Kezdőlap Itthon Oldal 413

Itthon

Szijjártó beszéde: a „firstök” kulminálódnak, a fagyi visszanyal?

Hangos politika, ezt diplomáciának nem nevezném – mondta Jeszenszky Géza a nagyköveti értekezleten elhangzott Szijjártó-beszédről. A volt külügyminiszter megismételte: a kormánynak döntenie kell, hogy Európa vagy Eurázsia az irány. Egy másik külügyi szakértő szerint a nemzeti érdekek elsőbbségét hirdető ország(ok)nak most „a fagyi visszanyal”.

Kőkemény időszak következik – mondta Szijjártó Péter a magyar nagykövetek szokásos „szezon előtti” eligazításán az atv.hu információja szerint. A zárt ajtó mögötti eseményen ezúttal a miniszterelnököt a külügyminiszter helyettesítette. (Jeszenszky Géza volt külügyminiszter szerint ebből semmit se kell kiolvasni, programok egyeztetési problémája is állhat a háttérben, a miniszter ugyanúgy a kormányfő álláspontját tolmácsolja.)

Szijjártó a magyar külpolitika irányainak változatlanságáról beszélt, Magyarország továbbra is szuverén külpolitikát folytat, „amelyet kizárólag Budapest határozhat meg, nem engedjük, hogy külső szereplők döntsenek helyettünk. Nem a nemzetközi médiának, és nem az európai liberális mainstreamnek akarunk megfelelni” – hangoztatta.

A külügyi kormányzat és a magyar diplomácia

a nemzeti érdekek érvényesítésében a jövőben is fel fog vállalni minden szükséges konfliktust,

minden támadást nagyon határozottan visszaver. Szerinte migrációpárti erők újabb, elkeseredett rohamot kezdtek el Magyarország ellen. Megalapozottan lehet mondani, hogy kőkemény időszak előtt állunk, ami azt teszi szükségessé, hogy minden eddiginél jobban megacélozzuk magunkat, és minden erőnkkel harcoljunk a magyar érdekekért – hangsúlyozta Szijjártó a nagykövetek előtt.

A kőkemény időszak az, hogy kereskedelmi háborúba kezd belesodródni az Egyesült Államok, az Európai Unió és Kína. Az EU Magyarország első számú exportpiaca, az USA a második, Kína pedig a harmadik. Ha van olyan ország, amely nem akarja ezt a kereskedelmi háborút, az Magyarország – hangoztatta Szijjártó.

A migráció, illetve az ENSZ Globális Migrációs Csomagja kapcsán arra figyelmeztetett, hogy az ENSZ el akarja fogadtatni ezt, a migrációt támogató erők decemberig „elképesztően nagy nyomást fognak ránk gyakorolni” minden lehetséges fórumon annak érekében, hogy ne hátráltassuk. De ez nem fog minket eltántorítani, minden létező módon tiltakozni fogunk a Globális Migrációs Csomag ellen, nem veszünk részt annak elfogadásában, nem ismerjük el magunkra érvényes dokumentumként” – erősítette meg az eddig is ismert kormányzati álláspontot.

A külgazdaság helyzetéről elmondta, hogy a magyar export ismét rekordot ért el, és átlépte a 100 milliárd eurót. A Magyarországra érkező beruházásokban is rekordról számolt be: 96 új beruházást említett. Szerinte Magyarország már egy egészen más típusú versenybe nevezett be. Ez azt jelenti, jelenti, hogy már nem csupán a munkahelyteremtés a fontos, hanem az innováció és a kutatás-fejlesztés is.

A megfogalmazottak többségével a Független Hírügynökségnek válaszolva egyetért Jeszenszky Géza, a hogyannal és az eszközökkel szemben azonban kifogásai vannak: a harciaskodás nem alkalmas a nemzeti érdekek képviseletére. Magyarország nem nagyhatalom, tárgyalásokkal, egyeztetésekkel tudja elérni céljait – mondta.

„Hangos politika, ezt diplomáciának nem nevezném”

– értékelt az egykori külügyminiszter és nagykövet, aki mindkét minőségében vett részt ilyen értekezleten.

Mint mondta, szomorúan tapasztalja, hogy ezek a rendezvények ma már felülről kimondott kinyilatkoztatások,

a nagykövetek nem is mernek kérdezni,

mert az apparátusban nagy a félelem.

Pedig lett volna mire rákérdezniük, például azt, hogy az ukrajnai magyarok érdekeinek előrelendítését szolgálja-e az egyoldalú magatartás, Ukrajna uniós és NATO-közeledésének blokkolása – fejtegette Jeszenszky, aki

a migrációs politikában is az együttműködést, a közös megoldást szorgalmazza.

A teljes elutasítás örökké nem tartható fenn – szögezte le.

A diplomáciát korábban vezető és képviselő ex-politikus szerint Magyarország az elszigetelődést kockáztatja (ha már nem következett be), amiből eredmény, megoldás a problémákra nem születhet. A német-francia-tengellyel szemben Putyinnál keres szövetséget a kormány, de végül dönteni kell:

maradunk az EU-ban vagy betagozódunk Eurázsiába

– hangsúlyozta Jeszenszky.

Feledy Botond külügyi szakértő, egyetemi oktató a beszéd egészében nem talált semmi újat, maradt a harcias megfogalmazás. Feltűnt viszont az a rész, amelyben Szijjártó a kereskedelmi háború veszélyeire figyelmeztet. Ez mély világnézeti paradoxon – fejtegette a szakértő -, a folyamatot kirobbantó Egyesült Államokban és Magyarországon is olyan kormány van hatalmon, amely a saját érdekek elsődlegességét hirdeti.

A „firstök” kulminálódnak, úgy is mondhatnánk, hogy a fagyi visszanyal

– mondta Feledy, hozzátéve: Szijjártó nem vonta le a következtetést ebből.

A szakértő – a kiszivárgottak alapján – aránytalanságot lát abban, hogy a semmilyen kötelezettséggel se járó ENSZ-megállapodás tárgyalásának milyen nagy teret szentelt a külügyminiszter, az EU jövőjével viszont szinte alig foglalkozott. Ennek persze több oka lehet, nem érdemes találgatni – mondta Feledy.

Feltűnt neki a külgazdasági részben emlegetett innovációs igény. Kérdés szerinte, hogy ez kormányzati változást jelez-e az oktatáspolitikában.

Központosítaná a Fidesz a médiabirodalmát

0

A legtöbb kormánypárti médiumot egy központi holding irányítana, amelyek Liszkay Gábor vezethetne. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó szakértő szerint így hatékonyabb lehet a működtetés, és elmúlt már az a félelem, hogy valaki, Simicska Lajoshoz hasonlóan, fellázadhat.

Központosítaná a kormány a médiabirodalmát a 444 információi szerint. Azt írják: megszűnnek a párhuzamos tulajdonlások, a legtöbb médium egy holdingba kerül, Liszkay Gábor irányítása alá.

A portál szerint a G-nap után azért épült több lábra a rendszer, hogy ne fordulhasson előre még egyszer, ami Simicska Lajos esetében. Így lett médiatulajdonos Habony Árpád, Mészáros Lőrinc, Andy Vajna, Matolcsy Ádám, Schmidt Mária és még Heinrich Pecina is.

Nemrég viszont Liszkay, a Mészáros tulajdonában lévő Mediaworks elnök-vezérigazgatója Media Fundamentum Nonprofit Zrt. néven céget alapított.

Ez a cég lehet a médiabirodalom központja.

A 444 úgy tudja, ide kerül minden Mészáros-érdekeltség: a megyei napilapok, a Nemzeti Sport, bulvárlapok; a nemrég megszerzett Simicska-birodalom: a Hír TV és a Magyar Nemzet kiadói joga; az Echo TV, a Karc FM, a Retro Rádió és a Matolcsy Ádám-féle Origo. A portál szerint bizonytalan a TV2, a Bors és a Rádió1 státusza, a Habony-féle Lokál és 888 megúszhatja a beolvadást, a nagyon alacsony példányszámú, Schmidt Mária-féle Figyelőt pedig „nem tekintik relevánsnak”. A végleges döntés Orbán Viktor kezében van.

A „szakmai munkát” állítólag Liszkay Gábor felügyeli majd, a vezérigazgató pedig az MTVA-vezér Vaszily Miklós lehet.

A 444 szerint a központosítás oka, hogy „a politikai vezetés elégedetlen a külön-külön kézbe utalt médiumok menedzselésével” – vagyis azzal, hogy

„egyes strómanok és kijelölt tulajdonosok sajátjuknak tekintik, és önkényesen hordják szét a rájuk bízott vagyont”.

Egyetért ezzel Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője is. A Független Hírügynökségnek azt mondta: az Echo TV például nagyon önjáró lett, nem csak pénzügyi szempontból. Szerinte „ez szereptévesztés”, hiszen „itt mindenki kiszolgál”.

Mint mondta, a rendszert tudatosan építették így ki, a Simicska-háború miatt, de

„mostanra annyira stabilizálódtak a feudális viszonyok, hogy nem kell tartani lázadástól”.

A centralizált birodalom működtetése egyébként olcsóbb is lehet (bár így is „elképesztő mennyiségű” közpénzről lehet beszélni), és a hatékonyság Polyák Gábor szerint felülírhatta a félelmet.

Ugyanakkor ez szervezeten belülre hozhat bizonyos vitákat is, amelyek eddig zajlottak, például a Habony- és a Mészáros-féle kör körül. Ez is oka lehet annak, hogy a Lokál és a 888 kimaradhat (a 444 szerint a másik ok, hogy Liszkay közéletibb profilt képzel el, kevés bulvárral).

A TV2 esetleges kimaradásával kapcsolatban azt mondta: senki nem érti, hogy ilyen hátszéllel hogyan lehet veszteséges, és veszélyes lenne bevinni egy ilyen szervezetbe „egy fekete lyukat, amely benyel minden pénzt, de nem látni, hol pottyan ki”.

Mértékletes, nem diktátorozó ellenzéket szeretne Ungár Péter

0

Megbukott az eddigi ellenzéki politika, váratlant kell húzni, és ez a mértékletesség, írja az LMP-s politikus. Szerinte a migráció ügyében nem szégyen egyetérteni a Fidesszel, a diktátorozás nem vezet sehova, a „hangos kiabálással” az ellenzék a Fidesz szavazóit is minősíti, és inkább ki kell nevetni a hiszterizálást. Bírálta a baloldali, liberális értelmiséget is. Ungár Péter később már arról is beszélt: a békülékeny hang ellenére markáns különbségek vannak a Fidesz és az LMP között, Orbán Viktor pedig árulást követett el. A Jobbikkal való szövetségkötést megfontolná.

A saját tulajdonában lévő azonnali.hu-n megjelent hosszú cikkében Ungár Péter azt írja,

„az ellenzéki politika Magyarországon megbukott”,

be kell fejezni a kudarc magyarázását, „valami váratlant” kell húzni, ugyanakkor mértékletesnek kell lenni.

Mint írja, minden bírálat és düh jogos, ami az ellenzéket (beleértve őket magukat is) éri, hiszen nem találták meg a Fidesz politikájának az ellenszerét. szerinte az igazi probléma az, hogy

„az ellenzék még mindig nem a kudarc okait keresi, hanem a kudarcot magyarázza,”

és vagy a másikat hibáztatják, vagy azon keseregnek, hogy nem beszéltek eleget Mészáros Lőrinc „közpénzátalakításáról”.

Ungár Péter szerint „Magyarországon nagyjából mindenki tudja, hogy Mészáros Lőrinc kicsoda, és kinek mit csinál. Hogy milyen az egészségügy. Hogy rossz az oktatás.” Ennek ellenére a Fideszre szavaznak, mert jobb választásnak tartják:

„A kormány rendet és határozottságot, az ellenzék káoszt mutatott.”

Szerinte az ellenzék szembeállítása, miszerint Orbán és Európa között kell választani, csak az egyre nagyobb arányú vereségre alkalmas. Azt írja: nem működik az ellenzéki pártstruktúra, és „újat kell mondani, akár úgy is, hogy szembemegyünk saját média-értelmiségünk, a duruzsoló osztály elvárásaival”.

Ahogy írja: ennél rosszabb ugyanis már nehezen lesz.

Arról is ír, hogy a Fidesz a migrációs válságnak köszönheti leginkább az újabb kétharmadot, amely az egész euroatlanti világban meghatározó kérdés. Ungár szerint „az, hogy a korlátlan bevándorlás nem jó dolog, az, hogy a menekültválság egyben bevándorlási válság is, ma már ténykérdés.” Ebben szerinte az LMP és a Jobbik egyetért.

Szerinte kudarcot vallottak akkor, amikor a migráció lett a kampány központi témája, hibáztak, amikor ebben partnerek voltak. Úgy fogalmaz: „egyszerre kell megnézni, hogy miért engedtük, hogy a Fidesz narratívája uralja az egész magyar politikát, de meg kell nézni azt is, hogy mit rontottunk el a Fidesz által szabott kereteken belül. Mert egy ilyen kormányzás utáni újabb kétharmados vereség csak úgy történhetett meg, hogy mind a két hibát elkövettük.”

Szerinte

„ez a vita nem elsősorban a migrációról, hanem a fejlett demokráciák általános válságáról szólt:”

sokan úgy érzik, hogy nincs demokratikus kontroll olyan folyamatok felett, amelyek következményeivel együtt kell élni. Ez szerinte a globalizációhoz kapcsolódik, azt írja: „az a kontrollvesztettség lényege, hogy nem mindenki és minden globalizálódik egyformán és egyszerre.”

Szerinte ennek volt a következménye a brexit. Úgy fogalmaz: „Ma az etnikai-kulturális homogenitás azért válhat értékké, mert sokak számára ez a garanciája annak, hogy a globalizáció nem ér el mindent.”

Ki kell szerinte mondani,

„az EU néppárti vezetése nem kezelte a migrációs válságot.”

Ungár Péter szerint az ellenzék másik problémája sokkal súlyosabb: lassan húsz éve Orbán Viktor határozza meg a magyar politika kereteit, a többiek lassan reagálnak, és nem tudnak mást mondani, mint azt, hogy le kell győzni Orbánt – arról viszont nem érvelnek, hogy miért.

Azt írja: a Fidesz politizál, az ellenzék moralizál, ezzel pedig a Fidesz-szavazókat is minősítik:

„senki nem tesz többet az ellenzéknél a Fidesz most már szinte hárommilliós táborának egyben tartása érdekében.”

Ungár Péter egyetért Vona Gáborral abban, hogy Orbán jól ismeri a magyar társadalmat. De szerinte az sem megoldás, ha a „balliberális konszenzus dinoszauruszain” nevetgélnek. Úgy fogalmaz, hogy sokan „nem a demokráciát védik, hanem az életrajzukat”, és sok kinyilatkoztatás csak a hatalomról szól: hogy ez a kör legalább az ellenzéket irányítani tudja.

Azok, akik a pártoktól a véleményformálókon át a médiáig meghatározták az ellenzéki politikát, szerinte nem akarnak változtatni, pedig

„ha le akarjuk győzni a Fideszt, új ellenzékre van szükség.

Nem feltétlenül új pártokra, mert abból már van bőven elég, de új politikára” – írja. Úgy véli, hogy az ellenzék csak akkor lehet sikeres, ha kilép az orbáni narratívából, mert a diktatúra kiabálásával csak erősebbnek látszik a Fidesz, nem használ az sem, ha arról beszélnek, mennyit lopnak, és az sem, ha mindenben az ellenkezőjét mondják, mert akkor is arról vitáznak, amiről a Fidesz. Ezért szerinte váratlant kell húzni.

Ezt Ungár Péter szerint mértékletességgel lehet megtenni, vagyis nem szabad a szavazóit butának, megtévesztettnek nevezni,

nem érdemes diktátorozni.

A mértékletesség szerinte már 2002-ben is nyerő volt, ez ugyanis olyasvalami, amire a Fidesz nem képes. Az is probléma, hogy az ellenzék nem tudja már fokozni a jelzőit, és „magából csinál bohócot”, amikor havonta temeti a demokráciát.

El kellene szerinte magyarázni, miért fontos a sajtószabadság, nem csak kiabálni, hogy veszélyben van. A kormány szent háborúnak tekinti a politikát, ahol nem megengedett a kompromisszum. Ungár azt írja:

nem partnernek kell lenni a hiszterizálásban, hanem ki kell nevetni.

Ír az esetleges ellenzéki együttműködésről is, de szerinte „aki továbbra is morális alapon összefogást követel és kinyilatkoztat, az semmit nem tanult az elmúlt évek hibáiból”.

Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában aztán Ungár Péter azt mondta: tarthatatlan, hogy az ellenzéki politizálás úgy megy tovább, mint a választások előtt, és nem foglalkoznak a kudarc okaival. Megismételte, hogy harsányságban nem tudják túlszárnyalni a kormányoldalt, a szellemi polgárháborút, amelyben „mindkét oldal részt vett”, csitítani kell.

Beszélt arról, hogy Medgyessy Péter 2002-es győzelmében benne volt az is, hogy elismerte: a Fidesz nem csinált mindent rosszul. Szerinte ha az ellenzék mindig mindenben támad, akkor nem tudja felhívni a figyelmet az általa fontosnak tartott dolgokra.

A migrációval kapcsolatban azt mondta:

„kicsit kezd abból elegem lenne, hogy mindig mindent Orbán Viktorhoz kell viszonyítani.”

Úgy fogalmazott: őt nem érdekli, Orbán mit mondott a migrációról. Az embertelenségekkel nem ért egyet. Ő egyébként Orbánt úgy írná le, mint valakit, „akinek megvolt a lehetősége, hogy önmértékletes államférfi legyen, és nem az lett.”

Szerinte demokrácia van, választáson legyőzhető a kormány, bár „az alkotmányos keretek jelentős részét a kormány szétfeszítette”. Diktatúrázni akkor kell, amikor van jelentősége, ha állandóan ez történik, az jelentékteleníti a szó értékét.

Szerinte az már eldőlt, hogy a migráció lesz az EP-kampány központi témája, és mint mondta, lesz olyan, amivel egyet fognak érteni a Fidesszel.

Azt mondta: a békülékeny hang ellenére markáns különbségek vannak a Fidesz és az LMP politikájában. Beszélt arról, hogy az EU jobboldali vezetése és Orbán Viktor azt ígérték, hogy az emberek úgy fognak élni, mint nyugaton, és ez nem valósult meg. Szerinte

ezzel árulást követtek el,

mint ahogy például szerinte a felvidéki magyarokat is elárulta a kormány.

Azt is mondta, hogy a miniszterelnök hiába hirdetett szabadságharcot az Unióval szemben, nem küzdött például az uniós agrárpolitika megreformálása és a génmódosítás ellen. Szerinte az is probléma, hogy a „dinoszauruszok” (az ő szavaival a 28 éve ugyanazt mondó értelmiségiek) tőlünk függetlenként kezelik az Európai Uniót.

Szerinte

fel kell tárni a Fidesznek azt a hazugságát, hogy „ők az Európai Unió ellenzékei”,

pedig részt vesznek a vezetésében. Például ugyan Orbán Viktor nemet mondott Junckerre, de aztán megszavazta az Európai Bizottságot, a Fidesz ráadásul a legnagyobb európai pártcsalád tagja.

A Jobbikkal kapcsolatos esetleges szövetségről azt mondta: ő hisz abban, hogy emberek meg tudják változtatni a véleményüket. Mint mondta, a Jobbik finomított az EU-val kapcsolatos álláspontján, és bár még nem tudja megmondani, hogy pontosan mi is most az, de közelített az LMP-éhez. Szerinte

„megfontolandó javaslat a Jobbikkal való szövetségkötés,”

de erről még tárgyalni fognak a pártban. Némi iróniával azt is mondta: idén még lesz legalább egy, de inkább két kongresszusa az LMP-nek. Mint mondta: szavazókat a Fidesztől kell átcsábítani.

Húszezer zsidót öltek meg „idegenrendészeti eljárás” keretében

0

A kamenyec-podolszkiji tömegmészárlás a magyarországi zsidó holokauszt első tömeges atrocitása volt, melynek során 1941. augusztus 27−28-án, a Szovjetunió német megszállás alatt lévő nyugati részén, a mai Ukrajnához tartozó Kamjanec-Pogyilszkij (akkori hivatalos nevén Kamenyec-Podolszkij) közelében mintegy 23 600, nagyobbrészt a Horthy irányította Magyarországról kitoloncolt zsidót gyilkoltak meg. Mindez három évvel Magyarország német megszállása előtt történt.

Ez a magyar történelem egyik tragikus eseménye, amelyről Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója néhány évvel ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy idegenrendészeti eljárás volt. Az áldozatok emlékére nem szerveznek hivatalos programot, ezzel szemben, az évfordulót követő napokban, szeptember 2-án, Kenderesen Horthy Emléknapot” rendeznek.

Istentiszteletet tartanak a hajdani kormányzó lelki üdvéért, koszorúznak a Horthy család mauzóleumánál, és konferenciát tartanak Horthy Miklósról, többek között Szakály Sándor és Koltay Gábor előadásaival.

A történet

Az 1938-ban elfogadott első zsidótörvény korlátozta a zsidók hivatásgyakorlását; az 1939-es második zsidótörvény ezeket a korlátozásokat tovább szigorította és az érintettek körét is szélesítette, az 1941-es harmadik zsidótörvény még tovább szélesítette a jogfosztó korlátozások szempontjából zsidónak minősülő polgárok körét, és megtiltotta a zsidóknak nem-zsidókkal való házasságkötését.

Az országnak a trianoni békeszerződés revíziójára irányuló külpolitikája elérte célját, és 1941 nyarára visszatért Magyarországhoz a Felvidék, Észak-Erdély, Kárpátalja és a Délvidék is. Ennek nyomán zsidók százezrei kerültek magyar fennhatóság alá, köztük olyanok is, akik eredetileg nem a visszacsatolt területeken éltek, hanem menekültként kerültek oda még a visszacsatolás előtt. Emellett 1939 és 1941 között mintegy 20 ezer zsidó menekült Magyarországra Németországból, Ausztriából, Csehszlovákiából és Lengyelországból. A magyar hatóságok megoldást kerestek az országban lévő viszonylag jelentős számú nem magyar állampolgárságú zsidó jelenlétére, olyannyira, hogy Kozma Miklós  honvédelmi miniszter már 1940 őszén felvetette a zsidók kitelepítésének gondolatát.

1941. június 22-én Németország megtámadta a Szovjetuniót, és június 27-én Magyarország is hadba lépett a német oldalon. A magyar csapatok megszállták Galíciát, és a front mögött katonai közigazgatást vezettek be. Felmerült a lehetőség, hogy a Magyarországon tartózkodó nem magyar állampolgárságú (nagyrészt menekült) zsidókat erre a területre lehetne kitelepíteni.

Egy minisztertanácsi határozat nyomán 1941. július 15-én megindult a magyar állampolgárságukat igazolni nem tudó zsidók összegyűjtése, kiutasítása és kitelepítése. A kitelepítéseket augusztus 9-én a német katonai hatóságok ellenkezése miatt be kellett szüntetni, ám ez alatt a szűk hónap alatt is 19 426 személyt deportáltak a magyar hatóságok. Az intézkedés foganatosítására a országszerte razziákat tartottak, és azokat a zsidókat, akik nem tudták a szigorú alakiságot megkövetelő módon igazolni a magyar állampolgárságukat, internáló táborokba illetve toloncházakba zárták.

 

Az 1941. augusztusában Kamenyec-Podolszkba deportált zsidók egyik internálótáborára emlékeztető tábla a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga falán.

A razziák nyomán sokszor olyan zsidókat is kiutasítottak és kitelepítettek, akik – bár magyar állampolgárok voltak és esetenként évtizedek óta a trianoni Magyarországon vagy a visszacsatolt országrészekben éltek – nem tudták ezt azonnal igazolni.

A kamenyec-podolszkiji gettóba zsúfolt zsidók – köztük a Magyarországról kiűzöttek – megsemmisítésére augusztus 27–28-án került sor. A német hatóságok azt közölték velük, hogy a gettót kiürítik, őket pedig máshová telepítik. Ezután a gettó lakóit menetoszlopokban a várostól északra vezényelték, és egy volt szovjet lőszerraktár mellett levetkőztették őket, értéktárgyaikat elvették, majd gépfegyverekkel tömegsírokba lőtték őket.

A tömegmészárlás helyszínére menetelő zsidókról a honvédség egyik teherautójának sofőrje, Spitz Gyula titokban fényképeket készített.

A TAO-támogatás hűségnyilatkozat az Orbán-rendszer mellett

Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója szerint hiába támadja őket a kormány azzal, hogy őket nem választotta meg senki, a korrupció ellen küzdő civil szervezetnek igenes van létjogosultsága, az emberek támogatják munkájukat. Orbánék szeretnék őket Soros-szervezetként felmutatni – nyilatkozta Ligeti a Független Hírügynökségnek, de a tények mást mutatnak.

  • A nagy cégek kötelezően részei a TAO-rendszernek
  • Másutt korrupció, nálunk lobbizás
  • Felcsút, Szolnok, Mezőkövesd, és Kisvárda a kedvezményezettek
  • Táskás emberek, akik valójáéban TAO brókerek
  • A cégek politikai megfontolásokat érvényesítenek

L. Simon László szerint a kulturális TAO-ból nagyjából harminc százalékot lopnak el, akkor a sportra költött, százmillárdokkal több TAO-ból vajon mennyit?

Erre a kérdésre nincsen megbízható adatokon alapuló válasz. A Transparency International Magyarország 2015 tavaszán-nyarán kezdte vizsgálni az állam társaságiadó-bevételeit apasztó sporttámogatásokat, közkeletű néven a TAO-t. Ekkor azért már jócskán benne járt Magyarország a TAO bizniszben; a nyilvánosan elérhető adatokból már akkor tudni lehetett, hogy 2015 III. negyedévével bezárólag 200 milliárd adóforint kerülte el az államkasszát, és jutott a látványcsapat sportoknak. Az első vizsgálataink a nyilvános adatok áttekintésére szorítkoztak, ha úgy tetszik, ezek inkább előkészítő mélyfúrások voltak. Az eredmények megdöbbentőek voltak: 2015-ben már látható volt, hogy addigra már több mint 9 milliárd forintot tett ki a felcsúti labdarúgó akadémia TAO részesedése. Egyértelműen meg tudtuk állapítani, hogy vannak privilegizált klubok és sportszervezetek, Felcsút mellett Szolnok, Mezőkövesd, és Kisvárda tűntek ilyeneknek. A nagy pénzeket felszívó klubokkal szemben Szeged például egyszerűen nem tudott támogatást lehívni, hiába voltak ambiciózus tervei, nem tudta ezeket a programokat pénzre váltani. Mindennek a feltárásához elegendő volt összegezni a nyilvánosan elérhető számokat. Néha ugyanis az adatot nem titkolja senki, ott van az orrunk előtt, csak nem adjuk össze a számokat, és ezáltal könnyebbé tesszük a hatalomnak, hogy úgy tegyen, mint ha azok a számok nem is lennének elérhetőek és összeadhatóak. A 2015-ös kutatásunkban összefoglaltuk a látványcsapatsport-támogatás rendszerére jellemző, főbb visszaélési formákat. A legenyhébb ezek közül az, amikor a cégek, amelyek társasági adóalanyként jogosultak a társasági adóbefizetéseiket csökkenteni a sportcsapatoknak nyújtott támogatással, maguk is elkezdenek támogatásra jogosult szervezeteket létrehozni. És ez által csökkentik, optimalizálják a saját adójukat.

Tehát saját maguknak „TAO-znak”.

Így van ez az öntaózás egyik formája. Ez a megoldás egyrészt formailag szabályos, másrészt van egyfajta pozitív társadalmi hatása is, mivel számos új sportszervezet alakul, és ez még akkor is jó dolog, ha az adományozó cég az adókedvezmény hiányában nem lenne ilyen önzetlen. Az öntaózás durvább esete valósul meg, amikor a támogatásban részesülő sportszervezet korlátolt felelősségű társaságként működik. Az ilyen sportcsapat, lévén maga is társaságiadó-alany, a cégek által adókedvezmény fejében nyújtott támogatásokból származó bevételei után adókedvezményt érvényesíthet, mégpedig úgy, hogy saját maga is nyújt TAO- támogatást. És persze mi is hallottunk ún. táskás emberekről, akik TAO brókerkedést végeznek.

A támogatásbrókerek a hírek szerint nem egyszerűen összekötik a cégeket a támogatást kereső sportszervezetekkel, hanem azt az összeget is mozgatják, szállítják, amit a támogatott csapat visszaoszt a támogatást nyújtó vállalatnak.

Ennek a modellnek az a lényege, hogy a cég a teljes támogatási összeg után érvényesíthet adókedvezményt, miközben a támogatás tényleges összegén, vagyis a nettó kivéten megosztozik a támogatott sportszervezettel. Valamennyi tehát marad a kedvezményezett sportszervezetnél, ám a támogatás bizonyos hányada – 30-50 %-ról hallani – visszacsorog a céghez. A TI Magyarország ezt a támogatási csalást csak elmondásból és nem a gyakorlatból ismeri, ellenkező esetben már régen feljelentést tettünk volna adócsalás miatt. Nem az a baj, hogy a cégek pénzt adnak a látványsportra, és persze az is rendben van, hogy az állam ezt adókedvezménnyel honorálja. Önmagában még az sem gond, hogy 2011 és 2018 között nagyjából 500-550 milliárd forint összegű adóbevétel nem folyt be az államhoz, hanem a látványsporthoz kerül. Az átláthatatlanság a baj. Ha a kormány egyedüli célja azt lett volna, hogy a cégeket ösztönözze a sport támogatására, , akkor teljes nyilvánosságot és átláthatóságot is megkövetelhetne.

Az átláthatatlanság azonban kétes eredményre vezetett, lehetővé tette ugyanis, hogy a cégek politikai megfontolásokat érvényesítsenek a TAO támogatás odaítélése során. Azok a sportszervezetek rendelkeznek komoly támogatásvonzó képességgel, amelyeknek egyszersmind jók a politikai kapcsolataik, miközben a csapatok sportbeli eredményessége, tradíciói szinte egyáltalán nem számítanak.

Az is visszásságok táptalaja, hogy az állam az ekkora pénztömeg kezelésére feltehetően alkalmatlan sportszövetségekre bízta a TAO-rendszer működtetését. Márpedig a sportszövetségeknek testidegen feladat ezernyi sportcsapat támogatási igazolásait, sportfejlesztési programjait, és az ehhez kapcsolódó elszámolásait intézni.

Én meg azt hittem, hogy ők bonyolítják a titkos ügyleteket, hogy finoman fogalmazzak…

Ennyire talán nem fekete-fehér a rendszer. A Vízilabda Szövetség példáját idézném, akikkel sikerült tisztázni, hogy szövetségi szinten igenis feltártak egyes vízilabda csapatokhoz köthető visszaéléseket, szabálytalan támogatást felhasználásokat.

A szabálytalanságra vonatkozó jelzéseket meg is küldték az EMMI sportért felelős államtitkárságának, ahol viszont évekig nem történt semmi.

Nem a szövetség volt az, amelyik becstelenül, vagy rosszhiszeműen járt el. A minisztérium késlekedett a szabálytalanul felhasznált támogatások visszavételével és nem zárta ki a rajtakapott csapatokat a soron jövő támogatási évekből.

Hogy működik a gyakorlatban a látványsport támogatáskezelési rendszere?

A kormány a TI-Magyarország által a TAO-támogatások nyilvánosságáért indított perekben sokáig azzal érvelt, hogy ez az adomány pont ugyanolyan, mint a személyi jövedelemadó egy százalékos felajánlása, és ha az utóbbi titkosan zajlik, akkor miért lenne a sporttámogatás nyilvános. Ez az állítás persze nem igaz, a TAO esetében a pályázó először sportfejlesztési programot dolgoz ki, amit jóvá kell hagyatnia a saját sportágazatában működő országos szakszövetséggel. A döntés itt arra vonatkozik, hogy a klubszintű fejlesztési program illeszkedik-e a szövetség hosszú távú elképzeléseihez. Az, hogy a szövetség melyik sportcsapatnak fogadja el a fejlesztési programját, és melyiknek nem, teljességgel szubjektív. Mint tudjuk, a sportszövetségek politikailag bekötött szervezetek, sokszor közvetlenül valamelyik politikus, vagy a politikához igen közel álló személy a fő vezető.

A sportfejlesztési program elfogadása vagy elutasítása a csapatot támogatásra alkalmassá, vagy támogatásra alkalmatlanná minősíti. Ha átment ezen a szűrőn a sportcsapat, akkor a sportfejlesztési programjának a megvalósítására gyűjthet támogatókat.

Elmegy szépen a sportfejlesztési programjával a cégekhez és megpróbálja feltölteni az ebben meghatározott támogatási keretet. Felcsút, Mezőkövesd, Szolnok, Kisvárda igen hamar meg tudják tölteni a támogatási kereteiket.

Ha a sportfejlesztési program 300 millió forintnál ambiciózusabb, akkor eleve nem a sportszövetség, hanem közvetlenül a minisztérium hagyja jóvá. Ez rögtön politikai döntés.

Jellemző, hogy például a felcsúti utánpótlás nevelésért alapítványnak a sportfejlesztési programjai rendre meghaladták a 300 millió forintot. A nagy értékű sportfejlesztési programokról közvetlenül politikai döntés születik. A rendszer tehát úgy van kiépítve, hogy bár elvileg hasonlóságot mutat az 1 %-os felajánlással, valójában itt nincsen adóalanytól a támogatott szervezethez mutató közvetlen döntés. Több körben is nem számon kérhető, politikailag kitett, vagy közvetlen politikai döntés határozza azt meg, hogy valamely sportszervezet alkalmas-e, szabad-e neki egyáltalán támogatásokat gyűjteni.

A TI szerette volna megtudni, hogy van-e olyan összefonódás a sport és a politika között, hogy a TAO-pénzeket átutaló cégek, más csatornán az államtól jutnak pályázatok útján pénzhez. Ebben a kutatásban hol tartotok?

Azok a perek, amelyek végül áttörést hoztak a titkosítási szándékkal szemben, 2016-ban kezdődtek. 2016. június 3-án nyújtottuk be azokat a közérdekű adatkéréseket, amelyek végül szűk másfél évnyi perlés végére sikerre vitték az ügyet. Arról van tehát bírósági döntésünk, hogy a 2011 évközi kezdettől 2016. június 30-ig terjedő ötéves időszakra nézve adják ki a minisztériumok és az országos sportági szakszövetségek az ún. támogatási igazolásokat. A támogatási igazolás az a papír, amiben szerepel a támogatást nyújtó cégnek a neve, a támogatás összege, a támogatás évadának a megjelölése és a támogatott sportszervezet. A támogatást nyújtó cég ez alapján érvényesíti az adókedvezményét. Jelenleg 53 ezer db támogatásigazolás van a birtokunkban, amit az Emberi Erőforrás Minisztériumtól kaptunk meg. Diplomatikusan fogalmazva, ezeknek a feldolgozása folyamatban még, ezúton is várjuk az önkéntesek a segítségét.

De ez még mindig csak a dolognak az egyik fele.

Igen, de némi átláthatóság bekerült már a képbe, mert velünk párhuzamosan, támaszkodva a Transparency International Magyarország által megnyert perre, az atlatszo.hu nagyon fontos adatkéréseket vitt sikerre a Magyar Labdarúgó Szövetségnél. Szűkítetten néhány évadra vonatkozóan kért és kapott digitálisan feldolgozható adatokat és ezekből látszik, hogy mindhárom kiinduló feltételezésünk helyes volt.

Az egyik az volt, hogy van összefüggés a támogatásnyújtási hajlandóság és az állami megrendelések terén elért eredmények között, vagyis a cégek nem véletlenül nyújtanak támogatást. A másik feltételezésünk az volt, hogy az új arisztokráciához kötődő cégek mintegy egymás között nyújtják a TAO támogatásokat. Nem utolsósorban azt is feltettük, hogy a hatalom által 2010-ben, egyfajta létező, természetes monopóliumként megörökölt nagy cégek, pl. a MOL, az OTP, vagy a Telecom szintén beszálltak a Tao bizniszbe.

Egyetlen gazdasági szereplő sem érezte úgy, hogy kívül maradhatna. A feltételezéseink beigazolódni látszanak azoknak az adatoknak az ismeretében, amiket az atlatszo.hu hozott nyilvánosságra. Jól látszik, hogy Mészáros Lőrinc érdekeltségei Felcsútra fizetnek adókedvezményből honorált támogatást. Pl. az MKB Bank is, ahogy bekerült Mészáros Lőrinc portfóliójába, elkezdett vastagon TAO-zni Felcsútra. De az is látszik, hogy az OTP, a MOL különböző háttérvállalatai, és a Telecom egyes cégei szintén benne vannak a bizniszben.

A TAO-támogatás fizetése egyfajta hűségnyilatkozat a cégek részéről.

A vállalatok így fejezik ki a rendszer iránti lojalitásukat, kérdés azonban, hogy a rendszer mennyire lojális hozzájuk. A kormány valószínűleg azzal kecsegtette a cégeket, hogy titokban marad a támogatásuk minden fontosabb részlete. Ez ugyan ösztönözte a cégeket, most mégis hoppon fognak maradni, mert a Transparency International Magyarország a Kúria előtt végérvényesen pert nyert az állammal és a sportszövetségekkel szemben és a bíróság megfellebbezhetetlenül elrendelte a támogatási igazolások nyilvánosságra hozatalát. A kormány ezek után már nem tudja tartani a titkosságra vonatkozó ígéret, hiába is próbált az adótitok szabályainak a megváltoztatásával keresztbe tenni a hatalom.

Az Orbán rendszerre jellemző, hogy gyakorlatilag törvényekkel ágyazzák meg azt az utat, amely egyébként erkölcsileg elfogadhatatlan.

A Magyarországnál szerencsésebb helyzetben lévő országokban ezt a fajta hűbéri pénzt úgy tekintenék, hogy a cég bevásárolta magát az állam kegyébe, kisimította magának az üzletszerzés útját. Ez korrupciónak minősül tőlünk nyugatra, nálunk azonban csak a lobbizás magyaros megoldásának. Magyarországon egyre nehezebb jogilag is megragadni a megkérdőjelezhető, korrupciógyanús magatartásokat.

Az államhatalom arra törekszik, hogy jogilag körülbástyázza, legalizálja a korrupciót.

Másrészt akár kapkodó farigcsálással is megpróbálják a látszatot és, ami a legfontosabb, a titkosságot fenntartani. A TAO ügyekben ez konkrétan úgy nézett ki, hogy a kormány, amikor már egyértelműen várható volt a bírósági előtti vereségük, sebtiben módosította az adótörvényt, amely kifejezetten a TAO támogatások részleteinek a nyilvánosságra kerülését volt hivatva megakadályozni. Ugyanaz a minta, mint korábban, a jegybanki alapítványok és a jegybanki céges költések titkosításánál. Abban az esetben újságírók és a Transparency International Magyarország indított pereket, amelyek a jegybank számára kedvezőtlen ítélettel zárultak. Erre a hatalom a vonatkozó törvények kapkodó módosításával igyekezett a titkosítást fenntartani. Tény, hogy a látványsport támogatás rendszere, hasonlóan a közpénzgazdálkodás számos más megkérdőjelezhető megnyilvánulásához, pl. a párt- és kampányfinanszírozáshoz, a parlamenti képviselők vagyonnyilatkozataihoz, bár gyanús, de nem lehet rá azt mondani, hogy önmagában jogellenes lenne.

Látok itt egy táblázatot a falon, amely azt mutatja, hogy Magyarországon a közbeszerzési korrupció 25 % körül mozog. Egy olyan kormány mellet, mint a mostani, van létjogosultsága, illetve mozgástere egy olyan szervezetnek, mint a tietek?

Minél korruptabb a hatalom, annál nagyobb szükség van arra, hogy olyan szervezetek is működjenek, mint a Transparency International Magyarország. Erre a kérdésre egyébként nehéz egyetlen helyes választ adni. Hiszen például mi magunk nagyon boldogak lennénk, hogyha mondjuk a finnországi, vagy akár csak a franciaországi korrupciós helyzettel kellene megküzdenünk, hiszen más és más a különböző országok korrupciós kitettsége. De azért, mert egy-egy ország közviszonyai a Magyarországinál lényegesen jobbak és átláthatóbbak, még nem veszíti el a korrupció elleni küzdelem a létjogosultságát. A kormány az utóbbi években már azt is rásütötte a számára kellemetlenül viselkedő civil szervezetekre a politizálás vádján túl, hogy nem legitimek, hiszen nem választotta meg őket senki. Ez igaz, akármennyire nem értünk egyet a kormány bizonyos döntéseivel, akármennyire is elítéljük a kormányt, amiért a jogállamot, a jogbiztonságot romboló és a korrupciót elősegítő döntéseket hoz, vitathatatlan, hogy a politikán belül a kormánypártoknak nagyon erős a legitimációjuk.

Az azonban, hogy a Transparency International Magyarországot, vagy a kormánnyal szemben kritikus más civil szervezetekre senki nem szavazott, nem jelenti azt, hogy a mi létezésünk ne lenne legitim.

A Transparency International Magyarország olyan egyetemes értékeknek az érvényesítéséért küzd, amely értékeket a magyar kormány, legalábbis formálisan, a magáénak vall. Ezt fejezi ki, hogy Magyarország részese valamennyi fontos nemzetközi korrupció ellenes egyezménynek. Tehát mi a magyar kormány nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeinek a teljesítését kérjük számon. Ez a számonkérés sok esetben sikertelen, ugyanis nem tudjuk megakadályozni a korrupció megtörténtét. Nem is feladatunk azonban elvégezni mindazt, amire az államhatalom nem képes, vagy nem hajlandó. És Magyarországon sajnos a korrupció üldözetlenül maradásának nemritkán nem csak a képesség, de a hajlandóság hiánya is az oka. Bár lehetnének jobbak azok a szabályok, amelyek például az ügyészségre, a nyomozó hatóságokra, a titkosszolgálatokra, a közérdekű bejelentők védelmére, az információszabadságra, a párfinanszírozásra, vagy éppen a vagyonnyilatkozati rendszerre vonatkoznak. A gyakorlatban azonban nemcsak a szabályozás minősége okoz gondot, hanem az, hogy

az ügyészség például nem eléggé szorgalmazza a korrupció elleni fellépést, ha a kormány számára kellemetlen ügyről van szó,

meg az, hogy a közérdekű bejelentők legfeljebb a szavak szintjén és nem ténylegesen számíthatnak védelemre. Hiába van az országnak olyan információszabadság törvénye, amely sokféle adat megismerhetőségét írja elő, ha senki nem bünteti meg azokat az állami szerveket, amelyek fittyet hánynak a szabályoknak meg sok esetben a jogerős bírói ítéleteknek is. Nekünk azonban nem feladatunk és nincs is rá lehetőségünk, hogy hol vádhatóságként, hol nyomozó hatóságként, hol információszabadság hatóságként fellépve megtegyük azt, amit az államhatalom elmulaszt. Egyfelől leltározzuk a hatalmi visszaéléseket és azok büntetlenül maradását, másfelől egyre növekvő mértékben próbálunk közvetlenül a polgárokhoz fordulni és arra ösztönözni őket, hogy éljenek a jogaikkal.

Most végül képesek vagytok autonóm módon működni?

Az ember, ha valami ismeretlennel találkozik, akkor azt vagy elpusztítja félelmében, vagy megpróbálja az uralma alá hajtani. A kormány is így viselkedik, hogyha autonómiával találja magát szemben, legyen az valamely állhatalmi intézmény autonómiája, legyen az üzleti autonómia, vagy állampolgári, újságírói, civil szervezeti autonómia. Az autonómiát valami módon az uralma alá akarja hajtani, ha pedig ez nem lehetséges, akkor megsemmisíti. Nem fogjuk hagyni.

A nap kérdése: Házi őrizetbe kerül-e Czeglédy Csaba?

0

A Szegedi Járásbíróság 50 millió forint óvadék ellenében házi őrizetbe helyezné Czeglédy Csabát; az ügyészség azonban ezt megfellebezte, és újabb három hónappal indítványozta meghosszabbítani a letartóztatását.

 

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint házi őrizetbe helyezik Czeglédy Csabát?

Bréking nyúz, augusztus 27. – Tudósítás a másik valóságból

0

Ha a papáról – a legnagyobb erőfeszítés ellenére – sem találni éppen „mondandót”, akkor jöjjön a fia: Soros Alex állítólagos bulijairól ír nem éppen visszafogott cikket a Ripost. Az Origo a Facebookra támad, amiért kicenzúrázott egy, – a portál szerint – a szerző halott édesapjára emlékező bejegyzést (amelyből azonban – s ezt azért elfelejtik megemlíteni – csepeg a gyűlölet). Ismét elővette az alternatív valóság médiája a slágertémát: a migránsok betegségeket terjesztenek Európában, illetve támadják az európai kultúrát      

Ripost: Durva partikon szórja Soros György fia a milliókat

Nem tagadta meg önmagát, két kézzel szórja a pénzt, végigbulizta a nyarat Soros György örököse és politikai komisszárja, Soros Alex. A tőzsdespekuláns fia már évek óta a New York-i éjszaka jól ismert alakja. Párjával járják a város híres és hírhedt mulatóit, ahol egy-egy este akár 1-2 millió forintnyi dollárt is eltapsolnak. Futja rá a kedves apja spekulációiból – írja a Ripost.

Alex, aki Soros György politikai örököse, a nemzetközi, így a magyar zsoldosszervezet irányítója, már évek óta imádja az éjszakát, a kőkemény partikat, ahol nemegyszer sikerült alaposan kiütnie magát. Volt, hogy meg is verték, ráadásul a társai kitették a netre a legdurvább fotókat.

Ahogy egy közeli ismerőse fogalmazott:

„Alex imádja, ha pukkannak körülötte az ezerdolláros pezsgők. Csak int a kezével, és már hozzák is a következőt.”

Soros György fia idén január 1-én coming outolt, azaz vállalta fel ország-világ előtt a kapcsolatát Maxwell Osborne amerikai divattervezővel. Alex Soros hivatalos Instagram-oldalára posztolt egy közös ágyjelenetet, oda, ahova egyébként a politikai tevékenységével kapcsolatos fotókat is kiteszi, mondjuk amikor különféle miniszterelnökökkel tárgyal szerte a világban.

Origo: Gyomorforgató indokkal cenzúrázza a Facebook a jobboldali gondolkodókat

Egészen gyomorforgató magyarázatot adott a Facebook a világszerte sikeres balettművésznek, népszerű publicistának, Apáti Bencének, a Magyar Idők főmunkatársának arra a kérdésére, hogy miért tiltotta le hozzászólását. Azt a hozzászólását, amiben már meghalt édesapjára emlékezik – írja az Origo.

Nem engedte a Facebook megírni egy jobboldali gondolkodónak, hogy hiányzik neki az édesapja – állítja a portál, amely szerint a cenzor egészen biztosan egy magyar cenzor, aki szándékosan vadászott, vadászik konzervatív gondolkodókra.

A vezércikkét ugyanis Apáti Bence lefényképezte és bemásolta, azt külön ki kellett silabizálnia a cenzornak, tehát fel sem merülhet, hogy a liberális véleménydiktatúra számára néhány veszélyes szót automatikusan kiszúrt volna egy algoritmus.

Híradó.hu/Magyar Idők: Eltűnt betegségeket hozhatnak be a migránsok

Az Egészségügyi Világszervezet szerint a szubszaharai térségben élők több mint fele hordoz valamilyen súlyos fertőző betegséget – erről írt a PestiSrácok. A legtöbben HIV-fertőzöttek, de hasonlóan gyakori a tuberkulózis, a kanyaró és a malária is.  A szűrővizsgálatok során az orvosok a magyar-szerb határnál is találtak a TBC-n kívül szifiliszes, hepatitis B, C, és HIV-fertőzött, valamint hastífuszos migránsokat. Sőt, az is előfordult, hogy maláriát azonosítottak egy bevándorlónál. 2015-ben például több tucat migránst kellett kórházba szállítani Szegeden fertőzés gyanúja miatt. Szintén három éve az ÁNTSZ munkatársainak kellett fertőtleníteni a Nyugati pályaudvar környékét, amikor az ott táborozó bevándorlók között lázzal és hasmenéssel járó megbetegedéseket diagnosztizáltak.

A bevándorlók körében Európában évente több ezer szűrővizsgálatot rendelnek el a hatóságok, ezeknek azonban csak kevesebb mint a tizedét tudják elvégezni. Az érkezők ugyanis vagy nem járulnak hozzá az ellenőrzéshez, vagy még a vizsgálatok előtt elhagyják a tranzitzónákat.

Figyelő: Az Európai kultúra kerülendő

A nyári vakációját Franciaországban töltő egyik magyar házaspár arról számolt be, hogy a párizsi metróban a következő feliratot látta: „A szemkontaktus kerülendő!”- írja az egyik hetilap. Mi lehet e különös felirat mögött? Nyilvánvaló, hogy a multikulturalizmus, a tömeges idegen kultúrák megjelenése, a migráció a megoldás. A keleti kultúrákban ugyanis tilos a szemkontaktus a nők számára, mert szexuális felhívásnak minősül – írja a Figyelő publicistája, aki szerint az emberi létezés alapja az egymásra nézés, most meg egyenesen ránk parancsolnak, hogy ne nézzünk egymás szemébe. Legalábbis a fejlett nyugati kultúrákban, ahová naivságukban, egy rosszul értelmezett humanizmus jegyében beengedték a migránsok tömegeit. Ők aztán elkezdik átalakítani az európai kultúrát.

Elképzeljük, hogy a következő felirat az lesz: „A disznóhús kerülendő!”; „A kereszt kerülendő!” ,  „A páros tánc kerülendő”, „A nők vezetése férfiak mellett kerülendő”.

Képzeljük el Európát szemkontaktus, a nők nevetése nélkül, fekete lepelbe bújva urának és parancsolójának háremében szexrabszolgaként, képzeljük el nők és férfiak tánca nélkül. Képzeljük el Európát a kereszt nélkül, azaz a szeretet nélkül.

Ki lehet tenni a táblát: „Az európai kultúra kerülendő!”

 

Beer Miklós: oldani kéne a cölibátuson

Borzalmas, hiteltelenítik az egyházat a pedofil ügyek, amelyeket az elpuhult nyugati életforma és a kötelező cölibátus egyaránt okoz – mondta a Független Hírügynökségnek Beer Miklós Ferenc pápa dublini beszédére reagálva. A nyugalmazott püspök nem tud arról, hogy nálunk retorzió nélkül elkövethettek zaklatást.

Az eddiginél is nagyobb elkötelezettségre szólította fel a katolikus egyházat a szexuális visszaélésekkel szemben Ferenc pápa a hétvégén dublini beszédében. Az egyház feje hivatalosan a családok világtalálkozójára utazott Írországba, de a pedofil ügyek miatt ott megingott bizalmat igyekezett helyreállítani látogatásával. Ennek során a zaklatások áldozataival is találkozott.

A pápa kemény fellépést ígért a pedofil bűncselekményeket elkövető papokkal szemben. Teljes mértékben egyetért Ferenccel Beer Miklós. A nemrégiben nyugalomba vonult váci püspök szerint helyes a „zéró tolerancia” ezekben a borzalmas ügyekben, amelyek hiteltelenítik az egyházat, a papokat.

A Független Hírügynökségnek felidézte személyes találkozójukon Ferenctől hallottakat az egyházon belüli pedofíliáról:

Keletről jön a fény, Nyugatról a luxus, ami megöli a hitet.

Beer Miklós ezzel magyarázza, hogy az efféle ügyek a gazdag nyugaton, az elpuhult életmód közepette történtek tömegesen.

Magyarországon bármilyen gyanú esetén „kezelték” az eseteket, „de hála Istennek nem tudok arról, hogy retorzió nélkül elkövethettek ilyet” – fogalmazott Beer. Ő is csak egyetlen esetet tud felidézni, ami néhány éve Pannonhalmán derült ki egy paptanárról, aki kilépett az egyházból, bár egyéb következménye nem lett.

A püspök szerint Ferenc keresztül fogja tudni vinni a kemény fellépést, mert maga mögött tudhatja az egyetemes egyház tekintélyét. Annyira egyértelmű a megrontások megítélése, hogy ennek tudatában lehet határozott a pápa – mondta Beer Miklós.

„Fel nem tudom fogni, hogyan lehetett szemet hunyni”

– válaszolta arra a felvetésre, hogy korábban éppen az egyház tekintélyének védelmére hivatkozva tussolták el ezeket az ügyeket.

Az elpuhult életmód mellett a cölibátussal is „valami összefüggést szabad feltételezni” – mondta a püspök, aki szerint

sokkal következetesebben kellene vizsgálni a papnak jelentkezőket,

pszichológiai szűrést alkalmazni.

Emellett azonban helyeselné, ha az egyház megszüntetné a kötelező cölibátus kényszerét, hogy ez ne legyen hangsúlyos feltétel. Pártolja, hogy házas férfiakat is felszentelhessenek papnak, úgy, mint más egyházakban.

Czeglédy-ügy: mi lesz az óvadékkal?

0

„Fellebbezést jelentettünk be a Szegedi Járásbíróság által megállapított óvadék összegével szemben” – közölte a Független Hírügynökséggel Hankó Faragó Miklós, Czeglédy Csaba ügyvédje. A Csongrád Megyei Főügyészség is fellebbezett, mégpedig a bíróság végzésével szemben.

Az Ügyészség a bírósági végzés megváltoztatása, és az óvadék letétbe helyezésére irányuló kérelem elutasítása érdekében fellebbezett, s egyben indítványozta Czeglédy letartóztatásának újabb három hónappal való meghosszabbítását. Ezt Hankó Faragó Miklós nem kívánta kommentálni.

A Független Hírügynökség korábban többször is  foglalkozott az üggyel,  legutóbb augusztus elején, amikor arról számoltunk be, hogy a vádemelés rövidesen megtörténhet, az első tárgyalás viszont idén nem várható, s rövidesen kiderül, marad-e előzetesben Czeglédy.

Czeglédy Csaba és társai ellen bűnszervezetben, üzletszerűen, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette miatt folyik büntetőeljárás. Azzal gyanúsítják, hogy vezetésével egy bűnszervezet 2011 és 2017 között olyan céghálózatot alakított ki, amely diákmunka-közvetítéssel foglalkozott, és 6,294 milliárd forint vagyoni hátrányt okozott a költségvetésnek. Mégpedig azzal, hogy az általános forgalmi adót és a személyi jövedelemadót nem vallották be, vagy ha be is vallották, azt nem fizették meg.

Az ügynek – úgy tudni –  21 gyanúsítottja van, s közülük már mindenki szabadlábon vagy enyhébb kényszerintézkedés korlátjával készülhet a továbbiakra, Czeglédy az egyetlen, akit előzetes letartóztatásban tartanak.

Ennek aktuális határideje szeptember 5-én jár le, és az ügyészségnek kell indítványoznia, ha ezt hosszabbítani kívánja. Legutóbb, augusztus elején elején a nyomozásra hivatkozással utasították el az előzetes megszüntetésére vonatkozó fellebbezést.

A Szegedi Járásbíróság nyomozási bírója a gyanúsított és védője által előterjesztett, óvadék letétbe helyezési kérelem tárgyában hozott döntést, mely szerint 50 millió forint letétele esetére a gyanúsított előzetes letartóztatását megszünteti, és 4 hónapi időtartamra bűnügyi felügyeletét rendeli el a gyanúsított lakóhelye szerinti ingatlanra – áll az Ügyészég mai közleményében, amely kitér a végzés indokolására is.

A Csongrád Megyei Főügyészség azonban a bíróság végzésével szemben fellebbezést jelentett be, indítványozva  annak megváltoztatását, és az óvadék letétbe helyezésére irányuló kérelem elutasítását. Álláspontja szerint a gyanú tárgyát képező bűncselekmény jellege, bűnszervezetben történő elkövetése, a gyanúsítottak egymáshoz való viszonya, valamint Czeglédy Csaba büntetőeljárás során tanúsított magatartására figyelemmel enyhébb bírói engedélyes kényszerintézkedéssel sem a bűnismétlés veszélye, sem pedig az eljárás meghiúsításának a veszélye nem küszöbölhető ki.

A Független Hírügynökség próbált interjút készíteni Czeglédy Csabával azt követően, hogy  tavasszal előbb kiszabadult az előzetes letartóztatásból, majd villámgyorsan visszakerült a börtönbe, de az ügyészség nem járult hozzá a beszélgetéshez, dacára annak, hogy Czeglédy – aki korábban nyilvánvalóvá tette, hogy tudna a kormánynak kellemetlen dolgokról beszélni – ebbe belegyezett.

A gyerekeknek nem tetszik az orbáni iskola

A gyerekek elutasítják a kormány által erőltetett szakgimit, legtöbben diplomát szeretnének, de elsősorban a jobb helyzetű családokban élők. Az elmaradott vidékeken élő szegény szülők gyerekeiből alacsony státuszú felnőttek lesznek. A belső mobilitás szinte bezárult egy friss, házon belüli” felmérés szerint.

A hetedik osztályos gyerekek elsöprő többsége már gondolkodik jövőjén, legtöbben a szülőkkel beszélik meg. Az eredmény azonban nem az, amit az Orbán-kormány erőltet évek óta: a korábban szakközépiskolának nevezett, azóta szakgimnáziumnak átkeresztelt iskolatípust a gyerekeknek alig 12 százaléka tervezi választani, bő ötödük is szakképzettséget és érettségit választana. A legnagyobb csoport azonban (36 százalék)

hét-tíz évig tanulna, hogy diplomát szerezzen

– derül ki a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézetének (GVI) felméréséből, amelyben kilencezer hetedik osztályos diákot kérdeztek meg, feltérképezve családi viszonyaikat, helyzetüket is.

A tanulmányt olvasva szembetűnő a GVI szinte tudathasadásos vívódása. „Gazdájuk”, Parragh László MKIK-elnök a kormány legfőbb oktatáspolitikai háttérembere, a gyerekek szakgimnáziumba terelésének, a „nem kell ennyi diplomás, inkább sok szakmunkás” elvének bősz támogatója. Ezzel szemben a felmérés egyértelműen arra mutat, hogy ez az út sehová se vezet, s ezt a készítők – ha burkoltan is – elismerik.

A hetedikes gyerekek tehát szembe szállnak a kormányzati szándékkal, és legnagyobb csoportjuk felsőfokú képzést tervez. Változatlanul sokan mennének gimnáziumba.

Forrás: MKIK GVI

A felmérés rámutat arra is, hogy a családi-társadalmi helyzet alapvetően befolyásolja a következő nemzedék sorsát, lehetőségeit. A továbbtanulási tervek ahhoz igazodnak, mit látnak a 13-14 évesek otthon: a szegény környezetben felnövő gyerekek ambíciói sokkal alacsonyabbak, mint a jobb módúakéi. Vagyis

a rossz körülmények között élő fiatalok jellemzően érettségit nem adó szakközépiskolába készülnek,

és körükben nagyon kevés a diplomát tervezők száma.

Gyakran továbböröklődik a szülők végzettsége, és jellemző az ő törekvésükre, hogy kétharmaduk inkább valamilyen szakmát és érettségit szánna gyerekének, és csak negyedük szeretne diplomát látni.

Érdekes következtetésük a felmérés készítőinek, hogy a szülők a szakmaszerzést és a diplomát egymást kizáró továbbtanulási lehetőségnek látják, holott a szakgimnázium utáni diplomaszerzés is lehetséges mód. Ez utóbbi állítás az MKIK – és Parragh -, valamint a kormány hivatalos álláspontja, noha oktatási szakemberek szinte egyöntetű véleménye az, hogy a közismeretei tárgyaktól kicsontozott szakgimnáziumi képzésből alig vezet út a felsőoktatásba.

A társadalmi rétegek közti (felfelé) mozgások befagyását mutatja nem csak az, hogy a szellemi érdeklődésű gyerekek inkább vágynak felsőfokú tanulmányra. Hanem a szakmunkásnak szánt gyerekek alacsony végzettségű fizikai munkás vagy segélyből élő szülőkkel rossz anyagi helyzetben nőnek fel. Ez pedig alacsony motivációs szintet és kevés önállóságot ad nekik örökül, ami – a rosszabb tanulási képesség miatt – egyenes út a szakképzésbe.

A társadalmi rétegbe fagyás másik mutatója, hogy a gazdaságilag és jövedelmileg rosszabb helyzetű Kelet-Magyarországon a szülők által helyeselt

szakmaválasztás újratermeli az egyenlőtlenségeket és tovább mélyíti a területi leszakadást.

A Dunántúlon és Közép-Magyarországon a hetedikesek inkább választanak szellemi munkájú jövőt, a keleti végeken viszont „hetedíziglen” a fizikai foglalkozásokra készülnek.

A szegény környezetben felnövő gyerekek szerény ambíciói azt eredményezik, hogy nekik jellemzően érettségit nem adó szakközépiskolába készülnek. Az pedig csak következtetésként vonható le a felmérés ismertetéséből, hogy ezek az alacsony társadalmi státuszok mennek tovább a következő generációra.

A GVI szakembereinek egyik fontos tanácsa, hogy az alacsony tanulási képességű gyerekek a középiskolákban több problémamegoldással kapcsolatos általános készséget sajátíthassanak el. Ez ugyancsak ellentétes a közismeretei tudást mellőző politikai akarattal.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK