Itthon

Ákos gondolatai a liberális uralomról és a szent forradalom becsorgásáról, valamint arról, hogy odahaza nem szerették a kommunistákat, de erről nem volt szabad beszélni. Szakács Árpád a Magyar Idők kulturális verőlegénye veretes mondatokkal folytatja harcát: „A boszorkányt alakító énekesnőt fekete és pink ruhába öltöztették, egy éjszakai transzvesztitabár dominájának tűnik, két fekete macskafüllel a fején.” Lili mindent tud az afgánokról, verik a nőket és bosszúállók, ő maga nemrég tért át a muszlim hitre, időnként csadort visel, mostani párja is afgán, igaz, ő nem olyan, mint a többi. (Akik eleinte szintén nem olyannak mutatják magukat, mint amilyenek.)

Nem ácsorog a forradalom, hanem becsorog

„Ákos szerint, ha lassan is, de „becsorog” a helyére szent forradalmunk akár a történelem által, akár a művészek vagy televíziós műsorok által. Azt mondta, évszázadokon keresztül a hazafiság, a szerelem, a szakrális tematika adta a művészetek alapját. Most liberális uralom van a kultúra minden területén, s ma a lázadás azt jelenti, ha valaki konzervatív – mondta a Kossuth-díjas zenész.

Mit hoztam magammal a gyerekkoromból? Azt, hogy nem szeretjük a kommunistákat, de nem lehet róla beszélni. Egyféle narratívát mondtam, kölyökkoromban is azt mondtam, ami a kommunistákat bosszantja, az nekem tetszik, ez máig így van. A kommunisták szellemi utódjairól is beszélek.” (Origo: Ákos: Ami a kommunistákat bosszantja, az nekem tetszik.)

A boszorkány gyárában fehér egerek és patkányok dolgoznak

„Jancsi és Juliska történetét mindenki ismeri. Tudják: a gonosz mostoha sorsukra hagyja az erdőben a gyermekeket, bolyongásuk közben rálelnek egy mézeskalács házra, ahol a gonosz boszorkány foglyul ejti őket, de végül pórul jár. A klasszikus Grimm-mesének rengeteg feldolgozása volt eddig is, ám mindegyik ódivatú, most viszont korsze­rűvé tesszük a darabot.

Kezdődjék hát! Függöny!

A színpad egy beton gyártelepet próbál ábrázolni, a falon felirattal: „A munka nemesít?” Az egész díszlet nyomasztóan sötét, depresszív hangulatot áraszt. A szereplők hajléktalanok, szakadt, koszos ruhában. A gyerekek guberálnak, egy bevásárlóko­csiba gyűjtik a szemetet.

Amikor végre ételhez jut a család, a szülők első dolga, hogy felpattintsanak egy-egy sörösdobozt. A szülők inkább vedelnek, mintsem hogy a gyerekeikről gondoskodnának. A The Black Cat Sugar Free Candy Factory édességgyár mellett laknak – amelynek logója egy fekete macska –, de soha nem kóstolhatják meg az ott készült édességeket. Később kiderül, hogy ez a boszorkány gyára, ahol fehér egerek, patkányok dolgoznak, fejükön gázmaszkkal.

Azután a gyerekeket elzavarják otthonról az erdőbe epret szedni. Eközben a színpadon nagyvárosi dzsungelt látunk jelzőlámpákkal, patkányokkal. Juliska zöld rétről, csivitelő madarakról énekel, míg a színpadon csak egy árva bevásárlókocsi látható. Leszáll az éj, Jancsi és Juliska elalszik, ezalatt újra megjelennek a gázmaszkos patkányok, nyalókát is adnak Jancsinak. A mézeskalács ház mint adomány a bevásárlókocsiból kerül elő.

A boszorkányt alakító énekesnőt fekete és pink ruhába öltöztették, egy éjszakai transzvesztitabár dominájának tűnik, két fekete macskafüllel a fején. Éneke csúcspontján lazán lekapja a parókáját, miáltal kinézete egy horrorfilmbeli bohócra hajaz, amitől több kisgyerek úgy megijedt, hogy sírva fakadt. A cukorkagyár belülről egy kísérleti labor, ahol Jancsit villamosszékbe kötözi a boszorkány és injekciós tűvel bele akar fecskendezni valamilyen anyagot. Ekkor Juliska már igazi feminista amazonként tűnik fel, a boszorkány pedig ennek köszönhe­tően az ipari kemencében végzi.” (Magyar Idők: genderbe vágnák a kultúrát).

Lili a Lokálnak mondja el, milyenek az afgánok

„– Mindent tudok az afgánokról, nem érdeklik őket, hogy házasok, nem érdekli őket semmi. Ha egy nő nem engedelmeskedik, akkor egyszerűen megverik, ahogy velem is tette az exem. Szétverte az arcomat, és volt, hogy a bordámat is megrugdosta – kezdte a Lokálnak Lili, akinek kérésére megváltoztattuk a nevét, és a képen sem felismerhető. A fiatal magyar lány fél, hogy bosszút állnak rajta, mert őszintén elmesélte a történetét.

– Ha megtudnák, ki vagyok, elkezdődne az igazi embervadászat. Nagyon bosszúállóak, ha úgy érzik, hogy belegázoltak a becsületükbe, akkor családról családra mennek, és először megkeresik, aki számodra a legfontosabb, megölik őt, majd utána jössz te. Nem félnek semmitől… – mesélte a Lokál munkatársának Lili, aki nem tagadja, hogy kettős érzései vannak: évek óta jól ismeri a magyarországi afgán közösséget, sokakkal jó kapcsolatot ápol, de pontosan tudja, hogy milyenek az afgán és arab férfiak.

A magyar lány nemrég áttért a muszlim hitre, mostani párja is afgán, de ahogy Lili fogalmaz, jelenlegi kedvesét össze sem lehet hasonlítani az exével.

Ahogy a fotómon is látszik, csadort is szoktam viselni, ezzel szerintem nincs semmi baj. Azért mesélek, mert szeretném, ha a fiatal lányok nem dőlnének be a szép szavaknak. Az arab férfiak ugyanis az elején a csillagokat is lehozzák, mindent megígérnek, de valójában elképesztően kegyetlenek tudnak lenni. Engem többször is összevert az exem, egyik alkalommal félelemből a szexet is engedtem neki, utána úgy éreztem magam mintha megerőszakoltak volna. Pedig a kapcsolatunk olyan jól indult, de egy idő után teljesen kifordult magából. Afgánokhoz költöztünk, az egyik alkalommal egyszerűen nem akartam otthon maradni. Akkor kaptam az első verést, amit aztán több követett. A mostani párom bújtatott később, de az exem többször megtalált. Tavaly decemberben eljött a munkahelyemre, az első pofonnál a gyűrűje beszakította az arcomat.

Nagyon vérezett a szám. Egy másik alkalommal három napig nem engedett ki a lakásból, elővette az övét, hogy „Na, akkor mesélj!”. Olyan dolgokat mondtam, amiket hallani akart, mert féltettem az életemet. Elhordott minden k*rvának, hogy én megcsaltam őt. Sőt olyanokat is mondott, hogy embercsempész vagyok. Amikor szerintem pont ő csinált ilyesmit. Egyik alkalommal 40-50 ezer forintot kért tőlem bécsi vonatjegyre, és egyéb dolgok is utaltak arra, hogy egyáltalán nem tisztességes. A verések után orvosnál is voltam, de nem mentem el a rendőrségre, mert lebeszéltek róla, amit ma már nagyon bánok. Folyamatosan félek attól, hogy felbukkan. Szóval szeretném, ha legalább az én példámból tanulnának a fiatal lányok és nem hinnének a szép szavaknak… szeretnék segíteni. (Lokál: Többször összevert az afgán exem)