KPMG-GKI-tanulmányra és az MNB-s elemzésre, az általunk felvetett megállapításokat felhozva.
Érdemes pár pillantást vetni a naponta frissülő adatokat is tartalmazó adatbázisra. Ebből kiderül, hogy hazánk uniós kerete a mostani költségvetési ciklusban felfelé kerekítve 29 650 milliárd euró, ebből a többi tagállam befizetéséből 25 014 milliárdot (mint írják, fejenként tehát 2532 ezer eurót) kapunk, a „saját erő” mindössze 4,64 milliárd euró.
A keretből tavaly év végéig a kormány lekötötte (odaítélte) a pénz 94 százalékát a kedvezményezetteknek, de ebből csak 13 százalékot (3,991 milliárd eurót) utaltak át Brüsszelből. A mai állapot szerinti szám se sokkal szívderítőbb, az időközi kifizetés 14 százalékon áll.
Ennek nem csak az az oka, hogy a kormány villámgyorsan kiírta a pályázatokat a támogatásokra, amit csak késve követ az uniós kifizetés. A rendkívül alacsony összegű tényleges átutalás másik magyarázata alighanem az, hogy a hírhedetté vált OLAF-vizsgálódások mellett szinte minden egyes projekt-elemzés rendkívül súlyos szabálytalanságokat tár fel (a legújabbakról a 24.hu írt), emiatt egyelőre nem is kérik a számlákat a magyar kormánytól.
Számtalan alkalommal említettük már az MTI-nek azt a gyakorlatát, hogy egyes dolgokat elhallgat a nyilvánosság előtt, más ügyekben mellébeszél, vagy maszatol. Most azonban nem erről van szó, sőt, olyat is megírt, amit a nyilatkozó nem mondott.
„Ameddig én vagyok a főpolgármester, nem lesz repülőverseny Budapesten” mondta Tarlós István főpolgármester a sokak számára sok kellemetlenséget okozó Red Bull Air Race verseny után.
Legalábbis, az MTI így idézte a főpolgármester szavait. Pedig, ő nem ezt mondta, hanem valami olyat, ami ehhez hasonló, de valójában egészen más.
„Képtelenség, hogy Budapest főpolgármesterének, az egyik legrutinosabb sajtófőnökkel az oldalán vért kell izzadnia, hogy azt írják meg, amit mondott és ne mást”. Így igazította helyre az Magyar Távirati irodát Tarlós István, majd hozzátette: „Ameddig én vagyok a főpolgármester, addig ilyen botrányos zűrzavar nem fordulhat elő a városban. Olyan rengeteg panasz érkezett ezekben a napokban a zajra, és olyan sok közterületet és olyan hosszú időre foglaltak el, hogy akármilyen sikeres ez a rendezvény, ilyet nem lehet a budapestiekkel csinálni.”
Vagyis, nem a versennyel van baja a főpolgármesterrel, nem a repüléssel nincs kibékülve, hanem a „botrányos zűrzavarral,” amellyel nem szeretné tovább tesztelni a budapestiek türelmét.
Bár elsősorban a verseny okozta zaj és közlekedési káosz bőszítettre a budapestieket, sokan azt is nehezményezték, hogy miközben az állam közel 2 milliárd forinttal támogatja a versenyt, a Red Bull Air Race szervezői mindössze 13 millió forintért kaptak engedélyt arra, hogy a Bem rakpart egy részét több héten át lezárják.
A versenyre egyébként minden évben közterület-használati engedélyt kell kérni a fővárostól, s az engedélyről minden esetben a közgyűlés tulajdonosi bizottsága dönt. A Red Bull a turisztikai imázsértékére való tekintettel eddig mindig megkapta az engedélyt – volt, hogy ingyen, volt, hogy jelentős engedménnyel.
Csáki György, közgazdász egyetemi tanár, jó rálátása volt a magyar privatizációra és a külföldi működőtőke-áramlásra. A Független Hírügynökségnek kifejtette: a magyar tőkevonzó képesség rosszabb a kelleténél, de a kellete is gyengébb, mint volt.
összességében jó évtizedes előnyünk volt, ezért is voltunk a befektetők kedvencei
senki nem várhatja, hogy olyan arányban jöjjön a külföldi működőtőke, mint a kilencvenes évek közepén
nincs annál nagyobb öngól, mint a feldolgozóipari termelés behozatalára helyezni a hangsúlyt, a szolgáltatások járulnak a legpozitívabban a gazdasághoz az FDI-n belül
Jócskán megemelkedett a fajlagos támogatások értéke Magyarországon
milyen feldolgozóipari céget szereztek meg az oligarcháik, a garancsik, a mészárosok?
Hiába dicsekszik a kormány azzal, hogy mi vagyunk a tökös gyerekek, a többiek tökösebbek nálunk
Beszélgetésünk apropóját az adja, hogy most jelent meg az UNCTAD legfrissebb jelentése a globális működőtőke-áramlásról. Az adatok fényében elmondható, hogy a kormányzati szlogennel ellentétben Magyarország nem teljesít jobban sem a versenytársaihoz, sem a világ átlagához képest. Ön nem csak elméleti síkon, kutatóként és egyetemi tanárként, de a privatizáció ügynökségnél, a gyakorlatban is végig asszisztálta a hőskort. Milyenek voltak a kezdetei évek?
A kilencvenes évtizedben Magyarország csodájára jártak amiatt, hogy mennyi külföldi működőtőkét vonzott, s ez valóban így volt, nem kis részt köszönhetően annak az előnynek, amelyet az jelentett, hogy a többi közép-kelet-európai országhoz képest nálunk korábban, a rendszerváltást pár évvel megelőzően, 1988-ban megkezdődött ez a folyamat. A befektetőket pedig első perctől kezdve érdekelték a kínált lehetőségek. A kilencvenes évek elején esett például meg a következő történet velem: egy MBA-kurzust tartottam egy dél-afrikai csoport számára, s az utolsó előadás után közös vacsorával ünnepeltünk. Néhány viszki elfogyasztása után megkérdeztem az egyik dél-afrikait, hogy miért vették meg honfitársai egy olyan kis sörgyárat, mint a Kőbányai Sörgyár (amelynek akkor már lezajlott a privatizációja), amire visszakérdezett: „Tudod, hány sörfogyasztó van ma Magyarországon? Négymillió, mi meg úgy számolunk, hogy némi korszerűsítés után a sörgyárnak lesz 1,5 millió új fogyasztója.
Hol másutt tudsz másfél millió új fogyasztót szerezni”.
Emlékszik még, hogy mennyire megdöbbentünk az intim betétes reklámokon például, nos, ma már persze tudjuk, hogy ők is az új, 2-4 millió fogyasztót célozták meg. Sehol másutt nem lehetett ilyen tömegben új fogyasztókat találni azokban az időkben.
Nálunk pedig már 1988-tól szabad volt a pálya: megszülettek a szükséges törvények, kialakították a külső konvertibilitást, a vállalatvezetőknek volt kapcsolatuk a külfölddel – az ország ilyen megközelítésben kinyílt.
Nyitottá vált és fel tudta mutatni mindazt, amit egy külföldi befektető keresett. S tette ezt a rendszerváltás előtt – ezért is volt jó pár év előnyünk a kilencvene évek elején a többi térségbeli volt szocialista országgal szemben.
Mi volt a korai nyitás oka? Politikai felismerésre vagy gazdasági racionalitásra vezethető vissza, hogy már a Kádár-rendszer vége tájt végrehajtottunk ekkora nyitást? Hasonlítható-e ez ahhoz a kényszerhez, amely a Nemzetközi Valutaalaphoz való 1982-es csatlakozásunkat eredményezte?
Több tényező érvényesült egyidejűleg, egymást erősítve. Magyarország erősen eladósodva jutott el a rendszerváltáshoz, belső forrás – tőke –sem állt rendelkezésre, az állam nem volt képes fejleszteni. Ugyanakkor a közgazdászok tudták, hogy a külföldi tőke beáramlása páratlanul dinamizálhatja a gazdaságot. S ne feledjük, hogy
ez az 1989-ben megfogalmazott „washingtoni konszenzus” kora, a globalizáció kibontakozásának kora,
amikor mindenki – nemzetközi szervezetek, tekintélyes szakértők, kormányok – a liberalizációt, a nyitást támogatták.
Mit eredményezett a gazdaság szempontjából, hogy a rendszerváltást követően ilyen gyorsan és ekkora volumenben elindult az FDI beáramlása a magyar gazdaságba?
Az ország rendkívüli eladósodottságának a kinövésére a legegyszerűbb mód a külföldi működőtőke beáramlása mutatkozott, hiszen az FDI nem más, mint nem adóssággeneráló külföldi forrásbevonás. Emellett technológiát, know-how-t hoztak az új külföldi tulajdonosok, arról nem is szólva, hogy piacokat is, amelyekre égető szükség volt, hiszen a KGST összeomlott, a volt szocialista országokban kevéssé volt fizetőképes kereslet, az új nyugati tulajdonosok pedig nyugati piacokat is hoztak magukkal.
Mindenesetre elértük, hogy 1994-95-re az FDI már fedezte a folyó fizetési mérleg hiányát, így szépen lassan kinőttük az adósságot anélkül, hogy sokkterápiára szorultunk volna, mint például a lengyelek.
Ha a statisztikákat nézzük, a nagy lendület és nagy előny egészen a kilencvenes évek végéig kitartott: a magyar gazdaság FDI-vonzó képessége mindvégig magasan verte a többi volt szocialista országét. Pedig ott is hasonló gazdaságpolitikai kényszerek voltak. Mi volt a már említett időfaktoron kívül ennek az oka?
Igazából a többiek csak 1998 tájékán kezdtek el komolyan ráállni a külföldi tőkebevonásra. Ez részben az eltérő privatizációs módszerek miatt volt így: a csehek és a szlovákok például kuponos privatizációt hajtottak végre, amely – szemben a magyarral – bonyolította a külföldiek helyzetét. Lengyelországban pedig csak azután tudtak erre ráfeküdni, hogy 1995-ben átütemezték a nyolcvanas évektől felhalmozott és görgetett külföldi adósságukat. Összességében tehát jó évtizedes előnyünk volt. Ezért is voltunk a befektetők kedvencei a térségben.
Amely előnyt azután szépen elveszítettük. Miért is?
A kétezres évtizedben valóban ez történt, de ez akkor nem gazdaságpolitikai hiba eredménye volt, hanem pusztán amiatt, mert a többiek utolértek minket. Arról nem szólva, hogy a kilencvenes évekhez képest már olyan nagyot nem lehet dobni: senki nem várhatja, hogy olyan arányban jöjjön a külföldi működőtőke, mint tette azt a kilencvenes évek közepén. Mert hogy ugyan az igaz, hogy
a magyar tőkevonzó képesség rosszabb a kelleténél, de a kellete is gyengébb, mint volt a kilencvenes években.
Miért?
Ennek több oka van, közte az, hogy ma már nincs olyan befektetői környezet, mint amilyen volt az Európai Uniós csatlakozásunkat megelőzően. Tény, nem csak nálunk, például Portugáliában is kimutathatóan több FDI áramlott be az uniós tagságot megelőzően, mint utána. De nem is a mennyiség a lényeg, szerencsére ma már nincs folyó fizetési mérleghiány, amelyet tömködni kellene. Tehát nem létszükséglet a magyar gazdaság számára, hogy egymilliárddal több vagy kevesebb áramlik be egy adott évben.
A kérdés ma már úgy merül fel, hogy milyen hozzáadott értéket képes előállítani a nálunk befektetett tőke.
Ezen a téren hogyan állunk?
Ebből a szempontból nincs annál nagyobb öngól, mint a feldolgozóipari termelés behozatalára helyezni a hangsúlyt. Hiszen annak van a legalacsonyabb hozzáadott értéke. Elég ránézni a mosolyábrára, amely egyértelműen kimutatja, hogy a tervezés, a marketing, a szoftverfejlesztés, stb. mind több hozzáadott értéket képvisel, mint a gyártás. Magyarul a szolgáltatások járulnak a legpozitívabban a gazdasághoz az FDI-n belül. Nem véletlen, hogy az UNCTAD adatai szerint 2016-17-ben a zöldmezős FDI közel hatvan százalékának a célja a szolgáltatási szektor volt, s csak 40 százalék a feldolgozóipar. Ez egyébként viszonylag új jelenség, s
a gazdaságpolitikai alakítóinak ezt is figyelembe kellene venniük.
Milyen szerepet játszik – trendjében is – a támogatás, ösztönzés az FDI-beáramlásban? Ma többet kell kínálni a befektetőknek, min korábban?
Jócskán megemelkedett a fajlagos támogatások értéke Magyarországon.
Önmagában a támogatás, ösztönzés persze nem ördögtől való dolog, a kérdés inkább az, hogy mit és hogyan. Régi ez a történet is, de azért ma már tudjuk, hogy a támogatások önmagukban nem vonzzák be a befektetőket, már csak azért sem, mert azok nagyon inflálódnak szerte a világban, s ha nem kapja meg a megfelelő ösztönzést, a befektető nem jön ide vagy akár kivonul. De ez is folyamatosan változik: a magyar gazdaságban annyira középpontba került autóipar ma még az alacsonyabb bérek miatt választja Magyarországot, de ez is ki fog futni, mivel a központi kérdés nem is a bérek nominális szintje, hanem az ár-értékaránya. Ma még viszonylag kvalifikált munkaerőt talál itt a nyugatinál alacsonyabb költségen – a példánál maradva – az autóipari befektető. Merthogy a kilencvenes évek elején az Antall-kormány – megjegyzem az SZDSZ támogatásával – felszámolta a szakszervezeteket, s ma gyakorlatilag nincs korlátja a túlmunkának. Ahol azonban erős a szakszervezet, ott nem engednek heti hatvan órát dolgoztatni, még akkor sem, ha kifizetik számukra a túlórát.
Nálunk tehát ma még a teljesítményhez képest olcsó bérért lehet foglalkoztatni és túlóráztatni az embereket.
Ám ha nem fektetünk hangsúlyt az oktatásra, képzésre, akkor ez a relatív előny el fog párologni. S ami még mindig előnye Magyarországnak két egyre fontosabbá váló faktor: a szállítási költség és idő kérdése. Nem véletlenül hoznak vissza multik termelés Ázsiából Európába, ezzel ugyanis csökkentik saját kockázatukat: hiszen ha a piac plusz termékeket akar nagy mennyiségben rövid idő alatt, akkor annak biztosítása egyszerűbb, biztonságosabb és a szállítási költségek miatt olcsóbb is Európából, mint mondjuk Kínából.
Említette, hogy a legfontosabb az oktatás, szakképzés, a folyamatos képzés és átképzés körülményeinek a megteremtése lenne. Az ezt felügyelő miniszter ne tudná ezt?
S emellett a kutatás-fejlesztésre is nagyobb hangsúlyt kellene helyezni. Nem is értem Palkovics Lászlót, az előző Orbán-kormány oktatásért felelős államtitkárát, aki a negyedik Orbán-kormányban már miniszteri posztot visz, s pont az innovációs és technológiai tárcát vezeti. Ő a Kecskeméti Főiskola stratégia rektorhelyetteseként és az újonnan létrehozott Járműtechnológiai Tanszék létrehozójaként, vezetőjeként jelentős szerepet játszott az adott befektető, a Daimler feltételeinek a teljesítésében.
Ha valaki, Palkovics tényleg tudja, hogy mennyire fontos a befektetők számára a kvalifikált – közép- és felsőfokú végzettségű – szakembergárda biztosítása.
De azért vannak a befektetői környezetnek egyéb ismérvei is, azokban pedig nem állunk olyan jól. Gondolok itt például a kiszámíthatóságra, a jogbiztonságra, a szabályozórendszerek áttekinthetőségére, a korrupcióra, stb.; nem véletlen, hogy a befektetők körében végzett felmérésekben (például a DUIHK-é) rendre felróják ezeket. É mégis folyamatosan fejlesztenek – a Daimler, az Audi, s a többiek. Ezt most akkor hogyan?
Merthogy mindennek ellenére bőven megvan a nyereségük. Hiába jártatják a szájukat, amikor megkérdezik őket a befektetői környezet milyenségéről, annak egyes elemeiről – olyan nagy nyereséget tudnak elérni Magyarországon, hogy nem kockáztatnak azzal, hogy máshova telepítik a termelésüket. És menekülnek is előre sokan. Gondoljon csak bele: milyen bonyolult lenne például egy két millió motor gyártására kiépített kapacitást áthelyezni máshova! Mondhatnám, hogy
a pénz beszél, a kutya ugat; az erkölcsöt nehéz pénzzé tenni – igaz, ők meg sem próbálkoznak vele.
Nem ennek a nem megfelelő befektetési környezetnek tudható be, hogy az elmúlt években igencsak megcsappant a beáramló külföldi működőtőke? Az UNCTAD most közzétett adataiból is látszik a tendenciájában komolyan csökkenő befektetési kedv.
Részben igen, ma már nem annyira nagyvonalúak, nem fektetnek be annyit, mint amennyit korábban, aminek csak részben vannak tőlünk független okai is. S messze nem fektetnek be annyit, amennyire számítani lehetett, főleg a nagy autóipari befektetők – Audi, Daimler, GM – megjelenése és folyamatos fejlesztései után szembetűnő ez a jelenség. Látszik, hogy nem teljesen kerek ez a történet: nem követik őket a beszállítóik. Még a Gyurcsány-kormány idején történt: tagja voltam Győrben a Széchenyi István Egyetem Gazdasági Tanácsának, s személyes tapasztalatból tudom, hogy az Audinak kilenc kérésre volt, ezek egyike, hogy az egyetem felügyeljea szakképzést, mert óriási munkaerőigénye lesz az őket követő beszállítóknak. Már akkor Borkai Zsolt volt a győri (fideszes) polgármester, akinek az volt a fő problémája, hogy nem lesz elegendő lakás elhelyezni a kiképzendő szakmunkásokat.
Húszezer új munkahellyel számoltak ugyanis. És ez nem következett be.
De hát a beszállítói háttéripar kialakítása az egymás követő Orbán-kormányok prioritásai között voltak, vannak, nem?
Nézzük meg, hogy a Skodának hány beszállítója van Csehországban és Szlovákiában! Hány olyan helyi beszállítója van, amelyeket német cégek felvásároltak, minimum kétszázra tehető a számuk. A Volkswagen-csoport – amelynek tagja a Skoda is – sorra felvásárolta a Skoda beszállítóit.
Nos, ez az igazi sikeres autóipari projekt, nem a magyarországi.
S mi a helyzet nálunk ezen a téren?
A magyar beszállítók tönkrementek – az Ikarust egy időremegmentették, de a magyar beszállítóikat korábbannem. Német beszállítókkal pedig nem lehet normális áron gyártani Ikarus buszokat. A csehek miközben privatizálták a Skodát, állami kézben tartották a kezdetekben a beszállítókat, így tartva őket és végső soron a Skodát is életben.
Ez már persze a múlt, mire számít a jövőben a működőtőke beáramlásban?
Hosszú stagnálásra. Lehetnek nagyobb dobások, de nem gondolom, hogy nagy trendforduló bekövetkezhetne. Az Európai Unión kívüli befektetők egyet-kettő dobhatnak – indiaiak, malájok, dél-koreaiak, stb. – , de
ahhoz, hogy strukturálisan korszerűsödjön a külföldi befektetések összetétele, az oktatás, a képzés és a kutatás-fejlesztés jelentős fejlesztésére lenne szükség.
Az UNCTAD most kiadott éves jelentésének adataiból látszik, hogy alig nőtt s az FDI-állomány 2010 és 17 között, miközben a megelőző tíz évben ugrásszerű volt a bővülés. Arról nem is szólva, hogy a térségbeli országokkal összehasonlítva az elmúlt évek – tehát az Orbán-kormányok alatti – növekedés gyengécske. Ez természetes a fentiek alapján?
Hogy mást ne mondjak, nem bíztató. A trend az érdekes az FDI-áramlásba – hiszen egy-egy évet megdob pluszba vagy akár mínuszba egy-egy nagyobb projekt –, s ez messze nem bíztató.
Hiába dicsekszik a kormány azzal, hogy mi vagyunk a tökös gyerekek, a többiek tökösebbek nálunk.
Az egyes éveket nézve: a 2013-es visszaesést a Fidesz provokálta ki, akkor kellett megfizetnie az országnak a 2010-11-es gazdaságpolitika árát. Azután elkezdték sorra kötni a stratégiai megállapodásokat, egyre nagyobb engedményeket téve a befektetőknek. A Fidesz ezen a téren is nagyon jól csinálja, hogy vizet prédikál és bort iszik. Mást csinál, mint amit mond. Hiszen miközben külföld- és sokszor befektetőellenes a retorikája, közben orrba-szájba támogatja a külföldi befektetőket, és közben azért szépen átrendezi a tulajdonviszonyokat. Teszi ezt erőltetve, nem a hazai termelés támogatásával, hanem inkább a külföldiek korlátozásával.
Ugyanez hogyan néz ki a kiáramlás területén? Emlékszem, mekkora büszkeség volt, amikor a külföldre kihelyezett magyar FDI elérte az egymilliárd dolláros értéket. Azt a gazdaság fejlettségének, a vállalkozások erősödésének tudtuk be. Ma pedig már az állomány durván a beáramló FDI harmada.
Sajnos máig nagyon kevés olyan tőkeerős magyar vállalkozás van, amely nagyméretű külföldi beruházásra képes. Gyakorlatilag kimerül pár cégben, a Mol-ban és az OTP-ben.
És itt érhető tetten Orbánék egy további óriási álszentsége: kérdem én, milyen feldolgozóipari céget szereztek meg az oligarcháik, a garancsik, a mészárosok?
A magyar működőtőke-export volumene inkább a nálunk megtelepedett multik itteni cégeinek a további befektetései más országokban. Innen szívják ki a nyereséget, amit másutt fektetnek be.
A hetes cikkely szerinti eljárás megindítását javasolja Magyarország ellen az Európai Parlament Jogi-, Bel és Igazságügyi Bizottsága. A döntés hátteréről Jávor Benedek zöldpárti politikust, Magyarország Európai Parlamenti képviselőjét kérdeztük.
Magyarországon fennáll a veszélye az uniós értékek súlyos és módszeres megsértésének
Rendszerszinten épül le a demokrácia
Az állásfoglalást hivatalosan is támogatta a Fidesz pártcsaládja, a Néppárt képviselőcsoportja is
A Fidesz igazából meg sem próbált a kritikára érdemben reagálni
Kemény döntés született, hisz külső szemlélőtől elég kellemetlen azt hallani, hogy Magyarországon veszélyben vannak az alapvető emberei jogok, de veszély fenyegeti a jogállamiságot és a demokráciát is. Ráadásul emiatt később felfüggeszthetik az ország uniós szavazati jogát is. De mi a legfontosabb kritika?
A jelentés nem egyetlen okot nevez meg, ami miatt sérül a jogállamiság, mert
rendszerszinten épül le a demokrácia és a jogállamiság Magyarországon.
Az utóbbi időben már veszélybe került az igazságszolgáltatás függetlensége, növekvőben a korrupció, támadás éri a civil szervezeteket és a gyülekezési jogot is. Az elfogadott Sargentini-jelentés tíz területet sorol fel, amelyben sérülni látja a teljes jogrendszert. Tehát nem arról van szó, hogy bizonyos területeken problémák vannak, hanem a demokratikus berendezkedés teljes intézményrendszere került veszélybe Magyarországon. A beterjesztett jelentést a képviselők kétharmada elfogadta, tehát a Fidesz pártcsaládjához tartozó konzervatív, Néppárti képviselők is támogatták a javaslatot, amely megalapozhatja a hetes cikkely szerint eljárást. Tehát
Orbán Viktor aligha remélheti, hogy pártját kimentik ebből az eljárásból.
Vajon a szigorú döntésben közrejátszott az, hogy a Velencei Bizottság az elmúlt héten azt kérte, hogy a Stop Soros” törvénycsomag elfogadásával a magyar parlament várja meg a jogász bizottság kifogásait?
A Fidesz szándékosan fordult szembe ezzel a kívánsággal, hisz valójában csak annyit kértek a magyar kormánypárttól a CDU vezetői, illetve a Néppárt és az Európai Bizottság vezetői, hogy várják meg a Velencei Bizottság döntését, s az abban foglaltaknak tegyenek eleget. Viszont az Orbán kormány szándékosan elkerülte ezt, s a Stop Soros törvénycsomagot még a tekintélyes jogásztestület állásfoglalásának megismerése előtt elfogadta.
Úgy tűnik, fel akarják erősíteni a konfliktust,
szándékosan el akarják mérgesíteni a viszonyt az európai intézményekkel, közte az Európai Parlamenttel is. Minden erre utal, ami a választások óta történik Magyarországon, köztük a civil szervezetek vegzálása, a független igazságszolgáltatás megregulázásának kormányzati tervei. Valószínűleg ez győzte meg a Fidesz pártcsaládját, hogy Magyarországon nincs esély és remény arra, hogy a kormány önszántából felülvizsgálja a demokráciát aláásó intézkedéseit, egyáltalán, hogy békés módon szót lehessen érteni Magyarország kormányával. Ezért van szükség arra, hogy az unió a rendelkezésre álló eszközök teljes tárházát alkalmazza annak érdekében, hogy Magyarországot az európai értékek és jogok talaján tartsa, s a kormányt rávegye az alapvető értékek tiszteletben tartására.
A megállapításokat vitatja a Fidesz, a párt képviselői 263 módosító indítványt terjesztettek a parlament elé. Döntően mit kifogásoltak, s abból mit fogadott el a többség?
Gyakorlatilag semmit. A jelentéstevő minden valós adatot és tényt beépített a kompromisszumos javaslataiba, de Fidesz különvéleményét és az általa sugallt világnézetet nem, és azt a bizottság többsége is leszavazta. A magyar kormánypárt mindent kifogásolt, miközben meg sem vizsgálta, hogy a kritika valójában miről is szól. Pedig a bírálat nagy tekintélyű nemzetközi szervezeteknek,az ENSZ-nek, az Európa Tanácsnak, az EBESZ-nek, a Velencei Bizottságnak és más független szervezeteknek a tényekre épülő értékelésére támaszkodott, nem pedig a jelentéstevő személyes véleményére.
A Fidesz igazából meg sem próbált a kritikára érdemben reagálni,
vagy azokkal szembenézni, gyakorlatilag minden kiszavaztattak volna a jelentésből. Orbán és kormánya konfliktust és harcot szít minden uniós intézménnyel, s a feltupírozott háborús konfliktustól belpolitikai hasznot remélnek. Közben persze abban reménykednek, hogy a 7. cikkely szerinti eljárás tényleges szankcióit a tanácsban a lengyel kormány meg fogja majd vétózni. A Fideszt csak a politikai kommunikáció szintjén érdekli a magyarországi demokrácia állapota, némi politikai haszonért bármikor beáldozzák az európai jogok legelemibb normáit is.
Azt biztosan tudja, hisz a hazai sajtó döntően azt sulykolja, hogy a velünk szemben megfogalmazott kritika lényegében a hazugságok gyűjteménye. Ez nem merült fel a parlamenti bizottságban?
Az Jogi-, Bel- és Igazságügyi Bizottság, a LIBE nyilvánvalóan semmit sem tud tenni annak érdekében, hogy a döntésének valós indokai eljussanak a magyar választókhoz. Egyébként a Fidesz képviselői a bizottsági ülésen is azt hajtogatták, hogy az előterjesztés a hazugságok gyűjteménye, de valójában
egyetlen kritikus állítást sem tudtak vagy akartak cáfolni.
Az sugallták, hogy a fake news világában teljesen mindegy, hogy mi a valóság, a realitással nem kell törődni. Hangsúlyozom, a magyar kormánypárti képviselők a jelentés egyetlen állítását sem tudták cáfolni!
Ma a magyar parlamentben azt ismételgették a kormánypárti képviselők, hogy azért ítélték el Magyarországot, mert nem akar menekülteket befogadni. Ez a tény is felmerült a szavazáskor?
Szó sincs arról, hogy Magyarországot ítélték volna el. A jelentés a magyar kormány tevékenységéről szóló kritika, melyet a baloldal és jobboldal képviselőinek kétharmada támogatta. Ennek oka pedig az, hogy a magyar kormány a magyar állampolgárok rovására alapjaiban építi le és teszi tönkre a demokratikus intézményeket. A jelentés ezt a folyamatot bírálja, mert bizonyítva látja, hogy ennek az egész európai közösség kárát látja. Tehát
nem az országot bírálták a képviselők, nem is a bevándorlás volt a kritika legfőbb tárgya,
hanem a demokrácia védelme miatt emeltek szót.
Van arról elképzelés, hogy mekkora kár érheti az országot, hogyha az „atombombának” is tartott hetes cikkely szerinti eljárásban leállítják az uniós támogatásokat?
Itt még nem tartunk. Az eljárást a Bizottság kezdeményezi, de arról csak, a Tanács dönthet, hogy milyen szankciókat léptet életbe a magyar kormány intézkedései miatt. Ebben az ügyben az uniós szerződések tág mozgásteret adnak a Tanácsnak. A büntetés sokrétű lehet, de valóban felvetődhet az uniós támogatás részleges, vagy teljes megvonása is.
A jogállam leépítést már évekkel ezelőtti is kifogásolta a Tavares-jelentés, de aztán semmi nem történt. Lehet, hogy az unió parlamentje legalább annyira felelős a kialakult és kritizált helyzetért, mint a magyar állampolgárok?
Az országban történtekért természetesen elsősorban a magyar kormánypártok felelősek, de felelősség terheli az ellenzéki pártokat és az állampolgárokat is. Az európai intézményeknek korlátozottak a hatáskörei és a felelőssége is. Európa legfeljebb az uniós normákat tudja kikényszeríteni, már ahol vannak ilyenek. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy az európai intézmények, különösen a Európai Bizottság a rendelkezésre álló eszközökkel lehetettek volna aktívabbak is a magyarországi fejleményekkel szemben. Ami ugyanis Magyarországon történik az nem pusztán magyar történet, hisz láthatjuk, a példa ragadós,
a magyar kormány demokráciát leépítő tevékenysége egyfajta például szolgál más jobb és baloldali kormányok, valamint a szélsőjobboldali populista erők számára is.
A tehetetlen hozzáállás, mellyel az unió kísérte a magyar fejleményeket, más országokat is felbátorít az uniós alapértékek megtagadására. Miután hagyták szabadon garázdálkodni a magyar kormányt, sajnos ennek a következményeivel egész Európának szembe kell nézni.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
