Kritikus a helyzet a Honvédkórház sürgősségi osztályán, nemrég 42 orvos bejelentette, hogy nem hajlandók önkéntesen és ingyen túlmunkát végezni, majd dr. Zacher Gábor, az osztályt vezető főorvos beadta felmondását.
Bréking nyúz, 2018. 09. 03. – Tudósítás a másik valóságból
Tudni kellene szépen megöregedni: Póka Egonnak nem jött össze: valamikor jó basszusgitáros volt, de mostanság már inkább azon parázik, hogy valamelyik liberális idióta mikor robbantja fel magát, vagy kezd el lövöldözni. Már jachton is jönnek a migránsok. A PestiSrácok máig emlékszik arra, hogy mi volt akkortájt, mikor még Gy. Németh Erzsébet pártelnöke, a Böszme vezette ezt a „k….” országot
Póka Egon egykor zenész volt, mára megmondóember lett
„Szerintem Magyarország egyértelműen az előnyére változott. Én ma Magyarországot élhetőbb helynek tartom, mint a nyugat-európai világot. Nem vagyok egy ijedős fiú, de bevallom, hogy szerintem rossz érzés olyan helyeken mozogni, ahol bármelyik pillanatban joggal lehet aggódni amiatt, hogy azt találja ki valamelyik liberális idióta, hogy ő márpedig felrobbantja magát vagy elkezd lövöldözni. Ráadásul most már másolják is egymást. Aggódva várom, hogy mikor jön majd az újabb repülőgépes toronyháztámadás, mert az autós tömegbe hajtás már megvolt jó néhányszor, a felrobbantós is megvolt, de a jól bevált repülőgépes figurának az ismétlése még várat magára.” (Lokál: Póka Egon: Magyarország egyértelműen az előnyére változott)
Party őrség
„A görög parti őrség feltartóztatott egy jachtot, amelynek fedélzetén 80 menekültet, illetve migránst próbáltak meg becsempészni az országba az Égei-tengeren.
A hajót Rodosznál vették észre, amint nyugat felé vitorlázott, feltehetően Kréta és Olaszország felé tartott. A vitorlást a legközelebbi kikötőbe kísérték – közölte a parti őrség egyik tisztje. Az utasok többsége a Közel-Keletről származott.
A görög hatóságok szinte naponta bukkannak hajókra menekültekkel és migránsokkal a fedélzetükön, akik Görögország mellett elhajózva megpróbálnak Olaszországban partot érni. Reményeik szerint Olaszországból folytathatják útjukat Németország vagy más gazdagabb európai ország irányába.” (888: Már jachttal is jönnek a migránsok)
A PestiSrácok bemutatja: a kibogozott kibogozhatatlan
„Hiába gondoljuk mindig azt, hogy a Demokratikus Koalíció nevű mentálhigiénés képződmény már nem képes újabb mélységekbe alászállani, mindig ránk cáfolnak. Minden nap. Most éppen a tanévkezdés miatti közlekedési dugók fő felelőseit sikerült fülön csípniük.
Gy. Németh Erzsébet, a Gyurcsány-párt fővárosi képviselője sajtótájékoztatót hívott össze hétfőre, hogy leleplezzen egy hatalmas összeesküvést. Ez a most leleplezett összeesküvés áll annak a hátterében, hogy az iskolakezdés napján Budapest több pontján sajnálatos közlekedési dugók alakultak ki. Gy. Németh – úgyis, mint a „magyar Miss Marple” – kiállt a kamerák, diktafonok elé, és kibogozta a kibogozhatatlannak hitt szálakat.
Gy. Németh Erzsébet arra nem tért ki, mi volt akkortájt, mikor még pártelnöke, a Böszme vezette ezt a „k….” országot és Demszky Gábor volt a főpolgármester. De miért is tért volna ki, hiszen arra mindannyian emlékszünk! Felelős vezetőink akkoriban nem nagyon strapálták magukat azzal, hogy utakat újítsanak, kátyúzzanak, bármi hasznosat építsenek, hiszen azzal csak megzavarták volna szegény budapestieket. (PestiSrácok: A Gyurcsány-szekta papnője szerint Tarlós és a fideszesek direkt dugították be a fővárost)
Értünk jön (létre) a Sajtókamara, nem ellenünk
Sokan ódzkodnak a tervezett Sajtókamarától, mert rossz emlékű időkre emlékezteti őket, amikor a hatalom mondta meg, hogy ki lehet újságíró, és ki nem. Szerencsére, a most beharangozott Sajtókamara esetében szó sincs ilyenről, ellenkezőleg: Miután a kormányhoz közeli Sajtókamara kizárólag a legjobban felkészült, szakmailag kiváló, makulátlan múlttal rendelkező sajtómunkásokat fogja tömöríteni, nyilvánvaló, hogy a felhalmozott tudásanyag, valamint morális muníció elegendő lesz arra, hogy adott esetben másoknak is segítséget nyújtsanak.
Nem arról van szó tehát, amire józan ésszel a legtöbben gondolnánk, vagyis, hogy a kormányhoz közeli Sajtókamara ne tartaná tiszteletben a sajtó szabadságát, és félne a valódi viszonyokkal szembesülni. Épp ellenkezőleg: azt szeretnék elkerülni, hogy a sajtó munkatársai olyanról kérdezzék a politika és a közélet embereit, amire azok nem tudnak jól válaszolni.
Vannak ugyanis jó kérdések, amelyekre még a legegyszerűbb kormánytag is képes jól válaszolni, és vannak rossz kérdések, amikre csak hebegés-habogás a válasz, és úgy tűnik ilyenkor, mintha mellébeszélne, vagy hazudna az illető
Ha tehát egy politikus, teszem azt, maga az illetékes miniszter, arról beszél, hogy Magyarországon a huszonegyedik század színvonalán áll az egészségügyi ellátás, soha nem voltak még ilyen rövidek a várólisták, és ennyire elégedettek a betegek, akkor kéretik nem azt kérdezni, hogy mi történik mostanában a Honvéd kórház sürgősségi osztályán, miért hal meg ilyen sok ember kórházi fertőzés következtében. Miért kell évekig várni egy műtétre, hova tűntek a kórházakból az orvosok az ápolók, és úgy általában: miért pocsék minden, úgy ahogyan van.
Erre vezethető vissza az is, hogy a kormány tagjai emberemlékezet óta csak a gondosan megválogatott kérdezőknek válaszolnak. Nem elzárkózás, hatalmi gőg ez a részükről, épp ellenkezőleg: nem szeretnék, ha a szakmaiatlan, amatőr kérdések bizonytalanságot szülnének a magyar emberekben, akikben ily módon azután akár az a képzet is keletkezhet, hogy nem Grál-lovagok, hanem gazemberek vezetik ezt az országot.
A kormány minden vágya, és ebben kíván segíteni a Sajtókamara, hogy a magyar emberek minél tájékozottabbak legyenek. Ha egyes szerkesztőségek nem képesek rendes, tisztességes, a nemzeti érdekeket szolgáló kifejező kérdéseket megfogalmazni, a Sajtókamara ebben is szívesen a rendelkezésükre áll majd. Kiképzett kommunikációs csapataik szívesen megfogalmazzák helyettük a kérdéseiket, ami persze nem beleszólás a szerkesztőségek munkájába, még csak nem is a sajtó szabadságának a korlátozása. Éppen ellenkezőleg: baráti segítség a média azon munkatársainak, akik hajlamosak lennének eltévedni a sokféleség útvesztőiben.
Igény esetén nem csak az újságírók kérdéseit fogalmazza meg a kormányhoz közeli Sajtókamara, de ha szükséges, előbb megírja a válaszokat, majd ezekhez utólag kreál kérdéseket.
Végső esetben, amennyiben egyes szerkesztőségek szakemberhiánnyal küszködnek, kiképzett újságírót is adnak kölcsönbe, vagy végleges szerződéssel. Erre, ha szűk körben is, de van már példa. A mintagazdaságok mintájára vannak úgynevezett mintamédiák, például az állami televíziónál, és rádiónál, valamint a távirati irodánál.
Ezeken a helyeken már most válogatott csapat dolgozik: csupa olyan ember, akik magas szinten értik a feladatukat, és még véletlenül sem kérdeznek olyat, amire a kormány tagjai ne tudnának, vagy ne akarnának előremutató választ adni.
Beszélgetések Európáról és Magyarországról
Sajátos akciót hirdetett Szegeden Újhelyi István, az MSZP parlamenti képviselője: taxisnak állt és vállalta, hogy elfuvarozza az érdeklődőket a Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) helyszínére, közben pedig Európáról, Magyarországról és az aktuális közéleti kérdésekről beszélgetett az utasokkal.
Az utasokat fuvarozó képviselő egy napjáról készült összefoglaló itt látható.
A CEU oktatója levélben igazította el az amerikai nagykövetet
Amint arról a Független Hírügynökség is beszámolt, David B. Cornstein az Egyesült Államok budapesti nagykövete a Szombat zsidó politikai és kulturális folyóiratnak adott interjúban azt mondta, hogy Magyarországon vallás-, szólás- és sajtószabadság van, s ha bármelyik sérülne, akkor ő biztosan felszólalna ez ellen.
Mint mondta, eddigi tapasztalataival rendkívül elégedett, pedig sok emberrel találkozott, de senki sem panaszkodott. A NGO-vezetők (a nem kormányzati szervezeteket, azaz, a civileket kell érteni ez alatt) nem panaszkodtak arra, hogy zaklatná őket a hatalom, és a vallási, valamint világi vezetők sem mondták neki, hogy „ez vagy az rossz, szörnyű, kérem, lépjen közbe, segítsen”.
A sajtószabadsággal elégedett amerikai nagykövet csupán a CEU körüli huzavonát kritizálta, valamint azt, hogy Magyarország túlságosan közel került Putyin Oroszországához.
Kertész János, a CEU oktatója levelet írt az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetének.
Az egyetemi tanár üdvözli, hogy David B. Cornstein szívén viseli a CEU sorsát, és egyik fő feladatának tekinti a magyar kormány által előidézett tarthatatlan helyzet felszámolásában való közreműködést.
Mint írja, meglepőnek tartja azonban, hogy „a demokrácia magyarországi állapotával, a fékek és ellensúlyok rendszerével, a vallásszabadsággal, a sajtószabadsággal, korrupcióval, az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatban semmilyen kifogásolni valót nem érzékelt.” Ez meglehetősen ellentétes elődei álláspontjával, akiknek volt alkalmuk hosszabb ideig tanulmányozni a magyar viszonyokat.
Ezt követően Kertész János arról tájékoztatja David B. Cornsteint, hogy „a magyarországi sajtó döntő mértékben a kormány, illetve a hozzá köthető személyek ellenőrzése alatt áll, így sokszorosan bizonyított módon elfogult.
A közszolgálati média (európai intézmény, közpénzből finanszírozva, a pártatlan tájékoztatás feladatával) a kormány propagandagépezetévé silányult,
és akár hazugságokat is terjesztve szolgálja a kormány, illetve az azt alkotó pártok érdekeit. Az Egyesült Államok polgáraként ön nyilván elismeri a fékek és ellensúlyok jelentőségét, hiszen, Orbán Viktor miniszterelnököt idézve, a fékek és ellensúlyok rendszere az amerikaiak találmánya”.
Az egyetemi tanár szerint sokan vannak még Magyarországon, akik a fékek és ellensúlyok rendszerét a demokrácia elengedhetetlen tartozékának tekintik, és szomorúan látják, hogyan bontották le azt szisztematikusan. „Az ügyészségtől az adóhivatalig, a számvevőszéktől a Nemzeti Bankig a fontos és függetlennek feltételezett intézményeket a központi hatalom szolgálatába állították. Ennek is következménye, hogy a korrupció korábban nem ismert méreteket öltött, a hatalomhoz közel állók mesés sebességű és mértékű gazdagodása elképesztő. A kormányzat a kis egyházak és a civil szféra területén drasztikus intézkedéseket hozott, és akár rendőri zaklatással is a civil szervezetek megfélemlítésére törekszik. A választások ugyan látszólag szabadok, de az esélyegyenlőség elve komolyan sérül, és a kormánypártoknál közpénz és kampányfinanszírozás összemosódik.”
Kertész János idézi az amerikai nagykövet szavait, miszerint „senki sem mondta nekem, hogy ez vagy az rossz.” Íme, én most szólok, írja levele végén a CEU oktatója.
Nézőpont: az MSZP-Párbeszéd nem jutna be a parlamentbe
Nem változott érdemben a pártok támogatottsága az egy hónappal ezelőtti helyzethez képest – ez derül ki a Nézőpont Intézet, Magyar Idők számára készített legfrissebb felméréséből. A kormányközeli közvéleménykutató szerint egyértelműen kijelenthető, hogy a Fidesz az egyetlen néppárt Magyarországon. Kétezer ember kérdeztek meg.
A Fidesz-KDNP továbbra is biztosan vezet, minden egyes társadalmi csoportban a kormánypártok a legnépszerűbbek.
Nincs olyan demográfiai csoport, aminek egyharmada ne lenne fideszes,
míg az ellenzéki pártok közül csak a Jobbik népszerűsége haladja meg néhol a 10 százalékot. Ez alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a Fidesz az egyetlen néppárt Magyarországon. A jelenlegi népszerűségi adatok alapján nem jutna parlamentbe az MSZP-Párbeszéd pártszövetség és a Momentum sem, az LMP pedig csak épphogy elérné a bejutási küszöbhöz szükséges 5 százalékot.
A teljes választókorú magyar népesség 41 százaléka a kormánypártok szimpatizánsa a Nézőpont Intézet július végén és augusztusban, 2000 fő személyes megkérdezésével készült országos reprezentatív kutatása alapján. A Fidesz-KDNP az áprilisi országgyűlési választások óta stabilan maga mögött tudhatja a lakosság bő négytizedét, az ellenzék pártjai pedig nem képesek jelentősen változtatni saját pozíciójukon. A második helyet továbbra is a Jobbik foglalja el 10 százalékkal. A teljes népességben 6 százalékos támogatottsággal bíró MSZP-P és a 4 százalékos DK szintén megtartották az előző havi táborukat, és a belső harcoktól, távozásoktól és kizárásoktól továbbra is hangos LMP is stabilan 3 százalékos szimpatizánsi körrel rendelkezik. A parlamenten kívüli Momentum 2, a Kétfarkú Kutyapárt és a Mi Hazánk 1-1 százalékos bázissal bír.
Ha a teljes ellenzék támogatottságát összeadjuk, akkor is, Budapest kivételével, minden társadalmi csoportban magasabb a Fidesz-KDNP népszerűsége.
A férfiak között 10, a nők körében pedig 17 százalékpont a kormánypártok előnye az ellenzék egészével szemben. A különböző korosztályokat tekintve a legfiatalabb, 18-29 éveseket tartalmazó korcsoportban a legkisebb (7 százalékpont) a különbség a Fidesz-KDNP és az ellenzék között, a 60 éven felülieknél már jelentős, 16 százalékpontos a kormánypárti fölény. Az alapfokú végzettségűeknél majdnem 20 százalékponttal több szimpatizánssal rendelkezik a kormánypárt, a diplomások körében viszont 4 százalékpontra olvad az előny. Az összevont ellenzék Budapesten 12 százalékpontos előnyben van, az ország többi részén azonban tekintélyes, 18-20 százalékpontos a lemaradásuk. Árnyalja a képet az ellenzék számára, hogy a Fidesz-KDNP legalább háromszor népszerűbb az összes többi pártnál, rendkívül fragmentált az ellenzéki oldal. Szintén rossz hír az ellenzéknek, hogy a fővárosban az összevont baloldali tábor mérete már 6 százalékponttal elmarad a kormánypártok támogatottságától.
A legvalószínűbb választási eredményre irányuló becslés tanúsága szerint
a Fidesz-KDNP listája egy most vasárnapi voksoláson 54 százaléknyi szavazatot kapna,
az előző havinál egy százalékponttal kevesebbet. A Jobbik támogatottsága a választás után tapasztalható visszaesés után most nem változott, 17 százalékos eredménnyel futna be a második helyre, az MSZP és a P közös listája 9 százalékos eredménnyel nem szerezne parlamenti mandátumot. A DK az előző havi egy százalékpontos erősödés után ismét javított, immár 7 százalékot kapna, és az LMP is bejutna a Parlamentbe 5 százalékos eredménnyel. Kiszorulna viszont a továbbra is 4 százalékos Momentum, a 2 százalékos Kutyapárt és az 1 százalékon álló Mi Hazánk.
Izgalmas kísérlet indult Magyarországon
Marketingfogásnak sem utolsó az Éjjeli Őrség nevet adni egy pártnak, amely nem csak névben szeretne kitűnni a mainstream politikai pártok közül. Célban, tartalomban, kommunikációban, eszközhasználatban is egyedülálló lehet – legalábbis ilyen úton látszik elindulni. Likvid demokráciában, azaz webes, közösségi döntéshozatali rendszerben gondolkodnak. Siewert András, a párt egyik alapítója, motorja szerint van egy pszichés motívum, s a nagy kérdés, lehet-e kollektív terápiát végezni a magyar társadalmon.
- eddig mindig azt mondták, hogy álcivilek és politizálnak, most megfordítják a dolgot: felvállalják a politikát
- az alapüzenet a testvériség, ebből vezetik le az összes programjukat, eleinte három nagy témában
- egy nagyon jól kitalált fantáziafilmet néz megbabonázva a magyar társadalom
- kommunikációjukban az egyik szál egy történet lesz, de lesznek racionálisan megfogalmazott projektjeik, témáik, üzeneteik is
- céljuk a karrierpolitikusok számának a csökkentése, s hogy anyagi felelősséget is viseljenek tetteikért
Miért alakultak párttá? Csak amiatt, mert belépett a bevándorlási különadó?
A célunk a közéleti munka, s azért alakultunk párttá, mert a Fidesz a kétharmadával minden törvényt a saját szája íze szerint formálhat, mindenkit ellehetetleníthet – ahogy tette azt a civil szervezetekkel kapcsolatban is. A Fidesz is pártként működik, s
ha én bemegyek a ringbe, nekem is bokszkesztyűt kell húznom, nem léphetek be teniszütővel.
Tehát nekünk is pártként kell működnünk, mert így van némi védettségünk: pártként ugyanaz lesz a mozgásterünk, mint a Fidesznek, s ha miattunk törvényt akarnának változtatni, akkor az a Fidesz működésére is kihatna. Arról nem szólva, hogy eddig mindig azt mondták ránk, hogy álcivilek vagyunk és politizálunk, most megfordítjuk a dolgot: felvállaljuk a politikát.
Hogy állnak a pártépítéssel?
Két hét múlva tervezzük publikálni azt, hogy hol tartunk. Szeptember végén tartjuk a párt alakuló taggyűlését. A munkát elsősorban a Tervező csapat végzi – 25 tagjának 80 százalékával előtte soha nem is találkoztunk. Egyébként is érdekes dolgokat tapasztaltunk a pártépítés eddigi folyamatában. Például azt, hogy nem csak fiatalok jelentkeztek be nálunk, minden korosztály képviselteti magát – beleértve a nyugdíjasokat is. És minden parlamenti és számottevő Parlamenten kívüli párt volt tagja, híve is megtalálható sorainkban. Itthon a társadalmat bal- és jobboldalra szokás szétosztani, pedig ma már – a 89-es rendszerváltás óta többször 180 fokos fordulatot vevő politikai pártoknak köszönhetően –
értékrendek mentén nem lehet különbséget tenni az oldalak között.
Ezt egyébként az is mutatja, hogy – miként már említettem – a nálunk bejelentkezettek lefedik a teljes politikai spektrumot, között saját bevallásuk szerinti ex-Fideszest éppen úgy találunk, mint ex-DK-s, ex-MSZP-s vagy éppen ex-Jobbikost.
Ez nem okoz feszültséget közöttük?
Ezt mi úgy beszéltük meg egymás között, hogy az formaság, hogy ha valaki uniós vagy Árpád sávos zászló alatt menetel, az a lényeg, hogy valójában mi van a szívében és gondolataiban. A közös nevezőket keressük, erre fókuszálunk. Mert rengeteg olyan feladat van, amelyeket összefogás nélkül nehéz megoldani. És ez nem csak Magyarországra igaz.
„Kiterjesztjük a tevékenységeinket és más területeken is felvesszük a kesztyűt a kormány által terjesztett sötétséggel szemben.” – írták az Éjjeli Őrség megalakítását bejelentő közleményükben. Milyen területeken tervezik felvenni a kesztyűt?
Egyelőre még folyamatosan formálódik a koncepció, ugyanis nem az a cél, hogy egyedül találjuk ki, hogy pontosan milyen témákat vállaljon fel a párt. Az elképzelés az volt – és ezt ültetjük a gyakorlatba –, hogy teret adjunk azoknak, akik hozzánk hasonlóan gondolkodva szeretnének változásokat elérni. Ez eddig be is jött,
egy valóban alulról építkező folyamat indult el, a Tervező csoportban gyorsan ki is alakult, hogy mi legyen a központi témánk, az alapüzenetük, az, amiből levezetjük az összes programunkat. Ez pedig a testvériség.
Az összes témát, amivel foglalkozni fogunk, úgy fogjuk kibontani hogy vissza tudjunk nyúlni ehhez az alaphoz, hogy a döntések ennek szellemében szülessenek. A tevékenységet munkacsoportok köré szervezzük. Három fő témakörrel indulunk, ezeket három munkacsoport fogja össze: a Gondozók viszik az ember és környezete, azaz a környezetvédelmi vonalat; a Segítők a szociálpolitikai-társadalompolitikai vonalat, amely arra koncentrál, hogy miként lehetne hatékonyan működtetni a társadalmat. A Védelmezők pedig a biztonságpolitikai vonalat, a biztonságot ugyanis nem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen a biztonság mindannyiunk elementáris érdeke, s
még ha nincsenek is olyan reális veszélyek, amelyeket a Fidesz vetít évek óta, a félelmek az emberekben valósak, tehát foglalkoznunk kell vele.
Ezek a témák több ponton összeérnek…
Ez az oka annak, hogy az Éjjeli Őrség komplexen foglalkozik a felvállalt témákkal, amelyeken markáns üzeneteket fogunk megfogalmazni. De nem csak elméleti síkon foglalkozunk ezekkel, például a humanitárius, szociális segítségnyújtást bevisszük a mindennapokba:
amit adományként kapunk, azt továbbra is szét fogjuk osztani idehaza.
A migrációt humanitárius és biztonsági szempontok mentén kezeljük. Be kell látni ugyanis hogy a világban zajló folyamatok egy komplex rendszeren belül zajlanak, amelyben minden mindennel összefügg és kölcsönhatásban van. A környezetvédelem, a háborúk összefüggnek a szegénységgel, az erőforrások hiányával, ez pedig a klímaváltozással. Azt tapasztaljuk, hogy a nyugati kultúra elkényelmesedett a nagy luxusban, s ez megbosszulhatja magát, mivel az emberek felkészületlenek a váltásra, ám ami ennél is nagyobb probléma, hogy a politikusok is felkészületlenek, pedig az ő feladatuk lenne, hogy túllépve a négyéves ciklusokon ma tegyenek a 10 év múlva bekövetkező problémák kezelhetősége érdekében. Biztos vagyok abban, hogy
eljön az pont, amikor a ma habzó szájjal migránsozók is rá fognak arra jönni, hogy perspektivikusan kell gondolkodni, s el kell fogadni, hogy miután mi nem vagyunk nagyhatalom, nem lehet különutas megoldásokkal boldogulni,
predesztinálva vagyunk az együttműködésre más népekkel.
Miben másban terveznek eltérni a mainstream politikától?
A kommunikációban. Az elmúlt három évben kialakult egy sajátos kommunikációs tér, amit a Fidesz fiktív elemekkel dominál. A film egyik szereplőjét úgy hívják, hogy migráns: az idegen, aki elveszi a kultúránkat, megerőszakolja a nőinket és káoszt hoz. A másik neve Soros, a főgonosz, akinek mindezt köszönhetjük; a harmadik pedig az álcivil, a rosszak és a szintén gonoszok, mindazoknak a magyaroknak az összessége, akik szembe mertek szállni a Fidesz véleményével.
És mint minden jó dramaturgiával rendelkező film esetében, ebben a vetítésben is van egy pozitív hős: ő Viktor, a megmentő. A szereplők valóságosak, de a hozzá kötött tartalom 90 százalékban fikció.
És ezt a nagyon jól kitalált fantáziafilmet nézi megbabonázva három éve a magyar társadalom.
Ennyire naiv, átverhető a társadalom? És az ellenzéki pártok?
Az ellenzéki pártok nagy problémája, hogy nem veszik észre: a magyar emberek nem képesek komplex üzenetek feldolgozására, ami annak az eredménye, hogy nagyon felkészületlenül érte a rendszerváltás óta végbement sok-sok változás, s ez egybeesett az információrobbanással.
A Fidesz nem csak azt ismerte fel azonban, hogy néhány szóra kell leredukálni az eljuttatandó üzeneteit, hanem azt is, hogy a magyarok sokkal inkább hajlamosak érzelem mentén szavazni, mint racionális érvek mentén.
A Fidesz fikciós filmje erről szól. Hozott is 3 millió szavazatot. Az ellenzéknek azt kell észrevennie, hogy stratégiát kell váltania, ha vissza akar foglalni területeket a kommunikációs térből, legalábbis akkor, ha nem csak egy szűk kisebbséget akar megszólítani.
És Önök is beszállnak a filmgyártásba?
Viszünk egy csavart a dologba valóban: az üzeneteink egy részét egy fiktív történetbe fogjuk beágyazni. Van egy kreatív csapatunk, amely ezen dolgozik. Hogy mennyire fontosnak tartjuk a kommunikációt:
legelőször a kreatív csapatot állítottuk fel, elsőként ők kezdtek el dolgozni, az ő munkájuk eredménye már maga a párt neve is.
Miért lett a nevük Éjjeli Őrség? Elég abszurd ez egy politikai párt neveként, ráadásul – a honlapjukról is kiderül – a különböző elnevezéseik is hasonlóképpen „abszurdak” ebben a közegben.
Mert az elmúlt két hétben mindenki, aki foglalkozott velünk, feltette ezt a kérdést. Ha normál elnevezéssel indulunk, az a kutyát nem érdekelte volna.
Azért én nem hinném, hogy ez ennyire felszínes és egyben hidegfejű döntés volt, pusztán behódolva a marketing szentségének…
Persze, hogy mélyebb ennél, de ami mélyebb, az már magához a sztorihoz kapcsolódik, amelyen még dolgozunk, s ezért egyelőre részleteket nem árulhatok el belőle. Az alaptörténet lesz meg először, s utána jönnek a kiegészítő történetek.
Azért pár gondolatot, talán elmondhatna.
A lényeg, hogy szeretnénk az általunk fókuszba állítandó problémákat beépíteni magába a nagy történebe, annak keretében beszélni róluk.
Ez persze azt is jelenti, hogy elsősorban azokat tudjuk majd elérni, akik nyitott fantáziával rendelkeznek.
Virtuális világot akarnak a földre hozni?
Az ősi Éjjeli Őrség történetét fogjuk elmesélni. Ők az elődeink, akiknek a hagyományait most újra felelevenítjük. Mert az Éjjeli Őrség ősidők óta harcol a Sötétség ellen.
Lesz egy történet, ami mentén politizálnak?
Lesz egy történet, az lesz az egyik kommunikációs szál. De lesznek racionálisan megfogalmazott projektek, témák, üzenetek. Bár még javában folyik a munka, már most látszik, hogy nagyon jó gondolatok, ötletek fogalmazódtak meg, s napról napra gyarapodik ezek száma.
Magából az elnevezésből is persze már az következik, hogy a fiatalokhoz akarnak szólni, nem?
A kezdetekben mi is így gondoltuk, de nagy meglepetésünkre láthatóan minden korosztályt elértünk, például sok nyugdíjas korú is jelentkezett nálunk.
Gondolom, az sem véletlen, hogy filmről beszél, olyanokat mond, mint „vetít a Fidesz”, stb.
Fogalmazzunk úgy: van egy pszichés motívum, s a nagy kérdés, lehet-e kollektív terápiát végezni a magyar társadalmon.
Ez lenne a céljuk?
Úgy látjuk, hogy a probléma maga a rendszer. Ami az elmúlt pár évtizedben kialakult Magyarországon demokrácia címszó alatt az az, hogy négy évente megválasztanak valakiket, akik utána azt csinálnak, amit akarnak. Ez napjainkban leginkább a szabadrabláshoz hasonlít.
Nonszensz, hogy ha egy ápolónő rossz gyógyszert ad be egy betegnek, azonnal felelősségre vonják, ám a politikusok következmény nélkül vidáman, felelősségvállalás nélkül nyomogathatják a gombokat, még ha milliók sorsáról és milliárdokról döntenek is.
Akkor politikus-ellenes fellépésekre számíthatunk az Önök részéről?
Célunk a karrierpolitikusok számának a csökkentése, s az, hogy anyagi felelősséget is viseljenek tetteikért. Magyarországon van tízezer politikus, s több mint kilenc millió ember. Nehogy a farok csóválja már a kutyát! A hatalom ma már egy buborék, a benne lévők pedig teljesen elszakadtak a valóságtól, attól, hogy milyen problémák jellemzik a többséget. Itt az ideje annak, hogy az emberek gondolkodásmódja megváltozzon – ez az első.
Nem tart attól, hogy robbanás lesz, ha társadalmi szinten is felismerik az emberek, hogy a kutyának kellene inkább a farkot csóválnia?
Pontosan ezért állítom, hogy a fenntartható társadalmi változások csak alulról tudnak elindulni. Bármennyire is jó a szándék, nem lehet hatalmi szóval ilyen változásokat elindítani.
Addig nem lehet változás, amíg a magyar táradalomban nem válik uralkodó nézetté, hogy nekem személyesen is felelősségem van abban, ami társadalmi szinten történik, s hogy ezt a felelősséget nem háríthatom át másokra.
Ha az emberek maguk működtetik a társadalmat, ha ehhez megfelelő struktúrákat tudnak kialakítani, akkor eljön az a pont, amikor már nincs szükség politikusokra. Az államigazgatás ugyanis politikusok nélkül is jól tud működni. Tegyük hozzá: a politikai hatalom elsődleges eszköze a pénz, s eljöhet az a pont, amikor ez kikerül a rendszerből, akkor, amikor mi magunkról gondoskodunk nem pedig az általunk lerótt adó elosztásából az állam rólunk, a politikusok közreműködésével.
Az adózás megtagadása lenne a megoldás része?
Ma még nem tartunk itt. Tégláról téglára kell építkezni, nagyon stabilan kell egymásra tenni ezeket a téglákat – ugyanis ha nem stabil az építmény, akkor akár egy tégla kirántása után minden összedől. S akkor tényleg jön az anarchia. Akkor működhet a rendszer, amikor már a közösségek között, beleértve a falu és a város szintjeit kialakul az együttműködés. Ennek a kialakítás lépéről lépésre halad, s
amikor már elértük az együttműködést a különböző szintek között, akkor lehet csak elgondolkozni majd azon, hogy szükség van-e a továbbiakban is a meglévő struktúrákra.
Milyen időtávban képzelik ezt el?
Nem tudok időtávot mondani. Ami biztos, hogy a környezeti tényezők változása gyors megoldások felkutatására fogja rákényszeríteni az embereket. Rá kell jönnünk, hogy vagy a fejünkre dől minden vagy megtanulunk összefogni, együttműködni legalább a mindenkit érintő problémákban. Ettől még gondolkozhatunk eltérően, de ki
kell alakulnia egy minimum konszenzusnak és megoldási törekvésnek az alapvető kérdésekben.
Ön optimista abban, hogy ez el fog jönni?
Én örök idealista vagyok. Optimista pedig a tapasztalataim miatt vagyok. A Migration Aid előtt nem hittem volna, főleg nem a magyar társadalom viszonylatában, hogy a magyarokban van elég együttérzés, szolidaritás és empátia vadidegen emberekkel szemben, miként azt sem, hogy magyar magánszemélyek adományaiból hosszan lehet működtetni egy ilyen rendszert. Magyarországon 2015. október 15-ig voltak volt menekültprobléma, mindenki azt gondolta, hogy azzal, hogy már nem jöttek ide a menekültek, a magyarok elfordulnak az ügytől, és ezzel vége a sem uniós, sem magyar állami pénzekre nem építő Migratona Aid-nek. Most augusztus 17-én bejelentettük a MA megszüntetését és az adományok fogadásának ideiglenes felfüggesztését, konkrétan azt, hogy már csak nyolc napon át (a bevándorlási különadó hatályba lépésének napjáig) gyűjtjük az adományokat, s ehhez képest augusztus 25-ig közel másfél millió forint érkezett több mint száz embertől.
Optimista vagyok tehát, mert látom, igenis létezik összefogás, akár vadidegenek érdekében is.
Az emberek igenis beállnak egy ügy mögé, ha tudnak vele azonosulni. Nem veszett ki az emberség a magyarokból. Talán emellett az is számított – mint már szó volt róla korábban –, hogy a magyarok hajlamosak érzelmeik mentén dönteni. A dolog pikantériája hogy ez adja a Fidesz sikerét is.
Azért az meglep, hogy ex-Jobbikosok is csatlakoztak az új párthoz, amely abból a Migration Aidből nőtt ki, amely menekülteket segítő civilek szimbólumává vált 2015-ben.
A magyar politikai rendszer sajátossága, hogy nem elvek mentén alakul, a politikai vezetők arra állnak rá, hogy megkaparintsák, majd megtartsák a hatalmat. Nem elvalapú, hanem sikeralapú a magyarországi politika.
Emiatt gerjeszt a Fidesz félelmet az idegenekkel szemben, erre ugyanis könnyű építeni.
De láttam sok olyan történetet, amikor eleinte a menekülteket határozottan elutasító emberek személyes találkozás nyomán rádöbbentek arra, hogy milyen tragikus a helyzetük, megértették, hogy mi elől menekültek, s végig gondolták, hogy adott esetben maguk sem tettek volna másként. És ekkor már a hozzáállás is megváltozott.
Ez persze így van, de hogyan találkozik egy menekülteket elutasító úgy a menekült-problémával, egy-egy menekülttel, hogy lehetősége legyen a fenti felismerésre?
Mondok konkrét példát. Tavaly nagy balhé volt abból, hogy megpróbáltunk Keszthely mellett három kölcsönkapott faházban menekülteket nyaraltatni. Akkor nagy hisztériát gerjesztettek fideszes politikusok, polgármesterek az ügy körül. Az idén is belefogtunk, s augusztus elején rendben le is zajlott nyaraltatás. Igaz, az idén nem övezte politikai hisztériakeltés a projektet, s tavaly óta többször jártunk a helyszínen, beszéltünk a helyiekkel. Mert az emberek ugyan alapvetően hallgatnak a vezetőikre, de csak addig, amíg nem szereznek tapasztalatot első kézből – az ugyanis felülírja a politika hatását. A józan paraszti ész vidéken is működik. Ez a példa azt is mutatja, mennyire fontos a beszélgetés, a kommunikáció és a példamutatás, no meg az, hogy lehetőséget teremtsünk az embereknek arra, hogy megtapasztaljanak dolgokat. Nem szabad semmit az emberekre erőltetni, nem szabad a mi elméletünket szembe állítani másokéval –
az emberekre kell bízni a következtetések levonását, nekünk az eszközt kell biztosítani ahhoz, hogy ezt meg tudják tenni. Ez persze jóval munkásabb feladat.
Az Éjjeli Őrség így tervez működni?
Nagyjából igen.
Egyik TV-nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy „Unalmas, ami politika szinten történik, nevében és tartalmában is”. Miben tudnak olyan újat hozni, ami nem lesz ugyanilyen a rettenetesen fásult és gyanakvó választók szemében?
Ha unalmas lesz, akkor gyorsan hátat fognak nekünk is fordítani. De mi megpróbálunk nem unalmasak lenni. Nem véletlen, hogy a kreatív csapatunk nem a politikai üzenetek kiötlésével kezdte a munkát, hanem azzal, hogyan tudunk színes, érzelemdús, sok mindenkinek a gondolatait és fantáziáját megmozgató projekteket felépíteni.
Csak a különadó bevezetése miatt indították el a pártot?
Az már korábban az eszünkbe jutott, hogy jó lenne jobban belefolyni a társadalmi folyamatokba, és alulról jövő változásokat generálni. Én húsz éve foglalkozom közösségépítéssel, három éve pedig egy konszenzusos döntések alapján működő mikroközösségben tapasztalhatom meg, hogy így is lehet működtetni egy közösséget.
A bázisdemokráciának azonban megvannak a működési határai – ezt az LMP példája is mutatja –, a konszenzusos döntések rendszere csak akkor működik, ha megfelelő kommunikáció társul mellé.
Kérdés, a nagyobb közösség szintjein hogyan működik ez. És itt jön be a likvid demokrácia, azaz a webes, közösségi döntéshozatali rendszer koncepciója, amely arról is szól, hogy a technika adottságainak köszönhetően minél több embert bevonjunk a döntéshozatalba. Ehhez nem kell parlament sem. Nem egy elméleti dologról van szó – Svájcban és Tajvanon kormányzati szinten is támogatott projektek vannak már, bár arra még nincs tapasztalat, hogy a nagyobb közösségek hogyan működnek együtt e keretek között. Mi elsőként magunk szeretnénk kipróbálni, tapasztalatot szerezni ezen a téren: vagy keresünk egy települést, vagy ha nem találunk, alakítunk egyet, és az Éjjeli Őrség azzal fog pilot projektbe. Merthogy nem elvi-ideológiai alapon akarjuk ezt elfogadtatni másokkal, tapasztalati úton szeretnénk rávezetni az embereket ennek járható útjára. Mert meggyőződésünk, hogy
nem az a helyes, hogy négy évre választunk valakiket, akik bármit is tesznek, négy évig a helyükön maradnak, hanem az, hogy határozatlan időre adunk mandátumot, ami csak addig érvényes, amig a többség támogatását élvezi az illető.
A technika már adott akár arra is, hogy otthon szavazzon mindenki egy-egy kérdésben, most már „csak” az embereknek kell rájönniük arra, hogy felelősségteljes állampolgárként nem kell elvárnunk, hogy mások döntsenek helyettünk. De ma még ott tartunk, hogy a közvetlen demokrácia intézményét, a népszavazást is ellehetetleníti a kormány, amely döntéseinek a nagyobbik részét titkosítja – egyre kevésbé látunk tehát bele, hogyan döntenek a sorsunkról.
Indulnak a jövő évi választásokon?
Meglátjuk, hogyan reagál a magyar társadalom arra, amit kínálunk. Lehet, hogy magunk nem állítunk jelöltet, ha találunk olyanokat, akikről azt gondoljuk, hogy képesek azért dolgozni hogy leépüljön ez a rendszer. Mi nem szeretnénk bedarálódni, nem szeretnénk, hogy a politika mai szintjére degradálódjon az, amit mi fontosnak tartunk. De ezekről még nincs döntés – majd közösségi szinten születnek meg. Egy hónap múlva már többet is tudok erről mondani.
Vádlottak padján a cölibátus?
A katolikus egyházban történt szexuális visszaélések erőteljesen felszínre hozzák a papi nőtlenség vitatását, mégpedig abból a feltételezésből kiindulva, hogy a kényszerű önmegtartóztatás okozhatja az e téren mutatkozó beteges és botránkozást kiváltó eltévelyedéseket. Mások – s erre utal Beer Miklós váci megyéspüspök közelmúltban tett nyilatkozata – a papi hivatások csökkenését látva javasolják a házas férfiak pappá szentelésének lehetőségét, amely közvetve ugyancsak a cölibátus megszüntetéséhez vezethet. Erre enged következtetni Ferenc pápának egy megjegyzése is.
Hozzá kell tennünk, hogy a papi nőtlenség kodifikálása csak a 4-ik században történt meg, s ezt követően sem került nyugvópontra a kérdés. A helyi zsinatok újra és újra visszatértek a helyzet rendezéséhez, mert nehezen ment át a gyakorlatba. Előfordult, hogy a papok házasságkötés nélkül éltek együtt többnyire azokkal az asszonyokkal, akik a háztartásukat vezették. A törvényszegést az egyházi elöljáróik jövedelem-csökkentéssel vagy megvonással, kirívó esetben az érintett személy klerikus-státuszának megvonásával büntették. Ha viszont a pap eredményesen végezte a lelkipásztori munkáját és a rábízott közösségben sem okozott különösebb visszatetszést a törvénytelen együttélés, akkor az egyházi felettesek is szemet hunytak az eset felett. S ez a napjainkban sincs másképp.
A cölibátus azonban nemcsak a gyakorlatban okoz problémát, hanem teológiai szempontból is vitatható. Védelmezői többnyire a Máté evangéliumnak arra a versére hivatkoznak, amelyben Jézus kijelenti: „van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról” (19,12). Csakhogy itt éppen az önkéntesség fogalma nem érvényesül: aki a papi hivatást választja, illetve, akit az Isten a papi hivatásra hív meg, annak ezzel együtt el kell fogadnia a nőtlenség követelményét is. A probléma megvilágítása érdekében érdemes idézni néhai professzoromnak, Nyíri Tamásnak a „Teológia” című folyóiratban megjelent, s a maga korában is nagy vitákat kiváltó „Hogyan él a magyar papság?” című tanulmányának egy részletét:
„A papi hivatás és a nőtlenség karizmája – a keleti szertartású római katolikus papok példája mutatja – két különböző dolog, s a latin egyházban sem azonosítható. (…) A szemináriumokban a fiatalabb évfolyambeliek zöme elégedett a fennálló törvénnyel; lelkesedésük azonban évenként csökken.”
Ide kívánkozik azonban az Egyházi Törvénykönyvnek egy előírása, amely a cölibátus alól történő felmentés (s ez természetesen együtt jár a papi hivatás gyakorlásától való eltiltással) feltételeit rögzíti. Eszerint a felmentés feltétele az is, „ha az elöljárók annak idején nem tudták megítélni, hogy a jelölt tényleg alkalmas-e az Istennek szentelt cölibátusban való végleges megmaradásban”.
Hát éppen ezt a bizonytalanságról tanúskodó változékonyság mértékét és minőségét – amire Nyíri professzor utal – a mégoly felkészült és lelkiismeretes elöljárók sem képesek megbízhatóan megítélni. Ezért jegyzi meg: „az önkéntes lemondás helyett elfogadják, ha valaki képes lemondani”. Márpedig az idézett evangéliumi locus az önkéntességet hangsúlyozza!
Engedtessék meg, hogy a talán nehézkes, kívülállók számára nem igen érthető teológiai és egyházjogi eszmefuttatást személyes élménnyel próbáljam feloldani. Mint már említettem: a görög katolikus egyházban megengedett a pappá szentelés előtt történő házasságkötés. S mivel a Római Katolikus Hittudományi Akadémiára együtt jártak a latin és a görög szertartású kispapok, az történt, hogy egy „latin” kispap szerelmes lett. Ezért elhatározta, hogy „átmegy” a görögökhöz. A probléma ezzel elvileg megoldódott: nősülhetett is, és nem kellett a papi hivatásáról lemondania.
Meg is kereste az egyik görög katolikus paptanárunkat (tőle tudom a történetet), hogy elhatározásáról tájékoztassa és a döntéséhez az egyetértő támogatását megszerezze. Ámde nem akarta elárulni az elhatározásának a profán indokát, hanem azt mondta, azért választaná a görög rítust, mert nagyon teszik neki a liturgia. Való igaz, hogy a görög katolikus egyház az Aranyszájú Szent Jánosra visszavezethető liturgiát alkalmazza, amely a kelet szemkápráztató gazdagságával és szívet melengető szépségével még azokat is hatása alá képes vonni, akik nem is egészen értik egy-egy szakrális szó vagy mozdulat eredeti jelentését. Így hát volt indoka annak, hogy a kispap erre hivatkozva adta elő a kívánságát. A tanár kellő komolysággal meg is hallgatta az előadást, de a végén már nem tudta visszatartani a nevetését, és megkérdezte: „Mondd, milyen a szeme színe annak a liturgiának?”
Végezetül be kell vallanom, hogy nem tudok választ adni a kérdésre: vajon a cölibátus okolható-e a katolikus egyházon belül tapasztalható szexuális visszaélésekért? Feloldása nem szüntetné-e meg a szexuális természetű visszaéléseket és nem oldaná-e meg a hazai egyházunkban is tapasztalható pap-hiányt? De annyi bizonyos, hogy a görög katolikus egyházban nincsenek ilyen visszaélések és a bőséges gyermekáldású papi családok biztosítják a lelkészi utánpótlást is. És az sem olyan nagy baj, ha a liturgiának szép a szeme.
Giczy György
Életveszélyben a beteg, mégse tehet semmit?
Az ügyvéd szerint álomvilág, a Honvédkórház volt főigazgatója szerint viszont kell lennie lehetőségnek bírósági úton annak kimondatására, hogy nem felel meg a feltételeknek egy kórház működése. Közben szaporodnak a műhiba-keresetek a Honvédkórházban.
Kritikus a helyzet a Honvédkórház Sürgősségi osztályán (SBO), a múlt héten 112 orvosról esett szó, akik bejelentették, hogy nem hajlandók önkéntesen és ingyen túlmunkát végezni, majd „a személyügyi és tárgyi krízis miatt” dr. Zacher Gábor, az osztályt vezető főorvos is beadta felmondását. Azóta kiderült, hogy „csak” 42-en tagadták meg a fizetség nélküli túlmunkát. A betegek rettegnek, az intézmény viszont közleményt adott ki, hogy minden rendben a kórházban, és az OMSZ volt főigazgatója személyében már meg is találták az osztály új vezetőjét is. Hasonlóképpen reagált a Honvédelmi Minisztérium is.
A Népszava értesülése szerint
már szeptemberre se sikerült a szükséges számú orvost megtalálni
az ügyeleti műszakokra.
Az orvosok munkamegtagadását konkrétan az váltotta ki, hogy a kórház nem fizette ki nekik az előző időszakban teljesített, önként vállalt túlórákat, így havi 50-60 ezer forinttal kevesebb fizetést vihettek haza. Ugyanakkor az is kiderült, hogy az elmúlt hónapokban kilenc orvos adta be a felmondását.
A hullámok még magasabbra csaptak, amikor Zacher Gábor, az SBO vezető főorvosa is bedobta a törülközőt. A hvg.hu-nak így nyilatkozott: Hatalmas terhelés nehezedett a sürgősségi osztályra, leamortizálódott a felszerelés, olyan mennyiségű beteget kellett ellátni, amiért a személyügyi minimumfeltételek 60 százalékával egy centrum nem tud felelősséget vállalni. „Nem tudok elszámolni a lelkiismeretemmel, hogy ilyen állományprobléma, ilyen felszerelésügyi gondok mellett a betegellátást folytassam” – indokolta „felállását” a főorvos.
Zacher a PwC szakmai fórumán adott interjújában még tovább borított: a nyilatkozatot ugyan később visszavonta, azért elterjedt a nyilvánosságban. Szerinte
be kell dőlnie az egészségügyi rendszernek ahhoz,
hogy lényeges változás bekövetkezhessen, s ehhez már közel állunk – vélekedett. Az orvosi döntések tíz százaléka biztosan félremegy, de ezt az orvostársadalom nem hajlandó elismerni. Az egyik leggázabb a magyar orvostársadalom, ami létezik – fogalmazott.
A fórumról a Youtube-ra felkerült videót azóta Zacher Gábor kérésére eltávolították.
Információk szerint a Hovédkórház sürgősségi osztályán a hiányzó orvosokat rezidensek, és sürgősségi gyakorlattal nem rendelkező más orvosok helyettesítik. Ezzel összefüggésben Zacher Gábort is meglepte, amikor megtudta, hogy a kórházban már a felmondás pillanatától kezdve nem tartanak igényt a munkájára. Bár arra számított, hogy október végéig még ellátja feladatát, de kiderült: a felmondási idejét sem kell letöltenie.
A kórház közleményéből tudható, hogy dr. Zacher Gábor szerződése az idén év végén lejárt volna, és az intézmény nem szándékozott ezt meghosszabbítani.
Zacher Gábor több helyen is elmondta, egyelőre nem tudja, mihez kezd a jövőben, több megkeresést is kapott. A Független Hírügynökség érdeklődésére, hogy mivel tölti hirtelen szabaddá vált napjait, részletesebben nem kívánt válaszolni, csak annyit tett hozzá, hogy
ez a családjára és a barátaira tartozik, a nyilvánosságra nem.
Felvetődik a kérdés, hogy mit tehet a páciens, ha egy kórház vagy annak valamely részlege de facto működésképtelené válik, s előállhat az a helyzet, hogy életveszélyt eredményez oda bevonulni betegként. Ábrahám László, az orvosi ügyekre specializálódott ügyvéd azt válaszolta kérdésünkre, hogy „álomvilág” Magyarországon
annak kimondatása bírósággal, hogy ilyen állapot állott elő valamely intézményben.
A Honvédkórház egyik volt főigazgatója szerint viszont kell, hogy legyen módja annak, kényszerítsék ki bíróság útján annak megállapítását, nem felel meg a működési feltételek minimumának egy intézmény. László Imre (a DK szakpolitikusa) ehhez hozzátette: abban nem biztos, hogy lenne olyan bíróság, amely meg is tenné ezt. Az viszont egyértelmű, hogy jogszabály írja elő, hogy ilyen esetben az ÁNTSZ-nek
fel kell függesztenie a kórház működését
– mondta.
A beteg pedig nehéz helyzetben van, mert hiába tudja, hogy például a Honvédkórház SBO-ján minden bizonnyal a kritikus szint alá csökkent a személyzeti és műszerezettségi helyzet, a területi ellátási kötelezettség megszabja a lehetőségeket – mondta László Imre. Ez alól akkor lehet eltérni, ha egy másik intézmény ad befogadó nyilatkozatot, ám a többi kórházban is nagy problémák vannak a létszámmal (is), ezért
túl sok lehetősége nincs a páciensnek
– fűzte hozzá.
Mindeközben arról számolt be Ábrahám László, hogy csak az elmúlt hetekben egyedül az ő irodája négy megbízást kapott a Honvéd SBO-jával kapcsolatos esetek miatt.
Osváth Sarolta-Bak Mihály
Bréking nyúz, 2018. 09. 02. – Tudósítás a másik valóságból
Nem április elsejei tréfa – Orbán Viktor részt vesz a III. Nomád Világjátékok megnyitóján, sőt magyarok is versengenek a játékokon, a többi között bothúzásban. Uborkaszezont érzékelhetett a Pesti Srácok, amely a már évekkel ezelőtt megszűnt, de a Fidesz által máig ősellenségként kezelt SzDSz-t vette elő. Nem mindig működik megfelelően az alternatív valóság médiája: miközben a napokban a Magyar Idők nekiment az RTL húzósorozatának, a borsonline.hu ma pozitív helyszíni riportot készített a forgatásról. Az Orbán elleni kemény fellépése miatt évek óta vörös posztó a kormánymédiában Daniel Cohn-Bendit – most is kap rendesen a politikus.
MTI – Orbán Viktor Kirgizisztánban
Orbán Viktor megérkezett Kirgizisztánba, az Isszik-Köl nemzetközi repülőtérre. A miniszterelnök részt vesz a III. Nomád Világjátékok megnyitóján Kazahsztán, Azerbajdzsán, Törökország és Üzbegisztán vezetőinek társaságában.
Biskekben vasárnap nyitják meg a III. Nomád Világjátékokat, Magyarország 36 fős küldöttséggel vesz részt a jövő szombatig tartó hagyományőrző eseményen,
köztük azzal a 16 versenyzővel, akik öt sportágban – íjászat, szkander, szumó, sambo, bothúzás – indulnak.
Ugyancsak az MTI mai híre: Magyarország megfigyelői státust kapott a Nemzetközi Türk Akadémiában – jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az MTI-vel telefonon Biskekből, a kirgiz fővárosból, ahol a türk-nyelvű országok együttműködési tanácsának külügyminiszteri szintű tanácskozásán vett részt. A tudományos és kulturális kutatást, valamint együttműködést segítő Nemzetközi Türk Akadémiát 2012-ben hozta létre Kazahsztán, Törökország, Azerbajdzsán és Kirgizisztán. A szervezet hétfőn tartja államfői és kormányfői tanácskozását.
Pesti Srácok – Négy év után sincs felelőse az SZDSZ félmilliárdos csalásának
Már több mint négy éve tart, de még mindig nincs gyanúsítottja annak a különösen nagy kárt okozó csalás gyanúja miatt folyó nyomozásnak, amit a már megszűnt SZDSZ tartozásai ügyében rendelt el a hatóság. Az Országgyűlésből 2010-ben kiesett liberális párt ugyanis csaknem félmilliárd forint adósságot halmozott fel, amit aztán nem fizettek vissza.
Az SZDSZ még 2008-ban vett fel hitelt a Magyar Fejlesztési Banktól (MFB) ingatlanvásárlásra. A pártnak a pénzintézet csaknem 415 millió forintot folyósított állami kezességvállalással, ám a szabaddemokraták szinte egyáltalán nem törlesztették a kölcsönt. Az MFB 2010 végén mondta fel a fizetni elfelejtő párt szerződését, ezután került végrehajtás alá 26 ingatlan. Kiderült az is, hogy a liberálisok az elemi ingatlanvásárlási szabályokat sem tartották be, ezért az állam nem érvényesítette kezességvállalását. A párt az állami hitel mellett komoly közüzemi tartozásokat is felhalmozott, de nem fizetett a politikai hirdetésekért sem. Lázár János egykori Miniszterelnökséget vezető miniszter 2015 márciusában számolt be róla, hogy addig
az SZDSZ 14 ingatlanját értékesítették összesen 211 millió forintért, és további 12 ingatlan vár eladásra, becsült értékük akkor 329 millió forint volt. Később az egykori kormánypárt tartozása felkúszott csaknem 500 millió forintra.
Korábban Kuncze Gábor ócska műbalhénak nevezte az ügyet, s közölte, szerinte a jobboldal találta ki a történetet. A többi volt pártelnök közül Kóka János azt mondta, nem emlékszik a hitelfelvétel részleteire, Fodor Gábor pedig pár éve úgy nyilatkozott, a szóban forgó ingatlanok megvannak, fedezetet nyújtanak a hitelre, tehát szerinte nem történt károkozás.
Borsonline.hu – Ilyen hangulatban készül A mi kis falunk – Kulisszatitkok!
Nyár derekán, egy békésnek induló napon ellátogattunk Pajkaszegre, A mi kis falunk forgatására. Mivel most indul a sorozat harmadik évada, már elárulhatjuk, mi történt ott – vezeti fel a bulvárportál a képriportot, amelyben a sorozat főszereplői – Csuja Imre, Reviczky Gábor és Szabó Győző – két jelenet közt, a váróban egymást szórakoztatta színházi sztorikkal úgy, hogy a stáb is dőlt a röhögéstől.
Mint mi is beszámoltunk róla, a Magyar idők hosszú cikkben ekézte a sorozatot. Jurák Kata azt írta: egy végtelenül ízléstelen, primitív, népbutító sorozattal járatják le a vidéken élő embereket, „nem kicsit lépte át már eddig is a konzervatív, polgári, keresztény érzelmű emberek ingerküszöbét az RTL Klub által vetített sorozatok többsége, így nem csoda, hogy elpártoltak a csatornától”.
Echo TV/Oigo – Macron egy pedofillal erősítené seregét az Orbán elleni háborújához
A hazánknak hadat üzenő Emmanuel Macron francia elnök meghívta kormányába „szolidaritásügyi” miniszternek Daniel Cohn-Bendit ’68-as anarchistát, közismert pedofilt, gyógyíthatatlan Orbán-fóbiást. Még nem tudni, Cohn-Bendit elfogadja-e az invitálást, de mi azt szeretnénk, ha megtenné. Szimbolikus lenne.
A front egyik oldalán állna az ötgyermekes Orbán Viktor, a másikon a rendkívül haladó francia elnök, aki a „nagyanyjával” házasodott össze, és akinek egyik minisztere ötéves kislányok vetkőzéséről áradozik. Tessék választani!
– olvasható a cikkben, amely a Journal du Dimanche francia lapra hivatkozva írja, hogy Cohn-Bendit elismerte, hogy Macron emberei megkeresték, most vasárnap találkozik az elnökkel, és akkor dönt majd róla, elfogadja-e a felkérést. Szép hazánkban ki ne ismerné Cohn-Benditet, a 68-as párizsi diáklázadások egyik anarchista vezetőjét, akit hajszíne, üvöltözéstől kipirult arcszíne és szélsőbalos nézetei miatt máig „Vörös Danyként” emlegetnek? Ő az, aki gúnynevéhez méltóan vöröslő fejjel, kidagadt nyaki ütőerekkel ordibált az Európai Parlamentben Orbán Viktorral a Tavares-jelentés vitáján, 2013. július 2-án.
