Kevesebb és drágább a lakáshitel
Jól láthatóan drágultak a lakáshitelek egy év alatt, és októberben visszaesett az új kölcsönök összege. Az MNB adatai szerint a fogyasztási hitelek viszont majd’másfélszeresükre híztak.
Az egy éven belüli rögzített kamatúakat kivéve minden lakáshitel esetében a teljes hitedíj-mutató (thm) már átlépte az öt százalékot az újonnan kötött szerződések esetében – derül ki a Magyar Nemzeti Bank legújabb összegzéséből. Októberben az átlagos thm-érték 5,22 százalék volt, ami egy hónap alatt 0,15 százalékkal emelkedett, 2017 októberéhez képest pedig csaknem 0,7-del.
Értelemszerűen a hosszabb időre fixált kamatok esetében magasabb a thm, az 5-10 évre rögzítettek ugyan olcsóbbak lettek, de ezeknél is 5,5 százalék az átlagérték. A 10 éven túli időre rögzített kamatok esetében pedig
a thm már közelít a hat százalékhoz.
Az egy évnél rövidebb úgynevezett kamatperiódusú kölcsönök azonban még most is éppen csak meghaladják a 3,5 százalékot. (Ezek esetében azonban a költségek emelkedése pár havonta beépül a törlesztőkbe.)
A háztartások adott hónapban kötött lakáscélú forinthitel-szerződéseinek havi átlagos thm-jét és az új szerződések értékét mutatja a következő ábra.
A grafikonon látszik az is, hogy esett a felvett lakáskölcsönök összege: a 74,2 milliárd ugyan sokkal több az egy évvel korábbi 60,1 milliárdnál, de szeptemberhez képest négymilliárd a csökkenés. A következő hónapok számai fogják megmutatni, hogy tendenciával állunk-e szemben, vagy a mérséklődés hátterében az októberben még javában érezhető piaci elbizonytalanodás állt.
Az, hogy akkor még úgy volt, jövő év végén minden kivétel nélkül megszűnik a kedvezményes, 5 százalékos újlakás-áfa. Emiatt egyre kevesebb fejlesztés indult, ami minden bizonnyal kihatott a kölcsön-aktivitásra is. (Novemberben mégis enyhített ezen a szigoron a kormány, bár kissé felemás módon.)
Nincs viszont visszaesés a fogyasztási és személyi kölcsönök terén, sőt.
Előbbiekből egy év alatt 45 százalékkal többet, 58 milliárdot vettek fe honfitársaink. Személyi hitelek is szépen fogytak, a 40,5 milliárd 13 milliárddal több a 2017 őszinél. Annak ellenére is, hogy mindkét kölcsönfajtában – csökkenő trend ellenére – átlagosan 12,18, illetve 13,7 százalék a thm.
A napi fogyasztást serkenti – és a megtakarításokra mér csapást -, hogy a bankbetétek kamata már a láthatatlan felé araszol. A 0,26 százalékkal szemben már 3 százalékot közelítő infláció áll.
A CEU Közlemény – 14:00-tól élő bejelentkezés a CEU sajtótájékoztatójáról
2018. december 3., Budapest – Mivel a Lex CEU értelmében a CEU nem vehet fel új diákokat 2019. január 1-től, az Egyetem kénytelen a mai napon bejelenteni, hogy minden amerikai akkreditációjú programját Bécsben indítja el 2019 szeptemberében. Döntésünket azért ma hozzuk nyilvánosságra, hogy időben tudjunk hallgatókat toborozni a következő tanévre.
Az elmúlt 20 hónap során a CEU mindent megtett, hogy megfeleljen a magyar törvényeknek. Felsőoktatási képzést indítottunk az Egyesült Államokban, amelyet az amerikai hatóságok regisztráltak és jóváhagytak. Ennek ellenére a magyar hatóságok jelezték, hogy nem fogják aláírni azt a megállapodást, amelyet több mint egy évvel ezelőtt véglegesítettek New York Állammal, és amely hosszú távon elismerné és biztosítaná a CEU budapesti működését.
„A CEU-t kiszorították.” – mondta Michael Ignatieff, a CEU elnök-rektora. „Ez példátlan. Egy amerikai intézményt kiszorítanak egy NATO-szövetséges országból. Egy európai intézményt elűznek az Európai Unió egyik tagállamából.”
A kormányzati döntések semmilyen összefüggésben nem állnak az egyetemen folyó szakmai munkával. A CEU oktatásának színvonalát az Egyesült Államok oktatási szervei és a Magyar Akkreditációs Bizottság is elismerte.
Egy elismert egyetem önkényes elűzése az akadémiai szabadság súlyos megsértése. Ez egy sötét nap Európának, és sötét nap Magyarországnak is. „Méltánytalanul járt el a kormány a saját állampolgáraival, a CEU-n dolgozó és tanuló többszáz magyar állampolgárral, többezer magyar CEU-s öregdiákkal és családjaikkal szemben.” – mondta Ignatieff.
Az Egyetem megőrzi magyar egyetemi akkreditációját, és arra törekszik, hogy a jövőben is folytasson tanítási és kutatási tevékenységet Budapesten.
A CEU hálásan köszöni a sok támogató gesztust. Ugyanakkor mély szomorúsággal vesszük tudomásul, hogy a magyar kormány figyelmen kívül hagyta az Egyesült Államok Kongresszusának, New York Állam kormányzójának, a Velencei Bizottságnak, az Európai Parlamentnek, a világ vezető egyetemeinek, két tucat Nobel-díjasnak, és mindenekelőtt annak a sokezer magyar állampolgárnak a véleményét, akik békés demonstrációkon fejezték ki, hogy “szabad országra, szabad egyetemre” vágynak.
A CEU amerikai akkreditációjú programjait az osztrák hatóságok már regisztrálták. Az Egyetem minden új diákját Bécsben fogadja 2019 szeptemberében. A már felvett hallgatók Budapesten folytatják tanulmányaikat.
“Bécs városa és az osztrák szövetségi kormány elkötelezett az akadémiai szabadság és kutatás mellett, és tárt karokkal fogad bennünket. Miközben el vagyunk keseredve, hogy elhagyni kényszerülünk Budapestet, örülünk, hogy hallgatóink egy másik nagyszerű közép-európai városban tanulhatnak majd.” – mondta Leon Botstein, a CEU Kuratóriumának elnöke.
A CEU az Amerikai Egyesült Államokban és Magyarországon akkreditált felsőoktatási intézmény, amely 1200 hallgatónak nyújt mester- és doktori képzéseket a bölcsészettudományok, a társadalomtudományok, a közgazdaságtudomány, a jog, a hálózati- és kognitív tudomány területén. Az Egyetem 770 főt alkalmaz, és évi 8 milliárd forinttal járul hozzá a magyar gazdasághoz adók, nyugdíj-, és egészségügyi járulékok, valamint beszállítói kifizetések révén. Közép-Európa legsikeresebb felsőoktatási intézményeként a 2018-2026 közötti időszakra az Egyetem 19 millió eurónyi támogatást nyert el az Európai Unió kutatási versenypályázatain
Dátum: 2018. december 3., hétfő
Időpont: 14.00 óra
Az alábbi linken élőben követhetik az eseményt.
https://youtu.be/6T3C_DmCsZ4
Déli kávé Szele Tamással – Camerata Hungarica
Kérem, most nem a komolyzenei együttesről lesz szó, hanem – hogy kicsit kerékbe törjük egy szójátékkal a latin nyelvet – a bekamerázott Magyarországról. Már a Parlament előtt van a törvényjavaslat, ami lehetővé teszi, hogy az ország összes térfigyelő kamerájának összes felvétele egy nagy, közös adatbázisba kerüljön.
Baj ez?
Nagy baj.
Miért?
Épp néhány nappal ezelőtt írtunk a Kínát most már minden pontján behálózó megfigyelőhálózatról, az élet minden pillanatát ellenőrző és értékelő állampolgári pontrendszerről, a totális kontrollról, amit európai ember képtelen volna elviselni: nos, ez a kamerarendszer már nem egy lépés az ehhez vezető úton, hanem egy ilyen rendszer lényeges eleme. A többi elem kidolgozása nem lesz egyszerű, de mindenképpen – olcsóbb lesz. Az egész hóbelevancban a legdrágább a kamerák kihelyezése mindenfelé.
Emlékszem, a Szabadság téri aktív tiltakozás napjaiban egyszer tüntetés után – én tudósítani voltam ott – beültünk páran a téren álló kis kerthelyiségbe sörözni. Állt mellettünk egy lámpaoszlop, rajta legalább öt kamera, négy puskamikrofon, keretantenna, egyáltalán, amit csak műszakilag el lehet képzelni – és egyszer csak megjött két rendőr, elkezdték leszerelni a technikát. Barátságosan odaszóltunk:
– Jó napot kívánunk, minek tetszik leszerelni, holnap nem fog kelleni?
– Dehogynem, szerelhetjük is majd vissza… de tudják, leltárban van, addig nehogy ellopja valaki!
Ez alig pár éve volt, azóta sokat fejlődtünk, például a kamerákat magasra szerelik, és így nem lehet őket ellopni. Mármost elég sok térfigyelő kamera van ebben az országban, körülbelül olyan 35 ezer, ezek egész nap működnek, minden felvételük kötelezően bekerülne a nagy, közös adatbázisba…
Hát mekkora lenne az az adatbázis?
Az bizony a tegnap nyilvánosságra került adatok alapján folyamatosan 25 ezer terabájtnyi megfigyelési adatot kezelne, és egyelőre – a településeknél megjelenő, megsaccolhatatlan összegű további helyi költség nélkül – ötven milliárd forintba kerülne. Közpénzből.
Lesz az száz is, urak, ha jobban megnézitek, de így mulat egy magyar kormány, főleg, ha még kukkoló is. És hogyan használnák ezt a hatalmas rendszert?
A tervezet arról szól, hogy az adatokhoz közvetlenül, egy alkalmazáson át férnének hozzá a jogosult szervezetek. Így azok, akik feltöltik a képeket, megszűnnének adatkezelőnek lenni, mert nem tudnák, hogy egy másik szervezet mikor és miért kéri le a képeiket. Ugyanakkor a központi gyűjtőhely sem lenne adatkezelő, csak adatfeldolgozó. Ezzel viszont nem lenne olyan gazdája ennek a hatalmas képtömegnek, akit jogsértés esetén felelősségre lehetne vonni.
Jogilag minimum aggályos a dolog
Nem is csoda, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság élén Péterfalvi Attila adatvédelmi biztossal nagyon tiltakozik a rendszer ellen:
„A rendelkezésre álló információkból egy központosított, országos kiterjedésű, totális képi megfigyelőrendszer létrehozásának terve rajzolódik ki, amelynek nem lesz az adatkezelés jogszerűségéért felelősségre vonható adatkezelője, ugyanakkor a tervezett szabályozás elnagyolt felhasználású felhatalmazást adna a törvényben kijelölt szervezetek számára.” – írja a hivatal levele.
További aggályok is felmerülnek: elsősorban az, hogy a törvényjavaslat szövege szerint ezt a behemótot főként nem bűnüldözésre, hanem bűnmegelőzésre kívánják használni. Hogy ez miért gond? Kérem, ha egy megtörtént bűncselekményről készített felvételt elemeznek, az jó és helyes, hiszen megkönnyíti a bűnüldözők munkáját. Használták is ezeket a felvételeket a közelmúltban a körúti robbantó utáni nyomozásban, jól is tették. Azonban ha bűnmegelőzés céljából használják, akkor mindenkiről előre gyűjtenek adatokat, tömegesen, általában, különös ok nélkül, és az bizony még alaptörvény-ellenes is.
Egyszerűsítve: ha betörik az ablak az iskolai sportpálya mellett, a térfigyelő kamera felvételéből utólag meg lehet mondani, hogy a focizó huszonkét srác közül melyik törte be a labdával, Pistike vagy Jancsika. De ha bűnmegelőző figyelés folyik, akkor még a mérkőzés előtt elkezdik figyelni mind a huszonkét játékost, ahol csak megfordulnak, mert ki tudja, nem fogja-e valamelyik betörni az ablakot?
És aki nem is tagja egyik csapatnak sem, azt is lehet, sőt kell figyelni preventív célokkal, mert még beléphet, aki nem focizik, az is elkezdheti, szóval gyakorlatilag minden és mindenki állandó és jogtalan megfigyeléséről van szó.
Nem lesz többet magánélet?
Sőt. Külön jogtalan volna nem egyszerűen állandóan figyelni mindenkit és begyűjteni a felvételeket, hanem azokat biometrikusan elemezni is! Arról van ugyanis szó, hogy ha Pistike iskolába megy, mondjuk két kerülettel odébb, akkor őt egy csomó kamera látja. Az egyik látószögébe belép, a másikét elhagyja, és ez így megy végig. A kamera csak egy eszköz, nem tudja, kit, mit rögzít, ahhoz ember kéne, aki a felvételeket egyesítve utólag összevágja Pistike útját otthonról az iskoláig, de az is több óra munka lenne. Azonban, ha biometriai, arcfelismerő rendszert használunk, akkor elég kijelölni a megfigyelt orcáját, és akár utólag, akár élőben végigkövetheti a központban kukkoló tiszt az útját, ha akarja, egész nap is.
Ez nyilván azt jelentené, hogy nincs többet magánélet, de közélet sem. Ha valaki elkezdi csípni a rendszer szemét, azt naponta megbüntetik, mondjuk mert nem a zebrán ment át, vagy esetleg jegy nélkül utazott a trolin. Vagy bármiért. Lehetne erre mondani, hogy „be kell tartani minden szabályt és nem lesz baj”, csak olyan ember nem született még, aki erre képes volna. Olyan videovágó program viszont született már, ami azt is mozgóképre teszi, ami soha meg nem történt.
Egyszóval, nagy disznóság készülődik minálunk
Szerencsére vannak némely gondok a megvalósításával.
Egyrészt: a kamerarendszer hatalmas. Nem nagy: hatalmas. Csak rendőrségi térfigyelő kamerából van négyezer, ehhez jönnének még a bankok, bankautomaták, parkolók, magáncégek, magánszemélyek kamerái, az önkormányzatok, közterület-felügyeletek saját hálózatai, biztosítócégek eszközei, szóval meglehet, még kevés is az a becsült harmincötezer kamera és a huszonötezer terrabájtnyi adat. Ennek a kezelése nem csak jogi, hanem technikai szempontból is problémás: ehhez sem ember, sem testület nem elég.
Ehhez mesterséges intelligencia kell. Ami vagy jól működik, vagy nem: a példaképünkként szolgáló nagy Kínában is volt már példa meghibásodásra, és Dong Mingzhu ningpói esetét csak azért ismerjük pontosan, mert a tévedés áldozata történetesen milliomos – arról nincsenek adataink, hány névtelen és kevésbé tehetős ember arcát ismeri félre az folyamatos fejlesztés alatt álló kínai rendszer és MI. Amelyet különben csak mérhetetlenül drágán lehetne beszerezni, és mai állapotában, mint említettem, nem tökéletes – sőt, valószínűleg soha nem is lesz az, mert a neurális hálókra épülő mesterséges intelligencia nem fejleszthető korlátlanul.
A titkosszolgák sem örülnek
Másrészt: ha hiszik, ha nem ennek a rendszernek a legkevésbé az aktív titkosszolgák örülnek. Magyarországon ma ugyanis nem egy polgári titkosszolgálat működik, mint azt a közvélekedés tudni véli, á, dehogy is! Hivatalosan is legalább öt dolgozik, a valóságban lesz az félhivatalosan több is. A lista tehát távolról sem teljes, de ismereteink szerint a Nemzeti Nyomozó Iroda, az Alkotmányvédelmi Hivatal, az Információs Hivatal, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, és a TEK is a saját információs függetlenségéért harcol, őrzi a területét és ellenáll a hazai társszolgálatok behatolási kísérleteinek: azt csak a legnaivabbak képzelik, hogy létezik egységes magyar hírszerzés és elhárítás, vagy hogy Kövér László és Pintér Sándor beleláthatnak egymás kártyáiba, mert összetartják őket a közös elvek.
Abszurd tehát, de tény, hogy maguk a gumitalpúak is ellenségei ennek a mindent és mindenkit látó kamerarendszernek.
Azt természetesen senki sem gondolja komolyan, hogy az Adatvédelmi Hatóság vagy a jogvédők érvei számítanának ebben a helyzetben – ha zátonyra fut a vállalkozás, annak inkább lesznek anyagi, technikai és titkosszolgálati okai.
Ha pedig megvalósul mégis a Camerata Hungarica, a bekamerázott Magyarország, akkor mindenkinek melegen ajánlom, hogy tessék folyamatosan mosolyogni.
Ugyanis folyamatosan fényképeznek majd.
Bréking (fék)nyúz, 2018. december 2. – Tudósítás a másik valóságból
Kovács Zoltántól megtudhattuk, hogy nem csak Soros szervezi a migrációt, hanem az Európai Unió is. A Vasárnapi újságban az államtitkár hangsúlyozta, hogy a humanitárius vízum és a migránskártya is ezt a célt szolgálja. Azért persze a hiradó.hu-ból azt is megtudhatjuk, hogy terjed a Soros-vírus. A 888 újabb feljelentést közölt, ezúttal az ELTE-ÁJK karának oktatóit és hallgatóit leplezik le: a karon libsi véleménydiktatúra van.
Kovács Zoltán szerint az EU menedzseli a migrációt
Az EU menedzseli, nem pedig megállítja a migrációt – mondta a Miniszterelnöki Kabinetiroda nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkára a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában.
A migráció menedzselésére szolgál például a humanitárius vízum és a migránskártya – tette hozzá Kovács Zoltán.
Nem világos, hogy miből finanszírozzák a migránsok bankkártyáit. Itt óriási összegek mozognak, ez óriási üzlet. Soros György és különféle kártyakibocsátó cégek emberbaráti célokkal leplezik valódi tevékenységüket – mondta az államtitkár.
Magyarország évek óta mondja, hogy először a migránsáradatot kell megállítani – tette hozzá.
Az államtitkár arra is felhívta a figyelmet, hogy az EU már saját szabályait is megerőszakolja, hogy a számára kedvező döntések megszülessenek.
Ez a demokrácia próbája – jegyezte meg.
Arra a felvetésre, mi állhat a mögött, hogy az Európai Parlament (EP) felszólította Magyarországot, adja ki a hazájában jogerősen elítélt Nikola Gruevszki volt macedón kormányfőt, Kovács Zoltán úgy reagált: az EP migránspárti többsége mindent megtesz a bevándorlás elősegítése érdekében, és az ezt akadályozók ellen. (MTI: Kovács Zoltán: az EU menedzseli a migrációt)
Merkel és Macron pontosan követi Soros utasításait
Soros György stratégiai tervei között szerepel, hogy át kell alakítani Európát. Az elmúlt időszakot látva elmondható, hogy a kezdeményezés valóban sikeres volt, hiszen az Európai Unió vezetésének jelentős része támogatta az elképzelést – jelentette ki Földi László titkosszolgálati szakértő.
A stratégia egyik legkiemelkedőbb támogatójának talán Angela Merkel német kancellárt lehet nevezni, aki kihirdette a willkommenskultur-t, ezzel megnyitva Európa határait. Angela Merkelnek azóta jelentősen csökkent a támogatottsága, időközben lemondott a CDU pártelnöki tisztségéről is, utódát egy hét múlva választják meg.
A szakértő szerint a francia elnök, Emmanuel Macron szintén Merkelhez hasonló politikát folytat, és pontosan követi az utasításokat. (hirado.hu: Hogyan terjed a „Soros-vírus”?)
Újabb feljelentés: liberális véleménydiktátorok az ELTE-n
Nagyon örülök, hogy végre előtérbe kerül a MAGYAR oktatás szabadsága. Mert persze a CEU-s tüntetéseken mindenki ott van, ahogy azzal is rengetegen foglalkoznak, hogy lesz-e gender-szak Magyarországon, de ki törődik azzal, hogy mi megy az állami pénzen működő, többségében magyarokat oktató, magyar egyetemeken?!
Az ELTE-ÁJK karon rengeteg a liberális szellemiségű, mind a hallgatók, mind az oktatók körében. Ezzel alapvetően semmi gond nem lenne. Ez mindenkinek a saját döntése, önmagában a politikai meggyőződésükkel nem sértenek másokat. Azonban amikor mindenki, akinek jobboldali és/vagy konzervatív gondolatai vannak, nácinak van bélyegezve sok hallgató körében, felmerül bennem a kérdés, milyen kifejezést használnának arra, akinek valóban nemzetiszocialista ambíciói vannak? Egy hallgatónak el kell tudnia határolni egy jobboldali kormányzást a diktatúrától. Ennek ellenére mégis gyakran hallom a folyosókon, olvasom Facebook-csoportokban, hogy „Viktátor”, „nincs már nálunk semmi demokrácia”, „diktatúrában élünk” stb.
Nem tartom helyesnek, hogy egy alkotmányjog előadás 50%-ban a tananyag leadásáról, 50%-ban pedig arról szól, hogy a mai magyar vezetés mit nem csinál alkotmányosan, mi és hol ütközik demokratikus alapelvekbe, mi tarthatatlan stb. A burkolt célozgatások állandóak, de gyakori az oktatók politikai álláspontjainak – nyílt – hangoztatása is. Ezek pedig egyfajta liberális ekhóként is felfoghatóak, ugyanis kizárólag a baloldal álláspontját képviselik. Ez nem azért van így, mert a szakon minden oktató szíve balra húz, hanem mert a jobboldaliak – ahogy a hallgatók, úgy az oktatók körében is – kisebbségben vannak, és a konfliktusokat és az antipátiát elkerülvén inkább kihagyják az előadásukból a politikai töltetet.
Habár sok tanáron, professzoron ott van az „I stand with CEU” kitűző és „kiállnak az oktatás szabadságáért”, továbbá „küzdenek” a demokráciáért és a szabad véleménynyilvánításért, ha valaki nem ért egyet velük, valamilyen szintű hátrányos megkülönböztetésre jó eséllyel számíthat mind az oktatói, mind a hallgatótársai részéről. (888: Nácinak bélyegzik a jobboldali hallgatókat a liberális véleménydiktátorok)
Az emberek nem kérnek a vasárnapi boltzárból
A megkérdezettek kétharmada nem támogatja, hogy ismét kötelezően zárva legyenek vasárnap a boltok – derült ki a reprezentatív közvélemény-kutatásból, amelyet a Publicus Intézet a Vasárnapi Hírek megbízásából készített 1000 fő megkérdezésével.
Négyötödük szokott vasárnap is élelmiszert vásárolni, felük gyakran vásárol vasárnap. Leginkább a 30 évnél fiatalabbak (96 százalék), és azok akik vasárnap is dolgoznak (92 százalék) vásárolnak élelmiszert vasárnap.
A megkérdezettek kétharmada (64 százalék) nem támogatja, hogy ismét kötelezően zárva legyenek vasárnap a boltok, és mindössze tízből három fő gondolkodik másként (29 százalék). Minden vizsgált társadalmi csoport hasonlóan gondolkodik, és mindenhol többségben van azok aránya, akik nem támogatják a kötelező zárvatartást.
Leginkább a kereskedelemben dolgozók (40 százalék, 58 ellenében), és a Fidesz szavazók (37 százalék, 55 ellenében) támogatják a vasárnapi boltzárat, legkevésbé pedig az egyéb pártok (4 százalék), és a Jobbik szavazói (17 százalék).
Figyelemreméltó, hogy érdemi különbség van a vasárnapi boltzár elvi, és gyakorlati támogatása között. Elvileg 64 százalék nem támogatja, hogy korlátozva legyen a boltok vasárnap nyitva tartása, míg egy népszavazáson mindössze 52 százalék szavazna így. Ez a különbség elsősorban abból fakad, hogy elvi ellenzése ellenére, kb. 13-15 százalékpontnyi Fidesz szavazó mégis megszavazná a boltok vasárnapi zárva tartását.
A megkérdezettek egyharmada említette, hogy a kormány célja a vasárnapi boltzárral elsősorban a családok védelme, illetve a kereskedelemben dolgozók túlterheltségének csökkentése. A válaszadók kevesebb mint fele úgy gondolja, hogy a kormánynak a következő választásokig sikerül majd bevezetnie a boltzárat.
CEU: egy nyugatos álom vége
Már csak a hétfői hivatalos bejelentés van hátra, de a lényeg bizonyos: bő negyedszázad után távozik a Közép-Európai Egyetem „lelke”, a CEU. Az egyetemet a nacionalizmus sodorta ide Prágából, s űzi el most Bécsbe.
Bár ma munkanap volt, s a kormánynak lett volna módja aláírni New York állammal az oktatási szerződést, az elmúlt hónapokban egyértelművé vált, amire a szólás szerint „úriember nem fogad”, hogy itt a vég. A Közép-Európai Egyetem magyar posztgraduális képzése marad, az intézmény „lelke”, az amerikai diplomát adó, a képzés nagyjából négyötödét kitevő CEU Bécsbe költözik.
Az egyetem vezetése hétfőn jelenti be hivatalosan ezt, de
az ítéletet itthon másfél éve kihirdették.
A CEU a kelet-európai rendszerváltások zavaros-felemelő korszakában fogant. Soros György hosszas folyamat végén 1991-ben hozta létre Prágában, aztán két évvel később átköltöztette Budapestre. Története maga a térség közelmúltbeli históriájának lenyomata. Azért került Budapestre, mert a meciari és klausi szlovák és cseh nacionalista kormány kiutálta, s most azért kényszerül távozásra, mert az orbáni nacionalista kormány kipasszírozta.
A CEU idővel a nemzetközileg legmagasabban jegyzett magyar egyetemmé emelkedett, fő profilja a társadalom- és bölcsészettudományi, jogi, üzleti stúdiumok, közpolitika. Igazi nemzetközi intézmény, hallgatói a világ minden részéből ezrével érkeztek és végeztek,
akik vezető állásokba kerültek az amerikai papír birtokában.
Könyvtára alighanem a legjobb a magyar felsőoktatásban.
A CEU megy, a Közép-Európai Egyetem marad. A képzési programok nagyjából négyötödét, a CEU nemzetközi diplomáját teszik ki, ezek költöznek Bécsbe (erről már márciusban előzetesen megállapodtak a városvezetéssel, a kampusz egy volt kórházban lesz). A felvételi statisztikák alapján a magyar felsőoktatásban a Közép-Európai Egyetemre felvett összes hallgató száma 190 fő.
Ha december 1-ig nincs kormányaláírás, 2019. szeptember 1-től minden amerikai akkreditálású képzés Bécsbe költözik – jelentette be a CEU-n Michael Ignatieff rektor október végén a vég kinyilvánításakor.
A CEU vesszőfutása másfél éve kezdődött, amikor
a később kibontakozott Stop Soros kampány
előfutáraként 2017. áprilisában a magyar parlament elfogadott egy törvénymódosítást, ami előírja, hogy külföldi egyetem csak akkor folytathat Magyarországon oktatási tevékenységet, ha működéséről kormányközi megállapodás született és a székhelye szerinti országban is végez felsőoktatási képzést.
Szinte azonnal megjöttek az első nemzetközi tiltakozások. Az Európai Bizottság abban a hónapban figyelmeztető levelet küldött a kormánynak, az Európai Parlament pedig a Sargentini-jelentésbe is belevette a CEU ügyét.
A CEU 2017 őszén jelentette be, hogy a New York-i Bard Collage-dzsal kötött megállapodása révén oktatási tevékenységet folytathat annak kampuszán.
Ezzel teljesítette az oktatási törvény módosításában foglaltakat.
Ekkorra elkészült a szerződés tervezete New York állam és Magyarország között az egyetem működéséről.
Ezt a magyar kormány nem írta alá. Annak ellenére, hogy New York állam igazolta a CEU amerikai képzésének megtörténtét, s hogy az amerikai kampuszt Palkovics László, Altusz Kristóf helyettes államtitkár és Kumin Ferenc New York-i főkonzul meglátogatta, és azóta se érkezett hír arról, hogy ne találtak volna oktatási munkát. Hivatalos bejelentés szerint azóta vizsgálják, hogy a látottak alapján teljesítik-e a törvényi feltételeket. Mint utóbb Szél Bernadett kiderítette,
semmilyen oktatási hivatali eljárás se zajlott.
Ezután kezdődött a „blöff”-kommunikáció. Miszerint a CEU valójában hisztériát kelt, maradni fog, s még pár napja is ezt mondta Kósa Lajos. Miután Szíjjártó Péter egyértelművé tette, hogy nem tud arról, előkészületben lenne olyan dokumentum, ami felhatalmazná őt arra, hogy bármilyen felsőoktatási együttműködési megállapodást írjon alá. Ekkortól a kormányzati kommunikáció legújabb érve az volt, hogy valójában nincs is amerikai tanítása a CEU-nak. Ezt egy hamisított felvételre alapozva állítják a mai napig.
Különös fényt ad a történetnek az, hogy az idén megérkezett amerikai nagykövet, David B. Cornstein lényegében azt mondta: a CEU ügyén múlnak az államközi kapcsolatok, és egyik első dolga volt az egyetemre látogatni, amiről az állami média persze nem számolt be. Még azt a szívességet is megtette, hogy azt nyilatkozta, nem lát semmiféle problémát a magyarországi állapotokban. A CEU távozása tehát óriási pofon az Egyesült Államoknak, és veszélyezteti a kétoldalú kapcsolatokat. Pedig a CEU rektora három hete egy amerikai tévének adott nyilatkozatában még bizonyos gesztust is tett a magyar kormánynak, hogy itt szó sincs diktatúráról.
A CEU Budapesten élt huszonöt évet.
Déli kávé Szele Tamással – Török kávé
Ez most egy törökös kávézás lesz. Nem csak Gül Babáról lesz szó és nem csak a türbéről: sokkal inkább rólunk magunkról és arról, miként csapjuk be saját magunkat. A mítoszainkról. Azokról a szellemi közhelyekről, amik – ha jobban megnézzük őket – bármire alkalmasak volnának, de leginkább mégis szamárságokra használjuk őket.
Kezdjük Gül Babával
Ő tényleg létező személy volt, és ez az egyetlen, amit bizonyossággal elmondhatunk róla, politikailag tehát bármire alkalmas és felhasználható is. Bektási dervis volt, Budán hunyt el, halála után Jahjapasazáde Mehmed budai pasa csinos türbét, sírkápolnát emelt néki, melyet rövidesen benőttek a rózsabokrok. Életében vagy Gül Babának hívták, vagy Kel Babának, a gül ugyanis „rózsát”, a „kel” meg kopaszt jelent – és hát a bektási dervisek tarfejűek voltak. Mármost, miheztartás végett, a „baba” sem kisdedet vagy bábut jelent törökül, hanem atyát, tehát még a név értelmezése is ad némi teret a találgatásoknak és a politikai reciklációnak, elvégre lehet a Rózsák Atyja is, de Kopasz Papa is a mi török atyafink.
Aztán hogy jó ember volt-é avagy rossz, azt a fene tudja. Az bizonyos, hogy Budán halt meg 1541-ben. Halála idejéről és körülményeiről kétféle történet is fennmaradt. Az egyik szerint a város falainál zajlott küzdelemben ölték meg augusztus 21-én. A másik szerint az oszmán győzelmet megünneplő vallásos szertartás közben halt volna meg. Ha ez igaz, sokat nem kertészkedhetett jó Budában, nem lehetett ott sokáig lakása, sőt, ha augusztus 21-én költözött át a tubafák árnyékába, akkor semeddig sem – hiszen Buda vára 1541. augusztus 29-én került török kézre. A síremlékét persze később, 1543 és 1548 között emelték. És fontos lehetett a törököknek, hiszen szent hely: az 1699. január 26-i karlócai békében a szultán megbízottai külön feltételként szabták a budai síremlék fennmaradását.
Először Huszka Jenő használta fel a dervis emlékét:
kellett valami operett-téma neki, a türbe adott volt, könyvtárazott egy kicsit és írt egy, a kor szellemének megfelelő romantikus legendát a librettóba. Gondolta, Gül Baba nem támad fel, reklamálni. Keresett is vele némi pénzt, mondjuk ez volt eddig a legnagyobb haszon, amit a szent életű efendi hajtott: aztán ebből készült film, feldolgozták ezerszer, szóval mindenki megtanulta, hogy a harcos dervis rózsakertészkedéssel foglalkozott. Egy roham – egy kertészkedés. No, mindegy, ez nem dokumentum, ez művészet, nem árt senkinek.
Sőt, a türbe is része a történelmünknek, magyarokénak is, törökökének is. Csak hát közben forognak a történelem kerekei, és most épp azt forogták ki nekünk, miszerint teljesen felújították az épületet, olyan szép lett, de olyan ám, mint még új korában sem volt. Tényleg nem volt, nem is lehetett ilyen új korában, ugyanis – nagyobb lett, mint valaha volt, valóságos erődítmény, a drégeli vár kisebb volt az ostrom előtt, mint a mai türbe, a köré rakott mindenfélével.
Na, akkor kezdődik a politika, más néven a hazugság
Normális körülmények között, normális időkben senkinek eszébe nem jutott volna megkérdezni, miért újítanak fel egy történelmi műemléket, és főként mennyiért, de ez manapság kardinális. Sokért, nagyon sokért. De ha túltettük magunkat a költségvetési tételen – 2,5 milliárd forintba került különben, ami nem nagy összeg, olyan egynegyed stadion, hiába, a régi görögök a távolságot mérték stadionban, mi a kiadást – adódik a következő fejtörő: minek ez a felhajtás? Renoválni tizedennyi pénzből is lehetett volna, nyilván a díszes körítés és a múzeum volt drága.
Hát annak, hogy szeretjük Erdogan padisahot, és csak úgy tudtuk meghívni egy kis birkapörköltre, ha ezt adja át.
Át is adta, minek következtében most senki sem tudja, merről mérjük a hány métert. Ugyanis a kormány – már jó ideje! – évszázados, sőt, évezredes magyar-török barátságról beszél, türk népnek nevez minket, ami így, ebben a formában értelmezhetetlen, legalábbis, ha veszünk egy igazi türk népet, mondjuk az azerit vagy a türkmént – hát hozzájuk képest inkább vagyunk hollandusok vagy dánok, mint türkök. Ez az egész terjedő vagy inkább a sírjából kikapart turanizmus csak egy hamvába hótt politikai játszma része, nem egyéb, azonban sokan szeretnek érte lelkesedni, bár ők is tudják, hogy meséről van szó, és akkor még finom voltam.
Az ellenzék viszont bemondja a kontrát
Türkök volnánk? Türbét avatunk? Eb ura kontyos, vegyük csak elő a százötven éves török hódoltság rémtetteit! Harács, szandzsák, szpáhi-birtok, janicsárok, topcsik, szpáhik! Ezért halt meg Török Bálint a Héttoronyban?
Amiből világosan látszik, hogy ellenzéki oldalon még olvasták az Egri csillagokat, de ha nem olvasták, hát legalább megnézték a filmet.
No, erre fel a kormány bemutatja a Gül Baba múzeumot, ami meg úgy néz ki, mintha a törökök százötven évig „kisebb-nagyobb összecsapásoktól eltekintve” csak kedélyesen mulatoztak volna minálunk, grillezgettek meg fürdőket építgettek, másegyéb nem volt. Hát, arról a másegyébről, ami nem volt, arról szól a tizenkilencedik század romantikus (és nem feltétlenül igaz, de valóban szép) magyar irodalmának jó része. Persze, az sem igaz, hogy folyamatosan patakzott a vér, nagyon nem – volt béke is, csak amolyan forró béke, kereskedtünk is, tanulgattunk is egymástól, sőt.
Sőt, a magyarországi török megszállás még szerelmes verset is adott nekünk, írta azt pedig a jó Divinyi Mehmed, aki vagy török hitre tért magyar lehetett, vagy magyarul jól beszélő török, nézzünk is bele kicsit, mert bizony mondom: érdemes!
„Divinyi Mehmed:
Madsari türki
Fekete szemű, szeműdükű,
Szeretlek én, te is megszeress,
Narancs csecsű, kesken derekű,
Szeretlek én, te is megszeress.
Éjjel-napval eszembe vagy,
Kérlek téged, engem ne hagy,
Ó mely fénes orcájú vagy,
Szeretlek én, te is megszeress.
Melykor nem lát téged szemem,
Elvész ottan mind ürümem,
És elhervad mind tetemem,
Szeretlek én, te is megszeress.”
Kérem, így írtak gáláns verseket 1588-ban a török tisztek, arab betűkkel, de magyar nyelven. A jó Mehmed nem lehetett magából kivetkőzött állat, hiszen nem erőszakot tett a hölgyön, hanem verset írt néki, ráadásul magyarul. De különben a török nyelvű könyvnyomtatás is a kolozsvári Ibrahim Müteferrikának köszönhető, aki 1727-ben nyitotta meg az első török nyomdát, III. Ahmed szultán engedélyével. Az megint más kérdés, hogy az ott nyomtatott első kötetnek az volt a címe, miszerint: „Az ész érvei a Nemzetek Politikája részére” és a padisahnak ajánlotta volt – azóta sem akadt egyetlen padisah sem, amelyik megfogadta volna, ami abban áll.
Rendben, de harcok is voltak, Zrínyi is élt és halt… akkor most mi az igazság?
Az igazság bonyolult
Harcoltunk is sokat a törökkel, mulatoztunk, kereskedtünk is. Sem angyalok nem voltak, sem két lábra állt sátánok. Ősapáink nálunk okosabbak voltak, mindenkit a maga értékén mértek, nem általánosítottak: amelyik pasával lehetett békességben élni, avval békében maradtak, amelyikkel nem, hát azzal vagy verekedtek, vagy megfutottak előle.
Akkor hogy volt?
Se nem így volt, se nem úgy volt, sőt, a mai fogalmak szerint sehogy sem volt, mert nem az volt, amit mondogatnak. Ez nem „kultúrák összeütközése” volt és nem is kultúrák csatája, hanem oszmán részről megszállás, majd határvidéki rablóhadjáratok sorozata, aminek a végső célja még csak nem is Magyarország volt, hanem Bécs, az Arany Alma. És annak is inkább szimbolikus volt a jelentősége (meg anyagi, persze).
Azonban a közfelfogásban, amit most rendesen összezavartak a politikusok, egy 19. századi romantikus, sosemvolt kép él – az a baj, hogy tényleg nem igaz még az ellenkezője sem, szóval itt jojózunk két hazugság között.
Félünk a muzulmán veszedelemtől, úgy, hogy évek óta menekültet sem láttunk, és közben rajongunk Törökország egyre inkább iszlám radikálisok felé tolódó diktátoráért, akinek valószínűleg több muszlim vére szárad a lelkén, mint amennyi összesen elesett mondjuk Szigetvárnál.
Mielőtt mindenki megbolondul az állandó önellentmondásoktól: emberek voltak a törökök is, a magyarok is, jó emberek és rossz emberek, jókedvűek és szomorúak, lovagiasak és kegyetlenek, gazdagok és szegények.
De emberek. Nem angyalok, nem démonok.
Szóval, aki akár egyik, akár másik felet idealizálja pillanatnyi politikai érdekből, az bizony hazudik
Aki meg felül neki, az bolond.
Bréking (fék)nyúz, 2018. december 1. – Tudósítás a másik valóságból
Rétvári szerint a CEU blöffje nem veszélyezteti a magyar felsőoktatás megítélését. A Magyar Idők szerint Gémesi György szándékosan blokkolta a hatékony szemétszállítást. Az Origo már Macron francia elnök bukását jósolja.
Rétvári szerint blöff a CEU Bécsbe költözése
Az oktatásért is felelős humán tárca államtitkára a Hír Televíziónak azt mondta: az intézmény eddig nem tudta bizonyítani, hogy külföldön is van működő egyetemi képzése, amely alapján Budapesten is kiadhat diplomát. Az államtitkár hozzátette: a magyar felsőoktatási intézmények előkelő helyen szerepelnek a nemzetközi ranglistákon, a CEU képzésein pedig inkább külföldi hallgatók vesznek részt.
„Meg kell becsülnünk a saját, hazai egyetemeinket, azokat kellő helyen kell értékelni, nagyon sok rangsorban nagyon szép helyezéseket érnek el, a felsőoktatási normatíva 40 százalékkal fog emelkedni a hallgatói normatíva a következő két esztendőben” – nyilatkozta az államtitkár. (Hír TV: Rétvári: A CEU blöffje nem kell, hogy veszélyeztesse a magyar felsőoktatás megítélését)
A szemétszállítást Gémesi György akadályozta politikai okokból
Politikai körökben úgy tartják, hogy Gémesi a Zöld Híd élén szándékosan blokkolta a céghez tartozó területeken a hatékony szemétszállítást, és különböző formákban zsarolta a kormányzatot.
A Fidesz szerint az LMP parlamenti listáján harmadik helyen szereplő politikus lépése „gyakorlatilag felért egy beismerő vallomással”. Gémesinek ezért kellett távoznia, mert a kirobbant botrány, a Zöld Híd hulladékügye, amiért Gémesinek vállalnia kellett a felelősséget.
– Semmiféle pénzügyi, vagy egyéb vita nem indokolhatja, hogy megszüntessenek, egy olyan közszolgáltatást, amely 300 ezer embert érint – nyilatkozta korábban Vécsey László országgyűlési képviselő.
A politikai motiváció a Gémesi által irányított szervezetnél nyilvánvaló volt, mert az ország egyéb területein működő hulladékgazdálkodási rendszerek, amelyek hasonló forrásokból gazdálkodnak, el tudták látni a feladatukat. (Magyar Idők: Pont kerülhet Gémesi György hulladékbotrányának végére)
Elkezdődött a francia baloldali és neoliberális elit bukása
Ugyanaz zajlik most a franciáknál, mint néhány éve az olaszoknál. Ott a Vasvillák lázadásával kezdődött a baloldali és neoliberális elit bukása.
Tovább folytatódik Párizsban a sárgamellényesek lázadása Emmanuel Macron dilettáns gazdaságpolitikája ellen. Most már rendszeresek az összecsapások a tüntetők és a rendőrök között, a tüntetők barikádokat emelnek, és festékkel dobálják a rendőröket, akik könnygázzal oszlatnak, és több helyen brutálisan lépnek fel. A bukott szocialista miniszterből lett francia köztársasági elnök, Emmanuel Macron nem akar visszalépni a megszorításokból, a franciák széles rétegeit sújtó adóemelésekből és pénzelvonásokból, pedig már pártján belül is többen felszólították rá.
Jacques de Saint Victor egyetemi tanár, jogtörténész, publicista a Le Figaroban közölt írásában azt írta: ami történik, az valójában logikusan következik Macron önmagát populistának nevező, de valójában neoliberális politikájából. A konfliktus szükségszerűen elmélyül, további frusztrációkat teremt, és végül ugyanúgy fordulathoz, Macron bukásához vezethet, ahogy Olaszországban megbukott a francia elnökhöz meghökkentően hasonló politikát folytató Matteo Renzi. A neves történész szerint feltűnő a hasonlóság az olasz fordulat (a baloldal bukása és az 5 Csillag-Liga koalíció győzelme) és a mostani francia események között. A törésvonalak már nem a bal- és a jobboldal, hanem a paloták és az utcák népe között vannak, amihez erősen hozzájárult a brüsszeli neoliberális uniós elit is, amely a politikát megfosztotta a lényegétől – írja a neves történész. (Origo: Lázadás Franciaországban: közel lehet Macron bukása)
Déli kávé Szele Tamással – A kerek világról és a lapos Földről
Kérem, ha már így polgárian kávézgatunk minden délben, egymás között, alig pár százan-ezren, mint egy jobb biedermeier szalonban, miért is ne mennénk el egyenesen a Polgári Mulatóba? Könnyen elérhető, Budapest egyik közlekedési csomópontjában fekszik és szavamra, igen tartalmas programokat ígér! „Hagyományőrző szórakozóhely”, amint a neve is mutatja.
Hát, ha valahol kell ragyogjon a Szellem Napvilága, ott aztán mindenképp. Ott ha törik, ha szakad, ragyogva lesz, szellemileg. Akkor lássuk, mi szépre, jóra számíthatunk kultúrával megszentelt, rációval erősített falaik között decemberben?
„Szabadkömüves törekvések, propagandák, a kereszténység kiírtására (sic!) címmel, izgalmas témákat feszegetünk decemberben is a Polgári Mulatóban.
1. Egy repülő, pörgő gömbön élünk, beszélő majmok vagyunk. Azaz a Teremtés könyvét meghazudtoló heliocentrikus világnézet terjesztése, annak oktatásba csempészésének mintegy 200 esztendeje.
2. Evolúció vagy teremtett világ?
3. Papok pedofiliájának eröltetett terjesztese, a kereszténység lejáratására.
4. Inkvizíció a valóságban.
5. Létezik-e a földnek görbülete?
December 13-án kezdés 19h
Szász Péter (vallástörténész) és Székely Sándor (laposföldkutató) beszélgetése kerül megrendezésre, a Polgári Mulatóban.”
A program az intézményt vezető Mikus Márton Facebook-oldaláról származik, és mivel a nagy nyilvánosság számra tette közzé, hát nem is vétek megosztani. Az eredetiség miatt benne hagytam a helyesírási hibákat is.
Nem tudom, van-e ember, aki a műsor láttán nem hagy ott csapot-papot és rohan helyet foglalni, hogy ki ne maradjon, legyen az én vétkem, hogy jómagam nem teszem. Pedig nagyon érdekes tapasztalatokkal gazdagodhat majd a hallgatóság, azt el kell ismernünk. Nem szeretnék az indiszkréció vétkébe esni, így a program alatt folyó párbeszédből is csak módjával idézek majd – mondhatni, pusztán a lényeget, tekintsünk el a szükségtelen sallangoktól, a hivatkozásban amúgy is mindenki megtekintheti a diskurzust, akit érdekel.
A Föld lapos, ezt már halljuk egy ideje
Szóval, hogy is van ez? A Föld lapos, ezt már halljuk egy ideje, gyakori internetes konteó, sokan élnek belőle. Hogy közben gömbölyű, az senkit sem érdekel, nem is lényeges, első az üzlet, kérem. De hogy pont a szabadkőművesség miatt gömbölyű? Nélkülük lapos? Mindig tudtam én, hogy tőlük kerek a világ, na de ennyire nyíltan kimondani? Szerencsére Mikus úr egy kommentjében világossá teszi a hogyan mikéntjét herepfedényileg.
„Szegény Kopernikusz s Galilei agymenéseit használta ki 200 evvel később a szabadkőművesek segítségével a háttérhatalom, hogy támadják a genézist.”
Értem, illetve érteni vélem. Olyan 1818-ig lapos volt a Föld, de jöttek a szabadkőművesek és felfújták, mint a labdát. Illetve, második lehetőség, hogy előtte is lapos volt, most is lapos, csak épp a szabadkőművesek hatására azt hisszük, hogy gömbölyű. Mi a csoda volt 1818-ban?
Akkor semmi. Ellenben harmincöt évvel korábban győzött az amerikai szabadságharc, amelynek egyes vezetői valóban szabadkőművesek voltak, erre gondolhat a költő, de azért kétszáz éves távon harmincötöt mellélőni? Nem a legnagyobb találati pontosság. Jó, menjünk tovább.
Azt kell hinnünk, ezek szerint 1818 vagy 1783 előtt közismeret tárgya volt a Föld lapossága, Magellán tehát csak tévelygett az óceánon, meg agyonverette magát Maktan szigetén bizonyos Sipulapulapu rádzsával. Drake is csak kalandozott, ki ad egy tengeri rabló szavára? Sőt, a spanyolok Fülöp-szigeteki gyarmatai sem léteztek soha. Meg egyáltalán. Csendes-óceán sincs, vagyis nem úgy van, ahogy van, hanem másképp, Ausztrália sem létezik (ez szintén terjedő konteó) és aki az antipodesekben, a Föld túloldalán élőkben hisz, az Szent Ágoston hitelvei szerint elkárhozik.
Evolúció sincs, hogyan lenne?
A világot hat nap alatt teremtette a Mindenható, és a hetedik óta félrenéz, azért terjedhetnek ilyen szamárságok. Nem szeretnék senkit sem hitében megbántani, de ha az elfogadható a vallásos ember számára, hogy az Énekek Éneke nem szó szerint, hanem jelképesen értendő, lehetne jelképesen érteni a Teremtés Könyvét is: abban mondjuk a tudomány és a vallás mindenképpen megegyezik, hogy előbb volt sötétség meg fény, aztán égitestek, majd növényi és állati, végül emberi élet, szóval nincs itt szöges ellentét, ha nem keresünk mindenáron.
Csakhogy van, aki keres. Az amerikai Biblia-övből indult a kreacionista mozgalom, ami követeli az „evolúciós elmélet” oktatásának vagy betiltását vagy azt, hogy teóriaként tanítsák. Miért? Mert abban a pillanatban, ahogy ezt egy iskolában elérik, a bizonyított tudományos tények egy szintre kerülnek a bizonyítatlan vallási elvekkel.
Egy pillanatig sem állítanám, hogy a vallás butaság volna, sőt, nagyon fontos dolog! Csak éppen a vallást hinni kell, a tudományt meg tudni, a vallás a metafizikai, a tudomány a fizikai jelenségekkel foglalkozik, és hozzánk jelen porhüvelyünkben a fizikai jelenségek vannak elérhető közelségben. Nincs értelme a két dolgot egymással szembeállítani: okos ember tudja, minek hol a helye.
No, de nem mindenki okos ember.
Ezen nem tudunk segíteni: „Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek” – mondja az Újtestamentum, és tény, hogy okos emberek között ritka a felhőtlenül boldog, ám az is tagadhatatlan, hogy a buták között sem túl gyakori ez, tehát lehet, hogy mégsincs összefüggés, akkor meg érdemesebb okosnak lenni, mint butának. De legalábbis hasznosabb és orvosi szempontból egészségesebb.
A papi pedofíliát meg legalább olyan könnyű dolog tagadni, mint az Inkvizíció rémtetteit vagy a Föld gömbölyded voltát: erős hittel ez sem lehetetlen, a tények tiszteletét betartva viszont sajnos képtelenség.
Egyszóval, ha a végén még visszakanyarodnak egyet a lapos Földre a mennyeknek országából, ahol ártatlan papok hárfázgatnak szelíd inkvizítorokkal vegyesen, bizony mondom, tartalmas lészen ez a program.
Aki úgy érzi, fellelkesült, annak ott a helye. Én azonban még jelezném, hogy tessenek némi óvatossággal élni, és a világért se zaklassák logikus vagy ne adja az Isten, materialista kérdésekkel a jelenlévőket és az előadókat, ugyanis az intézményvezető Mikus úr kissé vérmes ember. Még a boldogult Magyar Nemzet írta meg róla, 2017. január másodikán, miszerint csúnya és zsidózástól sem mentes szóváltása volt a Trattoria Venezia étteremben Gulyás Mártonnal, de Gulyás nem tudhatta, hogy ő valójában a Trattoria Giovinezzában jár. Az azóta szintén megszűnt Válasz pedig egy 2012. július 18-i írásában Mikus mestert a radikáljobbos Budaházy György körüli szimpátiamozgalmak egyik főalakjának nevezte.
Ők mondták, nem én, én csak idézem – de van egy olyan érzésem, hogy nincs sok értelme észérvekkel operálni ezen a rendezvényen, nem is javaslom senkinek.
Tulajdonképpen azt sem ajánlom, hogy bárki odamenjen, úgy általában.
Hogy akkor mégis miért beszélgetünk róla?
A mai világban nem árt tudni, hova ne menjünk, kérem.
Maradjunk mi csak itt, a kávénknál, nem kell azt a Polgári Mulatóban megrendelni.
