Kezdőlap Itthon Oldal 407

Itthon

Orbán Viktor kockázatos játékba kezdett

0

A magyar kormányfő már nyíltan arra játszik, hogy általános politikai trendforduló következik be Európában. Dupla vagy semmi. Így vezeti fel elemző cikkét Kósa András a pozsonyi Új Szóban:

Van benne rendszer – nagyon röviden így jellemezhetnénk Shakespeare klasszikusával a magyar kormányfő nyár végi–ősz eleji külpolitikai mozgásait. Orbán Viktor egy tőle szokatlanul hosszú nyári szünetet követően – amibe egy általa a Facebookon közölt horvátországi út mellett egy titokzatos, teljes diszkrécióval megejtett görögországi utazás is belefért – fejest ugrott a nemzetközi politikába.

Ennek első fejezeteként Milánóban találkozott Matteo Salvini olasz belügyminiszterrel…

(…) A CNN kommentárjában megjegyezte, az Orbán–Salvini „első randevú” minden bizonnyal arra volt jó, hogy a felek kísérletet tegyenek egy EU-szkeptikus, jobboldali populista tömb létrehozására akár már a jövő májusi európai parlamenti választásokra.

Kósa András ezt követően megállapítja: Tény, hogy a Fidesz és maga Orbán Viktor is egy ideje már nyíltan hangoztatja, hogy jövőre meggyengülnek az úgynevezett főáramú politikai erők, és az erősen unió-szkeptikus pártok erősödhetnek meg. Ez annyiban abszurd, hogy – a párt politikusaival folytatott háttérbeszélgetések alapján – a Fideszben szinte nyílt kárörömmel figyelik a helyzetet, vagyis saját pártcsaládjuk, az Európai Néppárt (ennek tagja többek között a Bugár Béla vezette Híd is) meggyengülését, és mindenki azt várja, hogy a magyar kormánypárt pozíciói jelentősen megerősödnek majd az EPP-frakción belül. Vagy ha nem, hát akkor egyszerűen lelépnek.

(…) Igaz, Orbán Viktor még júniusban „belengette”, hogy ők akár ki is léphetnek, de ezt akkor még csak blöffnek tartották. Most, a Salvinivel folytatott megbeszélések után már reálisabbnak tűnik egy új formáció létrehozása jövőre, mint korábban valaha.

Kósa András szerint a tendenciát ráadásul más tényezők is erősítik: Emmanuel Macron francia elnök már meg is üzente a duónak, hogy nyugodtan lássák őbenne a legnagyobb politikai ellenfelüket, mivel ő jövőre egy olyan páneurópai politikai mozgalmat szeretne gründolni, amelyik kifejezetten az integráció elmélyítéséről és a menekültekkel kapcsolatos szolidaritásról szól. Hogy az immár uniós szintre emelt játszma nyertese ki lesz, az ma még megjósolhatatlan, de könnyen belátható, hogy Orbán vagy sokat nyer, vagy sokat veszít. Amennyiben valóban megerősödnek a Fideszhez hasonló politikai erők, akár európai szinten is erős vezetővé válhat, de ha nem jön be a számítása, akkor perifériára is sodródhat, bár utóbbit természetesen erősen relatíve kell értelmezni, mert egy kétharmaddal regnáló, az EP-ben 12–15 képviselővel bíró (a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint ennyi mandátum biztosan kinéz a Fidesznek jövőre) miniszterelnököt természetesen nehezen lehet majd látványosan ignorálni.

Mégis, az utóbbi esetben Orbánnak inkább maradna egy sokkal értéktelenebb „játszótér”, az EU-n kívüli kapcsolatok. Ezt persze nem úgy kell értelmezni, hogy a magyar kormányfő kiléptetné az országot az unióból, hanem „csak” abban az értelemben, hogy külpolitikai elismerést máshol kell majd keresnie. Ezt Moszkvában biztosan kevésbé találná meg, bár az utóbbi időben gyakrabban találkozik Orbán Putyinnal, mint bármely más vezetővel, ezek a megbeszélések valószínűleg csak kifelé tűnnek felhőtlen hangulatúnak.

Az Új Szó publicistája ezt követően megállapítja: Egy térség ellenben biztosan van, ahol a magyar kormányfő bármikor feltétlen elismerésre számíthat: talán nem véletlen, hogy cikkünk megírásának idején is még Kirgizisztánban tartózkodik, a „türk tudatú népek” Nomád Világjátékán. A magyar kormányfő ezzel olyan illusztris társaságba keveredett, mint Recep Tayyip Erdogan török, Ilham Aliyev azeri, Nurszultan Nazarbajev kazah és Savkat Mirzijojev üzbég államfő. A magyar kormányfő vonzalmának a közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságok iránt nehéz racionális indokát találni: Magyarországnak hangsúlyozottan nincsenek külpolitikai céljai a térségben – erről egyetlen külügyi stratégia sem szól – a kétoldalú kereskedelem volumene ezekkel az országokkal elhanyagolható mértékű, évi pár millió, tízmillió euró. Igaz, ezekben az országokban nyilván nem hozzák szóba például a CEU-t.

Vallomást tett a csengeri örökösnő

Vallomást tett Szabóné Marika, csengeri örökösnő a mai kihallgatásán, általánosságban tagadta a bűncselekmény elkövetését, közölte, hogy nem akart senki becsapni – tudtuk meg az ügyvédjétől. Helmeczy László hivatalosan kérte Kósa Lajos és Orendi Mihály kihallgatását, miután Szabóné közölte, ők is igazolni tudják, hogy az öröksége valóban létezik.

Igen részletes gyanúsítást közöltek a nyomozók a mai kihallgatáson, mondta el Helmeczy a Független Hírügynökségnek. Hozzátette: védence kifejtette, hogy a hagyaték édesapja után létezik, vannak is olyanok többen, akik igazolni tudják ezt az állítást, miután látták a dokumentumokat. A többi között ilyen Kósa Lajos és Orendi Mihály. Szabóné kérte a hatóságokat, hogy segítsenek hozzájutni az örökségéhez.

Védencét – aki éjjel került a Péterffy Sándor utca kórházba, rosszullét miatt – ma kiengedik a kórházból, és visszakerül az Aradi utcába. Szabóné igen rossz állapotban van, amit mi sem mutat jobban, mint az, hogy testsúlya negyedét elveszítette az elmúlt hónapokban – számolt be.

Kérdésünkre az ügyvéd elmondta, hogy pénteken Mátészalkán lesz az előzetes tárgyalás, amelyen dönteni kell a harminc napos letartóztatásról. Helmeczy László szerint ennek elrendelésére van esély.

Ezután tesz majd részletes vallomást védence.

Mint korábban megírtuk, nagy terjedelmű eddigi nyomozati anyag, amelyet egyébként Szabóné papíron, ügyvédje pedig CD formátumban kap meg. Arról portálunknak nincs tudomása, hogy Kósa Lajos, fideszes parlamenti képviselő bármilyen formában szerepel a nyomozati anyagban. Ha azonban Szabóné úgy dönt, hogy vallomást kíván tenni, ahogy ezt eddig is jelezte, mindent kitálalva, akkor ezt a hatóság nem tudja megakadályozni.

Szabóné ügyét a FüHü folyamatosan elsőkézből nyomon követte és követi a történéseket. Korábbi e témában készült írásainkat  itt, itt, itt, itt olvashatják.

Kitálal-e a csengeri örökösnő? Ha igen, kórházban teszi

0

A kórházban fogják kihallgatni Szabóné Marikát, a csengeri örökösnőt, miután reggelre tervezett kihallgatását el kellett halasztani, mert éjjel rosszullét miatt a Péterffy Sándor utcai intézménybe került. Ügyvédje dr. Helmezcy László a Független Hírügynökségnek azt is elmondta, hogy a kihallgatás előtti négyszemközti megbeszélésükön azt fogja tanácsolni védencének hogy tegyen vallomást.

Ha le akarják tartóztatni a gyanúsítottat, akkor 24 órán belül ki kell őt hallgatni, ezért a nyomozók a Péterffy Sándor utcai kórházban fogják még a nap folyamán ezt megtenni – magyarázta az ügyvéd, emlékeztetve arra, hogy tegnap este érkezett haza Svájcból Szabóné.

Kérdésünkre, hogy mire számít azt mondta:a kihallgatás akár tíz perc alatt is befejeződhet, ha védence úgy dönt, hogy nem tesz vallomást, de akár egész nap eltarthat, ha beszél. Ő, a maga részéről ez utóbbit fogja javasolni: „ugyanis az álláspontom, hogy

ez nem az a típusú ügy, ahol meg kell tagadni a vallomást, itt el kell magyarázni, hogy mi történt”.

A kihallgatás megkezdése előtt lesz is lehetősége ezt elmondani, mivel a törvény szerint biztosítani kell számára és védence számára egy négyszemközti konzultációs lehetőséget. De ezt megelőzően az orvossal is beszélni akar megtudakolva, kihallgatható állapotban van-e egyáltalán a csengeri asszony.

Mint a Független Hírügynökség tegnap megtudta, nagy terjedelmű eddigi nyomozati anyag, amelyet egyébként Szabóné papíron, ügyvédje pedig CD formátumban kap meg. Arról portálunknak nincs tudomása, hogy Kósa Lajos, fideszes parlamenti képviselő bármilyen formában szerepel a nyomozati anyagban. Ha azonban Szabóné úgy dönt, hogy vallomást kíván tenni, ahogy ezt eddig is jelezte, mindent kitálalva, akkor ezt a hatóság nem tudja megakadályozni.

Szabóné ügyét a FüHü folyamatosan elsőkézből nyomon követte és követi a történéseket. Korábbi e témában készült írásainkat  itt, itt, itt, itt olvashatják.

Morális válságban van az ország

Talán az lett volna a legjobb megoldás, ha nevetségessé tesszük Orbán rendszerét – ezt nyilatkozta Kálmán C. György irodalomtörténész, kritikus a Független Hírügynökségnek. Úgy gondolja, hogy a meghirdetett kultúrharc csak ijesztgetés, kísérlet arra, hogy figyelmeztetést küldjenek az érintetteknek, mi az, ami megengedhető és mi az, ami nem. De ha akarnak is lépni, a művelet nem végrehajtható.

  • Rajtuk van az állam szeme
  • A hatalom sáncai mögül támadnak
  • Dönteni kell, mennyire engednek a politikai nyomásnak
  • Esterházy nem volt baloldali, mégis…
  • Újra rejtett zsidózás folyik

 

Furcsa politikai mozgásokat érzékel az ember, Orbán Viktor be is ígérte a szeptemberi változásokat, el is indult egyfajta kultúrharc, de nem tudjuk ennek mi az igaz tétje. Te mit érzékelsz?

Nem tudom én sem, hogy miről is van szó. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy egyszerűen meg akarnak ijeszteni embereket, hogy úgy mondjam, megijedős hangulatot akarnak kelteni. Ezért aztán nem tudom, hogy lépnek-e, és ha igen az valójában mit is jelent. Sőt, abban sem vagyok biztos, hogy akarnak-e bármit lépni. Lehet, hogy csak egy rossz hangulatot akarnak elültetni a kulturális közvéleményben. Egyszerűen nem tudom, hogy mi történhetne. Azt látjuk, hogy a tudomány területén már léptek, pénzt vontak el, de a kultúra területén nem tudom, hogy mit tudnának csinálni.

Nem csak a vágyaidat vetíted ki, amikor azt hiszed, hogy nem tudnak mit lépni a művészvilág ellen?

Nem, tényleg nem tudom, mit léphetnének. Oké, a színházakat elfoglalják, szép lassan már el is foglaltak egy csomót, a zenei életen nincs mit elfoglalni, az nem egy tényező, a képzőművészetben…

Hadd állítsalak meg egy pillanatra, csak mert a zenei életet említetted: épp a napokban zajlott egy mesterségesen gerjesztett vita arról, hogy a könnyűzenében kit játszanak a rádióiban és kit nem, illetve hogyan nyomják el a nemzeti érzelmű énekeseket…

Hiába csinálják ezt, nem fog működni. Hidd el, hogy ez nem egy végrehajtható elképzelés, ezért is hiszem, hogy ez inkább ijesztgetés, mint operacionális intézkedés. Az irodalomban ugyanez a helyzet: nincs mit végrehajtani. Teljesen kizártnak tartom, hogy a zenei szerkesztők majd tollal a kezükben nézik a listákat, mit szabad, mit nem. Nem tudom elképzelni ezt a helyzetet. Nincsenek végrehajtói, nincsenek végrehajtható tervek, vagyis ez nem fog működni.

Akkor miről szól az ijesztgetés? Üzenet azoknak, akik pozícióban vannak, hogy kiket foglalkoztassanak?  Adott esetben például, hogy nem közlik a te írásodat. Ezt jelenti?

Igen, ezt jelenti. Hogy, akik döntési helyzetben vannak, érezzék, rajtuk van az állam szeme, vagyis nem tehetnek meg akármit, mert pórul járnak. Mint ahogy már rálépett erre az útra a Prőhle Gergely, az Ókovács Szilveszter meg a Baán László; ők már megkapták az üzenetet: vigyázat. És persze vigyázzanak az alkotók, művészek is, ha előre akarnak jutni, igyekezzenek beállni a sorba. Más gyakorlati jelentőségét nem látom ennek a kultúrharcnak.

Csepeli György azt nyilatkozta a portálunknak, hogy ezt a kultúrharcot nem lehet megnyerni, mert az igaz művészek a kurzustól függetlenül alkotnak. Így látod te is?

Igen, ugyanígy látom. Csak a fenyegetés a dolog lényege.

Pesty László, a jobboldal egyik filmrendezője, megmondó embere, azt állította, hogy nagy a baj, mert a balliberális oldal művészeit komoly összegekkel támogatja a kormányzat, miközben pedig külföldön acsarkodnak a kormány ellen.

Ez pontosan az, amit Rényi Péter mondott Konrádról annak idején; ez a hetvenes évek elejének gondolkodása. Az állítás nem igaz; a magyar művészek jelentős része nyomorog, vagy nehezen él meg, nem jutnak komoly állami forrásokhoz. Az meg talán természetes, hogy elmondják, megírják a véleményüket, ettől ez még nem acsarkodás. Nevetséges.

Még mindig nehezen látom be, hogy sima ijesztgetésről lenne szó. Az egyetemek, a kancellárokon keresztül a kormány kezében vannak, a színházakat te magad is említetted, a könyvkiadók is meggondolják, hogy kit nyomtattatnak ki, szóval úgy tűnik, mint ha csak az internet maradna szabad felületként…

Igen. Valóban nincsenek ellenzéki lapok, a Népszavát leszámítva, de az internet tele van ellenzéki fórumokkal ahol bármit meg lehet írni. Nagyon van az internet; nem csak lesz, van is.

Szerinted mi a magyarázata az Esterházyval, vagy Parti Nagy Lajossal szembeni támadásoknak? Koncepció van mögötte, vagy csak egyes emberek megfelelni vágyása?

Szerintem ez az utóbbi. Nem hiszem, hogy lenne egy mesterterv arról, hogy mit kell kezdeni az irodalommal. Nem. Itt vannak sértett emberek, meg olyanok, akik másmilyen közeget szeretnének kialakítani, mint, ami van, és ennek megfelelően nyilatkoznak. Egyébként nem is lenne olyan nagy baj, hogy ezt teszik. Azt, hogy a nagy tekintélyű szerzőket megpróbálják lerántani a földre, abban van valami rokonszenves is. Normális körülmények között lehet ilyet csinálni. De nincsenek normális körülmények, teljesen hisztérikus a hangulat, ráadásul ezek az emberek a hatalom sáncai mögül beszélnek.

De mit találsz ebben rokonszenvesnek?

Pont azt mondom, hogy ha ezek az emberek nem a hatalommal a hátuk mögött akarnák megtámadni Esterházyt, abban volna valami bátorság, még ha némiképp nevetséges is. De így nem csak nevetséges, szánalmas is, mivel a hatalomnak akarnak kedveskedni, és ettől nem normális a dolog.

Mennyire határozza meg a mai magyar művészeti életet a pénz? Már úgy értem, hogy az a pénz, amit kormány tol bele, látjuk, hogy miként, milyen elvek mentén?

Nem hiszem, hogy meghatározza. Egyéni döntéseket határoz meg, azt például, hogy fordul-e valaki az MMA-hoz, vagy sem? Ez mindig a saját elhatározásodon múlik: kérsz-e pénzt egy ilyen, a hatalom által kitömött szervezettől, vagy sem. Ez külön kérdés, de az egész közeget nem határozza meg a pénz elosztása. Amíg a művészek meg tudják mutatni azt, amit alkotnak, addig ez elműködget.

Neked mi az egyéni döntésed?

Én eddig elkerültem; még nem fordult elő, hogy az MMA-hoz fordultam volna. Nem élek jól, de nem is szorultam rá, hogy kérjek.

Tehát egzisztenciálisan biztonságban vagy?

Igen.

Tudod vállalni a gondolataidat.

Így van, és ha nem publikálnak, akkor abba nem megyek tönkre, anyagilag sem. Az NKA-tól kértem már egy könyvhöz pénzt, nem kaptam meg, de vele nincs bajom, az NMA-hoz sose fordulnék. Ezzel együtt nem ítélem el azokat, akik ezt megteszik, hát Istenkém…

Megint Csepelire hivatkozom: azt mondta, hogy ma egyéni túlélési technikákra kell berendezkedni, mert kollektív erő nem mutatkozik…

Abszolút így van. És az előbbi válaszomban éppen arra utaltam, hogy ezeket az egyéni technikákat nagyon meg, vagy el lehetne ítélni morálisan. Én nem tenném, de, ha ő azt teszi, hát tegye. Az ember mindig csak magáról dönthet, másokat nem ítélhet meg.

Ez, amit mondasz, számomra azt jelenti, hogy morális válságban van az egész ország.

Biztos. Ezt sikerült elérni. Az emberek hihetetlenül gyanakodva néznek egymásra. És azzal, hogy lehetőségekhez lehet jutni, ha egy kicsit engedsz, valamit leadsz az elveidből, nem kell nagyon nagyot fordulni, ügyesen taktikázott a hatalom. Mondhatom: bejött. Szóval az embernek döntenie kell, hogy mennyire enged a politikai nyomásnak.

A valóságban létezik ez a felosztás, hogy vannak baloldali, liberális alkotók, meg nemzetiek?

Áh, dehogy. Vannak emberek, akik személyesen ilyen, meg olyan véleményeket vallanak, és ennek vannak, lehetnek távoli lenyomatai a műveikben, de ez alapján nevetséges őket ideológiailag besorolni.

Mégis létezik ez a besorolás…

Hát igen, igen. Mert ezzel éket lehet verni emberek közé. Így lehet az egyiket rendes konzervatívnak, a másikat liberális ellenségnek kinevezni. Esterházy jó példa erre. Ő sosem volt baloldali. Származását tekintve is egy igazi úr volt, egy arisztokrata, abszolút családcentrikus. De ő mondta azt is, hogy nem elég nemzetben gondolkodni, hanem alanyban és állítmányban kell. Ehhez képest ő egyébként mindig is nemzetben gondolkodott – alanyban és állítmányban -, a magyarságát sosem lehetett megkérdőjelezni, szóval éppen hogy Esterházy nagyon is fontos művésze lehetne a mai kormányzatnak. De ha egyszer kinevezték őt liberálisnak, akkor ez marad rajta. Vagy Parti Nagy, akit szintén liberálisnak tartanak. Hogy lehet egy vers liberális? Ez teljesen abszurd.

Te hova vagy sorolva?

Hát a liberálisokhoz. Jó, én irodalomtörténetet, meg kritikákat írok, az egy fokkal közelebb áll a politikai irányzatokhoz. Nálam tehát könnyebb megtalálni az ideológiai kapcsolatot, de egy irodalmi szövegben?

Ha már említetted az irodalomtörténetet: mintha ott is aktuálpolitikai megfontolások érvényesülnének – lásd Wass Albert kultusza. Lehet-e az irodalomtörténetet így megerőszakolni?

Mindig meg lehet erőszakolni. Ha nem hatalmi szóval történne az irodalom megvitatása, az számomra elfogadható volna. Egy normális közegben lehet vitatkozni azon, hogy Wass Albert jó volt-e vagy sem. Szóval, ha azon vitatkozhatunk, hogy miként néz ki a magyar irodalomtörténet, az rendben lenne. A hatalom oldaláról viszont elfogadhatatlan. Sajnos kétszáz éve mégis így van; az aktuális hatalom rendre kiemeli magának azokat, akiket a piedesztálra szán.

A mai felosztás hasonlítható a hajdani népi-urbánus vitához?

Sajnos ezt megint előszedték, pedig azt hittem, hogy a rendszerváltás környékén elhal a népiek és urbánusok szembeállítása. Csurka volt az utolsó, aki ezzel megpróbálkozott…

Mármint az urbánus, mint rejtett zsidózás megjelenítésével…

Igen, igen, de Csurkát már akkor sem vették komolyan; el is halt teljesen ez a vita. Most megint mintha erről lenne szó. Annak idején szociológiailag meg lehetett állapítani, hogy valaki urbánus, vagy népies, sok-sok idézőjellel persze, de azért értjük, hogy ez mit jelentett a harmincas-negyvenes években, de manapság ez már teljesen nevetséges. Azt, hogy kormányzati oldalról próbálják ezt megint előrángatni, semmiféle létjogosultsága, alapja nincsen. Kényelmes segédeszköz ahhoz, hogy megint le lehessen folytatni ugyanazokat a vitákat, amelyeket hajdanán.

Mégis: hova vezethet ez a meglehetősen anakronisztikus vita?

Sehova. Ékeket verni, táborokra osztani az irodalmat, ez bizonyos értelemben célja a hatalomnak. Célja, hogy a kulturális szereplők egy részét maguk mellé állítsák, hogy a másik fél ellenséggé válhasson. És ez is az eredmény: sikerül felparcellázni a művészvilágot.

Az irodalomtörténet mit mond erről? Meddig tartanak az ilyen időszakok?

Nem lehet megjósolni. Azt hiszem azonban, hogy van elég ellenálló erő a művészetekben, a kultúrában, hogy ezt lerázza magáról. Szerintem az alkotók sem veszik ezt komolyan. Oké, egyesek szépen kapnak pénzeket, meg kitüntetéseket, mások meg el vannak nyomva, de nem hiszem, hogy ez túl sokáig tartható. Ennek nincs hosszú távú kifutása.

Vajon azok az érvek, amelyeket a kultúrharc indoklásaként hallhatunk, hatnak-e a társadalomra?

Igen is, meg nem is. Bármily nevetséges érveket hoznak fel, mégis sokakat be tudnak etetni azzal, hogy rossz emberek vannak a kormány ellenes oldalon, ezek nem a mi kutyánk kölkei.

Te, mint irodalomtörténész a XX. század elejével foglalkozol leginkább; az a korszak is meglehetősen izgalmas volt politikai szempontból…

Mi tagadás, az alkotók zöme inkább baloldali volt. Ezért is tört ki a botrány a Kassák múzeum kiállítása miatt. Amikor ugyanis Kassákék megnyilatkoztak, az bizony baloldali volt. Mit lehet ezzel csinálni? A magyar avantgárd többé-kevésbé baloldali volt. Márpedig, ha valaki a magyar avantgardot akarja bemutatni, ott nem nagyon lehet ellensúlyt teremteni.

Mi lenne ma Ady sorsa? Ezt csak azért kérdezem, mert hogy elhangzanak olyanok, amit már idéztem: nem szabad az olyan művészeket támogatni, akik a magyar kormány ellen acsarkodnak.

Ez maga az őrület. Ha az állam támogatja a kultúrát, márpedig ez majd’ mindenütt így van, mivel olyan vak liberalizmus nincs, ahol az állam teljesen kivonul a művészetből, akkor az első alapelv az, hogy támogatni kell és nem megkérdezni, hogy mi a véleménye róluk. De, ha mégis megteszi, akkor méltányosnak kell lenni; oké, elfogadom, hogy az állam összevonja a szemöldökét, ha valaki őt piszkálja, de akkor is: a támogatás nem azért jár, mert valaki politizál, hanem mert az illető jókat alkot. Szóval az állam fogja be a száját és adjon pénzt.

De nem ez történik…

Magyarországon ritkán történt ez, talán a rendszerváltás után egy pár évig.

Visszatérve a kutatási területedre: a XX. század elején sem volt baloldali kormánya az országnak….

Nagyon nem. Nem is kaptak pénzt az alkotók, de hagyták őket dolgozni. És akadtak mecénások, akik támogatták a művészeket. Ma nincs ilyen.

Eltűnt az irodalmi mecenatúra?

A kormánytól független mecénások nincsenek.

Ebből a társadalmi apátiából hogyan lehet kimászni?

Fogalmam sincs. Teljesen tanácstalan vagyok. Talán, ha rosszabb lesz. De addig ez a már említett túlélési stratégia érvényesül. Mindenki próbál valamiből megélni, jellemzően nem abból, amiből szeretne.

És te?

Nekem van egy normális munkahelyem, kutatói állásom az Irodalomtudományi Intézetben…

Ami állami kézben van…

Igen.

És nem félsz attól, hogy kirúgnak, ha ilyen nyilatkozatokat bevállalsz?

Nem hinném. Az Akadémia azért elég normálisan működik, nincs ilyen közvetlen irányítás. Ha egyetemen dolgoznék, már nem lennék ilyen magabiztos. Egyébként folyamatosan közéletet élek, folyamatosan dühöngök és ezt a barátaim tudtára adom, de mást nem teszek.

Testvéreddel, Kálmán László nyelvésszel szoktál vitatkozni?

Nem nagyon, többé-kevésbé egyetértünk. Ő egy kicsit radikálisabb, mint én, ő aggálytalanabbul használja ezt a fasiszta mutáció kifejezést, én ettől egy kicsit félek. Ő hajlamos erősebben fogalmazni, én meg inkább várakozó állásponton vagyok. Egyszerűen nem szeretek gyors ítéleteket hozni, de lehet, hogy neki van igaza.

Ha ezt a nyolc és fél évet nézzük, akkor nem a gyorsan és határozottan ítélkezőknek volt igazuk?

De lehet, csak nem értek el vele semmit. Igen, igazuk volt, utólag sok mindent én is sokkal élesebben látok, meg azt hittem, hogy ez majd egy múló és mulatságos dolog lesz, elmúlik hamar, és röhögünk az egészen. Igen, igazuk volt, csak senki nem találta meg, hogy mi a megfelelő módszer, a megfelelő ellenszer. Talán az lett volna a legjobb megoldás, ha folyamatosan nevetségessé tesszük ezt a rendszert. Nem tettük, nem tették azzá.

Breaking: Szabónét hazaszállították!

A Független Hírügynökség értesülése szerint Szabóné Marikát, aki csengeri örökösnő néven híresült el, a mai nap folyamán hazaszállították Svájcból. A Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai szerda reggel hallgatják ki.

Arról nem tudott tájékoztatást adni Szabóné ügyvédje, Helmeczy László, hogy ügyfele kíván-e vallomást tenni.

Az ügyvéd jelen lesz a kihallgatáson és szinte biztosra vehető, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda kezdeményezni fogja Szabóné előzetes letartóztatását.

A Független Hírügynökség információja szerint nagy terjedelmű az eddigi nyomozati anyag, amelyet Szabóné papíron, ügyvédje pedig CD formátumban kap meg.

Nincs tudomásunk arról, hogy Kósa Lajos, fideszes parlamenti képviselő bármilyen formában szerepel a nyomozati anyagban.

Amennyiben Szabóné úgy dönt, hogy vallomást kíván tenni, ahogy ezt eddig is jelezte, mindent kitálalva, akkor ezt a hatóság nem tudja megakadályozni.

A Független Hírügynökség szerdán beszámol a kihallgatás fejleményeiről.

Bréking nyúz, 2018. szeptember 4. – Tudósítás a másik valóságból

0

A Figyelő szerint Magyarország nem halszagú, és az 50 millióért rendelt, uraságoktól levetett újrafutózott nóta nem bukás, hanem siker. 888-ék a saját buborékkal bíró sivalkodó libsik győzelme miatt szomorkodnak, a Magyar Hírlap szerint a liberálmoralisták állóhelyben forognak. Fogódzkodjanak meg, indulunk a másik valóságba!

 

A haladó médiamunkások belerondítása

„Emlékszünk még Desmond Child világhírű zeneszerző által az 56-os emlékévre komponált dalra két évvel ezelőttről, amin annyira fanyalogtak a hivatalból mindenen fanyalgók?

Mivel ez egy fontos évforduló volt a nemzet életében, ezért a haladó médiamunkások kötelességüknek érezték, hogy valahogy belerondítsanak. Jött is a “halszagúzás”, és az is körbejárta az objektív sajtót, hogy a világhírű zeneszerző csak egy régebbi dalát adta oda nekünk, amit nem is erre az alkalomra írt. Természetesen ez távolról sem a teljes igazság volt, de ez már senki nem érdekelt, addigra már ciki volt rajongani a számért.

Legalábbis nyilvánosan. A számok ugyanis nem hazudnak, hiába indult be a fikakommandó összes egysége két évvel ezelőtt az Egy szabad országért című szám a Youtube adatai alapján mégis óriási népszerűségnek örvend.” (Figyelő: Egy szabad országért – a ballib média lehúzta, pedig óriási siker lett)

Saját buborékban élő lelkivilág

„A The New Yorker című hetilap szokásos évi fesztiváljára meghívták Donald Trump elnök volt tanácsadóját, Steve Bannont, akivel a színpadon készült volna egy interjú. A libsik azonban egyből elkezdtek sivalkodni Bannon miatt, így a lap főszerkesztője megfutamodott, órákon belül visszamondta a felkérést…

…győztek a sivalkodó libsik és nem lesz interjú. Nehezükre esik egy olyan ember gondolatait meghallgatni, aki nem ért velük egyet. Ha vitára kerülne sor, az biztos sértené a saját buborékukban élő liberálisok lelki világát.” (888: Itt az újabb bizonyítéka annak, hogy a libsik nem bírják elviselni, ha valaki nem ért egyet velük)

Vigyázz, pihenj!

„A liberálmoralistáknak az egész katonásdi ördögtől való – minden bizonnyal logikai érvekkel és éles riposztokkal védenék magukat bármilyen ellenséggel szemben, legyen bár felszerelve machetével vagy géppuskával –, így érthető, hogy az egész tematika eleve nem tetszik nekik.

Amúgy a heccmesterek számára a kerettantervek kincsesbányát jelentenek. Kerettantervből van rengeteg, először is a különböző iskolatípusok számára, aztán a hazai nemzetiségek iskoláinak, a felnőttoktatáshoz, emellett a speciális tantárgyakhoz – utóbbiakból több tucatnyi létezik. Akik megdöbbennek, vagy éppen teli szájjal hahotáznak azon, hogy a tanulóknak a honvédelmi ismeretek órán meg kell ismerkedniük a Vigyázz!, Pihenj! vezényszavakkal, a további kerettantervekben is bőven találhatnak hasonló különlegességeket”. (Magyar Hírlap: Állóhelyben forognak)

A nap kérdése – Bevándorlási válsághelyzet Magyarországon?

0

Szeptembertől jövő márciusig meghosszabbította a kormány a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet, miközben az elmúlt hónapban mindössze 13 migránst fogtak el Magyarországon.

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint valóban bevándorlási válsághelyzet van Magyarországon?
×

Ideológiai és időutazások Orbán Viktorral

A magyar miniszterelnök nem csak térben utazik sokat, de időben és ideológiailag is kedveli a változatosságot. Legutóbb a türk nyelvi rokonságról beszélt, míg öt évvel ezelőtt Helsinkiben azt mondta, hogy a magyarok finnugor rokonsága nem véleménykérdés, hanem tény.

 

Finnugor vagy türk nyelvi rokonság?

A magyarok Attila kései leszármazottainak tekintik magukat, a hun-türk eredet alapján állnak, nyelvük a türk nyelvekkel áll rokonságban. Ezt mondta Orbán Viktor Kirgizisztánban.

„Korábban sértésnek szánták, hogy Magyarország Európában a legnyugatibb keleti nép, de a türk országok fantasztikus sikerei, gazdasági és politikai fejlődése miatt ma már dicséret, ha keleti népnek nevezik a magyarokat. „Mi Magyarországon élünk, magyarok vagyunk, magyarul beszélünk, ez egy egyedülálló és különös nyelv, amely a türk nyelvekkel áll rokonságban”.

Orbán Viktor miniszterelnök és Szooronbaj Zseenbekov kirgiz elnök. MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs

Öt évvel ezelőtt, 2013. májusában, Orbán Viktor Helsinkiben még határozottan kiállt a finnugor nyelvrokonság mellett: szerinte tényről, nem véleménykérdésről van szó.

„Az iszlám a világ nagy lelki és szellemi alkotása”

De nem csak a nyelvi kérdésekhez áll rugalmasan Orbán. Miközben Magyarországon már javában folyt a bevándorló-ellenes kampány, 2015. június 5-én az egyiptomi elnök budapesti látogatásakor Orbán ezeket mondta: „Európában sok helyen félnek az iszlámtól, és ellenségesen néznek rá, de Magyarország nem ilyen hely… az iszlám a világ nagy lelki és szellemi alkotása, amiről csak a tisztelet hangján lehet beszélni… A magyarok a kulturális diverzitásban is hisznek, a kultúrák közötti különbség pedig a Jóisten adománya.”

Néhány nappal később, az Arab Bankok Szövetségének éves közgyűlésének résztvevőit Orbán Viktor arról biztosította, hogy „Itt mindenkit tisztelettel fogadunk…az iszlám embereket is, az iszlám civilizációt is nagy tisztelettel fogadjuk”.

A miniszterelnök szerint „az iszlám világból érkezett emberekre sem úgy tekintenek, mint akik fenyegetést jelentenek, hanem egy fejlett civilizáció képviselőiként, és nem szégyellünk időnként tanulni is tőlük”. Orbán az arab üzletembereknek a katolikus pápa szavait idézte, miszerint „ha jobban figyelt volna az emberiség a Korán tanításaira, akkor nem tartana itt a világ.”

„Brüsszelben nincsenek rokonaink, Kazahsztánban rokonokat találunk”

Karim Maszimov kazah kormányfő és Orbán Viktor Fotó: Orbán Viktor Facebook oldala

2015 áprilisában Orbán Viktor Kazahsztánban járt, ahol Karim Maszimov kazah kormányfővel találkozva a következő érzelmes vallomással kedveskedett vendéglátójának: „Nagy örömmel utazunk Kazahsztánba. Az Európai Unióban politikai értelemben egyenrangú partnerként kezelnek minket, de az eredetünk szerint ott mi idegenek vagyunk. Amikor Brüsszelbe utazunk, nincsenek ott rokonaink. Viszont amikor Kazahsztánba jövünk, itt rokonokat találunk. Eléggé furcsa érzés, hogy az embernek keletre kell utaznia, hogy otthon érezze magát. Ezért mindig nagy örömmel utazik Önökhöz a magyar delegáció.”

„Az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik”

Mindezek után nem meglepő, hogy Orbán Viktor 2007-ben még Kelet és Nyugat szerepét is másképp látta.

„Ne engedjék, hogy a demokráciából demokrácia nélküli többpártrendszert csináljanak és tartsanak ki a nyugatos gondolkodás mellett” – üzente Orbán Viktor a fiatal demokratáknak 2007-ben, a Fidesz 19. születésnapján.

Mit tudunk mi üzenni innen a jövőnek, a nálunk fiatalabbaknak? Nos, hát először is azt, hogy mi nem azért mutattunk ajtót bizonyos dolgoknak, hogy most meg visszajöjjenek az ablakon. Tehát mi az ajtót a nyugatnak kinyitottuk, az oroszoknak, a Szovjetuniónak, meg a kommunizmusnak meg ajtót mutattunk. És azt üzenjük a jövőnek, hogy ne engedjék, hogy mindez visszamásszon az ablakon.

…Azt üzenjük az utánunk jövő generációnak, hogy ne engedjék, hogy abból a demokráciából, amit a mi új nyugat nemzedékünk kiküzdött magának, abból most egész egyszerűen demokrácia nélküli többpártrendszert csináljon…. És hasonlóképpen nem kellene megengedni az utánunk következő fiataloknak, hogy miután mi a szovjet rendszer legvidámabb barakkja sorsától megszabadultunk, most a Gazprom legvidámabb barakkjává tegyék Magyarországot.”

„Azt üzenjük innen egyfajta új nyugat nemzedékként a fiatalabbaknak, hogy igen továbbra is tartsanak ki a nyugatos Magyarország mellett, ne engedjék, hogy erről az útról Magyarországot letérítsék. Szeressék, hogy Magyarország egy nyugatos ország, ami azt jelenti, hogy hiszünk az emberi akarat szabadságában, és hiszünk az egymásért vállalt kölcsönös felelősségben, ami elválaszthatatlan része a nyugati kultúrának. Lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik. A demokráciát pedig nem lehet felülről irányítani, csak az emberek szívéből nőhet ki, és rendezheti be az élhető magyar életet.”

„Mi egy keleti nép vagyunk”

2017-ben, pekingi látogatásakor már szó sincs nyugatos gondolkodásról. Orbán mellőzi a filozófiai fejtegetéseket, nem áll ki Tibet mellett, épp ellenkezőleg: „A kínai politikai berendezkedés a kínai népre tartozik, éppen úgy, mint ahogy Magyarországé a magyarokra. Senkinek sincs joga ebbe valamiféle önjelölt döntőbíróként beleszólni”.

Orbán Viktor és Li Ko-csiang kínai kormányfő. MTI/EPA/Hou Hvi Jung

A magyar miniszterelnök szerint a keleti nyitás lényege a tisztelet, amely megelőzi az ideológiát, „A magyaroknak szerencsésebb a helyzetük, mert mi egy keleti nép vagyunk, amelybe kereszténységet oltottak, és ez egy sajátos nézőpontot tesz lehetővé, és értjük mindazt, ami Kínában történik”.

A magyar miniszterelnöknek 2014. március 25-én, Szaúd-Arábiában is sikerült felülemelkednie a korábban a Fidesz által preferált emberi jogok helyzetén: „Mi nem azért jövünk ide, hogy kioktassunk bárkit emberi jogokból vagy modern világfelfogásból. Mi azért jövünk ide, mert tiszteljük az arab kultúrát, és elismerjük azt, ahogyan ők berendezték és a világ egyik legsikeresebb részévé tették a saját világukat.”

Pár száz „migráncs” kerestetik

Fél év alatt összesen nem fogtak el annyi embert a határon, amennyi egy hónapban kellene a „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzethez”, mégis meghosszabbították a rendeletet. Március óta 196 embert kaptak el a határon, kéne találni még háromszázat.

Szeptember 6-tól jövő március 7-éig meghosszabbította a kormány a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet. A rendelet a márciusi ugyanilyen tartalmú döntést váltja fel.

A kormányzati közlemény szerint ezzel garantálható, hogy továbbra is a lehető leghatékonyabban tudjunk fellépni az illegális bevándorlással szemben az országhatár mentén és az ország területén is. A határvédelemre szükség van, az illegális határátlépési kísérletek folyamatosak.

A rendőrség az ország területén is rendszeresen azonosít illegális migránsokat, és a magyar határvédelem hiányában Magyarországra ismét a 2015-ös tömeges bevándorláshoz hasonló nyomás helyezkedne (sic!) – olvasható a kommünikében.

Az éppen három éve a parlament által elfogadott úgynevezett salátatörvény meghatározza, mik a feltételei a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet elrendelésének. Akkor, ha a Magyarországra érkező elismerést kérők száma egy hónap átlagában

a napi ötszáz főt, két egymást követő hét átlagában a napi hétszázötven főt vagy egy hét átlagában a napi nyolcszáz főt meghaladja.

A tranzitzónában tartózkodók számának pedig egy hónap átlagában a napi ezer főt, két egymást követő hét átlagában a napi ezerötszáz főt vagy egy hét átlagában a napi ezerhatszáz főt kellene meghaladnia ahhoz, hogy jogszerűen válsághelyzet lehetne az országban.

Ezzel szemben a számok a következők. A határon elfogottak a rendőrségi kimutatás alapján a jelenlegi „válságidőszakban”: augusztusban 13, júliusban és júniusban 18-18, májusban 77, áprilisban 65, márciusban 5 ember. Összesen 196 ember.

A „legforgalmasabb” hónap megoszlását mutatja az alábbi grafikon.

Forrás: police.hu

A Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal legfrissebb elérhető statisztikája pedig azt szemlélteti, hogy januártól áprilisig tartó négy hónapban mennyi menedékkérő érkezett az országba.

Forrás: BMBAH

Az idézett törvény azt is tartalmazza, hogy a fenti számokon túlmenően „bármely olyan migrációs helyzettel összefüggő körülmény alakul ki, amely valamely település közbiztonságát, közrendjét vagy a közegészségügyet közvetlenül veszélyezteti”. Ilyenre kétség kívül akadt példa, mondjuk Őcsényben tavaly ősszel, amikor megtámadták a jogszerű menedékesek tervezett pihenésére vállalkozó panziós autóját (és amit nagyon megdicsért Orbán Viktor), vagy amikor márciusban rendőrt hívtak a fodrásztól az eső miatt fejkendővel kilépő tősgyökeres magyar hölgyre, meg ugyancsak e viselet miatt inzultálták egy filmforgatás egyiptomi szereplőit májusban.

Napokon belül Orbán-Cornstein találkozó a CEU-ról

Az amerikai nagykövet már világossá tette, hogy Washington azt szeretné, ha a CEU-nak nem kellene elköltöznie és véget érnének a támadások. Lehet, hogy Orbán lerázza az amerikai kívánságot, de Ignatieff rektor szerint az USA nyomása jelenti számukra az utolsó reménysugarat.

A Washington Post szerint a CEU azért küzd az illiberális forradalom közepette, hogy Magyarországon maradhasson, miután az ellenséges kormány nem adja jelét, hogy szó lehetne bármiféle haladékról. Michael Ignatieff rektor úgy fogalmaz, hogy túszul ejtették őket, és lehet, hogy minden szándékuk ellenére rákényszerülhetnek az emigrációra.

Egyetlen uniós tagállam esetében még volt példa arra, hogy egy egész egyetem kényszerüljön venni a kalapját. Ám a tanintézmény az első számú célponttá vált Orbán Viktor kampányában, amelynek célja, hogy véget vessen a multikulti, toleráns európai liberalizmusnak és bebetonozzon egy kérlelhetetlenül keresztény, konzervatív és nacionalista kultúrát. A kulturális ellenforradalom kiterjed a határon túlra is. A keresztes hadjárathoz szövetségest talált a szélsőséges mozgalomban, amely Putyin Oroszországától a Fehér Házig terjed.

Az egyetem sorsáról David B. Cornstein, az új amerikai nagykövet néhány napon belül egyeztet a miniszterelnökkel és ez kulcsfontosságú lehet. A diplomata már világossá tette, hogy Washington azt szeretné, ha a CEU-nak nem kellene elköltöznie és véget érnének a támadások. Lehet, hogy Orbán lerázza az amerikai kívánságot, de Ignatieff szerint az USA nyomása jelenti számukra az utolsó reménysugarat, bár megjegyzi, hogy ők tévedésből kerültek a kormányfő célkeresztjébe, mert egy egyetem nem tartozik a politikai ellenzékhez.

Palkovics László miniszter szerint ugyanakkor az igazgató csak blöfföl, amikor arról beszél, hogy kénytelenek lesznek hamarosan Bécsbe áttenni a székhelyüket, ha a hatalom nem írja alá a maradást lehetővé tevő megállapodást.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK